KULT
A Rovatból

Az egyik utolsó filmcsillag: Brad Pitt úgy érzi, lassan itt a vég

Mi Brad Pitt titka? Hogyan lehet valaki több mint 30 éve ugyanolyan hiteles, férfias és sikeres színészikon? Talán most kiderül…


Nemrég került a mozikba A gyilkos járat című akciófilm, amelynek vérengzős-verekedős jeleneteibe Brad Pitt 58 évesen is fiatalokat megszégyenítő elánnal vetette bele magát, ráadásul nem riadt vissza az önkarikírozástól, méretes SZTK-keretes szemüvegben és általam csak „Walther Matthau-sapkának” nevezett fejfedőben (amúgy rendes nevén: vödörsapka) rohangál fel-alá, s kerül furábbnál furább szitukba egy bérgyilkosokkal csurig tömött vonaton. Mintha nem lenne még mindig épp annyira jóképű, mint egykor, s mintha nem lenne továbbra is kikezdhetetlen a 30 évvel ezelőtt kivívott filmsztársága.

Merthogy Brad Pitt 2022-ben még mindig filmsztár. Azon kevesek egyike, akik a mára inkább műfaj- és franchise-, mintsem színészmegszállott mozgóképfogyasztási szokások és trendek ellenére képes pusztán a nevével százezreket, mit százezreket, milliókat odacsábítani a vásznak elé. A régiek közül Tom Cruise és Leonardo DiCaprio tartoznak még talán e klubba, s az utóbbi évtized Dwayne Johnson bebocsátását is követeli. Mindenesetre a régi nagy sztárkultusz egy film sikere kapcsán erős elhalványulást mutat.

Talán még a kilencvenes években is az volt a fő szempont azzal kapcsolatban, hogy egy néző jegyet vált-e egy mozifilmre, hogy a kedvenc sztárja szerepel-e benne (Jim Carrey nagy időszaka volt ez), majd egy óriási szünet..., és ezután jött csak tényezőként, hogy miről szól az adott film. Ma már a többség azonban a kedvenc zsánerét és franchise-át keresi (képregényfilmek, Marvel, Star Wars, DC, Halálos iramban, Harry Potter, Bond stb.).

Nem feltétlenül jelent tehát biztos anyagi sikert és kiemelt nézői érdeklődést egy mozikba vagy streamingre szánt produkció számára, ha egy világszerte ismert és népszerű színész alakítja benne a főszerepet. De valóban lejárt volna a sztárok ideje? Felcserélhetők, feláldozhatók lettek a nagy nevek?

Akárhogy is, Brad Pitt még mindig tud valamit, hiszen továbbra is eseményszámba megy egy-egy új projektje.

Úgy ismerhetjük őt, mint legendás főszereplőt, hollywoodi hatalomgyakorlót s minden idők talán legnagyobb szívtipróját. Ő maga azonban nem kötődik és nem ragaszkodik egyik elképzeléshez sem.

A gyilkos járat például egy ízig-vérig akciófilm, ám a műfaj szokásos darabjaitól megkülönbözteti szatirikus hangvétele, amelyet főként Pitt alakítása formál. Nélküle nem lenne ugyanaz. Pittről már sokszor bebizonyosodott, hogy kiváló drámai aktor, az utóbbi időben azonban az is kiderült, hogy talán még jobb komikus (Volt egyszer egy... Hollywood, Az elveszett város).

Pitt vagyok, ragyogok

Az igazi erőssége azonban több ennél. Ha végignézzük Brad Pitt legemlékezetesebb alakításait – például a Volt egyszer egy... Hollywood (2019) száraz humorral átitatott drámájában a kaszkadőr Cliff Booth-ként, a Becstelen brigantyk (2009) vidéki akcentussal beszélő, náciskalpoló Aldo Raine-jeként, a Pénzcsináló (2011) stresszes baseballigazgató Billy Beane-jeként, a Blöff (2000) dörzsölt, érthetetlenül hadováló, „anutamániás” Mickey-jeként vagy a 12 majom (1995) szemforgató, pszichésen zakkant ökoterrorista Jeffrey Goines-aként –, szembetűnik, hogy nem sok hasonlóság van köztük.

Pitt 30 éve annak szellemében egyengeti a karrierjét, hogy a szerepei közti legnagyobb közös osztó csupán annyi, hogy mindannyian úgy néznek ki, mint Brad Pitt.

Ha csak az elmúlt, nagyjából egy évtizedet vesszük, szerepelt II. világháborús drámákban, sci-fiben és kortárs szatírákban, illetve rábólintott néhány ravasz cameóra is (12 év rabszolgaság, Deadpool 2, Az elveszett város). Ezzel a taktikával pedig máig sikerült elkerülnie a tipizálást és a sablonossá válást.

„Ő az egyik utolsó megmaradt nagy filmcsillag. Nagyon jóképű, nagyon férfias és nagyon menő is. Emellett érti a viccet. De amit csak a rendezők, akik Braddel dolgoznak és a vele együtt játszó színészek tudnak igazán, és amiben ő hihetetlenül tehetséges, az az, hogy képes igazán megérteni a jelenetet. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, de ösztönösen érti a dolgokat” – mondta róla Quentin Tarantino, aki Pitt sztárságát Paul Newmanéhez, Steve McQueenéhez és Robert Redfordéhoz méri.

Pitt persze nem találta meg rögtön a karrierje elején ezt az arany középutat, bár az kétségtelen, hogy a kezdetektől fogva dacolt a szépfiús külsejével, jó példa erre a Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (1993) sorozatgyilkosa, a már említett 12 majom vagy a Harcosok klubja (1999) verekedős Tyler Durdenje. A 12 majomért először kapott Oscar-jelölést, ugyanabban az évben, amikor a People magazin megválasztotta őt a világ legszexibb férfijának. És pontosan tudjuk, hogy a kettő közül melyik imidzs ragadt meg az emberekben… Szóval volt, mi ellen küzdenie.

Így jöttem

A színész hollywoodi eredetsztorija is érdekes. William Bradley Pitt egy Datsun volánja mögött érkezett a városba, miután a Missouri Egyetemen otthagyta az újságíró diplomáját két kreditpont híján.

Régi álmát félredobva újakat dédelgetett, így meghallgatásokra járt. És hogy közben magát eltartsa, strippereket fuvarozott limuzinnal, hűtőgépeket szállított vagy óriáscsirkének öltözött, hogy becsalja a járókelőket az egyik El Pollo Loco gyorsétterembe.

Végül a tévéképernyőn kapott kis szerepeket, első ízben 1987-ben az Another World és a Dallas című sorozatokban, utóbbiban négy epizódban alakította Randyt. Első filmje (amiben már nem csak statisztált) az 1988-as A hold fia volt, de igazán az 1991-es Thelma és Louise-ban figyeltek fel a jóképű, 27 éves fickóra, aki egy pillanat alatt magába bolondította a nőket (a szerepe szerint Geena Davist is). S bár Ridley Scott filmjét két gyenge produkció (Johnny Suede, Huncut világ) követte, az 1992-es Folyó szeli kettétől kezdve Pitt nagyon is tudatosan építette a színészi karrierjét.

Sőt, a producerit is, hiszen 2002-ben saját filmgyártó céget alapított Brad Greyjel és akkori feleségével, Jennifer Anistonnal. A Plan B Entertainment (2006 óta Pitt az egyedüli tulajdonos), azóta folyamatosan ontja magából az izgalmasabbnál izgalmasabb projekteket, közülük három (A tégla, 12 év rabszolgaság, Holdfény) elnyerte a legjobb film Oscar-díját is, további hat (Az élet fája, Pénzcsináló, Selma, A nagy dobás, Alelnök, Minari – A családom története) pedig jelölt volt e kategóriában. És persze a kasszasikerekről sem szabad megfeledkezni (pl. Trója, Charlie és a csokigyár, Ízek, imák, szerelmek, Z világháború).

Vagyis elmondható, hogy Pitt e téren is rendkívül sikeres, sőt, a nyilatkozatai alapján úgy tűnik, inkább a kamera mögötti létben látja a jövőjét, mintsem a színészetben, hiszen utóbbiban, ahogy korábban mondta is egy interjúban, már mindent elért. Producerként azonban örömmel támogatja a feltörekvő alkotókat, és segít különféle nagyszerű szerzők műveit a vászonra terelni. A karrierje most következő szakaszát ennek tükrében úgy jellemezte, mint a lezáró korszakot, a „B-oldalt”, a „harmadik trimesztert”.

Felmosta magát a padlóról

A több évtizednyi változatosságnak ugyanakkor van még egy jó oldala: hogy Brad Pitt magánélete csak akkor került a filmvászonra, amikor az elkerülhetetlen volt. Például a Mr. és Mrs. Smith (2005) című akciófilmben, amelynek forgatása alatt összejött Angelina Jolie-val, vagy A tengernél című drámában (2015), amit Jolie írt és rendezett, és amelyben egy olyan házaspárt alakítanak, akiknek a házassága zátonyra futott. Ahogy az övék is a valóságban, 2016-ban.

Brad pedig azóta próbálja összeszedni magát. A GQ magazinnak nemrég bevallotta, hogy a Covid-járvány alatt szokott le a dohányzásról, miután rájött, hogy a cigimennyiség visszaszorítása fabatkát sem ér, le kell azt tennie végleg. Emellett másfél évig járt az Anonim Alkoholisták egyik zárt csoportjába, ahol biztos lehetett benne, hogy nem veszik fel videóra, és osztják meg a felvételt valamelyik közösségimédia-platformon: vagyis ahol biztonságban érezhette magát.

Tehát minden jel arra mutat, hogy Pitt az általa említett B-oldalt szeretné tisztességesen, a rá jellemző eleganciával, energiával és változatossággal lezárni.

Ezt pedig a következő projektjei is alátámasztják. Színészként legközelebb az Oscar-díjas Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom, Az első ember) új, Babylon című monstre alkotásában láthatjuk, amely kendőzetlenül mutatja majd be azt az időszakot Hollywoodban, amikor átálltak a némáról a hangosfilmekre. Ez lesz a szerzői vonal, a mainstreamet pedig egy Lewis Hamiltonnal tervezett Forma-1-es film és egy George Clooney-val együtt dédelgetett thriller képviseli majd, vagyis Pitt marad továbbra is a széles skálán.

S vélhetően a következő produceri Oscar-díjára sem kell majd sokat várni, hiszen a Plan B égisze alatt készült el Andrew Dominik rendezésében a Szöszi című Marilyn Monroe-életrajzi film (Ana de Armasszal), a megerőszakolt mennonita nők fellázadásáról szóló Women Talking Sarah Polley vezénylete alatt és olyan kiválóságokkal a főszerepben, mint Jessie Buckley, Claire Foy, Rooney Mara és a háromszoros Oscar-díjas Frances McDormand, valamint az Azt mondta című, a #MeToo- és a Harvey Weinstein-botrány kirobbanását bemutató dráma.

A hitelesség pedig továbbra is fontos Brad Pitt számára. Erről a következőket mondta: „Itt, Kaliforniában sokat beszélnek arról, hogy »Légy hiteles, légy önmagad!«. Na de mit jelent az, hogy hiteles? Engem ez foglalkoztat. Számomra talán azt, hogy eljussunk oda, hogy felismerjük azokat a mély sebeket, amelyeket hordozunk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk