KULT
A Rovatból

14 évestől 89-ig minden generáció képviselte magát az X-Faktorban, a zsűri pedig egyre kevésbé ért egyet – kritika a 6. válogatóról

Valkusz Milán nárcisztikusan megsértődött, Majka leleplezte az álrappereket, Gáspár Laci pedig megtalálta az X-Faktor nagyit


A 19 éves Rácz Balázs Balástyáról érkezett, és őszintén reméltem, hogy kicsit javít a község PR-ján. Balázs zenész családból származik, öt hangszeren játszik, és régimódi gyereknek tartja magát. Eddig bíztatóan alakult, de aztán hozzá tette, azt reméli, hátha valaki meglátja a tévében és elhívja egy lakodalomba – ennek megfelelően lakodalmas zenét hozott, amit szintetizátoron kísért. Az épületes zenemű címe: Túr a disznó. Nem hittem, hogy egyszer Laci betyárt hallok majd az X-Faktorban, de mindig van újabb mélypont.

Balázs amúgy nagyon szerethető fickó, cuki volt amikor melléfogott és kicsit pironkodva közölte, hogy „félre szaladt az ujjam”. Sebaj, örüljünk, hogy vendéglátózenész és nem sebész.

Ennek a műfajnak azért fontos kelléke az alkohol, ami itt most nyilván nem állt rendelkezésre, pedig az teszi élvezhetővé. Bár Balázs hangját talán még az sem.

A balástyai srác jó hangulatot csinált, de nyilvánvaló volt, hogy nem az X-Faktorba való. Nehéz elképzelni, hogy AC/DC-t vagy Queent énekel majd, ha az lesz a feladat. Vagy hogy egyáltalán énekelni fog. De azért a zsűri tovább trollkodta őt a Táborba. Ami érthetetlen, a srác szemmel láthatóan fel volt készülve rá, hogy hazaküldik, és majd meséli az unokáinak, hogy milyen volt, amikor szerepelt a tévében. Ami meglepő, hogy a trollkodást Tóth Andi kezdte, pedig általában ő a józan hang a csapatban.

Később Majka és Gáspár Laci annak magyarázta önmagának a továbbjutást, hogy „annak képzelte magát, ami”.

Ha ez elég, akkor jövőre én is jelentkezem!

Radics Jani egy családi vállalkozás: a bátyja vette rá az éneklésre, unokatestvére, Alex nevezte be a műsorba, és apukájának énekelt. 2020-ban sajnos elvesztette apukáját, és Pápai Joci Az én apám című számát hozta. Joci azonnal jól fel is dicsérte a saját dalát. „Ebben olyan dolgokat lehet kifejezni, amit te most éppen ki akarsz” – állapította meg bölcsen.

Gáspár Laci felismerte, hiszen Jani annak idején megfordult Az ének iskolájában. Persze a címet egyikük sem mondhatta ki, hiszen az másik tévén futott. Fúj. Ez viszont előre vetítette, hogy a srác alighanem jó lesz. És tényleg.

Minden mentor szívesen foglalkozna vele, úgyhogy négy igent kapott, bár Majka szerint nem volt négy igenes produkció. (Hogy akkor miért nem mondott nemet, érthetetlen, annál is inkább, mert a továbbjutáshoz szükséges három igen már megvolt.)

Ideje volt egy kis tempóváltásnak, úgyhogy következett egy egyveleg. Miután eddig két továbbjutót láttunk, gyanakodtam, hogy most rosszak következnek. Így jönne be a lottó ötösöm! Egyik sem jutott tovább, sőt, végig sem engedték őket, még Majoros Mátén sem segített a névrokonság.

Soma Mogyoródról másodikos kora óta tanul klasszikus gitározni, énektagozatos suliba járt, és saját dalokat ír. A Nóra című dalt hozta, amit a volt barátnőjének kezdett el írni, de végül egy másik Nórának fejezte be. Ahogy én a nőket ismerem, nem biztos, hogy az új Nóra ezt hízelgőnek fogja találni. Esetleg mondhatná, hogy Ibsen Nórájának írta.

Az is kiderült, hogy egy osztálytársáról van szó, akinek még nem vallotta meg érzéseit, a tévéből fogja megtudni.

Ez romantikusan hangzik, de nagyon kínos is lehet a hölgynek, hiszen hétfőn az egész iskola erről fog beszélni, amit nem mindenki fogad egyformán.

Szerintem volt az egész produkcióban és srácban valami sutaság. De a mentoroknak bejött a dal és az éneklés is. Valkusz Milán szerint óriási volt a refrén. Majka szerint hamis volt, de nagyon jó, és ilyen jól rosszul táncoló embert sem látott. Megint csak Tóth Andi az én emberem, ő nemmel szavazott, de Laci megadta a harmadik igent.

„Ő az, aki mindig félrelép, de sose esik el”

– állapította meg Laci.

Nagyon kíváncsi vagyok, meddig jut – és persze, hogy mi lett Nórával. És melyikkel.

A 70 éves Szakolczay István nem érzi magát annyinak, amiért irigylem. Én bizony sokszor annyinak érzem magam. Ami azért gond, mert csak 48 vagyok.

Mondjuk, ha leplezni szeretné a korát, talán nem a Gedeon bácsit kellett volna hozni, mert azt már az én generiácómból is sokan cikinek tartják. Egyébként kellemes tónusa van, de hamisan énekel, és az energiák sem nagyon érkeztek meg. Bevallom, nem tudok kézzel fogható indokot találni rá, miért juttatták tovább. A legjobb, ami elhangzott, hogy „helyén való produkció volt”.

Már látom magam előtt, hogy jövőre a Sziget Fesztiválon megnyitják a „helyénvaló produkciók színpadát".

Megint egyedül Andi szavazott nemmel. Majka megvádolta, hogy a versenyző korát és jelenségét utasította el.

„Unalmas volt a produkció, ne idegesíts már.”

Köszönöm, Andi!

Még egy szimpatikus pillanat Anditól. Majka megkérdezte, hogy képzeli magát 40 évesen. Andi egy pillanatra sem jött zavarba, elmondta, hogy 35-40 évesen milyen frizurája lesz. Tök jó, hogy valaki nem tragédiaként gondol az idősödésre, hanem tervei vannak vele. Majka ezzel szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni: „Az az öregedés első jele, amikor a nők levágatják a hajukat. Sosem engedném meg a Hajninak.”

Ez mindjárt több problémát is felvet. Egyrészt valaki megmondhatná Petinek kíméletesen, hogy Hajni is meg fog öregendi, másrészt a férjnek semmi köze hozzá, milyen frizurát akar a feleség.

A geronto vonalon haladtunk tovább. Volt fiatalodó néni, nagyszakállas, „lélekemelgető” táltos (aki saját dallal érkezett: Dal az infúzióhoz). Nevekkel nem viccelünk, de nem tudom elhallgatni azt a véleményemet, hogy Tok Attilával alaposan kiszúrtak a szülei.

Az egyik néni rózsát is hozott, meglepő módon Andinak, amit Majka kicsit nehezményezett. A blokk egyetlen pozitívuma, hogy az egyik néni Toldi Mária dallal érkezett. Megkockáztatom, hogy először énekeltek Toldi Máriát az X-ben, és alighanem utoljára is. Hátha pár ifjú néző ráguglizik, ki is volt az, mert megérdemli, hogy emlékezzünk rá, még akkor is, ha egy másik kor ízlésvilágát képviseli.

A 89 éves(!) Nagyné Pap Etelka saját blokkot kapott (Laci el is nevezte X-Faktor nagyinak). Nagyon szerethető jelenség. Közölte, hogy már menne a színpadra, mert kezd éhes lenni. A szülei és a férje emlékére szeretett volna énekelni. Bár aztán kiderült, hogy a férj – aki 85 évesen hunyt el – csak 6 évig volt vele, mert hogy ő már az ötödik volt a sorban.

A férjei oldalán a kedvességet kereste, de nem kapta meg. Úgyhogy most kezd igazán élni.

A dal is nagyon jól állt neki. Azért azt leszögezhetjük, hogy nem ő lesz az év hangja – semelyik évé, beleértve az eltelt 89-et is –, de óriási egyéniség. A mentorok nem is szavaztak, ez így volt kerek, Etelka is elégedettnek tűnt.

A 14 éves Komjáthy Arnold András Alee hatására kezdett rappelni, tőle is hozott számot. Nem tehetségtelen, de a pörgetésnél sokszor nem lehetett érteni a szöveget.

Két táborra szakadt a mentorcsapat, Milán még sosem hallott 14 évest így pörgetni, és szívesen hallana tőle mondjuk egy Eminem számot. Lacit maga mellé állította, de Majkát és Andit nem győzte meg. Andi szerint nincs még érett hangszíne, Majka is úgy gondolta, hogy van jövője a srácnak, de még fejlődnie, érnie kell. Arnold csalódottan ment el, de hát ha nem most, akkor a Táborból ment volna haza, és az talán még jobban megviselné.

Milán nagyon behisztizett a döntéstől.

„Tehetséget nem dobunk ki.”

Következett a 18 éves Nemes Ádám, „ADY” (ejtsd éjdi), szintén rapper, aki hamar unalomba fulladt. Milán leintette, pedig neki tetszett a srác. „Jó alaphang, jó mozgás, viszont nem komplett.”

Majka szerint ez nem rap, hanem egy „húsvéti mondóka”.

„Azért mert ritmusra el tudsz mondani szavakat egymás után egy adott dalban, az nem rap.”

Most még Laci is magára hagyta Milánt. Három nemet kapott a produkciót.

Az X-Faktor rajongók talán még emlékeznek Helfi Alexára, aki a 2022-es évadban élő showba jutott. Most megérkezett a húga, Helfi Roxy, aki most lett 14. Beyonce Texas Hold'emét hozta, ami Majka szerint borzalmas dal, de Alexának nagyon jól állt. Jó hangja van, és amikor már épp kezdtem kicsit unalmasnak érezni a produkciót, tudott váltani és visszahozni. Ugyanakkor sok volt a hamis rész. Laci le is állította. A mentorok próbálták bíztatni Roxyt, mert nagyon tehetséges, de még sokat kell fejlődnie.

A mostani részben Milán volt a kamaszok védőszentje.

„Én szétadtam” – közölte egy merész nyelvújító fordulattal. Szerinte 14 évesen így elénekelni ezt a dalt önmagában is érdem. Majka nemet mondott, Milán és Laci igent. Andira jutott a hálátlan feladat, hogy haza küldje.

Alaposan össze is vesztek, aminek legfőbb oka, hogy Milán kicsit nárcisztikusan mindig személyes sértésnek veszi, ha a többiek nem értenek egyet vele.

Következett a mai utolsó versenyző. Az egyik ok, amiért nem bánom, hogy ilyen műsorokról kell írnom, hogy sok olyan előadót és dalt megismerek, ami zenefogyasztóként nem biztos, hogy elém kerülne. Ilyen az Ohnody (Hegyi Dóri) és a Hideg. Taranenkó Szófia jóvoltából most ezt is kipipálhatom. Annyi félresikerült próbálkozás után ránk fért egy jó énekes, és Szófia az. Természetesen továbbjutott, ezúttal nem volt vita.

Még mindig nem szabadulunk a válogatóktól, pedig kezd nagyon körbejárni a dolog. Egyetlen pozitívum, hogy ha hihetünk az előzetesnek, jövő héten visszatért az ecset Alice Cooperje, Hörcher László. Pedig én őszintén azt hittem, miután két éve bejutott a táborba, és nemezise, ByeAlex is távozott a műsorból, feladja. De nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk