Utazás a szarvas torkán keresztül – megnéztük a Vadászati Világkiállítást

Fischer Gábor - szmo.hu
2021. szeptember 27.

Szombaton megnyílt a Vadászati Világkiállítás. Ezelőtt ötven évvel már rendeztek ugyanott, a Hungexpo területén ugyanilyen néven kiállítást, akkor persze minden másképp volt. Először is: most szinte politikai krédó kérdése, hogy szeretjük-e vagy gyűlöljük. Akkor ilyenről szó sem lehetett. További lényeges különbség, ötven év alatt nagyon megerősödött azoknak a természetvédő mozgalmaknak a hangja és ereje, amelyek ezt a fajta emberi tevékenységet elítélik. Nem tartják másnak, mint öncélú gyilkolászásnak, és ezt a felfogást egyre többen osztják a társadalmon belül.

Például ötven éve még kifejezetten vonzó része volt a kiállításnak az állatprémekből készített tetszetős bundák kiállítása és az azokból tartott divatbemutató, ma természetesen szó sem lehet már ilyesmiről: a kiállításon semmi hasonlót sem láthatunk, mint ahogy az utcán sem nagyon látunk már állatprém bundás embereket, nemcsak az enyhe tél miatt.

Első benyomásaim:

Hát igen, az agancskapu. Láttam róla képeket előtte, és az az igazság, hogy lehet ezt szerencsétlen szögből fényképezni, sőt: igazán nehéz is jól, viszont valóban monumentális. Kedvenc fotózkodási pontja a látogatóknak, és megint bejön az ízlés: elhullajtott agancsokból épített toronnyi csont-építmény, hát ez bizony bizarr látvány, de  a modern művészetek időnként ennél még sokkal meghökkentőbbek. Lesz még szó később izgalmas, de elfuserált szobrokról is, de jussunk be.

De ami ennél is bizarrabb, az az, hogy mit is látunk? Egy óriási szarvasfejet, melynek tátott szája formázza a kaput. Hát még jó, hogy mindez nehezen kivehető, szerintem a látogatók nagy része ebbe nem gondolt bele, amikor besétált a hegynyi szarvas száján. Gyengébb idegzetűek meg is kerülhetik az emberekkel táplálkozó lényt, de én bátor vadász vagyok, át, a gigászi gigán, egyenesen a vadonatúj főépülethez érkezünk.

Amikor beértem, az első nap déltájt, még viszonylag kevesen voltak. Szinte csak lézengtek, gondoltam is magamban, hát elég gáz, hogy a nyitás napján nem szedik szét a pavilonokat, mint egy bevásárlóközpont megnyitásakor, ráadásul minden bevásárlóközpontban ugyanazt lehet kapni, itt meg mégiscsak valami egyedi dologra számíthatunk. Később ez a helyzet változott, délutánra többen lettünk. Hullámzó tömeg nem volt, de azért épp elég sokan voltunk, a Kincsem-park lelátói például majdnem megteltek. De erről majd később. Tehát én, mint a rettenthetetlen Vadász, egy beléptető kapus procedúra (fémdetektoros vizsgálat) után kiérek a tetthelyre. Nosza, sétáljunk be, először a Központi Magyar Kiállításra. Elvégre magyarok vagyunk. Hatalmas, kör alakú kiállítótér, a falon végig a régi korok nagy vadászai, zordon férfiak, főnemesek, kalandorok, nagy nevűek és ismeretlenek. Képpel, szoborral, ahogy kell. Lerovom a tiszteletemet nagy elődeim előtt, de ami igazán tetszik, az nem is ez: hanem a szobrok. A terem közepén csupa nyílvesszőből igazi szökellő szarvast mintáz, na ez tényleg tetszik.

Szőke Gábor Miklós az alkotó, ez nem szokványos, még szól is valamiről, címe is van: “A magyarok nyilaitól ments meg uram minket”. Ha ez a cím, akkor persze ez nem is vadászati, hanem kalandozási témájú szobor, s a szarvas alakú nyílhegy-felhő itt a magyarokat jelképező totemállat. Mindegy, tényleg izgalmas. Hanem itt a másik:, sokkal prózaibb a címe: “Zrínyi halála”.

S hogy ne férjen kétség a dologhoz, itt minden meg van magyarázva. Azazhogy majdnem minden, igazán nem tudtam, hogy Zrínyit egy tatu teperte le. (ugyancsak Szőke szoborta, a mentét, amin a tatu áll, Mojzes Dóra jelmeztervező készítette).

Nem sikerülhet minden. De cserébe kapunk rengeteg filmet, melyeket kicsi mozifülkékben lehet nézni, s egy megemlékezést az 1971-es kiállításról. Itt nem más, mint a Fővadász, Leonyid Iljics Brezsnyev, az egykori Szovjetunió méltán elfeledett diktátora jelenik meg a képen, a Nagy Vadásszal, Kádár Jánossal. Szép, szép, jó, jó, hümmög magamban a vadász, de én vadakat akarok látni és ilyesmit, olyan vadászatisabbat, mint ez a korrekt terem. Megkapom azt is.

A következő pavilon halászat és vízgazdálkodás tematikájú. Számomra hihetetlen, biztos a szakirányú műveletlenségem miatt, milyen óriási halak is élnek a Tiszában. Azt ugyan nem tudtam mire vélni, hogy egy nagy, hosszúkás medencébe miért hajigál be egy fickó műhalat horgászbotjával, hogy azt unottan kihorgássza, s ezt ismételgesse sokáig. Bizonyára valami produkció is következett, de ezt én már nem tudtam kivárni.

A vízgazdálkodást komolyan veszik: a nemzeti parkok is kitelepültek, információs anyagokat osztogatnak, sőt a Tiszalöki Vízerőmű is fontosnak érezte, hogy jelen legyen.

Bemelegítésnek nem rossz, de frissen lízingelt vadász lelkem valami többre vágyik. Irány a preparátor bajnokság és kiállítás. Itt is van bemelegítő kör: puskák. Nem is akármilyenek, modernek, csillognak-villognak, akik ebben az univerzumban élnek, azoknak biztos itt csurran ki a nyáluk: olyanok lehetnek ezek a márkás puskák, mint egy autórajongónak egy Maserati. Vagy egy Rolls-Royce. Érezhetően megszaporodnak már az olajzöld öltönyök, a zöld nyakkendők és zöld posztós kihajtók és a hetyke vadászkalapok is. A legnagyobbaknak egész jelvénykollekció díszíti a fejfedőjét. Ez biztos jelent valamit a vadászoknál.

A preparátor bajnokság néhány Hitchcock-filmre elegendő rémületes élményt szolgáltat. Végül is, lelövés után is kell valamit kezdeni ezekkel a lényekkel: hát persze, tömjük ki. És kitömnek mindent. Madarakat, medvéket, de őszinte megdöbbenésemre, naposcsibéket is. Ez már perverzió, nem játékok, életük első napját talán megérték, aztán máris kitömték őket. Igen, mindenki el van ájulva: cukik. Halott csibék, Édik. Psycho.

Na tessék, kiestem a szerepemből. Egy igazi vadász minden bizonnyal odavan a preparátumokért. Tehát igenis, legyek korrekt: aki ezt szereti, az nem fog csalódni. Rengeteg, tényleg első osztályú preparátum, olyanok, mintha élnének. Ez valóban művészet. A belém plántált vadász elégedett, gondolom. Igenis: ha már film, nem Hitchcock, hanem Pálfi. Taxidermia.

Na jó, azért lépjünk. Menjünk oda, ahol minden vadász szíve gyorsabban ver: a trófeacsarnok. Erre ténylen nincsenek szavak. De komolyan. Ha vadász lennék, itt alélnék el a gyönyörtől: hihetetlen mennyiségű, agancsos trófea. Koponyák, hegyekben. Koponyák hegye. Golgota. Az olajzöld kabátosok szakavatott szemmel mustrálják a trófeákat, lelkesen mutogatják az érdemesebb darabokat.

A családok is jól érezhetik magukat: a terem közepén dioráma: szintén kitömött állatok jelenetei: el lehet köztük tallózni, míg a papa a szarvaskoponyákat csodálja.

Van itt díjnyertes trófeákat bemutató kicsi terem és trófeabírálat is. Sajnos olyat nem láthattam, mert a helyszín üres volt biztosan jó program lehet, győzködöm vadász-énemet.

Továbblépünk, itt van a Hagyományos Vadászati Módok Csarnoka. Na, ez tényleg érdekes. Ez ugyanis igazi kiállítás. Van itt íjászat, solymászat, régi, elöltöltős puskák, mindez interaktívan is: kipróbálhatunk íjjal, régi puskával lőni (nagy sorok is voltak, végig ott), a madarak meg ott gubbasztanak, valódiak, végre nem kitömött állatok. Nem lehet könnyű nekik, ebben a zajban, de ilyennek is kell lenni egy vadászsólyomnak: fegyelmezettnek, jól idomítottnak. Le a kalappal a solymászok munkája előtt. De van itt fegyverével eltemetett honfoglalás kori sír, persze nem igazi, szertári műanyag csontváz figyel a homokban, ez a gyerekek kedvence. Amikor jöttem, akkor is három csöppség ugrándozott a csontváz feletti plexin.

Láthattam itt kitömött lovasíjászt is, kitömött solymászt, jó: ők minden valószínűséggel bábuk voltak.

A terem egyik sarkában meg VR játékok. A vendég szemüveget kap, őt behúzza a 3D virtuális valóság, mi pedig döbbenten nézzük az össze vissza mozgó embereket. Egy kislány éppen íjjal lőne le egy szarvast (ezt onnan tudjuk, hogy kivetítik nekünk is, amit ő lát), de hát hmm... szóval a legmesszebb kilőtt nyílvessző is csak a vadászles belső falába, mennyezetébe csapódik be. Nagy ez a világ, mégsem találja el. Kicsi lány, megpróbálta. Elégedetten csettintenék, ha vadász lennék, itt tényleg sok mindent láttam, és ez volt leginkább olyan, mint amilyennek az ember elképzel egy kiállítást a XXI. században. Informatív és interaktív.

Ami teljesen szürreális, az a Türk Tanács jelenléte. Nem is értem, eleve, mi az a Türk Tanács, azt végképp nem, mi a szerepe ezen a kiállításon, de hát itt vannak, két elátkozott hosztesz kínálja a nem éppen sokatmondó kis brosúrájukat, jó meló, nem zavarja őket senki sem. Bagaméri jut eszembe, az elátkozott fagylaltos.

Apropó fagylalt: ha enni akarnánk, készüljünk fel. A vadászat nem a szegény emberek sportja, itt az árjegyzékeken a számok négyjegyűek, egy szarvasburger (jelentsen bármit is) 2500-3000 Forint. Viszont kizárólag kártyával fizethetünk.

Van itt még Kincsem-park, karikás ostor, betyárok, fogatok, igazi családi program. Tele a lelátó, folyamatos a program.

A végére egy pici színes: egy kicsi pavilon. Fából van felhúzva, pár négyzetméter. A neve, Kárpát-medencei Kincsestár. Igazán semmi mellbevágóan érdekes nincsen benne, de mégis ez a szívem csücske: a kiállított mackók miatt. Plüss, plüss, és egy kicsi mézes macis flakon. Nem is kell jobb.

Így telt nekem ez a fél nap, vadászként csettintenék többször is, hiányérzetem is lenne itt-ott, de el kell ismerni: tényleg nem sajnálták sem a pénzt, sem az anyagot. Ez oda lett téve, rendesen.

Aki vadász, vadászik, feltétlen nézze meg. Jó lesz.

Az is, aki úgy gondolja, hogy a természettel eggyé válni lelövöldözős-kitömős módon lehet.

De én itt a végén levetem a vadász-ruhám, úgyis lötyög rajtam. Nekünk van itthon két macskánk, a gyerekek kikönyörögtek két kicsi hörcsögöt is. A kertben járkálnak a sünök esténként és persze ott vannak a madarak a fákon. Darazsak is zümmögnek. Nekem ők tetszenek. Nem is puffantom le őket.

Fischer Gábor - szmo.hu
2021. október 08.

Sokan kapkodták a fejüket, a napokban. Ki lép vissza, kinek a javára, sajtón keresztüli üzengetések. Magam is megfigyeltem ismerőseim körében az elbizonytalanodást, a szerencsétlen kommunikáció okozta értetlenséget, kinél dühöt, frusztrációt, de leginkább azt a véleményt, hogy mindez sokat ártott magának az ellenzéknek is.

Mindezekről kérdeztem Ember Zoltán politikai elemzőt, az Iránytű Intézet munkatársát.

- Mennyit ártott az ellenzék megítélésének az elmúlt napok történése?

- Azt az építményt, amit az előválasztásokkal felépített az ellenzék, azt most szépen rombolják lefelé bizonyos politikai szereplők. Az előválasztásnak az amerikai politikai kultúrában abszolút van hagyománya, például McCain, amikor Obamával szemben alulmaradt az előválasztáson, és hívei elkezdtek füttyögni Obamára, ő védte meg riválisát, megmondta, hogy Obama jó elnök lesz és ő mindenben támogatni fogja. Magyarországon ehhez nem szoktunk hozzá. Érdekes, hogy több séma is megjelent nálunk, ami az Amerikai Egyesült Államokból jött, ezeknek a nagy részét pont a Fidesz hozza be. Főleg az identitás konfliktusokat, és ehhez hasonló témákat, a kemény dolgokat. Ez a része bejött az amerikai politikának. Ám sajnos a gesztuspolitizálásnak ezek a szép elemei valahogy nem akarnak még ide begyűrűzni.

Itt viszont csak ment az üzengetés a sajtón keresztül. Az egyetlen jelölt, aki azt végezte, amit ilyenkor egy jelöltnek kellene, az Dobrev Klára volt, járta tovább az országot, és azt csinálta, amit a másik kettőnek is kellene. Bár ez minket rettentően érdekel, de tudni kell azt is, hogy a választók jelentős részéhez mindez nem jut el.

Viszont az is tény, hogy aki az előválasztásban részt vett és részt akar venni, az azért ezekről a hírekről értesül, és nem jön ki jól ebből az egész ellenzék. Nem véletlen, hogy Jakab Péter olyan hangot ütött meg, amilyet, nevezetesen, hogy a feleket a normális politizálásra szólította fel. Tehát miközben a sokasághoz mindez alig, vagy csak töredezetten jut el, az elkötelezettebb választók viszont lehet, maradandó sérüléseket szenvednek az elmúlt pár nap történéseitől. Ez az ellenzék részéről elég nagy probléma. Ha mégis lesz visszalépés, mint ahogy azt este több forrás is szivárogtatni kezdte Karácsony esetleges visszalépését, akkor például Dobrev Klára szavazói egy ilyen alkudozási folyamat után, ami nyilván az ő jelöltjüknek a kiszorítására megy, milyen szívvel állnak majd oda a győztes Márki-Zay mellé? Minél több ilyen sebet kap a tábor, és a politikai szereplők is, annál nehezebb lesz reparálni. A bizalom fontos. Az érzelmek. Azok a megállapodások, amiket nyáron kötöttek, nagyrészt érzéseken, szimpátiákon is alapulnak, nem is feltétlenül azon, hogy kockás papíron ki  mit matekozott össze magának. Tehát fontos, hogy ne kapjanak túl mély sebet a szavazótáborok azon részei, akik figyelték az eseményeket.

- Hogyan lehet a most megroggyant bizalmat és tekintélyt visszaépíteni?

- A közös kommunikációnak már nagyon rég meg kellett volna történnie. Nem elég, hogy a covid miatt eleve kevés volt az idő, a nyár eleji nyitás után jöttek a nyaralások és augusztus végén hirtelen elkezdődött a kampány. De a választók nagy része alig tudta, hogy mi ez az egész, miért is van, és mikor lesz maga az előválasztás. Holott nagyjából január tájékán már eldőlt, hogy lesznek előválasztások, onnantól fogva ennek egy közös kommunikációs felületet kellett volna építeni. Maga a honlap is csak júliusban jelent meg, alig volt akkor még információ rajta, szinte semmi. Sokkal többet ki lehetett volna hozni mindebből kommunikációs szempontból.

Az nagy szerencse, hogy az egyéni választókerületek szintjén egyik politikai szereplő sem szenvedett igazán vereséget. Ugye a DK nyerte a legtöbbet, de a Jobbiknak is sok választókerület jutott, igaz ezek zöme nehezen hozható el, a Párbeszédnek is sok helyen van szinte befutó jelöltje, az MSZP váratlanul jól szerepelt, a Momentum pár hete még attól tartott, hogy kiszorul, de szépen szerzett jelölti helyeket ő is. Ahhoz, hogy helyreálljon a normális ügymenet, sokat segít az a tény, hogy egyik párt sem szorult ki teljesen a partvonalra.

- Segíthet-e a renomé helyreállításában egy árnyékkormány, amely az ellenzék kormányzóképességét demonstrálhatná?

- Ezen erősen megoszlanak a szereplők véleményei. Magam sem tudom, mi lenne a jobb megoldás, felállítani-e, avagy sem. Sok érv szól mellette: például a választó látja, hogy igen, ez az arc, övé lesz majd a környezetvédelem. És igen, ez a kormányzóképesség érzetét erősíti, ami pont az elmúlt napokban kicsit megkérdőjeleződhetett, főleg azon szavazók között, akik még vacillálnak. A közvélemény-kutatók nagyjából ugyanoda mérik a két blokkot, a nagy számok szintjén ez egy x-re álló meccs. De a választókerületek szintjén nem áll x-re. Ez nem mozgósítási meccs, nem azon fog múlni, hogy a közel hárommillió potenciális szavazójából melyik tábor tud több embert elvinni az urnákhoz, hol tud több mandátumot megnyerni.

Most ezekben szavazókat kell szerezni és igenis ehhez kell egy kormányzóképes alternatívát nyújtani. De nagyon nehéz úgy árnyékkormányt felállítani, hogy a pártok még nem látják az egymás közötti erőviszonyaikat. Közvélemény-kutatásokkal, talán. Hogy állítják fel a listát? Azután talán könnyebb ezt is megvitatni. De itt van még az is, hogy nagyon könnyű valakit leszedni, aki kiáll. Azt a katonát, akit felraknak a várfalra, azt le lehet nyilazni.

Tehát van az árnyékkormány ellen és mellett is sok érv, és tudom is, hogy erről ők is sokat beszélgetnek. De persze ehhez is közös program kell. Ennek láttuk valamilyen magvait az előválasztási honlapon, amit kipakoltak, de az még éppen csak valami. És kell négy-öt olyan programpont, vízió, ami az emberek pénztárcájára hat, vagy a szívére. A Fidesznek ez a titka. Foglalkozik az ideológiával, a szimbolikus kérdésekkel, mindig nyújt valamit, és mindig elmagyarázza a világot aszerint. Persze az irányvonal gyakran változik, egyik pillanatban még Oroszországot szeretjük, másik pillanatban nem, tüntetünk Tibetért, másik pillanatban már nem, van ebben mindig valamilyen inkoherens rész, de ők foglalkoznak a pénztárcával is és a szívvel, a szimbolikával. És ezt nagyon érzik. Az ellenzéknek ugyanilyen világosan kell valamit nyújtani, mind a pénztárcák, mind a szimbolikus víziók terén

- Vannak előhúzható törvények? Amikre nagyon gyorsan szükség lehet...

Ez a kormányzás előkészítésének a kategóriája. A törvények előkészítése tudtommal munkacsoportokban már zajlik, de itt még nem tartanak. Ott tartanak, hogy kimunkáljanak bizonyos szakpolitikai álláspontokat, hogy mit lehet kezdeni bizonyos témákban egy feles többség esetén. Ott valóban nem tart a folyamat, hogy fiókból kivehető jogszabálytervezetek legyenek. Szkeptikus is  vagyok, hogy ez létre tud jönni.

Az ellenzék jelenleg a Párbeszédet kivéve abból él, hogy kitalálunk valami témát, bedobjuk, tartunk róla egy sajtótájékoztatót, felteszünk valami fizetett Facebookos hirdetést, este bemegyünk az ATV-be, de negyvennyolc óra múlva már egy másik témát veszünk elő. Így nem lehet tematizálni. Úgy viszont lehet, ahogy a Fidesz csinálja. Bevezet egy témát és unalomig ismétli. És ennek a témának a szempontjából magyaráz más témákat is. Persze azon lehet vitatkozni, hogy ezeket milyen morális alapokon teszi. Fontos, hogy belássák a pártok, hogy nem lehet ezt így folytatni. Közös kommunikációra van szükség.

- Van, aki ezt belátja?

- Azt gondolom, mindenki látja. A megvalósítás, az nagyon döcögős. Itt annyi elvet, érdeket kell összehangolni, hogy minden nagyon lassan halad. Halad, mert például itt az előválasztás. Ha az elmúlt négy napot kivesszük a rendszerből, akkor Tóth Csaba meg Ózd ide vagy oda, összehozták. És úgy hozták össze, hogy szervezeti és sok más szempontból is nehezebb helyzetben vannak, mint ‘17-ben.

Fotó: SEVENHEADS/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2021. október 13.

Öt embert ölt meg, majd magával is végzett idén augusztusban Jake Davidson, az a 22 éves angol férfi, aki az incel mozgalom követőjeként határozta meg magát. A tragikus eset nem első ízben hívta fel a figyelmet az incelek ügyére, egyre több ugyanis a “nem szándékos cölibátusban” élő férfi, aki nem képes szexuális kapcsolatot kialakítani az ellenkező nemmel. De mégis hogyan küzdhető le a harag és a keserűség, mielőtt még hasonlóan szélsőséges tettekhez vezetne? A szakértő mellett két olyan férfivel is beszélgettünk, akik régen maguk is az incelek nézeteivel azonosultak.

“Úgy éreztem: egyszerűen szemétség, hogy én szinte bármilyen nővel leállnék, de velem a világon senki sem kezdene! Ráadásul tök kedves vagyok velük, miközben annyian seggfejként kezelik őket. Miért éppen én ne lennék elég jó nekik?” - emlékszik vissza fiatalkorára Gábor, akinek a szavaival szerinte sok férfi tud azonosulni. A ma 36 éves közgazdász azóta már házas, két kislány édesapja. Mint mondja: az ő története pozitív fordulatot vett, ám a mai napig emlékszik rá, mi vonzotta az incel közösséghez.

Habár az incelek (involuntary celibate - azaz “nem szándékos cölibátusban élők”) többsége magába fojtja az indulatait, nem ritkaság, hogy internetes fórumokon élik ki azokat. Szélsőséges esetben a férfiak a Davidsonéhoz hasonló tettek elkövetésére buzdítják egymást, így állva bosszút az “elérhetetlen” női nemen. Egyes szakértők ezért ma már úgy vélekednek: a nőgyűlölő incelek online szerveződése, uszítása és bűntettei a terorrizmus egy új ágát képviselik.

Gábor, az egykor magányos, sikertelen fiú gyakran volt az iskolai gúnyolódások céltáblája. Esetlenségét igyekezett jóindulattal ellensúlyozni, ám rendre azzal szembesült, hogy még a vele barátságosan viselkedő nők sem képesek benne meglátni a férfit. Egyre inkább elkeseredett, még zárkózottabbá vált - ám azt csak utólag ismerte fel, milyen ördögi körbe sodorta magát ezzel a viselkedéssel.

Hasonló fiatalkori tapasztalatok érték a 31 éves Dávidot is, aki már általános iskolás éveiben súlyos szociális szorongással küzdött - a helyzet pedig csak romlott, amikor érdeklődni kezdett a másik nem iránt. Úgy érezte: garantáltan kudarcra van ítélve, és mintha az élet is ezt igazolta volna vissza neki.

“A serdülőkor elején el kell sajátítanunk bizonyos közösségi normákat, és aki ilyenkor lemarad, az sok esetben végleg kimarad. Később sem lesz jobb, sőt, idővel csak egyre romlik a helyzet, beindul egyfajta hógolyó-effektus. Egyre több a rossz élmény, egyre cikibbnek érzed magad, ezáltal természetesen halálra ítéled a későbbi próbálkozásaidat is” - mondja Dávid, aki ugyan nem csatlakozott incel közösséghez, de egyre gyakrabban fogalmazott meg olyan gondolatokat, amelyek miatt ma már szégyelli magát.

“Olyannyira frusztrált és dühös voltam a világra, hogy még az a kérdés is felmerült bennem: miért kell egyáltalán a nők beleegyezése a szexhez? Ma már mély szégyenérzettel gondolok vissza erre az időszakra, épp az ilyen szövegek miatt. Ugyanakkor nem csoda, hogy sokan bekattannak, akik a gimi alatt végig magányosak - ráadásul mindenhonnan azt hallják, hogy önzők, és az ő hibájuk az egész. Sajnos, a társadalom kevés esélyt ad az ilyen béna, népszerűtlen srácoknak, aminek harag és keserűség lesz az eredménye” - mondja a férfi, aki ma már kapcsolatban él.

De mégis mi vezethet addig valakit, hogy radikalizálódjon, és akár másokat is hajlandó legyen bántani? Erről Dr. Hevesi Kriszta szexuálpszichológust kérdeztük.

Hevesi szerint ezek a férfiak egyre inkább az adott szükségletük kielégítetlenségére fókuszálnak, felduzzasztva ezzel a frusztrációt és a haragot. Ha emellett ráadásul egyfajta tehetetlenséget élnek meg, mivel lúzerként állítják be őket a világ szemében, akkor elhatalmasodik rajtuk a “nincs mit veszíteni” érzés, és nem is keresik tovább a társadalmi elfogadottságot.

Dr. Hevesi Kriszta (Fotó: Csorba Márta)

“A remény és akarat, a folyamatos próbálkozás helyébe gyűlölet és bosszú lép az elérhetetlennek látott örömforrások miatt. „Nem vagyok szerethető” – ez az alapérzés, és ez a fájó hiány keserűséggel árasztja el őket. Nincs kinek megfelelniük, kihez igazodniuk” - mondja a szakember.

Jake Davidson is hitt az úgynevezett “fekete pirula” elméletben - igaz, nem sokkal az általa elkövetett vérengzés előtt már “mérgező baromságnak” titulálta azt. Eszerint egy férfi "csajozási képessége" veleszületett, tehát aki nem rendelkezik szerencsés génekkel vagy külsővel, az letehet az ismerkedésről: a külsőnk által eleve elrendelt a szexuális értékünk a másik nem szemében, ezért nem is igazán lehet fejlődni ilyen téren.

De vajon tényleg létezik “csajozós gén”? Valóban a genetikai csomagunk határozza meg, milyen sikereket érhetünk el az ellenkező nemnél, vagy itt is a szocializáció a kulcs? Hevesinek határozott válasza van a kérdésre:

Éppen ennek ellentétével, azaz a csajozási készség fejlesztésével kecsegtetnek az úgynevezett pick up artistok, azaz “csajozási trénerek”. Ők - legalábbis állításuk szerint - általuk is alkalmazott, jól bevált módszereket oktatnak, amelyek szerintük egyfajta univerzális megoldókulcsot adnak a férfiak kezébe. De vajon hasznos vagy inkább kártékony jelenséggel állunk szemben?

“Ezek a trénerek általában olyan megoldáscsomagokat adnak el jó pénzért, amelyek nem működnek mindenki esetében – sőt, csak a legritkább esetben működőképesek. A legtöbb inkább kártékony, mintsem valóban eredményes, csak a létrehozó gazdagszik meg belőle. Eközben a vásárló frusztrációja nő: a kudarca azt üzeni számára, hogy neki még az sem válik be, ami a reklám ígérete szerint mindenki másnak igen. A leghatékonyabb a pszichoterápia, amely segít feltárni azokat a rossz reakciómódokat, félrecsúszott értelmezéseket, amelyek a kudarcokat okozzák. Emellett segíti mások megértését, fejleszti az empátiát és az önbizalmat is” - mondja Hevesi.

És hogy mi hozta el a változást Gábor életében? Ennek egy részét bátran vállalja, ám vannak olyan dolgok is, amiket csak álnév alatt mert bevallani.

“Azt hiszem, elősorban felnőttem azóta, és felhagytam vele, hogy az áldozatot játsszam. Feltettem magamnak néhány nehéz kérdést, például, hogy én vajon szexelnék-e magammal egy nő helyében? A válasz az volt, hogy nyilvánvalóan nem. Arra is rájöttem, hogy “rendes srácnak” lenni önmagában nem elég. A kedvesség, udvariasság csak az emberi minimum, és senki nem fog azért leállni a másikkal, mert megüti a minimumot. Végül arra jutottam: önfejlesztésbe fogok, hiszen nincsen vesztenivalóm. A másik - és ezt kénytelen leszek őszintén bevallani -, hogy elkezdtem prostituáltakhoz járni, akik közül sokaknak igénybe vettem a szolgáltatásait. Itt nem csak a feszültséget tudtam levezetni, furcsa mód még tanultam is azoktól a nőktől, akik hajlandóak voltak beszélgetni velem a gondjaimról.”

Dávidnál a terápia bizonyult eredményesnek, többek közt azért, mert ha részben is, de sikerült átkeretezni a múltat, és új jelentéssel tölteni fel a korábbi fájdalmas emlékeket. Rádöbent: valószínűleg már korábban is tetszett bizonyos nőknek, de a hiányzó társas készségek miatt még ennek a jeleit sem tudta beazonosítani.

Gábor úgy gondolja: bármilyen ellenszenvesek is lehetnek a magukat incelnek valló emberek megnyilvánulásai, a legjobb, ha empátiával fordulunk hozzájuk, hiszen sok helyzetnek ezzel tudjuk igazán kihúzni a méregfogát. Fontos szem előtt tartanunk, hogy valójában mélyen kétségbeesett emberekkel állunk szemben, így ha a fejükre olvassuk a hibáikat, az valószínűleg csak olaj a tűzre.

“Az incelek “meggyógyításának” legjobb módja nem az, ha felszámoljuk a fórumaikat, hiszen ez önmagában nem szünteti meg a jelenséget. Nem szabad megszégyeníteni sem őket, hogy elbújjanak a világ szeme elől. Ehelyett inkább mentorálásra szorulnak - de nem egy “csajozási trénertől”. Sokkal inkább valaki olyantól, aki megmutathatja: nem is olyan elveszettek, mint amilyennek hiszik önmagukat.”

Hevesi szerint a legfontosabb azoknak az ismerkedési tévhiteknek a feltárása, amelyek akadályát képezik a randik sikerének. Ilyen lehet például kritizálni egy nőt, ezzel próbálva felkelteni az érdeklődését. Az adott férfi esetében személyre szabottan kell megkeresni és kigyomlálni azokat a hibás viselkedéseket, amelyek a kudarcot előidézik: kiemelten fontos ezek közül az indulatkezelési zavar, amikor a visszautasítás legkisebb jelére is sértett agresszióval reagál.

- zárja a szakértő.

Jásper Ferenc írása - szmo.hu
2021. október 09.

Az elmúlt egy héten ember legyen a talpán, aki követni tudta az előválasztással kapcsolatos eseményeket, a szavazók és az érdeklődők csak kapkodták a fejüket a sokszor órák alatt változó helyzettől. Ha a közösségi médiában áramló kommenteket olvassuk, könnyen azt hisszük, hogy az emberek egy része besokallt attól, amit tapasztalt a jelöltektől, főleg a Márki-Zay-Karácsony küzdelem borzolta a kedélyeket.

Pedig.

Ez van minden alkalommal (sőt ennél sokkal több meg rondább dolog) az amerikai előválasztásokon, ez látható most a német választásoknál és az azt követő kormányalakítási tárgyalásokon. A nem demokráciákban ilyen nincsen. És valóban, a mi elmúlt bő egy évtizedünkben nem ez volt a megszokott.

Putyinnál, Lukasenkánál vagy Kínában se hallunk nagy vitákról.

Én inkább százszor végignézek egy ehhez hasonló műsort, amit itt a jelöltek bemutattak, és bosszankodom vagy dühöngök is akár, mint hogy olyan rendszerben éljek, ahol a politikusokat nem látjuk vitahelyzetben, nem látjuk, hogy kínos szituációkba kerülnek és próbálnak onnan kimászni, nem látjuk, ahogy bénáznak vagy épp zseniálisan taktikáznak.

És nem, nincs olyan, hogy csak okos, intelligens, jól felkészült és grállovag politikusokat fogunk látni, nincs olyan se, hogy a mi jelöltünk, akire a szavazatunkat adjuk, nem hibázik. Mert fog. És esetleg el fogja rontani, eltaktikázza, elméri, belefut előre nem látott kellemetlen szituációkba, és hát van olyan is, hogy megbukik. Mert megérdemli.

Ne feledjük azt se, hogy mekkorát tisztult a pálya, és most nem csak Tóth Csabára gondolunk, hanem arra is, mekkorát kaszáltak az olyan, rendkívül sokat dolgozó tiszta kezű képviselők, mint Szél Bernadett vagy Hadházy Ákos. Miközben kihullottak évtizedek óta a politikai térben mozgó emberek, olyanok szenvedtek megalázó vereséget, akik biztosra vették, hogy nagy túlélők maradnak.

Az is nagyon fontos, hogy kiderült: nem feltétlen az őrült pénzek belepumpálása hozhat sikert egy jelöltnek, erre jó példa Márki-Zay Péter menetelése, akinek az összes kampányköltsége annyi volt, amennyit egyes vetélytársai egy hét alatt csak a Facebookon költöttek. De erről mesélhetnek győztes jelöltek is, akik lejárták a teljes körzetüket, door to door kampányt folytattak, és nagyot nyertek. Ez tavasszal is vélhetően döntő lesz, és az ellenzék komoly rutint szerez most ebben. Azt is mondhatnánk, hogy belefektették azt a munkát, amit addig kevés helyen, és persze ez még csak a kezdet, a java most fog következni, mert ilyen jellegű munkára a Kubatov-listával (és a zsolddal) a kezükben menetelő kormánypárti aktivisták is képesek lesznek.

Van sok olyan körzet persze, ahol ez már 2019-ben eredményt hozott, de most majdnem az egész országban téma lett az előválasztás, a kormánypárti sajtó elhallgatása és a későn ébredő propaganda kampányvideói és plakáterdeje dacára is.

Ez a folyamat járatódott csúcsra az elmúlt héten, ezért is lett beszédtéma mindenhol a választás, ezért háborogtak olyan sokan a nehezen megszülető eredmény miatt. És ez az, ami miatt a Fidesz és Orbán Viktor is nagy zavarban van, és aggódhat is.

Az orbáni rendszer egyik sarokkövének épp az számított, hogy a szétforgácsolódott, megosztott ellenzék nem találta az utat egymáshoz, nem találta az utat a választóhoz, és a centrális erőtérben elveszve kóvályogtak pártok és képviselőik. Azok a pártok, amelyek teli voltak a Fidesznek a kezére játszó politikusokkal, akik még 4 év parlamenti képviselőségért bármikor elárulták a saját politikai közösségüket.

Az történik ugyanis, hogy az ellenzék jelenleg flow-ban van (a legnagyobb hullámon épp Márki-Zay lovagol), egyszerűen izgalmasabb, menőbb, másnap lehet róluk a családban, munkahelyen beszélni, vitatkozni.

A kormányzó erő pedig fáradtnak, enerváltnak, unalmasnak tűnik, főleg a fiatalok számára, akik szánalmasnak tartják az összeeszkábált lejárató videóikat, a világukban furcsán, idegenül mozgó, a valamiért a melegekre ráfixálódott miniszterelnököt, akinek egy mondatát se értik, ha igen, akkor maximum a wtf, ami eszükbe jut.

Az ellenzék előtt nagy feladat áll: végigcsinálni az előválasztást úgy, hogy ne vesszenek össze végleg, majd a győztes (győztesek) mögött összefogni, és félretéve a sérelmeket, nagyon keményen végigdolgozni a hátralévő fél évet. Ennek a mondatnak minden része kegyetlenül nehéz.

De az már most látszik, hogy a társadalmat megmozgatták, jobban, mint eddig bármikor, ezt a flow-t kell fenntartaniuk áprilisig.

Kövesdi Miklós Gábor, Fotók: Facebook/Freeszfe/Fabian Schober, Gombos Viola Lotti - szmo.hu
2021. október 15.

Október 12-én az Universität Mozarteum Salzburgban átadták a FreeSZFE Egyesület végzős hallgatóinak a diplomájukat. Két friss diplomás színművészt kérdeztem az ünnepi eseményről. Elsőként Rohonyi Barnabást.

- Meséld el röviden, hogy zajlott a diplomaátadó.

- Elképesztően meleg fogadtatásban részesítettek minket. Azt mondták, ők nem szoktak ilyen diplomaosztó ünnepséget rendezni, mert az utolsó évben a diákok már szanaszét vannak. Ez ránk is igaz, de hála Istennek a tizenegyből nyolcan meg tudtuk oldani, hogy együtt legyünk.

Énekeltek, zongorázáztak nekünk, beszédet mondott a rektor és a tanszékvezető.

Ezután megvendégeltek minket egy olasz étteremben vacsorára, úgymond bankettre, ahol akkora pizzát ettem, amekkorát még soha életemben nem láttam.

- Kérlek, légy őszinte. Ha rajtad múlna, mit választanál? Jobban örülnél, ha az elmúlt egy év eseményei nem történnek meg, és az eredeti tervek szerint, a Színház és Filmművészeti Egyetemen veheted át a diplomádat, vagy azt mondád, jó ez most már így, jobban örülsz a salzburgi egyetem papírjának?

- Nehéz erre válaszolni. Ami történt, megtörtént, nem tudunk változtatni rajta. Ha az egyetem erőszakos elfoglalása nem történik meg, akkor akkor a legboldogabban vettem volna át a diplomámat az osztályfőnökeimtől Magyarországon.

Így viszont, a harc és az átélt élmények tükrében végtelenül büszke vagyok rá, hogy ez sikerült, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki akár csak egy kis homokszemet is arrébb mozdított az ügyünkért.

- Az itthoni történések és az, hogy végül egy külföldi egyetemtől kaptok diplomát, kinyitott kapukat külföldön?

- Egyelőre nem érzek ilyen hatást. Az biztos, hogy a FreeSZFE Egyesület és az egyetem között igen.

Hogy innentől kezdve lesz-e hosszabb távú, munkaalapú együttműködés, azt szerintem rajtunk múlik, az egymást kereső vagy nem kereső fiatalokon.

- Diplomás színész lettél, de ez nem a vég, hanem a kezdet. Miben, hol láthatunk a közeljövőben?

- A legutóbbi bemutatóm a Jurányi Házban, a Narratíva társulat égisze alatt bemutatott A Negyedik – Dante pokla, Hegymegi Máté rendezésében. Emellett amire nagyon büszke vagyok, hogy egy rendező évfolyamtársammal (Sándor Dániel Máté) – és még sokakkal – megcsináltuk Mozart Don Giovanni című operáját, amiben én játszom a címszerepet.

Ez a Marczibányi Téri Művelődési Központban látható. A csapat fele operaénekes, a fele színész. Nagyon izgalmas színházi mix, és az operát olyan szemüvegen keresztül mutatja meg, amin keresztül nagyon kevesen. Valószínűleg pont az a lényeg, hogy nem kell hozzá szemüveg.

Vannak bemutatóim a Belvárosi Színházban a Budapest, Te című előadásban vagy a Válaszfalakban. Az eddig darabjaimat továbbra is játszom, illetve előre láthatólag januárban fogjuk bemutatni Budapesten a Nevetséges Sötétség című előadást, amit anno még júliusban a Szentendrei Teátrumban adtunk elő.

Ezen kívül most kezdek el próbálni a Táp Színházban Laboda Kornél és Dékány Barnabás rendezésében az A című előadást, amit Znajkay Zsófia írt. A darab egy autista kislány iskolai és élet béli nehézségeiről szól.

Decemberben a Belvárosi Színházban lesz még egy bemutató, amiről egyelőre nem árulhatok el részleteket, illetve, ha minden jól megy, márciusban Kecskeméten a Rómeó és Júliában fogom az egyik címszerepet játszani.

Az évfolyam nevében Gombó Viola Lotti mondott beszédet (akivel korábban a Becsúszó szerelem című film kapcsán már interjúztam).

- Kérlek, pár mondatban meséld el, milyen élmény volt a diplomaátadó, milyen érzések, gondolatok kavarognak benned.

- Nagyon európai közegben érezhettük magunkat. Rendkívül kedvesek, nyitottak voltak a salzburgiak. Jókat beszélgettünk a színházról és arról, hogy miként működik a művészeti felsőoktatás ott, és nálunk milyen.

Nagyon sok barátot szereztem és nagyon jól éreztem magamat ott ebben a néhány napban. Engem egy Esther nevű lány mutatott be, vele is nagyon összebarátkoztam.

Egy éve nem gondoltuk volna, hogy lesz diplománk. Benne voltunk ennek a nagy felősoktatási kavalkádnak közepében. Nagyon jó, hogy lett egy pozitív mentsvárunk. Ahogy el is hangzott ott, ez egy felemelő, történelmi pillanat volt.

Sok inspiráló, művészi gondolattal gazdagodtam, ami lelkileg feltöltött.

- A jövőben kapcsolatban maradtok valamilyen formában a FreeSZFE Egyesülettel?

- A FreeSZFE szerencsére egy élő, működő szervezet, amely nélkülünk is dolgozik tovább. Természetesen igyekszünk aktív egyesületi tagok maradni, és folyamatosan értesíteni fognak minden olyan akcióról, megmozdulásról, ami érint minket. Illetve mi is próbálunk támogatókat szerezni.

- Merre tovább, ami a pályát illeti?

- Az Orlai Produkciós Irodánál játszom két új darabban. Az egyik az Amy világa Hernádi Judit főszereplésével, Valló Péter rendezésében. Illetve a Budapest, Te című előadást is most mutattuk be a Belvárosi Színházban, ezt osztályfőnököm, Pelsőczy Réka rendezte.