SZEMPONT
A Rovatból

Túl gyorsan kell felnőnie a beteg gyerekek testvéreinek

Ha valakire haragszanak, az sosem a beteg testvér.
Abcúg, Prókai Eszter - szmo.hu
2018. július 16.



Hiába teljesítenek erejükön felül, mégis folyamatos lelkiismeret-furdalást éreznek azok a szülők, akik egyszerre nevelik tartósan beteg gyereküket és egészséges testvéreiket. Elmarad a játszóterezés, az utolsó pillanatban meghiúsul a balatoni nyaralás, egy erdei kirándulás pedig eleve kivitelezhetetlen – mindezek természetesek a súlyosan beteg gyereket is nevelő családokban. Az egészséges testvérnek sok mindenről kell lemondania, és elfogadnia azt, hogy legtöbbször csak a második a sorban.

Mégis, ha valakire haragszanak, az sosem a beteg testvér.

Nem költöttünk az utóbbi években a lakásra, azért néz ki így, ahogy. Ami pénzünk volt, azt félretettük, hogy a nagylány orvosira mehessen. Legalább ezt tudjuk megadni neki, ha már másban olyan keveset kapott” – mesélte még korábban a Heves megyei Lenke, aki 35 éve neveli halmozottan sérült fiát, Gábort, és 19 éves, egészséges húgát. Lenkével az ápolási díjról, és arról beszélgettünk, hogyan alakította életüket fia betegsége, az interjú alatt mégis lánya említésekor érzékenyült el leginkább.

Lenke szavaiban benne volt az elmúlt közel húsz év kimondatlan lelkiismeret-furdalása, amiatt, hogy lánya talán kevesebbet figyelmet kapott, mint beteg bátyja.

Tartósan beteg gyereket nevelni a család minden tagját komoly lelki kihívások elé állítja. Nem kivétel ez alól az egészséges testvér sem, akinek sokszor már egészen kiskorától kezdve meg kell tanulnia az alkalmazkodást, a lemondást, elfogadni azt, hogy beteg testvére érdekei gyakran előrébb valók, és felkészülni arra az egyáltalán nem irreális jövőképre, hogy a szülők halála után neki kell majd gondját viselnie testvérének. De szülőként sem egyszerű egy ilyen szituáció: az állandó lelkiismeret furdalás, a többfelé szakadás kényszere kíséri a mindennapokat. Édesanyákkal, és egy súlyosan, halmozottan sérült fiú nővérével beszélgettük arról, ők hogyan élték meg ezt a helyzetet.

Ha haragudtam valakire, akkor az anyu volt

Zoltán Melitta 17 éves, drámatagozatos gimnazista. Két éves volt, amikor öccse, Ágoston, koraszülöttként, 31 hetesen világra jött. Egy kórházi fertőzés következtében ciszták alakultak ki az agyában, hónapokig nem is engedték haza a kórházból. Ágoston halmozottan sérült, agyi bénult, kényszermozgásos, finomabb mozdulatokra, célirányos mozgásra nem képes, tárgyakat megfogni, beszélni, írni és olvasni nem tud. Azonban ép tudatú és fejleszthető.

“A legelső emlékem ezzel kapcsolatban, az, hogy elsős vagyok, és anyu nem tud elvinni az iskolába, ezért egyedül sétáltam át. Ez aztán így is maradt, mindig magam mentem”

– meséli. Viszonylag hamar elfogadta, hogy beteg testvére miatt vannak dolgok, amikről le kell mondania. Az elfogadás mellett azonban sokszor megjelent egy másik, sokkal negatívabb érzés is. “Volt egy olyan időszak, amikor borzasztóan igazságtalannak éreztem, ami történik, azt, hogy anya állandóan Ágostonnal van, nem jön le velem a játszótérre, nincs ott az ovis előadásomon”.

“Két éves voltam, így nem emlékszem rá, de apa mindig mesélte, hogy Ágoston születése után anyu hónapokig nem volt itthon, ezért apával voltam végig. De ovis koromban is sokat voltak kórházban, anyu nem volt itt, és ez iskolás koromban is megmaradt. Ágoston sokat betegeskedett, és akkor anyunak mennie kellett vele”.

Melitta azt mondja, ha haragudott valaha is valakire a helyzet miatt, az sosem az öccse volt, hanem az édesanyja. “Ágoston mégiscsak a testvérem, nem tehet róla.

Anya volt az, akiről azt gondoltam, hogy nem tudja megoldani, nincs ott, ahol szeretném, hogy legyen. Gyerekként azt gondoltam, ha akarná, meg tudná oldani. Aztán idővel persze rájöttem, hogy egyikükre sem lehet haragudni, és utána már csak csalódottságotéreztem az ilyen szituációkban” – meséli.

Sosem szégyellte és tagadta le osztálytársai és a barátai előtt az öccsét és annak betegségét. Ha nem hívja át az osztálytársait, az azért van, mert Ágoston éppen nincs túl jól, és nem akarja megsérteni a fiú komfortját. Az utcára kilépve azonban sokszor szembesült azzal, másoknak milyen nehezen megy az elfogadás. Volt olyan, hogy az utcán tolták Ágostont, egy anyuka pedig, amint meglátta őket, eltakarta a gyereke szemét, nehogy meglássa a kerekesszékben ülő fiút.

Melittát kisebb korában jobban zavarta, hogy megbámulják őket az utcán, de ezt mára elengedte. “Ez az ő véleményük, én ezen nem tudok változtatni”.

Általános iskolai ballagására egyedül indult el, bőgve. “Fel sem voltam öltözve, a hajam sem volt megcsinálva. Úgy volt, hogy együtt megyünk mindannyian, de Ágoston hirtelen rosszul lett, anya pedig ettől dühös lett. Mert amikor az öcsém rosszul van, akkor mindenki nagyon ideges, én is ideges lettem. Elindultam, azt hittem anyáék el sem fognak jönni, mert haragszik rám is meg Ágostonra is.

Aztán amikor elkezdődött az ünnepség, megláttam, hogy anya ott van, Ágoston viszont nincs, és ez nem volt jó érzés” – emlékszik vissza Melitta.

Szintén emlékezetes maradt számára az a balatoni nyaralás, ami már azelőtt véget ért, hogy valóban elkezdődött volna. “Ágoston rosszul lett, ezért azonnal haza is kellett jönni és bemenni vele a kórházba. Utána napokig egyedül voltam itthon. Egy ideig úgy éreztem, hogy ez árulás, hiszen meg volt beszélve. Aztán anya kitalálta, hogy menjek le a nyaralóba egy barátnőmmel. Ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre egy másik emberrel voltam együtt, és bármennyire is rossz volt az elején, végső soron jó hatással volt rám”.

Ült az ablakban, nézte a játszóteret

Melitta édesanyját is megkértük, mesélje el, hogyan látja az elmúlt 17 évet. A beszélgetésből úgy tűnt, lányánál jóval nehezebben élte meg ezt az időszakot.

“Pont a kislány második születésnapján engedtek haza minket Ágostonnal a kórházból. Finoman fogalmazok, ha az mondom, hogy nem tudtuk megünnepelni. Azóta mindig van egy kis feszültség a születésnapja körül” – kezdi Farkas Kriszta. Amit elsőre észrevett Melittán, hogy amint szünet volt az óvodában, mindig produkált magának valami kis torokfájást.

“Feltehetően így akarta elérni, hogy kicsit velem lehessen, de ez sosem sikerült szegénykémnek, mert Ágoston mindig velünk volt”

– meséli. A feszültség levezetésének ezen módja még Melitta iskolás korában is megmaradt. Kriszta szerint lánya mindig megpróbálta ugyanazokat a köröket lefutni, mindig bízott benne, hogy ha beteg lesz, majd csak vele foglalkoznak.

“ugye jössz társasozni anya”?

“ugye ezt most felolvasod nekem”?

“gyere, barbizzunk”!

– visszhangoznak a mai napig fülében kislánya kérései. “Én meg erre mindig mondtam, hogy jó most nem, de majd fél óra múlva, aztán majd másfél óra múlva, amiből az lett, hogy estig nem jutottam el a lányom kéréséig”. Kriszta sokszor nem tudott Melitta rendelkezésére állni, mert Ágostonnak éppen fájt a hasa, vagy hányt. Ez pedig rajta is nyomot hagyott.

Szinte állandó lelki konfliktusom volt volt ebből. Nagyon szerettem volna azzal a kislánnyal játszani, rajzolni, még a mai nap is valami hasonlót érzek”.

Lánya egy idő után belátta, hogy anyukája nem fog vele barbizni, ezért feltalálta magát, és rengeteg olyan játékot talált ki, amit egyedül is tudott játszani. “Ahhoz viszont tartottam magam, hogy este mindig én meséltem neki, egészen tízéves koráig. Igaz, hogy közben a másik kezemből ette a tápszert Ágoston, de akkor is ott voltam” – meséli Kriszta.

A közös nyaralásokra az anya úgy emlékszik vissza, hogy ilyenkor jöttek ki igazán az évközben elnyomott feszültségek. A “menjünk lángosért, gyere velem csúszdázni” felszólításoknak ugyanúgy nem tudott eleget tenni, ahogy a újbudai panellakásban sem tudott leülni vele babázni.

Kriszta sem érezte sosem, hogy Melitta szégyellné az öccsét, vagy azt, hogy kerekesszékben ül. De mostanában azért párszor volt olyan, hogy lánya egy közös program előtt megkérdezte: “ugye Ágoston nem jön”. És tavaly, egy nyaralás közbeni éttermezés közben is kibukott a lányából, hogy Ágoston majd nagyot fog mindenki előtt büfögni, és ez milyen ciki lesz. Aztán egyből elkezdett zokogni a lelkisimeret-furdalástól, hogy ő megtagadta a saját öccsét.

Kriszta többször is járt pszichológusnál, ahol egyszer azt mondták neki, hogy ne csodálkozzon,

Melittának egész egyszerűen kétévesen elvették az anyukáját. Ezt Krisztának a mai napig nem egyszerű hallani.

Ami Melittának az elmaradt nyaralás, az Krisztina emlékeiben egy játszótéri látogatás. “Indultunk a játszótérre, de aztán vissza kellett fordulnunk, mert Ágoston már az ajtóban elhányta magát. Melitta erre felült az ablakba, és onnan nézte lent a gyerekeket. Nekem ez örökre visszatérő, fájdalmas kép marad”.

Türelmes, empatikus felnőttek lesznek

Judit és férje három gyereket nevelnek, köztük a 13 éves, tartósan beteg Bogit. Ő a legkisebb, van egy nővére és egy bátyja, 15 és 18 évesek. Bogi négy és fél éves koráig teljesen egészséges kislány volt, majd egy vírusfertőzés szövődményeként gyakorlatilag egyik napról a másikra elveszítette a mozgását és a beszédkészségét is. Addigra már kialakult a testvérek között egy dinamika, aminek egy teljesen új helyzettel kellett ezek után szembenéznie.

“Volt egy normális, egészséges család, aki éli az életét, és ez egyik napról a másikra teljesen felborult.

Ott álltunk mi a szülők, és ott volt két másik gyerek, akik nem értették, hogy mi történik” – meséli az anya.

A szülők egy éven keresztül, reggeltől estig rehabilitációkra vitték lányukat, keresték a legújabb fejlesztéseket. “Késő este értünk haza, öt perc jutott a két nagyobb gyerekre, egyikük akkor kezdte az elsőt, a fiúnk pedig harmadikos volt. Eljött az a pont, amikor úgy döntöttünk, hogy semmilyen terápia nem ér annyit, hogy ne legyünk otthon, mire hazaérnek az iskolából” – emlékszik vissza az anya.

Ő úgy látja, akármennyire is próbálja az ember, se kompenzálni nem tudja az egészséges testvéreket, se lelkiismeret-furdalás nélkül megúszni egy ilyen szituációt. Akármennyi időt is tölt velük az ember, mindig azt érzi, hogy ez nem elég. Ennek ellenére ők is erejükön felül igyekeztek, hogy a gyerekek ebből ne sokat érezzenek, és mindenki eljusson az edzésre, a táborba, a szülinapi zsúrra, igaz, náluk is gyakran a sógorok, családi barátok vitték a gyerekeket, vagy csak az apuka tudott ott lenni a hétvégi meccsen.

Judit nagyon szerencsésnek tartja a családjukat, mert óriási szeretet van a testvérek között, és soha nem kellett azzal szembesülnie, hogy a gyerekek bármiért is hisztiznének, vagy megsértődnének. Nagyon hamar megtanulták, hogy kompromisszumokat kell kötni, hogy várni kell, ha épp Bogival foglalkozik, sokkal hamarabb kellett önállónak lenniük, egyedül fürdeni, megvajazni a kenyeret, hamarabb felnőttek.

Soha nem hánytak semmit se az én, se a húguk szemére. Mindig tudomásul vették, ha elmaradt egy program, mondták, hogy nem baj, majd megyünk máskor, majd megyünk a jövő héten. Azt gondolom, hogy az én majdnem felnőtt gyerekeim olyan türelemmel, toleranciával és empátiával indulnak neki az életnek, ami ennek a helyzetnek egy nagyon pozitív hozadéka”.

Az első két évben nem mertek még közösen nyaralni menni, de azóta szigorúan egy hét jár közösen a családnak.

“Pontosan tudják, hogy nem tudunk hotelbe menni, nem tudunk erdőben kirándulni, mert ott képtelenség a kerekesszéket tolni, hogy Budapesttől maximum 1-2 órányi távolságra kell nyaralóhelyet találnunk. Ezeket elfogadták, és soha fel sem merült bennük, hogy a Bogi ne jöjjön. Ebből csak mi, felnőttek csináltunk problémát. A gyerekek sokkal természetesebben, szinte ösztönösen tudnak kezelni egy ilyen helyzetet” – mondja Judit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: