prcikk: Ütnie kellett, de nem kellett volna? – Will Smith Oscar-tragédiája | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Ütnie kellett, de nem kellett volna? – Will Smith Oscar-tragédiája

A 2022-es díjátadó legdrámaibb pillanatát elemeztük.


Amikor Will Smith vasárnapról hétfőre virradó éjjel felgyalogolt a színpadra, akciófilmbe illően elegáns mozdulattal bevágott egyet a nála fél méterrel alacsonyabb Chris Rocknak, valóban médiatörténeti pillanatnak voltunk szemtanúi. Utána Smith visszacaplatott a helyére, arcán még mindig visszafojtott dühvel, ami két mondatban robbant utána.

Két mondatban, és innentől tudjuk, hogy nem megrendezett akció volt az egész, mert nagyon nem volt vicces, amit mondott, de leginkább az nem, ahogy mondta: Ne vedd a kib#szott szádra a feleségem nevét! És ezt felüvöltötte a színpadra még egyszer, hogy Rock komolyan vegye.

Chris Rock első reakciója Smith látványos, ívelt behúzására ennyi volt: "Wow!" Mintha még maga is elismerte volna, hogy nocsak, micsoda show-elem, sőt, hozzá is tette profin, hogy fokozza a hatást: "Will Smith kicsapta belőlem a sz@rt is." Miért is érdekel ez minket? Miért vitatkoznak kommentelők ezrei itthon és az angolszász sajtó cikkei alatt, miközben a szomszédban háború van, ez meg "csak" egy pofon? Mert ilyen még nem történt. Oké, mondhatnánk, sok minden nem történt még, ami fog, de akkor ez mégis mitől különleges?

Egyszerű: az Oscar-díjátadó minden évben a show-business - nemcsak a film világa, a show business, a szórakoztatóipar - legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye. A hetedik művészet, a film ünnepe. Elsősorban az amerikaié. Az amerikai film és Hollywood tartóoszlopai pedig az 1900-as évek eleje óta, amióta Hollywood virágzik, a sztárok.

Ikonok, minták. Közülük ma az egyik legnagyobb sztár, évtizedek óta az A-kategóriás lista élén, Will Smith. És a közvetlen következmények nélküli agresszió egy Oscar-gálán példátlan eset.

Az Akadémia is hibázott. Smitht ki kellett volna tessékelni, mint bármelyik szülői értekezletről egy szülőt, aki behúz az őt inzultáló másiknak. Mondjuk ez roast volt, de az egy külön téma.

Kanye West annak idején azzal ingatta meg a reputációját,  amikor a frissen MTV-díjat nyert, pályája első csúcsára érkező Taylor Swifttől elvette a mikrofont, és közölte, hogy ezt a díj Beyoncénak járt volna. Mára már főleg a válásáról és a mentális állapotáról olvashatunk. A deviancia és a labilitás lett a narratívája fő motívuma. Hogy a nyilvánosság erre az állapotra hogyan erősített rá, csak ő tudhatja. Tehetséges zenész, de most főleg viccek, mémek forrása. Jómagam remélem, Smith nem erre a sorsra jut.

Egy biztos: senki nem tudhatja, hogy akkor West miért érezte feljogosítva magát, hogy így megalázzon egy művészt, de egészen biztos, hogy a valóságérzékelése torzult volt, mint ahogy elnökjelöltségi ambícióiból és egyéb sokkoló megnyilvánulásaiból is a realitástól való eltávolodás süt.

Erősít a feljogosítottság-érzésen a hírnév, a felturbózott önbizalom, ami valójában csak egy kompenzálása a mindig jelenvaló, mélyen húzódó önbizalomhiánynak és frusztrációknak? Nem vagyok pszichológus, de gyanúsan igen. A siker torzíthat a személyiségen, vigyázz, mondta Denzel Washington Smithnek a beszéde előtt, most vagy a csúcson, ilyenkor kaphat el az ördög. Már előtte elkapta.

Will Smith színpadi akciója is egy erős feljogosítottság-érzést hordoz. Kiállt volna Fresh Prince húsz éve és megvédte volna ugyanígy szerelmét egy Oscar-díjátadón? Nem valószínű. Will Smith egy pillanatra úgy érezte, ezt megteheti, ugyanakkor nyilvánvalóan el is "szállt", tapintható a felvételen a feszültség kirobbanása, és az, hogy komoly indulatkezelési gondjai vannak.

