Egy boxzsák soha véget nem érő története a Bikás parkból
Ahol minden héten háború van. Ahol, ha nem tudsz játszani kockásra ülöd a feneked a kispadon, és ahol hiába vagy nagy király, ha nem passzolsz, nem fogsz labdát kapni. És ahol sosincs himi-humi cselezgetés előrehaladás nélkül.
Kummert Krisztián Gonzales olyan feltétellel tanítgatja a srácokat, hogy a tudást csak kölcsön kapták, és tovább kell adniuk, ha valaki még kezdőbb náluk.
Hiszek benne, hogy a sport a test edzésén keresztül formálja a lelket. Kosaras vagyok és gyerekkorom óta az önzetlenségre nevelt ez a sportág: ha adunk egy gólpasszt akkor két ember örül, míg ha csak mi dobunk a kosárra akkor csak egy...
Az évek során ez a mentalitás az életem más területeire is észrevétlenül bekúszott. Egyre inkább elkezdtem más sportágakat is támogatni, nem csak a kosarasainkat a Bikáson. Az első ilyen történetemet itt olvashatjátok el: Boxzsák story
Szentül hiszek benne, és terjesztem is azt az elvemet hogy:
#kedvesneklenniigenismenő
A történet a hosszú bevezető után röviden összefoglalva annyi, hogy anno
amit amatőröktől profi ökövívókig mindenki nagy örömmel kezdett használni.
Majd
Akkor szembesültem csak igazán vele, hogy ez mennyi sportolni vágyó embernek okozott örömet, így úgy döntöttem, hogy szerzek egy másikat.
Megkerestem a Székely Budo-Sport küzdősportüzletét és elmeséltem nekik a Bikás parki történetemet, ami nagyon tetszett nekik, és
Nagyon boldog voltam, és bár aznap gyalog mentem, és bár a Bartók Béla úton van az üzletük, nem olyan messze a Bikástól (de annyira közel se), olyan motivált voltam, hogy a bitang nehéz boxzsákot a hátamon cipeltem el a Bikásig. Jó pár hónapig újra mindenki használta és boldog volt, majd
Ilyenkor igazán mérges is lehettem volna, de inkább úgy voltam vele, hogy nyilván azért vitte el, hogy mégtöbbet edzhessen vele, viszont azért a többi boxéhes embernek is kéne valami levezető ebben a stresszes világunkban. Akkor már a Budapest Urban Games-szel épp szervetünk egy budapesti kosárlabda tornát és velük kerestük meg újra a Székely Budo-Sportot, akik szintén úgy gondolták, mint mi.
Miszerint, hogy egy motivált sportoló nem hátrál meg a kudarctól. Pláne, ha nemes érdekek vezérlik.
Erről a Bikás Park környéke Facebook csoportból értesültem. A kép is onnan származik.
Ott kommentekben írtak mindent, hogy kik tehették. Volt, aki trx-esekre gondolt, hogy zavarták egymást a boxolókkal. De szerintem, aki sportol sose tenne ilyet egy másik sportoló sporteszközével. Egyszerűen ez nem fér össze a sportolói mentalitással szerintem. Még az amatőr vagy hobbysportolójéval se.
Be kell valljam, első blikkre én arra az idős nénire tippeltem, aki egy kutyát szokott sétáltatni és minden boldog embernek beszól. Történt ugyanis, hogy egyszer a kosarasok közé dobott kutyaszart... Aztán rájöttem, mikor lehiggadtam, hogy nem is lenne meg ehhez a fizikuma.
Meg arra is, hogy nem is különösebben érdekes, ki tette.
Sokkal fontosabb, hogy pótoljuk a hiányt, így fogtam magam, összecsörögtem a jól bevált Székely Budo-Sport Küzdősport üzlet vezetőjével Székely Csabával, és egy jóízű beszélgetés végére abban maradtunk, hogy beugrok hozzá egy 120 centis boxzsákért.
Be is pattantam a kocsiba, tűz az üzletbe amíg meg nem gondolja magát. Majd fél órával később Kozlov David kosaras barátom segítségével
- Mert hiszünk benne, hogy a sport mindenkinek jó. Hiszen, ha csak egy ember kezd el pont emiatt sportolni, akkor nem csak ő lesz a sportól boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember, de a családja is boldogabb lehet, mert nem rajtuk fogja levezetni a mindennapi streszt.
- Hiszünk benne, hogy ez egy lánceakciót indíthat el, és ettől egyre több pozitv ember fog minket körülvenni és egyre jobb helyen élhetünk.
- Na meg hiszünk benne, hogy a jó példa ragadós és idővel mások is belátják: Kedvesnek lenni igenis menő!
A világunk ugyanis nem attól lesz jobb hely, ha valakik azzá teszik, hanem ha mindenki úgy érzi, neki kell megtennie az első pozitív lépést, ha épp más nem teszi meg. Ebből is lehetne verseny, nem? Én szeretnék egyszer egy ilyen világban élni.
