„Amikor mesélés közben az jár a fejedben, odaérsz-e a boltba az akciós párizsiért, az elég szomorú”
A noÁr Mozgalom Facebook-oldalán jelent meg a hír néhány napja, hogy október 21-én, pénteken Budapest XV. kerületében egyetlen óvoda sem nyit ki, mivel a dolgozók kivétel nélkül polgári engedetlenségben vesznek részt.
A kerületben három összevont óvoda található, amelyek egyenként 7, 6 és 6 tagóvodából állnak, tehát összesen 19 intézmény működik Rákospalotán és Újpalotán. Kátainé dr. Kovács Viktória a Hétszínvirág Összevont Óvoda vezetőhelyettese, valamint az ide tartozó Aulich utcai tagóvoda vezetője.
Szerinte a mostani történésekhez egyenes út vezetett onnan, hogy jó ideje egyre csak nőtt a körükben az elégedetlenség, de a sztrájktörvény módosítása óta ők sem tudják ezt legális keretek között kifejezni. Az óvodapedagógusoknál az új szabály úgy néz ki, hogy mindenképp vigyázniuk kell a gyerekekre, csak a fejlesztő tevékenységet függeszthetik fel a sztrájk idejére.
„Tegyük fel, hogy ülök a csoportban, és odajön hozzám egy gyerek, hogy meséljem el ezt a mesét – ekkor hogyan mondhatnám azt neki, hogy bocs, én most sztrájkolok, szóval nem? Ez egyszerűen kivitelezhetetlen volt.”
„Ennek az egésznek semmi köze a politikához”
A szemétszállítók sztrájkját figyelve tudatosult bennük, hogy az lenne a leghatásosabb akció, ha mindannyian bezárnák az ajtókat, ahogy a szemetet se vitték el az egész kerületben sehol. A jelenlegi sztrájktörvény viszont nem ad erre lehetőséget, így nem maradt más eszközük, mint a polgári engedetlenség.
Miután elkezdtek erről beszélgetni, szinte azonnal kiderült, hogy más tagóvodákban is nagyon hasonló problémák vannak. Mivel a tagóvodák között összevont munkaközösségek működnek, könnyedén átjárható a rendszer, napi kapcsolatban voltak és tapasztalatokat tudtak cserélni a dolgozók.
A közös évnyitó értekezleten is megfogalmazták, hogy jó lenne együtt csinálni valamit. Kiderült, hogy politikai nézetektől függetlenül mindannyian azonosulni tudnak a kitűzött célokkal, mivel mindenki csak az elégedetlenségét és a változás iránti igényét hozta magával.
A másik két összevont óvodával is felvették a kapcsolatot, és ők is azonnal jelezték, hogy támogatják a közös kiállást. Így tehát azzal szembesültek, hogy az egész kerület beleállt az akcióba: nemcsak a pedagógusok, hanem a konyhai dolgozók, a dajkák, a pedagógiai asszisztensek is, összesen 350-400 óvodai munkavállaló jelezte a részvételét.
Kátainé dr. Kovács Viktória szerint az egész akció teljesen politikamentes, még akkor is, ha az ellenzék jó eséllyel beáll mögéjük. A problémák viszont túlmutatnak a pártok közötti csatározásokon, sokkal inkább rendszerszintűek.
„Pedig nekik már pihenniük és unokázniuk kellene, nem a frontot tartaniuk az egyébként is szétcincált idegeikkel” – fogalmaz, hozzátéve: még így is van olyan tagóvodájuk, ahol minden második óvónő hiányzik. A kerületben a dolgozók átlagéletkora az 50 felé közelít.
A létszámhiányt egy törvénymódosítással próbálták kezelni, amely szerint a csoportokban csak addig kötelező óvónőnek lennie, ameddig fejlesztés zajlik (ez 8-tól délig tart), utána egy dadus is elegendő.
„Ők is erejükön felül teljesítenek, és képesek is a hátukon vinni a csoportot, ugyanakkor számos más teendőjük lenne, például a takarítás, fertőtlenítés, vagy a gyerekek ellátása. Elsősorban nem azért vannak ott, hogy beüljenek mesélni nekik és felügyelni őket.”
Vidéken pedig még aggasztóbb lehet a helyzet, emiatt a gyerekek esélyegyenlősége is sérül, hiszen egyszerűen nem ugyanazt az alapozást kapják, mielőtt iskolába mennek.
Az Aulich ovi bejárata
„Ez egy csodálatos hivatás, de sajnos nem mindenki engedheti meg magának”
Az óvodapedagógusokra is ugyanaz a közalkalmazotti bértábla vonatkozik, mint a tanárokra, ami Viktória szerint leginkább a szánalmas jelzővel írható le. A kezdő fizetés még pótlékokkal együtt is alig éri el a nettó 200 ezer forintot.
„Engem a hivatástudat tart a pályán, és valószínűleg a többiek is így vannak ezzel. Jogászként végeztem, mert édesapám mindig azt mondta, hogy legyen egy olyan szakmám, amiből meg lehet élni. Anyukám pedig azt, hogy legyen egy olyan is, amit szeretek. Egy ideig dolgoztam jogászként, most pedig itt vagyok az óvodában, mert ez az, amit szeretek” – magyarázza, külön hangsúlyozva, hogy nem az ő személyes története az érdekes.
Annyit azért még elmesél, hogy már az óvodai állásinterjúja napján megfertőzte őt az ottani légkör:
A körülményeket viszont a fentiek sem tudják kompenzálni:
„Ez egy csodálatos hivatás, de sajnos nem mindenki engedheti meg magának. Az ember szívét-lelkét beleteszi, de amikor mesélés közben az jár a fejedben, odaérsz-e a boltba az akciós párizsiért, az elég szomorú…”
Ráadásul az óriási infláció miatt ugyanaz az összeg most jóval kevesebbet ér, mint akár csak 1-2 éve. „Mindennapos kérdés nálunk, hogy »nem tudod, mikor utalják a fizetést?« Napról napra élnek a kollégák.”
Az alacsony bérekhez pedig óriási munkaterhelés is társul. Rengeteg az adminisztrációs feladat, emiatt a gyerekek egyre inkább háttérbe szorulnak, pedig az egésznek róluk kellene szólnia.
A pedagógus életpályamodell által előírt minősítés is rengeteg feladatot ad, gyakorlatilag olyan, mintha egy szakdolgozatot kellene megírniuk.
A munkaerőhiány miatt a terhelés még nagyobb, mivel alapesetben az egymás mellé, párokba beosztott dolgozók megoszthatnák egymás között a feladatokat, manapság viszont egyre több óvónőnek nincsen már párja, ezért az adminisztráció is egyedül rá marad.
A fenntartó is támogat, nem fenyegetőzik
Viktória azt mondja, óriási szerencséjük, hogy a szülői gárda maximálisan megértő velük szemben. Már az elején megosztották a szülőkkel, milyen akcióra készülnek, mivel elégedetlenség ide vagy oda, a semmiképp nem akarták őket magukra hagyni.
„Elmondtuk, hogy ha minden kötél szakad, természetesen biztosítunk felügyeletet, de kértük őket, hogy ha lehet, próbálják megoldani, mert így fejezhetnék ki a legjobban a szolidaritásukat.”
Az ő tagóvodájukban meghallgatták a kérést: jelen állás szerint nem lesz olyan szülő, aki igényelné, hogy vigyázzanak a gyerekére jövő pénteken. A kerületi Facebook-csoportokban pedig azt látják, hogy a többi intézményben is hasonló a helyzet.
Abból a szempontból is szerencséjük van, hogy a fenntartójuk nagyon támogató: még arról is elkezdődtek az egyeztetések, hogyan tudnának segíteni azoknak a szülőknek, akik semmiképp nem tudják megoldani a gyerekek elhelyezését.
Viktória teljesen biztos benne, hogy tényleg minden óvoda zárva marad a kerületben október 21-én, sőt arra is jó esélyt lát, hogy addig más kerületek, illetve települések is csatlakoznak hozzájuk. Már most többen jelezték nekik, hogy nyitottak lennének egy hasonló akcióra.
„Senkit nem akarunk cserben hagyni, de ezt már mindenképp végigvisszük, és nagyon bízunk benne, hogy meghallják a hangunkat. A polgári engedetlenség az utolsó fegyverünk, most jutottunk el oda, hogy be kell vetnünk.”
