Bazsó Gábor: Trump testesíti meg, milyen az, amikor valaki mer rossznak lenni
Bár hétfő reggelre már 70 millióan szavaztak az amerikai elnökválasztáson, a közvéleménykutatóknak még mindig fogalmuk sincs, ki nyeri a november 5-re kitűzött elnökválasztást: Donald Trump vagy Kamala Harris. A csatatérállamokban hibahatáron belül van a különbség.
A 2024-es választáson több olyan dolog is történt, ami korábban még soha. A korábbi republikánus elnök annak ellenére is esélyes a visszatérésre, hogy több büntetőeljárás is folyik ellene, van, amelyikben már ítélet is született. A kampány alatt merényletet kíséreltek meg ellene, ami kis híján sikerrel járt. És példátalnul aktívan állt be a támogatói mögé Elon Musk, a világ leggazdagabb embere, aki saját kampánycsatornává változtatta az egyik legmeghatározóbb közösségi média platformot, a X-et. Közben a demokraták menet közben cseréltek jelöltet, és a kora miatt végül visszalépő Joe Bident Kamala Harris váltotta, akit ha megválasztanak, amerika első nöi elnöke lehetne. Az egyik legismertebb Elon Musk szakértővel, Bazsó Gábor újságíróval arról beszélgettünk, hogy lett egy demokratából a republikánus jelölt leghangosabb támogatója a milliárdos, és mi lehet Trump titka?
– Miért akar Trump újra és újra mindenáron visszatérni?
– Ez egy olyan dolog, amire nyilván az őszinte választ senki nem tudja, és egészen biztos, hogy a legnehezebb lenne úgy megszerezni az őszinte választ, ha őt kérdeznénk meg, mivel az ő karakterének pontosan az a lényege, hogy semmiféle viszonya nincs a valósággal; ez mára szinte a védjegyévé is vált. Tehát
Ez nála, ahogy a programozás világában hívják, nem bug, hanem feature. Ez az ő működésének a lényege, ezen keresztül válik lényegében megfoghatatlanná. Nem lehet számon kérni rajta semmit, hiszen mindent és mindennek az ellenkezőjét is mond. Visszatérve a konkrét esetre, hogy miért indult újra.
Nyilván szét lehet szedni több irányból is a dolgokat. Egyrészt egyértelmű, hogy
Ez egyfajta előfeltétel, mert ez rohadt nagy meló, iszonyú mennyiségű küzdelem. Elképesztően motiváltnak kell lenni ehhez, nagyon kemény kampányidőszakot kell végigszenvedni ehhez. Ebben nincs semmi jó buli. Nem pompa és csillogás, hanem utazás egyik helyről a másikra, emberek előtt jópofizás, gyermekbuksik simogatása, szenvedélyes ordibálás a színpadokról. Szóval ez meló. Nehéz dolog ez, nyilván Trump analitikusa nem állhat ki, de azért viszonylag sok szakember mondta már azt, hogy
Ráadásul Trumpnak az ezzel kapcsolatos motivációját a külsőségeken is látni.
Aki látott már fotókat, hogy milyen a saját rezidenciája, tudja, hogy az egész úgy néz ki, mint egy aranyba mártott, kicsit gagyi bizánci udvar, vagy inkább, amilyennek az egyszerű amerikai ember elképzeli, hogy milyen is a pompa és a csillogás. És a másik fele, ami szintén benne lehet a döntésében, hogy egyébként Trump egy köztörvényes bűnöző. Nem is nagyon lehet vitatni ezt az állítást, hiszen ezzel kapcsolatosan jogerős bírósági ítéletek vannak. Az ezekkel kapcsolatos következmények megúszásához nagyon vastagon kellett az, hogy ő azért többé-kevésbé jogilag védett pozícióból csinálhassa végig egyrészt a védekezést ezekben az ügyekben a különböző bíróságok előtt, másrészt pedig be lehet ugrani a fal mögé, hogy hopp-hopp, egyébként én vagyok az Egyesült Államok elnöke.
– Már elnökjelöltként is jár neki védettség?
– Ha simán csak elnökjelölt lenne, akkor nem, de ugye ő egy volt elnök. Innentől ez az egész jogilag ingoványos terület, tehát nemhogy én nem tudom, de az Egyesült Államokban is a legkiválóbb szakemberek vitatkoznak azon, hogy egyáltalán vizsgálható-e, felelősségre vonható-e. Sokféle ügyben citálták bíróság elé, beleértve az előző választás utáni zavargásokkal kapcsolatban is, hogy abban végül is milyen része volt, vagy nem volt része az ő szavainak, tetteinek. Amit ő az előző választás után, a választás eredményének a nem elfogadása körül, és az azt követő periódusban tett, az az amerikai demokráciára nézve sokkal rombolóbb, a következményeit tekintve is sokkal súlyosabb történés volt, mint bármi egyéb, amit magánszemélyként követett el.
– Amikor ezek megtörténtek 2021 januárjában, én azt gondoltam, hogy ennek az embernek itt van vége. Hogyan tudott abból a pozícióból visszakapaszkodni ide?
– Szerintem erre a kérdésre sokan szeretnék tudni a választ, beleértve a világ összes politikusát és politológusát, mert mindenki számára nagyon fontos tanulságokkal szolgálhat. Ami biztos, hogy
Nem gondolom, hogy a Trump-szavazók egyféle emberek lennének. Az Amerikai Egyesült Államokban a szavazásra jogosult állampolgároknak hozzávetőlegesen a fele erre a figurára szavazott és fog szavazni.
– Mi lehet vonzó Trumpban?
– Az az érzésem, hogy Trump varázslatának a legfontosabb része, hogy ő azt testesíti meg, milyen az, amikor valaki a saját gyermeki énjét éli meg, milyen az, amikor mer rossznak lenni. Képzeljünk el egy 3-8 éves gyereket, aki csupa olyan dolgot csinál, amiért az anyukája azt mondaná neki, hogy édes fiam, ilyet nem csinálunk. Tehát elveszem a játékát, nem adom vissza, csúnyán beszélek vele, megvetően beszélek róla, semmibe veszem, rohadékoskodom, hazudozok megállás nélkül, mindent és az ellenkezőjét mondom, minden következmény nélkül, mindent leszarok, mindenkinek az arcába röhögök.
Ennek vannak a társadalom egésze számára kevésbé káros és károsabb megjelenési formái. Amikor ez a viselkedés történetesen együtt jár a világ legnagyobb hatalmú pozíciójával, kicsit ijesztő persze. Nem véletlenül neveljük úgy a gyerekeinket, hogy lehetőség szerint később a társadalom számára hasznos és konstruktív magatartást tanúsítsanak. Amit Trump megtestesít, egyesével az összes ilyen dolgot mindenki elítélendőnek tartaná valójában, politikai hozzáállástól függetlenül. Tehát, ha leszedjük Trump nevét, és megnézzük az összes ügyét, a pititől kezdve a súlyos politikai természetűig, mindenki azt fogja mondani, hogy ez rohadékság.
– Trumptól miért fogadják ezt el?
– Mert azt mondja, hogy az egészet miattatok csinálom. Mert én vagyok végig az, aki ennek a segítségével ezt az egyébként velejéig romlott rendszert - aminek én nem vagyok tagja, hiszen látjátok, - hülyére veszem, ott baszom át, ahol érem. Én vagyok a nagy üzletek mestere, és a világ többi fontos emberét is ugyanígy hülyére veszem az érdeketekben. És tessék, amikor rám bízzátok az országot, akkor itt minden fasza, nincsen infláció, nincsenek háborúk a világban, hirtelen támadnak vakcinák a betegségekre, és így tovább... Ha ezeket az állításokat bárki igazságtartalmukra nézve megvizsgálja, kiderül, hogy egyik se igaz, tökéletesen mindegy, nincs jelentősége semennyire sem.
és tökéletesen immunizálja a nagyközönséget azzal kapcsolatban, hogy egy állítás igaz vagy nem igaz. Valójában senki nem is gondolja egy pillanatig sem, hogy igaz lenne, mert ennek egyáltalán nincs jelentősége.
– Nyilván azért az amerikai pártrendszernek a sajátossága is közrejátszik, hogy egy ilyen karakter fel tud emelkedni, mert egy európai, sokkal hierarchizáltabb párton belül azért nem hiszem, hogy egy ilyen karakter tartósan egy párt élén tudna maradni.
– Valószínűleg nem. Az is egy nagyon speciális helyzet, hogy egy olyan duális rendszer van az Egyesült Államokban, ahol csak A és B közül lehet választani. Innentől kezdve konkrét ügyekben érdemben masszívan mást mondani tulajdonképpen lehetetlen. Tehát az amerikai demokrácia ilyen szempontból egy egészen sajátosan működő dolog. Európában lehet bizonyos típusú szakpolitikai kérdésekkel nyerő pozícióba kerülni a választáson, mert sok párt van, nem kell gyakorlatilag az egész társadalom többségét megszólítani. Amerikában ahhoz, hogy 50+ százalékod legyen, igazából népszerűtlen dolgokat mondani különösebben nem lehet. Tehát a végén ez az egész a személyi kérdésre fut ki.
– Egy olyan figura, mint Elon Musk miért állt be Trump mögé? Leszámítva az extravaganciát, a két ember mindenben az ellentéte egymásnak. Vagy mégsem?
– Musk világ életében inkább demokrata volt, ez tök egyértelmű minden régebbi megnyilvánulásából, plusz nyíltan is beszélt is róla, többször. A Tesla egész missziója (accelerating the world’s transition to sustainable energy) egy alapvetően demokrata irány, ugye. A dolgok látványosan több fázisban romlottak el: először is akkor,
utána meg folytatólagosan akkor, amikor a már megválasztott Biden (akire egyébként szavazott is) a 2030-ra elérendő 50%-os elektromosjármű-arányról szóló rendelet ünnepélyes aláírására nem hívta meg a Teslát az UAW (autómunkás szakszervezet) és a detroiti hármak kedvéért, és úgy beszélt a GM-ről és Mary Barráról, mintha ők vezetnék az elektromos átmenetet. „Az autóiparban Detroit világelső az elektromos járművek terén” – mondta Biden egy 2021 novemberi rendezvényen, miközben akkor éppen a Tesla több százezer villanyautót adott el, - a GM 26-ot.
Ez elég jól jelezte az általános attitűdöt, ami ezer szálon romlott folyamatosan. Például a "Musk mint a rohadt milliárdos" kampánytéma, 2021-re esett, amikor történetesen 11 milliárd dollárral az USA messze legnagyobb adózója volt.
– Ugyanakkor épp ezek voltak azok az évek is, amikor cégei, a Tesla és a SpaceX sikert sikerre halmozott. A vállalkozásai szerepet játszhattak valamilyen szinten a döntésében?
– Az utóbbi évek arról szóltak, hogy a Biden adminisztráció ahol éri akadályozza-gáncsolja-lassítja-vizsgálja-bünteti a Teslát (időnként egészen kafkai, nevetséges dolgokkal) és a SpaceX-et is,
Ne felejtsük, hogy Amerika a SpaceX előtt hosszú éveken át csak az orosz Szojuzokkal tudott embert küldeni az űrbe.
– Musk kezdetben személyes érintettségével is magyarázta a történteket.
– Igen, az egyik gyereke transznemű, amit ő egy az egyben a „woke mind virus” számlájára ír, ami viszont őt távolította el a demokratáktól. Mindazonáltal Musk világnézetileg nagyobbrészt demokrata-kompatibilis, de olyan mértékben gyűlölik egymást a konkrét adminisztrációval, hogy ez a választás a számára alapvetően arról szól, hogy megmutassa, hogy aki beleköt és megalázza, azt ő kicsinálja, akármi áron. Az ennek során általa lenyomott széljobber-populista borzalmasságok szimplán az eszköztára részei, nagyrészt feltehetően nem gondolja komolyan. Ettől még persze pont ugyanannyira rombolóak a világ egészére nézve.
Mindent egybevetve az én érzésem szerint ez személyes sztori: Musk úgy érezte, hogy következetes bullying alanya (amivel tényszerűen nehéz vitatkozni), és gyerekkori leckéje, hogy ezzel szemben csak úgy lehet védekezni, ha rohadtul bevered az orrát annak, aki rád száll, akármi lesz utána, különben sose lesz nyugtod. Hogy ennek kapcsán kész volt beállni egy olyan sötét rohadék mögé, mint Donald Trump, csak azt jelzi, hogy ez az ösztön erősebb benne, mint bármi más, beleértve a józan eszét is.
– Elon Muskról tehát speciális eset. De a gazdaság többi szereplőjének miért éri meg Trumpot támogatni?
– Az amerikai politikai berendezkedésnek az egyik legsajátosabb része, hogy Európából nézve elképzelhetetlen mennyiségű pénzt ér adni arra, hogy valaki megválaszthassa a saját elnökét. Ezeket mindenki befektetésként értelmezi. Tehát mindenki, aki veszett mennyiségű pénzt ad valamelyik jelölt támogatására, az azt azért csinálja, mert ezt valamilyen típusú befektetésnek tekinti. Abból indulnak ki, hogy a támogatásra adott pénz előbb-utóbb valamilyen módon forintosul, dollárosul. A nagy amerikai jobbra húzó milliárdosok úgy érzik, hogy nekik az a jobb, ha Trump az elnök, amiben az a fura, hogy ezek mind okos emberek. Azt nem tudjuk, hogy Trump mennyire okos ember, de azt érzékeljük, hogy nem minden helyzetben kelti egy kiemelkedően okos ember benyomását, ráadásul teljesen kezelhetetlennek tűnik, menedzselhetetlen, kiszámíthatatlan.
Fura tehát azt gondolni, hogy valaki azt higgye intelligens vezetőként, hogy összességében a Trump kezébe helyezett Egyesült Államok egy jobban működő Egyesült Államok lesz, de az is tény, hogy
Elég erős volt az amerikai intézményrendszer, a sokat emlegetett fékek és ellensúlyok rendszere, hogy azokat ne tudja Trump szétszedni, bár elég sokat foglalkozott ezzel, mint minden hozzá hasonló jellegű politikus. Az amerikai intézményrendszer azt a négy évet kibírta.
– Na jó, de még négy évnyi erőpróbát kibír? Trump nagyon sok helyre odatette az embereit, akik most is ott vannak. Előbb-utóbb megtörténhet egy olyan áttörés, hogy a saját káderekkel meghekkelt rendszer megadja magát.
– Ha megnézzük a Legfelsőbb Bíróság bíróinak a kinevezési gyakorlatát, ott hagyományosan az volt az elfogadott, hogy nem a saját kádereinket tesszük oda örökre gátlástalanul, hanem az egész körül valamilyen típusú mértékletességre, konszenzusosságra törekvés, amiket Trump nagyon látványosan nem csinál, sőt, egy kicsit úgy is van vele, mint az összes többi dologgal, ami az ő vonzerejének is az egyik forrása, hogy éppen ellenkezőleg csinálom, a kurva anyátok. Én nyertem, én mondom meg, mi van.
– Ezek élethosszig tartó kinevezések?
– Élethosszig, vagy ameddig le nem mond az illető, mert például nyugdíjba kíván menni, esetleg más okból. De ez annyira így van ez, hogy megbukni nem is nagyon lehet. Van olyan amerikai alkotmánybíró, aki körül nagyon súlyos összeférhetetlenségi botrányok pattantak ki az utóbbi években. Rengeteg cikk foglalkozott vele, dokumentumok vannak róla, fényképek arról, hogy miféle emberekkel jachtozgat együtt, és így tovább, és semmiféle következménye nincs. Mert jogilag nem visszahívható, nem megtámadható, a pozíció.
– Most milyen esélyei vannak Trumpnak? Mondják, Trumpot múltkor is csúnyán alulmérték.
– Szerintem az a magyarázata az alulmérésnek, hogy a lelke legmélyén mindenki tudja, még az is, aki nem fogalmazta ezt meg magának, hogy Trumpban nem a jó tulajdonságai a vonzóak, hanem a rosszak, és az, hogy azokat is megússza. Tehát, hogy a Trump a mindannyiunkban bent lévő, de ideális esetben azért valamilyen típusú kalickába zárt ördögre apellál. És ezért nem merjük megmondani. Ráadásul Kamala tényleg nem biztos, hogy minden idők legjobb jelöltje. Amikor Obama lett annak idején elnök, akkor benne volt a korszellemben, hogy lám, a világ legnagyobb gazdasága, ami egyébként nyilván nagyon sok belső feszültséggel, belső társadalmi feszültséggel üzemel, aminek nagyon sokáig része volt mindenféle típusú rasszizmus, beleértve a rendszerszintűt is, meg azt is, ami az egyes emberek szintjén jelent meg, aminek polgárjogi harcosai voltak, akik híresek voltak, és az egész világra hatást gyakoroltak. És lám, az érés során kitermeli azt, hogy a legmagasabb pozícióba ültet valakit, aki egyébként régen a bőrszíne miatt csak rabszolga lehetett volna.
Nem azt mondom, hogy csak ez volt a lényeg, de most nem a lényeget keressük feltétlenül csak, hanem azt, ami elég erős ahhoz, hogy átbillentse az 50-50-et az egyik irányba. Obama esetében ez a szellemiség volt az. Kamala Harris abból a szempontból hasonló pozícióban lehetne, hogy ahogy korábban fekete vagy színes bőrű elnökjelölt nem volt, most azt mondhatnánk, hogy íme egy női jelölt. Persze volt már Hillary Clintonnal hasonló próbálkozás, de itt most lenne egy színes bőrű, egy női jelölt. De én, legalábbis innen, nem érzékelem azt, hogy most hasonló markáns lelkesedés lenne a társadalomban, mint Obama idején volt. Hogy most lesz valami más. Hogy beszavazunk egy nőt, végre nő lesz az elnök, egy színes bőrű nő, mert Amerika vagyunk, és nálunk ez is ér, és megyünk előre, ezzel megyünk előre. Ehelyett azt látjuk, hogy valahogy ráégni látszik Harrisre az, hogy ő a deep state, a szokásos nagy szervezetek, a különböző minisztériumok és állami szervek által megbéklyózott ember.
– Volt egy merénylet is Trump ellen...
– Nem is egy, de abból az egyből, ami nagyon látványos volt, fantasztikusan jól jött ki. Bizonyos értelemben ezt nem lehet elvenni tőle. Nem gondolom, hogy ettől jobb ember, vagy méltóbb elnökjelölt lett volna, de mégiscsak az van, hogy őt valaki megpróbálta megölni, el is találta a fülét, és
Az akkori mérések szerint ez érdemben javított a pozícióján. Hogy ez kitart-e mostanáig, vagy a választásig, azt nehéz megmondani. A Trump-szkeptikusok a politikai spektrum minden oldalán általában azt szokták gondolni, hogy a csávó igazából egy nettó színház. Hogy semmi sincs úgy, ahogy mondja, semmit nem érez magára nézve kötelezőnek, valójában egy kis senki belül, nem is egy erős ember, valójában egy súlytalan figura, egy nagy szélhámos. És ennek a képnek, az, ami akkor történt, erősen ellentmond. Ehhez a képhez az passzolt volna, hogy amikor rálőnek, a fülét-farkát behúzva kellett volna bemásznia a pulpitus alá, és várni, hogy ráfeküdjenek a titkosszolgálat emberei és testükkel védelmezzék. De egyáltalán nem ezt láttuk, hanem az ellenkezőjét. És ez valószínűleg elég sokakban azt kapcsolhatta be, hogy
Hátha az van, hogy nem egy pojáca, aki csak eljátssza, hogy ő egy tökös csávó. Hiszen ő így, vérző füllel felállt, és öklözte a levegőt, kidüllesztette a mellkasát, hogy „gyere csíra, még lőjél ide egyet, ha mersz!” Akkor arra gondolnak sokan, hogy talán ez a csávó tényleg ennyire frankó. És ebben az a szomorú, hogy ettől még az ő tényleges károkozása az Egyesült Államoknak és egyébként a világnak ugyanúgy valós marad. Még akkor is, ha nem csak arról van szó, hogy ez egy szerencsés pillanat volt, hanem ő tényleg egy igazi karakán csávó, aki rohadt tökös, és tényleg beleállt ezekbe a helyzetekbe, és mindent valójában csak azért csinált úgy, ahogy, mert őszintén azt akarja, és azt tartja jónak. Az a világnak semmivel sem kevésbé megnyugtató, hanem ugyanúgy nyilván viszonylag aggasztó, különösen aggasztó az olyan jellegű országoknak, mint mi, amik így relatíve közel vannak más olyan nagyhatalmakhoz, amik szívesen teszik a mancsukat rá a szomszédaikra. A Trump-i attitűdből eléggé tisztán látszik, hogy ő a maga részéről úgy van ezzel, hogy ameddig egy másik nagyfaszú férfi erőszakoskodik a környezetében lévőkkel, az szerinte egyébként észszerű, oké, hiszen ez van.
És azok, akik azt mondják, hogy „elnézést nem lehetne, hogy egy kicsit gondoljuk végig, hogy oké-e ilyet csinálni”, azok meg nem rokonszenvesek, mert azok gyanúsak. Már megint a szokásos, megint azt mondják, hogy nem lehet, hogy ne csináljuk. Gyerekek.
– Az tiszta sor, hogy ha Trump megnyeri a választást, akkor a másik oldal ezt elismeri, mondjuk némi újraszámlálások után, és akkor minden megy tovább, ahogy szokott. Na de mi van, hogyha elveszíti? Az reális, hogy akkor valami armageddon következik, ha nem ő nyer?
– Nem hinném. Én erre most igazából nem számítanék. Az az igazság, hogy Trump pozíciója ebből a szempontból sokkal erősebb volt az előző körben, amikor egy regnáló elnökként vesztett. Ő volt a fegyveres erők főparancsnoka, ennek megfelelően nyilván máshogy tudta gátolni, vagy elősegíteni a cselekmények alakulását. Ez most mind nincs így. Nagyon múlik ez azon is, hogy milyen körülmények között megy le a választás, és milyen arányúak az eredmények. Tehát ha lesz olyan, ami körül nagy habot lehet verni, abból lehetnek kellemetlen dolgok. Ha nem nagyon vannak ilyenek maguktól, és nagyon egyértelműen nyer mondjuk a Harris, akkor szerintem valami károgás lesz, de én arra számítanék, hogy igazából a business as usual elég hamarosan felülkerekedik. Legutóbb is ezt láttuk, pedig a legutóbbi szerintem valójában meredekebb menet volt.
