KULT
A Rovatból

Elhanyagolta a gyerekeit, több mint 84 millió dollárt költött a válásaira, és ma már 24 órás felügyeletre szorul – Phil Collins 75 éves

Zenélésen, éneklésben, színészkedésben egyaránt halmozta a sikereket, az elromlott házasságok és a rengeteg egészségügyi probléma végül megtört emberré tették.


Philip David Charles Collins 1951. január 30-án született a nyugat-londoni Chiswickben Greville Collins biztosítási ügynök és Winifred June Strange menedzser és színházi ügynök gyermekeként. Három testvér közül a legfiatalabbként egy középosztálybeli családban nőtt fel a bátyjával, Clive-val és a nővérével, Carole-lal. Collinsék 1954-től Hounslow-ban éltek, ahol Phil anyja szórakoztatóipari kapcsolataitól befolyásolt környezetben nőtt fel, így már korán érdeklődést mutatott a színjátszás és a zene iránt. 1956-ban, ötéves korában kapott egy játék dobkészletet, amit imádott, anyja bátorítására pedig színész leckéket is vett. 13 évesen otthagyta az elemi iskoláját, hogy beiratkozzon a Barbara Speake Stage Schoolba, egy speciális drámaintézménybe, amely a táncot, a színészetet és a zenét helyezte előtérbe. 12 évesen már teljes profi dobkészlete volt, és önálló gyakorlással csiszolta a tudását, míg a színészi képzése közben olyan szerepeket játszott el például, mint Artful Dodger az Oliver! című darabban. 13 évesen már statisztaként tűnt fel olyan filmekben, mint az Egy nehéz nap éjszakája (1964), a Csodakocsi (1969) vagy a Háromig számolok (1970). Ezek az élmények alapozták meg későbbi zenei pályafutását, amelyben a családja abszolút támogatta.

Szó szerint úszott a sikerben

Collins zenei érdeklődése erősebbnek bizonyult, miután a színpadi iskola zenekarában, a The Real Thingben kezdett dobolni. 1968-ban csatlakozott a The Freeholdhoz, ahol felvette első saját szerzeményű dalát, és helyi fellépései voltak. Hamarosan a Flaming Youth rockzenekarhoz került, amely 1969-ben kiadta az Ark 2 című albumot, de csak kisebb kereskedelmi sikert aratott. Nem sokkal később, 1970-ben azonban jó időre maga mögött hagyta a színészkedést, mivel csatlakozott egy bizonyos Genesis nevű zenekarhoz…

Első igazi zenei szerelme egyébként a The Beatles volt, de ahogy ő (és a dobszerkója) nőtt, a The Who, illetve a kevésbé ismert londoni The Action lettek azok a bandák, amelyek a legnagyobb hatással voltak rá, és gyakran járt el a koncertjeikre is.

1970-ben, miután a rövid életű Flaming Youth feloszlott, Collins válaszolt egy hirdetésre a brit Melody Maker zenei magazinban, amelyben dobost kerestek a Genesis zenekarhoz. A meghallgatásra az énekes Peter Gabriel szüleinek házában került sor, ahol úszómedence is volt. Mivel Collins korán érkezett, a bandatagok azt javasolták, hogy ússzon egyet, amíg a többi dobost meghallgatják. Úszás közben Phil hallotta a dalokat, és azon nyomban meg is tanulta azokat.

Mivel már jól ismerte a részeket, amikor végül ő került sorra, és leült a dobokhoz, sikeresen teljesítette a feladatot, és megkapta az állást. Az elkövetkező öt évben, a Genesisben pedig a legjobb dobosok közé emelkedett. 1975-ben Peter Gabriel elhagyta a bandát, hogy szólókarrierbe kezdjen, majd egy hosszadalmas és sikertelen meghallgatássorozat következett a pótlására. Végül azonban a zenekar tagjai úgy döntöttek, hogy a szintén jó hangú Collins veszi át a vezető énekesi szerepet. A következő album, az A Trick of the Tail kritikai és kereskedelmi sikert aratott.

Szólóban és bandában

A következő időszakban Collins különböző projektekben működött közre, többek között Peter Banks (Yes), Steve Hackett és Anthony Phillips szólóalbumaiban, két Brian Eno-lemezen, a Thin Lizzy dobosaként, és csatlakozott a Brand X-hez is.

