SZEMPONT
A Rovatból

Balogh József 2024-ről: Ömlik ki az energia a lakásból az ablakon, az ajtón, a falakon keresztül

Mára egyértelműen kiderült, hogy a panelprogramot nem szabadott volna leállítani, önmagában a napelemre nem lehet alapozni, Paks II pedig inkább nem épül meg, mint igen - mondja az energiapiaci szakértő évzáró sorozatunk első részében.


A magyar energiapolitika 2024-ben sem szűkölködött fordulatokban és ellentmondásokban. A geopolitikai feszültségek, a gyengülő forint és az energiaárak vad kilengései minden szereplőt próbára tettek. Elég-e nekünk abban bízni, hogy majd a Déli Áramlat szállítja az orosz gázt? Mi lesz Paks II-vel? Kijöhetünk-e még jól az akkugyárakra épülő stratégiából? Hol vannak a magyar energetikai rendszer tartalékai?

Új sorozatot indítunk, amiben neves szakértők értékelik 2024-et és mondják el, mit várnak 2025-től. Balogh József energetikai szakértővel így nemcsak az idei évről, de arról is beszélgettünk, milyen döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország energiapolitikai helyzete ne csak rövid távon, de hosszabb távon is fenntarthatóbb és kiszámíthatóbb legyen.

– Azért csináljuk ma ezt az interjút, mert azt mondta, hogy az energiapiac és világ annyira mozgásban van, hogy minél később beszélünk, annál aktuálisabb lesz a beszélgetés. Bejött, érdemes volt várni?

– Szerintem igen. Ahogy közeledett a december 20. (utolsó teljes munkanap), egyre érdekesebb hírek kerültek elő. Például az amerikai pénzügyminisztérium átértelmezte a saját, a Gazprom Bankra kiadott szankcióit. Mint kiderült, az európai vevők továbbra is tudnak fizetni az orosz gázért. Nagyon érdekes az is, hogy most már az oroszok és az ukránok is azt mondják, nem akarnak gáztranzitot Ukrajnán keresztül, ettől függetlenül ez a tranzit még mindig beindulhat valamikor januárban, valamilyen új formában. Továbbá december közepén volt Szófiában egy nagy megbeszélés, ami arról szólt, hogy a Déli Áramlaton hogyan lehet biztosítani, hogy orosz gáz érkezzen Bulgárián és Szerbián keresztül Magyarországra. Emellett mára a kőkemény magyar valuta átütötte az 500 forint per angol font szintet, amire eddig még nem volt példa. Amikor ez a kormány átvette az országot, körülbelül 300 forint volt egy font, most járunk 502-nél. Az eurónál még nem annyira drasztikus a szint, mert „csak” 415 forintos szinten van, de ez volt már 421 is 2022-ben, pont az energiaválság közepén. A magyar energiakereskedelemben nagyon fontos, hogy nem forintban fizetünk a gázért vagy áramért, hanem euróban vagy dollárban, ezért kell állandóan az FX-t is figyelni.

– Na, de ezek a hírek most derűvel töltenek el bennünket vagy aggodalommal?

– A romló forint nyilván aggodalomra ad okot. Az viszont megnyugtató, hogy ha nincs is keletről tranzit, de délről megoldható a gázszállítás.

– Paks II-vel kapcsolatban milyen fejlemény van? Egyelőre az történt, hogy ástak egy nagy gödröt.

– Mint fent említettem, az Egyesült Államok mentességet adott a Gazprombankkal szembeni szankciók alól a gázfizetések tekintetében, azonban Paks II esetében a szankciókat fenntartotta. Mi állandóan Paksra várunk azzal a mantrával hogy Paks II majd mindent megold az egész magyar energiapolitikában.

Valójában lehet látni, hogy Paks II vagy megépül, vagy nem. A kommentátorok szerint most már 50-50 százalék, hogy lesz-e ebből a projektből valami, szerintem inkább 60-40, hogy nem épül meg.

Sajnos Magyarországon 2011 óta nem adtak át hagyományos erőművet. Véleményem szerint azt kellett volna csinálni, hogy amikor 2014-ben, pont tíz éve aláírták a Paks II megállapodást, akkor ott valakinek fel kellett volna állni, és azt mondani, hogy figyeljetek, mit fogunk csinálni, ha ebből az orosz atomerőműből nem lesz semmi? Tudom, hogy ez annak idején nem lett volna egy divatos beszólás. De akkor kellett volna arra gondolni, hogy mit csinálunk, ha az orosz atomerőmű 2030-ban nem indul be. Ez mára már valószínű. Ráadásul ameddig

a többi volt KGST-ország próbál lefordulni az orosz vonalról és a franciákkal dolgozik együtt Kanadával, Dél-Koreával vagy Amerikával, addig a magyarok egyszerűen lecövekeltek az oroszok mellett.

Ennek biztosan van valami oka, ami nem nyilvános, én nem tudom, mi lehet ez. Helyette van a pavlovi reflex: ha új magyar atomerőmű, akkor az csak orosz lehet. Hiányzik az alternatív gondolkodás.

– Miközben az elmúlt évben teljes gőzzel épültek tovább az akkugyárak, kiderült, hogy az autóipar gyengélkedése miatt egyelőre nincs akkora kereslet, hogy ezek a gyárak teljes kapacitással üzemeljenek. Ha csak arra gondolunk, hogy már így is jócskán energiaimportra szorulunk, akár örülhetünk is ennek, hogy így alakult, hiszen kis haladékot kaptunk?

– Erre nagyon nehéz hideg fejjel reagálni. Már eleve lutri volt ebbe az akkugyár irányba elindulni. Az olajnak a 90 százalékát importáljuk, a földgáz 80 százalékát, az áramnak körülbelül a 30 százalékát. Erre a 19-re lapot húzni felelőtlenség volt a következő generációval szemben. Azt a képet próbáljuk festeni a világ felé, hogy gyertek Magyarországra, olcsó az energia, olcsó a munkaerő, kaptok adókedvezményt, minden nagyon jó lesz, csak hozzátok ide az akkugyárakat. Ez egy alternatív valóság: mert nem olcsó a munkaerő, illetve nem lenne szabad olcsó munkaerőt csinálni a magyar, jól képzett munkaerőből. Nem olcsó a magyar energia, mert a magyar energiarendszer már most import-függő. Most pedig úgy romlik a magyar gazdaság összteljesítménye, ahogy az elektromos autóiparág válságba került. A kormány sajnos erre az elektromos autóiparra tett fel mindent, mint a piros hetesre a rulettben, de ez nem jött be: a nemzetközi elektromos autópiac most se nem piros, se nem hetes.

– Beszéljünk még a naperőművekről.

– Valami miatt a magyar kormány úgy gondolta, hogy a megújuló energiatermelés az egyenlő a napelemmel. Ez a gondolkodás azért veszélyes, mert Magyarország nem mediterrán ország, évente 2000 felett van kicsivel a napsütéses órák száma, tehát az emberek hiába rakják ki a paneleket, az az időnek csak egy töredékében fog termelni. Amikor viszont elkezd termelni, akkor az egész ország termel és a fülünkön jön ki az elektromos áram. Ekkor jelenik meg a mínusz 72 eurós negatív áramár az áramtőzsdén.

Közérthetően: aki ebben az órában áramot termel, az 72 euro büntetést fizet a tőzsdének, aki viszont áramot fogyaszt, 72 eurot kap minden egyes elfogyasztott MWh után.

Ez pedig 2025-ben nemhogy enyhülni fog, de várhatóan egyre rosszabb lesz, ugyanis az elektromos áramnak a gazdaságilag kiszámítható és értékelhető tárolása a mai napig nincs megoldva. A magyar energiapolitika megint a 19-re húzta az új lapot azzal, hogy meghírdette a Napenergia Plusz pályázatot. Még több napelem jön a rendszerre úgy, hogy nincs hozzá tárolókapacitás. Mert, bár adnak hozzá akkumulátort, de ez nyáron is csak töredékét tárolja el a megtermelt energiának, a többi továbbra is kimegy a hálózatra. A politikusoknak észre kellett volna venni, hogy este lemegy a nap, és reggel valamikor feljön. Július 14-én 434 euró/MWh volt az áram ára, amint lement a nap. Tehát, ahogy kiesik a naperőmű termelés (este, vagy borús idő), nincs, ami átvegye a helyét. Ilyenkor Magyarország elkezd importálni.

Egyszerűen az ország ott áll, hogy hiába van körülbelül 7000 megawatt beépített napelem, ez a rendszer egyszerűen alkalmatlan arra, hogy ellássa az országot este, hajnalban és borús időben.

Nem biztos, hogy jó ötlet volt a Napenergia Plusz programot meghirdetni. Talán azt kellett volna megnézni, hogy milyen alternatívák vannak a megújuló termelésben. Ilyen a a szélenergia, geotermikus energia, és ilyen lehetne a biomassza, ami nem függ az időjárástól.

– 2025-re látunk-e olyan jeleket, hogy egyfajta korrekció megindulna?

– Semmit sem látni, és nem is láthatunk ameddig az energiapolitika fel nem ismeri azt, hogy besétáltak egy zsákutcába, amit úgy hívnak, hogy napelem-túlfejlesztés. Amikor az EU Újjáépítési és Ellenállóképességi Alapjához (RRF) a kormány beadta az energiamellékletet, abban megígérték, hogy egyszerűsíteni fogják Magyarországon a szeles erőművek engedélyezését. Ezen kívül,

a geotermikus energiát rég támogatni kellett volna, hiszen Magyarországnak van egy szenzációs pontenciálja, ez pedig a termálvíz. Itt sokkal hamarabb meleg termálvízhez jut az, aki le tud fúrni, mint bárhol máshol Európában. Tehát ezt a vonalat kellene fejleszteni, és elengedni ezt a napelemet úgy, ahogy van, és azt mondani, hogy napelemben „tetőztünk”.

Ennyit tudtunk csinálni, nagyon jó, szuperek voltunk. Mi a következő? Mit tudunk ahhoz csinálni, hogy a magyar megújuló kapacitás belső struktúrája elkezdjen hasonlítani az EU átlaghoz? Most Magyarországon az első a napelem, a második a napelem, a harmadik is a napelem, utána jön egy kis szél, meg egy kis bioenergia, geotermikus, egyebek. Az EU-ban máshol ez nem így van, mert ott az első a hydro-termelés, második a szél, és csak harmadik a nap. Magyarországon valahogy ezt is sikerült teljesen felborítani. Persze az érthető, hogy Magyarországon a víz nem olyan egyszerű, mert vizes erőműből kevés van, de ettől függetlenül el kellett volna kezdeni aktívan gondolkodni arról, hogy tudunk-e valami helyi csodát csinálni. Például Szegeden és Hódmezővásárhelyen a távhőnél már használnak geotermikus energiát a fűtésre. Ennyivel is kevesebb importált orosz gázt kell elégetni ahhoz hogy meleg legyen a lakásokban. Ez az alternatív megújuló irány nagyon-nagyon kellene, és abban bízom, hátha 2025-ben ez beindul.

– A szeles erőműveknél már módosult a szabály, és csak 700 méteres védőzónát állapítottak meg a lakott területek határától, viszont van egy olyan kitétel is, hogy a honvédségi radarállomások 40 kilométeres körzetében nem lehet szélerőművet telepíteni. Kíváncsi vagyok, más országokban is van-e ilyen megkötés, mert ha ezeket a 40 kilométeres körzeteket berajzoljuk, akkor már megint bajban vagyunk.

– Ott van Lengyelország vagy Románia, mind a kettő nagyobb, mint Magyarország, és mind a két országban sokkal több szeles erőmű van, mint itt (9000 MW lengyel, 3000 MW román, míg a magyar kb 300 MW). Tehát erre is kell lennie valami megoldásnak, amit egyszerűen csak át kellene másolni, megbeszélni, hogy mások hogy oldották meg, majd átgondolni, és azt mondani, hogy oké, akkor ezt a megoldást mi is át tudjuk venni. Azt nem gondolom, hogy Lengyelországban vagy Romániában kevesebb lenne a radarállomás, mint Magyarországon, különösen a szörnyű ukrán háború miatt. Tehát erre a honvédségi problémára is biztosan van megoldás. A klasszikus magyar mondás szerint, nem akarásnak nyögés a vége. Ha a döntéshozók nem akarják (mert nem szép, nem jó és zavarja a tájképet), akkor nem lesz szeles erőmű.

– Az év vége felé kijött rendelkezésről, hogy kötelező adatszolgáltatást vezetnek be már a háztartási naperőműveknél is egy bizonyos feltételek mellett, tudunk már többet?

– Maga a törvényhozói akarat helyes. Annyira sok lett a háztartási méretű kiserőmű, hogy ez az egész magyar elektromos rendszert jobbra-balra tudja rángatni. Hangsúlyozom, hogy ez csak azért van, mert rossz a magyar megújuló áramtermelés belső szerkezete, de erről már fent beszéltünk.

Annak van racionalitása, hogy központilag szeretnék látni, ki mit termel, mikor és mennyit.

Amit nem értek, vagy nem tudok még egészen jól értelmezni, ki fogja megfizetni azt, hogy ezek az online rendszerek az adatokat 15 percenként küldik egy központi szerverre? Aki pedig ráláthat a rengeteg adatra, az tudni fogja, hogy az egész magyar lakosság összes háztartási naperőműve mikor és mennyit termel, mikor nem, és ez a piacon egy komoly érték. Érdemes lesz odafigyelni, hogy hogyan fogják ezt az árampiaci szempontból értékes és érzékeny adatot kezelni.

– Ezzel párhuzamosan bevezetik bizonyos fogyasztóknál a sávos árképzést, ami nyilvánvalóan afelé terelné az embereket, hogy akkor használják az áramot, amikor olcsóbb.

– Ez egy jó ötlet, nagyon érdekes dolog. De vannak praktikus problémák. Ha a Covid előtti világot nézzük, és veszünk egy értelmiségi családot, ahol például az anya bíró, az apa meg tanár, akkor ők mit csináltak? Reggel elmentek otthonról, és este hazamentek, mondjuk hat óra körül. Nekik hiába mondod, hogy figyelj, délután 14 órakor mínusz 72 euró az áram ára, tehát délután 2-kor kapcsolj be minden elektromos háztartási gépet, amit találsz. Nem fogja megtenni, mert nincs otthon. Tehát neki valami olyan távkapcsoló kell amivel az okostelefonján keresztül be tudja kapcsolni a... pontosan micsodát? A hűtőt nem akarja kikapcsolni, mert leolvad, minden tönkremegy. Be tudja kapcsolni a mosógépet, meg a mosogatógépet, nagyon jó, de az elektromos autóját megint nem tudja töltőre rakni otthon, mert bement vele a bíróságra a hölgy, a férj pedig az iskolába. Tehát át kell gondolni ezt, mert itt vannak gyakorlati korlátok. Nyilvánvalóan a Covid óta más a helyzet, mert ugye feltehetőleg a bírónő sok esetben otthonról dolgozik, míg a tanár úr reméljük, bemegy az iskolába. De a mi példánkban legalább a bírónő fel tudja rakni az elektromos autót otthon a töltőre délután 2-kor, amikor mínusz 72 euró az áram ára.

De ehhez is az kell, hogy valahogy az eddig szent tehénként kezelt rezsicsökkentést megreformálják. Mert, ha ez a képzeletbeli pár a rezsicsökkentésben benne van (valószínű), akkor azt mondják, hogy miért izzadjanak azzal, hogy valaki hazamenjen, és kapcsolgasson így meg úgy, amikor a 2022 augusztus bevezetett rezsicsökkentés 2/a verzió szerint így is-úgy is olcsón kapják az áramot az átlagfogyasztásig.

Viszont a rezsicsökkentéshez ez a kormány már nem tud hozzányúlni, mert ezzel nyertek választásokat. Közgazdasági szemlélet felől közelítve, valamint igenis csinálni kell ezzel a torz rendszerrel, mert a rezsicsökkentésnél az áram és gázár az átlagfogyasztásig túl olcsó, felette viszont túl drága. 2013 óta, amióta létezik a rezsicsökkentés, eltorzult a magyar lakossági energia-fogyasztók világnézete. Ezen egyszer majd változtatni kell azzal, hogy a lakosságot közelebb kell vinni a piaci energia-árakhoz, és akkor fogják érezni, miért fontos az, hogy a fent már említett mosógép délután 14 órakor kapcsol be (HUPX tőzsdei ár minusz 72 euro), vagy este 21 órakor (HUPX tőzsdei ár 340 euro/MWh). De a rezsicsökkentés reformja a 2026-os választás előtt szinte kizárt.

– Mi várható a 2025-ös évben energiaárak terén? Az oroszoktól az olaj meg a földgáz biztos nem fog olcsóbban jönni. De meddig tud egyáltalán onnan jönni, és ha nem, akkor mennyiért tudunk kapni máshonnan?

– Az energiaipar ettől fantasztikus, hogy itt semmi sem látszik, aztán utána bármi megtörténhet. Az 1990-es évek elején, amikor én kezdtem ebben az iparágban,

ha valaki azt mondta volna nekem hogy 30 év múlva Szerbia felől fog jönni az orosz gáz Magyarországra, rögtön zártosztályra javasoltam volna ezt a „látnokot”. És tessék, neki lett igaza.

Vegyük sorjában az összes energiahordozót. Kezdjük az olajjal. Az olajnál a magyar energiapolitika folyamatosan, mint egy mantra azt ismétli, hogy a Barátság vezetéken továbbra is érkezni fog az orosz olaj. Ez a legolcsóbb, ennek nincs alternatívája. Ez nagyon jól hangzik, mint mantra, de valójában réges-rég be kellett volna indulnia annak az alternatív gondolkodásnak, hogy oké, és mit csinálunk, ha egyszer egy közepesen szalonspicces orosz vagy ukrán katona ezt a vezetéket véletlenül felrobbantja. Ha valaki kívülről, és nagyon magasról ránéz Magyarországra, azt mondja, hogy kérem szépen, ez egy tökéletesen ellátott ország, hisz van olajvezeték keletről, közvetlenül jön be Ukrajnán keresztül. Van egy, ami Szlovákián keresztül jön be, a Barátságnak egyik leágazása, és van egy harmadik, a Janaf, ami jön Horvátország felől, ennél szebb nem is lehetne.

Ez igaz, kivéve azt az apró tényt, hogy Magyarországnak sikerült az ukránokkal is, meg a horvátokkal is összeveszni.

Külső szemlélők számára nagyon érdekes, hogy valami miatt a magyarok azt gondolják, hogy ők erős tárgyalási pozícióban vannak. Valójában a földben lévő csövek azt mutatják, hogy a magyarok itt nem tudnak diktálni, hisz vagy a horvátokkal kell megegyezni, ami az INA–MOL évtizedes perpatvar árnyékában nehézkes, vagy az ukrán vonallal, különben nem biztos, hogy a kőolaj milyen feltételekkel fog bejönni Magyarországra 2025-ben és később. Az olajnál a csővezetékes szállításon kívül van egy második potenciális probléma, ez pedig a finomítás. Magyarországon egyetlen finomító működik, ami azért veszélyes, mert ha ott bármi történik, akkor ki és hol fog a nyersolajból dízelt, benzint, kerozint csinálni? Ugyanilyen „egy-finomítós” helyzetben van Szlovákia és Horvátország is. Ez a kép már eddig is komplikált, de a magyar kormány ezt még megfejelte mindenféle külön adókkal.

Szóval a potencionális izgalom lehetősége ott van a kőolaj-szektorban 2025-ben Magyarországon.

A földgáz az a szektor, ahol én abszolút nem aggódnék. Ameddig a Déli Áramlat vezeték működik, addig Magyarország ellátása biztosított. Én úgy gondolom, hogy a decemberi bolgár és román villámlátogatás nem volt véletlen a magyar kormány részéről. Ők ott szépen megegyeztek abban, hogy mindenkinek jó az, ha ez a gáz érkezik, aztán majd utána elszámolunk: például, Ti kaptok schengeni teljes tagságot, mi meg biztosítékot arra hogy a gáz dél felől Magyarországra jönni fog. Klasszikus KGST bartel (schengeni tagság, gázszállításért), de úgy tűnik jól működik. Az is nagyon fontos, hogy Magyarország tárolói nagyhatalom. Ha néhány hétig egy köbméter gáz sem érkezik az országba, az ellátás akkor is biztosított. Tehát itt olyan nagy problémát én nem látok, főleg akkor, amikor ilyen meleg tél van, mint most.

Az elektromos áram azért veszélyesebb, mert Magyarország kicsit túl lelkesen beleloholta magát a piacok összekapcsolásába (Market Coupling).

Kommentátorok már egy ideje mondják hogy talán néhány közép-európai és balkán ország túl meggondolatlanul rohant előre ezen a vonalon. A piacok összekapcsolásának az a lényege, hogy a határkeresztező kapacitásokat nem a kereskedők ajánlatai alapján osztják el, hanem egy komplex logaritmus dönti el honnan és hová megy az áram. Ez azért nagyon fontos, mert ha Németországban baj van, akkor az egész régióból kiszívják az összes áramot. Ezt láttuk a napokban, amikor Németországban szélcsend és hideg volt, nem sütött a nap, akkor a németek már mindenhonnan importáltak, beleértve Magyarországot is. Talán túlbuzgóak voltak a magyar döntéshozók ezzel a piacösszekapcsolással. Most, amikor látjuk, hogy 400 euró körül van az esti áram ára és mínusz 72 a napközbeni, akkor úgy tűnik mégsem volt akkora jó ötlet a piacösszekapcsolás erőltetése. December 19-re a magyar zsinór áram 100%-kal volt drágább, mint a német. Huszadikára pedig a magyar másnapi tőzsdei csúcs-áram ár 108 euró/MWh volt, miközben a német 28 euró/MWh! Négyszeres különbség! Tehát akkor valakinek megint fel kellene tenni azt a kérdést,

hogy is van az, hogy a magyar vállalkozó 100-400 százalékkal többet, fizet az áramért, mint a német? Ráadásul euróban, amikor az FX már 415 körül van beszélgetésünk alatt.

Röviden, egy egyre gyengülő forintból egyre többet kell adnia a magyar vállalkozónak ugyanazért a megawattóráért, amit az ő német versenytársa euróban kevesebb mint féláron vesz meg. Hát hogy van ez? Nagyon jó rábeszélő képesség kell ahhoz hogy valaki el tudja magyarázni a magyar KKV-nak, miért is volt jó az elektromos piacok összekapcsolása.

– Van-e egyáltalán olyan terület, ahol tenni is lehet valami, hogy ne folyjon ki a pénz számolatlanul az energiára?

– Itt van még a távhő. Magyarországon a távhő a szocializmusból megörökölt „teher”. Ez a rendszer a saját lábán egy pillanatig sem tudna megállni. Körülbelül 650 ezer távfűtéses lakás van Magyarországon, ami választási matekban, alaphangon számolva 1 millió szavazat úgy, hogy a Fidesznek összesen volt 3 millió szavazata 2022-ben. Ha vélelmezzük, hogy minden távfűtéses fogyasztó „haza-szavazott”, akkor minden harmadik Fidesz-szavazó feltehetőleg távfűtéses lakásban lakik. Ők az azóta híres kifejezéssel élve, a „lakótelepek népe”. Ehhez a rendszerhez a jelenlegi kormány 2025-ben szintén nem tud hozzányúlni, mert 2026-ban jön a választás és politikai kommentátorok szerint pontosan a „lakótelepek népe” szavazatokból lehet a mérleg nyelve a jelenlegi kormány és az ellenzék között. Közben a távhő rengeteg veszteséget termel, amit valakinek valahol meg kell fizetni. Ez pedig nem más, mint a magyar költségvetés.

Az az egészen furcsa helyzet most, hogy a lakások több mint felében nincs mérő és nincs szabályozható szelep. Tehát aki ott lakik, akkor sem tudná lekapcsolni a távhőt, ha akarná, persze minek is kapcsolja le, amikor úgyis átalányban van: 10 ezer forintot fizet a távfűtésért, ha nyitva az ablak egész télen, ha nem.

Közben a fogyasztó is tudja, meg a szolgáltatója is, hogy ez a 10 ezer forint csak egy kis névleges hozzájárulás, mert annak a lakásnak az ellátása valójában 30-40-50 ezer forintba kerül. Csak ezt a jelenlegi magyar kormány nem tudja kiszámlázni, mert akkor ez a fent említett egymillió szavazat potenciálisan elindulna egy másik irányba.

– Hogyan lehet ezt korrigálni 2025-ben, ha nem emelhetik meg a távhő díját?

– Nagyon egyszerű lett volna. Volt egyszer egy Panelprogram. Miről szólt? Leszigetelni a panelépületeket, kicserélni az ablakokat, ajtókat, szabályozható radiátorszelepeket beszerelni, hőmennyiségmérőt beszerelni. Ezt a kormány leállította, valamikor 2011-ben. Ez valami gyermeki durcás reflex volt, hiszen ezt a a szocik találták ki, tehát ez jó nem lehetett. Ugorjunk előre a történetünkben tizenhárom évet és most ott járunk hogy

Magyarországon a legnagyobb energiafelhasználó csoport nem az ipar, hanem a lakosság. A lakossági energiafelhasználásnak a 70 százaléka fűtés. Ennek a 40 százaléka földgáz, és körülbelül 15 százaléka távhő.

Valaki annak idején a szociknál ezt nagyon jól vette észre, hogy emberek, nem jó a mérleg. Nem szabad hagyni, hogy a lakosság legyen a legnagyobb energiafelhasználó. Ömlik ki az energia a lakásból az ablakon, az ajtón, a falakon keresztül. A panelprogramot nem lett volna szabad leállítani. Kíváncsi vagyok, hogy újraindítják-e? Szerintem 2025-ben ez valószínű. Csak ugye ide megint jó lett volna, ha megérkezik a brüsszeli pénz, az a bizonyos fent már említett RRF. Lehetett volna egy külön RRF tétel a meglévő házak (kádár-kockák) újraburkolása, ablakok, nyílászárók cseréje, távmérők beszerelése, stb. Ez lett volna a jó irány, nem pedig az hogy a rezsicsökkentett áron „odadobni” a lakosságnak azt, amiből sajnos már most sincs elég, ezért importáljuk, a forinttal szemben folyamatosan erősödő euróban és dollárban: ez pedig a háztartási energia. Itt mintha néhány döntéshozó elfeledkezett volna az alapszabályról, amit minden élelmiszerbolti gyakornok az első héten megtanul: amiből nincs elég, azt nem szabad „leakciózni”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.

[kapcsolodo]dontott-a-tv2-megszunik-a-tenyek-uj-musorok-jonnek-a-helyere[kapcsolodo]


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: