KULT
A Rovatból

Dráma az X-Faktorban: Puskás Petinek el kellett döntenie, melyik kezébe harapjon

Két mentoráltja közül kellett kiválasztania, hogy melyikük menjen és melyikük maradjon.


Az X-Faktor szombati döntőjében a legjobb hat énekes mérte össze a tudását és szavazói lelkesedését. Mindannyian két produkcióval indultak: egy önálló előadással és egy duettel. Utóbbiak párosítása során a mentorok spontán összeveszcsiztek, Gáspár Laci kicsit kiakadt, de végül meglettek a legjobbnak tűnő duettpárok is, amit a szerkesztők már nagyjából 3 nappal korábban összeraktak.

A versenyzők színpadra lépése előtt az is kiderült, hogy ebben a műsorban már csak egy énekes kieső lesz.

Puskás Peti mentoráltja, Abaházi Nagy Lívia volt az első fellépő, aki ezúttal mintha dekoncentráltabb lett volna a korábbiaknál. Tisztességesen megcsinálta a feladatot, de úgy tűnt, hogy nincs egészen a helyszínen. Olyan érzése volt az embernek, mintha éneklés közben az járna a fejében, hogy akkor otthon most nagymama főzi a levest és tudja-e, hogy a Vegeta a hátsó polcon van, vagy el fognak menni a gyerekekkel egy zacskóért fölöslegesen, és ha igen, akkor visznek-e majd esernyőt. A hangja még mindig szép, a dal is kiváló választás volt, csak éppen Lívia volt már otthon képzeletben.

Videó: Abaházi Nagy Lívia produkciója

Az értékelés során Gáspár Laci úgy fogalmazott: a nóta „bekebelezte” az énekest, aki szerinte „elengedte a versenyt”. ByeAlex közölte, hogy nem tudja megmondani, hogy szerinte milyen, Giginek nem tetszett.

A ByeAlex szárnyai alól kiröppenő Tóth Bettina lépett színpadra másodikként, aki újra rappelt az országos énekversenyen. A Zsolti, a béka című szerzemény nem a szavazók legnagyobb mágnese, de úgy tűnik, minden indokolatlansága ellenére az énekhangok versenyén induló rappert szereti a közönség, úgyhogy valószínűleg jó döntés, ha annál a stílusnál marad, amivel indult.

Puskás Peti szerint hiányzott a stenk, Gáspár Lacit „elvitte” a dal (ez jót jelent), Radics Gigi nem „preferálta” a dalválasztást, cserébe a haja gyönyörű volt ezen az estén.

A harmadik fellépő Gulyás Roland volt, akivel kapcsolatban mindig azt kifogásolja a zsűri, hogy nem elég laza színpadon és nem mozog jól. A kisfilmjében meg is próbálták megtanítani lazán járni. Puskás Peti megmutatta, Radics Gigi biztatta, Alex pedig még korábban közölte, hogy tőle kellene lazaságból leckéket vennie. Szerencséje Mick Jaggernek, hogy aznap nem volt a helyszínen, mert valószínűleg őt is kiszavazták volna a nagy mozgástanárok.

Az sajnos egyik mentornak sem tűnik fel, hogy Gulyás Rolandnak ez a fajta cuki, feszélyezett és visszafogott előadásmódja rendkívül bájos, szerethető, és nem utolsó sorban „gulyásrolandos.” Pontosan ez benne az, amitől ő nagyon szexi, és nem mellesleg karaktert is ad az énekesnek és előadásának.

Ennek ellenére a mentorok hetek óta azon erőlködnek, hogy megtanítsák neki, hogyan legyen belőle végtelenül ellenszenves és nyegle, karakter nélküli, unalmas „férfisztárklasszik”. A négyszázadik ugyanolyan, térdből mozgó, hosszú karokat lóbáló majom.

Habár egy vélemény talán nem is vélemény, főleg nem a mentorokéval szemben, de szerintem ez a törekvés elképesztően rossz irány, nem is lehetne rosszabb a helyzet. Nem csak azért, amit Gulyás Rolanddal tesz, hanem azért is, amit képvisel: legyél lazább, ne önmagad, csak azért, mert a befutott sztárok lazábbak, ne gondolkodj, ne le légy más, ne változtass azon, ami már bejött valahol Amerikában. Szörnyű. Csomó olyan dolgot üzen,ami szar. Egyetlen működő mintára igyekszik uniformizálni az előadót, és ezáltal a közönséget is „birkítja”.

Nekem pont azért tetszik Gulyás Roland, mert profin énekel, hozzá tök jól néz ki, és mégis van benne egy ilyen nagyon aranyos visszafogott idétlenség, amitől az egész karakter megközelíthetővé és valamilyenné válik. Nem egy nyegle, érdektelen és ultramenő Justin Bieber-klón, hanem egy jóval barátságosabb énekes, és nagyon szomorú, hogy megpróbálják belőle kivenni a „gulyásrolandságot”, a trendek ostoba, elképzelt szabályaira hivatkozva.

Videó: Gulyás Roland produkciója

Az előadása egyébként szuper volt, annak ellenére, hogy végig az volt az ember fejében, hogy ezt a számot vajon miért kapta, mert legalább 463 ezer másik olyan nóta van, amit sokkal jobban el tudna énekelni. Jobb lett volna egy sokkal nagyobb ívű, nagyobb dinamikával rendelkező versenydal, amit a közönség is egy kicsit jobban ismer, de megoldotta ezt is.

A zsűrinek is tetszett a produkció, Alex szerint a versenyző döntős lesz, ám Puskás Péter úgy érezte, hogy ez az előadás korábban már látható volt az X-Faktor színpadán ugyanettől az énekestől. Radics Gigi kijelentette, hogy ő az egyik legesélyesebb jövőbeli győztese az X-Faktornak, amivel mindjárt el is vesztettek néhány szavazót, de ki számolja?

Ricco és Claudia egy balladának induló pörgős dalt választottak, és a páros megint azt a fantasztikus minőséget hozta, amit mindig, annak ellenére, hogy a dal egy nagyon nehezen énekelhető szerzemény. Ricco mélyei kissé modorosak nekem, de ennyi még belefér. Egy bizonyos minőség felett az ilyesmit már karakternek hívjuk, és megbocsájtjuk.

Videó: Ricco és Claudia produkciója

Radics Giginek nagyon tetszett, Puskás Peti szerint Claudia most volt a legjobb, de maga a produkció nem jött be neki. ByeAlex örvendezett, amiért a kisfilmben többet is megtudhatott Claudiáról, mert úgy érezte, hogy eddig keveset tudott róla. Hogy mindez a produkció minőségét miként befolyásolja, és hogy egyáltalán mennyire számít kritikai észrevételnek, az nem derült ki.

„Majd szólunk, hogy gyertek vissza a döntőre!” - fogalmazta meg ByeAlex, azt is hozzátéve, hogy az „ingerküszöbét mégsem üti át” egyik produkciójuk sem, főképp amiatt, mert úgy érzi, hogy a kisujjukból rázzák ki az előadást. Énekes legyen a talpán, aki ebből aztán kihámozza, hogy mi volt a probléma.

(Semmi, csak nem „fura”, hanem „pop”, és ez Alexnek hétről hétre fájdalmat okoz, mintha a pop vagy a klasszikus a gagyinak lenne szinonimája, a „fura” pedig törvényszerűen valami jót jelentene.)

Berta Dánielnek nagy szerencséje, hogy Puskás Petihez került, mert így sokféle színét megmutathatja a versenyben, és nem kell a négyszázadik nyálas férfielőadóvá válnia a siker érdekében. Kicsit hamis volt, de tény, hogy volt energia az előadásában. A zenei alaphoz képest elképesztően hangosan énekelt, így még inkább kijöttek a hibák is.

„Vannak olyan dalok, amik arra jók, hogy megmutassuk, mit tudunk. És vannak olyan dalok - például a Michael Jackson-dalok nagyon alkalmasak rá - , hogy megmutassuk, mit nem tudunk” – utalt Gáspár László arra, hogy szerinte túl nagy falat volt ez a nóta az énekesnek.

Serena Rigacci gyönyörűen elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című klasszikust, és tényleg nem volt rossz döntés a nézők lelkére hatni azzal, hogy a kis olasz lány végre magyarul énekel.

Videó: Serena Ricci produkciója

Puskás Peti nagyon örült annak, hogy ennyire „egyszerű” volt a produkció, és úgy érezte, hogy Serena érti is a dalt.

"Elég jó taktikai lépés volt egy olyan dalt választani, ami a magyar nép szívéhez közel áll, de megbocsájtjuk nektek" – mondta Gigi, nem részletezve azt, hogy miért kellene egy jó technikai lépést megbocsájtani, ha csak azért nem, mert az ő versenyzőit némiképp háttérbe szorítja Alex kiváló ötlete.

Gáspár Laci el volt ájulva, Alex nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy ő választotta a nótát, ha már sikert aratott a dalválasztás.

A duettes körben elsőként Gulyás Roland énekelt Berta Dániellel, és kiválóan megoldották a feladatot. Talán még jobbak és felszabadultabbak is voltak, mint egyéniben. Dögösek voltak, jól énekelték a szólamokat is, és a zsűri is elismeréssel nyilatkozott a produkcióról.

„Csípőmozgás-tesók vagytok” - jelentette ki Gáspár Laci, majd hozzátette, hogy ügyesen erősítette egymást a két énekes, és éppen ez lenne a duettezés lényege.

(Egyébként ő is énekelt egy duettet a műsor elején Radics Gigivel, ami egy kiváló minőségben előadott frazírverseny volt, háttérbe szorítva a zeneszerzői koncepciót és egyáltalán a nóta eredeti dallamát. A dalt egymás felé fordulva adták ugyan elő, gyönyörűen elénekelve, de teljes mértékben egymás nélkül, inkább versenyezve abban, hogy ki ismer több hajlítást. Fura, hogy egy óra alatt Laci is rájött, miről szól a duettezés, de jobb később, mint soha, ugyebár.)

Abaházi Nagy Lívia Riccóval és Claudiával énekelt, és természetesen csodálatosak voltak együtt, profin lezavarták a nótát.

„Ehhez olyan tudás kell, amit csak ti hárman tudtok megcsinálni ezen a színpadon!” – jelentette ki Puskás Peti.

„Ennél nehezebb dalt nem nagyon lehetett találni” - tette hozzá Gáspár László.

Videó: Abaházi Nagy Lívia Riccóval és Claudiával előadott produkciója

Serena Rigacci és Tóth Bettina produkciója különleges és extraprofi volt, nyugodtan együtt is maradhatnának csapatként a jövőben. A gyönyörű Serenában van valami levetkőzhetetlen cukiság, Tóth Bettinának pedig bájos arca ellenére inkább rafinált és dögös kisugárzása van, így a két csaj tök jól működött együtt.

Gáspár Laci szerint korrekt volt az előadás, de a lányok nem nagyon figyeltek egymásra,és hiányzott az őrület és a bulika is. Az mondjuk igaz.

A műsor utolsó blokkjában talán csak a Volt egyszer egy vadnyugatot nem ismételték meg, de szerencsére egyszer a szavazás is véget ért, melynek befejeztével Abaházi Nagy Lívia búcsúzott a dalnokok és repperek idei versenyétől, miután Puskás Peti drámai helyzetet élt át, hiszen két mentoráltja közül kellett búcsút mondania valamelyiknek.

Videó: a kiesés

„Jó volt megismerni ezt a dinka csajt” - zárta a műsort Kiss Ramóna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET: