KULT
A Rovatból

Csőre Gábor: Annyira szeretnék szmokingos, angol urakat szinkronizálni egy Agatha Christie-filmben

Csőre Gábor nem csak arról mesélt, hogy 42 évesen még maratont futott, hanem beszélt legendás szinkronszerepeiről és arról is, miért nem lenne motivált egy táncversenyen.


A Thália Színházban nem rég mutatták be a román Ion Luca Caragiale Farsang című vígjátékát. Az előadást Keszég László rendezte, a fontosabb szerepekben Vida Péter, Gubás Gabi, Szabó Erika és Bokor Barna látható, illetve beszélgetőpartnerem, Csőre Gábor, akit telefonon értem el, forgatásra menet.

– A darab meglepően aktuális, mintha csak korunk politikai viszonyairól írták volna, pedig ha jól tudom, nem éppen friss darab.

– Így van, a szerző a 19. század második felében élt. A demokratizálódó, polgáriasodó Romániában írta a darabot, az első pártok kialakulása idején. Hamvai Kornél, a színház irodalmi vezetője a fordítás során ezt száz évvel előrébb rakta, a forradalom utáni első szabad választások idejére.

Nem csoda, ha van áthallás.

Nálunk ugyan szerencsére nem volt olyan véres, fegyveres forradalom, mint ott, de nálunk is rengeteg párt indult el a választáson.

Mindenki abban reménykedett, hogy ha már szabadság van, akkor mindenki „Amerikában lesz”. A bennünk élő romantikus hajlam miatt hittük ezt, de se itt, se ott nem így lett. Most már tudjuk.

– Kellett bármit hozzátennetek, hogy még maibb legyen?

– Hamvai Kornél nagyszerű fordító és író. Ő úgy írja meg a darabokat, hogy pontosabb, mint egy forgatókönyv. A karakterek instrukció is nagyon fontosak, mert ha nem úgy csinálod meg, ha nem oda nézel, ha nem úgy mozdulsz, akkor elmászik az adott jelenet.

Tehát nem nagyon tudtunk hozzáadni, mert nem is nagyon kellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy a színésznek vagy a rendezőnek nincsen szabadsága. Csak olyan sok mankót ad nekünk, hogy nem kell hülyeségeket hozzátenni, kitalálni.

– A színháztörténetből ismerünk jó néhány emlékezetes belépőt. Te viszont ebben a darabban nem is belépsz, egyenesen beesel. Ezt is Hamvai Kornél írta így meg?

– Igen. Ez sem véletlen, funkciója van. Azért esek be, mert az általam játszott figura nem lát. Bepárásodott a szemüvege. Ez a geg aztán tovább él, meghatározza a karakteremet, különösen, amikor később szándékosan elveszik a szemüvegemet. Például a saját feleségemet nem ismerem fel abban a jelenetben, mert nem látom.

A beesés is érdekes helyzet. Meg lehetett volna ezt csinálni mindenféle technikai truvájjal, de végül úgy döntöttünk, hogy legyen ez egy valódi lépcsőn leesés. Persze vigyázok, eddig egyszer fordult elő, hogy megütöttem magamat. A rám rakott protektorok ilyenkor is megvédenek.

Egyébként arra számítottunk, hogy a közönség nevetni fog rajta, de inkább megijednek.

Ez sem baj, mert még jobban aláhúzza azt, hogy tényleg nem látok.

– Egy ilyen kaszkadőrmutatvány mennyire rutinfeladat egy színésznek? Cserhalmi György híres arról, hogy szeret esni, ugrani, de róla tudjuk, hogy nagyon sokat sportolt is. Neked van efféle sportos előéleted?

– A gerincsérvem és az öt térdműtétem előtt 42 évesen még maratont futottam, nem is rossz idővel, és napi szinten sportoltam.

De hiába sportos, atletikus valaki, attól még nem feltétlenül tud lejönni egy bohózati szituációban egy lépcsőn a hátsóján, a könyökén vagy a fején. Ezt vagy tudja, vagy megtanulja.

– Szinte nincs olyan generáció, akinek ne volna valami emlékezetes élménye veled kapcsolatban. A nagyfiam például még a gimnáziumi osztályával járt a Toldi-esteden. Ez a produkció hogyan jött létre? Megláttál valamit a műben, vagy egyszerűen olyan szöveget kerestél, amiről sejthető volt, hogy el lehet majd adni az iskolásoknak?

– Az első. A Toldit most már tíz éve játsszuk. 42 évesen mutatkoztam be az elején, most pedig már 52 éves vagyok. Nem is gondoltuk, hogy jönnek majd iskolások.

Az első évben jó részt felnőttközönség előtt adtuk elő, és nekik is csináltuk, mert olyan gegek vannak benne, amelyek nem gyerekeknek szólnak.

Később esett le, hogy ez voltaképp iskolai tananyag.

– Nagyon sok hangoskönyvet is csináltál. A kisebbik fiam például onnan ismer elsősorban, hogy nagyon sokat hallgatta Lackfi Jánostól a Dombontúli meséket az előadásodban.

– Sőt, most is épp dolgozunk egy David Attenborough hangoskönyvön a Mojzer Kiadóval.

Egyébként úgy vagyok ezekkel, hogy ha érkezik egy felkérés, ha csak tehetem, nem szaladok el előle. Csak akkor adok vissza munkát, ha nem fér bele az időmbe.

Motiválnak a kihívások. Nem mondom, hogy egy táncversenyre túl motiváltan érkeznék, mert nem tudok táncolni. Nincs benne a lábamban a boogie.

Bár az Össztánc előadás kedvéért még táncolni is megtanultam. Mindenevő vagyok.

A hangoskönyveket is szeretem. Már csak azért is, mert olyan szűrőn mennek át a könyvek, hogy elém már csak az kerül, amire mások azt mondták, hogy ezt érdemes megcsinálni.

– Azon színészek közé tartozol, aki a szinkronban is nevet tudott szerezni magának. Ez annak is köszönhető, hogy olyan kultikus sorozatokban hallhatunk, mint a South Park.

– Arról is csak azt mondhatom, hogy jött egy feladat, és igyekeztem a lehető legjobban megcsinálni Cartmant, a karakteremet. Ennyi erővel kaphattam volna a Kyle-t vagy a Kennyt is. Tolnai Zoltán rendező úgy gondolta, hogy én legyek Cartman, és kész.

Szerintem ők sem tudták pontosan, hogy ez meddig fog menni. Annyit tudtak, hogy vicces, hogy amerikai, káromkodós meg üvöltözős… Mondjuk régebben jellemző volt rám, hogy türelmetlen voltam önmagamhoz, sokszor összegyűrtem a kezemben lévő papírt idegességemben. Ez ma már nem jellemző rám.

Hogy megosztó…? Nagyon komoly görbe tükröt tart mindenki elé.

Nem tudsz olyan társadalmi, vallási, politikai oldalt mondani, akit nem rúg seggbe.

Szóval megosztó, de igazságos. És hála Istennek szórakoztató ebben a formában.

– A másik kultikus sorozat, amiben részt vettél, nekem személyes kedvencem, az Agymenők. Ilyenkor van lehetőséged belenézni előre, hogy eldöntsd, vállalod-e?

– Nem. Csak felkértek. A stúdió vezetője gondolom, előre egyeztette a megrendelővel, kikre gondolnak, de ennyi.

Amikor Magyarországra bejön egy ilyen sorozat, még Amerikában sem tudják, meddig fog ez menni, hát még itt. Százból egy szokott ekkora szériát futni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy két-három olyan sorozatban is közreműködhettem, amelyek ilyen sikeresek lettek.

– Van kialakult szinkron-szerepköröd?

– Általában nehezeket kapok. Annyira szeretnék szmokingos, angol urakat szinkronizálni egy Agatha Christie-filmben – de ezek nem jönnek.

Ellenben jönnek a bajba került afroamerikai nepperek, vagy a francia komikusok, akik fejen állva énekelnek, olyan rajzfilmfigurák, akik a föld alól az ég felé szállnak, és közben énekelnek-táncolnak… az agyam eldobom sokszor.

De közben persze élvezem is.

– Már ennyiből is érezhető, hogy nem unatkozol. De ha ez mind nem lenne elég, sokat forgatsz is. Szerepelsz játékfilmben, sorozatokban, most is épp forgatásra tartasz, amikor az interjú készül. Arról szabad beszélni, hogy most épp min dolgozol?

– Ez még korai és nagyon titkos. Csak annyit mondhatok, hogy április közepe felé ki fog derülni, és nagyon vicces.

– Mit hoz a közeljövő?

– Nemsokára lesz az olvasópróbája A nagy kézrablás című Martin McDonagh darabnak. McDonagh nevéhez olyan címek fűződnek, mint a Három óriásplakát Ebbing határában, az Erőszakik, illetve az idén 9 Oscar-díjra jelölt A sziget szellemei. A koponya című darabja most is megy a Télikertben.

A nagy kézrablást Radnai Márk rendezi, rajtam kívül Tamási Zoltán, Jámbor Nándor és Bakonyi Alexa játszanak benne. Nagyon várom. A Thália Télikertben kerül színre. Szórakoztató feketekomédia. Ő általában ilyeneket ír.

Farsang image - fotó: Chikán Erika

Előadás fotók: Puskel Zsolt


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk