Miért ütközünk mellekbe és kilógó fenekekbe az utcán?
Egyik este egy barátnőmmel egy bár teraszán ültünk, és miközben beszélgettünk, az utcán sétáló embereket figyeltük. Hétköznap kora este volt, a szokásoshoz képest többen voltak kint, gyerekeket, fiatalokat, nagycsaládosokat, időseket egyaránt láttunk. A tömegben viszont egyre több olyan fiatal lányt szúrtunk ki, akiket lehetetlen volt nem észrevenni, mégpedig az öltözékük miatt.
Derékig felhúzott sort, ami csak a fél hátsót fedi el, köldökvillantós, pántos top, amiben még a legkisebb mellek is simán kilátszódnak, és az alig takaró ruhákkal fordítottan arányos méretű táska. 10-ből 7 lány ilyen szettben sétálgatott, és nem túlzok, ha azt mondom, a legtöbb ugyanolyan fazonú és márkájú darabokban.
Mintha a fiatal lányok többsége ugyanabban az üzletben vásárolta volna össze a nyári ruháit. Pontosan úgy, mint ősszel, amikor mindenki térd fölé érő keki kabátban, fekete, lyukastérdű, bokavillantós nadrágban és Adidas sportcipőben ment utcára.
Persze ez nem újkeletű dolog, egy ideje divat lett minél kevesebb ruhában megjelenni, de amíg korábban csak a szórakozóhelyeken, illetve fesztiválokon lehetett látni ilyen merész öltözékeket, addig
ma már szinte bárhol össze lehet futni olyan lányokkal, akiknek vagy a mellük, vagy a fél fenekük kint van. (Tisztelet a kivételnek!)
Szerencsére nem mindenki követi azokat a sztárokat, „Insta-lányokat”, akik például ezzel szereznek ismertséget maguknak: minél többet mutatnak magukból, annál több lájkot kapnak, annál nagyobb lesz a rajongótáboruk, az egójuk pedig az egekig szárnyalhat. Úgy tűnik, ez már nem csak a közösségi médiában, hanem a valóságban is így működik.
Ahogy elnéztem ezeket a lányokat, azon gondolkoztam, vajon miért csinálják?
A hírességeket utánozzák? Az elismerő pillantásokra vágynak? Tetszeni akarnak mindenkinek, aki szembejön velük? Versenyezni akarnak a többi lánnyal? Vagy csak szimplán büszkék arra, milyen jó alakjuk van, és meg akarják mutatni másoknak is?
Gondolhatnám azt is, hogy egyszerűen azért öltöznek így, mert jól érzik magukat ezekben a ruhákban. Csak amikor azt látom, hogy kétpercenként igazgatják a hátsójuknál a bevágó forrónacit, és a push-up melltartókon elcsúszott felsőjüket, hogy még véletlenül se takarja el a mély dekoltázsukat, vagy amikor szinte úgy ülnek, mint akik karót nyeltek, hogy nehogy hurkásnak tűnjön az egyébként lapos hasuk, akkor el se tudom képzelni, hogy ez így jó nekik.
Az a kérdés is felmerül, hogy akiknek párjuk van, azok mit szólhatnak ehhez? Mert bizony láttam olyan lányokat is, akik kézen fogva mentek a barátjukkal ilyen szerelésben.
„Engem a Peti kinyírna, ha így mennék utcára” – mondta a barátnőm, amikor épp elsétált előttünk egy körülbelül 17-18 éves lány olyan miniruhában, amely bár jól állt a vékony testalkatán, de így is zavarbaejtően rövid volt.
Egyetértettünk abban, hogy mi ilyesmiben maximum csak szórakozni mennénk, fényes nappal, egy fagyizásnál nem biztos, hogy ennyire feltűnőek akarunk lenni. De a lány barátja, akivel kézen fogva sétált, büszkének tűnt, amiért ilyen barátnője van, és szemmel láthatóan nem zavarta, hogy egy-egy lépésnél fel-fellibben a comb fölé érő ruha. Ugyanígy mások sem törődtek például azzal, hogy hiába teszik rá a kezüket az extrarövid farmersortba bújtatott popóra, attól még mások is megbámulják.
Mert nyilván senkinek a figyelmét nem kerülik el ezek a villantások – hiszen valószínűleg ez is a célja az egésznek.
Mindenkinek van szeme, és bizony nem csak a pasik, de mi, nők is megnézzük a „villantós” csajokat. Ki irigykedve, ki azért, mert elítéli őket. Mások meg egyszerűen csak nem értik, mire jó ez – mint például én és a barátnőm.
Pedig mi is fiatalok vagyunk – én 22, ő 21 éves -, mégis olyan, mintha egy generáció választana el minket ezektől a lányoktól. Értetlenül nézünk a kortársainkra, és még jobban meglepődünk, amikor a tizenéves kis kamaszlányok, akik épp most lépik át a középiskola kapuját, vagy talán még csak nyolcadikba mennek, huszonéveseket megszégyenítő módon dobják ki a mellüket és a feneküket – még akkor is, ha nem nagyon van mit. Persze ők is csak azért teszik ezt, mert az idősebbektől is ezt látják, és azt hiszik, így kell csinálni. Amikor őket látom, felerősödik bennem az az érzés, hogy
a nők már-már tálcán kínálják magukat a férfiaknak, és úgy érzik, minél többet mutatnak magukból, annál kívánatosabbak, annál kelendőbbek lesznek.
Ez már a jelek szerint egészen fiatal korban elkezdődik, és ahogy az évek telnek, egyre inkább jellemzővé válik. Ami szerintem egyáltalán nem jó irány.
Semmi kétségem sincs afelől, hogy így is lehet párt szerezni. Ha valakinek szép az alakja, mutogassa, de lehet azt ízlésesen is, anélkül, hogy közönségessé válna.
Egy szépen dekoltált felső, vagy egy lenge nyári ruha is lehet olyan feltűnő és szexi, mint a gyerekméretűnek tűnő, szakadt farmersort vagy a melltartóra emlékeztető anyag, amit felsőként hordanak.
Ma már egyébként sem számít egyedinek az, ha kivillan a cici vagy a popsi, - ahogy láttuk – minden második, harmadik lány így jár-kel az utcán. Ennél rosszabb a helyzet a szórakozóhelyeken vagy a fesztiválokon. Aki látott már képeket például az idei Balaton Soundról, szinte csak a dögös csajokat láthatta falatnyi ruhában. A fotósok persze nem véletlenül találják meg őket, hiszen már-már ők lettek a fesztiválok, a strandok, a bulik látványosságai. Ezért készül róluk a képek 95 százaléka. Viszont a közösségi médiában egyre több a felháborodott komment, hogy
„miért mindig csak a mellek és a s.ggek?”. De tényleg, miért? Egyszerű a válasz: erre van igény. Ezért van egyre kevesebb(et takaró) ruha, és egyre több „villantós” lány.
A fentiekkel ellentétben egyébként 10-ből 9 férfi ismerősöm elítéli az ilyen „alulöltözött” csajokat, és nem éppen szép jelzőkkel illetik őket. Erre azt szoktuk mondani mi, lányok, hogy: „De mégis megnézitek őket!” Ezt nem is tagadják (minek, nem is tudnák), de egy elég meggyőző válasszal le is szokták zárni a témát: „De nem ő a barátnőm, hanem te.”
És ameddig vannak ilyen férfiak, addig felőlem annyian villanthatnak, ahányan csak akarnak.
Címkép: Unsplash
