„Mi van veletek, szülők? Te nevezed apának és anyának magad, miközben a gyereked álomba sírja magát?”
Megdöbbentő posztot tett közzé Szigeti Gábor motivációs tréner, aki Mindennapi Gabesz néven van jelen a Facebookon, és néhány éve már kifejezetten nőkkel foglalkozik. Az utóbbi időben nagyon fiatal lányok keresték meg segítséget remélve tőle. Még a tréner is ledöbbent azon, amiket mondtak neki. Erről egy Facebook-bejegyzésben számolt be, amelyben szeretné felhívni a mostani kamaszok szüleinek figyelmét.
A poszt szövegét változtatás nélkül, a szerző szíves engedélyével közöljük:
"Van gond rendesen!
Az elmúlt 2-3 hétben úgy hozta a sors, hogy négy - öt , 15-17 év közti lány talált rám. Volt, aki a szülei unszolására, de inkább maguktól kértek segítséget.
Én teljesen ledöbbentem, hogy mindegyikükben ezek közösek voltak:
- magányosnak érzik magukat
- sírva alszanak el
- senki se figyel rájuk, nem hallgatják meg őket
- kilátástalannak látják a helyzetüket
- mindenhol a maximumot várják el tőlük (iskola, edzés[sport klubban] , szülők, stb),
- bárkivel próbálnak beszélni, nem figyelnek rájuk, hanem erőlteti rájuk mindenki a maga igazát.
És ami kibaszta a biztosítékot nálam, hogy egy szép, csinos, kedves, jó tanuló, jó sportoló lány, 15 évesen, olyan nyomást és megfelelési elvárást érez, hogy az egyetlen kiút számára az "ha úgy vége lenne mindennek..., ha meghalnék".
MI VAN VELETEK SZÜLŐK???? Te nevezed apának és anyának magad, miközben az a kis lény, aki a legfontosabbnak kéne lennie neked, álomba sírja magát? Nem akar már kommunikálni veled, mert ha elmondja az érzéseit, gondolatait, félelmeit, vágyait, leoltod, hogy az butaság és majd te megmondod, hogy mit érezzen, hogy mit csináljon, hogy mi kell neki??
Ő nem oltást akar, egyszerűen szeretne ŐSZINTÉN beszélni azzal az emberrel, akiben eddig 100%-ig bizhatott, akiről tudja, hogy előtte lehet gyenge, és megnyílhat. És csak azt várja, hogy csöndben meghallgasd és azt mondd neki: "Örülök, hogy őszinte voltál, szeretlek és ha ebben szeretnéd, hogy segitsek, kérlek mondd el, mit tegyek érted, szerinted mi lehet a megoldás?" Ennyi! Ez olyan nehéz?
Hányan tudjátok, hogy a gyereketek 13-17 évesen már miért nem kommunikál veletek? Hány gyerek érzi magát magányosnak, egyedül? Hány érzi megoldásnak az öngyilkosságot?
Amikor az a 15 éves kislány elmondta, mi van benne, könnyek között, lesütött szemmel, szinte szégyellve magát, hogy ez benne van..... Úgy megöleltem volna, (hiszen neki most nyílik a világ, önfeledt kéne, hogy legyen, hisz gyerek még, ehhez képest szomorúbb, mint egy haldokló beteg) hogy ne félj, itt vagyok, nem engedem el a kezed. De nem ölelhetem meg, mert ilyen a társadalom.