prcikk: 14 évestől 89-ig minden generáció képviselte magát az X-Faktorban, a zsűri pedig egyre kevésbé ért egyet – kritika a 6. válogatóról | szmo.hu
KULT
A Rovatból

14 évestől 89-ig minden generáció képviselte magát az X-Faktorban, a zsűri pedig egyre kevésbé ért egyet – kritika a 6. válogatóról

Valkusz Milán nárcisztikusan megsértődött, Majka leleplezte az álrappereket, Gáspár Laci pedig megtalálta az X-Faktor nagyit


A 19 éves Rácz Balázs Balástyáról érkezett, és őszintén reméltem, hogy kicsit javít a község PR-ján. Balázs zenész családból származik, öt hangszeren játszik, és régimódi gyereknek tartja magát. Eddig bíztatóan alakult, de aztán hozzá tette, azt reméli, hátha valaki meglátja a tévében és elhívja egy lakodalomba – ennek megfelelően lakodalmas zenét hozott, amit szintetizátoron kísért. Az épületes zenemű címe: Túr a disznó. Nem hittem, hogy egyszer Laci betyárt hallok majd az X-Faktorban, de mindig van újabb mélypont.

Balázs amúgy nagyon szerethető fickó, cuki volt amikor melléfogott és kicsit pironkodva közölte, hogy „félre szaladt az ujjam”. Sebaj, örüljünk, hogy vendéglátózenész és nem sebész.

Ennek a műfajnak azért fontos kelléke az alkohol, ami itt most nyilván nem állt rendelkezésre, pedig az teszi élvezhetővé. Bár Balázs hangját talán még az sem.

A balástyai srác jó hangulatot csinált, de nyilvánvaló volt, hogy nem az X-Faktorba való. Nehéz elképzelni, hogy AC/DC-t vagy Queent énekel majd, ha az lesz a feladat. Vagy hogy egyáltalán énekelni fog. De azért a zsűri tovább trollkodta őt a Táborba. Ami érthetetlen, a srác szemmel láthatóan fel volt készülve rá, hogy hazaküldik, és majd meséli az unokáinak, hogy milyen volt, amikor szerepelt a tévében. Ami meglepő, hogy a trollkodást Tóth Andi kezdte, pedig általában ő a józan hang a csapatban.

Később Majka és Gáspár Laci annak magyarázta önmagának a továbbjutást, hogy „annak képzelte magát, ami”.

Ha ez elég, akkor jövőre én is jelentkezem!

Radics Jani egy családi vállalkozás: a bátyja vette rá az éneklésre, unokatestvére, Alex nevezte be a műsorba, és apukájának énekelt. 2020-ban sajnos elvesztette apukáját, és Pápai Joci Az én apám című számát hozta. Joci azonnal jól fel is dicsérte a saját dalát. „Ebben olyan dolgokat lehet kifejezni, amit te most éppen ki akarsz” – állapította meg bölcsen.

Gáspár Laci felismerte, hiszen Jani annak idején megfordult Az ének iskolájában. Persze a címet egyikük sem mondhatta ki, hiszen az másik tévén futott. Fúj. Ez viszont előre vetítette, hogy a srác alighanem jó lesz. És tényleg.

Minden mentor szívesen foglalkozna vele, úgyhogy négy igent kapott, bár Majka szerint nem volt négy igenes produkció. (Hogy akkor miért nem mondott nemet, érthetetlen, annál is inkább, mert a továbbjutáshoz szükséges három igen már megvolt.)

Ideje volt egy kis tempóváltásnak, úgyhogy következett egy egyveleg. Miután eddig két továbbjutót láttunk, gyanakodtam, hogy most rosszak következnek. Így jönne be a lottó ötösöm! Egyik sem jutott tovább, sőt, végig sem engedték őket, még Majoros Mátén sem segített a névrokonság.

Soma Mogyoródról másodikos kora óta tanul klasszikus gitározni, énektagozatos suliba járt, és saját dalokat ír. A Nóra című dalt hozta, amit a volt barátnőjének kezdett el írni, de végül egy másik Nórának fejezte be. Ahogy én a nőket ismerem, nem biztos, hogy az új Nóra ezt hízelgőnek fogja találni. Esetleg mondhatná, hogy Ibsen Nórájának írta.

Az is kiderült, hogy egy osztálytársáról van szó, akinek még nem vallotta meg érzéseit, a tévéből fogja megtudni.

Ez romantikusan hangzik, de nagyon kínos is lehet a hölgynek, hiszen hétfőn az egész iskola erről fog beszélni, amit nem mindenki fogad egyformán.

Szerintem volt az egész produkcióban és srácban valami sutaság. De a mentoroknak bejött a dal és az éneklés is. Valkusz Milán szerint óriási volt a refrén. Majka szerint hamis volt, de nagyon jó, és ilyen jól rosszul táncoló embert sem látott. Megint csak Tóth Andi az én emberem, ő nemmel szavazott, de Laci megadta a harmadik igent.

„Ő az, aki mindig félrelép, de sose esik el”

– állapította meg Laci.

Nagyon kíváncsi vagyok, meddig jut – és persze, hogy mi lett Nórával. És melyikkel.

A 70 éves Szakolczay István nem érzi magát annyinak, amiért irigylem. Én bizony sokszor annyinak érzem magam. Ami azért gond, mert csak 48 vagyok.

Mondjuk, ha leplezni szeretné a korát, talán nem a Gedeon bácsit kellett volna hozni, mert azt már az én generiácómból is sokan cikinek tartják. Egyébként kellemes tónusa van, de hamisan énekel, és az energiák sem nagyon érkeztek meg. Bevallom, nem tudok kézzel fogható indokot találni rá, miért juttatták tovább. A legjobb, ami elhangzott, hogy „helyén való produkció volt”.

Már látom magam előtt, hogy jövőre a Sziget Fesztiválon megnyitják a „helyénvaló produkciók színpadát".

Megint egyedül Andi szavazott nemmel. Majka megvádolta, hogy a versenyző korát és jelenségét utasította el.

„Unalmas volt a produkció, ne idegesíts már.”

Köszönöm, Andi!

Még egy szimpatikus pillanat Anditól. Majka megkérdezte, hogy képzeli magát 40 évesen. Andi egy pillanatra sem jött zavarba, elmondta, hogy 35-40 évesen milyen frizurája lesz. Tök jó, hogy valaki nem tragédiaként gondol az idősödésre, hanem tervei vannak vele. Majka ezzel szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni: „Az az öregedés első jele, amikor a nők levágatják a hajukat. Sosem engedném meg a Hajninak.”

Ez mindjárt több problémát is felvet. Egyrészt valaki megmondhatná Petinek kíméletesen, hogy Hajni is meg fog öregendi, másrészt a férjnek semmi köze hozzá, milyen frizurát akar a feleség.

A geronto vonalon haladtunk tovább. Volt fiatalodó néni, nagyszakállas, „lélekemelgető” táltos (aki saját dallal érkezett: Dal az infúzióhoz). Nevekkel nem viccelünk, de nem tudom elhallgatni azt a véleményemet, hogy Tok Attilával alaposan kiszúrtak a szülei.

Az egyik néni rózsát is hozott, meglepő módon Andinak, amit Majka kicsit nehezményezett. A blokk egyetlen pozitívuma, hogy az egyik néni Toldi Mária dallal érkezett. Megkockáztatom, hogy először énekeltek Toldi Máriát az X-ben, és alighanem utoljára is. Hátha pár ifjú néző ráguglizik, ki is volt az, mert megérdemli, hogy emlékezzünk rá, még akkor is, ha egy másik kor ízlésvilágát képviseli.

A 89 éves(!) Nagyné Pap Etelka saját blokkot kapott (Laci el is nevezte X-Faktor nagyinak). Nagyon szerethető jelenség. Közölte, hogy már menne a színpadra, mert kezd éhes lenni. A szülei és a férje emlékére szeretett volna énekelni. Bár aztán kiderült, hogy a férj – aki 85 évesen hunyt el – csak 6 évig volt vele, mert hogy ő már az ötödik volt a sorban.

A férjei oldalán a kedvességet kereste, de nem kapta meg. Úgyhogy most kezd igazán élni.

A dal is nagyon jól állt neki. Azért azt leszögezhetjük, hogy nem ő lesz az év hangja – semelyik évé, beleértve az eltelt 89-et is –, de óriási egyéniség. A mentorok nem is szavaztak, ez így volt kerek, Etelka is elégedettnek tűnt.

A 14 éves Komjáthy Arnold András Alee hatására kezdett rappelni, tőle is hozott számot. Nem tehetségtelen, de a pörgetésnél sokszor nem lehetett érteni a szöveget.

Két táborra szakadt a mentorcsapat, Milán még sosem hallott 14 évest így pörgetni, és szívesen hallana tőle mondjuk egy Eminem számot. Lacit maga mellé állította, de Majkát és Andit nem győzte meg. Andi szerint nincs még érett hangszíne, Majka is úgy gondolta, hogy van jövője a srácnak, de még fejlődnie, érnie kell. Arnold csalódottan ment el, de hát ha nem most, akkor a Táborból ment volna haza, és az talán még jobban megviselné.

Milán nagyon behisztizett a döntéstől.

„Tehetséget nem dobunk ki.”

Következett a 18 éves Nemes Ádám, „ADY” (ejtsd éjdi), szintén rapper, aki hamar unalomba fulladt. Milán leintette, pedig neki tetszett a srác. „Jó alaphang, jó mozgás, viszont nem komplett.”

Majka szerint ez nem rap, hanem egy „húsvéti mondóka”.

„Azért mert ritmusra el tudsz mondani szavakat egymás után egy adott dalban, az nem rap.”

Most még Laci is magára hagyta Milánt. Három nemet kapott a produkciót.

Az X-Faktor rajongók talán még emlékeznek Helfi Alexára, aki a 2022-es évadban élő showba jutott. Most megérkezett a húga, Helfi Roxy, aki most lett 14. Beyonce Texas Hold'emét hozta, ami Majka szerint borzalmas dal, de Alexának nagyon jól állt. Jó hangja van, és amikor már épp kezdtem kicsit unalmasnak érezni a produkciót, tudott váltani és visszahozni. Ugyanakkor sok volt a hamis rész. Laci le is állította. A mentorok próbálták bíztatni Roxyt, mert nagyon tehetséges, de még sokat kell fejlődnie.

A mostani részben Milán volt a kamaszok védőszentje.

„Én szétadtam” – közölte egy merész nyelvújító fordulattal. Szerinte 14 évesen így elénekelni ezt a dalt önmagában is érdem. Majka nemet mondott, Milán és Laci igent. Andira jutott a hálátlan feladat, hogy haza küldje.

Alaposan össze is vesztek, aminek legfőbb oka, hogy Milán kicsit nárcisztikusan mindig személyes sértésnek veszi, ha a többiek nem értenek egyet vele.

Következett a mai utolsó versenyző. Az egyik ok, amiért nem bánom, hogy ilyen műsorokról kell írnom, hogy sok olyan előadót és dalt megismerek, ami zenefogyasztóként nem biztos, hogy elém kerülne. Ilyen az Ohnody (Hegyi Dóri) és a Hideg. Taranenkó Szófia jóvoltából most ezt is kipipálhatom. Annyi félresikerült próbálkozás után ránk fért egy jó énekes, és Szófia az. Természetesen továbbjutott, ezúttal nem volt vita.

Még mindig nem szabadulunk a válogatóktól, pedig kezd nagyon körbejárni a dolog. Egyetlen pozitívum, hogy ha hihetünk az előzetesnek, jövő héten visszatért az ecset Alice Cooperje, Hörcher László. Pedig én őszintén azt hittem, miután két éve bejutott a táborba, és nemezise, ByeAlex is távozott a műsorból, feladja. De nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megérkezett az első előzetes a Harry Potter-sorozathoz - Kiderült, ki lesz az új Dumbledore és Piton
A sorozat a tervek szerint 2027-ben érkezik az HBO Maxra, de máris úgy fogalmaznak: "Az HBO Max történetének legnagyobb eseménye." A sorozatot a Trónok harca és az Utódlás tapasztalt alkotói készítik.


Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Harry Potter (@harrypotter) által megosztott bejegyzés

A képen a fiatal Harry Potter látható hátulról, akit Dominic McLaughlin alakít, a poszt képaláírása pedig mindössze ennyi volt: „holnap”, egy villámcsapás-emoji kíséretében – írta a The Hollywood Reporter.

A szemfüles rajongók egy „Fred és George” feliratú molinót is kiszúrhattak a kép jobb felső sarkában, utalva a Weasley-ikrekre.

A sorozat J. K. Rowling hét fantasyregényét dolgozza fel újra, hűen követve a könyvek cselekményét: a tervek szerint minden évad egy-egy kötet történetét meséli majd el. A produkciót az HBO tapasztalt alkotókra bízta, a forgatókönyvet az Utódlás című sorozat egyik írója, Francesca Gardiner írja, a rendezői székben pedig több epizód erejéig a Trónok harca veteránja, Mark Mylod foglal helyet.

A főszereplő triót McLaughlin mellett Arabella Stanton (Hermione Granger) és Alastair Stout (Ron Weasley) alkotja. A felnőtt karaktereket is ismert nevek formálják meg: a kétszeres Golden Globe-díjas John Lithgow lesz Albus Dumbledore, az Ozarkból ismert Janet McTeer Minerva McGalagony, Nick Frost pedig a félig óriás Hagridot játssza. A szereposztás egyik érdekes csavarja, hogy az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb figurát, Perselus Piton professzort a színesbőrű Paapa Essiedu alakítja.

„Az HBO Max történetének, sőt talán a teljes streaming világának legnagyobb eseménye." nyilatkozta JB Perrette, a Warner Bros egyik igazgatója.

A sorozat bemutatóját 2027-re tervezik, így a mostani kedvcsináló egy hosszú és minden bizonnyal látványos marketingkampány első lépése. A Harry Potter-könyvekből világszerte több mint 600 millió példány kelt el, a nyolc mozifilm pedig összesen több mint 7 milliárd dolláros bevételt termelt, így a tét óriási.

A sorozat első kedvcsinálóját itt lehet megnézni:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kórházba került a Quimby egyik tagja, nem lesz ott a jubileumi koncerten sem
A Quimby zenekar őszinte közleményben írta le, milyen nehéz napokon vannak túl a szombati koncert előtt. Kárpáti József kórházba került.


A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.

Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.

A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.

„Dódi kórházba került, és bitang nehéz szívvel kellett tudomásul vennünk, hogy nem fog ott állni velünk az MVM Dome színpadán szombaton. Azonban számunkra is az a legfontosabb pillanatnyilag, hogy teljesen felépüljön, és mihamarabb együtt zenélhessünk. Hétfőn meglátogattuk, már sokkal jobban van, jókedvűen fogadott bennünket, de a koncerttel járó terhelésnek nem szeretnénk kitenni” – írja a zenekar.

A mostani koncert különösen fontos a zenekar életében, hiszen a Quimby a 35. születésnapját ünnepli. A jubileumi fellépést a tervek szerint megtartják, de Kárpáti József nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nagyobb, véresebb… de jobb is? Egy biztos, a magyar címe szörnyű - Aki Bújt 2: Jövök!
Az első rész friss és kegyetlenül szórakoztató volt, ezért a folytatásra a készítők többet akartak. Papíron működhetne, a gyakorlatban azonban egy testvérdráma, amit egy véres túlélőhorror közepébe erőltettek bele. A kérdés már csak az: megérte-e egyáltalán folytatni?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. március 26.



Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.

Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.

Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.

Az egyik film a Zazie Beetz nevével fémjelzett Meg fognak ölni. Korrekt szereplőgárdával és kellően humoros gyilkolásokkal csábítja a nézőket a mozikba. A másik ilyen produkció egy már ismert alapokra építkező folytatás, amely az előző rész sikerét igyekszik tovább kamatoztatni: az Aki bújt 2: Jövök! Az első film 2019-ben igazán friss, kis költségvetésű, energikus darabként robbant be: egyszerű, de hatásos koncepciójával. Egy mennyasszonynak túl kell élnie egy éjszakát, miközben férje őrült családja vadászik rá.

Feszes tempót, véres látványt és ironikus humort húztak rá. Nem véletlen, hogy sokak számára emlékezetes élményt nyújtott.

Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, vagy ahogy az internet ismeri őket a Radio Silence csapata, visszatért a rendezői székbe és Matt még a forgatókönyvbe is besegített. De vajon képes lesz a Meg fognak ölnivel felvenni a kesztyűt az Aki bújt 2: Jövök!?

A főhősnőnk visszatér, ám ezúttal nem csupán egyetlen fenyegetéssel kell szembenéznie: a veszély megsokszorozódik, a tét emelkedik, a film világa pedig kitágul. A folytatás közvetlenül az előző végétől veszi fel a fonalat, szinte egyetlen lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva szegény Gracenek (Samara Weaving). A készítők láthatóan mindent nagyobbra, hangosabbra és látványosabbra terveztek. Több helyszín, több szereplő, több akció, igazi klasszikus folytatás-logika. Ami nem biztos, hogy mindig működik.

A szereplőgárda valóban impozánsabb lett. Ismert arcok sorakoznak fel a vásznon, ami önmagában is ad egyfajta plusz élményt, különösen a műfaj rajongóinak.

A főszereplőnk Samara Weaving továbbra is karizmatikus és erőteljes jelenléttel bír, a mellékszereplők között pedig több olyan színészt is találunk, akiknek puszta feltűnése is nosztalgikus örömöt okozhat. Itt van Sarah Michelle Gellar, Elijah Wood, most a The Pittben sorozatban nagyot menő Shawn Hatosy, Nestor Carbonell, Maia Jae, Kevin Durand, de még David Cronenberg is beköszön egy epizódszerepre. Vicces volt látni a nagy horrorrendezőt, mint a sátánista házak urát. A dinamika különösen jól működik a főszereplőnk és testvére között. Ugyanis Grace-nek nem csak önmagát kell megmentenie most, hanem testvérét Faith-t (Kathryn Newton) is. A kapcsolatuk egyszerre feszültséggel teli és érzelmileg terhelt, ami papíron erős dramaturgiai alapot jelent.

Technikai szempontból is érzékelhető az előrelépés. A látványvilág gazdagabb, a díszletek tágasabbak, a vérgőzös jelenetek kidolgozottabbak. De vajon a több jobb? Az alkotók nem spóroltak az effektekkel, és ez sokszor valóban látványos eredményt hoz, ám nem üt annyira. A film tempója lendületes, az akciójelenetek energikusak, és akad néhány kifejezetten emlékezetes pillanat.

Mindezek ellenére azonban az összkép meglehetősen felemás. A legnagyobb probléma talán éppen abból fakad, hogy a készítők túlzottan komolyan vették a „nagyobb = jobb” elvet.

A történet világának kitágítása ugyanis együtt járt a misztikum elvesztésével. Ami az első részben sejtelmes és nyugtalanító volt, az itt túlrészletezett és túlszabályozott lett. A háttérben meghúzódó erők működését aprólékosan elmagyarázzák, szabályrendszereket állítanak fel, amelyek inkább terhelik, mint gazdagítják a narratívát. A néző képzeletének alig marad tere, hiszen szinte mindent készen kap, előre megrágva.

Ez a túlmagyarázás különösen a cselekmény rovására megy. A történet gyakran megtorpan, hogy újabb és újabb információkat öntsön a nyakunkba, miközben a feszültség fokozatosan elillan. Az akciók közötti átvezetők sokszor inkább didaktikusnak hatnak, mintsem organikusnak. Egy dolgon segít a nagy szabálymagyarázat, hogy a filmnek több ideje van mutogatni a díszleteit és jelmezeit.

A másik jelentős gyengeség a film érzelmi vonulata. A központi konfliktus: a két eltávolodott testvér kapcsolatának rendezése, önmagában érdekes lehetne, ám a megvalósítás teljesen logikátlan. A karakterek közötti párbeszédek gyakran mesterkéltnek, túlhangsúlyozottnak tűnnek. Az érzelmi kitörések sokszor nem a helyzetből fakadnak, hanem mintha kizárólag dramaturgiai kényszer szülte volna őket.

Különösen zavaró, amikor a szereplők irracionális döntéseket hoznak pusztán azért, hogy a cselekmény egy adott irányba haladhasson.

Egy életveszélyes helyzetben játszódó történet esetében az ilyen logikátlanságok könnyen kizökkentik a nézőt. Teljesen béna és klisés, amikor egy ponton azért veszik össze a két főszereplő, hogy a forgatókönyvírók elválasszák őket… átlátszó és gyenge írás. Amikor a karakterek nyilvánvalóan ésszerűtlenül viselkednek, az nemcsak hiteltelenné teszi a jelenetet, hanem a feszültséget is rombolja.

Összességében a film tipikus példája annak, amikor egy sikeres alapötletet megpróbálnak mindenáron felturbózni, ám közben elveszik mindaz, ami eredetileg működött. A látvány és a színészi játék sokszor kárpótol, de a történet túlterheltsége és az érzelmi szál erőltetettsége miatt az élmény nem válik igazán emlékezetessé. Pedig a Faculty – Az Invázium után majdnem harminc évvel egy filmben láthatjuk Shawn Hatosyt és Elijah Wood-ot. Ez volt az egyik kedvenc testrablós horrorfilmem, még mindig megvan DVD-n.

Akik kedvelték az első részt, valószínűleg ebben is találnak majd szórakoztató elemeket, még ha nem is érzik majd ugyanazt a frissességet.

Azok számára viszont, akik eddig kimaradtak ebből a világból, aligha lesz kihagyhatatlan darab. Egy korrekt, helyenként látványos, de összességében túlbonyolított akció-horror, amely inkább a túlzásairól, mintsem az erényeiről marad emlékezetes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Disznóürülékben fetrengő apa-fia csatározással támad a Peaky Blinders új filmverziója, de vajon szükségünk volt rá?
Tommy Shelby ezúttal igazán nagyban játszik. Cillian Murphy visszatért, és kapott maga mellé néhány nagy sztárt is.


Bár van hivatalos magyar címe is, azért az megfigyelhető a rajongók között, hogy szinte senki sem hivatkozik rá Birmingham bandájaként, megmaradt az itthoni közszájon is a Peaky Blinders cím (ahogy a Breaking Bad is Breaking Bad és nem Totál szívás, vagy a True Detective sem A törvény nevében, és még sorolhatnánk). A XX. század első felében játszódó brit gengsztersztori 2013-ban startolt Cillian Murhpy főszereplésével, és egészen 2022-ig kitartott, ez idő alatt pedig 6 évad és 36 epizód forgott le.

A széria viszonylag szép és kerek befejezést kapott, így sokan néztek nagyot, amikor a Netflix bejelentette, hogy egy egész estés (csúnya szóval) „utózmány” készül a Shelby család és híveik további megpróbáltatásaiból, avagy négy évvel a finálé után egy folytatás.

A készítők természetesen visszatértek, így a kreátor és forgatókönyvíró Steven Knight (Gyönyörű mocsokságok, Eastern Promises: Gyilkos ígéretek, Kolibri-kód, Locke: Nincs visszaút, Szövetségesek, Vihar előtt, Spencer, See, Maria, Ezer bokszütés stb.), valamint Tom Harper rendező (Vadrózsa, Léghajósok, Rachel Stone: Mindent vagy semmit) is, aki három epizódot vezényelt le a sorozatból.

A színészeknél már azért akadt változás. A Shelby famíliából mondjuk nem sokan maradtak életben, szóval túl sok mindenkit nem lehetett visszahozni egy extra menetre, Tommy Shelbyn (Cillian Murphy) kívül így csak a húga, Ada (Sophie Rundle), valamint a legidősebb fia és örököse, Duke tűnik fel most is.

Igaz, utóbbit már nem Conrad Kahn alakítja, mint az utolsó évad három epizódjában, a készítők ugyanis egy nagyobb nevet néztek ki maguknak a főszereplővé emelt karakterre: az Oscar-jelölt Barry Keoghant (Egy szent szarvas meggyilkolása, Dunkirk, Csernobil, Örökkévalók, A sziget szellemei, Saltburn, A levegő urai, A bűn útja), mivel ezúttal az apa-fia kapcsolat kapja a legélesebb reflektorfényt a sztoriban. És persze az utódlás kérdése.

Ott vesszük fel ugyanis a fonalat, hogy miután a gengszterkedést politikai pályára, majd remetés elvonulásra cserélő Tommy Shelby a könyvén dolgozik vidéki kúriájában csupán hű segítője, Johnny Dogs (még egy visszatérő Packy Lee alakításában) társaságában, addig „újdonsült” fia, Duke (Keoghan) átvette tőle a Peaky Blinderst, és helyette is gengszterkedik, immár 1940-ben, a második világháború közepette.

Legutóbb például Birmingham náci lebombázása után a sokak halálát okozó fegyvergyár megsemmisítését követően tulajdonít el nem kevés puskát a bandájával. A nagynénje, Ada pedig próbálja a lakosokat az unokaöccse ellen fordítani, s őt börtönbe juttatni. Emiatt azoban Tommy még nem térne vissza, ahhoz ugyanis az kell, hogy a nácik sok millió hamis angol bankjeggyel próbálják tönkretenni a brit gazdaságot, a behozatallal megbízott náci szimpatizáns Beckett (Tim Roth új beugró) pedig épp Duke-ot szemeli ki a terjesztésre.

Na, ez már elég nagy balhé ahhoz, hogy Tommy félbeszakítsa a száműzetését, és rendbetegye a fia „stiklijeit”, a visszatérése mögött ugyanakkor vastagon benne van Duke halott anyja, Zelda ikertestvére, a cigány javasasszony Kaulo (Rebecca Ferguson is friss játékos) is, aki hirtelen megjelenik Tommynál, és a fia segítségére küldi, természetesen hátsó szándékkal…

Ennyi lenne a történet (ami, lássuk be, nem túl combos), jöhet a menőzés! A Birmingham bandája mondjuk valahol mindig is erről szólt. Shelbyék menő felnyírt frizurával, menő cuccokban, hihetetlenül menő zenékre vonultak és gengszterkedtek. Knight és Harpert ezt tehát továbbra sem passzolták, és bizony a stílus ezúttal is felzabálta a sztorit és a karakterábrázolást, sajnos most sokkal inkább, mint korábban bármikor.

Bár A halhatatlan férfinak láthatóan volt rendes költségvetése, hiszen látványos, háborús jelenetek, nagyszabású külső díszletek, robbanások és akciók is helyet kaptak a játékidő 112 percében, azért mégis úgy érződik, mintha sorozatepizódokat néznénk.

A széttagoltság érzése egészen odáig fajul, hogy történet közepe táján, illetve annak egy cliffhangerrel tarkított pontján szinte várjuk a végefőcím beúszását. De az nem jön, hiszen hátra van még egy epizódnyi játékidő, amelyben Tommy és Duke először a bajszukat összeakasztva (a disznószaros bunyó mindenképp emléketetes, ott szinte érezzük az iszonyatos bűzt), majd vállvetve harcolnak a nácikkal, s ekkor már egészen erős kalandfilmes vibe-okat is érezni.

Barry Keoghan és Cillian Murphy alakításai azért mentik a menthetőt, őket tényleg jó nézni, és miattuk sok hiba felett szemet tudunk hunyi, de azért az kétségtelen, hogy a Peaky Blinders-film ennél mindenképpen többet érdemelt volna. Ettől függetlenül valahol érthető, miért kellett elkészíteni. Kellett egy lezárás Tommy sztorijához, amit amúgy szépen is meg is oldottak, és talán A halhatatlan férfi egyben egy jövőbeli, új generációs Peaky Blinderst is előrevetít… Reméljük, abban inkább a sorozat szellemisége köszön majd vissza!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk