MÚLT
A Rovatból

10 izgalmas dolog 1989-ből

The Cure, Teréz anya látogatása, Roger Nyúl, elfeledett Nirvana koncert, határnyitás, bizarr reklámok. Folytassuk?


1989. október 23-án Szűrös Mátyás a Magyar Rádióban ünnepélyesen kikiáltotta a köztársaságot. Azon a szokatlanul forró októberi napon kabát nélkül, pólóban és farmerben ültünk a gimi lebetonozott udvarán, hallgattuk a kihangosított adást, és mérhetetlenül boldogok voltunk, hogy valami egyedülálló dolog részesei lehetünk. Biztosak voltunk abban, hogy az életünk örökre megváltozik.

Ha visszatekintünk az 1989-es évre, számtalan emlékezetes mozzanat vagy esemény jut eszünkbe, amelyek közül akadt, ami apróságnak tűnt, 25 év távlatából azonban úgy látszik, hogy a maga műfajában mégis mérföldkőnek bizonyult. 10 izgalmas tényt vagy említésre érdemes momentumot gyűjtöttünk össze 1989-ből. Kíváncsian várjuk kommentben, hogy ti mivel egészítenétek ki a listát!

1. Filmbemutatók özöne

Egymást érték a kasszasikerek a hazai mozikban, és ez annak is köszönhető, hogy éppen 1989-ben alakult meg Magyarországon az InterCom, azzal a céllal, hogy a Columbia, a TriStar (ma Sony) a Warner és a Buena Vista (ma Disney) filmjeit elhozza nekünk. Már az első évben nagyot kaszáltak az Ikrek, a Koktél és a Vörös zsaru bemutatójával. Akkor még nagy szó volt az is, hogy az 1988-ban piacra dobott A hal neve: Wanda, a Drágán add az életed! és az Esőember nem több éves késéssel került a hazai mozikba. A mi kedvencünk az 1989-ben bemutatott filmek közül a Roger Nyúl a pácban, amely minden idők egyik legsikeresebb vegyes technikájú mozija. Valós díszletek között valódi és rajzolt szereplők folytatnak kitűnően megírt és remekül lefordított párbeszédeket. Egyetlen percet sem unatkoztunk!

VIDEÓ: A Roger Nyúl a pácban nyitó jelenete

2. Nálunk járt Kalkuttai Teréz anya

1989. június 16-án érkezett hozzánk a Nobel-békedíjas személyiség, hogy elindítsa az általa alapított Szeretet Misszionáriusai rend magyarországi működését. Ebben az évben kaptak újra működési engedélyt hazánkban a szerzetesrendek, ténykedésük hivatalosan ugyanis több évtizeden át szünetelt. Teréz anya (aki 1910-ben született a mai Macedónia területén, Szkopjéban, és 18 évesen döntötte el, hogy missziós nővér lesz Indiában) egyetlen dologhoz ragaszkodott, ahhoz, hogy ott legyen a rendház, ahol szegények élnek. Két üresen álló egyházi épületet ajánlottak fel e célra: a Bokréta utcai kápolnát a IX. kerületben, Érd-Parkvárosban pedig egy elhagyatott plébániát. Utóbbi lett a Szeretet Misszionáriusai Rend első hazai központja. A rend adományokból él, állami támogatást nem fogadnak el. 1989-ben négy nővér érkezett Teréz anyával, ingyenkonyhát indítottak, és elkezdték a munkát, közben magyarul tanultak. A közösség célja a szenvedők fájdalmának enyhítése a szó konkrét és átvitt értelmében is.

madre_teresa_di_calcutta_1

3. A Danubius áttért a teljes egészében magyar nyelvű adásra

Emlékeztek még az 1986-os balatoni nyaralásra? És arra, amikor a rádió gombját tekergetve rátaláltatok a német nyelven, kiváló minőségben sugárzó Danubiusra? Először azt hittük, osztrák adó, ám hamarosan rájöttünk, hogy remek zenei kínálattal rendelkező adás itthon készül, turistáknak. 1985-ben Ausztriában született meg az első magyarországi kereskedelmi rádió ötlete - ott lehetett ilyen adókat üzemeltetni -, így jutott el a projekt a Magyar Rádióhoz. A vezetőség valami miatt ráharapott az ötletre, és 1986 júliusában a Balatonnál a 100,5 MHz frekvencián megszólalt az akkori szignál.

Kezdetben reggel 7-től este 18 óráig volt műsor, és kizárólag a turistaszezonban. 1989 nyarán még német nyelven készült az adás, ezért az akkor hazánkba nagy számban érkező, és hazamenni nem szándékozó kelet-német vendégekhez is szóltak. Mivel a rádió nagy siker volt a németül nem tudó magyarok között is - természetesen a zenének köszönhetően -, az év folyamán váltott a Danubius magyar nyelvre.

HANGFELVÉTEL: Néhány perc a Danubius kezdeti, magyar nyelvű adásából

4. A határnyitás

1989 májusában elkezdték lebontani az osztrák-magyar határon a megfigyelőberendezéseket, és akkor már hónapok óta zajlott különösebb felhajtás nélkül a szovjet csapatok kivonása Magyarországról.

drotakadaly_lebontasa

Fotó: Urbán Tamás - Fortepan

5. A páneurópai piknik

A határzár bontásáról az akkori ellenzéki MDF egyik tagjának jutott eszébe a páneurópai piknik ötlete, vagyis hogy a burgenlandi és a magyarországi résztvevők a saját hazájukban, de nyitott határnál találkozzanak és beszélgessenek. A Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a FIDESZ és az FKGP helyi szervezetei együtt szervezték az eseményt, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre fővédnökségével.

Közben azonban nem számoltak azzal a több ezer NDK állampolgárral, akik a határzár lebontásának hírére a balatoni nyaralás ürügyén makacsul hazánkban maradtak. Abban az évben feltűnően sokan voltak a Balaton partján. A páneurópai piknikre röplapokon hívták fel a figyelmüket, így a rendezvény napján már rengeteg menekült volt a környéken. 1989. augusztus 19-én a délután 15 órakor 3 óra hosszára megnyitott határon 600 NDK állampolgár szökött nyugatra. A magyar határőrség az akkor még érvényben levő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. A többi nálunk vendégeskedő NDK állampolgár hivatalosan 1989. szeptember 11-én távozhatott Ausztriába.

grenzoeffnung1989

Szökés a nyitott kapun át Ausztriába - Forrás: Múlt-kor

urban_tamas

NDK állampolgárok mennek a hegyeshalmi határátkelőhöz 1989. szeptember 10-én. Fotó: Urbán Tamás, Fortepan.

6. Elindult a Calypso Rádió

A Danubius 1986-os indulása és 1989-ig elért sikerei bátorítólag hatottak a kereskedelmi rádiózás fejlődésére, így Calypso a Magyar Rádió és a Multimedia Organisation a főváros 70 km-es körzetébe kezdett el sugározni. Naná, hogy ez is könnyűzenei adó lett! A budapestiek és a főváros környékén élők biztosan szívesen emlékeznek vissza a rádióra. Az adás főszerkesztője B. Tóth László volt, és olyan műsorvezetők fordultak meg az évek során a stúdióban, mint Déri János, Fenyő Miklós, Fiala János, Dombóvári Gábor, Kudlik Júlia, Molnár Dániel, Szilágyi János vagy Zorán. A Calypso vezette be a hallgatók rendszeres betelefonálását az élő adásba.

fortepan_56361

B. Tóth László a Calypso stúdiójában 1989-ben - Fotó: Vahl Ottó, Fortepan.

7. A The Cure fellépése a Kisstadionban

Több szempontból is izgalmas volta The Cure hazai fellépése. Egyrészt a zenekar a legendák szerint csak akkor vállal fellépést, ha a helyszín rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyeket kérnek - nem mindegy ugyanis számukra, hogy milyen a hangosítás. Másrészt abban az évben jelent meg új albumuk, a Desintegration, amelynek több dala is igen népszerű lett. Harmadrészt a nyolcvanas években erőssé vált itthon a dark-gót vonal, szinte minden városban rohangáltak gruftik, a Depeche Mode és a The Cure nálunk is tízezreket öltöztetett feketébe.

"A budapesti koncerten, ahová 17 ezer dark zarándokolt el, köztük Robert Smith mindkét nembeli hasonmásai, sajnos rövid ideig tartott a sokk. Talán a Kisstadion észbontó akusztikája, talán a túlfényezett színpadkép volt az oka, talán az, hogy a zenekar teljes keresztmetszetet akart adni a pályájáról. (Elterjedt, hogy ez a Cure utolsó turnéja…) Voltak döbbenetes pillanatok: a Kyoto Song tompa dübörgése, Robert Smith pszichedelikus gitárszólója vagy a Between the Eyes (Inbetween Days - a szerk.) remegése" - írta az Ifjúsági Magazin riportere. Erre így reagált az egyik kommentelő a Cureous blogon: "Egyvalamit azonban egyértelműen kijelenthetek, szerintem kb. 16999 társammal együtt: ez egy totális kiütés volt. És nem volt a színpad túlfényezett. Ez volt A KONCERT."

koncertfoto

Fotó: Madbobrjscure

8. Bemutatták A legényanya című filmet

Schwajda György A rátóti legényanya című könyvéből 1988-89-ben készült filmet Gyermelyen forgatták, rendezője Garas Dezső volt, a férfi főszereplő Eperjes Károly. A szatírának számos aranyköpést köszönhetünk: "Béláim, az Úrban! Na, akkor gondolkodjunk!" "Túltoltuk!" "Meg kéne nyújtani a padot!" Az alapsztori szerint Rátóton minden férfit Bélának hívnak, akik egész nap a kocsmában vannak. A sorból Rozi lóg csak ki, aki a fiát Józsinak keresztelteti. Felnő Józsi, de nem érdeklik a lányok, ezért édesanyja imádkozni kezd a Szűzanyához. Közben belopózik Józsihoz Ágika, a fiú pedig várandós lesz...

VIDEÓ: Túltoltuk!

9. Úgy járt itt a Nirvana, hogy gyakorlatilag észre sem vettük

Sokáig városi legendának számított a nagyközönség számára, hogy 1989-ben, a köztudatba való berobbanásuk előtt Budapesten adott koncertet a Nirvana. Még fórumok is foglalkoztak ezzel, folyamatosan nyomozva, hogy ugyan, jelentkezzen már, aki járt azon a koncerten a PeCsában. Néhány éve az UrbanLegends utánajárt a dolognak, és némi guglizás után kiderítette, hogy maga Novoselic töltött fel budapesti képet a Live Nirvana oldalra. A zenekar 1989 október végén az Egyesült Királyságban turnézott, majd november elején egy csomó koncertet adtak Hollandiában (elsején például kettőt is!) ezután Nyugat-Németországban zenéltek, nem sok időt hagyva a pihenésre. November 21-én léptek fel nálunk - állítólag meglehetősen indiszponált állapotban - a TAD, a The Love és a nagy hazai alter kedvenc, a Szexepil társaságában. Mondanunk sem kell, hogy a Szexepil több embert vonzott a PeCsába, mint az akkor még szinte senkinek számító Nirvana...

Budapest_01

10. Ma már különösnek ható reklámok jelentek meg

Bizony, a sok változással, a privát bankok és pénzintézetek, az első valódi magáncégek alapításával elindult a piaci verseny és ezzel a valódi kereskedelmi reklámok megjelenése. Ma szemmel azonban elég porosnak és avíttnak tűnnek eszközeikben, képeikben és időnkét ötleteikben is.

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: