KULT
A Rovatból

Megsértődött, és kirohant a stúdióból Herceg Erika – ilyen volt az X-Faktor második adása

Volt megható történet, mentorbalhé, híres ember leánya, és új kedvenc mentorunk is lett Erika személyében.


Most már évek óta írom az X-Faktor-kritikákat, és hát azért ebbe is bele lehet fásulni. Ezért arra gondoltam, ma kicsit változtatok. Nem írom le percről percre, mi minden volt az adásban – végül is, aki látta, annak fölösleges, és aki nem látta, nos, annak is.

Ehelyett csak kiemelem a számomra legemlékezetesebb pillanatokat, versenyzőket.

1. Hókuszpók

Aki ismer, tudja, hogy a Hupikék törpikék közel áll hozzám. Egyrészt gyerekkoromban én is néztem.

De nem is ez a legfontosabb, hanem immár fordítóként is megnyertem a kék mitugrászokat, így mindennapjaim részévé váltak.

Ezek után talán érthető, hogy vegyes érzésekkel néztem az első versenyzőt, Berkeszi Jánost, aki Hókuszpóknak öltözve érkezett a színpadra, madzagon plüssmacskát húzva maga után.

A bevezető kisfilmjében stílszerűen a Hupikék törpikék főcímdalát adta elő, ami önmagában még nem lett volna baj, de a szerkesztők elkövették azt a hibát, hogy le is adták. Így már tudhattuk, mit várhatunk. (Spoiler: Semmi jót.)

A 90-es évek végén volt nagy őrület a Hupikék törpikék mix. Egy olyan kazetta, amin eltorzított törpike hangon énekeltek slágereket, vicces(nek szánt) szövegekkel. Emberünk ebből adott elő egy dalt úgy, hogy tulajdonképpen egy az egyben lejátszotta a nótát, és ráénekelt.

Hamisítatlan 5 nemes produkció volt (szerénytelenül kineveztem magamat is mentorrá), de azért egy pozitív momentum akadt:

A delikvens minden mentornak adott törpnevet. Laci Törperős, Alex Dulifuli, Erika kizárásos alapon Törpilla, Peti pedig Törpojáca lett.

(Egyszer a suliban a hangadók kitalálták, hogy mindenkit elneveznek valamelyik szereplőről. Akkori népszerűségemet jó jelzi, hogy én lettem Sziamiaú.)

2. Áron

A második válogató meghatározó szereplője volt Áron, akit Peti szúrt ki a közönségből. Volt, hogy fölhívta a színpadra táncolni, de a csúcs kétségtelenül az volt, amikor beültette maga helyett a mentori székbe.

Áron nem jött zavarba, profin összefoglalta az aktuális produkciót:

3. Bucca Brothers

A Bucca Brothers egyenesen Olaszországból érkezett a magyar X-Faktorba. Szó szerint, mert mint elmondták, a válogató reggelén még a napfényes Itáliában ébredtek. A fiúk édesapja olasz, édesanyja magyar, ezért tudnak olyan jól magyarul.

Tu Vuo' Fa' L'Americano című dalát énekelték. Alex ugyan az elején hiányolta a dobost, de a produkció után Peti levonta a tanulságot: nem hiányzott.

4. Boros Marcel

Ez az adás sem maradhatott TÖRTÉNET nélkül. Nem akarok szívtelen, cinikus öregembernek tűnni, és a születésekor oxigénhiányt elszenvedő Marci sztorija valóban megható. Sőt, mint kiderült, szerencsére tehetséges is a srác.

De ahogy hétről hétre szállítja az X-Faktor ezeket a nehéz sorsú tehetségeket, kiszámíthatóan, szappanoperás körítéssel, az megmosolyogtató.

Alex is érezheti ezt, mert mint az értékelésnél elmondta, hogy őt a történet nem érdekli, csak a produkció.

5. Sophia Khan

A Németországból érkezett lány anyukája magyar. Elmondta, hogy mindig érzéssel énekel, hogy megható legyen. Az ilyen kijelentéseknél általában aggódni kezdek, aki ennyire bízik magában, arról többnyire kiderül, hogy hiába.

Szofi azonban kellemes csalódást okozott, meggyőzte a mentorokat, 4 igennel ment tovább.

6. Rambo

Minden évben vannak nagy visszatérők, akik egyszer (vagy sokszor) kiestek már, de nem adják fel. Sajnos.

Ilyen Rambo, aki a tavalyi bukta után új külsővel és új dallal érkezett. Pechünkre csak azt nem cserélte le, amit igazán kellett volna, a hangját, így végig kellett hallgatni, ahogy legyilkolja az Aladdin Whole New World című betétdalát.

Miller Dávid próbálta menteni a menthetőt, és ő is beszállt, de ez körülbelül annyit segített, mint pöcegödörben a légfrissítő.

Mondjuk a dalválasztással egyetértek. Jó ötlet volt az Aladdinhoz nyúlni, hiszen

Rambo éneketudásán már csak egy dzsinn segíthetne.

7. A nagy táncbalhé

Nem titok, hogy egy-egy adást több felvételből vágnak össze. Ha találnak valami visszatérő motívumot, azt szeretik összerakni egymás után. A mai rész egyik vezérmotívuma arról szólt, hogy Erika folyamatosan próbálja rávenni Petit és Lacit, hogy táncoljanak, mert így unalmasak.

Aztán amikor egy Nagy Krisztofer nevű Lady Gaga gyilkos megpróbálja felkérni Erikát, aki az asztal alá bújik előle, eljön a bosszú ideje: a fiúk szívtelenül odavetik a lányt a mókusok elé.

Ezen Erika megsértődik, még a stúdióból is kimegy, de aztán később megtörik a jég, minden és mindenki heppi, és vígan táncolnak a szintén visszatérőknek számító Dj Papucs és Janika förtelmes diszkójára.

8. Erika az új kedvenc mentorom

Az előbbivel szorosan összefügg viszont egy olyan momentum, amit kiemelnék. Sokszor dicsértem Alexet, hangsúlyozva, hogy a magyarországi X-Faktor történetében szerintem ő nem csak a legsikeresebb, de a legjobb mentor is.

Viszont azt kell mondjam, új kedvenc mentorom van Erika személyében. A táncolós-sértődős saga részeként megmutattak egymás után több olyan esetet, ahol Erika által gyengének tartott produkciókat a fiúk tovább szavaztak.

Alexék általában ezeknél úgy gondolták, hogy a versenyző túl nehéz dalt választott, de láttak benne tehetséget.

A műsor készítői kicsit úgy állították be a történteket, mintha Erikában még mindig a korábbi sértődöttség dolgozna, és dacból akarna mindenkit hazaküldeni.

Én úgy láttam, hogy csak végtelenül következetes volt, azt gondolom, a verseny része az is, hogy a versenyző legyen tisztában magával, és ne álljon ki olyan dallal, amit csak hamiskásan, rengeteg hibával tud előadni.

A válogató után következő Tábor körnek pontosan az a lényege, hogy a versenyzőknek olyan dalt kell majd megoldani, amit ott osztanak ki nekik. Ott is tovább engedik majd őket azzal, hogy „Jaj, szegény, rossz volt a dal”?

Az a benyomásom, Erika sokkal jobban érzi a fiúknál, mikor van helye a hülyéskedésnek, mikor kell komolynak lenni, és mikor nem szabad kompromisszumokat kötni.

9. Miller Dávid „testvére”

Az első adásnál bejött a híres ember tehetséges utóda forgatókönyv, ezért megismételték. Ezúttal Mihályfi Luca Zsófia érkezett, akinek édesapja Mihályfi Balázs színész, édesanyja Tóth Adrienne operaénekesnő

Miután a Keresztanyuban Mihályfi Balázs és Ullmann Mónika egy párt játszanak, Miller Dávid rögtön meg is állapította, hogy akkor a lány tulajdonképpen az ő testvére.

Szerencsére, amikor ismert ember hozzátartozója kerül színpadra, lehet remélni, hogy jó lesz – a szakmabeli hozzátartozók nyilván lebeszélték volna, ha bűn rossz lenne.

Luca Billy Eilisht énekelt, szenzációsan, teljes mértékben megérdemelten jutott tovább a döntőbe.

Végezetül még valamiről szólnom kell. Feltűnő, hogy a korábbi évekkel ellentétben sokkal kevesebb a kellemetlenül viselkedő ember. Régen szinte másról sem szóltak a válogatók, minthogy jött valaki nagy arccal, kis hanggal, és miután kiszavazták, megsértődött, és jól odamondogatott a zsűrinek.

Ezekből most mintha kevesebb lenne, és nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy az őrültek fogytak el, valószínűbb, hogy a műsor szerkesztése vált humánusabbá. És bár a kritikaírót így magaslabdáktól fosztják meg, összességében a műsor sokkal szerethetőbb tőle.

Szóval ezért a magam részéről köszönetet mondok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk