Tényleg ennyire gonosz és rosszindulatú a mostani fiatal generáció? – Bosszúra készen-kritika
A Netflixen már megjelenése napjától a film toplista első helyén volt a Bosszúra készen elég sokáig,
Lehet, velem van a baj, de én nem tudtam hangosan hahotázni Jennifer Kaytin Robinson tini feketekomédiáján. Lehet túl öreg vagyok a tini filmekhez.
Látom, mit szerettek volna az alkotók: van benne egy kis Könnyű nőcske, egy csipetnyi Kegyetlen játékok, apró Idegenek a vonaton, megfűszerezve igy kis Bajos csajokkal, és Spinédzserekkel, és bumm, kész is van ez az Frankenstein szörny. Viccesnek nagyon nem vicces, drámának gyenge, és morálisan erősen megkérdőjelezhető és kétségbeejtő.
Kezdjük azzal, ami működött:
Mintha egy másik világban járnánk, a gazdagok és szépek világában. Természetesen a tini középiskolai diákokat, jó hollywoodi szokáshoz híven 25-30 évesek játsszák, de ehhez már mindenki hozzászokott. Annyira szépek és stílusosak a Rosehill Akadémia tagjai, hogy nem lehet őket csúnyán fényképezni. A zenéket pedig tökéletesen választották ki, tökéletes popzenék, stílusosan, már-már videoklipesen elhelyezve a filmben.
Mi az, ami nem működött?
Van itt minden. Az egyik diákot droghasználattal vádolják, ő pedig elveszti az ösztöndíját és gyakorlatilag a jövője is kétséges lesz. Mind ezt azért, mert nem volt szimpatikus a főszereplőnknek. Főszereplőnk meztelen videóját körüzenetben elküldik az egész iskolának, szinte minden ok nélkül.
Vagy a másik kedvencem, amikor egy egész évfolyamot bedrogoznak, csak hogy kiszúrhassanak egy másik diákkal.
Csak azt látják, hogy kegyetlen bosszút állni és a másik életét tönkre tenni vicces és kifizetődő. Mint említettem, lehet öregszem.
A forgatókönyv hozza az elvárt tini tingli-tangli színvonalat, tele van utalásokkal korábbi sokkal jobb tinifilmekre, de nem zavaró módon. Humorosnak nem nevezhető a film, nem értem a kritikákat, ahol azt írják, hogy „úristen, fogtam a hasamat a nevetéstől”.
Van egy nagy csavar a filmben, amire nagyon büszkék lehetnek a készítők. Tényleg váratlan volt és jót tett a filmnek, meg nem mentette, de hatásos volt, az biztos. A film legvége így is bárgyú lesz és nyálas, ahhoz képest, hogy mennyire rosszindulatú a film hangvétele.
A színészek szépek és tehetségesek, de a hozott anyagból sokat nem tudnak kihozni. A főszereplő Camila Mendes jó, sokkal jobb, mint a Riverdale sorozatban, ahonnan sokan ismerhetik. Maya Hawke zseniális, nagyon szeretem a színésznőt, a főgenyó Austin Abrams sokaknak az Eufóriából lehet ismerős. Rish Shah pedig a Ms. Marvel-ben is a szerelmi szálat szolgáltatta, itt is erre hivatott, csak kék hajjal.
Rajtuk kívül még találkozhatunk Sarah Michelle Gellarrel, aki az igazgató szerepét tölti be felejthetően, és Sophie Turnerrel, akinek volt nagyjából 1,5 percnyi szerepe, amiben azért emlékezetesebb volt.
Nem érzem megérdemeltnek a Bosszúra készen sikerét. Ennél sokkal jobb filmek tűnnek el a süllyesztőben, mondjuk az is igaz, hogy sok sokkal rosszabb filmek érnek el hasonló sikereket. Valahogy rezignáltan állok hozzá, valószínűleg nem én vagyok a célközönség, pedig én nagyon szerettem a Bajos csajokat, vagy a Könnyű nőcskét, nincs bajom a tini tingli-tangli filmekkel. Tudom őket helyükön kezelni, de cikkünk tárgyát valahogy nem sikerült.
A Bosszúra készen megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.
