„Nem az volt a kritérium, hogy ki él kegyelemkenyéren” – Czutor Zoltán a zenésztámogatásról
Napok óta hangos a média a zenészeknek megítélt szociális támogatástól. Először Majka vonta kétségbe a jogosságát, azt hangoztatva, hogy rengeteg olyan előadó is kapott pénzt, aki szerinte egyáltalán nem szorul rá. „Gusztustalannak és szánalmasnak tartom ezt az egészet!” – fogalmazott.
A témában azóta egyre többen szólalnak meg: Lovasi András szerint „igazi házmestertempó” mások zsebében turkálni, és a valódi helyzet sokkal árnyaltabb, Kállay-Saunders András pedig arról posztolt, hogy három hónapja ez a segély az első bevétele.
De honnan is származik a támogatás, és miért fordulhatott elő, hogy tényleg sok olyan zenész elnyerte, akiknek egyébként aligha vannak anyagi gondjaik?
Erről kérdeztük Czutor Zoltánt, aki társadalmi munkában évek óta az Artisjus vezetőségi tagja is.
– Te is pályáztál a támogatásra?
– Igen, 700 kollégámmal egyetemben, és meg is kaptam.
– Magadra vetted Majka kritikáját?
– Mivel engem személyesen is betámadott (egyébként már nem először), kénytelen voltam. A helyzet az, hogy nemcsak ő, de a közvélemény nagy része is teljes tévedésben van ezzel az üggyel kapcsolatban. Az Artisjus egy magánjogokat képviselő szervezet, amit a szerzők tartanak fenn. Minél több jogdíjat keres valaki, annál nagyobb összeggel járul hozzá a fenntartáshoz. A részeként működik egy szociális alapítvány is, ahová bizonyos jogdíjnemek 3 százaléka folyik be – ez direkt a krízishelyzetben lévő alkotók megsegítésére jött létre. A mostani pedig egyértelműen krízishelyzet, ráadásul olyan nagyságrendű, amire a szakmában eddig soha nem volt példa.
Még egyszer mondom, magánpénzekről van szó, amit mi kerestünk meg, ezt osztják újra előre megszabott feltételek szerint.
A kuratórium nem is azt határozta meg, ki kaphat támogatást, inkább azt, ki nem, és ennek megfelelően hozott döntést.
– Ki nem kaphatott?
– Azok estek ki, akiknek az elmúlt években alig, vagy semmilyen jogdíjforgalmuk nem volt. Ha valaki mondjuk 3000 forintnyi jogdíjat termelt, miért folyamodik egy olyan szervezethez támogatásért, amelyet az aktív alkotók tartanak fenn?
A rászorultsági alapot ebben az esetben nem úgy kell értelmezni, hogy valakinek csak kenyérre és vízre van pénze. Jelentheti azt is, hogy még ha van is valamennyi tartalékunk, ezt rohamtempóban elkezdtük felélni. Én is jogdíjakból szerzem a bevételeim legalább felét, a másik felét pedig koncertezésből. Az utóbbi jelenleg teljesen lenullázódott, az előbbivel pedig ezután jönnek majd az igazi gondok, hiszen a kifizetésnek hosszabb az átfutási ideje, egyelőre még a tavalyi lejátszásokért járó pénzt kapjuk meg.
Amennyire tudom, a rászorultságot az alapján ítélték meg, ki mennyi jogdíjtól esik el a jelenlegi helyzetben. Emiatt fordulhat elő, hogy azokat támogatják leginkább, akik évi több milliós nagyságrendű kiesésre számíthatnak.
Persze lehet mondani, hogy nekik ez aprópénz, de a valóság az, hogy ezeknek az embereknek sokszor egy hónapra elegendő tartalékuk sincs.
– Ebben azért érezhető némi ellentmondás. Hogy fordulhat ilyesmi elő?