Íme a Wáberer-interjú, ami után a Tisza Párt visszautalja a 100 millió forintos támogatást

Magyar Péter csütörtökön jelentette be, hogy Melléthei-Barna Mártont, a TISZA jogi vezetőjét kéri fel az Igazságügyi Minisztérium vezetésére. Igazságügyi miniszterként a jogállam és a jogbiztonság helyreállításáért felelne, és feladata lenne az uniós források hazahozatalához szükséges jogszabályi keretek megteremtése is.

Az igazságügyi tárca szerepe azért is kulcsfontosságú a TISZA terveiben, mert a jogállamisági eljárások lezárása és az uniós források megszerzése a párt gazdasági programjának egyik alapfeltétele. Magyar Péter szerint a cél a jogalkotás minőségének helyreállítása, az átláthatóság biztosítása, valamint a megfelelő szakmai és társadalmi egyeztetések lefolytatása lesz.

Melléthei-Barna Márton egyetemista kora óta ismeri Magyar Pétert, évfolyamtársak voltak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, ahol 2004-ben végzett. Pályafutását egy Washington D.C. környéki civil jogvédő szervezetnél kezdte, majd a Freshfields Bruckhaus Deringernél, később pedig az Oppenheim Ügyvédi Irodánál dolgozott, mielőtt 2020 elején saját irodát alapított.

Már a párt indulásakor csatlakozott Magyar Péterhez, az első tíz belépő tag egyike volt, és a 2024-es pénzügyi beszámoló szerint kétmillió forinttal támogatta a szervezetet. A sajtó már korábban is a legesélyesebb jelöltként tartotta számon a posztra.

Az ügyvédet a kormányközeli média korábban a Freshfields irodánál végzett munkája alapján támadta. Azt próbálták kimutatni róla, hogy „komoly nemzetközi jogász hálózat rajzolódik ki a Tisza Párt mögött, amelynek szálai egészen az ukrán kormányzatig és Soros Györgyig érnek”. Magyar Péter erre úgy reagált, hogy a támadás visszafelé sült el, mivel korábban volt felesége, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter is ennél a nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozott, és Melléthei-Barna éppen Varga helyét vette át.

Melléthei-Barna ügyvédként több esetben képviselte Magyar Pétert és a Tisza Pártot a kormányközeli médiumok ellen indított perekben. Az irodája képviselte a pártot a Magyar Nemzet és a Ripost ellen is, miután a lapok azt állították, hogy a Tisza adóemelésre készül. A bíróság helyreigazításra kötelezte őket, a Magyar Nemzetnek pedig egy másik ügyben bocsánatot kellett kérnie, amiért kiirtandó poloskának nevezték Magyar Pétert.

A 444.hu a jelölés kapcsán megjegyzi, hogy Melléthei-Barna 2025. szeptembere óta Magyar Péter sógora. Böjthe Péter, a Fővárosi Közgyűlés fideszes tagja a közösségi oldalán azt írta: "Magyar Péter ma bejelentette, hogy a sógora lesz az igazságügyi miniszter. Ugyanis dr. Melléthei-Barna Márton – aki Magyar Péter barátja az egyetem óta – 2025. őszén megházasodott a TISZA párt elnökének húgával, Magyar Anna Ilonával".

Despotikus működést lát a Fideszben, Orbán Viktort viszont bizonyos szempontból áldozatnak tartja Hajnal-Nagy Gábor fideszes önkormányzati képviselő. A jászberényi politikus a Telexnek adott interjúban beszélt arról, hogy a könnyeivel küszködött a legutóbbi testületi ülésen, amikor megtudta, hogy a választókerületét elveszítő Pócs János mégis beülhet a parlamentbe. Hajnal-Nagy szerint ez a döntés megalázó a helyi közösségre nézve. Úgy véli, a Fidesz helyi szintű, 2019 óta tartó folyamatos kétharmados vereségeiért egyértelműen Pócs János a felelős.

A képviselő felidézte, hogy a 2019-es önkormányzati választáson a Fidesz jelöltje mindössze 14 szavazattal kapott ki, amire a párt reakciója a választási eredmény megtámadása volt. „Erről nem kérdeztek meg senkit a helyi Fideszben, hogy mi erről a véleményük. Ez Pócs János egyszemélyes döntése volt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a fideszes tagoknak lehajtott fejjel kellett végigcsinálniuk a megismételt választás kampányát.

Hajnal-Nagy Gábor szerint Pócs János tevékenysége idézte elő azt a helyzetet, amiből azóta sem tud felállni a jászberényi Fidesz. Állítása szerint a helyi Fidesz-tagokkal semmilyen egyeztetés nem történt a döntés előtt, egyszerűen csak megtudták, hogy megtámadták az eredményt. Véleménye szerint a megismételt választáson azért szenvedtek súlyos vereséget, mert az emberek nem fogadják el, ha egy párt nem ismeri el a vereségét.

A legsúlyosabb lépésnek azt tartja, hogy Pócs kirúgatta Budait a kórházi állásából. „El lett mondva, hogy mártírt fog csinálni belőle. (...) Persze, tudjuk, hogy nem csak egy hiba” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a politikai vélemény miatti elbocsátás óriási hiba volt.

A képviselő elmondta, hogy a 2024-es önkormányzati választáson úgy lett polgármesterjelölt, hogy semmi esélyt nem látott a győzelemre. Mivel a helyi Fideszben senki nem akarta elvállalni a jelöltséget, ő jelentkezett. „Mondom, gyerekek, tudjátok mit, ha nem lesz, akkor szóljatok, elvállalom, tök mindegy, úgyis elvernek minket, mindegy” – idézte fel a döntését.

A párt belső működéséről rendkívül éles kritikát fogalmazott meg. Szerinte a pártban teljhatalmú választókerületi elnökök uralkodnak, nincsenek megfelelő információs csatornák, a kritikát pedig retorzió követi. Mint mondta, a rendszert a feltétlen hűség tartja össze, aminek ékes példája Pócs János.

Annak ellenére, hogy diktatúrának látja a párt belső viszonyait, Hajnal-Nagy Gábor továbbra is tagja a Fidesznek, mert a politikájával alapvetően egyetért. „Szerintem iszonyatosan hatalmas az a teljesítmény, amit Orbán Viktor elért” – mondta, kiemelve, hogy a miniszterelnök megpróbálta visszaépíteni azt, amit a rendszerváltás után „kifosztottak” az országból. A NER gazdasági holdudvarát azonban már más kérdésnek tartja, itt már neki is vannak kérdőjelei.

Orbán Viktorral kapcsolatban meglepő kijelentést tett. „Nem csalódtam benne, hanem sajnálom” – fogalmazott, és a riporter kérdésére, hogy áldozatnak tartja-e a miniszterelnököt, azt válaszolta: „Bizonyos szempontból igen.”

Szerinte Orbán egy globális rendszeren belül próbált politizálni, és csoda, hogy 16 évig hagyták vezetni. Úgy véli, a miniszterelnököt a körülötte kialakult körök sodorták bajba, akik visszaéltek a nevével és a hatalmukkal. Hozzátette, hogy szerinte a rendszer kicsúszott az alapítója kezéből. „Na most, ha egy rendszer elmegy ebbe az irányba, akkor kicsúszik annak a keze közül, aki ezt a rendszert létrehozta.”

„Szerintem kaptak négy évet ajándékba, de nagyon el kéne gondolkozni a dolgokon” – mondta. Megérti azokat, akik a Tisza Pártra szavaztak, mert jobb világot akarnak, de szerinte ettől nem lesz rendszerváltás, legfeljebb a NER-nek nevezett szisztéma íródik felül.

A Fidesz megújulási esélyeit sötéten látja. Szerinte a párt Pócs Jánossal biztosan nem tud megújulni, Orbán Viktor nélkül pedig nincs Fidesz. „Na most kérdés az, hogy ezt hogy sikerül majd feloldani ezt a nem is annyira látszólagos ellentmondást, hogy meg kéne újulni, de azzal kéne megújulni, akivel úgy tűnik, hogy nem sikerül megújulni. Nem egyszerű” – vázolta a szerinte csapdahelyzetet.

Saját jövőjével kapcsolatban elmondta, eredetileg ki akart lépni a pártból, ha a Fidesz nyer. „Nem nyert, most így nem érzem annyira elegánsnak, hogy kilépjek, úgyhogy most akkor, ha nem zárnak ki, akkor maradok” – közölte. Kíváncsian várja, hogy a rendszer el tud-e mozdulni egy normálisabb működés irányába, vagy megmarad a „hűbéri szisztéma”.

Magyar Péter csütörtökön újabb két miniszterjelöltet nevezett meg a TISZA Párt leendő kormányába. Bejelentése szerint Pósfai Gábort, a párt operatív vezetőjét kérte fel a Belügyminisztérium vezetésére. A jövendő miniszter tervek szerint a rendvédelem mellett a sportot is felügyelné.

A TISZA Párt elnöke szerint a leendő miniszter a garancia arra, hogy a rendvédelemben lezáruljon az a korszak, amelyben a politikai utasítások felülírták a szakmai szempontokat. Magyar Péter szerint a rendvédelmi dolgozóktól a jövőben azt várják, hogy a munkájukat a legmagasabb színvonalon, kizárólag a szakmai előírásokat és a jogszabályokat betartva végezzék.

A jövőben a sport is a Belügyminisztérium felügyelete alá kerül, ahol a versenysport mellett nagyobb hangsúlyt kapna az utánpótlás-nevelés, a szabadidősport és a fogyatékossággal élők sportja, valamint a források hatékonyabb felhasználása.

Alig vette át képviselői megbízólevelét, máris miniszteri felkérést kapott a TISZA Párt budaörsi központú választókerületét megnyerő Pósfai Gábor. Pósfai a 2026. április 12-i országgyűlési választáson nyerte el a mandátumot a Pest vármegyei 2-es számú választókerületben.

Pósfai Gábor 1982-ben született, a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett közgazdász diplomát 2005-ben. Budakeszin nőtt fel, jelenleg Budaörsön él. A kétgyermekes politikus angolul, németül, franciául és olaszul is beszél. Életében a sport mindig is központi szerepet játszott: hétéves kora óta versenyszerűen asztaliteniszezik, a Budaörsi Sport Club játékosa és elnökségi tagja, korábban pedig a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöke is volt.

2025. február 3-án Magyar Péter bejelentette, hogy Pósfai Gábor veszi át a párt operatív működésének vezetését.

Üzleti pályafutását 2005-ben a Decathlonnál kezdte, ahol részlegvezetőként indult, majd több áruház igazgatói pozíciója után 2011-ben a cég magyarországi ügyvezetőjévé nevezték ki. Vezetése alatt a magyarországi áruházak száma tizenkettőről huszonnégyre emelkedett, a cég pedig piacvezetővé vált a sportszerkereskedelmi piacon. 2014-től a horvát és szlovén piacra lépést is ő irányította.

A legnagyobb szakmai kihívást 2018-ban kapta, amikor a francia cégvezetés megbízta a Decathlon ausztriai működésének felépítésével, miután a vállalat korábban kétszer is sikertelenül próbált betörni az osztrák piacra. Az első ausztriai áruházat 2018 augusztusában nyitotta meg Bécs mellett, Vösendorfban, amelyet a Covid-járvány ellenére további egységek követtek. Hat év után, 2024 tavaszán tért vissza Magyarországra.

A politikába 2024 novemberében lépett be, amikor jelentkezett a TISZA Párt „A jövő vezetői” pályázatára. Az operatív igazgatói kinevezését követően azonban családja is a politikai támadások célkeresztjébe került. Magyar Péter nem sokkal a bejelentés után arról beszélt, hogy Pósfai családját és gyerekeit a propaganda zaklatja.

A 2025 végi kétfordulós jelöltkiválasztási folyamat eredményeként Pósfai lett a TISZA jelöltje a budaörsi központú választókerületben. Kampányában a térség fő problémáiként a közlekedési dugókat, a túlterhelt úthálózatot, a tanterem- és pedagógushiányt, az elöregedett közműveket és a helyi vállalkozások finanszírozási nehézségeit nevezte meg.

Pósfai a Decathlon vezetőjeként több társadalmi felelősségvállalási programban is részt vett. A cég ügyvezetőjeként támogatta a Magyar Olimpiai Bizottsággal és az Utanpotlassport.hu-val közösen elindított „A hónap műhelye” programot, amely az utánpótlás-nevelő műhelyeket díjazta. A Decathlon „Sportból a legtöbbet” pályázata révén pedig tíz év alatt 92 alap- és középfokú oktatási intézmény sportlétesítményeinek felújítását segítették.

Képviselőként a döntések előtt az emberek megkérdezését, bevonását és a valódi párbeszédet ígérte.

Hatalmas botrányt kavart a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztás, amelynek következtében lemondott Bús Balázs, az intézmény alelnöke és tiltakozásul távozott az NKA Bizottságból Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazagtója is. A sajtóhírek szerint egy titkos, ad-hoc kollégiumon keresztül titokban 17 milliárd forintot osztottak szét Fidesz-közeli művészek és szervezetek között. Az ügyben a Független Előadó-művészeti Szövetség feljelentést tett költségvetési csalás és hivatali visszaélés gyanúja miatt.

Hogyan működik belülről a Nemzeti Kulturális Alap? Miért volt példátlan a Fidesz-közeli szervezeteknek, előadóknak juttatott milliárdos támogatás? És hogyan lehetne visszaállítani az intézmény eredeti, független szellemiségét? Erről beszélgettünk Weyer Balázs újságíróval, muzikológussal, a Music Hungary Szövetség elnökével. aki az NKA Közösségi Programok és Fesztiválok Kollégiumának szakmai delegáltjaként vesz részt a szervezet munkájában.

— Ön írt egy Facebook-bejegyzést a Nemzeti Kulturális Alap rendkívüli pénzosztásáról, amit Molnár Áronék tártak fel. Arról írt, hogy ez a „kollégium” több pénzt osztott el, mint az NKA összes művészeti ágat és rendezvényt lefedő minden más kollégiuma együtt és ez nem az NKA céljaira dedikált pénz volt, csak formailag keresztülfolyatták rajta.

— Annyit tennék hozzá, hogy én egy kollégiumban vagyok szakmai szervezeti delegált. Fontos tudni, hogy a kollégiumok nem látnak rá egymás munkájára, mindegyik csak a saját területével foglalkozik. Tehát én sem látok rá mindenre az NKA-n belül, de a működését ezen keresztül valamennyire átlátom. Az biztos, hogy ez az eljárás sok mindenben különbözött egy normál NKA kollégiumi döntéstől.

Ebben az esetben ezek egyike sem volt az.

— Létezik ilyen ad-hoc rendszer az NKA-ban? Volt már rá máskor is példa, hogy egy adott pályázati célra külön kollégium állt össze?

— Előfordult. Volt külön kollégium például a Petőfi-emlékévre, az Arany János-emlékévre, vagy a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa programra. Évről évre vannak rövid időre létrehozott kollégiumok, amik egy speciális célra jönnek létre. De ez most nem ilyen volt. Itt nem jelent meg semmilyen speciális cél, csak annyi, hogy „kiemelt ügyek” vagy „kiemelt projektek”.

— Jól értelmezem, hogy ezzel az ad-hoc kollégiummal az NKA a választási kampányban a kormányközeli szervezetek és művészek kifizetőhelyévé vált?

— A teljes döntési listát még nem tudtam átnézni, de a hírekben látott nevek között meglepően sok az átfedés. Azt kell tudni az NKA-ról, hogy eredetileg, a '90-es években egy független kultúratámogatási szervezetként indult, aztán fokozatosan egyre inkább a miniszter alá rendelték. Ma már a miniszter szinte bármit megtehet az NKA-n belül.

Sejtették, hogy ha ezt valaki észreveszi, abból baj lesz.

— Mit jelent az, hogy nem került be az NKA rendszerébe? A könyvelésben csak ott kell lennie.

— A könyvelésben persze, de azt kell tudni, hogy az NKA és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) két külön szervezet. Az NKA bonyolítja le a pályázatokat, az NKTK pedig ennek az adminisztratív háttere. Ezek a pályázatok az NKTK-n keresztül mentek, de nem az NKA pályázati struktúrájában.

— Itt hatalmas összegekről van szó. Ha ennyi pénz kiment ezen a pályázaton, azt elő kellett teremteni valahonnan, akár más pályázati céloktól elvonva. A többi kollégium tagjai sem értesültek erről?

— Ezt valószínűleg nem az NKA büdzséjéből vonták el, mert a többi keret nem lett kisebb. Ez valamilyen extra pénz lehetett, amit hozzátettek. Az NKA finanszírozása több forrásból áll: egyrészt a lottóbevételekből, másrészt a közös jogkezelőktől befolyó jogdíjakból. Emellett jöhet még költségvetési pénz is. Az NKA fő forrásai valójában nem a központi költségvetés, hanem a szerencsejáték-bevételek és a jogdíjak. A kollégiumok arról nem feltétlenül értesülnek, ha plusz pénz érkezik, legfeljebb akkor, ha kapnak belőle, mert mondjuk egy költségvetési maradványt átcsoportosítottak az NKA-hoz. Most valószínűleg az történhetett, hogy ezt az extra pénzt nem osztották szét a törvényben rögzített célok és a meglévő kollégiumok között, hanem az egészet rábízták egy külön kollégiumra.

Ez egy teljes egészében a minisztérium hatókörében eldöntött felhasználás, hiszen ha három tagból kettő minisztériumi dolgozó, akkor ők bármit meg tudnak szavazni.

— Mi szükség volt erre a bonyolult kollégiumi megoldásra, ha a miniszter a saját keretéből is oszthatott volna?

— Ha jól látom, a miniszter a saját keretét ettől függetlenül, ezen felül már elköltötte.

— Vagyis nem volt elég a miniszteri keret azokra, akiket támogatni akart?

— Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de így is meg lehet fogalmazni. A miniszteri keret, ha jól tudom, az NKA teljes keretének a negyede. Az sem kevés pénz, több milliárd forint.

— Mennyire szólt bele eddig a minisztérium az NKA működésébe? Előfordult, hogy bizonyos műhelyek, személyek, csoportok eleve esélytelenül pályáztak? Léteztek feketelisták?

— A mi kollégiumunkban nem. Én a Közösségi és Kulturális Fesztiválok Kollégiumában ülök. Egyik változás a korábbi évekhez képest, hogy régen a szakmai szervezetek és az állam egyenlő számban delegáltak tagokat, mára a szakmai delegáltak aránya egyharmadra csökkent. Én is egy ilyen delegált vagyok. Ettől függetlenül a mi kollégiumunkban túlnyomórészt konszenzusos döntéseket hoztunk, és nem voltak ilyen listák.

— Más kollégiumokból van információja arról, hogy voltak tiltólistás személyek?

— Nincs. Ahogy mondtam, a kollégiumok között nincs átjárás. Egy kollégiumi tag évente négyszer-ötször jár be az NKA-ba ülésezni. Azon kívül nem tud semmiről, a pénzügyi beszámolókat sem látjuk. Ha valakit utólag lehúznak a listáról, arról is csak akkor értesülünk, ha az illető nálunk panaszkodik, de hivatalos visszacsatolás nincs. Mi ülésezünk, döntünk valamiről, de ez jogilag valójában nem döntés, hanem egy javaslat a minisztérium felé. Az esetek többségében ebbe nem nyúltak bele, csak az utóbbi egy évben fordult elő.

— Korábban beleszólhatott a miniszter a kollégiumok döntésébe?

— Régebben nem a miniszter volt az NKA elnöke. Azt hiszem, 2010-2013 körül történt, hogy a miniszter lett az elnök. Korábban az NKA-nak a minisztériumtól független elnöke volt. 2010 után formálisan a miniszter lett az NKA elnöke, az operatív irányítást pedig a miniszter által kinevezett alelnök végezte. Így sokkal több lehetősége lett a miniszternek belenyúlni az NKA munkájába. Ezen kívül van az NKA-nak egy bizottsága, amelyik az összes kollégium munkáját átlátja, de a kollégiumok egymásét nem. Csak azt látjuk, amit bárki más: a nyilvános pályázati felhívásokat és a döntési listákat.

— Tehát ön is csak most, a kiperelt adatokból értesült erről?

— Igen, konkrétan aznap, amikor a posztot írtam, és teljesen megdöbbentett. Egy kollégiumi tagság nem jár sok jogosultsággal, de arra jó, hogy össze tudom hasonlítani, nálunk hogyan bírálnak el pályázatokat, és ez mennyire más ahhoz képest, ahogy itt történt. És persze mekkora összegekről van szó. Nálunk előfordul, hogy százezres tételekről döntünk, nem százmilliósokról. Abban biztos vagyok, hogy itt még a mostani NKA-szabályok is sérültek. A nyilvánosság ugyanis a jelenlegi szabályok szerint is kitétel. Nem lehet nem nyilvánosságra hozni a pályázatok eredményét.

— Tehát ezek a döntések bíróságon megtámadhatók lennének?

— Nem látok bele ennyire, de hétköznapi ésszel gondolkodva ezek a pályázatok nem lehettek szabályszerűek.

— Tud arról, hogy házon belül milyen a visszhangja az ügynek?

— Úgy tudom, kezdeményeztek vizsgálatot az NKA-n belül ennek a kollégiumnak az ügyével kapcsolatban, hogy szabályszerűen írták-e ki a pályázatokat. Most folyik egy ilyen vizsgálat.

— A pályázati anyagoknak is nyilvánosnak kell lenniük?

— Azok elvileg nem szoktak nyilvánosak lenni. Nem láttam egyet sem ezek közül, de azt tudom, hogy nálunk még egy kis összegű pályázatnál is elég sok oldalon kell részletezni, hogy mire kéri a támogatást a pályázó, csatolni kell 7-8 féle igazolást, és alaposan meg kell indokolni a kérést. Nem tudom, hogy ez itt megtörtént-e. A bírálóbizottság tagjain kívül valószínűleg senki nem látta ezeket az anyagokat.

— Egy belső vizsgálatnak ki kellene terjednie arra is, hogy ezek a pályázatok formailag és tartalmilag megalapozottak voltak-e?

— Nálunk a kollégium elé már csak olyan pályázatok kerülnek, amelyek átestek egy szigorú formai ellenőrzésen. Az NKA irodája leellenőrzi, hogy minden adminisztratív követelménynek megfelelnek-e: csatolták-e az igazolásokat, befizették-e a pályázati díjat, és így tovább. Mi már csak a jogilag megfelelő pályázatokról döntünk tartalmi szempontok alapján. Az iroda minden kiírásnál megjelöli azt a 15-20-30 pályázatot, amelyik formai hibás, azokkal mi már nem is foglalkozunk.

Ha ez egy normál NKA-pályázat lett volna, át kellett volna mennie.

— Mire terjedhet ki a belső vizsgálat?

— Szerintem egyrészt arra, hogy ez a pénz hogyan landolt egy külön kuratóriumnál, mert a keretek szétosztásáról kell, hogy legyen valamilyen formális döntés. Másrészt arra, hogy a pályázati felhívások, illetve az elbírálás módja megfelelt-e a szabályoknak. És persze arra is, hogy a támogatásokkal számla szinten elszámolnak-e, mert ez minden pályázatnál kötelező.

— Összeegyeztethető az NKA szellemiségével, hogy titkos, meghívásos pályázatot hirdetnek?

— Meghívásos pályázatok korábban is voltak, és azt lehet szabályszerűen, az NKA szabályainak megfelelően csinálni. Akkor is nyilvánosak voltak a felhívások és az eredmények is. Tehát önmagában a meghívásos pályázattal nem feltétlenül van baj. De az NKA arra jött létre, hogy egy független, decentralizált állami kultúratámogatási forma legyen, és ezt a funkcióját most nem tudta betölteni.

Az NKA eredeti koncepciója ma is működőképes lenne.

— Jelenleg az NKA se nem független, se nem decentralizált.

— Azáltal, hogy kisebbségbe szorították a szakmai delegáltakat a kollégiumokból, sérült ez a függetlenség. Ezért gondolom, hogy az NKA eredeti küldetése és formája lenne működőképes. Persze, rengeteg dolgot újra lehetne gondolni és meg lehetne reformálni, de ettől függetlenül egy decentralizált kultúratámogatási rendszerre szükség van. Csak normálisan kellene működtetni.