„Nem az volt a kritérium, hogy ki él kegyelemkenyéren” – Czutor Zoltán a zenésztámogatásról
– Adott a szituáció, amikor valakinek beérik sok év munkája, és tényleg elkezd nagy bulikat csinálni komoly gázsikért. Ezután nagyon gyakori, hogy az illető vesz egy lakást vagy autót, de óriási hitelt is fel kell vennie rá. Innentől kezdve a napi megélhetéshez minimálisan szükséges összegen túl gyakorlatilag mindent előtörlesztésre fordít, hogy minél hamarabb visszafizesse. Tudnék több konkrét nevet is mondani, akinek emiatt nincs most semmi tartaléka.
Amikor már év elején annyira tele van a nyári naptárad, hogy látod, hogy dőlni fog a lé, simán beteszel mindent előtörlesztésbe, és csak annyit hagysz meg, amiből az első nagyobb bulikig ki tudod húzni.
Aztán ha beüt a krach, és látod, hogy nemcsak a tavasz, de a nyár nagy része is törölve van, ott állsz teljesen tehetetlenül. Erre tényleg nem lehetett előre számítani.
Ilyenkor pedig teljesen jogos, hogy ahhoz az alaphoz fordulnak, ahová direkt az ilyen helyzetekre lett félretéve az egyébként általuk megtermelt bevétel. Az NKA dönthet olyan szempontok alapján, hogy „itt ez a fiatal, de nagyon tehetséges banda, akik a piacról még nem tudnának megélni, hát fektessünk beléjük”, ez az alap viszont egyáltalán nem erről szól. Hanem arról, hogyha azok, akik egyébként fenntartják a jogdíjkezelőt, önhibájukon kívül bajba kerülnek, legyen hova fordulniuk – attól függetlenül, hogy normális körülmények között mennyi bevételük van.
Az RTL Híradó riportja a témáról:
– Ennek a kritériumnak minden sikeres pályázó megfelelt?
– Igen, hiszen a kritérium nem az volt, hogy egyébként kegyelemkenyéren él-e, hanem hogy ki az, aki látható jogdíjforgalmat generált az utóbbi években. Minimum a pályázati támogatás értékében, de inkább annak a sokszorosát. Akinek a forgalma meg se közelítette a megpályázható összeget, annak egyszerűen nem ez a segítségnyújtási forma való.
– És szerinted milyen alternatívákra lenne még szükség, hogy ezek a zenészek is kaphassanak támogatást?
– Mint minden más szakma esetében, itt jönne be az állam szerepe. Az Emmi és az NKA is nagyságrendekkel több pénz fölött rendelkezik, mint amit az Artisjus szociális alapítványa kioszt.
Az EU szinte minden más országában brutális összegeket mozgósított az állam, hogy a kultúra szereplői túléljenek. És itt egyáltalán nem csak a zeneszerzőkről és szövegírókról van szó, hanem színházi, irodalmi, filmes szereplőkről, sőt az őket kiszolgáló iparágakról is.
– Te személy szerint milyennek látod a helyzetedet most, hogy valószínűleg még hónapokig nem léphetsz fel?
– Egyáltalán nem látom még a fényt az alagút végén. Az, hogy augusztus 15-ig nem lehet koncertezni, nem jelenti automatikusan, hogy utána pedig majd egyből mindent lehet. Ráadásul az általános gazdasági visszaesés miatt a jogdíjból élőknek közel sem csak az élő fellépések kiesése okoz gondot. Mivel a vendéglátás is teljesen földbe állt, az éttermektől, kávézóktól és hasonló helyektől sem érkeznek a jogdíjbevételek a lejátszások után.
De biztosan az eddigi összeg töredékét fogják befizetni a kereskedelmi rádiók és tévék is. Sőt a mobiltelefonok eladása is rettentően visszaesett, így az ezek után járó üres adathordozó díjtól is elbúcsúzhatunk egy időre. A lényeg, hogy még ha a korlátozások meg is szűnnek egy ponton, sokkal messzemenőbb következményekkel kell szembenéznünk, akár több évig is.