1981-ben indította el (a Genesis mellett) szólókarrierjét a Face Value című albummal, amelyen az ikonikus In The Air Tonight című dal is szerepelt. A lemez nagy sikert aratott, így jöhettek a következők. A harmadik albuma, a No Jacket Required (1984) és az azt kísérő világ körüli turné a világ egyik legnagyobb sztárjává tette Collinst, illetve ez az időszak a Genesis számára is a legsikeresebbnek bizonyult az Invisible Touch lemezzel. Ez a „kettős játék”, a Genesisen belül és kívül egészen a ’90-es évek közepéig tartott. Végül 1996-ban egy vicces sajtóközleményben jelentették be, hogy Phil Collins elhagyta a zenekart

„A Genesis befejezi húszéves kísérletét, és úgy döntött, hogy Peter Gabriel helyett új énekest keres” – állt a szövegben.

2006-ban a 40. évfordulós turnéjukra később újra összeálltak.

Liánon lengő Oscar

Persze a filmekről sem mondott le, s bár a legtöbbször a zenéit használták a mozgóképesek, azért színészkedett is hébe-hóba. Az 1980-as évek egyik legnagyobb sikersorozata a Miami Vice volt, amely az In The Air Tonight című dalát használta az epizódok kezdetén. Egy későbbi évadban Collins vendégszereplőként a csaló „Phil the Shill” karakterét alakította. Főszerepet játszott később a Buster című 1988-as krimi-vígjátékban is, amely A nagy vonatrablás című film alapján készült, és az Egyesült Királyságban kasszasiker lett. Ezt követően volt egy vicces cameója Steven Spielberg Hook című 1991-es fantasyjében (Good felügyelőként), majd következett az 1993-as Szigorúan piszkos ügynök gonosz főszerepe Hugo Weaving mellett. Feltűnt még továbbá az És a zenekar játszik tovább… (1993) című AIDS-drámában, s ez volt az utolsó egész estés játékfilmes szerepe, ezután már csak szinkronizált, például a Baltóban (1995), A dzsungel könyve 2-ben (2003) vagy a Nyuszi Péter című animációs sorozatban (2014-2016).

A legnagyobb filmes sikerét természetesen zenészként érte el. A Disney ugyanis felkérte őt, hogy írja meg a betétdalokat a 1999-ben bemutatott Tarzanhoz. Ez nagy egy változást jelentett a hagyományos Disney-féle hozzáálláshoz, mivel az összes dalt Collins énekelte fel, nem pedig a film egyes szereplői, ahogy korábban szokták. Sőt, Phil még spanyol, olasz, francia és német nyelvű változatokat is rögzített. A magyart sajnos nem, így abban Ákos helyettesítette őt. Bár Collins eleinte ideges volt a projekt miatt, a film végül hatalmas kasszasiker lett, a You’ll Be In My Heart című dalért pedig Phil Oscar- és Golden Globe-díjat nyert. Később a 2003-as Mackótestvérnek és a 2006-os Majdnem a mennyben című drámának is ő szerezte a zenéjét.

Nem épp mintaapa

Phil Collins összesen háromszor házasodott, ám mindhárom házassága válással végződött. Először Andrea Bertorellit vette el 1975-ben. Közös ismerősökön keresztül ismerkedtek meg a zenei szcénában, de a kapcsolatuk felbomlott, miután Collins egyre több időt fordított a Genesisre, ami érzelmi távolsághoz és hűtlenségi vádakhoz vezetett mindkét fél részéről. Az 1980-as válásuk ihlette az In the Air Tonight komor hangvételét, amely tükrözi a szakításuk keserűségét.

A második házassága az amerikai Jill Tavelmannel 1984-től 1995-ig tartott, s ebből a frigyből született ismert lánya, Lily Collins (1989. március 18-án), a mostanra világhírűvé vált színésznő, köszönhetően az Emily Párizsban című Netflix-szériának.

Collins turnéprogramja és a média figyelmének növekedése miatti, egyre növekvő összeférhetetlenség vetett aztán véget ennek a házasságnak is. A megállapodásuk állítólag Collins vagyonának jelentős részét felemésztette.

A harmadik házasságra a svájci ékszertervező Orianne Cevey-vel került sor 1999-ben. Közös gyermekeik is születtek, két fiú: Nicholas 2001-ben és Matthew 2004-ben. Végül 2006-ban romlott meg a kapcsolatuk, ekkor szakítottak is, de csak 2008-ban mondtak ki a válásukat. Ez a procedúra akkoriban rekordot jelentett, Collins ugyanis körülbelül 47 millió dollárt fizetett Cevey-nek, vagyis a három válás összesen több mint 84 millió dollárba fájt neki. Cevey és Collins egyébként 2015-ben egy rövid időre kibékültek, és 2020-ig újra együtt éltek, amikor a vagyonmegosztással kapcsolatos viták újabb jogi csatákhoz vezettek, többek között ahhoz, hogy Cevey elfoglalta Collins Miamiban található kastélyát.

Zenészünknek egyébként összesen öt gyermeke van, mivel az első házasságából van egy örökbe fogadott lánya, Joely (született 1972-ben), valamint Bertorellivel van egy közös biológiai fiuk is, Simon (született 1976-ban).

Phil állítólag sosem volt mintaapa, mivel különféle beszámolók szerint a turnéit és a karrierjét előbbre valónak tartotta, minthogy ott legyen a csemetéi életében.

Lily Collins például nyilvánosan leírta, hogy gyerekkorában távolságtartó volt az apjával, és a válás után a transzatlanti távolság még tovább rontotta a kapcsolatukat. Ez oda vezetett, hogy csak ritkán beszéltek egymással, s Lily már jócskán felnőtt volt, amikor újra közelebb került az apjához, bár továbbra is bírálta Phil korábbi gyakori távolléteit. Collins később sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a munkája miatt keveset tudott a gyermekeivel lenni (a hűtlenségnek, a karrierbeli nyomásoknak és az eltérő életmódnak köszönhetően), de továbbra is részt vesz az életükben és az azóta született unokáéiban is.

Régóta nincs jól

Phil Collins egészségügyi problémái nagyrészt abból erednek, hogy évtizedeken át magasra emelt karokkal dobolt, ami fokozatos gerinckopáshoz vezetett. 2007-ben, a Genesis európai turnéja során, a testtartása következtében gerincsérülést szenvedett, amelynek során a felső nyakcsigolyája kificamodott. 2009 júniusában gerincfúziós műtéten esett át, a beavatkozás azonban komplikációkhoz vezetett, többek között idegkárosodáshoz a kezeiben és a lábában. Ez súlyosan rontotta a dobverők fogásának képességét, ezért Collins kénytelen volt azokat az alkarjához ragasztószalaggal rögzíteni a fellépések során. Ezt a módszert 2014-ben kezdte el alkalmazni szóló turnéi közben, illetve a Genesis 2019-es és 2021-2022-es búcsúturnéin is folytatta.

Ez az állapot később jelentős mozgáskorlátozottságot okozott, ami miatt gyakran mankóra, végül pedig ülő fellépésekre vagy kerekesszék használatára volt szükség a színpadon. 2015-ben és 2016-ban további gerincműtétek következtek, hogy a degeneratív változások által károsított további nyakcsigolyákat összekapcsolják.

Collins emellett 2-es típusú cukorbetegséggel is küzd, amit még a karrierje elején diagnosztizáltak, sőt, 2000 óta halláskárosodása is van a jobb fülében, amit egy vírusos fertőzés váltott ki, és amelyre nincs hatékony kezelés. A gyógyulás érdekében több korrekciós műtétet és adaptív technikát alkalmaztak, hogy a fogyatékosság ellenére is folytathassa a fellépéseket. 2025 júliusában térdprotézisműtéten esett át, hogy orvosolja a korábbi gerincproblémák miatt súlyosbodott mozgáskorlátozottságát. Pár hónappal korábban, 2025 februárjában jelentette ki, hogy „nagyon beteg”, így nem képes új zenét komponálni.

Sajnos jelenleg sincs jól. Nem sokkal a 75. születésnapja előtt, január 21-én nyilatkozott a BBC Eras című podcastjében, ahol elmondta, „nehéz” kihívásokkal kell szembenéznie. „Ez egy folyamatos dolog. Van egy 24 órás bentlakásos ápolóm, aki gondoskodik arról, hogy a gyógyszereimet a megfelelő módon szedjem. Problémáim vannak a térdemmel. Minden, ami rosszul sülhetett el, rosszul is sült el. A kórházban ráaádsul megfertőződtem a Coviddal. A veséim elkezdtek leállni. Úgy tűnt, minden egyszerre történt. Az elmúlt néhány év nehéz, érdekes és frusztráló volt” – ismerte el, de azért, hogy megnyugtasson mindenkit, hozzátette: „De most már minden rendben van.” Így legyen!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk