A Rovatból

"30 év után először láttam színházat" – előadások a hajléktalanszállón vagy az idősotthonban

Miért ne juthatna a kultúrából azoknak is, akik nem tudnak színházba menni? Sokan vannak így, akár azért, mert nincs rá pénzük, akár azért, mert már idősek, és nehezen mozognak.
Szurovecz Illés írása (Abcúg) Fotók: Hajdú D. András - szmo.hu
2018. január 23.



Tóth Simon Ferenc színész szerint nincs rendjén, hogy a rászoruló emberek és a művészi értelmiség ennyire távol van egymástól, ezért úgy döntött, hajléktalanszállókra, fogyatékos otthonokba és idősek otthonába viszi a legmenőbb budapesti színészeket. Az első alkalomból kiderült, hogy Örkény-egypercesekkel és egy százlábú lesántulásának szomorú történetével nem nagyon lehet mellényúlni.

– Nem tudom, mennyire járnak önök színházba – kezdte Tóth Simon Ferenc színész. Gondolhatja! – vágta rá az egyik a nagyjából húsz hajléktalan emberből, akik összezsúfolódtak a Vöröskereszt Madridi utcai hajléktalanszállóján. A nappali melegedőben papírdobozok sorakoztak a bejáratnál, az egyik polcon villanyborotva töltődött, a pulton pedig egy nagy kupac Lokál várta, hogy valaki vegyen belőle. Hétfőn este egyáltalán nem fogyott a Lokálból, hiszen mindenki a Katona József Színház színészeire, Pálos Hannára, Mészáros Blankára, Ujlaki Dénesre és Mészáros Bélára figyelt.

Egy órával korábban négy Örkény Színházas színész, Mácsai Pál, Csuja Imre, Bíró Kriszta és Polgár Csaba adott elő a Református Szeretetszolgálat Schweitzer Albert Szeretetotthonában idős és fogyatékkal élő embereknek. Tóth Simon Ferenc a magyar kultúra napja miatt gondolt arra, miért ne lehetne elvinni ismert színészeket olyan emberekhez, akiknek valamiért nincs lehetőségük színházba menni. Például azért, mert nincs pénzük, vagy mert az életkoruk miatt nehezen mozognak.

“Hallod jól? Jól van, jó szórakozást!” – simított végig az idősotthon egyik lakójának vállán egy középkorú nő, valószínűleg a lánya. Éppen Darvas Ferenc zongorista következett, aki a Meseautót és a “Köszönöm, hogy imádott” című dalt játszotta el a Hyppolit, a lakájból.

A színészek szándékosan olyan művekkel készültek, amelyeket a többség valószínűleg ismer, akár még az iskolából is. Így került elő az Anyám tyúkja is, vagy Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja. “Köszönöm, nagyon köszönöm a Kosztolányit!” – kiáltotta oda már a műsor végén valaki Mácsai Pálnak, aki többek közt a Hajnali részegséget mondta el. De a legnagyobb tapsot talán egy másik zongoradarab, az “Egy százlábú lesántulásának szomorú története kapta”.

Tóth szerint nincs rendjén, hogy a művészi értelmiség és a rászorulók ennyire zárt, külön világot alkotnak, ezért próbál valamilyen kapcsolatot teremteni a kettő közt. “Ha már bekerült az alkotmányba a művelődéshez való jog, akkor tényleg legyen hozzá joga mindenkinek”. Január 22-e csak az első lépés volt, Tóth szeretne más budapesti és vidéki intézményekbe is eljutni, amiről már meg is állapodott hét nagy segélyszervezettel.

“Sokan nyitottak a kultúrára, diplomások is vannak köztük” – hallottuk a hajléktalanszállón, ahol színjátszó kör is működik AHA Színpad néven. A társulat ötlete Füsti-Molnár Sándor, becenevén Fecske fejéből pattant ki még 2001-ben, azóta egy sor darabot előadtak már, Örkény István “Kivégzési szabályzat” című egypercesével még Portugáliába is eljutottak. Örkény-novellából bőven jutott a hétfői előadásra is, nem is volt semmi, ami népszerűbb lett volna.

“Szokatlan terep ez egy színésznek” – mondta Tóth Simon Ferenc, aki nem először szervezett hasonló eseményt, Csuja Imrével többször jártak már hajléktalanszállókon. Itt bármi előfordulhat, előfordul, hogy valaki együtt mondja a verset a színésszel, vagy éppen táncra perdül, ha olyan nótát játszanak. “Ezekre nem lehet felkészülni” – mondta a műsor után Csuja, akivel hétfőn is együtt szavalta valaki az Anyám tyúkját. Egy férfi még a szöveget is tudta, de hiába, senki se akart énekelni vele.

Sándor nem szeret verseket olvasni, mert úgy nehezen éli át, inkább csak átfutja. De ha valaki más mondja, az mindjárt más. “Ha látom, hogy szenvedéllyel mondja, hogy átérzi, akkor nekem is könnyebb”. Ezért is élvezte nagyon, amikor a színészek hétfőn verset olvastak, többek közt Pilinszky Jánostól vagy Peer Krisztiántól. De nemcsak verset, hanem regényrészletet is, például Háy Jánostól. Sándor 1990-ben vált el a feleségétől, azóta hajléktalan, színházban pedig még régebben, több mint harminc éve járt utoljára. Úgy emlékszik, “Hawaii nők” volt a darab címe, amit Pécsen játszottak, és a Pa-dö-dő tagjai is szerepeltek benne. Manapság krimiket olvas, főleg Leslie L. Lawrence-t.

Tóth szerint “kicsit olyan ez, mint a gyerekszínház, mert itt is olyan emberek vannak, akik nem úgy viselkednek, ahogy a színházban általában kell. Sokkal oldottabb a légkör, nem olyan, mint a szokásos színházi környezetben: a művész a színpadon, a néző a sötétben, aztán a végén taps. Ebből elég megrázó helyzetek is kialakulhatnak” – mondta. Például egy hasonló eseményen egy nagyon idős nő “félkatatón állapotban a színésszel együtt szavalni kezdte a Szózatot. Azért ennek van ereje”.

Kocsis Jánosnak húsz éve már készült egy közös képe Mácsai Pállal. “A régi gyógyszergyárban kiállítást rendeztem az Örkény-relikviákból, akkor volt ott ő is” – emlékezett vissza János, aki ma már szintén a Hermina úti szeretetotthonban lakik. Azt mondta, valaha Örkényt is közelről ismerte, sokat beszélgettek a Lukács fürdőben. Bár nem ismeri az örkényes színészeket, ő örült a “szabad versmondásnak” és meglepően eredetinek tartotta aműsort. Jánost jó érzéssel tölti el, ha arra gondol, hogy egyetlen trolijárat köti össze az idősek otthonát és a Madách téri színházat, de lehetetlen lenne megszervezni egy színházlátogatást. “Nem is lenne érdemes belefogni” – mondta a botjára támaszkodva.

Az idősek otthonában nem mindenki tudott lemenni a földszinti aulába, hogy megnézze a műsort. Ők a szobájukban, a falra szerelt hangszóróból hallgatták végig a műsort. “Gondoltam, lemegyek, de olyan huzat van, meg hideg. Itt fent meleg van, és hát, nem is ismerem őket” – mondta az első emeleten lakó Gitta néni. A színészek nevei nem sokat mondtak neki, pedig valaha sokat járt színházba a férjével. “Akiket mi néztünk, azok már rég meghaltak”. Azért voltak, akik várták, hogy találkozzanak Csuja Imrével, hiszen a tévében futó sorozata, a “Mi kis falunk” elég népszerű az otthonban. Még úgy is, hogy az egyik gondozó szerint a többség azért a régi filmeket, meg persze a híradót szereti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Görög Zita 24 óra alatt alapjaiban változtatta meg a karateedző által kalandparkban felrúgott kisfiú családjának életét
A modell Instagram-videóban kérte a közösség támogatását az első 2–3 hónapra. A család addig kapna segítséget, amíg az anya első fizetése megérkezik.
Karkó Ádám - szmo.hu
2025. szeptember 26.



Görög Zita friss Instagram-videójában beszélt arról, hogy most sokan a Szőlő utcai javítóintézet ügyére figyelnek, de szeretné, ha közben Juditról és fiáról, Roliról sem feledkeznénk meg, írja a 24.hu.

Elmondta, hogy az édesanya környezetváltozást szeretne, mert így lát esélyt a gyógyulásra és a nyugodtabb mindennapokra a kisfiával.

„Például Juditról és Roliról. Roli az a kisfiú, akit felrúgott tavaly a kalandparkban a karateedző. Az édesanya most úgy döntött, hogy környezetváltozásra van szükségük. Akkor tudja a gyermekét leginkább védeni, és akkor tudnak leginkább gyógyulni ebből a traumából, hogyha máshol kezdenek új életet. Valami csoda folytán 24 óra alatt sikerült nekik új iskolát, Juditnak új munkahelyet és a nap végére még albérletet is találnom. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy ilyen barátságos fogadtatásban lesz részük ott, ahová költöznek”

Görög Zita vállalja a költöztetést és az új lakhely berendezését, de az első 2–3 hónapra további segítséget kér a családnak.

„Amíg Judit az új munkahelyén nem kapja meg az első fizetését, amíg két helyre, hiszen otthon is kell majd fizetnie neki a rezsit, addig szüksége lenne egy kis támogatásra. Én azt gondolom, hogyha megtehetjük, hogy egy kávé vagy csokoládé árával támogatjuk, akkor tegyük meg. Ha valaki többel, akkor én azért nagyon hálás vagyok, és Judit is.”

Azt is jelezte, mire fordítanák a felajánlásokat: „Nyilván itt élelem lesz a legfontosabb, albérleti díj, a buszbérlet, a Rolinak, a Juditnak a tömegközlekedése, és abszolút azok az alapvető dolgok, ami minden család számára végszükséglet”

Hozzátette, hogy Judit nehezen kér segítséget, és a videó közzétételébe is csak hosszas gondolkodás után egyezett bele, de végül hozzájárult a poszt alatti bankszámlaszám megjelenítéséhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Petíció egy kisfiú szabadságáért” - a gyermeknek lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja
A kisfiú születése óta egy pécsi kórházban él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön. A rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.
F. O. Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 30.



Az RTL Házon kívül című műsorában bemutatott, három éve kórházban élő kisfiúért indított aláírásgyűjtést Tapasztó Orsi influenszer, aki maga is örökbefogadó szülő. A kisfiút az a nővér venné magához a családjával együtt, aki a kórházban ismerte és szerette meg a gyereket.

A kisfiú születése óta egy pécsi kórház rácsos ágyában él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.

A riportból kiderült: a kisfiú első éveiben indokolt volt a kórházi tartózkodás, de ennek szükségessége már rég megszűnt. Mégis, három éve változatlanul a kórház falai között él, pusztán azért, mert a gyermekvédelem nem talált számára megfelelőbb otthont. Mindeközben egy elhivatott, szeretetteljes nővér és családja már

kilenc hónapja szélmalomharcot vívnak az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal azért, hogy örökbe fogadhassák őt, aki “senkinek nem kell”.

Míg ez a magyar család fennakadt a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási módszertani irányelveket negligáló bürokratikus akadályain, a gyermek külföldi örökbe adási folyamatát az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megindította.

Akik aláírják a petíciót, kiállnak a kisfiú mellett, akinek az állam, mint szülő, jelenleg egy rácsos ágynyi magányt, embertelen sorsot és sivár gyermekkort tud csak biztosítani, illetve kiállnak egy felelősségteljes család mellett, akik tehetetlenül állnak a szakszolgálat érthetetlen javaslatával szemben, miszerint egészséges gyermek örökbefogadására alkalmasak lehetnek, de beteg gyermek örökbefogadására nem, miközben munkájukból fakadóan naponta életekért felelnek.

A petíció azt is szeretné elérni, hogy a jogszabályi keretek, határidők, módszertani elvek betartása a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatokra nézve is kötelező erővel bírjon,

és megerősíti, hogy minden gyereknek joga van szerető és biztonságos családban felnőni, kórházi ágyak rácsai helyett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET: