Nyirokráktúlélőként gyógyítóimmal beszélgetek - van kiút a mélyből
Te emlékszel rá, hogy néztél ki 20 évvel ezelőtt? Én igen, mert pont életem egy meghatározó korszakát éltem, alig volt hajam, megritkult a szemöldököm, sápadt voltam és erőtlen.
20 évvel ezelőtt nyirokrákot diagnosztizáltak nálam, kemoterápiás kezelést kaptam, meggyógyultam, azóta is jól vagyok – de sokszor kellett elmondanom ezt az mondatot (természetesen az évszám variálásával) például orvosi vizsgálatoknál, vagy bemutatkozós szituációkban. Egészen néhány héttel ezelőttig nem gondoltam volna, hogy ezt majd egy olyan podcastadásban is elmondom, aminek egyébként én vagyok a műsorvezetője.
Történt aztán, hogy valamikor január végén rájöttem, hogy idén márciusban már 20 éves évfordulója van annak, hogy megkaptam a daganatos diagnózisomat. És mivel ezen a bizonyos évfordulón, ami március 16-ra esett, amúgy is meg szoktam emlékezni arról, hogyan és miért fordult fel az életem, mi változott az akkor érkező rossz hírek ellenére pozitív irányba, azt gondoltam, hogy idén speciális módját választom a személyes sztorim és fejlődési utam feldolgozásának: az általam szerkesztett és vezetett Diagnózis egészségpodcast egyik adását ennek szentelem.
Beszélgetőtársként korábbi gyógyítóimat hívtam el, mert ők nálam sokkal többet tudnak arról, hogy mi minden kell a gyógyuláshoz. Dr. Bátai Árpád hematológus volt a kezelőorvosom 20 évvel ezelőtt, tőle kaptam azt a bizonyos rákdiagnózist, dr. Eörsi Dániel pedig valamivel később lett a háziorvosom és kísérte figyelemmel a kontrollvizsgálataim alakulását, na meg a személyes fejlődésemet.
A beszélgetést részben az én sztorim felidézésére fűztük fel, részben pedig a történetszálakhoz kapcsolódó, de nem annyira az én gyógyulásomról, mint inkább általános érvényű esetekről, tanulságokról volt szó.
Kiindulási pontként ott volt mindjárt az, ami az apropót is szolgáltatta: 20 évvel ezelőtt hogyan is tudtam meg a daganatos diagnózist. 10 évvel ezelőtt egy visszaemlékező blogposztban így írtam erről:
Kora délután volt, mikor várakoztunk Bátai doktorra a Hematológiai és transzplantációs osztály folyosóján anyukámmal. Azért, hogy egy irodában beszélgethessen velünk pár percet, mindenféle védőruházatot kellett felöltenünk – ez a transzplantált betegek miatti protokoll. Emlékszem, hogy minket leültetett arra a két darab székre, ami a helyiségben volt, ő meg felült az íróasztalra. Aztán beszélni kezdett.Elmondta, hogy a szövettani vizsgálatból kiderült, hogy a nyirokcsomó, amit eltávolítottak a műtétnél, az bizony egy daganat. A betegségem neve Hodgkin-limfóma, más néven nyirokrák, aminek az a speciális tulajdonsága, hogy a nyirokrendszerben terjednek szét a rákos sejtek, ezért nem lehetünk biztosak abban, hogy ha a hónaljamból kivették a daganatot, nincs-e máshol is, vagy nem fog-e később kialakulni. Ezért kemoterápiát kell kapnom, miután átmentem mindenféle előzetes vizsgálaton.
Ültem ott, hallgattam a doktort, és mintha egy rossz filmbe kerültem volna. De nem. Ez volt akkor az én filmem, kicsit tragikusnak tűnő verzióban, de igazi főszereppel.
Bátai doktor mesélt még a kezelésről, és persze mondta, hogy kérdezhetek. És én mit kérdeztem?
- Ki fog hullani a hajam?
- Nem rögtön, de igen.
Ekkor kezdtem sírni. Mintha ez lenne az egészben a legrosszabb. Pedig ez csak egy mellékhatás. Egy, a sok közül.
Gyanítottam, hogy a doktoromban nem hagyott ilyen mély nyomot ez a nap, de érdekelt, hogy általában mennyire nehéz elmondani a betegeknek a rossz híreket, lehet-e erre felkészülnie egy orvosnak, tanulnak-e ilyesmit.
– mondta el Bátai doktor. Hozzátette, hogy neki még az orvosi egyetemen ezt külön nem tanították, hogyan kellene rossz híreket elmondani a pácienseknek, az évek során folyamatosan jött bele, hogy hogyan is csinálja ezt és sajnos idővel rutinná válik.
Érdekelnek az egészséggel kapcsolatos témák?
Iratkozz fel YouTube csatornánkra, hogy ne maradj le az újabb részekről!
Csatlakozz a Diagnózis egészségpodcast zárt Facebook-csoportjához, hogy értesülj az új témákról, és akár a szerkesztésben is közreműködhess!
Eörsi doktor mindezt azzal egészítette ki, hogy sok esetben a betegek nem fogják fel, hogy mit is közölt velük az orvos, legfeljebb magára a betegségre emlékeznek, de találkozott olyan esettel is, amikor valakinek egy napon belül kétszer kellett elmondani a diagnózist, mert annyira paffá tette a hír, hogy mindent elfelejtett, amit hallott. Kiemelte:
Miről van szó még a beszélgetésben?
- az orvos-beteg közötti ősbizalomról, ami nélkül nagyon nehézzé válik a gyógyító munka,
- a diagnózist megelőző első tünetek észleléséről,
- a kemoterápiáról és annak elviselérésől,
- arról, hogy miért adhat sokat a daganatos betegeknek a pszichoterápia,
- arról, hogy hogyan beszél vagy épp nem beszél az éritett a környezetének a betegségéről és mi lehet az ismerősök, barátok megfelelő reakciója,
- arról, hogy aki már túl van a nehezén, és „csak” kontrollokra jár, miért szabadul nehezen a gondolattól, hogy de újra baj lehet.
A teljes beszélgetést itt tudod megnézni:
Ha Spotify-on hallgatnád, ide kattints:
A Diagnózis egészségpodcast aktuális adását a BP Podcast Stúdióban rögzítettük.
Ha profi minőségben szeretnéd rögzíteni a saját podcastedet, a BP Podcast Stúdióban minden adott hozzá – prémium hang- és videófelszerelés, modern, letisztult stúdiókörnyezet, és maximális kényelem. Neked csak a tartalmat kell hoznod, a stúdió biztosítja a tökéletes felvételi környezetet!
