#kedvesneklenniigenismenő
Ahol minden héten háború van, ahol, ha nem tudsz játszani kockásra ülöd a feneked a kispadon, és ahol hiába vagy nagy király, ha nem passzolsz, mert nem fogsz labdát kapni, és ahol sosincs himi-humi cselezgetés előrehaladás nélkül
Kummert Krisztián Gonzales olyan feltétellel tanítgatja a srácokat, hogy a tudást csak kölcsön kapták, és tovább kell adniuk, ha valaki még kezdőbb náluk.
Öröm ilyen történeteket megosztanom veletek, mint amilyen ez lesz, bár nehéz lesz röviden előadnom, így ezzel most ha nem baj, nem is próbálkozom. Sokszor hangoztattam, és hashtagként is anno én kezdtem el terjeszteni, hogy: #kedvesneklenniigenismenő
Emögött az volt és lesz a szándékom volt és van, hogy a Bikás Parkot "Rucker Park" szintű kosárlabda zarándokhelyévé varázsoljuk.
Életemben már háromszor próbáltam összegyűjteni annyi pénzt, hogy kijuthassak a New York-i Rucker Parkba. De mindig akkor ütött be valami családi dráma, ami elvitte az egészen addig spórolt pénzem, amikor csak kb. 50000 Ft hiányzott volna az úthoz. Ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl minden megspórolt pénzem a Bikás Parkra és annak népszerűsítésére költöm. Inkább az ottani kosarasok akarjanak majd bármi áron idejönni...
A kedvességgel kapcsolatban pedig... Gyerekkoromban mindig is idegesített, hogy a suttyóságot és a bunkóságot próbálták a médiában és az utcákon is az emberek menőnek beállítani és így kb. háromszor annyi tapló lett. Felnőtt fejjel pedig azt gondoltam, hogyha a kedvességből csinálok divatot, akkor ez ugyanígy terjedhet visszafelé is, pláne ebben az elvadult világban, ahol az emberek már szinte ki vannak éhezve egy-egy apró kedves gesztusra is.
Ha kedves gesztusról láttam posztot a Facebookon vagy valaki helyesen cselekedett mindig odaírtam a poszt alá a hashtaget, és persze a saját posztjaimban is feltüntettem. Így akkora divat lett ebből a hashtagből az évek során, hogy már ismert celebek is szerették volna a sajátjuknak beállítani, és ennek én baromira tudtam örülni, és picit se éreztem azt, hogy lenyúlták az ötletem...
Inkább azt éreztem, hogy tök mindegy kihez párosítják az ötletet vagy a hashtaget, ha a cél helyes, és terjesztik, az mindenkinek csak jó!
A legjobb az benne, hogyha épp elkenődök egy életszituáción, amikor látom, hogy az emberek meg se próbáltak kedvesek vagy segítőkészek lenni egymással, akkor csak beütöm a Facebookon a hashtagem és ezer példát látok az ellenkezőjére. Ez megerősít a hitemben, hogy vannak még kedves és jószívű emberek. Már nem is érdekelnek azok, akik még nem érték el azt a szintet, hogy tudják, mit is cselekszenek, és mit okozhatnak a bunkóságukkal másoknak a bánaton vagy felháborodásokon kívül.
Most viszont a kis "kedvesnek lenni igenis menő" kampányom új szintre emelkedett! Tavaly történt. Azért hogy egy srácot (Manó) motiváljak, hogy leküzdje a saját gyengeségét a lobbanékonysága területén egy Jordan cipőt kapott tőlem, aminek a teljes történetét itt tudjátok elolvasni. (egyébként érdemes!)
Nem olyan rég a Bikás Facebook oldalán megkeresett egy úriember - aki egyébként nem kosaras, nincs konkrét Bikás parki kötődése, még csak nem is a kerületünkben él -, azért mert tetszett neki az oldalunk szellemisége, a motivációk, meg a vicces képeink és persze a "Kedvesnek lenni igenis menő!" szlogenünk is.
Felajánlott egy patika állapotú kosaras cipőt, hogy adjuk egy olyan kosaras srácnak, aki rászorul. Kérte, hogy ne jelenjen meg a neve, én úgy tartanám helyesnek, hogy a hőseink nevét zengje csak a tömeg...
Rembeczki Patrik nevében is köszönjük a kedvességed, és érezd magad baromi menőnek! Segítettél abban, hogy egy fiatal srác sportolhasson, és azt tehesse, amit a legjobban szeret! Ez a cikk ma neked íródott, büszkék vagyunk rád és respect. Ha esetleg bárki az olvasóink közül kedvet kapott további kedves gesztusra, ne fogja vissza magát!
