„Úgy próbálnak fifikázni, hogy nem értik a rendszert” – szakértő a horrorisztikus gázszámlák okáról

Miközben Antony J. Blinken amerikai külügyminiszter és vezető nyugati diplomaták a NATO miniszteri értekezlete után szerdán megerősítették, hogy továbbra is töretlenül támogatják Ukrajnát, egyre több sajtóhír szól arról, hogy a színfalak mögött elindult a tapogatózás a tárgyalásos rendezés irányába. A Bild című német lap névtelen kormányzati forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az Egyesült Államok és Németország a fegyverszállítások korlátozásával ösztökélnék arra Zelenszkijt, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Ha ilyen terv nem is létezik, a fegyver- és lőszerutánpótlás enélkül is akadozik. Az Egyesült Államokban a republikánusok az anyagi források elzárásán dolgoznak, Európában pedig Szlovákia és Hollandia álláspontja is meginoghat Ukrajna támogatását illetően.

A New York Times szerint ugyanakkor az ukrán közvélemény továbbra is ellenzi a béketárgyalásokat. Igaz, 10 százalékról 14 százalékra emelkedett a támogatók aránya, de az elsöprő többség hallani sem akar arról, hogy területeket adjanak fel. Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel arról beszélgettünk, mire számíthatnak most az ukránok.

– Bár a Stoltenbergék ezt tagadták, Borrell is cáfolta, de egyre több hír szól arról, hogy a színfalak mögött azon gondolkoznak, rá kellene bírni a feleket egy megállapodásra.

– Ez pontosan így van, a színfalak mögött folynak a tárgyalások. Azt lehet tapasztalni, hogy belefáradtak a háborúba. Nemcsak pszichikailag, meg fizikailag, meg a hadsereg szempontjából, hanem pénzügyileg is, és

Csak azt nem tudják, hogy mi legyen a forma, amiben meg kellene állapodni úgy, hogy ebből emelt fővel lehessen kijönni.

– Veszíthet Ukrajna területet?

– Területveszteség biztos, hogy lesz Ukrajna részéről, csak azt nem lehet tudni, hogy kisebb vagy nagyobb. De az ukránoknak figyelembe kell venni azt, és ezt az egész megállapodásnak tartalmaznia kellene, hogy az orosz törvények négy megyét Oroszország részévé nyilvánítottak. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy ukrán részről ebbe belemennének, nyugati részről ugyanakkor próbálják őket rábeszélni, hogy tegyenek engedményeket.

– Ebben a nyugati igyekezetben benne lehet az is, hogy Magyarország után most már úgy tűnik, hogy Szlovákia és Hollandia is kifelé kacsintgathat az európai egységből?

– Azt mondom, hogy igen, de a többség továbbra is folytatni akarja Ukrajna támogatását.

– Mi az a legkevésbé fájdalmas veszteség, amibe az ukránok bele tudnának egyezni, ha nincs más választásuk?

– Az ukránok egyelőre semmibe sem akarnak belemenni, azt mondják, hogy ők az eredeti helyzethez akarnak visszatérni, tehát mindent vissza kell kapniuk. Erre viszont nincs esély.

– Sokáig nagyon erős volt az elszántság, a nyugati vezetők azt hangoztatták, hogy Ukrajnát a végsőkig támogatják.

– Támogatják, de hogy a végsőkig, az nem egészen biztos. Valahol meg kell állni. Most már a józan ész kezd lassan előretörni, azt mondják, meg kellene valahogy oldani, hogy befejeződjön a háború, megszüntessék a harcot, az ellenségeskedést. Azaz az ellenségeskedést nem biztos, hogy sikerül, de a harcot meg lehet szüntetni.

– Milyen precedenst teremthet az a nemzetközi jogban, ha egy területszerző háború végül azzal zárul, hogy elismerik azt az egyoldalúan hozott orosz törvényt, miszerint ezeket a megyéket Oroszországhoz csatolták?

– A háborúban a nemzetközi jogot nem nagyon veszik figyelembe, azt majd utána oldják meg a jogászok, ahogy akarják. A háborúban érdekek érvényesülnek, és megpróbálják az érdekek érvényesülése érdekében alakítani a harcokat, illetve a politikát. Aztán, hogy ez most jogilag helyes-e vagy nem, az egy más kérdés.

– Érdemes kicsit az anyagháborúról is beszélni. Sokáig úgy látszott, hogy a nyugati készletek kimeríthetetlenek, és csak idő kérdése, hogy az oroszok mikor merülnek ki. Mostanra viszont az oroszok összeálltak Észak-Koreával.

– Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy amikor az oroszok arra kényszerülnek, hogy az észak-koreaiakkal tárgyaljanak, az Észak-Koreának ad egy olyan pozíciót, hogy úgy gondolják, hogy ők erősek, mert az oroszok foglalkoznak velük. Tehát ki tudnak törni az elszigeteltségükből.

– Ha ilyen béke jönne létre, mint amiről beszélt, tehát Ukrajna területének egy részét kénytelen lenne feladni, nem járnánk úgy, mint az első világháború végén Európa? Azaz, hogy ez nem béke lesz, csak egy tűzszünet?

– Lehet, hogy itt amúgy sem békemegállapodás lesz, hanem csak leállítják a harcokat, és egy alacsony intenzitású konfliktus a jövőben is folytatódik, azaz nem fognak megállapodni, és nem fognak semmiféle békeszerződést aláírni.

– Viszont ebben az esetben Ukrajna NATO-tagsággal kapcsolatos ambíciói jégre kerülnek.

– Egyelőre ezt el lehet felejteni.

Arról szó lehet, hogy meghívást kap, de a meghívásban soha nincs határidő.

– Mi történik, ha az Egyesült Államokban jövőre Trump nyer? Akkor még ennyi támogatást sem kaphat Ukrajna.

– Még nem lehet tudni, hogy mi lesz az amerikai választás eredménye. Ez jövő év november 4-én dől el. Addig jónéhány hónap eltelik még.

– Gondolom, azért számolnak egy ilyen forgatókönyvvel.

– Számolnak nyilván ezzel is, de egyelőre nem ez a meghatározó. Most az a meghatározó, hogy

emiatt valamit össze kellene hozni annak érdekében, hogy ne kelljen ennyit költeni a háborúra.

– Mire számítsunk az elkövetkezendő fél évben? Mert bármi is van a színfalak mögött, itt gyors változás biztosan nem lesz.

– Semmi különösre nem lehet számítani az elkövetkezendő hónapokban. Csak annyira, hogy a hideg miatt leállnak egy kicsit a hadműveletek.

– Tehát bármi is történik a színfalak mögött, amit kifelé kommunikálnak, az ugyanaz marad. Támogatják Ukrajnát, mellette állnak, ukrán részről a végsőkig kitartanak, illetve az oroszok pedig mondanak, amit éppen mondanak.

– Körülbelül erről szól a történet.

„Nekünk az fáj a legjobban, hogy idén hatezer műtét ragadt benn, vagyis ennyi beteg ellátása nem valósult meg, és nem azért, mert nem volt rá forrás” – mondta Kiss Zsolt az Economxon szerdán megjelent interjúban. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója azonban arra már nem tudott választ adni, hogy mi állhat a több ezer elmaradt műtét hátterében. Úgy véli, ez önmagában nem magyarázható az orvos- és a szakdolgozó hiánnyal, nincs eszközhiány sem, de még a kórházi adósság sem okozhat féket a gazdasági vezetők gondolkodásában. Ami biztos, mindez komoly következményekkel jár: Magyarországon például évente 10 ezer térdprotézis műtétet végeznek, de ebben a pillanatban is 12 ezren vannak a várólistán.

Kunetz Zsombor egészségügyi elemző szerint elgondolkodtató, hogy a NEAK főigazgatójának fogalma sincs arról, mi állhat az elmaradó műtétek hátterében.

– Ha maga a NEAK vezetője nem tudja ezeknek az elmaradó műtéteknek az okát, akkor azért felmerül az emberben néhány kérdés. Először is felmerül a kérdés, hogy valóban ő-e az az ember, akit ez a pozíció megkíván, ha a rendelkezésére álló adatokból nem tud következtetéseket levonni. Aztán felmerül az a kérdés is, hogy mennyire hitelesek ezek az adatok, vagy esetleg kozmetikázottak. Ha utóbbi, akkor vajon melyik részen tér el a valóságtól az adathalmaz?

– Véleménye szerint mi állhat az elmaradó műtétek hátterében valójában?

– Takács Péter egészségügyi államtitkár egy interjúban elismerte, hogy vannak olyan beavatkozások és ellátások, melyeket jelentősen alulfinanszíroz a rendszer, miközben olyanok is, amiket túlfinanszíroznak, és ez végül is kiegyenlíti egymást.

Az államtitkár szavai alapján érdemes lenne a NEAK-nak megnézni, hogy melyek az alulfinanszírozott ellátások, köztük vannak-e például a csípő- vagy térdprotézis beavatkozások, és ha igen, akkor máris érthetővé válik, hogy a kórházaknak egyáltalán nem érdeke a saját, eddigi jelentős adósságállományát tovább halmozni. Márpedig ha alulfinanszírozott ellátást végeznek, akkor az adóságot fogják tovább növelni. Az okok közé tartozik az is, hogy a mai kórházvezetések a NER közeléből kerülnek ki, ahol nem a gondolkodást, hanem a lojalitást díjazzák, ezért nem érdekeltek és nem kreatívak a probléma megoldásában. Harmadrészt pedig olyan brutális szakemberhiánnyal küszködnek az egészségügyi ellátóintézmények, ami önmagában teszi lehetetlenné a felhalmozott várólisták ledolgozását. Szóval komplex a probléma, de azt gondolom, hogy a NEAK vezetőjének ezt illene átlátni, ami ha nem megy, akkor le kell mondani.

– Más országokban hogyan próbálják kezelni az elmaradt műtéteket és a várólistákat?

– Németországban viszonylag kicsi a várólista, Angliában pedig nagy a várólista. Azonban ezekben az országokban szembenéznek a problémával, ha van, és

Ehhez képest Magyarországon a gondokat berugdossák a szőnyeg alá, de ettől a probléma még ugyanúgy megmarad, csak legfeljebb nem látszik a nagyközönség számára.

– Hogyan lehetne a legegyszerűbben és leggyorsabban ledolgozni ezt a hatezer elmaradt műtétet?

– Ez nem lesz egyszerű, nem fog menni egyik pillanatról a másikra, hiszen a gyors eredményhez máshonnan kellene erőforrást elvonni. Mondok egy példát: amikor elkezdtem az egyetem előtt az egészségügyben dolgozni műtősfiúként és betegszállítóként, akkor egy betegcsere a műtőben 10-15 percig tartott, ami alatt a következő beteg már az érzéstelenítőt is megkapta.

Ahhoz, hogy legalább elkezdődjön a tisztességes ellátás, szerintem alapjaiban kellene átnézni és megváltoztatni az egészségügyi struktúrát, és megfelelő vezetőket kell az egyes pozíciókba ültetni.

- Kiss Zsolt szerdai interjújában szóba került az is, hogy a NEAK főigazgató korábban egy egészségügyi konferencián azt mondta, nem tudja hova tűntek a rendszerből a betegek.

– Valószínűleg arról lehet szó, hogy ha összevetjük a Covid előtti, 2018-as és 2019-es esetszámokat a mostanival, akkor jelentősen alacsonyabb számokat láthatunk a rendszerben. Korábban ráadásul a vattázás is feljebb tornázta a mutatókat, vagyis az a jelenség, amikor egy-egy esethez több, valójában nem elvégzett ellátást is elkönyveltek, amivel a kórházak a finanszírozásukat próbálták feljebb tornázni. De szerintem nem erről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy

miközben utóbbinak is jelentési kötelezettsége van a NEAK felé. Kiss Zsolt szavaiban mindenesetre ellentmondás van, hiszen a szerdán megjelent interjúban úgy fogalmaz, hogy nem csökkent a Covid alatt a betegellátás szintje, majd a következő mondatban a pandémia alatt összeszedett hátrányok ledolgozásáról beszél. Márpedig ezek egymásnak ellentmondó kijelentések. Ez is jól példázza, hogy ebben a rendszerben a lojalitás sokkal fontosabb a szakmaiságnál, hiszen véleményem szerint a főigazgató is pontosan tisztában van azzal, hogy mi a válasz a betegek eltűnésére, de ezt nem mondhatja ki, és kénytelen hazudni két mondaton belül.

– A NEAK főigazgatójának szavai alapján tehát kevesebb a beteg, de mégis nőttek a várólisták. Ez mit jelenthet?

- Ez matematikailag nem stimmel, sehogy nem jön össze. Egy dolgot tartok elképzelhetőnek: az egészségügy mára annyira összeomlott és szétesett, hogy kevesebb beteg ellátására sem képes. Lehet, hogy annyira komoly baj van a rendszerrel, hogy az alacsonyabb betegszám ellátása is gondot okoz. Más nem jöhet számításba.

Eszter nyolc éve költözött ki férjével az Egyesült Államokba, két lányuk már kint született, de mivel maga is nagyon fiatal, élénken él benne minden, ami a magyar iskolákban történt vele.

Különösen annak fényében mondja ezt, hogy családjával egy krízisen is keresztülment az utolsó évben, az iskola pedig példaértékűen állt a helyzethez, végig a család és a gyerekek segítségére volt.

- Mi a véleményed az amerikai oktatási rendszerről?

- Ebben én nagyon markáns véleményt fogalmazok meg: már gimnazistaként összehasonlítottam a magyar rendszert az amerikaival, és már akkor úgy gondoltam, hogy nem szeretném a saját gyerekemet magyar iskolába járatni. Már akkor is az amerikai iskolákkal szemeztem. Igazából találtam is egyet, Diósdon van egy keresztény amerikai iskola, ami lényegesen kevesebbe kerül, mint a Nagykovácsiban lévő. Nyáron családi okokból felmerült a hazatelepülés lehetősége is, akkor oda mentek volna tanulni a gyerekek.

- Hogy épül fel kint az oktatás?

- Az első év a kindergarten, utána 12 évfolyamos iskola következik, ami három részre tagozódik: low-, middle- és high schoolra. Aki augusztus elsejéig betölti az ötödik évét, az mehet kindergartenbe, amiről én a németes kifejezés miatt azt hittem, hogy óvoda, de nagyot tévedtem. Ez nem óvoda, hanem a magyar első osztálynak felel meg. Itt tanulnak meg írni, olvasni, számolni. Komoly is a követelmény: aki nem tanul meg olvasni, az nem megy tovább elsőbe.

- Az idősebbik lányod most hányadikos?

- Most másodikos, így neki ez a harmadik éve ebben az iskolában.

- A kisebbik?

- Ő most lett ötéves, de nem kezdte el a kindergartent, hanem ugyanannak az iskolának van egy academy preschoolja, és oda jár. Azt el kell mondjam, hogy ők magániskolába járnak, ez itt az Egyesült Államokban egyáltalán nem különleges. A különbség nem nagy az állami- és a magániskolák között, de nekem fontos volt, hogy keresztény iskolában tanuljanak, és ezt találtuk. A keresztény iskolák közt is van két irány, itt nem apácák és szerzetesek tanítanak, ez a lazább, a mission school. Egy héten egyszer van mise, de egyébként normál iskolaként funkcionál. Nekünk számított, hogy a tanárok keresztények. De akár állami az iskola, akár vallásos, elképesztően patriótának nevelik a gyerekeket. Minden iskolának van egy amerikai futball-csapata, a mi iskolánkban az a Patriots, szóval nem csak az amerikai identitást nevelik bele a gyerekekbe, de azt is, hogy ők melyik focicsapathoz tartoznak, esetünkben te egy Patriot vagy - tanítják nekik. Ez nagyon szépen erősíti a csapatszellemet.

- Amerikában sokat hallani az iskolai lövöldözésekről. Nálatok téma-e ez egyáltalán, és ha igen, hogyan védekezik az iskola?

- Az ilyen hírek engem is mindig nagyon megijesztenek. Pár éve a mi iskolánkban lezárták az összes külső bejáratot, nem lehet csak úgy besétálni az épületbe, csöngetni kell, és akkor engednek be, ha látják, hogy te vagy az. Aztán van nálunk egy rendőr is, aki folyamatosan bent tartózkodik az iskolában, akit szintén nagyon szeretnek a gyerekek. Ő ott van akkor is, amikor nyílt nap van, az ajtóban áll, arcról ismer mindenkit, pedig több százan járunk ebbe az iskolába.

- Milyen felszereltségű a suli?

- Érdekesség, hogy a környékünkön lévő állami iskolák modernebbek, mint a miénk. Elképesztően jól felszereltek. Itt, Amerikában adót fizetsz a helyi önkormányzatnak a ház után, amiben élsz, akár bérlő, akár tulajdonos vagy. Annak egy részéből tartják fenn az iskolákat, és mivel ez egy jó környék, jut elég pénz rájuk. Elképesztően felszerelt épületeik vannak, sportlétesítményeik, ilyesmi.

- A magyar viszonyokkal összehasonlítva tudsz példát mondani?

- Ami a leginkább egyszerűsíti az életem, hogy semmit nem kell a gyereknek megvennem, hanem mindent megkap az iskolában. Úgy kezdi az évet, hogy ott van a padon a műanyag doboz, ami tele van a megfelelő színű ceruzákkal, zsírkrétákkal, filcekkel, füzetek vannak, minden gyerek kap iPad-et, ezt szerencsére nem hozhatja haza még.

egy része visszamegy - ezek a felmérések, amit láttamoznom kell -, más részét itthon hagyhatja. De harmadik osztályig nincs osztályzás sem. Csak tájékoztatnak.

- Milyen következményei vannak a rosszul sikerült felméréseknek?

- Vannak olyan tesztek, amelyeket az egész országban kötelező megírni. Az a MAP teszt. Az egyik része nyelvi és művészeti-, a másik matematikai képességeket mér. Az eredményt rögzítik év elején, januárban és áprilisban. Nekünk nem volt ezzel soha gondunk, így igazából nem tudom, mi történne, ha nem jó eredményt írna a gyerek. De ez a teszt nagyon izgalmas. Az iPad-en csinálják, és úgy tervezték meg a programot, hogy ne tudjanak egymásról másolni.

A végén egy diagramot kapunk, azon látszik, hogy mennyi pontot ért el a lányom, mennyi az átlag az iskolában, mennyi az átlag a környéken és mennyi országosan.

- A tanár akkor nem is értékel?

- De, az sem marad el. Van évente 4 szülői, és ami nekem nagyon tetszik, hogy nem úgy vannak, mint Magyarországon, hogy kiáll a tanár és elmondja az összes szülő előtt a dolgokat. Itt egy egész napot szánnak arra, hogy találkozz a tanárral és ezen a napon nincs is tanítás. Előre be kell foglalnod az időpontodat és kettesben lehetsz a tanárral. Kicsit olyan, mint otthon a fogadóóra, csak több időt szánnak a szülőkre, és el is kell rá menni. Év elején van egy nap, amikor bemutatkoznak egymásnak a családok és a tanárok, az esemény neve: Ismerd meg a tanárodat. Ilyenkor a tanár megmutatja a tantermet, ad a gyereknek ajándékcsomagot, mesét, nyalókát, azután kezdődik csak az első nappal a tanítás. A második héten van egy frontális szülői értekezlet, akkor ismertetik a tanévben fontos dolgokat, elvárásokat, mi hogy lesz. Olyankor találkozhatsz a többi szülővel is. Az első ilyen nap nekem hatalmas élmény volt. Ültem abban a szép, színes, kidíszített osztályteremben, egy tökéletes osztálytermet képzelj el, ott volt a tanár, az asszisztens, hallgattam őket és úgy mentem haza, hogy én legszívesebben visszamennék az iskolába újra diáknak, annyira jó lenne itt tanulni. Azt éreztem, hogy nagyon jó a gyerekemnek, amiért ide járhat, mert ez egy tök jó iskola.

- Hány tanár van a gyerekekkel nap közben?

- A mi iskolánkban kindergartenben és első osztályban folyamatosan két ember van a gyerekekkel, egy tanító és egy asszisztens, az osztály pedig 16 fős. Második osztálytól egy tanárral mennek tovább, és egy asszisztens jut 3-4 tizenhat fős osztályra. Ami még nagy különbség a hazai rendszerhez képest, hogy

A másodikos sem viszi az osztályát harmadikba.

- Minden évben más tanár tanítja az osztályt?

- Nem egészen. Nem csak a tanárok cserélődnek le (ami egyébként szomorú, mert annyira jók, hogy fájdalmas a búcsú), az osztályok összetétele is minden évben más.

- Maguk a gyerekek? Ezt hogy keverik ki?

- Ezt sosem tudjuk, de olyan érzésem van, hogy a nehezebb eseteket szétszórják az évfolyamon. Év végén leülnek az előző évi tanárok és a következő évi tanárok, és egyenként végigmennek a névsoron és szétosztják a gyerekeket az évfolyam 4 osztályába.

- Minden tanévben új osztálytársai lesznek a gyerekeknek?

- Igen, de azért van egy pár, aki megmarad. Ez minden évben izgalmas, augusztus elsején tudjuk meg, hogy ki a tanár és kik lesznek az osztálytársak. Arra azért figyelnek, hogy legalább egy barátja ott legyen mindenkinek, ne szeparáljanak senkit el teljesen.

- Legendás az amerikai filmekből ismert iskolai ebédlő. Bent esznek a gyerekeid?

- A mi iskolánkban helyben főzik az ételt, és nagyon odafigyelnek a különböző allergiákra, például semmiféle mogyorós dolog nem mehet be az épületbe. Még egy nutellás szendvics sem. A lányomnak tejallergiája van, ezt az iskolai nővérnek év elején kell jelezni, és akkor külön tálcán kap mindent az ebédnél.

- Próbálom elképzelni: tudod, hogy egykor mennek majd enni, akkor bemész a suliba és az iskolai menzán együtt esztek, majd mindenki megy a dolgára?

- Körülbelül. A portán bejelentkezel, öt dollárt fizetsz, és együtt ehettek. De tényleg nagyon jó ebéd van öt dollárért. Én nem szoktam szólni a lányomnak előre, mindig meglepem. Pontosan lehet tudni, hogy hánykor mennek, és nagyon élvezi ezeket az alkalmakat.

- Vannak délutáni foglalkozások?

- Az iskola 8-15 óráig tart, kivéve a szerdákat, akkor reggel 9-kor kezdenek, de nem csak nálunk, ez általános. Azoknak a családoknak, ahol mind a két szülő dolgozik és háromkor nem tudják hazavinni a gyereket, biztosítanak iskola utáni felügyeletet este 6-ig. Addig lefoglalják őket, vannak játszóterek, tornaterem, néha filmet néznek. Az állami iskolákban a délutáni foglalkozások ingyenesek, nálunk fizetős mind. Egyébként itt a kicsiknél még nincs igazán nagy kínálat, az a nagyobbaknál jellemző. Később lehet jelentkezni majd művészeti foglalkozásokra és sportra. Nagyon jól felszerelt sportlétesítményei vannak az intézményeknek. Én azt látom, hogy a gyerekek szeretnek iskolába járni. Az enyémek alig várják, hogy mehessenek. Nagyon jó hely az iskola.

- Milyen tantárgyaik vannak?

- Van testnevelés, természettudomány, persze olvasás és írás, de még főzést is tanulnak, olyankor a konyhán főznek-sütnek. Művészeti óráik is vannak, és szerdánként bibliaóra.

- Milyenek a tanárok?

- Eddig minden évben nagyon jókat kaptunk. Az első osztályos tanárnője egy nagyon tapasztalt, idősebb nő volt, akinek az volt az utolsó tanéve.

Ő a legnyugodtabb, legrendesebb, egy kincs a tanári karban. Ezért teljesen nyugodtan bízom rá a gyerekemet, mert tudom, hogy csak épülni és kapni tud tőle, tudom, hogy vele jó neki.

- Ez olyan idillinek hangzik, ezek szerint nincsenek is problémák?

- Ezt nem mondanám, már nekünk is volt gondunk. Azt például nem gondoltam volna, hogy első osztályban is lesznek bullingolások a gyerekek között. Az egyik kislány ugyanis épp a lányomat nézte ki magának. Ezt úgy vettem észre, hogy hirtelen nem akart iskolába menni. Kérdezgettem, hogy mi a baj, és nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy az egyik kislány miket mond és csinál. Az iskola ezt példaértékűen kezelte. Minden oktatási intézménynek korcsoportok szerint van terapeutája. Amikor reggel bementem vele az iskolába, beszéltünk a tanárral, aztán a lányom beszélt a terapeutával, és már úgy tudtam eljönni, hogy nyugodt lehettem a dolog miatt. Beszéltek a másik kislánnyal, bevonták a szüleit is, a pszichológus akkor is megfigyelte őket, amikor később kimentek szünetekre, heteken keresztül foglalkoztak a problémával, hogy lássák, biztosan megoldódott a helyzet. Olyan terapeutájuk van, aki rá tudja venni a gyerekemet arra, hogy megnyíljon, még jobban, mint én. Ez nagy biztonságot ad. Annyira jól kezelték a szituációt, hogy azóta a lányom és a kislány nagyon jó barátnők lettek.

- A gyerek is szólhat a tanárnak, ha problémái vannak, vagy elvárás, hogy rajtatok keresztül érkezzen a jelzés?

- Egyáltalán nem. Elég, ha azt mondja, hogy ma nem érzem jól magam, szeretnék Mrs. Hack-kel beszélni, akkor megoldják, hogy tudjon az iskolapszichológussal beszélni. Én már csak abból tudom, hogy a lányom nála járt, hogy váratlanul kapok egy emailt, amiben tájékoztat, hogy volt egy megbeszélésük, elmondja, hogy hogy van a gyerek. Ez nekem nagyon nagy segítség. Különösen az után, amin átmentünk.

A tanárnője, a terapeuta és az igazgató is odafigyelt rá. Jó volt, hogy tudott kivel beszélgetni azokról a dolgokról, amikről velünk nem. Idén már másik tanára van, egy háromgyerekes nő, aki mozaikcsaládban él, egy végtelenül aranyos ember. Ezt a hozzáállást én nem tapasztaltam Magyarországon. Annak ellenére, hogy voltak jó tanáraim, de azt hiszem, talán a közeg nem olyan otthon, hogy a tanárokat motiváltan tartaná.

- Mit tudnál még kiemelni, ami nagyon más, mint Magyarországon?

- Nagyon gyakorlatias a rendszer. Vegyük az első osztályt. Úgy épül fel, hogy év végére a gyereknek össze kell raknia egy projektet és a projektre épül rá a tanítás. A lányom témája az volt, hogy ki kellett választania egy állatot, annak kellett utánanéznie, és írnia egy könyvet, amit aztán év végén prezentált. Ebben a könyvben különböző információk voltak az állatról. A rajzóráikon különböző illusztrációt készített ehhez, tehát több tantárgy tananyaga is erre az egy projektre épült rá. De ennek kapcsán megtanulta, hogyan kell információkat keresni, hogy kell azt felhasználni, hogy kell összerakni egy prezentációt, az milyen részekből áll, és azt is, hogy hogyan adja elő az összes szülő előtt. Mert ez volt a történet vége. Ott ültem a többi szülő között amikor az én szégyenlős gyerekem prezentált, és nagyon büszke voltam rá, hogy mennyire szépen tud előadni. Mert közben erre is megtanították. Hogy legyen képes mások előtt beszélni. És szerintem ez nagyon hiányzik a magyar oktatási rendszerből.

- Egy szégyenlős gyereket nagyon nehéz lehet rávenni a szereplésre...

- Megvan a módszerük rá. Év közben ugyanis folyamatosan prezentálnak az osztálytársaik előtt. Már 3 éves koruktól ezt csinálják, akkor vannak a „mutasd meg és mesélj róla” órák, minden héten.

Első osztályban pedig minden gyereknek van egy hete, ami csak róla szól. Ez nálunk úgy zajlott, hogy az első napra össze kellett raknunk egy kartonon egy bemutatót, a lányom betett képeket magáról, a családjáról, honnan jöttem, mit csináltam, mit szeretek - ezt prezentálta is. A második napon az ő kedvenc könyvéből olvasott fel a tanító. Volt egy nap, amikor mikrofont kapott a kezébe, és kérdésekre kellett válaszolnia, és mindenkinek kellett kérdezni, az utolsó napon pedig beültették középre és az összes osztálytársának mondania kellett valami pozitív dolgot, ami a lányomról szól. Egy ilyen közegben felnőni nagyon nagy dolog. Nem csoda, hogy annyira magabiztosak az amerikaiak. Azért, mert ezt egész kicsi korban elkezdik felépíteni bennük.

Még ha azt is akarják kifejezni, hogy lehet, hogy valamiben javítanod kellene, akkor is a pozitívumokkal kezdik. Nagyon szeretem az oktatási rendszert itt. Azt, hogy majd a végtermék mi lesz, azt nem tudom még. Persze nem hiszem, hogy azért, mert itt már 5 évesen olvasnak, okosabb 18 éveseket fognak kinevelni.

- A lányaid kétnyelvűek?

- Teljes mértékben. Kicsit tartottam is tőle, hogy oldják ezt meg. Mi itthon csak magyarul beszéltünk, ezért tökéletesen beszélnek magyarul. Angolul a közösségben és a barátoktól tanultak meg. Heti kétszer négy órát jártak közösségbe 2 éves koruktól kezdve. Persze találkoztunk angol anyanyelvű barátokkal, a tévé angolul szólt itthon, valahogy rájuk ragadt. Mind a kettőjük késve kezdett el beszélni, de a gyerekorvos mondta, hogy ne izguljak, ha két nyelvű közegben vannak, akkor később szólalnak majd meg. Aztán amikor elkezdtek végre beszélni, egyszerre használták mind a két nyelvet, úgy, hogy különbséget tudtak tenni, hogy kihez milyen nyelven szóljanak. De ők egymással már angolul beszélgetnek. Ezt is mondta előre a szakember: mivel a kortársaikkal angolul beszélnek, ezért egymással is így fognak. Azt azért nem élvezem, amikor a gyerek kijavítja az angolomat, de nagyon aranyosan csinálja, és hát ő már jobban tudja nálam.

Péntek este jelent meg a kormányrendelet a Magyar Közlönyben, amiből kiderül, hogy akiknek idén év végéig állapították meg az ellátását, azok 6 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak január elsejétől. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj 230.528 Ft-ra emelkedik, míg a medián nyugdíj (amennyinél a nyugdíjasok fele kevesebbet, fele többet kap) eléri a 204.157 Ft-ot.

A nyugdíjakat a törvény szerint mindig január elsejétől emelik, az arra az évre becsült inflációs célnak megfelelő mértékben. Ha az infláció nagyobb lesz, akkor novemberben visszamenőleges korrekciót kell végrehajtani. Az elmúlt években rendszeresen szükség is volt erre, mert alulbecsülték a várható inflációt. Hogy jövőre kell-e ettől tartani, és mennyit érnek valójában a nyugdíjak, arról Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.

– Mit jelent az, hogy az emelés csak a 2023 december 31-ig megállapított nyugdíjakra vonatkozik?

– A jogszabályi megfogalmazás most kivételesen egyértelmű. Tehát a nyugdíjemelés 2024. január 1-jétől annak jár, aki 2023. december 31-én már nyugdíjban részesült. Azok, akiknek 2024-ben állapítják majd a nyugdíjukát, csak 2025-től számíthatnak majd nyugdíjemelésre. Olyan szempontból jogos a kérdés, hogy a nagyon magas inflációs időszakokban, amilyen idén volt, meg tavaly, nagyon sok nyugdíjas nehezményezte, hogy

– Mekkora esély van arra, hogy jövőre valóban 6 százalék alatt marad az infláció, és nem lesz szükség utólagos nyugdíjkorrekcióra?

– Az elemzők egyetértenek abban, hogy 6% alatt lesz majd a tényleges infláció. Már legalábbis az infláció általános mértéke. De az a baj, hogy maradt rengeteg felfelé mutató kockázat is. Elég az orosz-ukrán háborút, az izraeli-hamász háborút említeni, vagy az Unióval fennálló feszültségeket. Ez mind-mind odacsaphat majd az inflációnak jövőre is. De egyelőre úgy néz ki, hogy az elemzői konszenzus az valahol 6 százalék alatti áll meg, 5 és 6 százalék között. Ami a nyugdíjasoknál probléma lehet, hogy ha emelik is a nyugdíjukat most 6%-kal, de menet közben a nyugdíjas infláció (tehát nem az általános infláció) mégis magasabb lenne, akkor jövő novemberben is kell majd egy kiegészítő korrekciós emelés. Akkor megint azt fogják mondani a nyugdíjasok, hogy

– Mi a helyzet a nyugdíjak reálértékével?

– A nyugdíjtörvényben nem vállal garanciát az állam arra, hogy reálértékben növelné a nyugdíjakat, csak arra, hogy a mindenkori inflációnak megfelelően emeli. Ez is sok sebből vérzik, hiszen látjuk, hogy a nyugdíjemelés mindig a becsült infláció alapján történik meg. Mint ahogy most, 2024 novemberében is a 2024-re becsült 6 százalékos infláció mértékében emelik. Ha esetleg szükség lenne majd egy utólagos korrekcióra, akkor az megint csak egy újabb becslés lenne. Ha az idén novemberi 3,1%-os korrekciót nézzük, az úgy jött ki, hogy a 2023. január-augusztus közöttre kimutatott infláció alapján a kormányzat megbecsülte, hogy egész évben mennyi lesz az általános, illetőleg a nyugdíjas infláció, és a nyugdíjas infláció 18,5%-ra jött ki, ehhez igazították a nyugdíjemelést. De ez még mindig nem a végleges szám, mert a 2023-ra vonatkozó végleges inflációs adatokat a KSH majd csak 2024 februárban közli.

Pedig abban szintén elemzői konszenzus van, hogy a nyugdíjas infláció éves mértéke 2023-ban valahol 19,1% körül lehet minimum. Ugyanez 2024-ben is lejátszódhat, csak remélhetőleg már nem ilyen magas számokkal.

– Hogyan alakult a nyugdíjak reálértéke az elmúlt két viharos esztendőben?

– A 2022-es emelés körülbelül fél százalékkal maradt el a tényleges nyugdíjas inflációtól. Az idei, 2023-as emelés pedig 1,2 százalékkal maradt el a 2022-es tényadatokhoz képest. Ha az elmúlt három évet nézzük, a 2021-es infláció tényleges mértékénél kicsit kisebb volt a 2022-es emelés, és a 2022-es tényleges inflációnál pedig 1,2%-kal volt kisebb a 2023-as emelés.

Ezt szokták nehezményezni a nyugdíjas szervezetek. Ezek picinek tűnő összegek, de például 2023-ban 1 százalékpont 55 milliárd forintot ért. Tehát ha ott beragad 1,2 százalék, akkor az már 60 milliárdos tétel, amit nem fizettek ki utólag.

– Tehát szép lassan azért morzsolódik le a nyugdíjak értéke.

– Nem is olyan lassan.

– A reálkeresetekhez képest ezek szerint nyílik az olló?

– Úgy lehet ezt közérthetően megfogalmazni, hogy a nyugdíjakat mindig csak az infláció mértékével emelik. Az infláció mértéke az eddig minden évben, még a horror infláció éveiben is alacsonyabb volt, mint amennyivel a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nőtt. A nyugdíjaknak minden évben kicsit romlott a vásárlóértéke az aktív keresők kereseteihez képest, hiszen azok nagyobb mértékben, 10 százalékpont fölötti mértékben nőttek, míg a nyugdíjak jellemzően 3-5-6 százalékos mértékben nőttek, kivéve a tavalyi, tavalyelőtti vagy az idei évet, de még akkor is gyorsabban nőttek a nettó átlagkeresetek Magyarországon, mint az infláció. Ennek az eredője az, hogy

Ezt egyrészt megpróbálta a kormányzat úgy orvosolni, hogy bevezette a 13. havi nyugdíjat. Ez ennek a csúszdának a meredekségén jelentősen enyhített, mert ha belegondolunk, akkor egy havi plusz nyugdíjas jövedelem annyi, mintha egy 8,3%-os nyugdíjemelést kapnának a 12 hónapban. Tehát ez javított a helyzeten, de nem tudta megfordítani a folyamatot, mert a korábban megállapított nyugdíjak értéke évtizedek óta folyamatosan csökken az új nyugdíjak értékéhez képest, és mindegyiknek az értéke folyamatosan csökken az átlagkeresetekhez képest.

– Ki lehet kecmeregni ebből a rossz rendszerből?

– Feltétlenül szükség lenne már a nyugdíjemelési eljárás reformjára, amire nem tudom, milyen esély lesz majd a 2025-re vállalt nyugdíjreform kapcsán. Azt sem tudjuk, hogy bekövetkezik-e, mert már hallani olyan megnyilatkozásokat is, hogy lesz egy nemzetközi tanulmány, amit megrendelt a kormányzat a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról, de már előre azt sugallják nekünk, hogy a nyugdíjrendszer az fenntartható, és legalább 10 évig nem kell hozzányúlni, mindenki maradjon csendben.

– Mikor volt egymáshoz a legközelebb a nyugdíjak és a kereseteknek a vásárlóértéke, és most körülbelül hogy áll ez százalékban?

– Ha a 12 havi keresetet viszonyítjuk a 12 havi nyugdíjhoz, akkor az átlagkereset 51%-a most egy átlagnyugdíj. Ha figyelembe vesszük a 13. havi nyugdíjat is, akkor ez fölmehet 60 százalékos mértékre. Így is eléggé alacsony. Ha a fejlett nyugdíjrendszerek átlagát nézem, akkor

Nálunk messze vagyunk ettől a helyzettől. Amikor közel volt a 70 százalékhoz a magyar nyugdíj, akkor viszont nagyon szegény volt az ország, tehát amikor kevés az átlagkereset, akkor a kicsi nyugdíj is lehet akár magasabb százalékos arányú is.

– Mikor volt ez?

– 2005 és 2010 között, de akkor nagyon pocsékok voltak a keresetek, talán emlékszik rá, akkor nagyon rossz állapotban volt a gazdaság.

– Európai kitekintésben ez az 51% ez mennyire tolerálható?

– Nagyon félrehordanak ezek az összehasonlítások, mert mindenhol a saját átlagkeresetekhez képest mérik ezeket, és az összehasonlításhoz mindent át kell számolni vásárlóerő-paritásos alapon valamilyen közös devizára. Ha megnézzük ezeket a kimutatásokat, az Unió közli ezeket, az Eurostatnál meg lehet nézni, de rossz kedvünk lesz tőle, mert általában az utolsó öt hely valamelyikén tanyázunk.

– Hol van a legjobb arány?

– Luxemburgban, Dániában, Hollandiában. A fejlett nyugdíjrendszerek három pillérre épülnek. Az állami nyugdíjrendszerre, a foglalkoztatói pillérre, meg a magánpillérre. Magyarországon nincs foglalkoztatói pillér, ezért mindent az állami nyugdíjrendszernek kellene biztosítani a nyugdíjasok számára, mert az öngondoskodási pillérünk is eléggé gyenge még. Ha megnézzük Luxemburgot, Dániát meg Hollandiát, amelyek a legmagasabb nyugdíjakat adják, ott az jön ki, hogy az állami nyugdíj mellett a nyugdíjak oroszlánrészét a foglalkoztatói pillér teszi ki. Ez egy olyan munkanyugdíjrendszer, amit a munkáltató, az állam meg a dolgozó együttesen tölt 20-30-40 évig.

Nálunk eleve csak két pillér van, és a kettő pillérből az öngondoskodás még messze gyengébb, mint bármelyik nyugati államban.

– A magánnyugdíjpénztárak államosítása sem segítette az öngondoskodás kialakulását.

– A magánnyugdíjpénztár az nem az öngondoskodási pillér része volt, hanem ugyanúgy az állami nyugdíjrendszer része, mint a társadalombiztosítási nyugellátás. Ott a kötelező járulékfizetés lett kétfelé vezetve, a kisebbik rész finanszírozta a nagy kasszán belül a többiek nyugdíját, a nagyobbik járulék ment a magánnyugdíjpénztárba, és amikor visszaállamosították a magánnyugdíjpénztárakat, akkor a járulék újra egységes lett, és csak az állami nyugdíjrendszer finanszírozására szolgál. Abban teljesen igaza van, hogy

mert a bizalmat rendkívüli mértékben rombolta.