SZEMPONT
A Rovatból

Veiszer Alinda: Morálisan csak azzal tudok azonosulni, aki megpróbált ebből szabadulni

Alinda szerint neki nem volt kérdés, hogy nem enged az elveiből, még úgy is, hogy családilag semmi bevételük nem maradt az elején. Úgy gondolja, aki akart, tudott szabadulni. Most szívesen részt venne egy nyitott, izgalmas, többplatformos közmédia felépítésében.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 29.



A romokból kell újraépíteni a közmédiát a TISZA-kormánynak, amely azt ígéri, lekapcsolják a hírszolgáltatást, amíg fel nem állítják az újat. Miközben Magyar Péterrel még a NER-időszakra emlékeztető hangnemben készült interjú, kifelé menet voltak, akik megtapsolták a leendő miniszterelnököt, az MTI-ben dolgozók nyílt levélben követelték, hogy szabadon dolgozhassanak, az eddig propagandát sugárzó M1 híradóban és a Kossuth Rádióban pedig varázsütésre megjelentek a kiegyensúlyozottnak tűnő hírek.

Hogyan érdemes megítélni azokat, akik riporterként, szerkesztőként eddig a propaganda fellegvárává süllyesztett állami médiában dolgoztak?  Hogyan lehetett túlélni az elmúlt 16 évet a szakmában anélkül, hogy az ember feladta volna az elveit? Milyen volt belülről megélni a közmédia átalakítását és a cenzúra megjelenését? Mi a közmédia valódi feladata, és van-e esély az újjáépítésére? Erről beszélgettünk Veiszer Alindával, aki hosszú éveken át volt a közszolgálati tévé legismertebb kulturális és tudományos portréinterjúkat készítő műsorvezetője, majd volt bátorsága felállni, és megcsinálta saját vállalkozását, a teljesen szabadon működő, és a Patreon segítségével üzletileg is fenntartható Alinda Edith-edet.

— Az elmúlt 16 év sok tanulsággal szolgált. Hogyan éli ezt meg egy olyan ember, akinek határozott pályaképe volt, de aztán szembejött vele a politika?

— Jól mondod, én is így szoktam fogalmazni: a politika gyakorlatilag elvette a munkahelyeinket. Az ember rugalmas lesz, és egyszer csak igazodni kezd a körülményekhez, nem ragaszkodik az előre kijelölt vagy kitalált úthoz. Ami nekem nehéz, mert én tervezős és pragmatikus vagyok, de egy ponton felismertem, hogy nem okos dolog olyasmire vágyni, ami nem lehetséges. Ez folyamatos igazságtalanság-érzéssel jár, hogy nekem miért nem adatik meg az a lehetőség, ami, másnak igen. Mert ez nem tehetség alapú diszkrimináció, és nem is tudás alapú, hanem politikai, ami nagyon nehéz és bántó. Hozzá kell szokni, és újságíróként a különös nehézség az, hogy mindezzel együtt ne folyamatosan sértett pozícióból készíts műsorokat.

— Ez azért kényszerpályára löki az embert, és a terveit csak kerülő úton tudja megvalósítani. Talán egy-két évig rendben van, de tizenhat év nagyon sok. Hogyan lehet ezt kitréningezni, hogy az ember ne legyen frusztrált, sértett, rosszkedvű?

— Úgy, hogy egy ponton túl rájössz, vannak olyan listák, amelyeken rajta lenni nem ciki, hanem inkább elismerés. Egy ponton túl rájössz, hogy azokkal az emberekkel vagy egy tömbben, akiket tisztelsz, akiknek elveik vannak. Így már sokkal könnyebb elfogadni a helyzetet. Újságíróként, riporterként, a média munkatársaként a függetlenséged, az autonómiád alapérték. Vannak bizonyos elvek, amikhez tartod magad, például, hogy a cenzúrát semmilyen szinten nem engeded be a saját szakmaiságodba.

Akik ezeket tartják, azok végül is kikerültek a rendszerből, és maguk csinálták meg a munkahelyeiket, a szerkesztőségeiket, a lehetőségeiket.

Én máshogy nem is látom értelmét csinálni ezt a szakmát. Csak azt akarom mondani, hogy nem lettem volna boldogabb, ha benne maradok, mert akkor önmagamat kellett volna elárulnom.

— Mindig sikerült kizárni a cenzúrát?

— Igen, ez egy nagyon elvi dolog. Nem tudok olyat mondani az életemből, amikor ezt ne sikerült volna megvalósítani. A Magyar Televízióban is, amikor még ott dolgoztam, volt próbálkozás, mert mindig van. De abban az időben még lehetett azt mondani, hogy „figyelj, ilyet nem lehet csinálni, mert ez egy köztévé”. De például meghívom szívesen, akit te szeretnél, de akkor én is meghívom azt, akit én szeretnék. Nem azt mondom, hogy nem volt utasítás, hogy kit hívj meg, de azt állítom, hogy olyan nem volt, hogy kit ne hívj meg.

— Mi volt az a pont, amikor azt érezted, hogy vége?

— Ezt a kormányváltás után, 2010-ben éreztem. Még volt műsorlehetőségünk, és komoly dilemma volt, hogy azonnal fel kell-e állni, vagy kell-e adni esélyt a készülő új közmédiának. Én úgy gondoltam, hogy előre nem dönthetem el, milyen lesz, tehát adni kell lehetőséget. De nagyon gyorsan kiderült, hogy rövid lesz a mi közös pályafutásunk. Emlékszem, amikor a Duna TV-n készítettünk egy közéleti műsort,

egyszer csak elkezdtek beleírkálni az adásmenetembe kérdéseket, meg kihúzogatni belőle.

Ők ahhoz voltak hozzászokva, hogy egy műsorvezető felolvassa a kérdéseket. Én soha nem dolgoztam így, én témákat szoktam felírni, de magam kérdezek, sosem írok le kérdéseket. Az én adásmenetembe bármit bele lehetett írni, de úgy döntöttem, nem olvasom fel. Nyugodtan ki is lehetett húzni belőle, mert az attól még a fejemben volt. Amikor rájöttek, hogy a papíron keresztül ez nem fog menni, akkor elindultak a tiltások. Emlékszem például olyanra, hogy Kulka Jánost nem lehet meghívni, ettől én még meghívtam. Nyilvánvaló volt, hogy az lesz a vége, hogy egy ponton nem fogok kelleni. Három vagy négy hónapig készíthettük a műsorokat, aztán azonnal megszüntették. Nekem született egy kisgyerekem, és azt remélték, hogy eltűnök három évre. De én nem tűntem el, hanem visszamentem, hogy szeretnék dolgozni az egészen pici gyerek mellől.

Akkor egy olyan bornírt történet indult el, hogy a Dankó Rádión mondjak fel felkonferálásokat felvételről, ami már tényleg egészen elképesztő volt.

Egy hosszú, fegyelmi tárgyalásokkal terhelt időszak végén  közös megegyezéssel rúgtak ki. A kirúgás egyértelmű volt, csak az volt a kérdés, hogy hogyan.

— Ez a te történeted, de sokan kerültek hasonló helyzetbe, különböző egzisztenciális háttérrel. Aki most azt mondja például, hogy hatalmas hitele volt, és egy hónapot sem bírt volna ki fizetés nélkül, mert csapdába, adósrabszolgaságba került. Róla mit gondolsz?

— Én nagyon próbálok empatikus lenni, de mi mind a ketten a közmédiában dolgoztunk, és mindkettőnket kirúgtak. Nem állítanám, hogy bárkit is érdekelt, hogy túléljük-e vagy sem. És már volt egy kicsi gyerekünk is. Csak azt mondom, hogy amikor egzisztenciális választásokról beszélünk, mögöttem sem állt egy amerikai nagybácsi, aki finanszírozza a lakáshitelemet. Hirtelen egy nulla bevételű család lettünk. Ehhez képest, aki 16 éve a propagandamédiában csücsül, de a Híradóban nem csinált semmit... persze, ez a spektrum két széle. Én azt gondolom, hogy benne lehet ragadni egy ilyen helyzetben egy időre.

Nincs jogom ítélkezni senki fölött, de morálisan csak azzal tudok azonosulni, aki megpróbált ebből szabadulni. És mindenki tud szabadulni.

Emlékszem, a Covid alatt sok kollégám elvesztette az állását vagy csak félállása lett, és elmentek mást csinálni. Csak azt állítom, hogy boldogulni lehet, még ha néha nem is kényelmes. Lehet, hogy nem riporterként vagy műsorvezetőként, de boldogulni lehet. A színészek hányszor csaposok, amíg jön egy szerep vagy egy film! Igen, időnként nem kényelmes, áldozatokkal jár, nekem is volt nulla forint a számlámon. De akkor előre kell menekülni valahogy. Nem tudom, kinek mi az útja, szerintem mindenkinek egyedi. Nekem szerencsém volt, mondhatjuk így is, de lehetett volna nem szerencsém is. Ez nem változtatna a döntéseimen.

— Sokan mondták, hogy a Fidesz médiatúlsúlya mindent visz. Aztán láttuk, hogy ez mennyit számított most április 12-én. Nem jutottunk el oda, hogy már nincs is szükségünk közmédiára?

— Ebben nem hiszek. A közmédiának egy csomó feladatot kell ellátnia. Mindenki csak a hírszolgáltatásról beszél, pedig ennél sokkal komplexebb a feladata. A hírszolgáltatásban sok szerkesztőséggel kell versenyeznie, de kulturális fronton elképesztően sok feladata van. Az az alapállásom, hogy a nemzet a kultúrájában él, nem a politikájában.

Ha nem tudunk olyan műsorokat készíteni, ami sok-sok ember számára érdekes, ha nem tudunk közös nevezőt teremteni, az baj, és ez a közmédia dolga.

Szükség van rá egy csomó mindenben. Például be kell szállnia a játékfilmek, dokumentumfilmek, ifjúsági sorozatok gyártásába, a magyar irodalmi művek megfilmesítésébe. Én nagyon sok ifjúsági irodalmat olvasok, mert készítek ilyen műsort a Rádió Cafénak, hamarosan a Telexnek is. Látom, hogy milyen elképesztő mennyiségű ifjúsági irodalom van, amivel semmit nem kezdett a magyar közmédia. Pedig kell a gyerekeknek szóló tartalom. Hogy nincs online lába, hogy nem is próbált meg egy ilyen típusú versenybe beszállni, az óriási hiba. Tehát igen, szükség van a közmédiára.

— A közéleti podcastok és egyéb tartalmak a közmédia hírszolgáltató lábát erősen kinyírták.

— A közmédia maga nyírta ki önmagát, mert egyébként simán lehetne egyeduralkodó is. Csak eladta magát a propagandának,

hagyta, hogy egy borzasztóan erős, független médiapiac felépüljön, ami szerintem szuper, hogy megtörtént.

Csak azt mondom, hogy a közmédia akár az élére is állhatott volna, de nem ezt tette, hanem kicsekkolt a versenyből a stupid propagandával.

— Ahhoz a közszolgálathoz, amiről beszélsz, kultúrával, kortárs művészetek és filmek támogatásával, egy teljesen más médiatörvény kellene. A mostani ezt nem teszi lehetővé.

— Akkor újat kell csinálni. Mindent újra kell gondolni. Az egész közmédia teljes struktúráját újra kell gondolni. Ez nem áll tőlem távol. Nagyon sok olyan gondolat van, amihez most nincs gyakorlat, ami nem működik. Igen, ezeknek meg kell teremteni a törvényi és gyakorlati feltételeit. Szerintem totálisan újra kell gondolni az egészet. Engem az sem ijeszt meg, ha a médiatörvényt kell érte módosítani.

— A lengyel modell, hogy bezárták, elsötétítették és újraépítették az egészet, szimpatikus út lehet?

— Ez nehéz kérdés. Nem tudom, be lehet-e zárni, mert van valamiféle tájékoztatási kötelezettség törvényileg előírva. Hogy így be lehet-e zárni valamit, hogy sötét legyen, azt nem tudom.

De múltkor ott lehettem a filmesek egy alakuló összejövetelén, és ők mondták, hogy ha ilyen helyzet előállna, van egy csomó dokumentum- és animációs filmjük, amit szívesen odaadnak a köztévének, hogy addig közvetítse azt 0-24-ben.

Ezt egy nagyon jó megoldásnak tartanám a sötétség helyett. Menjen valami helyette, méghozzá olyasmi, ami eddig nem volt ott elérhető. Legyen ez. És közben újra lehet tervezni az egészet. Őrületesen át kell gondolni a struktúráját és a személyi állományát is, ez nem kérdés. Nagyon nagy és népszerűtlen feladat vár arra, aki a közmédiát vezetni fogja. Népszerűtlen döntéseket kell majd meghoznia, és haragudni fog rá a fél világ, de ezeket meg kell hozni, bárki kerül is oda. Nehéz és kemény időszak jön, és remélem, hogy gyors lesz. Remélem, hamarosan nem a vérengzésről, hanem az építkezésről szólnak majd a hírek. Jó lenne, ha hamar eljutnánk ebbe a fázisba.

— A televíziónak megint lenne ifjúsági főszerkesztősége?

— Például. Tényleg azt gondolom, hogy itt ülünk egy csodálatos kincsen, ami a magyar kultúra. Nem viccelek, iszonyatosan magas színvonalú az ifjúsági irodalom is, de én a magyar kultúra feltétlen híve vagyok, rohadtul régóta foglalkozom vele. A kortárs magyar irodalom, a kortárs magyar színház, a kortárs magyar film – csodálatos dolgok történnek benne, és a közmédia úgy csinál, mintha ez nem létezne. És ilyet nem lehet.

— Ha újraindítanák a közmédiát, te ott szeretnél lenni?

— Igen, határozottan. De ez tőlem nem egy nagy mondás, mert én ezt már 22 évesen is mondtam, hogy egyszer szeretném ezt az intézményt egy kicsit a tetejéről is vezetni.

Nem azt mondom, hogy elnök akarok lenni, csak szeretnék beleszólást az intézmény dolgaiba.

Úgyhogy igen, határozottan ez a válaszom. Érdekes, hogy mióta változás volt az országban, engem mindenki erről kérdez. Azt hiszem, én szabadúszóként is közszolgálatot végeztem. Nem bulvárinterjúkat készítettem, hanem próbáltam a kultúra jeles szereplőit teljesítmény alapon meghívni. Nem véletlenül van egy csomó most kinevezett miniszterrel régebbről interjúm, mert most teljesítmény alapon neveztek ki olyanokat, akiket én korábban a teljesítményük miatt kérdezgettem. Szóval annyira nyilvánvaló a viszonyom a közszolgálathoz, hogy most is, egy rendezvényen minden második ember megkérdezi, hogy mi lesz a közszolgálattal, és te mi leszel a közszolgálatban. Nagyon igen, ez a közszolgálat én is vagyok, és szerintem sokan mások is.

Szeretnék egy jó közszolgálatot felépíteni másokkal együtt.

Szeretnék benne lenni a csapatban, akik felépítik ezt, műsorokkal, új struktúrával. Nem titok.

— Mikor volt a magyar televíziózás aranykora?

— Ez nem a mi időnk szerintem. A magyar televíziózásnak a Kádár-rendszer volt az aranykora, amikor nem voltak versenytársai, ellenben minden ott jelent meg, még ha a három T-s kultúrpolitika végtermékeként is. Nem véletlen, hogy a nálunk idősebb generációknak van közös nyelvük: a közmédiában mentek azok a filmek, irodalmi feldolgozások, műsorok, amiket mindannyian láttak, és tudják, miről beszélnek. A mi generációnknak sokkal nehezebb közös nyelvet találni, mert számtalan platformról lehet tájékozódni. De azt gondolom, hogy egyértelműen az volt a fénykor. Olyat már nem lehet csinálni, és nem is kell. Most egy teljesen másik világ van.

Egy nagyon kifelé, az internet felé, a többi szerkesztőséggel való együttműködésre nyitott közmédiát kellene felépíteni,

ezt gondolom róla. Már nem az a zárt rendszer, hogy „én, a Magyar Televízió, majd közvetítek”. Ez szerintem a múlt. Ennél sokkal-sokkal diverzifikáltabb, többplatformos, izgalmasabb közmédiát kell csinálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk