Visszaadnák a reményt a lakótelepen kallódó szakiskolásoknak
Néhány huszonéves frissdiplomás megunta, hogy csak egymás közt háborognak az oktatási rendszer miatt, ezért Kispesten elindítják a DEVISZONT Közösségi Teret. Telepi szakiskolásokat várnak ide, ahol lehet majd focizni, csocsózni és tanulni is, de nem úgy, ahogy az iskolában szokás. Olyan témákról lesz szó, amelyek a diákokat érdeklik: ha a filmek, akkor arról, ha kispesti rapszövegek, akkor arról. A lényeg, hogy végre valaki törődjön velük, és meghallgassa, ami bennük van.
Tavaly ősszel két huszonéves lánynak elege lett, hogy az oktatási rendszer romokban hever, és ahelyett, hogy csökkentené, inkább felerősíti a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradását.
“Az már csak olaj volt a tűzre, hogy azt láttuk: az utolsó lehetőségét is lebontják annak, hogy valaki a szakképzés után továbbtanuljon”
– mondta Szarka Alexandra, aki Fernengel Ágnessel együtt úgy érezte, valamit tenni kell, hogy legalább néhány diáknak segíthessenek. Szóltak néhány ismerősüknek, míg végül heten lettek, és már ott tartanak, hogy januárban megnyílthat a DEVISZONT Közösségi Tér a kispesti lakótelep közepén.
Szarka Alexandra és Fernengel Ágnes l Fotó: Hajdú D. András
A DEVISZONT olyasmi lesz, mint egy tanoda, de közben mégsem: kisiskolások helyett telepen élő, szakiskolás kamaszokkal akarnak foglalkozni, és nem a tantárgyi korrepetálásban hisznek. Szerintük a tanodák túlságosan elmentek a sima felzárkóztatás felé, amire nem lennének rákényszerítve, ha az iskolák a mostaninál jobban működnének.
“Olyan helyet akarunk létrehozni, ami két dologra jó. Egyrészt tanulásra, és a tanulást itt a legtágabb értelemben értjük, másrészt közösségi tevékenységekre, csocsózásra, pingpongozásra, beszélgetésekre”
– mondták.
Szerintük erre nagy szükség van a külvárosi részekben, mert a fiatalok nagy része iskola után a lakótelepi háztömbök közt múlatja az időt, és többnyire “elmegy mellettük az élet”. Alexandra ezt korábban a saját szemével is látta, hiszen Pestszentlőrincen nőtt fel, de sok időt töltött a szomszédos Kispesten is.
“Nappal bent vannak az iskolában, ami általában nem kelti fel az érdeklődésüket, és nincs lehetőségük, hogy megmutassák azt a rengeteg tudást és kíváncsiságot, ami bennük van”.
Ez azokból az interjúkból is kiderült, amelyeket az utóbbi hónapokban készítettek hasonló környezetben felnőtt fiatalokkal. “Azt mondták, örültek volna, ha kamaszkorukban olyasmivel foglalkozhattak volna, ami érdekelte őket. Az egyikük nagyon szerette a filmeket, és talán jó esztéta lehetett volna belőle, de ez soha sem derült ki, mert nem is volt módja ezzel komolyan foglalkozni”.
A DEVISZONT-ban arra építenének, ami a diákokat érdekli. “Ha valaki szereti a filmeket, akkor az lesz a dolgunk, hogy szervezzünk filmklubot, és odavigyünk valakit, aki be tudja vonni a fiatalokat ebbe a világba."
"Az a cél, hogy az érdeklődési körüknek megfelelően tanuljanak új dolgokat”
– mondta Alexandra, aki szerint ebbe a dalszövegek elemzésétől a kispesti focitörténetig bármi beleférhet. “Egy szövegértelmezést meg lehet tanulni Arany Jánoson keresztül is, de talán valakinek élvezetesebb, ha Ogli G Kispestről szóló rapszövegein tanulja meg”. Vagyis “nem foglalkozásnak látszó foglalkozásokat” akarnak tartani a diákoknak, a saját hobbijaikra építve. “Ezek a gyerekek sokszor nem érzik, hogy bárki érdeklődne irántuk, és kíváncsi lenne, hogy mi történik velük, mi van a fejükben. Pedig pont ez a 14-20 éves korosztály az, amelyik meg akarja mutatni magát a világnak” – mondta Ági.
Felmondod az anyagot, kapsz egy jegyet, aztán minden eldőlt
A DEVISZONT-ban olyan módszerekben hisznek, amelyek egyáltalán nincsenek jelen a mai oktatási rendszerben, vagy ha mégis, akkor csak kevesek számára elérhetőek. “Az iskolában van egy tanár, akinek felmondod az anyagot, arra kapsz valamilyen jegyet, ami aztán jelentős részben meghatározza az életpályádat” – mondta Alexandra.
“A kritikai pedagógia, amiben hiszünk, megkérdőjelezi ezt az egészet, és problémafelvető módszerrel dolgozik."
"Vagyis fogunk egy témát, ami mindenki számára érdekes, és elkezdünk vele közösen foglalkozni, építünk rá egy projektet. Ez lehet bármi, akár az, hogy mondjuk gyerekként milyen jogaid vannak."
"Ez minden diákot érint. Beszélgethetünk arról, hogy milyen normák szerint élünk együtt a világban, és ezek rendben vannak-e így. Vagy beszélhetünk arról, hogy mit gondolunk az oktatásról, vagy hogy mi a véleményünk a hajléktalanságról. A lényeg, hogy közösen gondolkozzunk és fedezzük fel a világot”. Ági szerint a DEVISZONT egyrészt segíthet a gyerekek képességfejlesztésében, másrészt “olyan aktív közösség jöhet létre, amely képes a saját társadalmi helyzetéről gondolkodni. A hosszú távú cél, hogy a gyerekekből tudatos, aktív állampolgárok legyenek”.
Azzal persze önmagában nehéz izgalomba hozni a tizenéves szakiskolásokat, hogy ha akarnak, órák után még leülhetnek beszélgetni a gyerekjogokról. Ezért első körben a közösségi programokkal vonzanák be őket.
“Olyan programokat akarunk csinálni, amelyek képesek felkelteni az érdeklődésüket. Egyszerűen odamegyünk hozzájuk a telepen, elhívjuk őket csocsózni, focibajnokságot szervezünk, vagy azt mondjuk, hogy ‘figyelj, itt ez az új film, nincs kedved megnézni?'”
– mondták.
Abban bíznak, hogy ha ezeken az eseményeken kialakul egy közösség, hamar elterjed a híre, és el lehet kezdeni foglalkozni más témákkal is, amelyek érdekesek a gyerekek számára. A sima utcai toborzás mellett remélik, hogy a tanárok is küldenek majd hozzájuk gyerekeket. Ráadásul nem Alexandra az egyetlen a szervezők között, akinek van személyes kötődése a kerülethez, úgyhogy próbálnak a kapcsolataikon keresztül is eljutni az emberekhez.
260 ezer forint kell
A DEVISZONT szervezőinek többsége a Társadalomelméleti Kollégiumban (TEK) tanult, ami a Budapesti Corvinus Egyetem szakkollégiuma, de fogad hallgatókat más egyetemekről is. Nem ez az első alkalom, hogy részben a TEK-ből nő ki egy aktivista projekt: kapcsolódik hozzájuk például A Város Mindenkié, az Utcajogász vagy a Hallgatói Hálózat is.
“Mind a heten nagyjából azonos világképpel rendelkezünk, hasonló problémákat látunk az oktatásban, és ezekre szeretnénk választ adni”
– mondta Alexandra, aki szociális munkásként végzett, gyakornokoskodott javítóintézetben, három évig dolgozott mentorként egy tanodában, két évig pedig családsegítő volt az Újpalotai Család- és Gyermekvédelmi Központban. A szervezők közt van filozófus, közpolitikai elemző és szociológus is, mint Ági, aki foglalkozott már drámapedagógiával is.
“Úgy számolunk, hogy az első féléves működésünkhöz legalább 260 ezer forintra lesz szükségünk. Ez elég lesz a terembérletre és a rezsire” – mondták, ezért ősszel több fundraising eseményt is szerveznek, ahol bárki támogathatja őket. A helyszínről már tárgyalnak a kispesti önkormányzattal, amelytől a lakótelep közepén vennének bérbe egy termet.
“Úgy tűnt, hogy az önkormányzatnál örültek a projektünknek. Vannak ugyan Kispesten jó közösségi kezdeményezések, például a közösségi konditerem, vagy a kertészet, de ennek a korosztálynak nincs túl sok lehetősége.”
