KULT
A Rovatból

A neonáci, a gladiátor, a skizofrén, a zaklató - A 60 éves Russell Crowe 10 legjobb alakítása

Az ezredforduló egyik legnagyobb sztárja volt, kasszasikerek, Oscar-díj, csodás filmek. Majd jöttek a sablonszerepek, a magánéleti zűrök, az elhízás. Russell Crowe nem tűnt el, csak átalakult. Íme a 10 kedvenc alakításunk a szülinapos sztártól!


Romper Stomper (1992)

Az ausztrál film, amivel Russell Crowe feltette magát a filmes térképre. Pontosabban Geoffrey Wright rendező, aki későbbi filmjeivel Ben Mendelsohn és Brittany Murphy karrierjét is elindította. A Romper Stomper középpontjában egy neonáci skinhead mozgalom áll, amely Melbourne külvárosi munkásnegyedében, a kékgallérosok körében alakult ki. Hando (Crowe) egy különösen pszichopata fiatalember, aki talál egy bandát, amely ugyanazokat az idegengyűlölő nézeteket vallja, mint ő maga. Miközben ez a kis közösség megpróbálja anyagilag támogatni egymást, és együtt élni, Hando dühkitörései hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyulnak, és gyakorlatilag tönkreteszik a stabilitás minden esélyét. Crowe a gyűlölet ciklikus természetét mutatja be, ahogyan Hando elvakul saját állatias természete miatt, és ennek következtében mindent elveszít.

Szigorúan bizalmas (1997)

Ebben a 9 Oscar-díjra jelölt filmben Crowe alakította Wendell "Bud" White-ot, az erőszakos Los Angeles-i nyomozót, aki bosszút akar állni a testület korrupt tisztjei ellen. És bár nagy sikert aratott a film, s Crowe-t is megismertette Hollywooddal, nem sokon múlt, hogy majdnem kitették a szűrét. „Néhány nappal a próbák után a stúdió már nem fizette a szállodai számlát, és a bérautómat sem. Nem akarták, hogy én játsszam ezt a szerepet. Azt hiszem, Sean Pennt akarták” – nyilatkozta, majd hozzátette, nem tántorították el a stúdió próbálkozásai, és nem adott rá okot, hogy kirúgják, így végül feladták. És milyen jól tették! A film, amely James Ellroy 1990-es, azonos című regényén alapul, egy gyilkosságsorozat nyomozását követi nyomon az 1950-es évek Los Angelesében, Crowe mellett pedig Kevin Spacey, David Strathairn, Kim Basinger, Danny DeVito és James Cromwell is feltűnt benne.

A bennfentes (1999)

A Szigorúan bizalmas után figyelt fel Crowe-ra Michael Mann rendező (Az utolsó mohikán, Szemtől szemben), aki megtette őt új filmje, A bennfentes főszereplőjének Al Pacino mellett. Noha egy teljesen más karaktert alakított, mint a Szigorúan bizalmasban: Jeffrey Wigand irodista volt, tudós és informátor, aki a cigarettagyárakat rossz helyzetbe hozó dokumentumokat szivárogtatott ki egy tévés újságírónak. A szerephez Crowe állítólag 35 kilót szedett fel, s bár még csak 34 éves volt az 1998-as forgatáskor, egy őszülő parókával és az öregítő sminkkel jóval idősebbnek tűntették fel. E szerepéért pedig 2000-ben megkapta első Oscar-jelölését, korábbi szereplőtársa, Kevin Spacey azonban elvitte előle a szobrot (az Amerikai szépségért).

Gladiátor (2000)

2000 minden szempontból az áttörés éve volt a színész számára, hiszen A bennfentes forgatása után Crowe Angliába, Marokkóba és Máltára utazott, hogy leforgassa Ridley Scott Gladiátorját a DreamWorksnek. Vagyis már ekkor rábíztak egy 100 millió dolláros költségvetésű filmet, amelynek a forgatás kezdetekor még alig volt forgatókönyve. Színészünknek igen gyorsan meg kellett hát szabadulnia Jeffrey Wigand felesleges kilóitól, ráadásul kénytelen volt menet közben kitalálni a karakterét, sőt a párbeszédei nagy részét is. Még az "Erő és becsület", Maximus mottója is Crowe-tól származik, ez volt ugyanis a sydney-i gimnáziumának latin jelmondata. A kezdeti káosz azonban sikerbe fordult, hiszen a Gladiátor 465 millió dollárt kasszírozott világszerte a mozikban, megkapta a legjobb film Oscar-díját 2001-ben, Russell Crowe pedig megkapta érte első és eddig egyetlen Oscarját a legjobb férfi főszereplők közt.

Egy csodálatos elme (2001)

Mesterhármas! Russell Crowe egyértelműen az ezredforduló idején volt a karrierje csúcsán, hiszen három egymás utáni évben jelölték Oscar-díjra (ez pedig csak olyan nagyságoknak sikerült korábban, mint pl. Bette Davis, Marlon Brando, Elizabeth Taylor, Al Pacino, Spencer Tracy, Glenn Close, Jack Nicholson vagy Meryl Streep) olyan filmekben, amelyeket szintén nomináltak a legjobb film kategóriájában. Sőt, kettő közülük nyert is. A Gladiátor után ugyanis az Egy csodálatos elme is győzedelmeskedni tudott, Crowe pedig ezúttal a Colosseumot lecserélte egy egyetemi campusra, és egy pillanat alatt átvedlett a játékelméletet kidolgozó, Nobel-díjas és skizofrén tudóssá, John Nash-sé. Fantasztikus alakítást mutatott be ismét egy merőben más karakterként, újabb Oscar azonban nem lett belőle, mivel végül Denzel Washingtonnál landolt a szobor a Kiképzésért.

Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

A sikersorozat nem állt le, Crowe közvetlenül az Egy csodálatos elme után bólintott rá Peter Weir (Holt költök társasága, Truman Show) hajózós történelmi kalandjára, amely, bár a mozikban nem teljesített úgy, ahogy várták, vagy szerették volna, ez a film is ott díszelgett a legjobb film Oscar-kategóriájának jelöltlistáján 2004-ben. Crowe pedig ezúttal hosszú szőke tincsekkel és bő fehér ingben vezette a HMS Surprise nevű hajó legénység a napóleoni háborúk idején egy francia hadihajó ellen. Akció, dráma, zendülés, volt itt minden, Crowe-nak meg sikerült egy klasszikusabb hollywoodi szerepben is megmutatnia, hogy milyen széles a színészi eszköztára.

A remény bajnoka (2005)

Ron Howard méltánytalanul keveset emlegetett filmjében a színész Jim Braddockot, a kiöregedett és elszegényedett bokszolót alakítja, aki visszatér a ringbe egy utolsó, mindent eldöntő nagy meccs erejéig. Crowe bevallotta, hogy ez a szerepe volt számára a legnehezebb a karrierje során, hiszen egy igazi bokszolóvá kellett válnia. A kitartása és fegyelme azonban meghozta gyümölcsét: a kész felvételeken ugyanis nem lehetett megkülönböztetni őt egy kaszkadőrtől. Nemcsak úgy nézett ki, mint egy igazi bokszoló, nyugodtan mondhatjuk, hogy azzá vált. A hitelessége mellett pedig egy rendkívül érzékeny alakítást is bemutatott az újra felálló egykori bunyósként.

Börtönvonat Yumába (2007)

Crowe-nak, akármilyen rossz is volt a híre magánemberként (erőszakos dühkitöréseiről írtak egy időben folyamatosan a bulvárlapok), negatív karaktert valamiért nem igazán bízott rá Hollywood (a Romper Stomper még ugye ausztrál volt). A feddhetetlen hősies szerepek után azonban megkapta a vadnyugati bűnöző, Ben Wade figuráját az 1957-es Ben Wade és a farmer James Mangold-féle remek remake-jében, Christian Bale partnereként. És igen, azért az kétségtelen, hogy Crowe még így is szimpatikussá tudta tenni valamennyire a karaktert, de talán épp ezért volt a játéka parádés. Együttérzünk egy gyilkos bandavezérrel? Bizony, Bale karaktere mellett ez nekünk sem esett nehezünkre.

Rendes fickók (2016)

Volt még egy műfaj, amely nem volt jellemző Crowe amúgy igen széles addigi zsánerskáláján: a vígjáték. Pedig Shane Black (Durr, durr és csók, Vasember 3) filmjéből kiderült, hogy Ryan Gosling mellett ő is nagyon érzi a humort, s ők ketten egy emlékezetes és csodás párost alkottak. Ez a film pedig, bár nem szerepelt valami jól a kasszáknál, jókor jött, mivel Crowe karrierje akkoriban kezdett megfenekleni. Ekkor már túl volt az első rendezésén, az Akihez beszél a földön, ami ugyan nem volt rossz, a Noé, a Téli mese és a Megtört város azonban nem kaptak túl jó kritikákat. A Rendes fickókkal viszont Crowe megmutatta, hogy van még benne kraft, és akár új vizekre is tud evezni. Tavalyi hír, hogy talán folytatást kap a film, mi reménykedünk benne.

A legharsányabb hang (2019)

A végére pedig egy sorozat. Russell Crowe ugyanis élete egyik legjobb alakítását mutatta be Tom McCarthy és Alex Metcalf miniszériájában, amely Roger Ailes történetét meséli el, aki a Fox Newst a történelem egyik legerősebb és legbefolyásosabb médiahálózatává tette. A film bemutatja, ahogy Ailes a modern amerikai konzervativizmus egyik legjelentősebb alakjává válik, visszatekintéssel a 9/11-es támadásokra, a 2008-as és a 2016-os amerikai elnökválasztásra, valamint arra a számos szexuális zaklatási vádra, amelyek véget vetettek a karrierjének. Crowe pedig méretes maszkja alatt is kiválóan formálta meg az egyáltalán nem szimpatikus tévémogult, ezen újabb negatív szerepe pedig meghozta számára 2020-ban a Golden Globe-díjat. Lehet, hogy maradnia kéne a sorozatoknál?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Biztonsági okok miatt Budapesten forgatják a Fauda következő évadát
Az ötödik évad eredetileg Marseille-ben készült volna, de a készítők túl kockázatosnak ítélték a helyszínt. Az új részekben a Hamász támadásai és a háború eseményei is helyet kapnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 05.



A Fauda ötödik évadát eredetileg Marseille-ben forgatták volna, de a készítők végül biztonsági okok miatt Budapestre hozták a produkciót – írja a Jerusalem Post az N12 izraeli csatorna alapján.

A világszerte ismert sorozat főszereplője Lior Raz, aki Avi Issacharoffal közösen alkotta meg a történetet. A legújabb évadban a Tarantino-féle Becstelen brigantykban feltűnt Mélanie Laurent is fontos szerepet kapott volna, ezért is terveztek sok jelenetet Franciaországban.

A 2023. október 7-i események után azonban Raz és Issacharoff átírták a forgatókönyvet, hogy a Hamász támadása és a háború is megjelenjen az új részekben.

A sorozat egyik sztárja, Idan Amedi, aki énekesként is ismert, a harcok kitörése után önként jelentkezett a hadseregbe. Néhány hónappal később, 2024 elején súlyos sérülésekkel került kórházba.

A Fauda új évada 2026-ban debütál az izraeli Yes csatornán, ezt követően pedig a Netflixen is látható lesz világszerte.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Valkusz Milán: Ha valaki egyéniség akar lenni, akkor ne egy mentor dalát hozza
Az X-Faktor sajtóvetítésén azt is megtudtuk, mit gondol Verebély Marcell kreatív producer a Majka körüli politikai felhajtásról, és hogy miért ekkora troll Miller Dávid.


Az RTL városligeti irodaházában, azon belül is a Barátok közt teremben nézhették meg a sajtó képviselői az idei X-Faktor első adását. Magáról az adásról egyelőre nem írhattunk, de megragadtam az alkalmat, hogy a látottakról kérdezzem az alkotókat, szereplőket.

Kirtikával majd a tévéadás után jelentkezem, de annyit talán addig is elárulhatok, hogy talán még nem láttam ennyire erős első adást. Jóval több volt az ígértes jelentkező és sokkal kevesebb a szekunder szégyent kiváltó produkció, mint korábban. Verebély Marcell kreatív producert elsőként arról faggattam, ez szerencse kérdése, vagy tudatosan törekednek a minőség javítására.

"Nem mondanám szerencsének. Az persze nagy szerencse, ha valaki besétál az utcáról és tehetséges, de a műsort komoly casting előzi meg. Remek csapat jött össze, mindenki nagyon jól végezte a dolgát és valóban sok jó előadó, énekes és rapper van az idei évadban. Ezért tehettük meg, hogy már az első adásba is többet raktunk, mint általában.

Az ízlés kérdése, hogy kinek mi a kínos, hol a határ. Vannak produkciók, amik nem úgy sikerülnek, ahogy az előadó elképzelte. De az X-Faktor mindig erről szólt:

mi nem a legjobb énekest keressük, nem a legjobb hangot, hanem a legjobb színpadi előadót, és abba nagyon sok minden belefér."

Természetesen szóba került Majka is, aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni. Afelől érdeklődtem, okozott-e fejtörést a csatornának, hogy a mentor az elmúlt fél évben a politika célkeresztjébe került, és meg tudja-e védeni magát a csatorna a rendszer esetleges bosszújától.

"Az X-Faktor egy szórakoztató tévéműsor. Természetesen figyelemmel követjük, miként alakul Majka zenei előadói pályája, de az ebből fakadó események függetlenek az itteni munkájától. Örülünk, hogy együtt dolgozhatunk vele.

Az RTL-nek nem kell megvédenie magát, mert nem tett semmi olyat, amiért ez szükséges lenne.

Minden csoda három napig tart, Majka pedig teszi a dolgát."

Nem hagyhattam szó nélkül, hogy idén a konkurens tévécsatorna tehetségkutatójának egyik zsűritagja az a Herceg Erika lesz, aki néhány éve éppen az X-Faktor mentoraként vált országosan ismertté hazánkban.

"Örültem, amikor lehetőségünk volt Erikával együtt dolgozni – felelte Verebély. – Aztán ki is maradt egy évad az X-Faktorból, de azért még dolgoztunk együtt vele, hiszen feltűnt az Árulókban, az Álarcos énekesben, a Sztárboxban pedig extra produkcióként lépett fel. Most ott kapott lehetőséget, és azt választotta, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy akár ő, akár mások, akik most a konkurenciánál vannak képernyőn, a jövőben ismét nálunk tűnjenek fel."

Arról is érdeklődtem, számíthatunk-e szabálymódosításokra, mint a korábbi években.

"Konkrét szabálymódosítás nincs, de a műsort a mentorokkal közösen alakítjuk, és lesz olyan izgalmas esemény, ami még nem fordult elő a hazai X-Faktor történetében. De ezt nem szeretnem előre lelőni."

Végezetül azt kérdeztem meg a kreatív producertől, hogy mit gondol, hány szezon lehet ebben a mentorcsapatban:

"Ez egy nehéz kérdés, mert jelen pillanatban még csak a forgatások vannak mögöttünk. Az élő szakasz, ami a legkonkrétabb mentori munka, az most kezdődik.

Ezért rajtuk is múlik, hogy mennyire találják meg újra és újra ebben a mentori pozícióban a kihívást, a hozzáadott értéket.

Majka már nagyon sokat zsűrizett különböző műsorokban, Gáspár Laci nyolcadszor ül az X-Faktor mentori pultjában, mégis mindig képesek megújulni. Még akár nagyon sok év is lehet ebben a négyesben, de természetesen az évad végén kell a tanulságokat levonni, és közösen megbeszélni, hogyan megyünk tovább. Idén sem a csatorna, sem a mentorok részéről nem volt kérdés, hogy velük megyünk tovább."

A tavalyi évad győztes mentorának, Valkusz Milánnak az első adásban annyira megtetszett az egyik versenyző produkciója, hogy felajánlotta, akkor is segít neki producerként, ha nem az ő csapatába kerül. Először is arra kértem Milánt, tisztázzuk, mit jelent a zenében a producer fogalma.

"Alapvetően a producer mint fogalom pénzügyi befektetőt jelent. De a zenei világban a producer a "music producer" kifejezésből jön, vagyis a stúdióban dalszerzőként, vagy akár hangmérnökként segítenék. Akkor is, ha a vetélytársam versenyzője lesz.

Szeretek önzetlenül segíteni, erről szól a világ, nem szabad azon kattogni, hogy ha a másik mentor versenyzőjét segítem, az rossz lesz az én csapatomnak.

Elkapott valami isteni sugallat, mert olyan gyönyörűen énekelt a kedves hölgy."

Miután az első adásban is láthattunk rá példát, hogy valaki rázendített egy Valmar dalra, és Gáspár Laci sláger is felcsendült, megkérdeztem, mennyire képes egy mentor objektív maradni, ha a saját dalát hallja a versenyzőtől.

"Mindig nehéz, ha valaki a saját dalát hallja, mert nagyon berögzült a fülben, agyban úgy, ahogy az ember megírta. Nem is emlékszem olyanra az eddigi adásokból, hogy valaki igazán jól énekelte a dalaimat. Nem tudom, ez minek köszönhető. A saját dalaimnál például a rapet nem nagyon tudják lehozni. Ilyenkor derül ki, hogy minden látszat ellenére még sem olyan könnyű az, amit Marics Petivel csinálunk.

Mindenesetre, ha valaki egyéniség akar lenni, akkor ne egy mentor dalát hozza. Inkább valami külföldi előadót, nagyobb "wow faktort" próbáljon mutatni."

Ha valaki egy Bon Jovit vagy más világsztárt énekel el úgy, ahogy kell, az teljesen más, mint mondjuk egy Valmar dal.

Végezetül az X-Faktor egyik műsorvezetőjét, Miller Dávidot szólítottam meg, aki minden eddiginél nagyobb trollként hergelte a versenyzőket a zsűri ellen.

"Amikor ott van nálam a versenyző, akkor én a versenyzővel vagyok – magyarázta Miller. – Mindent próbálok az ő szemszögéből nézni. Olyankor a mentorcsapat egy külső tényező. Ha ő dühös a mentorokra, akkor nyilván én is dühöt érzek a mentorokra. Ha jól sikerül neki és örül, akkor együtt örülök vele. Mindig a versenyző érzelmeit próbálom egy kicsit felerősíteni."

Mesélt arról is, milyen a közös munka műsorvezető társával, Pápai Jocival.

"Szerencsére egyikünknek sem kell a szomszédba menni a humorért. Nagyon jó közönség a Józsi.

Bármit csinálok, ő szakad a röhögéstől, ami nekem csak olaj a tűzre és akkor még többet hülyéskedek.

Egy ilyen műsorvezetői párosnál nagyon fontos, hogy kedveljük egymást a kamerán kívül, mert akkor sokkal könnyebb a kamera előtt is együtt dolgozni.

Semmi sincs előre megírva. Bemegyünk reggel 8.30-ra a székházba, 9.30-ra elkészülünk, 10-kor elkezdjük a forgatást, beállítanak minket a helyünkre. Előtte nem találkozom a versenyzővel, nem tudom, mit fog csinálni. Nem is lenne jó tudni, mert sokkal teátrálisabb lenne. Miért kérdezzem meg, hogy mit énekel, ha már tudom? Itt nem színész vagyok, hanem műsorvezető.

Amikor nem dolgoztam a tévében, én is azt hittem, hogy minden előre meg van írva, de most már látom, hogy ezeknek a civil szereplőknek a torkán nem lehet lenyomni előre kitalált dolgokat.

Annyi könnyebbség azért van, hogy ez felvétel. Az élő adás nyilván teljesen más. Ha ott kimondtál valamit, akkor ki kell keveredned belőle. Az meg azért izgalmas."

Az első adás szeptember 6-án látható az RTL-en, a róla írt kritikánk pedig vasárnap olvasható a Szeretlek Magyarországon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk