prcikk: Bazsó Gábor: Trump testesíti meg, milyen az, amikor valaki mer rossznak lenni | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Bazsó Gábor: Trump testesíti meg, milyen az, amikor valaki mer rossznak lenni

Egy-két nap és eldől, hogy ismét Donald Trumpnak hívják-e az Egyesült Államok elnökét. Hogyan érte el, hogy mindannak ellenére is komoly esélye legyen erre, amit tudunk róla? És miért támogatja ennyire Elon Musk? Interjú Bazsó Gáborral.


Bár hétfő reggelre már 70 millióan szavaztak az amerikai elnökválasztáson, a közvéleménykutatóknak még mindig fogalmuk sincs, ki nyeri a november 5-re kitűzött elnökválasztást: Donald Trump vagy Kamala Harris. A csatatérállamokban hibahatáron belül van a különbség.

A 2024-es választáson több olyan dolog is történt, ami korábban még soha. A korábbi republikánus elnök annak ellenére is esélyes a visszatérésre, hogy több büntetőeljárás is folyik ellene, van, amelyikben már ítélet is született. A kampány alatt merényletet kíséreltek meg ellene, ami kis híján sikerrel járt. És példátalnul aktívan állt be a támogatói mögé Elon Musk, a világ leggazdagabb embere, aki saját kampánycsatornává változtatta az egyik legmeghatározóbb közösségi média platformot, a X-et. Közben a demokraták menet közben cseréltek jelöltet, és a kora miatt végül visszalépő Joe Bident Kamala Harris váltotta, akit ha megválasztanak, amerika első nöi elnöke lehetne. Az egyik legismertebb Elon Musk szakértővel, Bazsó Gábor újságíróval arról beszélgettünk, hogy lett egy demokratából a republikánus jelölt leghangosabb támogatója a milliárdos, és mi lehet Trump titka?

– Miért akar Trump újra és újra mindenáron visszatérni?

– Ez egy olyan dolog, amire nyilván az őszinte választ senki nem tudja, és egészen biztos, hogy a legnehezebb lenne úgy megszerezni az őszinte választ, ha őt kérdeznénk meg, mivel az ő karakterének pontosan az a lényege, hogy semmiféle viszonya nincs a valósággal; ez mára szinte a védjegyévé is vált. Tehát

ő az az ember, aki bármikor elkezd egy mondatot egy állítással, és megérkezik a mondat végére az állítás ellenkezőjével.

Ez nála, ahogy a programozás világában hívják, nem bug, hanem feature. Ez az ő működésének a lényege, ezen keresztül válik lényegében megfoghatatlanná. Nem lehet számon kérni rajta semmit, hiszen mindent és mindennek az ellenkezőjét is mond. Visszatérve a konkrét esetre, hogy miért indult újra.

Nyilván szét lehet szedni több irányból is a dolgokat. Egyrészt egyértelmű, hogy

olyasvalakiből lesz az Egyesült Államok elnöke, aki nagyon szeretne az Egyesült Államok elnöke lenni.

Ez egyfajta előfeltétel, mert ez rohadt nagy meló, iszonyú mennyiségű küzdelem. Elképesztően motiváltnak kell lenni ehhez, nagyon kemény kampányidőszakot kell végigszenvedni ehhez. Ebben nincs semmi jó buli. Nem pompa és csillogás, hanem utazás egyik helyről a másikra, emberek előtt jópofizás, gyermekbuksik simogatása, szenvedélyes ordibálás a színpadokról. Szóval ez meló. Nehéz dolog ez, nyilván Trump analitikusa nem állhat ki, de azért viszonylag sok szakember mondta már azt, hogy

ő egy súlyosan nárcisztikus ember benyomását kelti, aminek része az is, hogy ezek az emberek nagyon szeretik, ha ők ülnek a legmagasabb trónuson.

Ráadásul Trumpnak az ezzel kapcsolatos motivációját a külsőségeken is látni.

Aki látott már fotókat, hogy milyen a saját rezidenciája, tudja, hogy az egész úgy néz ki, mint egy aranyba mártott, kicsit gagyi bizánci udvar, vagy inkább, amilyennek az egyszerű amerikai ember elképzeli, hogy milyen is a pompa és a csillogás. És a másik fele, ami szintén benne lehet a döntésében, hogy egyébként Trump egy köztörvényes bűnöző. Nem is nagyon lehet vitatni ezt az állítást, hiszen ezzel kapcsolatosan jogerős bírósági ítéletek vannak. Az ezekkel kapcsolatos következmények megúszásához nagyon vastagon kellett az, hogy ő azért többé-kevésbé jogilag védett pozícióból csinálhassa végig egyrészt a védekezést ezekben az ügyekben a különböző bíróságok előtt, másrészt pedig be lehet ugrani a fal mögé, hogy hopp-hopp, egyébként én vagyok az Egyesült Államok elnöke.

– Már elnökjelöltként is jár neki védettség?

– Ha simán csak elnökjelölt lenne, akkor nem, de ugye ő egy volt elnök. Innentől ez az egész jogilag ingoványos terület, tehát nemhogy én nem tudom, de az Egyesült Államokban is a legkiválóbb szakemberek vitatkoznak azon, hogy egyáltalán vizsgálható-e, felelősségre vonható-e. Sokféle ügyben citálták bíróság elé, beleértve az előző választás utáni zavargásokkal kapcsolatban is, hogy abban végül is milyen része volt, vagy nem volt része az ő szavainak, tetteinek. Amit ő az előző választás után, a választás eredményének a nem elfogadása körül, és az azt követő periódusban tett, az az amerikai demokráciára nézve sokkal rombolóbb, a következményeit tekintve is sokkal súlyosabb történés volt, mint bármi egyéb, amit magánszemélyként követett el.

– Amikor ezek megtörténtek 2021 januárjában, én azt gondoltam, hogy ennek az embernek itt van vége. Hogyan tudott abból a pozícióból visszakapaszkodni ide?

– Szerintem erre a kérdésre sokan szeretnék tudni a választ, beleértve a világ összes politikusát és politológusát, mert mindenki számára nagyon fontos tanulságokkal szolgálhat. Ami biztos, hogy

Trumpnak borzalmasan erős a személyisége, ami az emberek egy része számára nyilván rendkívül ellenszenves, viszont az emberek másik része számára valamiért vonzó.

Nem gondolom, hogy a Trump-szavazók egyféle emberek lennének. Az Amerikai Egyesült Államokban a szavazásra jogosult állampolgároknak hozzávetőlegesen a fele erre a figurára szavazott és fog szavazni.

– Mi lehet vonzó Trumpban?

– Az az érzésem, hogy Trump varázslatának a legfontosabb része, hogy ő azt testesíti meg, milyen az, amikor valaki a saját gyermeki énjét éli meg, milyen az, amikor mer rossznak lenni. Képzeljünk el egy 3-8 éves gyereket, aki csupa olyan dolgot csinál, amiért az anyukája azt mondaná neki, hogy édes fiam, ilyet nem csinálunk. Tehát elveszem a játékát, nem adom vissza, csúnyán beszélek vele, megvetően beszélek róla, semmibe veszem, rohadékoskodom, hazudozok megállás nélkül, mindent és az ellenkezőjét mondom, minden következmény nélkül, mindent leszarok, mindenkinek az arcába röhögök.

Valójában mindenkinek tele van a töke a lelke mélyén azzal, hogy mindig megmondják neki, hogy mit lehet csinálni és mit nem. És akkor egyszer csak nagyon vonzóvá válik az, hogy azt látjuk, hogy valaki nem engedelmeskedik az elvárásoknak.

Ennek vannak a társadalom egésze számára kevésbé káros és károsabb megjelenési formái. Amikor ez a viselkedés történetesen együtt jár a világ legnagyobb hatalmú pozíciójával, kicsit ijesztő persze. Nem véletlenül neveljük úgy a gyerekeinket, hogy lehetőség szerint később a társadalom számára hasznos és konstruktív magatartást tanúsítsanak. Amit Trump megtestesít, egyesével az összes ilyen dolgot mindenki elítélendőnek tartaná valójában, politikai hozzáállástól függetlenül. Tehát, ha leszedjük Trump nevét, és megnézzük az összes ügyét, a pititől kezdve a súlyos politikai természetűig, mindenki azt fogja mondani, hogy ez rohadékság.

– Trumptól miért fogadják ezt el?

– Mert azt mondja, hogy az egészet miattatok csinálom. Mert én vagyok végig az, aki ennek a segítségével ezt az egyébként velejéig romlott rendszert - aminek én nem vagyok tagja, hiszen látjátok, - hülyére veszem, ott baszom át, ahol érem. Én vagyok a nagy üzletek mestere, és a világ többi fontos emberét is ugyanígy hülyére veszem az érdeketekben. És tessék, amikor rám bízzátok az országot, akkor itt minden fasza, nincsen infláció, nincsenek háborúk a világban, hirtelen támadnak vakcinák a betegségekre, és így tovább... Ha ezeket az állításokat bárki igazságtartalmukra nézve megvizsgálja, kiderül, hogy egyik se igaz, tökéletesen mindegy, nincs jelentősége semennyire sem.

Igazából parodizálhatatlanul önellentmondó a csávó, és ezen keresztül teljes mértékben számonkérhetetlen,

és tökéletesen immunizálja a nagyközönséget azzal kapcsolatban, hogy egy állítás igaz vagy nem igaz. Valójában senki nem is gondolja egy pillanatig sem, hogy igaz lenne, mert ennek egyáltalán nincs jelentősége.

– Nyilván azért az amerikai pártrendszernek a sajátossága is közrejátszik, hogy egy ilyen karakter fel tud emelkedni, mert egy európai, sokkal hierarchizáltabb párton belül azért nem hiszem, hogy egy ilyen karakter tartósan egy párt élén tudna maradni.

– Valószínűleg nem. Az is egy nagyon speciális helyzet, hogy egy olyan duális rendszer van az Egyesült Államokban, ahol csak A és B közül lehet választani. Innentől kezdve konkrét ügyekben érdemben masszívan mást mondani tulajdonképpen lehetetlen. Tehát az amerikai demokrácia ilyen szempontból egy egészen sajátosan működő dolog. Európában lehet bizonyos típusú szakpolitikai kérdésekkel nyerő pozícióba kerülni a választáson, mert sok párt van, nem kell gyakorlatilag az egész társadalom többségét megszólítani. Amerikában ahhoz, hogy 50+ százalékod legyen, igazából népszerűtlen dolgokat mondani különösebben nem lehet. Tehát a végén ez az egész a személyi kérdésre fut ki.

– Egy olyan figura, mint Elon Musk miért állt be Trump mögé? Leszámítva az extravaganciát, a két ember mindenben az ellentéte egymásnak. Vagy mégsem?

– Musk világ életében inkább demokrata volt, ez tök egyértelmű minden régebbi megnyilvánulásából, plusz nyíltan is beszélt is róla, többször. A Tesla egész missziója (accelerating the world’s transition to sustainable energy) egy alapvetően demokrata irány, ugye. A dolgok látványosan több fázisban romlottak el: először is akkor,

amikor az előző kampányban a Musk lett a demokrata párt lábtörlője, a rohadt milliárdos,

utána meg folytatólagosan akkor, amikor a már megválasztott Biden (akire egyébként szavazott is) a 2030-ra elérendő 50%-os elektromosjármű-arányról szóló rendelet ünnepélyes aláírására nem hívta meg a Teslát az UAW (autómunkás szakszervezet) és a detroiti hármak kedvéért, és úgy beszélt a GM-ről és Mary Barráról, mintha ők vezetnék az elektromos átmenetet. „Az autóiparban Detroit világelső az elektromos járművek terén” – mondta Biden egy 2021 novemberi rendezvényen, miközben akkor éppen a Tesla több százezer villanyautót adott el, - a GM 26-ot.

Mármint nem 26 ezret, hanem 26 darabot.

Ez elég jól jelezte az általános attitűdöt, ami ezer szálon romlott folyamatosan. Például a "Musk mint a rohadt milliárdos" kampánytéma, 2021-re esett, amikor történetesen 11 milliárd dollárral az USA messze legnagyobb adózója volt.

– Ugyanakkor épp ezek voltak azok az évek is, amikor cégei, a Tesla és a SpaceX sikert sikerre halmozott. A vállalkozásai szerepet játszhattak valamilyen szinten a döntésében?

– Az utóbbi évek arról szóltak, hogy a Biden adminisztráció ahol éri akadályozza-gáncsolja-lassítja-vizsgálja-bünteti a Teslát (időnként egészen kafkai, nevetséges dolgokkal) és a SpaceX-et is,

miközben két olyan területen világelsők a semmiből, ahol az USA egyébként rájuk volt és van szorulva mind a mai napig, a csőd szélén tántorgó autóipartól a parodisztikusan korrupt és alkalmatlan űriparig.

Ne felejtsük, hogy Amerika a SpaceX előtt hosszú éveken át csak az orosz Szojuzokkal tudott embert küldeni az űrbe.

– Musk kezdetben személyes érintettségével is magyarázta a történteket.

– Igen, az egyik gyereke transznemű, amit ő egy az egyben a „woke mind virus” számlájára ír, ami viszont őt távolította el a demokratáktól. Mindazonáltal Musk világnézetileg nagyobbrészt demokrata-kompatibilis, de olyan mértékben gyűlölik egymást a konkrét adminisztrációval, hogy ez a választás a számára alapvetően arról szól, hogy megmutassa, hogy aki beleköt és megalázza, azt ő kicsinálja, akármi áron. Az ennek során általa lenyomott széljobber-populista borzalmasságok szimplán az eszköztára részei, nagyrészt feltehetően nem gondolja komolyan. Ettől még persze pont ugyanannyira rombolóak a világ egészére nézve.

Ráadásul a gazdasági trumpizmus a vámháborúkkal és a fosszilis ipar felé hajlással nagyon káros volna a Teslának (is), de nyilván az se megnyugtató, hogy a demokraták meg esetleg ki akarják csavarni a kezéből a SpaceX-et mert „monopolisztikus“, ahogy ők fogalmaznak.

Mindent egybevetve az én érzésem szerint ez személyes sztori: Musk úgy érezte, hogy következetes bullying alanya (amivel tényszerűen nehéz vitatkozni), és gyerekkori leckéje, hogy ezzel szemben csak úgy lehet védekezni, ha rohadtul bevered az orrát annak, aki rád száll, akármi lesz utána, különben sose lesz nyugtod. Hogy ennek kapcsán kész volt beállni egy olyan sötét rohadék mögé, mint Donald Trump, csak azt jelzi, hogy ez az ösztön erősebb benne, mint bármi más, beleértve a józan eszét is.

– Elon Muskról tehát speciális eset. De a gazdaság többi szereplőjének miért éri meg Trumpot támogatni?

– Az amerikai politikai berendezkedésnek az egyik legsajátosabb része, hogy Európából nézve elképzelhetetlen mennyiségű pénzt ér adni arra, hogy valaki megválaszthassa a saját elnökét. Ezeket mindenki befektetésként értelmezi. Tehát mindenki, aki veszett mennyiségű pénzt ad valamelyik jelölt támogatására, az azt azért csinálja, mert ezt valamilyen típusú befektetésnek tekinti. Abból indulnak ki, hogy a támogatásra adott pénz előbb-utóbb valamilyen módon forintosul, dollárosul. A nagy amerikai jobbra húzó milliárdosok úgy érzik, hogy nekik az a jobb, ha Trump az elnök, amiben az a fura, hogy ezek mind okos emberek. Azt nem tudjuk, hogy Trump mennyire okos ember, de azt érzékeljük, hogy nem minden helyzetben kelti egy kiemelkedően okos ember benyomását, ráadásul teljesen kezelhetetlennek tűnik, menedzselhetetlen, kiszámíthatatlan.

Fura tehát azt gondolni, hogy valaki azt higgye intelligens vezetőként, hogy összességében a Trump kezébe helyezett Egyesült Államok egy jobban működő Egyesült Államok lesz, de az is tény, hogy

Trump volt már négy évig elnök, és végül, ellentétben sokunk várakozásával, igazából nem lett vége a világnak.

Elég erős volt az amerikai intézményrendszer, a sokat emlegetett fékek és ellensúlyok rendszere, hogy azokat ne tudja Trump szétszedni, bár elég sokat foglalkozott ezzel, mint minden hozzá hasonló jellegű politikus. Az amerikai intézményrendszer azt a négy évet kibírta.

– Na jó, de még négy évnyi erőpróbát kibír? Trump nagyon sok helyre odatette az embereit, akik most is ott vannak. Előbb-utóbb megtörténhet egy olyan áttörés, hogy a saját káderekkel meghekkelt rendszer megadja magát.

– Ha megnézzük a Legfelsőbb Bíróság bíróinak a kinevezési gyakorlatát, ott hagyományosan az volt az elfogadott, hogy nem a saját kádereinket tesszük oda örökre gátlástalanul, hanem az egész körül valamilyen típusú mértékletességre, konszenzusosságra törekvés, amiket Trump nagyon látványosan nem csinál, sőt, egy kicsit úgy is van vele, mint az összes többi dologgal, ami az ő vonzerejének is az egyik forrása, hogy éppen ellenkezőleg csinálom, a kurva anyátok. Én nyertem, én mondom meg, mi van.

– Ezek élethosszig tartó kinevezések?

– Élethosszig, vagy ameddig le nem mond az illető, mert például nyugdíjba kíván menni, esetleg más okból. De ez annyira így van ez, hogy megbukni nem is nagyon lehet. Van olyan amerikai alkotmánybíró, aki körül nagyon súlyos összeférhetetlenségi botrányok pattantak ki az utóbbi években. Rengeteg cikk foglalkozott vele, dokumentumok vannak róla, fényképek arról, hogy miféle emberekkel jachtozgat együtt, és így tovább, és semmiféle következménye nincs. Mert jogilag nem visszahívható, nem megtámadható, a pozíció.

– Most milyen esélyei vannak Trumpnak? Mondják, Trumpot múltkor is csúnyán alulmérték.

– Szerintem az a magyarázata az alulmérésnek, hogy a lelke legmélyén mindenki tudja, még az is, aki nem fogalmazta ezt meg magának, hogy Trumpban nem a jó tulajdonságai a vonzóak, hanem a rosszak, és az, hogy azokat is megússza. Tehát, hogy a Trump a mindannyiunkban bent lévő, de ideális esetben azért valamilyen típusú kalickába zárt ördögre apellál. És ezért nem merjük megmondani. Ráadásul Kamala tényleg nem biztos, hogy minden idők legjobb jelöltje. Amikor Obama lett annak idején elnök, akkor benne volt a korszellemben, hogy lám, a világ legnagyobb gazdasága, ami egyébként nyilván nagyon sok belső feszültséggel, belső társadalmi feszültséggel üzemel, aminek nagyon sokáig része volt mindenféle típusú rasszizmus, beleértve a rendszerszintűt is, meg azt is, ami az egyes emberek szintjén jelent meg, aminek polgárjogi harcosai voltak, akik híresek voltak, és az egész világra hatást gyakoroltak. És lám, az érés során kitermeli azt, hogy a legmagasabb pozícióba ültet valakit, aki egyébként régen a bőrszíne miatt csak rabszolga lehetett volna.

És ez a szellemiség húzta ezt az egészet.

Nem azt mondom, hogy csak ez volt a lényeg, de most nem a lényeget keressük feltétlenül csak, hanem azt, ami elég erős ahhoz, hogy átbillentse az 50-50-et az egyik irányba. Obama esetében ez a szellemiség volt az. Kamala Harris abból a szempontból hasonló pozícióban lehetne, hogy ahogy korábban fekete vagy színes bőrű elnökjelölt nem volt, most azt mondhatnánk, hogy íme egy női jelölt. Persze volt már Hillary Clintonnal hasonló próbálkozás, de itt most lenne egy színes bőrű, egy női jelölt. De én, legalábbis innen, nem érzékelem azt, hogy most hasonló markáns lelkesedés lenne a társadalomban, mint Obama idején volt. Hogy most lesz valami más. Hogy beszavazunk egy nőt, végre nő lesz az elnök, egy színes bőrű nő, mert Amerika vagyunk, és nálunk ez is ér, és megyünk előre, ezzel megyünk előre. Ehelyett azt látjuk, hogy valahogy ráégni látszik Harrisre az, hogy ő a deep state, a szokásos nagy szervezetek, a különböző minisztériumok és állami szervek által megbéklyózott ember.

– Volt egy merénylet is Trump ellen...

– Nem is egy, de abból az egyből, ami nagyon látványos volt, fantasztikusan jól jött ki. Bizonyos értelemben ezt nem lehet elvenni tőle. Nem gondolom, hogy ettől jobb ember, vagy méltóbb elnökjelölt lett volna, de mégiscsak az van, hogy őt valaki megpróbálta megölni, el is találta a fülét, és

a csávókám ott bokszolt a levegőbe, és mondta, hogy "fight, fight, fight," és gyártott ezzel egy rakás ikonikus mémet, fényképet.

Az akkori mérések szerint ez érdemben javított a pozícióján. Hogy ez kitart-e mostanáig, vagy a választásig, azt nehéz megmondani. A Trump-szkeptikusok a politikai spektrum minden oldalán általában azt szokták gondolni, hogy a csávó igazából egy nettó színház. Hogy semmi sincs úgy, ahogy mondja, semmit nem érez magára nézve kötelezőnek, valójában egy kis senki belül, nem is egy erős ember, valójában egy súlytalan figura, egy nagy szélhámos. És ennek a képnek, az, ami akkor történt, erősen ellentmond. Ehhez a képhez az passzolt volna, hogy amikor rálőnek, a fülét-farkát behúzva kellett volna bemásznia a pulpitus alá, és várni, hogy ráfeküdjenek a titkosszolgálat emberei és testükkel védelmezzék. De egyáltalán nem ezt láttuk, hanem az ellenkezőjét. És ez valószínűleg elég sokakban azt kapcsolhatta be, hogy

„na várjál, az van, hogy ez a csávó ilyen helyzetben, éles helyzetben ilyen. Akkor hátha tényleg ilyen.”

Hátha az van, hogy nem egy pojáca, aki csak eljátssza, hogy ő egy tökös csávó. Hiszen ő így, vérző füllel felállt, és öklözte a levegőt, kidüllesztette a mellkasát, hogy „gyere csíra, még lőjél ide egyet, ha mersz!” Akkor arra gondolnak sokan, hogy talán ez a csávó tényleg ennyire frankó. És ebben az a szomorú, hogy ettől még az ő tényleges károkozása az Egyesült Államoknak és egyébként a világnak ugyanúgy valós marad. Még akkor is, ha nem csak arról van szó, hogy ez egy szerencsés pillanat volt, hanem ő tényleg egy igazi karakán csávó, aki rohadt tökös, és tényleg beleállt ezekbe a helyzetekbe, és mindent valójában csak azért csinált úgy, ahogy, mert őszintén azt akarja, és azt tartja jónak. Az a világnak semmivel sem kevésbé megnyugtató, hanem ugyanúgy nyilván viszonylag aggasztó, különösen aggasztó az olyan jellegű országoknak, mint mi, amik így relatíve közel vannak más olyan nagyhatalmakhoz, amik szívesen teszik a mancsukat rá a szomszédaikra. A Trump-i attitűdből eléggé tisztán látszik, hogy ő a maga részéről úgy van ezzel, hogy ameddig egy másik nagyfaszú férfi erőszakoskodik a környezetében lévőkkel, az szerinte egyébként észszerű, oké, hiszen ez van.

Mi, nagyfaszú férfiak, mi így csináljuk a dolgokat.

És azok, akik azt mondják, hogy „elnézést nem lehetne, hogy egy kicsit gondoljuk végig, hogy oké-e ilyet csinálni”, azok meg nem rokonszenvesek, mert azok gyanúsak. Már megint a szokásos, megint azt mondják, hogy nem lehet, hogy ne csináljuk. Gyerekek.

– Az tiszta sor, hogy ha Trump megnyeri a választást, akkor a másik oldal ezt elismeri, mondjuk némi újraszámlálások után, és akkor minden megy tovább, ahogy szokott. Na de mi van, hogyha elveszíti? Az reális, hogy akkor valami armageddon következik, ha nem ő nyer?

– Nem hinném. Én erre most igazából nem számítanék. Az az igazság, hogy Trump pozíciója ebből a szempontból sokkal erősebb volt az előző körben, amikor egy regnáló elnökként vesztett. Ő volt a fegyveres erők főparancsnoka, ennek megfelelően nyilván máshogy tudta gátolni, vagy elősegíteni a cselekmények alakulását. Ez most mind nincs így. Nagyon múlik ez azon is, hogy milyen körülmények között megy le a választás, és milyen arányúak az eredmények. Tehát ha lesz olyan, ami körül nagy habot lehet verni, abból lehetnek kellemetlen dolgok. Ha nem nagyon vannak ilyenek maguktól, és nagyon egyértelműen nyer mondjuk a Harris, akkor szerintem valami károgás lesz, de én arra számítanék, hogy igazából a business as usual elég hamarosan felülkerekedik. Legutóbb is ezt láttuk, pedig a legutóbbi szerintem valójában meredekebb menet volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Panyi Szabolcs lehallgatásáról: A NER beismerte az újságírók megfigyelését és lebuktatta a saját módszerét
Az Oroszország-szakértő szerint a kormányoldal hatalmas öngólt lőtt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával. Úgy véli, ezzel nemcsak a törvénytelenséget ismerték be, de a titkosszolgálat is őrjönghet.


Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon reagált arra a kormánysajtóban megjelent, állítása szerint nyilvánvalóan titkos eszközökkel készült felvételre, amelyen Panyi Szabolcs újságíró hallható, ahogy egy forrásával beszél. A szakértő szerint a kormánymédia erre építve próbál felépíteni egy narratívát, miszerint Szijjártó Pétert Panyi „segítségével” hallgatnák le külföldi titkosszolgálatok. A szakértő hat pontban fejtette ki a véleményét erről.

Azzal kezdi, hogy Panyi Szabolcs „kiváló, elkötelezett és nagyon-nagyon hozzáértő tényfeltáró újságíró”, és büszke a barátságára. Azt írja, bár nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, a nyilvánosságra hozatala szerinte biztosan törvénytelen, mert sérti Panyi és a másik szereplő személyiségi jogait is.

A szakértő ostobaságnak is tartja a felvétel közlését, egyrészt azért, mert véleménye szerint „a NER ugyanis épp ezzel ismerte be, hogy igen, tényleg titkosszolgálati eszközökkel figyel meg újságírókat (évekkel a Pegasus-botrány után is), és az így készült felvételekkel habozás nélkül kész visszaélni is.” Másrészt pedig azért, mert ezzel lebukott a lehallgatási módszer is.

Rácz András teljes ostobaságnak nevezi azt a felvetést, hogy Szijjártó telefonszámát bárki Panyitól tudná meg. Mint írja: „Éppenséggel Szijjártó büszke rá, hogy bárkit, bármikor fel tud hvíni – ezen a ponton nem kéne azon meglepődni, hogy mások is tudják a számát...”

Úgy látja, az egész akció egy elterelési kísérlet.

„Arról akarja a NER elterelni a figyelmet, hogy a Washington Post megírta szombaton, hogy Szijjártó külügyminiszterként rendszeresen telefonon tájékoztatja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert még a magas szintű, EU-s találkozókról is.”

Rácz felteszi a kérdést, hogy egy külügyminiszter miért használ normál, könnyen lehallgatható telefont. Szerinte ha Szijjártó titkosított telefont és alkalmazást használna, nem lenne botrány a mobilszámáról.

A szakértő bejegyzését azzal zárja, hogy szerinte a teljes szétesés jelei láthatók.

„A NER láthatóan már »minden mindegy« alapon elkezdi bedobni a törülközőt. Már nem számít, milyen kárt okoz egy kompromittálási kísérlet, már nem számít, hogy jogszerű-e vagy nem... már csak csapkodnak, mint a felrepedt szemöldökű, a saját vérétől megvakult bokszoló... a jó hír, hogy az ilyen meccsek már jellemzően nem tartanak soká”

– fogalmazott Rácz András.

Mint megírtuk, hétfőn a kormánypárti Mandiner egy titokban rögzített hangfelvételt publikált, amelyen Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró egy forrásával beszélget. Habár a lap arról ír, hogy „Panyi megadta Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát egy európai uniós tagállam titkosszolgálatának, amelynek így lehetősége nyílt megfigyelnie a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetéseit” - az erősen megvágott felvételből viszont nem ez derül ki, hanem inkább úgy tűnik, Panyi Szabolcs csekkolhatta a beszélgetőtársától kapott számokat, amik már eleve megvoltak ennek a bizonyos külföldi állami szervnek.

Az újságíró a felvétel nyilvánosságra hozása után „elővágásnak” nevezte a Mandiner cikkét, amivel szerinte a Szijjártó orosz információátadásairól szóló nyomozását próbálták átkeretezni. Facebook-posztjában azt írta, a felvételen hallható forrásával azért beszélt, mert már évek óta gyűjti az anyagokat és bizonyítékokat arra, amit nemrég a Washington Post is megírt, miszerint „Szijjártó Péter folyamatosan szivárogtat Szergej Lavrovnak és az oroszoknak európai uniós tanácskozásokról”. Panyi szerint a lehallgatott beszélgetésben arról volt szó, hogy elkérte a forrásától azokat a telefonszámokat, amelyeken Szijjártó és Lavrov kommunikálni szokott, hogy összevesse azokat egy európai ország nemzetbiztonsági szolgálatától kapott információkkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a Washington Post állításai közül
A szakértő szerint a külügyminiszter szándékosan tereli a szót a megrendezett merényletről. Így próbálja elkerülni, hogy a valós időben történő, oroszoknak való jelentéseiről kelljen beszélnie.


Rácz András Oroszország-szakértő egy szombati Facebook-posztban elemezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter reakcióját a Washington Post cikkére, amely egy állítólagos orosz titkosszolgálati tervről számolt be. A szakértő felidézi, hogy a lap arról írt, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SzVR) egy megrendezett merényletkísérletet javasolt Orbán Viktor választási esélyeinek javítására. Szijjártó Péter erre reagálva esztelen összeesküvésnek nevezte a tervet.

Rácz András szerint azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az, amire a miniszter nem reagált. Azt írja:

„Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a cikk állításai közül. Belton ugyanis egy európai biztonsági szolgálatra hivatkozva tényként írja le azt is, hogy Szijjártó az EU-s találkozók szünetében rendszeresen felhívja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és tájékoztatja őt az elhangzottakról.”

A posztban Rácz szó szerint idézi a cikk vonatkozó angol nyelvű részét, majd úgy értelmezi, hogy ez tartalmilag azt jelenti, hogy a magyar külügyminiszter rendszeresen, valós időben tájékoztatja az orosz felet az EU-s megbeszélésekről.

„Ezt hívják a köznyelvben beszervezett ügynöknek vagy informátornak”

– állítja a szakértő. Hozzáteszi, Szijjártó ezzel szemben úgy tesz, mintha a cikknek ez a része el sem hangzott volna, és bár az önmerénylet tervét képtelenségnek nevezi, az őt érintő megállapításról nem beszél.

„Adja magát a kérdés, hogy vajon miért” – teszi fel a kérdést Rácz András. Szerinte az egyik elméleti lehetőség az, hogy a miniszter észre sem vette, hogy róla is szó van a cikkben, de ezt a lehetőséget elveti, mert a csapata valószínűleg szólt neki. A másik, valószínűbb lehetőségnek azt tartja, hogy

„azért nem cáfolja a vádat, mert ha nyíltan tagadná, akkor azzal azt kockáztatná, hogy valamelyik európai szolgálat esetleg kiszivárogtatja a bizonyítékokat arról, hogy igen, Szijjártó tényleg rendszeresen tájékoztatja Lavrovot.”

Rácz András szerint Catherine Belton újságíró közismerten jó forrásokkal rendelkezik, a Washington Post pedig nem az a lap, amely alap nélkül írna ilyesmit egy másik ország külügyminiszteréről. Úgy véli,

Szijjártó is biztos benne, hogy alapos bizonyítékok léteznek, ezért próbálja elterelni a figyelmet azzal, hogy hallgat róla.

A szakértő a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy mennyire normális, ha egy olyan ember Magyarország külügyminisztere, aki nem érzi fontosnak cáfolni egy ilyen vádat.

Rácz szerint „ha a NER-nek vége lesz, Szijjártó éppúgy Moszkvába fog menekülni, mint ahogyan a hozzá hasonlóan az oroszokkal igen szoros kapcsolatot ápoló egykori osztrák kollégája, Karin Kneissl tette 2023-ban.”

A Washington Post szombaton megjelent cikke belső orosz hírszerzési iratokra hivatkozva számolt be arról, hogy az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége a „Gamechanger” fedőnevű forgatókönyv részeként egy Orbán Viktor elleni megrendezett merényletkísérlet ötletét vetette fel. A Kreml dezinformációnak minősítette a beszámolót. A cikkben az is szerepel európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva, hogy Szijjártó Péter az EU-ülések szüneteiben rendszeresen hívta Szergej Lavrovot, és a lap megkeresésére a magyar miniszter nem reagált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Orbán Viktor egy egyedülálló eszköz Oroszország kezében, amit nagyon nem szeretnének elveszíteni
Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében - mondja a nemzetbiztonsági szakértő, aki szerint az orosz beavatkozás célja sokkal messzebbre mutat. A céljuk a nyugati államok korróziója, mert csak így győzhetnek a demokráciák felett.


Komoly hullámokat kavart a Washington Post szombati cikke arról, hogy információik szerint az orosz titkosszolgálat önmerényletet javasolt Orbán Viktor helyzetének javítására a választási kampányban. Az amerikai lap másik állítása szerint Szijjártó Péter rendszeresen felhívja az uniós tanácskozások szünetében Szerges Lavrovot, így az orosz külügyminiszter első kézből értesülhet az ott elhangzottakról. Mindezt a Washington Post nyugati hírszerző szolgálatoktól származó dokumentumokra és információkra alapozva állítja. A magyar és az orosz kormány mindent tagad. Ahogy a VSquare oknyomozó portál korábbi értesülését is cáfolták, ami szerint három orosz hírszerző ügynök érkezett Magyarországra, kifejezetten azért, hogy befolyásolják a magyar választásokat.

De mennyi esélyük van erre a korábbi beavatkozásaik fényében? Hiszen Moldovában, Romániában, Szlovákiában mindez nem sikerült. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő a Partizánnak adott interjújában arról beszélt,

a politikai befolyásolás célja orosz részről nem is feltétlenül egy-egy konkrét választás eldöntése, hanem kifejezetten a nyugati demokráciák korróziója.

A szakértő szerint ezt a célt már a nyolcvanas években is megfogalmazták az amerikai szakértői vélemények az úgynevezett titkosszolgálati aktív intézkedésekkel kapcsolatban. „Hogy mit értek korrózión? Hát azt, hogy folyamatosan és fokozatosan teljes mértékben alámosódik a valóság megismerhetőségének a hite a társadalomban” – fogalmazott Buda.

Úgy véli, a demokráciák azért tudnak működni, mert a társadalom racionális vitákat folytat, hogy a valósághoz legközelebb jusson, és kompromisszumos megoldásokat alakítson ki. Ha ez a hit, valamint az állami intézményekbe vetett bizalom alámosódik, az elkezdi szétrothasztani az adott országot, és ez Oroszországnak jó.

„Oroszország tudja, hogy a demokráciák addig hatékonyak, ameddig működni tudnak, amelyik pillanatban elkorrodálódnak, nem lesznek tovább ellenfél a számára” – mondta a szakértő.

Buda Péter szerint a demokrácia sebezhetőbb, de csak abban az esetben, ha nincs tudatában annak, hogy támadás alatt áll. A hidegháborúban ezt a felismerést évekkel azután tették meg nyugaton, hogy a KGB már önálló stratégiával és infrastruktúrával rendelkezett. A szakértő szerint az orosz-szovjet gondolkodás hosszú távban gondolkodik, és egy folyamatos, totális háborúban áll a Nyugattal. Ezt az orosz eszme és a csekista ideológia megértése nélkül nem lehet értelmezni.

Az orosz eszme lényege, hogy Oroszország egy másik, felsőbbrendű civilizáció, amelynek feladata rendet tenni a világban.

„Úgy fogalmazott a dumának, az orosz dumának az alelnöke, hogy a háború a mi nemzeti ideológiánk” – idézte Buda. Hozzátette, a klasszikus nyugati gondolkodásban a háború a politika folytatása más eszközökkel, Oroszországban viszont a politika a háború folytatása más eszközökkel.

Vlagyimir Putyin a szakértő szerint ennek a csekista szemléletnek a folytatása, és nem véletlen, hogy egy KGB-ezredes került az elnöki székbe. Amikor a Szilovikikről, vagyis az „erős emberekről” beszélünk, akik a fegyveres testületek egykori tagjaiként átvették az állam irányítását, az jóval többről szól, mint hogy Putyin a haverjait hozta magával.

Buda Péter szerint a magyar eset azért egyedülálló, mert a jelenlegi miniszterelnök 16 éve van kétharmaddal hatalmon. „Ez elég sok. Erre már lehet építeni. Ennyi idő alatt el lehetett érni, ki lehetett harcolni bizonyos pozíciókat, fel lehetett szedni ismereteket, ki lehetett építeni kapcsolatrendszert Európában és a NATO országoknak a területén” - fogalmazott a nemzetbiztonsági szakértő.

„Egy ilyen eszközt elveszíteni sokkal nagyobb kár, mint egy pár éve hatalmon lévő miniszterelnököt elveszíteni egy másik országban.”

„A másik, ami miatt nagyon fontos megtartania a magyar miniszterelnököt, az az ő emblematikus szerepe annak az úgynevezett Fekete Internacionáléak az építésében és a nyugati vezetésében” – állítja. Ez a hálózat a szakértő szerint kapcsolódik ahhoz az orosz eszméhez, amely szerint Oroszország védi egyedül a konzervatív és keresztény értékrendet a liberális és hanyatló Európával szemben.

Buda Péter szerint a magyar kormány ezen keresztül, akarva-akaratlanul egy orosz befolyásolási műveletet terjeszt nyugaton.

„Remélem, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztény értékeknek a megőrzése a célja az orosz titkosszolgálatnak, ahol egyébként a másként gondolkodókat kidobálják a 10. emeletről” – jelentette ki.

Magyarországon szerinte nem a bizalom aláásása a cél, mert az a jelenlegi kormányt gyengítené. Ugyanakkor ha kormányváltás történne, és az új vezetés nem lenne Oroszország iránt elkötelezett, akkor szerinte Magyarország is a destabilizációs műveletek célpontjává válna.

A szakértő beszélt arról is, hogy információi szerint a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt egy zárt körű beszélgetésen arról beszélt, hogy biztosan tudja Putyintól, hogy Ukrajna meg fog szűnni mint szuverén állam.

„És arra készült, és erről beszélt ezen a beszélgetésen, hogy amikor ez be fog következni, akkor ez nagymértékben át fogja alakítani az európai viszonyokat és az európai biztonsági architektúrát” – mondta Buda, aki szerint a terv az volt, hogy Magyarországnak minél előnyösebb helyzetbe kell kerülnie, hogy az újraosztásból jól jöjjön ki.

Azt is hozzátette, hogy valószínűleg sem Putyin, sem a magyar miniszterelnök nem számított arra, hogy a háború nem két hétig fog tartani.

Buda Péter szerint a magyar kormány orosz politikájának köszönhetően az ország a háború szélén táncol, mivel folyamatosan provokálja Ukrajnát, hogy azt ne vegyék fel a NATO-ba és az EU-ba.

„Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében” – fogalmazott.

A szakértő szerint megmagyarázhatatlan Orbán Viktor 180 fokos fordulata, aki 2008-ban még Ukrajna és Grúzia gyorsított NATO-csatlakozását sürgette. „Ezt egy titkosszolgálati elemző, amikor ekkora hasadást lát valakinél, akkor azt mondja, hogy ez azért nem úgy van egyébként, hogy egyszer csak így ébredtem fel. Ennek oka van” – mondta.

A szakértő szerint a magyar szolgálatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert politikai irányítás alatt állnak, és lényegében a miniszterelnökhöz vannak bekötve. „Mennyire szerencsés, de mindenképpen jellemző, hogy egyúttal a propagandaminiszter a titkosszolgálatoknak is a felügyelője. Ez szinte olyan, mint egy karikatúra, csak nem nevet az ember rajta” – vélekedett.

Elmondása szerint a partneri bizalom is megrendült, és bár bizonyos információkat még megosztanak, de sok mindent már nem. Arra a kérdésre, hogy tud-e arról, hogy tartottak vissza információt a magyar szolgálatoktól, azt válaszolta: „Nem arról, hogy mit, hanem azt, hogy igen.”

Buda Péter szerint a magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mert az orosz hamis zászlós műveletek az ő érdekét is szolgálják, és ezt elismerni kellemetlen lenne.

Ennél is kellemetlenebb kérdésnek tartja, hogy miért áll érdekében Oroszországnak, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon.

„És akkor eljutunk megint oda, amivel kezdtük a beszélgetést, hogy Magyarország eszköz. Ugye angolul ezt az asset szót használják, amit kifejezetten a titkosszolgálati eszköz, instrumentalizáció értelmében szoktunk használni, Oroszország kezében” – magyarázta. Úgy látja, a probléma az, hogy ebbe a csőbe már 16 éve belementünk, és ebből nem lehet könnyen kiszállni.

A szakértő szerint a megoldás az lenne, ha a politikai elit és a közvélemény megértené, hogy egy komoly ideológiai háború zajlik, aminek a tétje a demokráciák túlélése. Kína szerinte hosszabb távon és mélyrehatóbban, Oroszország viszont sokkal közvetlenebbül fenyegeti Európa biztonságát.

„A probléma pusztán az, hogy addig, amíg mi nem fogjuk fel azt, hogy támadás alatt állunk, addig nincs esélyünk a védekezésre” – mondta.

Szerinte a háború már most is zajlik a nyílt háborús küszöb alatt. „A háború az nem akkor kezdődik, amikor jön valaki és viaszpecséttel aláírt hadüzenetet ad át a Brüsszel közeli NATO-központban.” Hozzátette, Oroszország célja az, hogy Európa ne ocsúdjon fel, és még alvó állapotában lehessen elfoglalni. Ennek elkerüléséhez szerinte Európának fel kell mutatnia az erejét és az akaratát, hogy elkerülje a tényleges háborút.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem lennék meglepve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki az oroszok terveiről” - írja Panyi Szabolcs
Döbbenetes részleteket közölt egy újságíró a Washington Postra hivatkozva. A tervet az orosz külső hírszerzés, az SZVR készítette.


Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója a Facebookon írt arról, hogy a Washington Post újabb részleteket tudott meg a magyar választás orosz titkosszolgálati befolyásolásáról. Állítása szerint a lap egy orosz titkosszolgálati jelentéshez jutott hozzá, amelyet az SZVR, az orosz külső hírszerzés készített. Az újságíró szerint a „Fordulópont (Gamechanger) néven emlegetett stratégia szerint egy drasztikus műveletre lehet szükség ahhoz, hogy Orbán Viktort választási győzelemhez segítsék.” Panyi ezután szó szerint idézi a tervet:

„Az SZVR tervében azt fejtgetik, hogyan lehetne »gyökeresen átalakítani a választási kampány teljes dinamikáját« – mégpedig »egy Orbán Viktor elleni merénylet megrendezésével«.”

A poszt szerint az orosz tervet egy meg nem nevezett európai ország titkosszolgálata szerezte meg, és miután meggyőződött a hitelességéről, a dokumentumot a Washington Post szerzője, Catherine Belton is átvizsgálhatta. Panyi hozzáteszi, hogy Belton egykori moszkvai tudósító és a „Putyin emberei” című könyv szerzője. Az újságíró ezután az SZVR-jelentésből idéz:

„Egy ilyen esemény a kampány megítélését a társadalmi-gazdasági kérdések racionális teréből az érzelmi síkra tereli át, ahol a kulcstémákká az állam biztonsága, valamint a politikai rendszer stabilitása és védelme válnak”.

Azt is megemlíti, hogy a terv a Washington Post cikke szerint az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége, az Aktív Intézkedések Főosztálya számára készült.

Panyi leírja, hogy a Washington Post megpróbálta reagáltatni Kovács Zoltán nemzetközi sajtószóvivőt, de nem kapott választ, az SZVR nem kívánt reagálni, Dimitrij Peszkov Kreml-szóvivő pedig dezinformációnak nevezte az értesülést. Egy zárójeles részben egy magyar vonatkozást is kiemel:

„Az orosz hírszerzést vezető Szergej Nariskin fia, Andrej Nariskin és családja ugyanis magyar letelepedési kötvényes lett a 2010-es évek közepén a Rogán Antal-féle, offshore cégekkel megspékelt kötvényprogramban

– ezt akkoriban a Direkt36, a 444 és az orosz Novaja Gazeta derítette ki. 2022 őszén pedig a Direkt36-on azt is megírtam, hogy Andrej Nariskin hivatalos magyar lakcíme Rogán Antal propagandát és titkosszolgálatokat felügyelő miniszter régi barátja, a grúz-izraeli Shabtai Michaeli Deák Ferenc utcai (Fashion Street) ingatlanába volt bejelentve. Nariskin letelepedési engedélyét később visszavonták.”

Panyi Szabolcs szerint a Washington Post cikkéből más részletek is kiderülnek. Azt írja, a lap idéz egy európai nemzetbiztonsági tisztviselőt, aki megerősítette az ő korábbi, VSquare-en megjelent értesülését az orosz beavatkozásról. Eszerint a tisztviselő szolgálata is kapott információt arról, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) három embere Magyarországra érkezett a választás befolyásolására. Panyi idéz egy nyugati tisztviselőt is, aki a lapnak azt mondta:

„Orbán Oroszország egyik legjobb ügynöke volt. Nehéz elképzelni, hogy az oroszok ne lennének készenlétben, hogy segítsenek, ha a dolgok esetleg rosszra fordulnak.”

Végül egy személyes megjegyzést is fűz a témához:

„Tudom, hogy ezek a hírek nagyon durvák, és nem lennék meglepődve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki a választásig hátralévő időszakban az oroszok terveiről.

Nagyon fontos viszont, hogy megőrizzük mind a higgadtságunkat, mind a magyar államba és annak intézményeibe vetett hitünket.

Az orosz titkosszolgálatoknak ugyanis éppen az az egyik célja, hogy megrengessék a demokrácia és annak intézményei iránti bizalmunkat.

Nem a kormányról és annak vezetőiről beszélek – hanem a magyar államról és intézményeiről, és az ott dolgozó, azokat működtető sok tíz- és százezer becsületes, hazafias magyar állampolgárról. Hogy az ilyen orosz tervek és beavatkozási kísérletek meghiúsuljanak, ahhoz az ő munkájukra – például a rendvédelmi szervek és az elhárítás éberségére – van szükség.”

Néhány nappal a Washington Post cikke előtt a VSquare arról írt, hogy egy GRU-hoz kötődő, háromfős „politikai technológus” csapat hetek óta Budapesten tartózkodik, részben diplomáciai fedés alatt, a nagykövetségen. A jelentések szerint az akciót az orosz elnöki apparátus helyettes vezetője, Szergej Kirijenko felügyeli, célja pedig a 2026. április 12-i választás befolyásolása. A művelet eszköztárában az online dezinformáció, karaktergyilkosságok és különböző tartalmak gyártása is szerepelhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: