KULT
A Rovatból

„Az álmom az, hogy fejtegessem magam, mint egy kis babot” – megnéztük az X-Faktor Tábor 2. részét

Tóth Andi a legcéltudatosabb mentor az X-Faktor történetében, Valkusz Milán viszont még nincs kész erre. Megnéztük az X-Faktort.


Az X-Faktor idén meglehetősen elnyújtotta a válogatókat, cserébe úgy döntött, nem lesz mentorház, hanem a székesfeladat végére a mentorok ki is választják a csapatukat az élő show-ba. Az előző héten Majka és Gáspár Laci rakta össze a teamet, most pedig Tóth Andin és Valkusz Milánon volt a sor.

Eddig sem titkoltam, hogy számomra Andi a legszimpatikusabb a mentorfelhozatalból. Bár kapható a hülyéskedésre, van humora, sokkal következetesebb és profibb a hozzáállása, mint a fiúknak. Az is tetszik benne, hogy míg Majka azt vallja, az egyéniség és a színpadi a legfontosabb, Lacinál pedig – saját bevallása szerint – 95% az ének, addig Andi sokkal inkább azt képviseli, amit hiányolni szoktam: legyen jó énekes, és legyen jó színpadi jelenléte is. Nála 30-70% az arány az éneklés javára. Ráadásul a Tábor első körében ő választotta magának a legkevesebb versenyzőt.

Mindez azt sugallja, hogy tudja, mit akar.

Fica Johanna nem aprózta el, Roberta Flack Killing Me Softlyját énekelte, amit sokan nagyon nagy dalnak tartanak. Én nem tartozom közéjük. Elismerem, van egy fülbemászó refrénje, de összességében tömény unalom. Laci szerint Johanna kicsit ízléstelenül énekelt, Milánt sem nyerte meg. Majka ettől függetlenül adott volna széket, ha csak átmenetileg is.

Andi is hiányolta a vért a produkcióból – persze azt, hogy mennyire volt gyenge mi, nézők csak abból sejthetjük, hogy milyen nyúlfarknyira vágták az előadást a tévések –, de azért egy billegő széket adott Johannának.

A Duo Melody Katona Kláritól a Vigyél elt adta elő elég halványan. Majka és Laci nagyon győzködte Andit, hogy ültesse le őket, de hiába, a mentorhölgy nem kegyelmezett nekik. Az sem ingatta meg, hogy Laci megkérdőjelezte a döntését.

„Fel voltam rá készülve, hogy az élő fába is belekötnek mentortársaim.”

Balázs Kamilla is Lacinak tetszett jobban, de hát sajnos ez most Andi csapata. Anna és Dawyd produkciójánál Andi már egyenesen úgy érezte, hogy Laci trollkodik vele, ennek ellenére ők sem kaptak széket.

Takács Marcsi a Good Morning Sunshine-t énekelte. Laci már a produkció közben odasúgta Milánnak, hogy erre széket kell adni. Én nem tudom, Laci melyik műsort nézte, a tévé előtt ülve nagyon rossznak tűnt. A kiejtés egy dolog, de a hangok sem voltak a helyén, és az egészben volt valami nagyon cringe, hogy gyermekem szavajárásával éljek.

A mentortársak szemmel láthatóan nem tudták feldolgozni, hogy Andi nem akar buszmegállót játszani: csak azokat ülteti le, akikről adott pillanatban tényleg úgy gondolja, hogy vinné az élő show-ba.

Számomra a 17 éves Zilincki Nóra Hanna volt az első, akit leültettem volna. Már a válogatón is szétszedte a házat a Proud Maryvel, és most, a Livin’ on a Prayerrel sem vallott szégyent. Andi egyenesen tíz évvel korábbani önmagát látta benne.

Kivételesen a mentorok közt sem volt vita. Mondjuk Milán kicsit furcsa hasonlatot használt: Te voltál a kiscica, aki játszott a gombolyaggal, és a gombolyag volt a Livin’ on a Prayer. Nem tudom, hogy juthatott eszébe erről a produkcióról kiscica. Inkább egy tigris. Andi leültette – Nórát, nem Milánt – és még Lacival is kibékült.

Kundra István Zsombor a Felszarvazottak balladájával próbálta elvarázsolni a mentorát – kicsit túlripacskodva –, Boer Enikő Anna pedig Charlie dupla whiskyjével. Enikő már csak aranyos személyiségével is meggyőzte Andit. Zsombor erős kritikát kapott, de Andi ezzel együtt széket adott neki. Az elsőként leültetett Johanna bánta.

Johanna búcsúzóul még megajándékozott minket a nap mondásával:

„Az álmom az ugyanúgy az, hogy fejtegessem magam, mint egy kis babot.”

Beteltek tehát a fehér székek, de senki sem ülhetett nyugodtan, hiszen hátra volt az évad egyik nagyágyúja, Monika Pike, azaz Csuka Mónika, aki rögtön azzal kezdte, hogy a piros székre pályázik.

Mónika Zöld erdőben jártam című saját dalát hozta, és jól tette. Kezdem úgy érezni, hogy a helyszínen más hangot hallanak a mentorok, mint mi a tévé előtt. Laci oda súgta Majkának, hogy „hamis”, amit én egyáltalán nem érzékeltem. Korábban viszont olyan énekeseket ajnároztak, akik otthonról nagyon hamisnak tűntek.

Laci és Majka szétszedték Mónikát, Milán piros széket adott volna neki. Andi Móniban látta a legnagyobb motivációt a versenyzők közül, ezzel győzte meg, és Milánnal egyetértve rögtön a piros székre ültette.

Jánosnak és Ancsinak nem volt könnyű helyzete, Andi kereken meg is mondta, hogy azok, akik a székeken ülnek, mozdíthatatlanok, de azért hajrá. A mentortársak hiába győzködték, Ancsit haza is engedte. Jánosnak adott egy esélyt: párbajoznia kellett Zsomborral. Zsombi bármennyire is szimpatikus karakter, a párbajban kiderült, hogy János sokkal jobb énekes. Andi viszont a szívére hallgatott, Zsombiban lát többet, ezért őt választotta.

Kovács Zoltán Zakeus maradt utoljára, aki saját dallal érkezett. Jó karakter és dalszerző, de nagyon hamisan énekelt. Andi konkrétan oda akart menni megpofozni. Le is állította, és adott neki még egy lehetőséget: énekeljen másik dalt. Sajnos ez sem segített, most is nagyon hamisan énekelt, ezért számára véget ért az X-Faktor.

Elérkezett az igazság pillanata. El kellett dönteni, hogy a három fehér székes versenyzőből ki menjen haza.

Andi céltudatosságát mutatja, hogy összesen egyetlen egyszer cserélt versenyzőt.

Nem okozott meglepetést, hogy Nóri és Enikőnek kellett párbajoznia. Enikő a dalválasztásával belopta magát a szívembe. Nem is emlékszem, hogy valaha hallottam volna zenei tehetségkutatóban Creedence Clearwater Revivalt. De aztán jött Nóri az I’m Still Standinggel, és akkorát énekelt, hogy nem volt kérdés, neki kell továbbjutnia.

Andi ugyan kritikus volt, szerinte Nóri kicsit túljátszotta a dalt, de úgy érezte, sokkal jobban akarja a továbbjutást, Enikő kicsit elengedte.

Így tehát kialakult Andi csapata: Mónika, Nóri és Zsombi.

Már csak a Milán-csapat volt hátra. Valkusz Milán nagy kérdőjel számomra. Bár alapjában véve szimpatikus fiatalember, és az elején sokat vártam tőle, mostanra úgy érzem, hogy még nem áll készen a mentori szerepre.

Folyamatosan az a benyomásom, hogy próbál valamilyen lenni, de maga sem tudja még, mit akar.

Mondhatnák, hogy persze, fiatal még, de Andi három évvel fiatalabb nála, mégis ezerszer határozottabb.

„Olyan embereket keresek, akiket a nézők szívesen néznének, rajongani tudnak értük, és tudnak saját dalt hozni” fogalmazta meg az ars poeticáját.

Milán helyzetét nehezítette, hogy egy versenyzőt elhozott Majka csapatából, így a szabályok szerint Krisztián már széken ülve kezdte ezt a fordulót. Kicsit csalódott voltam, azt hittem, hallhatunk tőle még egy saját nótát.

Az amerikai Steve Major – akár csak korábban Monika Pike – mindjárt a piros széket célozta meg. Az Aerosmith Dream Onja alkalmas is arra, hogy valaki beénekelje magát az élő show-ba. Majka szerint Steve-ben pont megvan az az előadásmód, mint amit másoknál hiányolt. Laci soknak érezte. Milánnak tetszett, úgyhogy ha a piros szék nem is jött össze, de Steve leülhetett.

A biztató kezdetet kiábrándító folytatás követte. Milán sorra szórta ki a valóban nem túl meggyőző énekeseket. Többek között Czeglady is elvérzett.

Egyedül a 14 éves Kovács Dorina Cintia nehezítette meg a dolgát, azzal, hogy magázta Milánt, aki viszont teljesen belezavarodott, hogy akkor ő hogy is szólítsa a fiatal lányt. Milánnak ez a tegezés-magázás tényleg nem erőssége, amikor interjúztam vele, engem például nem mert visszategezni.

Szappanos Kata – aki tavaly a Voice-ban is megfordult – dalválasztása annyira nem jött be Milánnak – Lana Del Rey-től a Videogames –, de ennek ellenére kapott széket. Igaz, nem örülhetett soká.

Suhai Soma azzal vált emlékezetessé a válogatóban, hogy ő az a srác, aki mostantól csak Nóra nevű lányokkal randizhat, hogy illeszkedjenek a dalaihoz.

Egész pontosan az történt, hogy elkezdett írni egy dalt Nóra nevű barátnőjéhez, akivel közben szakítottak, de megtetszett neki egy másik lány, akit hogy, hogy nem, ugyancsak Nórának hívnak. Ezért most már neki szól a dal. Hogy Nóra mit gondol, nem tudjuk, Katának viszont fel kellett állnia.

Innentől kicsit szürreális irányt vettek az események. Következett az ukrajnai Tronko Alina, művésznevén Allymuse, és felrobbantotta a színpadot a Wrecking Ballal. Mindenkit levett a lábáról – kivéve Milánt. Soma bármilyen aranyos és tehetséges, Alina más szintet képviselt, nyugodtan cserélhettek volna.

Milán azonban nem így érezte, megmakacsolta magát, és elküldte Alinát. Majka jóformán az adás végéig nem tért magához a döbbenetből. A mentorok innentől kezdve kicsit levették a kezüket Milánról, aki sorra küldte el a jobbnál-jobb énekeseket.

Mondjuk Szula János Benjamin alaposan mellényúlt a dalválasztással. Már maga Presser Gábor is megmondta annak idején a Megasztár egyik válogatójában, hogy a Neked írom a dalt nem tehetségkutatóra való. Mivel a dal nagy részében ugyanazon az egy hangon kell énekelni, nem alkalmas arra, hogy egy énekes megmutassa a kvalitásait.

Kiesett Dorina is, akit még a Tábor első felében leválasztottak párjáról, Szabiról. Anyukája alaposan meg is mondta a magáét a stúdión kívül:

„Nem négy ember fogja megmondani, ki a legjobb!”

Itt és most? De.

Ekkor következett az egész Tábor talán legnagyobb húzása, Milán végre megcsillogtatta, hogy pár év edződéssel még akár jó képernyős figurává is válhat.

Történt ugyanis, hogy a rapper Darab Viktor „Vade" meggyőzte, viszont fel is adta a leckét: kit állítson fel?

Milán végül egy váratlan húzással közölte:

„Krisztián, kérlek, állj fel!”

A mentorok és a MOM közönsége egy emberként hördült fel. De Milán még nem fejezte be:

„Krisztián, ülj le a piros székre!”

Igaz, az összehatást némileg gyöngítette, hogy Milán felállt, és megtapsolta saját szellemességét.

Henter Mónika az Uptown Funkot hozta, ami az utóbbi tíz év egyik legjobb dala, nem csoda, hiszen két zseni áll mögötte, Bruno Mars és Mark Ronson. Mónika konkrétan legyilkolta a dalt. Gáspár Lacival értek egyet: ez nem éneklés volt, bárhogy is tiltakozott Majka és a közönség.

Somogyi Mihály József Dean Martin Mambo Italianóját énekelte. Andinak bejött, úgyhogy előállt az a ritka pillanat, amikor nem értek vele egyet. Nem volt rossz, de azért messze nem éreztem benne azt a tüzet, ami az eredeti előadóból áradt, vagy akár Komár Lászlóból, aki itthon vitte sikerre a dalt.

Gyarmati Jázmin Chrsitina Aguilera dalával érkezett. A dal második fele kicsit unalmasra sikerült, de a képességei alapján ezzel együtt széket érdemelt. Milán is így gondolta, de még mindig nem volt hajlandó elengedni Somát. Így Steve-nek kellett távoznia annak ellenére, hogy sokkal jobb énekes Sománál.

Kovács Attila rappelt, valahol érthető, hogy a másik rappert, Viktort váltotta. Majka szerint ő a legjobb rappes a műsorban.

Peterpost X Leo két igazi őrült fazon, akik halál lezseren érkeztek a mentorok elé. Bár nem vagyok rapszakértő, de nekem túlságosan lötyögyő volt a produkció. Majka meg is állapította, hogy ha tovább akarnak lépni, kell bele valami rendszer.

Milán nem tudott dönteni, ezért a duót párbajoztatta Attilával, végül Attilát küldte haza.

Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, a végére megérkezett Henn egy meglehetősen érdekes, eklektikus számmal, amivel én nem nagyon tudtam mit kezdeni, de a mentoroknak nagyon tetszett. Azért, hogy leültethesse, Milán a két énekest párbajoztatta.

Soma sokkal jobb volt, mint az első körben.

Vidéki lány című slágerével megnevettette a jelenlévőket, különösen a „Ne gyere fel Pestre, itt szexelned kell este” sorral.

Milán rövidre zárta a dolgot. Úgy döntött, Hennt mindenképp viszi magával. Így Jázmin, Soma és Peterpost X Leo közül kellett kiválasztania a harmadik versenyzőjét. Valkusz végül a szívére hallatott, és a rapduót választotta. Erős kétségeim vannak, hogy igazán jó énekes nélkül meddig fog jutni a Milán-csapat az élő show-ban, bár az is igaz, hogy Bye Alex háromszor is rapperrel nyert.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: