Utazás a szarvas torkán keresztül – megnéztük a Vadászati Világkiállítást

Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:

Háromszor érte támadás pár napon belül a Magyarországot is ellátó Barátság kőolajvezetéket. Az ukrán 14. drónezred kamikaze drónokkal csapott le az Unecsa olajterminálra, amely a vezeték legnagyobb központja. Innen biztosítják a kőolaj zavartalan szállítását a mintegy 9000 kilométer hosszú rendszeren keresztül, többek között Magyarország és Szlovákia felé. A támadásról csütörtök este fél 11-kor a magyar nemzetiségű, ungvári származású Robert Brovdi – más néven Bródi Róbert –, az ukrán hadsereg pilóta nélküli repülőgépes erőinek, az SZBSZ-nek a parancsnoka számolt be a Telegramon. Bródi a „Magyar Madarai” drónegység alapítója, katonai hívójele: Magyar (МАДЯР). A támadásról videót is közzétett, majd azt írta: „Az Unecsa-finomító kapott a pofájára. Jöhet a javítás 48 órán belül. A fullánkot a 14. SZBSZ-dandár pilótái juttatták el a férgeknek. Az SZBSZ Madarak útja az orosz finomítók ellen folytatódik. És még valami, finomabban, személyesebben: Ruszkik, haza!” – az utolsó két szót már magyarul. Bródi Róbert civilben üzletember, az ukrán agrártőzsde korábbi vezetője, aki 2025. május 8-án Volodimir Zelenszkij elnöktől megkapta az Ukrajna hőse kitüntetést.

A magyar külügyminiszter azonnal reagált. Szijjártó Péter szerint ez „újabb támadás hazánk energiabiztonsága ellen, és egy kísérlet, hogy belerángassanak minket a háborúba”. A poszt alatt azonnal beindult az adok-kapok Radosław Sikorski lengyel külügyminiszterrel: előkerült a szolidaritás, az Északi Áramlat, sőt még a „magyar meló” kifejezés is. A vitába végül bekapcsolódott Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter is, aki szerint Magyarország energiabiztonsága saját kezében van: „Diverzifikáljanak, függetlenedjenek Oroszországtól, ahogy Európa többi országa is tette.” Közben a Mol azt közölte, a Barátság vezetéken újraindult a szállítás. Van-e okunk attól tartani, hogy ha folytatódnak a támadások, nem lesz benzin? Miért ragaszkodik ennyire Magyarország az orosz olajhoz, és képesek lennénk-e más forrásból is fedezni az igényeinket? Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

– Kell-e attól tartani, hogy nem lesz benzin?

– A válasz: nem. Magyarországon stratégiai készleteket tartanak fenn. Először, ha jól emlékszem, 30 napnyi készletet írtak elő, később 60 napot, most pedig már több mint 90 napot. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség nyilvántartása alapján jelenleg 96 napra elegendő nyers kőolaj és feldolgozott üzemanyag áll stratégiai tartalékként rendelkezésre. Vagyis nem kell attól tartani, hogy a közeljövőben hirtelen bármilyen okból üzemanyaghiány alakulna ki.

– De mi történik akkor, ha sikerül teljesen megsemmisíteni az unecsai elosztóállomást? Előfordulhat, hogy teljesen kiesik a Barátság kőolajvezeték, amelyen jelenleg Magyarországra kőolaj érkezik?

– Szerencsére nem ez az egyetlen útvonal. Ott van az Adria vezeték is. Unecsa nemcsak a Barátság vezeték fontos csomópontja, azaz nem kizárólag Magyarország és Szlovákia ellátása miatt jelentős,

Ez azért fontos, mert az utóbbi időben megszaporodtak az ukrán támadások az orosz finomítók ellen, nagyjából a kapacitásuk 30 százalékát már megsemmisítették. Emiatt Oroszországban, főleg a távol-keleti régiókban üzemanyaghiány alakult ki, kilométeres sorokban várnak az emberek, és alig tudják ellátni őket. Ezért Oroszország most Belorussziából próbál üzemanyagot beszerezni, így vált különösen fontossá az említett elosztóállomás. Tehát a támadás elsődleges célja ez volt, a magyar és szlovák ellátás érintettsége inkább csak járulékos következmény. Az ukránok részéről ugyanakkor politikai üzenet is: régóta mondják, hogy Magyarországnak és Szlovákiának is le kellene válnia az orosz olajról. Az orosz olaj viszont annyival olcsóbb, hogy a MOL és a magyar állam, haszonélvezőként nem akar lemondani a többletbevételről.

– Ez a támadás megdrágíthatja-e annyira az orosz kőolajat, hogy már ne érje meg megvásárolni?

– Nem, mert az orosz kőolaj önköltsége elég alacsony, majdnem olyan, mint az araboknál. Jó hatékonysággal, nagy mennyiséget tudnak kitermelni és értékesíteni. Az oroszoknak érdekük fenntartani az eladásokat, amíg csak lehet, hiszen kemény valutát kapnak érte, amit a háborúra fordítanak.

– Így tulajdonképpen részben a magyar állam finanszírozza az orosz háborút.

– Így van, a magyar és a szlovák állam is.

– Gyakran hallani azt az érvet, hogy azért nem tudunk az orosz olajról könnyedén leválni, mert a finomítók kifejezetten az orosz, uráli típusú olajra vannak állítva.

– Ezt szeretném pontosítani. A sajtóban gyakran kész tényként kezelik, hogy ezek a finomítók át vannak állítva az uráli olajra, de ez nem igaz. Nem átállítva, hanem optimalizálva vannak rá. A kettő nem ugyanaz. Minden finomító képes különböző típusú olaj feldolgozására, csak más-más a kihozatal. A szocialista időszakból örökölt ellátási lánc miatt került többségében uráli olaj Magyarországra és Szlovákiába, ezért optimalizálták erre a kihozatalt. De ez nem jelenti azt, hogy más típusú olajat ne tudnának feldolgozni.

Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani.

– És most úgy tűnik, az ukránok most már tényleg elszánták magukat...

– Nyilvánvaló, hogy ehhez a mostani akcióhoz megkapták a nyugatiak, köztük az amerikaiak jóváhagyását. A helyzet az, hogy elegük lett abból, hogy egyes európai országok, főleg Magyarország, továbbra is finanszírozzák az oroszokat. Bár más európai országok is vesznek orosz olajat feketén vagy LNG-t, de ezek volumene meg sem közelíti a magyar és szlovák vásárlásokat. Magyarország ebben élen jár. Az orosz nyersolaj exportja jelenleg főleg Kínába és Indiába irányul, de a háború előtti uniós mennyiséget meg sem közelíti. Részben mert nincs ekkora igény, részben mert csak tengeri úton tudják szállítani, ami drágább. Így az orosz fosszilis export mennyisége 20–25 százalékkal csökkent, a bevétel pedig közel 50 százalékkal esett vissza. India és Kína tehát erősen kihasználja az oroszok helyzetét, és jóval olcsóbban vásárolja meg az olajat és az LNG-t.

– Mik a magyar perspektívák?

– Nem olyan bonyolult. Az Adria vezeték azonnal bevethető. Ha a MOL ragaszkodik az uráli olajhoz, akkor beszerezhető akár hasonló típusú, vagy akár ki is keverhető. Maga az uráli olaj sem homogén, hanem egy keverék. Ki lehetne keverni akár Százhalombattán, de az omisalji tartályparkban is. Valójában nem technikai, hanem üzleti érdekek miatt ragaszkodnak hozzá. Az ár mindig a brenti jegyzéshez igazodik, tehát a fogyasztói ár nem lenne magasabb. A horvát tranzitdíj magasnak tűnik, de ha nagyobb mennyiséget szállítanának, egy tonnára vetítve olcsóbb lenne.

legfeljebb 11–12 millió tonnát. Tehát ellátási gond nem lenne.

– – Mik ezek az üzleti érdekek? A MOL már nem állami cég, jól tudom?

– A magyar államnak már nincs benne közvetlen részesedése. Korábban volt, közel 25 százalék, de ezt kiszervezték alapítványokba. A MOL alapszabálya szerint egyetlen tulajdonos szavazati joga sem lehet 10 százaléknál több, így hiába volt az államnak 25 százalék körüli részesedése, csak 10 százalékos szavazati joggal élhetett. Amióta viszont három alapítványba szervezték ki, az MCC-be, az Új Európa Alapítványba és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványba, a 25 százaléknyi részvény ismét 25 százaléknyi szavazati erőt képvisel. Ezzel a menedzsment lényegében leválthatatlanná vált.

– Kik húzzák a nagy hasznot?

– Egyrészt a magyar állam adó formájában. Van egy rendelet, amely szerint az uráli és brenti olaj közötti árkülönbségből származó extraprofit 98 százalékát adóként be kell fizetni. Másrészt a MOL osztalékot is fizet,

Arról nem is beszélve, hogy azt mindenki tudja, talán az Átlátszó írt róla hosszabban, hogy micsoda összefonódások vannak mind a gáz, mind az olaj oldalon, hány közvetítő cég van még az eladó orosz vállalat és a MOL között. Azaz egy csomóan elteszik a maguk kis hasznát, egy-két cent, tíz cent, húsz cent ide-oda tonnánként, és már mindjárt összejön egy jó néhány milliárd forint.

– Mennyi adóbevétel esne ki, ha szakítana Magyaorszg az orosz olajjal?

– Pontosan nehéz megmondani, de körülbelül 400–500 milliárd forintnyi adóbevételről van szó, amit a különbözet alapján szed be az állam. Ezért védi a kormány tűzzel-vassal az extraprofitadót.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy teljesen leáll a Barátság vezeték?

– Igen, elképzelhető. A MOL már utalt rá, hogy lehetőség van a Barátság ukrajnai ágát használni, akár kazah vagy azeri olaj szállítására is. Ezért bombázták az oroszok az odesszai kikötőt, mert tartanak attól, hogy a közép-ázsiai országok be akarnak törni erre a piacra.

– De egy teljes leállás idejére a 90 napos tartalék elegendő lenne.

– Egy műszaki helyreállítást, egy kerülő vezetékszakasz építését 90 nap alatt meg lehet oldani. Ez mindig csak akarat kérdése. Amíg a MOL hatalmas nyereséget tud realizálni, addig nem változtat az üzletpolitikáján. Csak akkor lesz valódi akarat, ha ez a nyereség elolvad.

„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

- írta, majd hozzátette:

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

- zárta értékelését.

Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.