KULT
A Rovatból

Sztárban sztár: minden idők talán legsúlytalanabb zsűrijével indult a 9. évad

A mezőny ugyanakkor erős, még ha néha nincsenek is egy súlycsoportban a versenyzők. Így láttuk az új évad első élő adását.


Vegyes érzéseim vannak ezzel a műsorral kapcsolatban. Szeretem, mert azzal, hogy az ismert énekeseket, színészeket kimozdítják a komfortzónájukból, sokszor teljesen új oldalukról ismerhetjük meg őket. Például a Sztárban sztár első évadában ébredtem rá, hogy Szandi nemcsak jó hangú, de kifejezetten sokoldalú énekesnő, aki sokkal jobb nótákat érdemelne, mint amiket a férje ír neki. Ugyanakkor egyre kínosabbnak érzem, amit a zsűritagok összeválogatásával művel a csatorna. Régebben a tehetségkutatók zsűrijébe igyekeztek jelentős szakmai múlttal és megkérdőjelezhetetlen életművel jelentkező művészeket és bármilyen csúnyán hangzik, szakembereket beválogatni.

A mostani zsűriben számomra az egyetlen, aki megfelel ennek a kritériumnak, az Kökény Attila.

Nem mondom, hogy a többi kollégájának nincs helye zsűriben, vagy ne lenne tehetséges a maga módján és szintjén.

Négy, sokat tapasztalt, sokszor bizonyított, fajsúlyos ítész mellé nyugodtan be lehet tenni ötödikként színfoltnak akár egy fiatal, feljövőben lévő énekest, vagy egy jobbára szappanoperákban és bulvárműsorokban játszó színésznőt.

De így együtt olyanok, mintha valaki úgy akarna kabaréjelenetet írni, hogy csak untermanok vannak benne.

Régen a Ki mit tudokon olyan nagyságok zsűriztek, mint Szinetár Miklós, Petrovics Emil, Major Tamás vagy Vásárhelyi László (tudom, a fiataloknak a legtöbb név már nem mond semmit, de a gugli a barátotok.)

A helyzet kínosságát csak fokozza, hogy itt ráadásul nem is klasszikus tehetségkutatóról van szó, hanem hírességek csapnak össze. Marics Petit például kifejezetten tehetségesnek tartom, de ő maga is megérezte, milyen visszás az a helyzet, amikor ő – akinek a nevét, lássuk be, egy éve még alig ismerte valaki az országban – pontozza Oláh Ibolyát. Ezért sűrű bocsánatkérések közepette mondta el amúgy teljes mértékben pozitív értékelését. (Ezért Petinek beírtam egy pirospontot.)

A műsor másik kínos aspektusa, amikor egy Kamarás Ivánnak vagy Judynak Halastyák Fannikkal kell versenyezni a nézők kegyeiért.

Egyszerűen méltatlan.

Tudom, tudom, miért mentek oda. De azért na…

No de elég a morgásból, lássuk, mit is kaptunk vasárnap este, mert azért volt pozitívum is bőven.

Kiss Ernő Zsolt indította a showt Hugh Jackmanként. A színész saját bevallása szerint a kislánya kedvéért vállalta a szereplést. A The Greatest Show nekem bevallom, kicsit vérszegény volt az eredetihez képest, de persze egy élő tévéshow-ban sokkal nehezebb tökéleteset alkotni, mint filmen.

Az átalakulás egyébként szerintem rendben volt, és a zsűri sem elégedetlenkedett, 48 ponttal jutalmazták.

A másodikként színpadra lépő Schoblocher Barbarától pontosan azt kaptam, amiért szeretem nézni a műsort. A véletlen úgy hozta, hogy a Blahalouisiana együttest már többször is volt alkalmam koncerten látni, de sosem tett nagy benyomást rám.

De amit Barbara Kovács Katiként művelt, az egyszerűen szenzációs.

Hogy ez mennyire nem könnyű feladat: a feketeöves tévénézők emlékezhetnek még Tóth Gabira, aki egy korábbi évadban szintén Kovács Katit kapta feladatul. Szenzációsan énekelte a Nem leszek a játékszered című slágert, de Tóth Gabiként. Kovács Kati karakterét, hangját egyáltalán nem tudta (szerintem nem is akarta) hozni. Schoblocher Barbaránál ugyanakkor tökéletes volt a hang és a karakter is. Maximális, 50 pontot kapott.

Az jól látható, hogy a TV2 a versenyzők összeválogatása során nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy indirekt módon promotálhassa más műsorait. Mint ahogy a zsűriben és a versenyzők között is láthatunk többeket az Ázsia expressz tavalyi szériájából, Kamarás Iván – és ha már itt tartunk, Lékai-Kiss Ramóna és Tóth Andi is – a Hazatalálsz című szappanoperát erősíti. Iván remek színész, annak idején még vizsgaelőadását is láttam az SZFE-n, de Chert nem igazán találta el.

Inkább paródiát láthattunk, mint utánzást.

A zsűri is érezte, hogy a produkció elmarad az első kettőtől, ezért „lepontozta”, „csak” 47 pontot adtak. (Az jól érezhető, hogy a t. zsűri fél igazán keményen pontozni a kollégákat.)

Gubik Petra Brian Johsont kapta, az AC/DC frontemberét. Johnsonként énekelni technikailag nagyon nehéz, viszont mégis azon férfi előadók közé tartozik, akit talán könnyebb nőként lehozni, mert magas hangja van. Petra nagyon jól tolta a Highway to Hellt. Másodszor visszahallgatva azért nem volt tökéletes a hangutánzás, de tagadhatatlan, hogy kevesen tudnák így elénekelni ezt a rock and roll alapművet.

Bevallom, én valamiért meg voltam győződve róla, hogy Sipos Tomi már szerepelt a Sztárban sztár valamelyik évadában, de ezek szerint tévedtem. Az Irigy Hónalj Mirigy sztárja leginkább attól tart, hogy a munkássága miatt minden produkciójában paródiát látnak majd. A kinézete nem segített leküzdeni ezt a benyomást, leginkább úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt óvodás, vagy ahogy Ramóna fogalmazott: mintha Törperős lenyelte volna Hókuszpókot.

Tomi jól hozta a kötelezőt, bár azéret lássuk be, Dr. Alban nem az énekesek énekese. Kíváncsian várom, a továbbiakban milyen kihívásokat kap a versenyző.

Halastyák Fanni alias Nemazalány kapcsán elfogultságot jelentek be: x-faktoros szereplése óta nem tudom igazán komolyan venni, és őszintén, amit eddig láttam munkásságából, nem igazán győzött meg a képességei tekintetében. Még az sem, hogy párjával megnyerte az Ázsia Expresszt. Első feladatként a zsűriben csücsülő Tóth Andi dalát kapta. Az Andi által képviselt popzene olyannyira távol áll tőlem, hogy még azt sem merem mondani rá, rossz,

maradjunk annyiban, hogy nem én vagyok a célközönsége.

Ezzel együtt úgy érzem, Fanni nem igazán adta vissza jól a Néztek című dalt, sokszor volt alulintonált. Feladatot oldott meg.

Zdroba Patrik viszont nagy kedvencem. Szurkoltam neki az X-Faktorban is, szimpatikus személyiség és jó énekes. Szerintem most is odatette magát. Férfiként nem nagyon lehet jobban lehozni Anastaciát.

Ugyanakkor Patrik szerepeltetése felvet egy érdekes kérdést. Bármennyire kedvelem, az x-faktoros harmadik helye ellenére sem nevezhetjük befutott sztárnak. Véleményem szerint inkább illene a Sztárban sztár leszekbe – ott megkockáztatom tovább is juthatott volna. De meg is fordíthatjuk: ha Zdroba Patrik jó a Sztárban sztárba, Bari Lacit miért szívatták az utánzó show tehetségkutatójával?

Azért is jó néha ilyen műsorokat nézni, mert megismerek olyan előadókat, akik amúgy nem kerülnének a radaromra. Ilyen Molnár Tibor. Miután a rap nem az én csésze teám, ahogy az angol mondaná, sem „Trap kapitány” sem az általa formált Desh munkásságát nem ismerem. Jó benyomást tett rám, érdekes személyiségnek tűnik. Örülök, hogy továbbjutott, kíváncsi vagyok, milyen arcai vannak még.

Valkusz Milán Lil Nas X bőrébe bújva megmutatta, amit azért egy ideje már lehetett sejteni, hogy nem csak rappelni tud. Persze felvethet kérdéseket, hogy tudja Marics Peti objektíven pontozni alkotótársát, de szerencsére Milán nem hozta kényelmetlen helyzetbe, jó produkciót nyújtott. 48 pontra értékelte a zsűri.

Judy Cserháti Zsuzsaként lépett színpadra. A hozzáértők szerint a Kicsi, gyere velem nehéz dal, és éneklésileg biztos így van, ezt nem tudom megítélni.

Én kicsit aggódtam, mert szerintem ez Cserháti talán leggagyibb slágere, miközben rengeteg olyan slágert énekelt, amivel igazán nagyot lehet menni.

Judy összességében jól megoldotta, 48 pontra volt elég.

Tarján Zsófinál is elfogultságot vagyok kénytelen bejelenteni, ezúttal pozitívat. Az utóbbi 15 évben feltűnt, kortárs popzenekarok közül messze a Honeybeast a kedvencem. Zsófit nagyszerű énekesnőnek tartom, azzal együtt, hogy a vele készült interjúim során nehezen megközelíthető, zárkózott személyiségnek ismertem meg. Épp ezért nagyon kíváncsi voltam, mit tud kezdeni Bangó Margittal, aki maga a vidámság és életigenlés. A zsűrit lehengerelte a produkció, maximális 50 ponttal értékelték. Való igaz, hogy a maszk és a jelmez fantasztikusra sikerült, és Zsófi elég jól levette Bangó Margit hangját, mozdulatait, stílusait. Én mégis hiányoltam belőle valamit.

Talán azt a pozitív kisugárzást, ami Margitból gyárilag árad, és amit Zsófi mélabús személyisége kicsit leárnyékolt

Utolsónak maradt Oláh Ibolya, aki vitathatatlanul az ország egyik legjobb és legizgalmasabb énekesnője. Ráadásul hozzá méltó, jó feladatot kapott: Freddie Pioneerjával hódított.

Nem csoda, hogy ő lett az adásgyőztes is. Lékai-Kiss Ramónaszerint ez a feladat nem volt nagy kihívás neki, kisujjából kirázta, és ő szívesen látná Ibit J-Loként, bugyiban. Nehéz volt eldönteni, hogy ebből J-Lo vagy a bugyi a fontos számára, mindenesetre utóbbit többször is megismételte.

Következett az eredményhirdetés. Új szabály, hogy a három legkevesebb szavazatot kapó versenyző közül egyet megmenthet a zsűri. Ennek ezúttal Molnár Tibi örülhetett. Kamarás Iván és Zdroba Patrik közül nem meglepő módon a kevésbé ismert volt x-faktoros esett ki.

Végül Tilla kiosztotta a feladatokat a jövő hétre. Lesznek érdekességek: sokat várok Tarján Zsófitól, aki James Brown lesz, és az eltérő kultúrák ígéretes találkozása lehet Trap kapitány Rátonyi Róbert-alakítása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk