A Siló az új Lost? – Az Apple nem cicózott, amikor a látványvilágról és a színészekről volt szó
Korábban Graham Yostnak köszönhettük a remek Foglalkozásuk: amerikait és A törvény emberét. Tapasztalt showrunner, akinek a kezei közül csakis minőségi sorozatok kerülnek ki. Így nem csodálkoztam azon, hogy a Siló magával ragadó sorozat lett, de arra nem számítottam, hogy ennyire be fog szippantani.
Hugh Howey 2011-ben megírta a Wool című novelláját, ami akkora siker lett, hogy nem sokkal később már többkönyves regényfolyammá duzzadt. Ezekből a regényekből
Az átlagember semmit nem tud arról, mi is történt, természeti katasztrófa vagy háború? Egy biztos, ha elhagyjuk az építményt, halálra vagyunk ítélve. Mi is a Siló? Egy több mint 120 emeletes, földbe mélyesztett bunker, ahol minden, az élethez szükséges körülmény adott a túlélők számára. Akkor mi a probléma?
Több mint 140 évvel történetünk előtt volt egy lázadás, amikor minden írásos és digitális történelmi emlék megsemmisült a korábbi világról, és a jelen lakói nem tudnak semmit a múltjukról. Még azt sem, hogy miért tört ki a lázadás. Semmi nyoma nem maradt a múltnak, néhány tárgyi maradványt kivéve, melyek használatát a jelenlegi uralkodó osztály szigorúan tiltja.
A törvényt pedig egy önmagát felsőbbrendűnek gondolt rendfenntartó szervezet próbálja betartatni drákói szigorral.
Ebbe az elképesztően hangulatos kis disztópiába pillantunk bele főszereplőnk, a David Oyelowo által alakított Holston seriff szemén keresztül. Holston és felesége gyermeket szeretnének, de ez a Silóban nagyon nehéz procedúra. Engedély kell hozzá, valamint el kell távolítani egy születésszabályzó eszközt a hölgyek szervezetéből, és az egész teherbe esésre van egy egyéves időintervallum, ezzel is biztosítva mindenkinek a lehetőséget a gyermekvállalásra, akik kicsúsznak elesnek az esélytől. De
Innen indul a történetünk, amelyet több szálon és több nézőpontból követhetünk végig, több idősíkban. Az első rész szinte teljesen a seriffre és feleségére koncentrált, a második epizód pedig a mindig bámulatos Rebecca Ferguson által alakított Juliette Nicholsra épít. Kicsit utánanéztem, és a könyvek is hasonlóan épülnek fel: egy-egy kötet más-más oldalról vizsgálta meg a Silóban zajló eseményeket.
A sorozat nagyon érdekes és hihetetlenül hangulatos. Ahogy megismerjük a Silót, úgy változik folyamatosan a környezet, míg az első epizódban nagyjából csak a felsőbb részeket és az elithez tartozó személyeket láthattuk, addig a második részben megismerhetjük a kétkezi munkások életét, akik miatt működik az élet a bunkerben. Mindezt egy érdekes nyomozós szállal és misztikummal fűszerezve.
Ez a futurisztikus Art Déco stílus, egyszerre emlékeztet a Fallout és a Bioshock játékokra, előbbiből a fentebb élő gazdagabbak életében találhatunk elemeket, míg a Bioshock a bunker hanyatlóbb felén élő fizikai munkások lakásában találunk nyomokat. Ahogy haladunk lefelé a Siló épületében, úgy romlanak az életkörülmények, gyakoribbak a repedések falakon, koszosabb minden és növekszik a gyanú, hogy itt valami többről lehet szó, mint azt szereplőink gondolják.
Az alkotók ügyesen építették fel a történetet, az alapanyag hangulata, atmoszférája egyértelműen átitatja a sorozatot. Érezni, hogy átgondolt világról van szó, kicsit
Meglátjuk, milyen irányba viszik majd a sorozatot, Rebecca Ferguson marad-e a fő történetirány vagy belép egy újabb „mesélő”. Egyelőre nem tudni, de jelenleg nagyon szórakoztató irányt vett fel ez a keserűen rejtélyes jövőkép. Az első két rész, ami megtalálható az AppleTV+-on nagyon pozitív benyomást keltett. Ha fent lenne mind a tíz rész, lehet, most nem ezt a cikket írnám, hanem folytatnám a következő epizóddal.
A szereplőgárda hihetetlenül erős, még úgy is, hogy egy-egy karakterből még nem kaptunk jóformán semmit.
Sajnos a többi nagy névből még sokat nem láttunk, a Common által játszott Sims eddig csak mogorva tekintetével volt jelen egy-két jelenetben, Tim Robbins pedig még talán ennyi képernyőidőt se kapott. Nem féltem őket, mindketten vannak olyan jó színészek, hogy ha megkapják a nekik járó játékidőt, ki fogják hozni a 100%-ot a szerepükből.
Az effektek teljesen képernyő-kompatibilisek, nem mondom, hogy áll-leejtően gyönyörű, de egy posztapokaliptikus, lerobbant disztópiának pontosan ilyen mocskos, lerobbant, leharcolt külső kell. Ezeket a követelményeket a sorozat teljes mértékben kielégíti. Reméljük nagy lesz a nézettsége a Silónak, és megtalálja a közönségét, mert megérdemelné. Csak remélni tudom, hogy kap elég időt az Apple-től, és az amerikai írósztrájk nem fogja befolyásolni egy esetleges második évad lehetőségét.
a Siló első két része megérdemel két órát a néző életéből. Mindenkinek, aki szereti a zsánert, csak ajánlani tudom, aki pedig kicsit idegenkedik ettől, azt bátorítom, hogy a Silóval lehet érdemes belekóstolni a misztikus-nyomozós-posztapokaliptikus habos tortába, amit az Apple kínál. Köszönjük, amíg ilyen tartalmakat találok fent a kínálatban, addig maradok hűséges előfizető.
