Az egyik utolsó filmcsillag: Brad Pitt úgy érzi, lassan itt a vég
Nemrég került a mozikba A gyilkos járat című akciófilm, amelynek vérengzős-verekedős jeleneteibe Brad Pitt 58 évesen is fiatalokat megszégyenítő elánnal vetette bele magát, ráadásul nem riadt vissza az önkarikírozástól, méretes SZTK-keretes szemüvegben és általam csak „Walther Matthau-sapkának” nevezett fejfedőben (amúgy rendes nevén: vödörsapka) rohangál fel-alá, s kerül furábbnál furább szitukba egy bérgyilkosokkal csurig tömött vonaton. Mintha nem lenne még mindig épp annyira jóképű, mint egykor, s mintha nem lenne továbbra is kikezdhetetlen a 30 évvel ezelőtt kivívott filmsztársága.
Merthogy Brad Pitt 2022-ben még mindig filmsztár. Azon kevesek egyike, akik a mára inkább műfaj- és franchise-, mintsem színészmegszállott mozgóképfogyasztási szokások és trendek ellenére képes pusztán a nevével százezreket, mit százezreket, milliókat odacsábítani a vásznak elé. A régiek közül Tom Cruise és Leonardo DiCaprio tartoznak még talán e klubba, s az utóbbi évtized Dwayne Johnson bebocsátását is követeli. Mindenesetre a régi nagy sztárkultusz egy film sikere kapcsán erős elhalványulást mutat.
Talán még a kilencvenes években is az volt a fő szempont azzal kapcsolatban, hogy egy néző jegyet vált-e egy mozifilmre, hogy a kedvenc sztárja szerepel-e benne (Jim Carrey nagy időszaka volt ez), majd egy óriási szünet..., és ezután jött csak tényezőként, hogy miről szól az adott film. Ma már a többség azonban a kedvenc zsánerét és franchise-át keresi (képregényfilmek, Marvel, Star Wars, DC, Halálos iramban, Harry Potter, Bond stb.).
Nem feltétlenül jelent tehát biztos anyagi sikert és kiemelt nézői érdeklődést egy mozikba vagy streamingre szánt produkció számára, ha egy világszerte ismert és népszerű színész alakítja benne a főszerepet. De valóban lejárt volna a sztárok ideje? Felcserélhetők, feláldozhatók lettek a nagy nevek?
Akárhogy is, Brad Pitt még mindig tud valamit, hiszen továbbra is eseményszámba megy egy-egy új projektje.
A gyilkos járat például egy ízig-vérig akciófilm, ám a műfaj szokásos darabjaitól megkülönbözteti szatirikus hangvétele, amelyet főként Pitt alakítása formál. Nélküle nem lenne ugyanaz. Pittről már sokszor bebizonyosodott, hogy kiváló drámai aktor, az utóbbi időben azonban az is kiderült, hogy talán még jobb komikus (Volt egyszer egy... Hollywood, Az elveszett város).
Az igazi erőssége azonban több ennél. Ha végignézzük Brad Pitt legemlékezetesebb alakításait – például a Volt egyszer egy... Hollywood (2019) száraz humorral átitatott drámájában a kaszkadőr Cliff Booth-ként, a Becstelen brigantyk (2009) vidéki akcentussal beszélő, náciskalpoló Aldo Raine-jeként, a Pénzcsináló (2011) stresszes baseballigazgató Billy Beane-jeként, a Blöff (2000) dörzsölt, érthetetlenül hadováló, „anutamániás” Mickey-jeként vagy a 12 majom (1995) szemforgató, pszichésen zakkant ökoterrorista Jeffrey Goines-aként –, szembetűnik, hogy nem sok hasonlóság van köztük.
Ha csak az elmúlt, nagyjából egy évtizedet vesszük, szerepelt II. világháborús drámákban, sci-fiben és kortárs szatírákban, illetve rábólintott néhány ravasz cameóra is (12 év rabszolgaság, Deadpool 2, Az elveszett város). Ezzel a taktikával pedig máig sikerült elkerülnie a tipizálást és a sablonossá válást.
„Ő az egyik utolsó megmaradt nagy filmcsillag. Nagyon jóképű, nagyon férfias és nagyon menő is. Emellett érti a viccet. De amit csak a rendezők, akik Braddel dolgoznak és a vele együtt játszó színészek tudnak igazán, és amiben ő hihetetlenül tehetséges, az az, hogy képes igazán megérteni a jelenetet. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, de ösztönösen érti a dolgokat” – mondta róla Quentin Tarantino, aki Pitt sztárságát Paul Newmanéhez, Steve McQueenéhez és Robert Redfordéhoz méri.
Pitt persze nem találta meg rögtön a karrierje elején ezt az arany középutat, bár az kétségtelen, hogy a kezdetektől fogva dacolt a szépfiús külsejével, jó példa erre a Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (1993) sorozatgyilkosa, a már említett 12 majom vagy a Harcosok klubja (1999) verekedős Tyler Durdenje. A 12 majomért először kapott Oscar-jelölést, ugyanabban az évben, amikor a People magazin megválasztotta őt a világ legszexibb férfijának. És pontosan tudjuk, hogy a kettő közül melyik imidzs ragadt meg az emberekben… Szóval volt, mi ellen küzdenie.
A színész hollywoodi eredetsztorija is érdekes. William Bradley Pitt egy Datsun volánja mögött érkezett a városba, miután a Missouri Egyetemen otthagyta az újságíró diplomáját két kreditpont híján.
Végül a tévéképernyőn kapott kis szerepeket, első ízben 1987-ben az Another World és a Dallas című sorozatokban, utóbbiban négy epizódban alakította Randyt. Első filmje (amiben már nem csak statisztált) az 1988-as A hold fia volt, de igazán az 1991-es Thelma és Louise-ban figyeltek fel a jóképű, 27 éves fickóra, aki egy pillanat alatt magába bolondította a nőket (a szerepe szerint Geena Davist is). S bár Ridley Scott filmjét két gyenge produkció (Johnny Suede, Huncut világ) követte, az 1992-es Folyó szeli kettétől kezdve Pitt nagyon is tudatosan építette a színészi karrierjét.
Sőt, a producerit is, hiszen 2002-ben saját filmgyártó céget alapított Brad Greyjel és akkori feleségével, Jennifer Anistonnal. A Plan B Entertainment (2006 óta Pitt az egyedüli tulajdonos), azóta folyamatosan ontja magából az izgalmasabbnál izgalmasabb projekteket, közülük három (A tégla, 12 év rabszolgaság, Holdfény) elnyerte a legjobb film Oscar-díját is, további hat (Az élet fája, Pénzcsináló, Selma, A nagy dobás, Alelnök, Minari – A családom története) pedig jelölt volt e kategóriában. És persze a kasszasikerekről sem szabad megfeledkezni (pl. Trója, Charlie és a csokigyár, Ízek, imák, szerelmek, Z világháború).
Vagyis elmondható, hogy Pitt e téren is rendkívül sikeres, sőt, a nyilatkozatai alapján úgy tűnik, inkább a kamera mögötti létben látja a jövőjét, mintsem a színészetben, hiszen utóbbiban, ahogy korábban mondta is egy interjúban, már mindent elért. Producerként azonban örömmel támogatja a feltörekvő alkotókat, és segít különféle nagyszerű szerzők műveit a vászonra terelni. A karrierje most következő szakaszát ennek tükrében úgy jellemezte, mint a lezáró korszakot, a „B-oldalt”, a „harmadik trimesztert”.
A több évtizednyi változatosságnak ugyanakkor van még egy jó oldala: hogy Brad Pitt magánélete csak akkor került a filmvászonra, amikor az elkerülhetetlen volt. Például a Mr. és Mrs. Smith (2005) című akciófilmben, amelynek forgatása alatt összejött Angelina Jolie-val, vagy A tengernél című drámában (2015), amit Jolie írt és rendezett, és amelyben egy olyan házaspárt alakítanak, akiknek a házassága zátonyra futott. Ahogy az övék is a valóságban, 2016-ban.
Brad pedig azóta próbálja összeszedni magát. A GQ magazinnak nemrég bevallotta, hogy a Covid-járvány alatt szokott le a dohányzásról, miután rájött, hogy a cigimennyiség visszaszorítása fabatkát sem ér, le kell azt tennie végleg. Emellett másfél évig járt az Anonim Alkoholisták egyik zárt csoportjába, ahol biztos lehetett benne, hogy nem veszik fel videóra, és osztják meg a felvételt valamelyik közösségimédia-platformon: vagyis ahol biztonságban érezhette magát.
Ezt pedig a következő projektjei is alátámasztják. Színészként legközelebb az Oscar-díjas Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom, Az első ember) új, Babylon című monstre alkotásában láthatjuk, amely kendőzetlenül mutatja majd be azt az időszakot Hollywoodban, amikor átálltak a némáról a hangosfilmekre. Ez lesz a szerzői vonal, a mainstreamet pedig egy Lewis Hamiltonnal tervezett Forma-1-es film és egy George Clooney-val együtt dédelgetett thriller képviseli majd, vagyis Pitt marad továbbra is a széles skálán.
S vélhetően a következő produceri Oscar-díjára sem kell majd sokat várni, hiszen a Plan B égisze alatt készült el Andrew Dominik rendezésében a Szöszi című Marilyn Monroe-életrajzi film (Ana de Armasszal), a megerőszakolt mennonita nők fellázadásáról szóló Women Talking Sarah Polley vezénylete alatt és olyan kiválóságokkal a főszerepben, mint Jessie Buckley, Claire Foy, Rooney Mara és a háromszoros Oscar-díjas Frances McDormand, valamint az Azt mondta című, a #MeToo- és a Harvey Weinstein-botrány kirobbanását bemutató dráma.
A hitelesség pedig továbbra is fontos Brad Pitt számára. Erről a következőket mondta: „Itt, Kaliforniában sokat beszélnek arról, hogy »Légy hiteles, légy önmagad!«. Na de mit jelent az, hogy hiteles? Engem ez foglalkoztat. Számomra talán azt, hogy eljussunk oda, hogy felismerjük azokat a mély sebeket, amelyeket hordozunk.”