Drukkoltam neki, hogy lehiggadva bocsánatot kérjen, mára így is tett, elhatárolódott az erőszaktól, elismerte, hogy hibázott. És az összezavarodott, a továbbra is kirobbanó feszültséget levezető könnyekkel kísért Oscar-beszédében előző nap elhangzott a hírhedt mondata: "A szerelem őrült dolgokra késztethet minket." Vagy a szeretet. Love. Hogy ebben az esetben inkább az előzőről volt szó - az angolban egy szó van rá, ami szép -, de mi megkülönböztetjük a szerelmet és a szeretetet, aminek szintén van oka és a maga módján szintén gyönyörű - számomra egyértelmű.

Will Smith felesége egy ritka betegséggel küzd, kopaszon érkezett a gálára. Nem tudjuk, milyen démonokkal harcol a család, a betegségnek milyen lelki és mentális velejárói vannak mind Jada Pinkett Smithre, mind a családra és Smithre nézve. Nem tudjuk, mi zajlik négy fal között.

Csak azt tudhatjuk, hogy Smith összezavarodott beszédében arról beszélt, hogy mennyire fontos volt az általa alakított Richard Williamsnek, hogy megvédje a családját, s hogy ez neki is feladata.

Sőt, hogy az embereit, a népét, értsen bármit is alatta, szerintem értjük. Önigazolta a tettét, mondhatnánk.

Jada Pinkett-Smith és Will Smith évtizedek óta házasok. Hírlett, hogy nyitott házasságban élnek, sőt, az is tudható volt, mert felvállalták, hogy a nő egy időre elhagyta Smith-t a fia egyik barátjáért, egy rapperért. Van egy műsor, egy videó, amiben Smith irtó kényelmetlenül érzi magát, miközben a felesége azt a fájdalmát ecseteli, milyen nehezen találta meg a boldogságot, és hogyan keresgélte. Miközben Smith, a házasság két évre való megszakadásának idején bevallása szerint 50 (!) könyvet elolvasott a házasságról, s arról, hogy mit kellene jobban csinálnia. Én egy dolgot biztosan leszűrtem a velük készült, meglepően nyílt kommunikációjú anyagokból: ez egy instabil lábakon álló kapcsolat lehet, melyben van egy férfi, aki a filmes szerepeiben is a szeretet mindenféle áldozati megnyilvánulásait meséli el évtizedek óta - az egyik legszebb alakítását A boldogság nyomában c. filmben nyújtotta -, és egy nő, akitől akár függhet is, de hogy nagyon akarja, hogy szeresse őt ez a nő, az gyanús. Mindez spekuláció.

Jada Pinkett-Smith hajatlan fejbőre nyilván nem érdemelte meg az ízléstelen poént. Azonban van egy csomó dolog, amit nem tudhatunk. Csak azt tudhatjuk, amit láttunk, de még ebben is különböző mindannyiunk percepciója.

Van, aki arra tippel, Smith, miután vigyorgott egyet, felesége reakcióját látva reagálta túl a poént, vagy az is lehet, hogy elszégyellte magát, amiért először röhögött és a saját bűntudatát vezette le Rockon- sőt, akár együtt a kettő. Nem voltunk a fejében.

Will Smith egyik híres sikerfilmje a Bad Boys. Abban az időben vicces, laza szerethető fenegyerekeket játszott. Most már nem vicces, nem laza, hanem halálosan komolyan vesz egy önmagára ruházott szerepet. Will Smith most tényleg rosszfiú volt. Tizenötmillió ember nézte élőben, ez azért egy állítás. Megbocsátjuk neki? Bocsánatot kért. Ilyenkor érdemes megbocsátani.

Kiskoromban volt, hogy megvertek. Aki bántalmazott, egy olyan ember volt, aki mély sebeket hordozott. Akkor haragudtam rá, most már nem tudok. Mindenki áldozat. Will Smith is sérült ember, szokás mondani, hogy sokszor a bántalmazottból lesz a bántalmazó. Egy interjúban azt mesélte, olyan apja akar lenni a gyermekeinek, ami nem adatott meg neki, ez árulkodó.

Smith élete egyik csúcspontja előtt egy órával, mielőtt kiderült, hogy a Richard királyért Oscart kap, valószínűleg eleve felspanolt, kiemelten feszült állapotban rossz döntést hozott. Elborulásig triggerelte valami.

Vajon a felesége, akit nem bánthat, mert ugyan bántotta őt, Will Smitht, összetörhette a szívét, de a betegsége miatt a nő áldozatszerepet tölthet be a családban és így automatikusan védelemre szorul? Vagy a betegség miatti stigmatizáltság bántotta ennyire, hogy ütött? Csak ő tudhatja, de nekem az a tippem, hogy most még ő sem.

Én annak drukkolok, hogy Will Smith, aki egy egyértelműen elítélendő dolgot tett, nem tűnik el, nem süllyed le, nem omlik össze, hanem rálát az életére, és egy új korszakot kezd, legyen ez neki akár szakmai, akár magánéleti, akár mindkettő. Az emberi sorsok bonyolultak, nem fogalmazhatóak meg kis és nagy körmondatokban sem, olyan összefüggések hálózatát adják ki, amit egy pillantással és egy-két jól megformált véleménymondattal nem lehet megfogalmazni. Nem fekete-fehér semmi. Ami most rossz, lehet hogy később valami jót okozhat. Will Smith visszaütött. Van, aki úgy értelmezi: még nem láttunk ilyen nagy plénum előtt egy férfit, aki a verbálisan bántalmazott nejét megvédi. Egy szempont. Tényleg nem láttunk. Majd a következő reméljük, verbálisan védi meg.

Az biztos, hogy a külsejük miatt folyamatosan monitorozott és stigmatizált női sztároknak eddig csak magukért kellett kiállniuk.

Talán ez egy pozitív, előremutató folyamat vulkánszerűen kitörő kataklizmája is lehet? A kollektív tudattalanban Smith ott hordozza társaival együtt a bőrszíne miatti stigmatizáltság megalázottságát, ezt a felszínen meg a felesége betegségével kapcsolatos érzéseivel együtt terheli magára. Vajon empatizált vele, vagy nyomás alatt cselekedett? Ezt sem tudjuk.

Elfelejthető, amit tett? Nem. Nemcsak az Oscar nyomása alatt lesz ezután, hanem felül kell majd írnia a pofozkodó este emlékét is. És Will Smitht olyan fából faragták, hogy elvileg nem akarhatja, hogy csak így emlékezzenek rá. Ha eddig harcolt, most még jobban kell neki, az élet nem hagyja, hogy megpihenjen.

Amikor engem megütöttek, az fájt. De azt is tudom, hogy annak is, aki ütött. Ezt biztosan nehéz megérteni. Chris Rock is megalázva állt a színpadon, de állta az ütést. Nem volt jó a vicce, csak semmilyen. Profin kezelte. Egyvalakinek viszont még csak most kezdődött a megalázottság, a szégyen: Smithnek, aki nem bírt uralkodni az indulatain. Sokan nem bírunk. Nézzünk magunkba és vállaljuk a tetteink következményeit, ezt teheti egy felnőtt, ha hibázik, és most Smithnek is felnőttként kell vállalnia magát.

Bemocskolta az Oscarját? Azt lehet. Az alakítását utólag nem tudja. Azonban az érzés, hogy fel van jogosítva arra, ezt is megteheti, nyilván túltengett benne. Többet engedett meg magának, mint lehetett volna.

Érdekes módon egy beszélgetése legalább az Oscar-beszédét legitimálta számomra. A SAG-Awardson a Richard királyról adott interjút. És Smith, ugyanúgy, mint az Oscar-díjával a kezében, elsírta magát, és a magára ruházott szerep súlya alatt kábé ugyanazt mondta, mint az Oscaron: hogy Richard Williamsnek meg kellett védeni a családját, a lányokat. Nagy terheket cipel Smith, talán ő maga sem tudja, miért, de olykor mintha kínozná magát a döntéseivel. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! „Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ!” (János 8,7), ez jutott még eszembe, és épp ezért nem is akarok foglalni, csak gondolkodásra biztatni, minden ellentmondásos, összetett helyzetben. Smith legtöbbször tragikus hősöket formál meg. Most őt is egy tragikus alaknak látom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Elképesztő sebességgel berreghetnek az iratmegsemmisítők Magyar Péter elszámoltatási tervei miatt
Biztos vagyok benne, sok helyen próbálják eltüntetni a visszaélések nyomait – mondja az elemző, aki szerint Orbán Viktornak nem volt más lehetősége, át kellett adnia a hatalmat. A Tisza Pártra viszont árgus szemekkel kell figyelni, valóban azt teszik-e, amit ígértek.


Sok fideszes szavazót sokkolhatott, amikor az M1-en hétfő délután feltűnt Magyar Péter, majd három órán keresztül válaszolt a sajtó kérdéseire, nyíltan beszélve például a propaganda működéséről és valódi terveiről. Ilyesmiről addig sohasem hallhattak az állami médiában. Az is kiderült, hogy szerdán fogadja őt a köztársasági elnök, akiről kijelentette, hogy az ő szemében nem elnök, és a lemondását követeli. Rajta kívül egy sor más, papíron független intézmény vezetőjét is önkéntes távozásra szólított fel, a nép akaratára hivatkozva. Az első válaszaikból úgy tűnik, erre nem igazán hajlandóak.

A választók kétharmados felhatalmazása azonban lehetővé teszi a rendszerváltást, azt is mondhatni, hogy erre adtak felhatalmazást a Tisza-kormánynak. A Magyar Péter előtt álló rendszerbontó lépésekről, a kétharmad kockázatairól is beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— Milyen változások várhatók, és ezek mennyi idő alatt válnak majd érzékelhetővé?

— Magyar Péter az elmúlt egy évben nagyon sok mindent ígért, hogy mik lesznek a Tisza-kormány legfontosabb első lépései. Azt gondolom,

a leglátványosabb és leghamarabb bekövetkező lépés az elszámoltatás valamilyen formája lesz.

Ezt politikailag is és a társadalmi közérzet javítása érdekében is muszáj meglépnie, nem is lehet megúszni, erre a vasárnapi beszédében is utalt. Egyfelől nemzeti megbékélést hirdetett, és azt mondta, mindenki miniszterelnöke kíván lenni, és kezet kell nyújtanunk egymásnak. Kivéve azoknak, akiknek büntetőjogi felelősségük van az elmúlt tizenhat év történéseivel kapcsolatban. Tehát muszáj lesz eredményeket felmutatnia ezen a téren. Ha a TISZA nem szerzett volna kétharmadot, ez nagyon nehéz feladat lenne, így viszont könnyebb lesz. Biztos vagyok benne, hogy az ügyészségen váltásra lesz szükség. Fel is sorolta azokat az állami pozíciókat, ahol le akarja cserélni a vezetőket. Ez érthető, szüksége lesz erre ahhoz, hogy az elszámoltatás terén fel tudjon mutatni valamit. Ez összefügg a vezetőcserékkel, ami szintén egy nagyon látványos lépés lehet már a következő kormány kezdeti időszakában. A vezetőcserék között külön kiemelném a közmédiát, ami szintén régi ígérete volt.

Kulcskérdés a magyar társadalom állapotát tekintve, hogy hogyan funkcionál a közmédia. Hamar észre fogjuk venni, hogy bizonyos eddig működő struktúrák, intézmények befejezik a működésüket.

Ahhoz, hogy ezek más formában újraindulhassanak, hogy megtalálják a megfelelő embereket és működési mechanizmusokat, arra már egy kicsit többet kell várni.

— A közmédiánál mennyire köti meg a jelenlegi médiatörvény az új kormány kezét? Számíthatunk a lengyel receptre, vagyis hogy elsötétül a közmédia, amíg újjá nem szervezik?

— Bár a jogi oldalához nem értek, de úgy vélem, egy kétharmados felhatalmazással nem lesz ebből probléma. Akármilyen jogi akadályok is vannak, ezeket felül tudja írni egy kétharmados többséggel kormányzó kabinet. Magyar Péter pedig régóta ígéri, hogy el fog sötétülni a közmédia, amíg nem tudják minőségi módon újraindítani. Amikor személyi változásokról beszélünk, az nemcsak az MTVA elnökét jelenti. El tudom képzelni, hogy végig kell gondolniuk, mi az a szint, ameddig politikai függőség okán nem tudnak bizonyos személyekkel együtt dolgozni. Közben nagyon remélem, hogy egy bizonyos szint alatt nem lesz purgálás, és nem rúgnak ki mindenkit a portásig. De azt hiszem, ez logikusan sem lenne Magyar Péter érdeke, hiszen szakemberekre szükség van.

— A leendő miniszterelnök felszólította Sulyok Tamás köztársasági elnököt, adjon neki kormányalakítási megbízást, majd mondjon le ő is. Mennyire volt ez diplomatikus? Hiszen az elnök a legalitás határain belül is meg tudja nehezíteni ezt a folyamatot.

— Meg tudja nehezíteni, de megállítani nem. Amit vasárnap éjjel-hétfő hajnalban láttunk, az az elsöprő népakarat kinyilvánítása volt, ezt túlzás nélkül lehet mondani. Nem hiszem, hogy Sulyok Tamásnak érdeke lenne látványosan akadályt gördíteni ez elé. Ha egy kis többségű TISZA-győzelem született volna, ha a fideszes oldalon bárki reménykedhetne abban, hogy egy cselekvőképtelen kormány összeomlik, és a Fidesz visszatérhet, akkor el tudnám képzelni, hogy stratégiai okból megpróbálna keresztbe tenni Magyar Péternek. De most nincs alkupozícióban. Persze nem kell lemondania, és el tudom képzelni, hogy nem is fog, hiszen igyekszik legalább látszólag megőrizni a saját és a pozíciója integritását.

Ha azt mondaná, hogy lemond, azzal elismerné, hogy része volt annak a rendszernek, aminek a választással vége lett.

De nem látom értelmét annak, hogy látványosan szembeszegüljön, vagy szándékosan gáncsolja az új kormány alakítását. Ennek a döntésnek a nagy része személyes lesz, mert a Fideszre már nem igazán támaszkodhat.

— A köztársasági elnök az egész kampány alatt és utána is alig szólalt meg.

— Egyszer megszólalt, és annyit mondott, hogy a választás rendben lezajlott. Utólag megnéztem, de nem találtam több érdemi információt Sulyok Tamás megszólalásairól. Amióta megválasztotta az Országgyűlés, az volt a legjellemzőbb, hogy ő a lehető legláthatatlanabb köztársasági elnök, aki soha nem szólal meg, hacsak nem muszáj nagyon. A Fidesz ezért választotta őt. A kegyelmi ügy után ugyanis az volt a lényeg, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy egyáltalán létezik ez a hivatal. Ami azonban pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, az később nagyon visszaütött. Egy olyan köztársasági elnöke lett az országnak, aki a politikai lojalitásából adódóan úgy tűnik, nem gondolja, hogy részt kellene vennie a magyar közéletben.

— Meglepő volt, hogy Orbán Viktor milyen hamar és egyértelműen elismerte a vereségét. Mintha egy másik Orbán Viktort láttunk volna.

— Sokszor elmondtam, hogy el tudom képzelni a TISZA győzelmét, de

azt a pillanatot egyszerűen nem láttam magam előtt, amikor Orbán Viktor felhívja Magyar Pétert és gratulál.

Sokáig abban a világban éltünk, ahol azt gondoltuk, hogy amit Orbán Viktor mond, az a rögvalóság. Ha ő azt mondja, győzni fognak, és élet-halál kérdés a Fidesz hatalomban maradása, akkor az nem történhet másképp, vagy ha mégis, akkor nem lesz békés folyamat. Pedig ez sokkal közelebb áll a Fidesz politikaelméletéhez, mint gondolnánk. Ugyanis a Fidesz alapvető működése az, hogy a társadalmi többséget keresi, néha megteremti magának, majd az élére áll. A liberális és az illiberális demokrácia között a fő különbség az, hogy a liberálisban a kisebbségnek is van hangja, az illiberálisban csak a többségnek. A kisebbség nem számít, azzal nem kell foglalkozni. Orbán eddig mindig abból indult ki, hogy mögötte van a többség, és mindig sikerült is többséget szereznie. Viszont, ha szembesül azzal, hogy ilyen mértékben elfogyott mögüle a többség, akkor ez a fajta politikai berendezkedés nem tud tovább működni.

Nem mondhatja azt, hogy ragaszkodik a hatalmához, amikor ennyire nyilvánvalóan kicsúszott a lába alól a társadalmi támogatottság.

A kulcs nem az volt tehát, hogy milyen eszközökkel tudja magánál tartani a hatalmat, bár tartottam ettől, hanem az, hogy a társadalmi többség nélkül ezt nem lehet folytatni.

— Ezzel magyarázható a különbség 2002-höz képest? Akkor, egy szoros vereség után vonakodott, lebegtetett, erőszakos kifejezéseket használt – „a haza nem lehet ellenzékben”. Most erről szó sem volt. Kizárólag az elsöprő erő miatt hátrált meg?

— Azt gondolom, igen. Ha szoros eredmény született volna, az nagyon más helyzetet eredményezhetett volna. Akkor rá lehetett volna fogni az ukrán beavatkozásra azt az egy-két mandátumnyi különbséget, lehetett volna azt kommunikálni, hogy elcsalták a választást. Akkor lett volna valami alapja annak, hogy megpróbáljon ragaszkodni a hatalomhoz. De egy bő kétharmados TISZA-győzelemnél, ahol a párt a demokratikus Magyarország történetének legnagyobb felhatalmazását kapta, ez fel sem tudott merülni. Ezzel vitatkozni sem lehet.

— A kétharmados felhatalmazás egyben kockázat is. Magyar Péter önkorlátozó kétharmadot ígért, fékekkel és ellensúlyokkal. De nem marad-e a parlamentarizmus ugyanolyan kiüresedett, ha a parlament most is működőképes lehet csak a a TISZA frakciójával, azaz a párt házi parlamentjeként is elműködhet?

— Én ettől nagyon félek, őszintén. Bár nagyon örülök annak, ami történt, de közben van bennem egy erős félelem. 2010-ben is sokan gondolták, hogy halleluja, kétharmaddal nyert a Fidesz, ez óriási lehetőség az építésre, és látjuk, mi lett belőle. Most is sokan vagyunk, akik ezt egy új lehetőségnek látjuk az újrakezdésre.

Árgus szemekkel kell a TISZA Pártra figyelnünk. Nagyon árulkodó lesz, hogy a következő hónapokban, években Magyar Péter tényleg azon az úton indul-e el, amivel kampányolt, ami a plurális demokrácia visszaépítését jelenti, vagy nem bír azzal az óriási súllyal, ami ránehezedik.

Mert ez a kétharmados felhatalmazás elképesztő felelősség. Nagyon nem szívesen lennék a helyében. Elképesztő felelősséget és óriási mennyiségű munkát kapott a nyakába. Csak remélni tudom, hogy nem az orbáni úton indul el. Erre talán pont az lehet a garancia, hogy ő tudja a legjobban, egy ilyen útnak mi a vége, hiszen pont most döntött meg egy ilyen rendszert.

— Innen nézve lehet-e esély egy olyan új politikai kultúrára, ahol egy kormánypárti képviselő önálló aktor, nem szavazógép, azaz nem feltétlenül azt teszi, amit a kormányfő diktál?

— Nagyon boldog lennék, ha így lenne, de ez a részemről teljes „wishful thinking”. A kormánypárt részéről olyan emberekkel lesz tele az Országgyűlés, akik korábban soha nem voltak aktívak a politikában. A legtöbbjük valamilyen szakma képviselője, szakember, elismert értelmiségi, akik a saját területükön már felmutattak valamit.

Ha valamikor van lehetőség a politikai kultúra megváltozására, akkor az most van, mert gyakorlatilag teljes politikai elitcsere zajlik.

Ebben Magyar Péternek is óriási személyes felelőssége van: mit kommunikál a leendő képviselői és kormánytagjai felé. De ezeknek az embereknek a személyes felelősségét sem szeretném elbagatellizálni. Nekik kell kialakítaniuk az új működési mechanizmusokat, és ki kell tudniuk állni a választóikért akkor is, ha a pártjukkal vagy a miniszterelnökükkel szemben kell ezt megtenniük. Semmit nem tudunk ezeknek az embereknek a politikai filozófiájáról, de ha van esély egy alapvető gondolkodásbeli változásra, akkor az most van.

— Magyar Péter a nemzetközi sajtótájékoztatóján arról beszélt, a külügyminisztériumban máris zajlik az iratmegsemmisítés, miközben egy ország követi a repülési adatokat, találgatva, nem valamelyik politikus menekül-e rajtuk. Megtörténhet, hogy a kormány hamarabb összeomlik, mint ahogy az átadás-átvétel megtörténhetne?

— Ez érdekes kérdés, nemcsak az átadás-átvétel, hanem a rendszer működése szempontjából is. Mit árul el nekünk, hogy az elmúlt hetekben elképesztő özönét láttuk a kibeszélőknek a különböző állami szervekből? Ahogy megfordult a politikai szélirány, érezték, hogy végre lehetőségük van megszólalni. Láttuk azt is, hogy a kormányhoz köthető cégek részvényárfolyamai bezuhannak. Az utóbbi hetek eseményei plasztikusan megmutatták, hogy azoknak volt igazuk, akik azt állították, hogy ez nem egy demokratikus jogállam. Ott egy kormányváltásnak nem kellene ilyen elemi erejű földrengést okoznia, és a külügyminiszternek sem kellene eltűnnie a választás éjszakáján. Szijjártó Péter megkerült végül, állítólag az iratok megsemmisítésével van elfoglalva, de azt gondolom, sokan lehetnek, akik úgy érzik, most valahogy menteniük kell magukat. Ez semmiképpen sem segíti az átadás-átvételt, ebben biztos vagyok. Érdekes, hogy amikor külföldi újságírókkal beszélgettem, mindig megdöbbentek ezen, miközben

nekem teljesen kézenfekvő volt, hogy most elképesztő sebességgel berregnek az iratmegsemmisítők.

Biztos vagyok benne, hogy sok előkészület zajlik olyan visszaélések nyomainak eltüntetésére, amikkel az elmúlt tizenhat évben nem kellett foglalkozni, most viszont reális nyílt a felderítésükre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Dull Szabolcs: Orbán nem adja fel, bármilyen Fideszen belüli változásnak alakítója kíván lenni
Orbán Viktor hétfő este először szólalt meg a választási vereség óta. A politikai elemző szerint több érdekességet is tartalmazott a leköszönő miniszterelnök rövid videója.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 13.



Dull Szabolcs szerint „Orbán nem adja fel, nem mond le, összehívja táborát”. A politikai elemző hétfő este reagált Orbán Viktor, leköszönő miniszterelnök videóüzentére.

Dull röviden összefoglalta Orbán szavait, miszerint „az üzenet rutinosan nem a kétharmados vereség okait boncolgatja, hanem a további lépésekről szólt”.

„Orbán azt üzente, hogy “kezdődik a munka. Újjászervezzük magunkat és küzdünk tovább a magyar emberekért!” Orbán azt ígéri, hogy ”elmegyünk minden választókerületbe, összehívjuk az önkénteseinket, aktivistáinkat és jelöltjeinket”. Április 28-ra pedig egy “országos választmányi ülést hívnak össze”. Az nem derül ki, hogy a választmányon milyen témákat tárgyalnak meg, milyen napirendi pontokkal” - írta posztjában az elemző.

Szerinte politikai szempontból az üzenet azt jelenti, hogy

„Orbán nem adja fel. Nem mondott le, és ezzel is jelezte, hogy bármilyen Fideszen belüli változásnak alakítója kíván lenni.

A lemondás hiánya egy ilyen nagy vereséget követően azt mutatja, hogy Orbán tart attól, hogy a lemondása esetén nem lenne a Fidesznek egyértelmű vezetője. És széteshet ez a tábor, amelyet évtizedek óta ő irányít megkérdőjelezhetetlenül” - zárta gondolatait Dull.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Saját teremtménye fordult a megvakult Fidesz ellen, arányosabb választási rendszerben nem lett volna Tisza-kétharmad
Az elemző szerint a Fidesz vakon volt, nem látta előre, hogy a győztest jutalmazó rendszer egy vereség esetén tragikus helyzetbe hozza őket. Török Gábor furcsállja hogy a párt nem változtatott a választási törvényen, hiszen korábban ezt mindig a hatalmi érdekük szerint alakították.


Török Gábor politológus a Facebookon elemezte a választási eredményt: „A választási rendszer szembe fordult megvakult teremtőjével.” Álláspontja szerint a Tisza Párt bármilyen szisztémában győzött volna. „Ahogy a 2010 utáni választásokat a Fidesz is – legfeljebb 2014-ben egy tisztán arányos rendszerben koalícióra kényszerült volna a stabil abszolút többség érdekében.” Mindazonáltal az elemző úgy véli, egy arányosabb rendszerben a Fidesz vereségének mértéke és politikai helyzete nem tűnne ennyire súlyosnak.

„Parlamenti mandátumainak száma közel lenne a győztes és csak sima többséggel kormányzó Tiszáéhoz – nem pedig fényévekre, mint most.”

Hozzáteszi, a Fidesz nem omlott össze annyira, mint 2010-ben az MSZP. „A 2022-es eredményéhez képest veszített pár százezer szavazatot (ami a lényegesen magasabb részvétel miatt persze nagyobb veszteség), de így is minden 10 szavazóból 4 őket választotta.”

Török Gábor szerint „a komoly aránytalansági hajlammal rendelkező magyar választási rendszer azonban, ahogy a veszteseket szokta, most is büntetett”. 

Az országosan közel 40 százalékot elérő Fidesz a 106 egyéni körzetből csupán 13-at nyert meg, ami a végén valószínűleg 10-re csökken. Emlékeztet „Pont ennyit szerzett 2014-ben a totálisan leszerepelt baloldali közös lista.”

Azt is megjegyzi, hogy „jó pár olyan választókerületet találunk, ahol a Mi Hazánk jelöltjére leadott szavazatok száma meghaladja a győztes tiszás és a vesztes fideszes közötti különbséget.” Török Gábor szerint

egy kétfordulós rendszerben, amilyen 2010 előtt volt, ezek a körzetek akár a Fidesz javára is eldőlhettek volna.

A politológus kitér a győzteskompenzációra is, mondván:

„a végleges számok még nem ismertek, de a Tisza közel 1 millió úgynevezett győzteskompenzációs szavazatra számíthat.”

„Ez 5-6 listás mandátumot jelenthet, amelyek nélkül magabiztos kétharmada nem lehetne a győztesnek – ahogy korábban minimális kétharmada sem lett volna a Fidesznek.”

A politológus szerint tehát a választási rendszernek jelentős szerepe van abban, hogy a Fidesz helyzete tragikusnak tűnik. „De van ennek egy másik következménye is: a Tisza a kétharmaddal megkapta a lehetőséget arra, hogy a 16 éves kormányzás minden intézményi és személyi betonját feltörje, és saját konstrukcióját tegye gránitszilárdságúvá.” Török Gábor szerint „ha ezek után ugyanis még egy arányos választási rendszert is bevezet, nem lesz realitása annak, hogy a jövőben egyedül bárki azt megváltoztassa.”

Az elemző furcsállja, hogy a Fidesz, amelyet általában a hatalmi érdekeit jól ismerő pártnak tartottak, most nem cselekedett. „Nem hiszem, hogy önkorlátozásból (az önkormányzati választás előtt a végén is belenyúltak a rendszerbe), sokkal valószínűbb, hogy valamiért most vakon repültek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Róna Dániel: Három körzetben is fordíthat a Tisza, 139 mandátum lehet a vége
A 21 Kutatóközpont elemzője szerint az átjelentkezős és külképviseleti voksok még fordíthatnak. A szakértő Nyírbátort, Paksot és Dombóvárt nevezte meg billegő körzetként.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 13.



Bár a Tiszának a jelenlegi állás szerint is kétharmados többsége lesz a parlamentben, Róna Dániel szerint a párt még három mandátumot szerezhet a fideszes jelöltekkel szemben. A 21 Kutatóközpont elemzője úgy számol, hogy az átjelentkezők és a külképviseleteken leadott szavazatok megszámolása után 139-re nőhet a párt mandátumainak száma.

„Én 139-re tippelnék most” – mondta Róna Dániel a Telex hétfői élő műsorában.

Az elemző szerint ez fog történni a nyírbátori központú Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 6-os, a paksi központú Tolna megye 3-as és a dombóvári központú Tolna megye 2-es körzetben is. Leginkább azért gondolja ezt esélyesnek, mert az átjelentkezők és a külképviseleteken szavazók voksait még nem számolták meg, és ezek a szavazatok Róna szerint döntően a Tiszának kedveznek.

Róna Dániel megjegyezte, ha a nyírbátori körzetet elveszíti a fideszes Simon Miklós, akkor ő lehet a tiszás kampányban sokszor belengetett Út a börtönbe program első áldozata. Korábban Simon ellen költségvetési csalás miatt indult eljárás, amelyet a mentelmi joga védett, miután bejutott a parlamentbe.

A választási kampányról összességében azt mondta, hogy az „Dávid és Góliát harca volt”, mert a Fidesznek sokkal több eszköze, erőforrása volt a kampányolásra, miközben a Tisza Párt zéró állami támogatást kapott.

A 21 Kutatóközpont kutatója szerint a Fidesz jelöltjei „olyan játékban szenvedtek kiütéses vereséget, amiben ők alkották a játékszabályokat”.

Szerinte ebben nagyon nagy szerepe volt a választási csalások leleplezésén dolgozó fürkészeknek és őrszemeknek. Miattuk történhetett meg például az, hogy olyan kistelepüléseken, ahol korábban akár 90 százalékos eredményt is elért a Fidesz, most csak 60 százalékot sikerült szereznie.

Róna reflektált arra is, hogy az eredményeket mennyire pontosan jelezték előre a kormányközeli közvélemény-kutató cégek. „Igazából azt mondták, a Fidesz fog nyerni, és kétharmaddal nyert a Tisza, ennél nagyobbat csak akkor tévedhettek volna, ha azt mondják, a Fidesz nyer kétharmaddal” – mondta arról, hogy a kormányközeli Nézőpont Intézet mennyire tévedett a kutatásaiban. Ezzel szemben kiemelte, hogy a Medián és a 21 Kutatóközpont mérései álltak a legközelebb a valósághoz.

A végső eredményekre még várni kell, a külképviseleti és átjelentkezős szavazatokat várhatóan szombaton, április 18-án számolják össze. Ekkor dőlhet el végleg, hogy a jelenlegi 136 mandátumról 139-re nő-e a Tisza Párt frakciójának mérete.


Link másolása
KÖVESS MINKET: