Bujtor István közel fél évszázada a „magyar Bud Spencer”-ként él a köztudatban, ami egyrészt annak köszönhető, hogy ő volt a nápolyi színész felejthetetlen szinkronhangja, másrészt főhőse az Ötvös Csöpi-sorozatnak, amely a Piedone-filmek másolatának is tekinthető. Persze nem csupán ennyi közös vonás van közte és a rá külsőre kísértetiesen hasonlító olasz kollégája között. Bár Bud Spencer skorpió volt, Bujtor István pedig bika, ez a két csillagjegy mégis nagyon sok mindenben hasonlított egymásra.

Az Ötvös Csöpi-filmek kitalálója maga a főszereplőt is megformáló Bujtor István volt. A legenda szerint egy személyes találkozás során maga Bud Spencer javasolta neki, hogy készítsen vértelen bunyóval fűszerezett humoros filmeket. Rómában, a Sándor Mátyás felvételei alkalmából érte Bujtort az a megtiszteltetés, hogy személyesen is találkozhatott nápolyi kollégájával.

„Mire kézhez kaptam a diplomát, már hat filmszerep volt a hátam mögött – elevenítette fel a különleges pillanatot. ‒ Az előbbi film forgatása közben eljutottam Olaszországba, ahol megismerkedtem Bud Spencerrel. Elmondtam neki, hogy én vagyok a magyar szinkronizálója. Kedvenc íróm, Rejtő Jenő szavaival élve vállon veregetett, majd felemelt és leporolt. Azóta jóba vagyunk, és levelezünk.”

Bujtor István a Spencerrel való találkozásáról egyébként más alkalommal is szeretett mesélni:

„Ő a szomszéd műteremben forgatott - emlékszik vissza Bujtor István - és összehoztak, bemutattak. Én már akkor szinkronizáltam őt itthon, és akkor mondta, hogy milyen jó ilyen filmet csinálni. Szinkronizálni is élvezet lehet, de miért nem csináltok ti is ilyet? Nagydarab, marha embernek itt vagy te, szép táj, jópofa benyögések, pofonok vér nélkül és a kisgyerek mindenképpen nagyon fontos, akárcsak a happy end. És kész is a film.

Szent meggyőződésem, hogy a közönségnek nagyon komoly igénye van az ilyen irányú filmekre, erre a műfajra, kikapcsolódásra, szórakozásra, az egyéb, komolyabb, nehezebb veretű filmek mellett. Mivel nem találtam vállalkozót, ezért megírtam a forgatókönyvet, elvállaltam a rendezést és a főszerepet is. A zenét az öcsém, Frenreisz Károly szerezte.”

Bujtor egyébként, kis szerencsével, maga is olasz sztár lehetett volna. 1979-ben ugyanis felfigyelt rá egy olasz producer Az isztambuli vonat forgatása közben. Elhívta vacsorázni, és közölte vele, hogy őt szeretné a következő sorozata címszereplőjének. Bujtor igent mondott, mire a producer azt kérte, egy hónap alatt adjon le tíz kilót. Erre is rábólintott, sőt, amikor a tárgyalás után a filmes megkérdezte, mit rendel vacsorára, a színész csak ennyit mondott: „Semmit, fogyózom!”

A sorozat hatalmas siker lett, ám Bujtor egy olasz kolléga miatt végül kimaradt a gyártásból, így elúszott a nemzetközi karrier lehetősége.

Maradtak tehát a hazai „Spencer-klónok”, amelyek máig népszerűek: A Pogány Madonna (1980), a Csak semmi pánik (1982), Az elvarázsolt dollár (1985), valamint a Hamis a baba (1991) – amelyekben Bujtor azt is kihasználhatta, hogy külsőleg is hasonlított Bud Spencerre.

„Amikor versenyezni kezdtem a csillaghajó osztályban, egyre többet foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen jó lenne a vitorlásversenyeket beépíteni egy filmbe, ahol a hős – akit én játszanék persze – versenyszerűen vitorlázik. Nagy szerelmem volt, van és lesz (ha lesz!) a Balaton. Szerettem volna megmutatni a mozinézőknek vízközépről a tihanyi apátságot, hogy hogy néz ki a vízről Szigliget, a füredi lankák, a somogyi part, egy napkelte Kenese felett, szerettem volna megmutatni a vitorlások életét, egy versenyt és egyáltalán a vizet, a szelet, a hullámokat. Lassan körvonalazódott egy krimiszerűség, A Pogány Madonna, aminek alapját az a hír adta, hogy állítólag Sajkodon, Tihany nyugati oldalán a mai napig belebukkannak római kori leletekbe különböző földmunkák során. Hiszen már a rómaiak is tudták, hogy hol érdemes megtelepedni...Miért ne találhatnánk az építkezések során egy kis szobrot, ami Démétér istennőt ábrázolja, amit a régészek – miután Madonna arca van, de még nem lehet az, hiszen Krisztus előtt vagyunk – elkeresztelnek Pogány Madonnának. Azután miért ne helyezhetnék el a tihanyi apátság múzeumába és így tovább... Sok balatoni történet vagy legenda adta az újabb és újabb lökéseket a sztorihoz. Meséltek például a vizeken egy aranyhajóról. Nem tudom, igaz volt-e, vagy nem, állítólag egy, az Adriára készülő vitorlás tőkesúlyába beépítettek egy csomó aranyat, hogy így síbolják ki a Sión, ill. a Dunán keresztül az országból. Vagy igaz volt ez a történet, vagy nem. Lehet, hogy csak egy koncepciós perhez kellett az egész mese, evvel az ürüggyel tudták letartóztatni a hajó utasait. Nem tudom. A tőkesúlyba beépített kincs ötlete A Pogány Madonnában mindenesetre innen ered. Sok-sok kis mozaikból lassan összeállt a történet, és ekkor már csak piedonei körettel, ill. dresszinggel kellett nyakon önteni. Megszülettek az eredeti mintának megfelelő hősök: Ötvös Csöpi, Kardos doktor, Matuska bácsi, Purci úr, a mindenkori aranyos kiskölök és a többiek.”

Ötvös Csöpi sok esetben lezserebb, vagányabb Piedonénál és a filmjei sincsenek csak a bunyókra kihegyezve.

„Mindig is vágytam arra - meséli Bujtor István -, hogy Bud Spencernek ne csak a hangját, hanem a testi megjelenését is »szinkronizáljam«. Több mint húsz éve foglalkozom filmmel, igyekeztem a nagy mesterektől, mint Makk Károly, Keleti Márton, Fábri Zoltán, mindent megtanulni. Mindig vonzott az a lehetőség is, hogy egy személyben felelhessek mindenért, mint a színészi játék, a forgatókönyv, a rendezés. Külföldön játszanak a színészek színházban is, meg filmen is. Csak ott leszerződnek egy-egy nagy produkcióhoz. Mindig kötelesek a filmgyárak rendelkezésére állni, és ilyenkor nem lépnek fel máshol. Az is igaz, hogy ők ebből meg is élnek. Na, persze nem mindegyiknek van 1.200.000 dolláros gázsija, mint Bud Spencernek.”

Mielőtt elkészült a sorozat első részének, A Pogány Madonnának a forgatókönyve, Bujtor igyekezett jó szakemberekből és barátokból álló stábot összehozni. Kern András a következőképp emlékezett a kezdetekre:

„Egyszer csak azt mondta: ne csináljunk egy krimit, amiben ő egy nagydarab ügyes, én meg egy kisdarab hülye nyomozót játszanék? Igent mondtam, és ebből lett A Pogány Madonna.”

Csöpi mellett ott van egy kétbalkezes detektív, Kardos doktor. A Kern András alakította figura teljesen eredeti, semmi köze a Piedone-filmekhez. Ő egy magyar „Okostóni”, akinek soha semmi nem jön össze, de roppant ügybuzgó, de akire haragudni sem lehet, mert nem akar rosszat senkinek. Ügyefogyottságának elsősorban ő maga az áldozata. Ötvös Csöpivel ketten tökéletesen kiegészítették egymást. Kern így emlékszik vissza a figurára:

"A nagydarab, szőrösszívűnek látszó, közben jószívű Csöpi és Kardos doktor mellett mindig szólt egy kicsit arról, hogy ez a szocializmust építő társadalom mennyi marhaságot csinál, és a rendőrség is mennyi butaságot követ el, az egész ország milyen szerencsétlen. Ennek mindig volt egy ilyen oldalvágása rendkívül sok humorral, és ezt az emberek valamiért megszerették."

„Soha nem zavart, hogy magyar Piedoneként emlegetnek ‒ vallotta be Bujtor. ‒ Ellenkezőleg: megtisztelőnek érzem. Találó az elnevezés. Bud Spencer látta a filmemet, sőt még át is vett tőlem egy poént. Arról a jelenetről van szó, amelyben megfogok egy rosszfiút, bedobom a kuglibábuk közé, ő persze ordít, mint a sakál, de csak addig, amíg egy golyót hátulról a lábai közé nem gurítok. Onnantól ugyanis magas hangon sipákol. Ezt a geget Piedone is elsütötte később.”

Bujtor Istvánnak azért nem volt olyan könnyű dolga, hiszen az akkori hatalom szinte nagyítóval nézte a gyakran a szocialista rendszert is pellengére állító filmjeit. Sőt, olykor még kontroll alatt is tartotta a filmgyártást. Frenreisz Károly, Bujtor öccse, zeneszerző így emlékezett vissza erre:

„Veszélye mindennek volt, ezt vezetősége válogatta, hogy mennyit lehetett engedni, mennyit nem. Az, hogy milyen cenzúra zajlott, arról csak egy dolgot mesélnék el. Bátyám valamelyik filmjébe volt egy helikopteres üldözés, ahol ő átszáll a helikopterből az autóba. Tekintettel arra, hogy ezek légi felvételek voltak, amikor elkészült a nyersanyag, sem az operatőr, sem a rendező nem nézhette meg a filmet, mert jött egy illetékes elvtárs a Belügyminisztériumból, és egy vágóasztalon átnézte a légi felvételeket, hogy véletlenül valamilyen katonai objektum a háttérben nem tűnik-e föl, és csak miután megnézte, azután mondta, hogy mehet. Nagyon komoly kontroll volt mindenen.”