A töritanár, akinek több ezer rajongója van
Balatoni József több szempontból sem felel meg a tanárokról a köztudatban élő képnek. Alig 28 éves, diákjaira pedig egyenrangú felekként tekint, akik bármilyen problémájukat meg tudják vele beszélni. Sőt, nemrég gondolt egy nagyot, és egészen az RTL Klub 1 perc és nyersz című műsoráig menetelt, hogy a nyereményből kifizethesse jövőre elballagó első osztályának búcsúkirándulását.
Nem sokon múlott, de végül nem járt sikerrel. Azonban ezután sem adta fel: közösségi összefogással szeretné előteremteni a szükséges összeget. Mindeközben napi szinten ír vicces, ironikus, elgondolkodtató történeteket Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldalára, amit már 4200-an követnek. Eddig még senkinek nem adott interjút ebben a minőségében, szóval volt miről beszélgetnünk.
– Kevés tanár vállalna be még egy tévés vetélkedőt is az osztálya kedvéért. Hogy jött az ötlet?
– A fő szempontom az volt, hogy mivel jövőre elballagnak, szerettem volna még utoljára egy maradandó élménnyel meglepni őket. Nem is elsősorban azért, mert egyébként a családjaik anyagi helyzetébe nem férne bele, inkább egyfajta búcsúajándékként. Emellett az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nyolcadikban a ballagástól a továbbtanuláson át ki tudja meddig, rengeteg költség felmerül, így nyilván nagy könnyebbség a szülőknek is, ha legalább ezt nem nekik kell állniuk.
Eleve ezt szem előtt tartva jelentkeztem a műsorba, de sajnos az egymillió forintos feladatnál sikerült kiesnem. Viszont hatalmas élmény volt: játszani mentem és egy nagyon jót játszottam. Nem vagyok szomorú emiatt, hisz rengeteg értékes embert ismertem meg a műsor kapcsán, a gyerekeknek pedig egy életre szóló élmény volt. Bármikor mennék újra. Utána többen megkerestek, hogy küldjek nekik bankszámlaszámot, mert szívesen segítenének. Végül úgy gondoltam, hogy akkor már egyszerűbb, ha kiírom az oldalamra egy felhívás formájában.
Jocó bácsi szereplése (teljes felvétel):
– Mekkora összegre lenne szükség?
– Öt napra szeretnénk elmenni a Balatonra, és 22-en járnak az osztályba. Úgy gondolom, hogy olyan 5-600 ezer forintból már abszolút kerek kirándulást tudnánk kihozni. Persze ha több pénzt sikerülne összegyűjteni, ezzel arányosan változhatna az úti cél is, hiszen az RTL-en is ez volt a kiindulópontom. A pár ezer forintos támogatások mellett már nagyobb összegekre is kaptam ígéretet (direkt módon megkerestem több céget emiatt), de amíg nem utalják át ténylegesen, nem szeretnék konkrét összegekről beszélni.
Emellett az osztályban is indítottunk egy gyűjtést: kiraktunk egy perselyt, amibe mindenki beledob hetente 100 forintot. Ez ugye a létszámmal felszorozva 2200, én pedig megígértem, hogy minden héten kiegészítem az általuk gyűjtött pénzt. A sok kicsi sokra megy elv alapján májusra ebből is egész szép összeg összejöhet majd.
Balatoni József 1987. augusztus 16-án született Veszprémben. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd végül a Budapest XV. kerületében található Kontyfa Iskolában helyezkedett el. Három éve tanít ott, emellett a HÖOK Mentorprogramjában is dolgozik külső szakértőként, és gyakran ad elő különféle konferenciákon az élménypedagógia alapelveit népszerűsítve.
– Hogyan lett tanár belőled?
– Már egészen kiskoromban ez volt a célom: gyerekként otthon a plüssállataimmal játszottam tanárosat. Ekkor még matematika-fizika szakos szerettem volna lenni. Aztán amikor a nálam 6 évvel fiatalabb húgom iskolás lett, és én is sokat segítettem neki, kicsit elment a kedvem. Rájöttem, hogy eléggé megbonyolítja a dolgot, ha a a másik fél a plüssökkel ellentétben például visszabeszél, nem csak némán hallgat. De középiskolás koromra újra megbarátkoztam a gondolattal, és amikor eljött a felvételi, végül a töri szakot jelöltem meg.
– Hogy kerültél pont abba az iskolába, ahol tanítasz?
– Teljesen véletlenszerű volt. Rengeteg helyre jelentkeztem Budapesten és vidéken egyaránt, és innen hívtak vissza. Ez egy általános és középiskola is egyben, én mindkét részben tanítok. Nagy szerencsém van, mert nekem pont ez a fajta változatosság való. Osztályfőnökként is igaz ez: a mostani osztályom nyolcadikos, jövőre pedig gimnazistákat fogok kapni. Persze lesz átfedés is a kettő között, sokan már biztosan tudják, hogy maradni szeretnének.
– Gondolom, nagyrészt miattad...
– Hát, tulajdonképpen igen, a többségüknél bevallottam belejátszik ez a szempont.
– Neked lényegében egyfajta kultuszod van a diákjaid körében?
– Ezt azért túlzás lenne állítani, de tény, hogy
A lényeg, hogy bármit meg tudunk beszélni egymással.
Osztályának lány- és fiútagjai társaságában
– Mennyire vagy laza velük az iskolán kívül? Bulizni például el szoktatok járni együtt?
– Azt legfeljebb az érettségizőkkel a bankettjükön, vagy a szalagavató afterpartyn. Az osztályommal előfordult már, hogy moziba mentünk, vagy pizzázni, de bulizni azért nem mennék velük, majd csak akkor, ha elballagtak. Szerencsére amellett, hogy maximálisan partneri a viszonyunk, a kellő tiszteletet is megadjuk egymásnak részükről leginkább talán úgy, ahogy a gyerek is fel tud nézni az apjára, vagy az idősebb barátjára.
– Mikor és hogyan lett ekkora netes rajongótáborod?
– Másfél éve kezdtem el posztokat írni a Pesten Hallottam csoportba, és már a kezdetektől sokan biztattak, hogy ezeket egy saját, külön oldalon is gyűjtenem kellene. Végül idén április elsején indítottam el a Jocó bácsi világa oldalt. Úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mekkora rá az igény ha senkit nem érdekel, még mindig mondhatom rá, hogy csak áprilisi tréfa volt. Ehhez képest alig pár nap alatt négy-ötszáz fősre duzzadt, és egy-egy népszerűbb posztom hatására mindig újból megugrott a lájkok száma.
Igazán nagy lökést azután kapott, hogy augusztus végén a nagy port kavart tanári etikai kódexről írtam egy vicces-ironikus véleményt. Ezt minden addiginál többen látták és osztották meg, összesen közel 25 ezres elérése lett. Majd persze a szeptember végi RTL Klubos szereplésem után is sokan megtaláltak.
"Végigolvastam a tervezett pedagógus etikai kódexet... Hát, döbbenten jöttem rá, hogy nagyon etikátlan, erkölcstelen vagyok, hovatovább alkalmatlan a pályára.
Hogy miért is?
- A legkedvesebb viseletem jó időben a papucs, térdnadrág, póló, napszemüveg. Sőt abban is tanítok. Minimum meg kellene kövezni.
- Rengeteg színes ruhám, sálam van, amiben télen tanítok. Dupla kövezés.
- A strandon levetkőzöm. Uhhh...
- Vannak tetoválásaim, látható helyen. Meg kell nyúzni, nincs mese.
- Nagyon szeretem a diákjaimat, megölelhetnek és én meg visszaölelek. Micsoda intim viszony, maga az erkölcsi fertő. FÚÚÚJ!!!
- Viccelődöm, poénkodom folyton és még csúnyán is szoktam beszélni. A kő mellé már akasztás is jár.
- A tananyag nem szent, gyerekeket tanítok és nem tankönyvet. Na neeeee!
- A diákjaim társak, nincs alá- fölé rendeltségi viszony. Az akasztott, kövezett, megnyúzott holttestemet már fel is kellene gyújtani.
- Szoktam alkoholt inni, szeretem is a jó borokat. A bulikban mindig nagyokat táncolok, felszabadultan. Minősíthetetlen viselkedés.
- Ismerkedem nőkkel. Kolostorba vele!!!
- Szenvedélybeteg vagyok, mert dohányzom. (igen, igen, ez tényleg rossz, tudom...)
- oldalt vezetek a Facebookon, ahol embereket nevetettek meg és hirdetem, hogy az iskola egy klassz és vidám hely. Erre a viselkedésre már szavak sincsenek...
- És a legnagyobb bűnöm: EMBER VAGYOK! Nah, jó, ezért már a kövezett, felakasztott, megnyúzott és elégetett testemet el kell ásni, majd kiásni, feléleszteni és újra megölni... :D"
– Milyen gyakran esnek meg veled olyan sztorik, amik érdemesek arra, hogy közzétedd őket az oldalon?
– Valami apróság szinte mindennap történik, legyen akár vicces, akár elgondolkodtató, akár megható élmény. A többségüket rögtön megosztom, de azért ügyelni szoktam arra is, hogy mindig maradjon tartalékban néhány, például az iskolai szünetekre, hogy akkor se legyen üresjárat. Mindent felírok, majd pedig fokozatosan adagolom.
– Mik a legfontosabb értékek számodra tanárként, amelyeket feltétlenül szeretnél továbbadni?
– Az első számú az őszinteség, ezt maradéktalanul elvárom minden diákomtól, ahogy tőlem is mindig számíthatnak rá. A másik pedig egymás maximális elfogadása. Ne ítéljünk elsőre, mindenkit fogadjunk el olyannak, amilyen. Ennek érdekében nagyon sokat is teszünk, nemcsak én személy szerint, de mások is az iskolában. Kölcsönösen szeretni és tisztelni - ez a kulcsa mindennek. Alapelvem továbbá, hogy mindenkinek megtaláljuk azt a területét, amiben a legjobb tud lenni, és ezt próbáljuk minél inkább erősíteni.
Az iskolának szerintem olyan helynek kell lennie, ahol a diák élményeket kap, hiszen a napjának nagy részét ott tölti. Ha nem érik pozitív impulzusok, sokkal kevésbé lesz motivált. Én éppen ezért folyamatosan töröm a fejem, mivel dobhatnám fel az óráimat.
A tananyag adott, ez egy dolog, a körítés viszont nagyon nem mindegy. Minden anyaghoz kitalálok valami csavart, játékot és igyekszem – ahogy az életben is – vidámságot és humort csempészni az óráimba.
– A kollégáid mit szólnak az ismertségedhez?
– Ez érdekes kérdés... (mosolyog) Nyilván örülnek a népszerűségemnek, hiszen ez az iskola jó hírét is viszi, de azért persze szoktam tőlük apró szurkálódásokat kapni, hogy celeb lettem, meg ilyesmi. Egyébként tényleg vicces, hogy a Pesten Hallottamban már annyira ismernek, hogy ha bármilyen diák iskolai történetet posztol tőlem függetlenül, biztos megkérdezi valaki a kommentekben, hogy "Jocó bácsi, ez nem veled történt véletlenül?"
– Volt már olyan, hogy nyilvános helyen felismertek?
– Igen, ezt is főleg az RTL-es szereplés hozta magával. Rögtön utána részt vettünk egy középiskolai börzén, és ott azért elég sok diák megnézett magának, illetve összesúgtak, miután elhaladtak mellettem. Szóval előfordul néha, de igazából nincs ezzel különösebb bajom. Rengeteg üzenetet kapok, igyekszem mindre válaszolni.
A kicsik most fogják be kicsit a fülüket, az érzékenyebbektől pedig előre is elnézést kérek!
Az oktatáspolitika újabb megfontolt, átgondolt és szakmai döntése alapján minden iskolának fel kell állítania a P.Ö.CS.-ét. Hát mi jól fel is állítottuk. Röhögünk, de közben sírni szeretnénk... Ha más nem is, de az senkinek nem tűnt fel hogy a Pedagógus Önértékelési Csoport nem a legmegfelelőbb elnevezés?????? :D
***
A megdönthetetlen, megcáfolhatatlan érv, amire nem lehet mit mondani... :)
"- Jocó bácsi, azért felejtettem el készülni, mert napközben japánul tanulok, fejben! Emiatt mindent elfelejtek...
- Hmmmm... Tényleg??? És akkor mondanál valamit japánul?
- Hát, még az elején járok. Nagyon nehéz nyelv!"
És igen, igen, igen. A "megette a kutya a leckét" duma ideje lejárt! :D
***
Az érzés, amikor a diákjaiddal ülsz az iskola előtt, beszélgetsz és jön egy haverjuk, aki lepacsiz veled, hogy "csá haver!": Felbecsülhetetlen! Nem értette, miért szakad mindenki a nevetéstől... :)
Megnyugtató, hogy letagadhatok legalább 10 évet. :D
– Milyen ma tanárnak, pedagógusnak lenni Magyarországon?
– Mindenképp vannak fenntartásaim, úgy történelemtanárként, ahogy emberként is. Azt gondolom, hogy az elmúlt 2-3 évben a béremelésekre hivatkozva próbálják meg lényegében betömni a szánkat. Bármilyen kifogás merül fel, az rá a reakció, hogy mit beszélünk, amikor mennyivel több lett a pénzünk. Közben folyamatosan korlátozzák a jogainkat, elég csak a tankönyvválasztást, vagy a már említett etikai kódexet megnézni. Holott én azoknak az előírásoknak nagyjából semmiben nem felelek meg, tehát akkor ezt alapul véve nyilván nem lehetek jó tanár. Kevés ennél abszurdabb dolgot tudok elképzelni.
Egyébként a posztom után pár nappal elküldtek nekem egy 1800-as évekbeli újságcikket, amiben egy 40 év után leköszönő pedagógus írta meg a szakmáról alkotott véleményét. Gyakorlatilag ugyanolyan vaskalapos szigorral, mint amit a mostani tervezet is előírna. Tehát
Reménykedjünk benne, hogy a végleges verzión még finomítani fognak – szerencsére vannak is erre mutató jelek.
– Mennyire tartod fontosnak, hogy ezekben az aktuálpolitikai témákban is véleményt alkoss?
– Alapvetően nem szeretek politizálni. Aki megnézi a pedagógiai változásokról szóló posztokat az oldalamon, azt láthatja, hogy ezeket is mindig igyekszem a humoros, ironikus oldalukról megfogni. Legyen szó akár a mindennapos énekórák tervezetéről, akár a szintén nagy nyilvánosságot kapott Pedagógus Önértékelési Csoportokról, amit az elég szerencsétlen mozaikszó miatt gyorsan át is neveztek.
"Hogy mikre rá nem vesznek... :)"
– Összességében meg vagy elégedve a szakmáddal?
– Abszolút. Azt gondolom, hogy leginkább a tanárok társadalmi megbecsülésén kellene javítani. Ha egy pedagógus nyilvánosan felszólal, vagy tüntetéseket szervez, valahogy mindig azt hozzák ki belőle, hogy a pénz miatt teszi. Holott az elmúlt három évből nem emlékszem olyan megmozdulásra, aminek ez állt volna a hátterében.
Maximum a segítő dolgozók (például iskolatitkárok) fizetésemeléséért emeltük fel a hangunkat, hiszen nevetséges, hogy sokszor több évtizedes munkaviszony után is minimálbért visznek haza, pedig nélkülük szó szerint megállna az élet az iskolákban.
A gyereket érintő hátrányos változtatások – lásd tankönyvkorlátozás – miatt ugyancsak utcára kell menni. A saját pénzem miatt viszont én nem tüntetnék soha.
(Jocó bácsi a 11773487-05603426-00000000 bankszámlaszámra várja a kirándulásra vonatkozó felajánlásokat. Mint írja: a kicsi segítség is segítség,)
Ha tetszett az interjú, oszd meg!
