A Rovatból

"Egyszer csak Ryan Goslingról ábrándozol szex közben" – Midlife crisis, ami addig nem fontos, mit jelent, míg nem benned zajlik

Nők milliói küzdenek ugyanezzel az útkereséssel. Valamikor a harmincas évei végén, negyvenes éveiben rájön az ember, hogy talán már kevesebb ideje van hátra, mint ami eltelt...


A pasiknál egy bizonyos kor után az élet velejárójának fogadjuk el a kapuzárási pánikot. Megértően állunk hozzá, hogy munkahelyet váltanak, elkezdenek ezerrel gyúrni, esténként kifutják magukból a lelket is, ha impotencia kerül szóba a tévében, csatornát váltanak, fokozott mennyiségű parfümmel locsolgatják magukat, kocsijukat cabrióra cserélik, esetleg

a feleségüket egy húszéves bombázóra.

De mi van velünk, nőkkel? Nálunk csak a klimax jöhet szóba. Amikor elviselhetetlen hárpia lesz belőlünk, egyszerre örülünk és esünk pánikba a menzesz elmaradása miatt, mintha azzal női mivoltunkat is elveszítenénk, hőhullámok, fejfájások és szapora szívdobogás keseríti az életünket, nem kívánjuk a szexet. Ezekről tudnak a pasik is, próbálják elfogadni, hiszen szerencsétlen nőciben csak a hormonok munkálkodnak. Majd csak vége lesz egyszer.

Addig lehet tévézni, kártyázni, kocsmázni, az asszony meg csak küzdjön otthon a hőhullámokkal…

Amire viszont sokan nem kattannak rá, hogy

a nőknél éppen úgy jelentkezhet negyven éves kor után az életközépi válság, idegen szóval midlife crisis.

Csak ezt a férfiak gyakorta nem veszik észre, vagy egyszerűen csak nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem értik az okát.

Látszólag minden oké az életedben. Magabiztos vagy – vagy annak látszol – karriert építettél, a gyerekeid már többé-kevésbé a maguk útját járják, megkaptad a hőn áhított szabadságot, vannak barátaid, a környezetedtől kellő elismerést kapsz, dicsérnek, hogy letagadhatnál jó néhány évet, harmonikus vagy annak látszó házasságban, társas kapcsolatban élsz.

Belül mégsem stimmel valami.

Egyszerre csak nem találod a helyedet az eddig megszokott kis világodban. Elkezdenek idegesíteni a napi teendők.

Nyugtalan vagy, belső feszültség munkál benned, amit te magad sem értesz. Vágysz valami ismeretlen, megfoghatatlan után. Esetleg azon veszed észre magad, hogy Ryan Goslingról ábrándozol szex közben. Folyton azt a belső hangot akarod elhallgattatni, ami hajt valami izgalmas, valami szokatlan felé. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindent megkérdőjelezel, amit eddig tettél.

Ha mindezeket a jeleket tapasztalod magadon, tuti, hogy a midlife crisis keseríti – vagy dobja fel – az életedet.

De miért van ez? Jogosan kérdezheti bárki. Mi a frászért nem jó a hülye nőnek az, ami van? Szerető, figyelmes férj, jó munkahely, okos gyerekek, szép ház, külföldi nyaralás…Mi a jó fenéért vágyik valami megfoghatatlan marhaságra?

Hiszen boldog lehetne.

Miért kattog az agya azon, hogy beleunt a szendvicskészítésbe, hogy rühell már a gyerekszállítás logisztikájával foglalkozni, és azon csatázni, elmehet a büdös kölök a buliba vagy nem? Unja a bevásárlást, unja a főzést, unja a vasalást. Hiszen vannak az életben ennél sokkal izgalmasabb és agyserkentőbb dolgok.

Az életközépi válság leírása Carl Gustav Junghoz kötődik, és egy kanadai pszichoanalitikus, Elliott Jacques művei nyomán terjedt el a köztudatban; ő használta először a kifejezést 1965-ben. Felfogása szerint az idő, az élet végességének realizálásához köthető a kapuzárási pánik. Azaz, valamikor a harmincas évei végén, negyvenes éveiben rájön az ember, hogy talán már kevesebb ideje van hátra, mint ami eltelt, és ez arra ösztönzi, hogy feltegye magának a kérdést: hol tart vágyai megvalósításában?

Bizony, nagy kérdések kezdik ilyenkor foglalkoztatni az addig konszolidáltnak gondolt családanyákat is.

Ki vagyok én? Jó-e, ahogy eddig éltem az életemet? Hol a helyem? Hová tartok? Milyen céljaim vannak még az életben?

NŐ

Ezt talán a kamaszkor útkereséséhez lehetne legjobban hasonlítani. Csak amíg egy kamasz a szülei segítségét is kérheti eme létfontosságú kérdések megválaszolásában, előttünk, nők előtt többnyire tanácstalanul áll életünk párja. Ez megbolondult? Minek festeti kékre a haját? Amit egyik oldalon felnyíratott.

És ez a kis pillangó tetkó? Hogy röppent fel a bokájára?

Miért nem kel fel reggel a gyerekhez? Miért nincs ebéd? Minek vesz minden nap egy csipkés fehérneműt? Erre nincs pénz. Főleg, hogy nem is hordja. Hm.

Komolyra fordítva a szót, a nők negyvenes éveik elején, közepén döbbennek rá, hogy hamarosan ismét ketten maradnak a párjukkal, át kell értékelniük a családi életüket, a párjukhoz való viszonyukat, hirtelen felismerik, hogy bizony, vannak meg nem élt vágyaik, el nem ért céljaik, és nem tudni, mennyi idejük van még mindezeket megvalósítani.

Természetesen ezt minden nő másként éli meg. Van, aki még így is behatárolt keretek közt mozog, és nem tesz semmi olyat, ami esetlegesen tönkretehetné az eddig szépen felépített életét. Szimplán a külsején változtat egy merészet; lefogy, meghízik, hajszínt és frizurát vált, szabotálja a háztartási munkát. Míg más akár a válásig is eljut. Mert rádöbben, hogy addigi élete nagyrészt szerepjáték volt, amibe belekényszerítette önmagát. Addigi életcélja csupán az volt, hogy anya legyen, hogy feleség legyen, hogy kiszolgáljon másokat

.

És mindeközben a saját vágyait egyszerűen elnyomta, a sok szerep közt háttérbe helyezte saját személyiségét.

Egy biztos, nem tudsz magad elől örökre elbújni. Nem tudsz egy egész életet úgy élni, hogy másoknak akarsz megfelelni. Mert egyszer csak elkezded keresni a saját boldogságodat, ami akár egy külső kapcsolatban csúcsosodhat ki. Észre sem veszed, és hipp-hopp bepasiztál. És ez boldoggá is tesz. Önbizalmat ad. Kapsz egy jelet, hogy még mindig nő vagy. Pillanatokra. Múlandó pillanatokra. De nem képes elnyomni a benned munkálkodó nyugtalanságot, és nem kapsz tőle valódi válaszokat.

Mert a valódi válaszok benned vannak.

Rájössz, hogy ez az egész nem csak veled történik meg. Rajtad kívül nők milliói küzdenek ugyanezzel az útkereséssel. És megnyugszol. Felismered, hogy ez az élet természetes velejárója. Csak meg kell tanulnod a helyén kezelni a dolgokat. Ha szerencséd van, nem hagysz romokat magad után. Ha szerencséd van, visszatalálsz a saját életedbe, és eléred azt, hogy ötven éves korodra már elmondhatod magadról: jobban ismerem önmagamat, a vágyaimat, a szükségleteimet, mint valaha.

Természetesen mindezt nem igazán lehet elkerülni. Hiába küzdesz ellene. Még ha tied a világ legtökéletesebb férje, pasija, gyereke, a világ legideálisabb állása, legboldogabb élete, akkor is elérkezel arra a pontra, hogy minden borul benned.

De ne ijedj meg tőle! Nézz szembe önmagaddal!

Legyél magadhoz türelmes, és kérj időt azoktól, akik közel állnak hozzád, és fontosak neked. És ha nekik is ennyire fontos vagy, akkor kivárják, hogy visszatalálj. Önmagadhoz és hozzájuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk