MÚLT
A Rovatból

A lumpen fiatalok balatoni nyarai

Éjszakai ingyen kocsmázás, majd hajnali kiflilopás. Ha a kedves olvasó a fiatalkori önmagára ismer, az nem a véletlen műve...
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2018. június 26.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A hetvenes évek bűnözési statisztikáit meglehetősen nehéz igazán komolyan venni. A kommunista vezetés nem szívesen látta az újságokban az ideológiailag nem tolerálható valós adatokat. Így ami ránk maradt, az inkább kamaszos csínytevések sorozatának tűnik a valós történésekhez képest. Apropó kamaszok!

Már a hetvenes években sem volt ismeretlen az „Ezek a mai fiatalok...” felkiáltás és a hozzá kapcsolódó néha kicsit túlreagált gyanakvás. Talán nevelő jelleggel, de a bűnügyi beszámolók rengeteget foglalkoztak a balatoni szezonokban a fiatalok által tanúsított, kicsapongó életvitellel. A bajok forrása elsősorban az volt, hogy a kor sihederjei nem átallottak alig néhány forinttal a zsebükben a magyar tengerhez stoppolni, majd különböző fondor módokon életben maradni, és bizony bulizni is a tó partján. Hogy miként tették ezt? Az maga volt a katasztrófa!

Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr

Kezdjük azzal, hogy a rend éber őrei szinte minden hajnalban fogdába szállítottak néhány fosztogatót, akik a közeli ABC áruházak elé, hajnalban a szállítók által kihelyezett zsemléket, kifliket, zacskós vagy éppen dobozos (emlékszik még valaki az iskolatej akciókra?) tejeket, kakaókat zsákmányoltak. Ilyenkor persze legtöbbször ment a telefon (már ha volt otthon) a szülőknek, hogy nem hiányzik-e a lumpen proletárság mélységes posványában tengődő édes gyermekük (a szervek méla döbbenetére néha még az is előfordult, hogy bizony a szülők nem is tudták, hogy ivadékuk éppen a Balatonnál téblábol).

A rendőrségnek az is komoly gondokat okozott, hogy bizony a hajnali „dőlöngélő túrák” alkalmával nem egyszer futottak bele olyan hordákba, akmelyeknek némely vagy éppen minden egyes tagja fiatalkorú volt. Az egyik 1973-as bűnügyi jelentésébe bekerült, hogy igazoltattak két lányt a Füredi Vitorlás Presszó környékén és mindketten 16 évesek voltak! (Csak halkan jegyzem meg, hogy mekkora lenne a jó közegek meglepetése, ha ma végigsétálnának a bulinegyedben úgy hajnali 1 óra környékén). De álljunk csak meg képzeletben a Vitorlás Presszó előtt egy pillanatra!

Forrás: Fortepan

Nem kis felzúdulást keltett a bejelentés, amikor a Balaton egyik legelitebb szórakozóhelye belépőszedés mellett döntött. Persze szó sem volt arról, hogy a financiális szempontból lényegesen kevésbé potens magyarokat akarták volna ezzel kiszűrni a helyről. Ilyet akkoriban senki sem tett volna(?) A magyarázat szerint a fiatalok fékevesztett hordáinak rablóakcióit akarták így megfékezni. A hely vezetésének állítása szerint a szezonban napi rendszerességgel fordult elő, hogy kis pénzű huligánok fogyasztottak el tetemesebb mennyiségű szeszesitalt a vendéglátóegységben, majd a cehhet fizetetlenül hátrahagyva angolosan távoztak. Éjszaka egyszerűen átugrottak a sötétben a presszó kerítésén, de az igazi arcátlanság csak nappal következett: ilyenkor megvárták míg lecsap a vihar, és annak leple alatt oldottak kereket. Ha ez igaz, akkor bizony népszerűek lehettek az időjárásjelentések akkoriban, mert nagyon képben kellett lenni egy ilyen vakmerő akció végrehajtásához. A Vitorlás feddhetetlen imázsáról kialakult képet persze nagyban árnyalja a tény, hogy a magyarul nem beszélő (gazdag külföldiek) esetében bizony nem egyszer harminc forintra rúgott a húsz forintos belépő és, hogy az említett kerítés bizony 5 méter magas volt. Ekkora ugrás kivitelezése pedig nem csak az ittas fiataloknak, de Szergej Bubka olimpiai csúcstartó rúdugrónak is komoly kihívás lett volna, különösen a rúdja nélkül.

Szintén a kicsapongó életvitel netovábbja testesült meg abban is, hogy a fiatalok bizony gerilla szalonnasütésekre és vadkempingezésre is vetemedtek (egy olyan időszakról beszélünk, amikor szükségkempingeket kellett nyitni a szezonokban, mert a fizető vendégeknek sem tudtak elég sátorhelyet biztosítani).

Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

Hja, és az érdi emelkedő baleseteiről sem a szocialista autópark képességeit figyelmen kívül hagyó, rosszul megtervezett nyomvonal tehetett, hanem ki? Hát persze hogy a fiatalok.

Ez utóbbi, mármint az emelkedő baleseti statisztikája valóban lesújtó képet nyújtott. Nem volt ritka az olyan szezon a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a nyár három hónapja alatt 240 ráfutásos baleset történt a rettegett emelkedőn. A gondot az okozta, hogy a tóról hazafelé tartó tömegben az egyébként is alulmotorizált típusok (elsősorban Trabantok, Wartburgok) a kínkeservesen tartott autópálya tempóról hirtelen 50-60 kilométer/órára lassultak vissza, és az erősebb autók nem tudták elkerülni az ütközést a mozgó útakadályokkal. Persze a hatóságok szerint a hibásak a sorok között, nagy sebességgel szlalomozó, agresszív fiatalok voltak, és nem az átgondolatlan autópálya koncepció. Vajon ezek ugyanazok a fiatalok voltak, akik pénzhiányában kiflit loptak az ABC elől?

Persze annak ellenére, hogy a múltat megszépítő közbeszéd szerint az egy sokkal kevésbé átkriminalizált időszak volt, bizony még a „szabad” sajtóban is fel-fel tűnt néhány súlyosabb eset és kijelentés. Éppen az érdi emelkedő kapcsán hívták fel az autósok figyelmét, hogy lerobbant autójukat ne hagyják magukra az utak szélén, mert nappal egy-két órán, éjszaka egy-két percen belül ki fogják fosztani azt. De a tó partján sem a kiflilopás volt a legkiemelkedőbb visszatérő bűncselekmény.

Folyamatosan jelen volt a prostitúció, a valutázás és az annak álcázott rablás is. Ez utóbbinál egy nagyon szimpatikus úriember szólította le a külföldi turistákat és meglepő, de nem feltűnően alacsony áron ajánlott nekik forintot a valutájukért cserébe. Amikor a balekok előhalászták a bukszájukat, akkor egy beépített ember meglökte őket, a „valutaváltó” pedig kereket oldott a pénztárcával. Ráadásul ezeket a bűnöket nem is kis léptékekben követték el. Egy hamisított rendszámú Lada igazoltatásakor például 250 ezer német márkát találtak az ülés mögé rejtve a bűnözőknél, Balatonfüreden 1981-ben, ami akkor bizony több, mint 3,7 millió forintot ért. Összehasonlításként: a Dögkeselyű című filmben, 1982-ben egy rózsadombi luxusvillát árultak 5 millió forintért...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: