SZEMPONT
A Rovatból

Totyik Tamás: Egyes településeken magasabb lett az óvodavezető fizetése, mint a polgármesteré, így inkább visszaküldték a pénzt az államkincstárnak

Az 1 millió forint fölötti tanárfizetésekre sokan felkapták a fejüket, de szakszervezeti vezető szerint ez a 170 ezer tanár csak kis részére igaz. Ráadásul a fiatalok nem kezdtek el visszajönni, visszadolgozó nyugdíjasból lett több, és a "sárga irígység" furcsa helyzetekzet vezetett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. február 03.



Pénteken Orbán Viktor arról beszélt, már több mint 4 ezer olyan tanár van, aki 1 millió forint fölött keres. Egy nappal korábban Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára posztolta a részletesebb adatokat, miszerint „már több mint 4.600 tanár bére magasabb 1 millió forintnál a tankerületi iskolákban. A legmagasabb igazgatói bér 1 millió 742 ezer forint.” Azt is hozzátette, két év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a tanárok és óvónők átlagos fizetése, ami így már eléri a 844 ezer forintot.

Mi áll a statisztikák mögött? Mennyit visznek haza most az oktatásban dolgozók, és elég-e ez ahhoz, hogy enyhüljön a szakemberhiány a közoktatásban? Illetve a fizetésemelésektől várhatjuk-e automatikusan a színvonalasabb oktatást? Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével beszélgettünk.

– Örüljünk, hogy volt egy 32,2 százalékos, majd most egy 21,2 százalékos átlagos béremelés?

– Örüljünk, igen, ezt el kell ismerni.

– És Rétvári Bence szerint 4600 tanár bére átlépte a bruttó 1 millió forintot. Sőt, van, aki 1,7 milliót keres.

– El se tudom képzelni, hogy ki keresett 1,7 milliót. De van 170 ezer pedagógus. Ebből a 4600 mit jelent? A kormány azt mondta, hogy a diplomás átlagkeresetek 80 százalékára akarja felzárkóztatni a pedagógusok bérét. Ez a mostani számítások szerint olyan bruttó 800-840 ezer forint körül van. Ezt az átlagkeresetet kellene idén elérni. Nagyjából azok, akik egymillió felett keresnek, érik el a diplomás átlagkeresetet. Akkor most minek örvendjünk? Nemcsak a pedagógusok, hanem az intézményvezetők átlagkeresete is a diplomás átlag alatt van. Pedig ők vezető beosztású emberek.

Tízezer körüli feladatellátási hely van. Ha ebből 4600 feladatellátási helyen kapnak az intézményvezetők ennyit, az a fele sem. És csak ők érik el a diplomás átlagkeresetet.

Azt nem vitatjuk, hogy emelkedett a pedagógusok bére. Arányát tekintve nem is nevezhető alacsonynak ez az emelkedés. Azonban a munkaterhelés még mindig rendkívül nagy. Európában a legmagasabbak közé tartozik a pedagógusok tanítással lekötött munkaideje, illetve maga a munkaidőkeret is magas. Nem véletlen, hogy a kormány nem is mer kutatást végezni a pedagógusok munkaterheléséről. 2018-19 környékén a kormány a Századvéggel akart végeztetni indíttatni egy ilyen kutatást, aztán gyorsan elállt tőle.

– Az államtitkár szerint a tanárok és az óvónők átlagos fizetése 844 ezer forintra emelkedik az idei 21,2 százalékos béremeléssel együtt.

– Ez egy bértömeget jelent, tehát a pótlékok, bérkiegészítések, túlórák, minden benne van ebben a számban. Először is, van az alapfizetés, ami egy pályakezdő pedagógus esetében 640.900 forint. Az osztályfőnökök pluszjuttatást kapnak az osztályfőnöki munkájukért. Juttatás jár a munkaközösség-vezetőknek is, de a tantestületeknek csak körülbelül egytizede lát el ilyen feladatokat. Az intézményvezetők, intézményvezető-helyettesek, tagintézményvezetők is kapnak még pluszjuttatást. Emellett a pedagógusoknak van túlórájuk, ami nagyon minimális lett a 2010 előtti helyzethez képest. Azok, akik hátrányos helyzetű településen dolgoznak, vagy fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkoznak, szintén kapnak pluszjuttatást. Tehát a bértömeg magában foglalja az alapbéreket és az említett juttatásokat. Illetve hadd tegyünk hozzá még valamit. Az állami fenntartású iskolákban ez a béremelés korrektül megtörtént, sőt valamivel magasabb is volt ez az arány.

Viszont év végén több száz település polgármestere kapott felszólítást, hogy az óvodákban bent ragadt a béremelésre szánt összeg egy része.

Az Államkincstár küldte ki ezeket a leveleket, vagyis az óvodák esetében nem mindenhol történt meg az ígért mértékű béremelés.

– Pedig Rétvári Bence azt írja, hogy az óvónői béremelés többletforrása a költségvetésben megvan.

– Megvan a forrás, csak az önkormányzatok nem osztották ki. Azért, mert egyes településeken magasabb lett az óvodavezető fizetése, mint a polgármesteré.

– És inkább nem adták oda az óvodavezetőnek a pénzt?

– Sőt, volt, ahol vissza is küldték az államkincstárnak. Ez tipikus magyar betegség, úgy hívják, hogy sárga irigység. Az alapvető probléma, hogy a pedagógus kollégák nem voltak elég öntudatosak ahhoz, hogy bírósághoz forduljanak. Nem szoktam gyakran dicsérni a kormányt, de el kell ismerni, hogy ott, ahol a pedagógusok hozzánk fordultak és jeleztük a problémát, a kormány tett lépéseket.

– Mi a helyzet a fiataloknál? Egy pályakezdő tanár, aki nem intézményvezető, és valószínűleg még nem is osztályfőnök, csak az alapbérre számíthat?

– Általában igen, vagy ha hátrányos helyzetű településen dolgozik egy pályakezdő, akkor a 640.900 Ft-nak még a 20 százalékát megkapja. Nem véletlen, hogy a szakszervezetek annak idején kezdeményezték, és az Európai Bizottság javaslatát a kormány is elfogadta, hogy a pályakezdők bérét jóval nagyobb arányban kell emelni, mint az összes többi pedagógusét, mert a versenyszféra ezeket a fiatalokat azonnal elszívja.

Most is azt látni, hogy bár emelkedett a pedagógusok száma, nem a fiatalok érkeztek nagy arányban a rendszerbe, hanem a nyugdíjasok. Annyira alacsony volt a nyugdíjuk, hogy nekik rendkívül vonzó lehetőség volt, hogy megkapják a nyugdíjukat, és ha teljes munkaidőben foglalkoztatják őket, akkor megkapják még ugyanazt a 840 ezer forintos átlagkeresetet is.

Így tényleg jól keresnek, csak én szeretném megkérdezni, hogy egy 76 éves angoltanár vagy egy 78 éves óvodapedagógus mennyire tud a mai generációhoz igazodni? Mennyire bírja a tempót? A kormány mélyen hallgat róla, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha ez a több mint tízezer visszafoglalkoztatott nyugdíjas hirtelen eltűnne, a rendszer megroppanna.

– A pályakezdők nem kezdtek el visszaáramlani?

– Idén nem lett több pályakezdő, mint tavaly. Jöttek fiatalok is, de nem érték el a tavalyi szintet, a 2013 előttiről már nem is beszélve. Bevallom férfiasan, én is azt gondoltam, hogy ez a nagyságrendű béremelés már vonzó lesz a fiataloknak. De úgy tűnik, hogy tévedtem.

– Amit én hallottam, hogy elsősorban a reál szakos tanárok tudtak könnyebben elmenni, őket hamar fel tudta szívni a versenyszféra. Igaz ez?

– Az országos kompetenciamérés során az intézményvezetők kérdőívet töltöttek ki, és az derült ki, hogy a természettudományos tantárgyaknál volt az egyik legnagyobb hiány. Ami pedig bennünket nagyon meglepett: az ének, a rajz és a testnevelés a további három nagy hiányszak.

– Hová tudnak menni ezek a tanárok?

– Nem tudjuk pontosan. Feltehetően ezekből a szakokból kevesen is végeznek. A testnevelésnél az is problémát jelent, hogy a megnövekedett óraszámot nem tudják ellátni a megfelelő létszámmal. Ott nagyon sok olyan kolléga van, aki érettségivel és edzői szakvizsgával tanít testnevelésórát. Ezen felül még az idegennyelv-tanárok körében van hiány.

– Gondolom, nekik is nagyon könnyű elhelyezkedni, vagy simán elmennek magántanárnak.

– Vagy nyelviskolákban tanítanak. Általában az a gyakorlat, hogy délelőtt óraadóként bemennek egy közeli iskolába, délután pedig nyelviskolákban vagy magántanárként dolgoznak.

– Rétvári Bence posztja úgy folytatódik, hogy jövőre a tanárok bére tovább emelkedik a diplomások bérével megegyező mértékben. Ez akkor nem azt jelenti, hogy a pedagógusok bére eléri a diplomások bérszintjét, hanem csak azt, hogy ugyanolyan arányban emelkedik, mint a diplomásoké, tehát ez a 20 százalékkal alacsonyabb átlagos szint megmarad?

– Pontosan. Azt jelenti, hogy szinten kell tartani a pedagógusbérek és a diplomás átlagbérek arányát, tehát a pedagógusok átlagkeresetének a diplomás átlagkereset 80 százalékát kell elérnie. Azonban ebben az a csalóka, hogy béremelésről beszél ismételten, csak épp elfelejti mondani, hogy ez bértömeg emelkedés és nem az alapbér emelkedése, ahogy korábban említettem.

– Az is szerepel Rétvári államtitkár bejegyzésében, hogy az igazgatók olyan bért tudjanak kínálni, amely alapján több jelentkező közül választhatják ki a legjobb tanárt.

– Először is: elvették az igazgatók autonómiáját. Kézi vezérlés van. Nem véletlen, hogy van sok betöltetlen igazgatói állás a köznevelésben.

– Nem az igazgató döntheti el, hogy kinek mennyit kínál?

– Papíron talán igen, de a gyakorlatban nem, mert nagyon leszűkítik a mozgásterét, nem áll rendelkezésére akkora bértömeg, amellyel érdemben gazdálkodhatna. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy a most bevezetett teljesítményértékelés augusztusban, amikor a rendszer élesedik, mekkora mozgásteret fog adni az intézményvezetőknek. Korábban a szakképzésben is azt mondták, hogy az intézményvezetők döntik el a differenciálást. Aztán a centrumok sorozatban visszadobták az igazgatók döntéseit.

– Mennyi most a túlóra?

– Éves szinten 60 órát ingyen kell helyettesítenie minden pedagógusnak. Ha egy kolléga megbetegszik, továbbképzésen van, őt helyettesíteni kell, és ezt a feladatot ingyen kell ellátni, éves szinten 60 órában. Emellett vannak olyan feladatok, amelyekért nem jár plusz juttatás. Ha például beosztják gyermekfelügyeletre vagy ebédeltetésre, azt a 40 órás munkaidejében kell elvégeznie. Hiába határozzák meg a munkabeosztása szerint, hogy 24 tanítási órát kell tartania a pedagógusnak és a maradék időt elvileg felkészüléssel, szülői értekezletek megtartásával, versenyre való felkészítéssel, fogadóórákkal és dolgozatjavítással kell töltenie. Emellett még a gyermekfelügyeletet is el kell látnia. Nyugat-Európában az ilyen feladatokat a szociális szféra munkavállalói végzik, nem pedig a pedagógusok. Ezek a plusz feladatok növelik a pedagógusok munkaterhét és leterheltségét.

– Hogyan néz ki egy tanár heti munkaideje az órarendi órákon felül?

– 32 órát biztosan az intézményi feladatokkal tölt, és a maradék 8 órában próbál felkészülni, de a méréseink szerint ez nem 8 óra, hanem jóval több. Úgy számoljuk, hogy minimum heti 12 órát biztosan dolgozatjavításra és tanítási órákra való felkészülésre fordítanak.

– Mindezeket figyelembe véve, most pedagógusnak lenni egy fokkal jobb, mint eddig volt?

– A bérek szempontjából mindenképpen.

– De mitől lesz valóban jobb az egész? Azaz mikor fog látszani a kimeneti teljesítményen, hogy itt változás történt?

– Nagyon fontos lenne a megfelelő szakos ellátottság biztosítása. Emellett a nevelést és oktatást közvetlenül segítő kollégák bérét is rendezni kellene, mert egyre több a problémás gyerek, az SNI-sek száma pedig átlépte a százezret. Továbbá nálunk jelenleg ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus. Ez az arány a szomszédos Ausztriában 300.

– És ténylegesen jut is egy iskolapszichológus ezer gyerekre?

– Szerintem nem. Bár hozzá kell tenni, hogy emelkedett az iskolapszichológusok száma, de nem olyan ütemben, hogy ezt a szintet elérhessük.

– Már csak egy dolog érdekel, de az nagyon. Tisztán emlékszem, hogy amikor én iskolába jártam, délután egy óra tájt, legkésőbb fél kettőkor otthon voltam. És nem lettem hülyébb. A mi családunkban is vannak iskolás gyerekek, és három előtt nem nagyon látjuk őket.

– A Nemzeti alaptantervben egy 11. évfolyamos diáknak 36 óra van előírva.

– Majdnem minden napra nyolc óra jut?

– Így van. Az óraszámok nagyon megemelkedtek, és a kormány a konzervatív fordulattal még több tudást akar a gyerekek fejébe belegyömöszölni, ahelyett, hogy a készségek elsajátítását segítené. Beszéljünk nyíltan és őszintén:

a tananyag nagyjából 30 százalékát ki kellene dobni alsó tagozatban. De ha 40 százalékot mondok, lehet, hogy közelebb járok az igazsághoz.

– Csak én gondolom úgy, hogy ezzel részben a tanárhiány is enyhülhetne?

– Nem feltétlenül. A tananyagcsökkentés lehetőséget adna arra, hogy sokkal több idő jusson gyakorlásra és a készségek fejlesztésére. A mi időnkben nem volt heti öt testnevelésóra, nem volt etika vagy hittan kötelezően. Ha valaki előveszi az 1978-as alaptantervet, ott az látszik, hogy a százalékszámításra és a törtrészszámításra felső tagozatban nagyjából 100 órát fordítottak. Most ez 50 óra körülire csökkent.

Egy másik klasszikus példa: korábban a kisbetűk és nagybetűk elsajátítására nagyjából másfél évet adtak. Most nagyon sok helyen már a téli szünetig minden betűt megismertetnek a gyerekekkel.

Ráadásul például a Meixner-módszert alkalmazó tankönyvek, amelyek lassú, biztos haladást nyújtottak a gyerekeknek, a normál általános iskolákban a tiltott tankönyvek listájára kerültek. Most már csak a fogyatékkal élő gyerekek számára lehet tanítani belőlük.

– Visszatérek arra a kérdésre, hogy Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy visszajöjjenek az elvándorolt pedagógusok, és több fiatal válassza ezt a pályát?

– Ezt a béremelési ütemet tartani kellene. Sőt, azt mondom, ha a bérek elérnék a diplomás átlagkereset 90 százalékát, akkor biztos, hogy sokkal vonzóbb lenne a pálya. A másik dolog, hogy a munkaterheket csökkenteni kellene, tehát a heti 24 órás tanítási időkeretet legalább 20-22 órára le kellene vinni. És ami a legfontosabb:

vissza kellene adni a pedagógusoknak az alkotói szabadságot, hogy egyénre szabottan tudják tanítani a gyermekeket.

Teljesen más módszertani kultúra, haladási tempó és tananyag kellene egy rózsadombi elitiskolában, mint egy hátrányos helyzetű település iskolájában. Teljesen más eszköztárral kellene dolgozni. A központi irányítást el kellene felejteni, mert az nem működik, hogy minden iskola és minden diák egyszerre, ugyanúgy lépjen előre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Egy telefonos üzenet a bizonyíték a bennfentes kereskedés ügyében, amivel Magyar Pétert is hírbe hozták
A jegybank szerint az Opus 2023 júliusi részvény-visszavásárlásáról szivárogtak ki információk, amivel egyesek visszaéltek, de azt nem erősítették meg, hogy a Tisza Párt elnöke ellen is vizsgálódnának. Magyar Péter cáfolja az érintettségét.


Az Index csütörtökön azt írta, hogy 2023. július 21-én, pénteken, tőzsdezárás után Mészáros Lőrinc cége, az Opus Global Nyrt. részvény-visszavásárlási akciót jelentett be. Ez jelentősen megemelte a papírok árfolyamát. A lap szerint Magyar Péter aznap délután 3 órakor az összes többi részvényét eladta, és több tízmillió forint értékben vásárolt Opus-részvényeket. Az Index szerint hétfőn, tőzsdenyitás után már emelt árfolyamon adta el ezeket, és több millió forint haszonra tett szert.

Magyar Péter a hvg-nek határozottan cáfolta az Index állításait. „Az Index cikke full kamu” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy banki kimutatásai bizonyítják: július 21-én nem is vásárolt Opus-részvényeket. Állítása szerint csak július 25-én vásárolt, amikor már mindenki tudott a visszavásárlási akcióról.

Elmondása szerint a megvásárolt részvények egy részét eladta, ezekkel nyereséget ért el, de egy másik részét megtartotta, és azokon később veszített.

Magyar Pétert elsőként volt barátnője, Vogel Evelin vádolta meg bennfentes kereskedéssel egy kiszivárgott hangfelvételen. Ezen arról beszélt, hogy a Tisza Párt elnökének legalább 90 millió forintja volt részvényekben, és bennfentes információkat is felhasznált a kereskedés során.

Magyar Péter volt barátnője állításait is tagadta.

A politikus elmondta, 2008-ban vette az első részvényét, és 2011–2012-ig aktívan kereskedett, akár napi rendszerességgel. Később már ritkábban foglalkozott ezzel. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy melyik részvényt mikor vette és adta el, mert sok tranzakciót bonyolított.

„Összességében néhány millió forintra tehető az a nyereség, amelyet a tőzsdei kereskedéssel értem el az elmúlt csaknem 20 évben” – mondta. Kijelentette, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el, és tagadta, hogy belsős információkkal keresett volna pénzt. Azt mondta, pert indít azok ellen, akik ezt állítják róla.

Hangsúlyozta, hogy adóbevallásaiban minden tőzsdei nyeresége szerepel. Az elért hozamot minden évben le kellett adnia a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. Azt is elmondta, hogy volt olyan év, amikor veszteséget termelt. 2021-ben néhány tízezer forintos nyeresége volt, 2022-ben 3,3 millió forint veszteséget könyvelt el, míg 2023-ban 6 millió forint nyereséget ért el.

Az általa korábban birtokolt részvények között említette az OTP, Telekom, Richter, Opus, PannErgy és 4iG papírokat.

Ezek közül jelenleg csak 4iG-részvényei vannak.

A hvg megkérdezte a rendőrséget és a Magyar Nemzeti Bankot is, hogy folyik-e vizsgálat Magyar Péter tőzsdei ügyletei miatt. Az MNB azt válaszolta, hogy piacfelügyeleti eljárást folytatnak annak kivizsgálására, hogy sérültek-e a piaci visszaélésekről szóló uniós rendelet rendelkezései, de nem nevezték meg, hogy kik ellen vizsgálódnak.

Annyit közöltek, hogy 2023. szeptember 28-án és 2024. november 28-án több ember ellen indítottak piacfelügyeleti eljárást. „Ez összesen 7 természetes személlyel szemben folyik a 2023. júliusi OPUS közzétételt megelőző kereskedési magatartás tiltott bennfentes kereskedelem szempontú gyanúja alapján" – írták.

Az MNB dokumentumaiból kiderül, hogy valakit már meg is büntettek. A bennfentes kereskedésre a telefonján találtak bizonyítékot, ugyanis üzenetet küldött másoknak a nagy lehetőségről.

„[p]énzkereseti lehetőség: (bizalmas, kérlek ne add tovább!!) Vegyetek ma OPUS-t (170 az ara) Ma zarasban lesz bejelentés, szeptemberre minimum 250 lesz az ara!!" - tartalmazta az üzenet.

Az MNB szerint az, akit megbüntettek, legalább két embernek adta tovább az információt, és vásárolt is a részvényekből, igaz, elsősorban mások megbízásából. A jegybank 11 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki rá a bennfentes információk birtokában végzett kereskedés, illetve további 10 millió forint büntetést a bennfentes információk jogosulatlan közzététele miatt.

Megbüntették Mészáros Lőrinc cégét, az Opust is. Az ugyanis egy másik jegybanki jelentés szerint már tavaly nyáron kiderült, hogy az Opus csak késve hozta nyilvánosságra a részvény-visszavásárlásról szóló döntését.

Az MNB szerint már 2023. július 14-én elkészült az igazgatósági előterjesztés, és július 19-én döntöttek is a részvény-visszavásárlási programról, ezt mégis csak két munkanappal később, július 21-én, este fél hatkor hozták nyilvánosságra.

Emellett nem vezették megfelelően a bennfentesek jegyzékét sem, amiben mindenkinek szerepelnie kell, aki az információról a nyilvánosságra hozatala előtt tudomást szerez. Mindezekért Mészáros Lőrinc cégét tavaly júliusban 5 millió forintra büntették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bazsó Gábor: Mindenki azért imádkozzon, hogy derüljön ki, megint Musknak van igaza, különben nagyon nagy szarban vagyunk
A világ leggazdagabb embere épp az amerikai államigazgatást veri szét, és közben nehéz eldönteni, ő irányítja Trumpot vagy fordítva. Musk nevéhez bámulatos sikersztorik fűződnek a céges világban, de működhet-e ugyanez a politikában? És mi jön a rombolás után?
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. február 15.



Elon Musk úgy szállt bele az amerikai államgépezetbe, ahogy a saját cégeibe szokott, csak most egész kormányzati intézményeket ver szét. Pár hét alatt megszerezte az irányítást kritikus szövetségi pénzügyi és adatrendszerek felett, és olyan gyorsan zárt be állami programokat, hogy még a Trump-kormányzat emberei is csak pislogtak. Az USAID, az amerikai külügyi segélyezés legfontosabb ügynöksége, egyetlen hétvége alatt ment a levesbe. A DOGE néven futó szervezet, amit Musk személyesen irányít, gyakorlatilag mindenhez hozzáfér. Fiatal, egyetemet alig végzett programozók kaptak belépést a kormányzat legérzékenyebb adatközpontjaiba. Egyik napról a másikra ott találták magukat az amerikai költségvetés belső rendszereiben, a legfelsőbb döntéshozatali szinteken, miközben Trump azzal nyugtatja a világot, hogy „Musk nem tehet semmit a jóváhagyásunk nélkül” – aztán megadja neki a jóváhagyást.

De mi zajlik itt valójában? Musk egy szuperhős, aki az amerikai állam hatékonyságát akarja helyreállítani, vagy egy titokzatos árnyékkormányt épít? Bazsó Gábort, a Totalcar alapítóját kérdeztük, aki egyike azoknak Magyarországon, akik leginkább ismerik Musk gondolkodását és világát.

– Az az ember, aki eddig fantasztikus dolgokat adott nekünk, akár az űrkutatásban, akár az elektromos autózásban, most látszólag úgy viselkedik, mint az összeesküvés-elméletekben kitalált szupermilliárdosok, akik világuralomra törnek. Mi történik, mi motiválhatja Elon Muskot?

– Az a rossz hírem van mindannyiunk számára, hogy csak azt csinálja, amit ígért. Az első pillanattól kezdve azt mondta, hogy az Egyesült Államok költségvetése borzalmasan deficites, ráadásul az államigazgatás szövevényesen bürokratikus, ami oda vezethet, hogy az Egyesült Államok szép lassan bele fog merevedni a saját bürokratikus rendszerébe, és lemarad. Azt sosem tette hozzá, hogy kikkel szemben marad le. Nyilván mindenki a saját fenyegető ellenségképét választhatja ki a túloldalra. Mostanában ez geopolitikailag legnagyobbrészt Kínára szokott vonatkozni. Musk létrehozott egy szervezetet, aminek az a neve, hogy DOGE. Ez a bizonyos Doge egy régi internetes mém, egy kutya, amiről a Dogecoin nevű kriptovalutát is elnevezték. Ez eredetileg szintén egy viccből keletkezett, nem Musk csinálta, semmi köze nem volt a Dogecoin alapításához.

A Musk által létrehozott szervezet nevében a DOGE feloldása Department of Government Efficiency (Kormányzati Hatékonysági Minisztérium), és úgy tűnik, hogy ez ténylegesen létrejött, valamilyen típusú szerve lett az Egyesült Államok államigazgatásának.

Viszont senki sem érti, hogy mi ez az egész, milyen alapon, honnan van hozzá joga, felhatalmazhatta-e erre őt Donald Trump? Egyáltalán felhatalmazhat-e bárkit arra, hogy az széthentelje az amerikai államigazgatást? Viszont pillanatnyilag úgy tűnik, hogy pont ez történik, de az az igazság, hogy Musk ezt is ígérte. Ez az attitűd a saját cégeinél is nagyon régóta látható. Ez nem különösebben megnyugtató. És ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy egyébként úgy tekint erre az egészre, mint egy magánember által vezetett cégre. A folyamat ahhoz hasonlít, ahogy Musk megvette a Twittert, majd utána beköltözött oda az akkori embereivel, mindenkinek megmutattatta az életrajzát, és beszélgetett vele két percet: „Édes fiam, akkor mutassál nekem 20 sor kódot, amit írtál az elmúlt héten, mutasd, mihez értesz te”, és aztán azt mondta: „Köszi, ne gyere többet.” És mivel az övé volt, és a magáét csapta ezzel szét vagy sem, ezért senkinek sem lehetett egy rossz szava sem. Az kétségtelen tény, hogy a saját cégei nagyon versenyképes, sikeres vállalatok.

A Twitter felvásárlásakor sokan mondták, hogy tönkreteszi a céget. Végül az derült ki, hogy nem tette tönkre a Twittert, úgy sem, hogy kirúgta belőle az emberek 90 százalékát, hanem egyszerűen azt csinálta a céggel, mint amit most az amerikai államgépezettel tesz.

Trump felhatalmazta, hogy az egykori Twitter szanálásához hasonló dolgot csináljon végig az irtózatos méretű amerikai államszervezettel: menjen végig, és kíméletlenül gyomlálja ki belőle azokat a funkciókat, amikről azt gondolja, hogy rosszul működnek vagy szükségtelenek. És innentől kezdve jön az a kérdés, hogy ez oké-e jogilag vagy nem. Nyilván eléggé aggályos, hogy 19–22 éves programozókat küldött be ezeknek az egyébként szuperkritikus intézményeknek az adatközpontjaiba, és ők döntenek arról, hogy mit tartanak megsemmisítésre vagy megtartásra érdemesnek. Ezt szokás leginkább első körben felvetni: miféle szuperérzékeny adatokhoz fér hozzá? Rendben van-e, hogy hozzáfér ezek felett az irtózatos amerikai pénzmozgások felett diszponáló intézmények legbelső adataihoz és rendszereihez? Mindenki azt feltételezi, hogy ezt nem azért akarja csinálni, hogy onnan a saját zsebébe utalja a milliárdokat. Hiába a világ leggazdagabb embere, ez őt nem érdekli, nem az annak megfelelő külsőségek között él, továbbra sincsenek jachtjai és kastélyai, Tiborcz Istvánnak ötvenszer több kastélya van, mint Musknak. Mert ő azon keresztül lett egy nagyon vagyonos ember, hogy tulajdonos vagy résztulajdonos vállalkozásokban, amik baromi jól működnek, ami felértékeli az ő tulajdonrészét. Tehát, csak hogy tiszta legyen: ez az ő gazdagsága, nem pedig az, hogy a közösből ellopta a nem neki járót, ahogy mifelénk például előfordul.

De ez nem jelenti azt egy pillanatig se, hogy ennek jó vége lesz. És azt se jelenti, hogy rendben van, amit csinál. Tehát ha a legjobb esetet is feltételezzük, hogy ezt a létező legtisztább szándékkal csinálja, még mindig ott vannak azok a rohadt nagy kérdőjelek: jól csinálja-e? Ért ehhez is? Olyan ez is, mint azok a dolgok, amikhez eddig értett?

Minden jel szerint ezeknek a lépéseknek egy nagyon nagy része jogilag súlyosan megkérdőjelezhető. Nem véletlenül vannak a hatalmi ágak szétválasztva Montesquieu óta, és akkor még az amerikai alapító atyákról nem is beszéltünk, akik szintén nagyon komolyan vették ezt. Mindezt azért csinálták, hogy semmiféle egyszemélyi zsarnok ámokfutásával ne lehessen romba dönteni az amerikai államot. És ehhez képest most azt látjuk, hogy létrejött ez a furcsa szervezet, ami látszólag minden felett áll, kongresszusi felhatalmazás nélkül, és egyszerűen csak azt csinálja, amit akar. A DOGE bemegy olyan helyekre, ahová nem akarják beengedni, valahogy felhívnak valakit, és utána mégis be vannak engedve. Hozzáférnek dolgokhoz, hazaküldenek dolgozókat, leszerelnek táblákat a bejárat felől, hogy „most már nem jön be senki.”

– Ha a céges menedzsmenthez kiválóan is ért, de százezrek életével, sőt, az Egyesült Államok biztonságpolitikai érdekeivel játszik, amikor például leállítja az USAID működését, amivel gyógykezelések szakadnak félbe, fontos segélyezési programok állnak le.

– Nem is csak az a lényeg, hogy az európai ember, vagy a nyugati ember számára mennyire sérelmesnek tűnő dolgok történnek, hanem inkább az a furcsa és ijesztő ebben, hogy

az Egyesült Államok nagyon sokat emlegetett soft powerje, tehát a dolgok, amiket az Egyesült Államok el tudott érni a világban, befolyása a világban, nagyon nagyrészt ezeken a szervezeteken, ezeken a pénzcsatornákon keresztül működött, amiket most polipkarokként lecsapnak, mondván, hogy ne folyjon ki arrafelé a pénz.

Mindezt olyan példákkal illusztrálják, amitől tényleg az egyszeri amerikai adófizetőnek joggal kinyílik a bicska a zsebében: miért az ő 3 millió dollárjából támogatják Zimbabwében a leszbikus gerelyhajító lányok és férfiak szexuális felvilágosítását? Mert ilyen jellegű abszurdumok is vannak a jogcímek között. De nyilván ezen kívül van 99 százalék nagyon komoly, az Egyesült Államok érdekeinek fontos dolog, ami most ugyanúgy megy a levesbe, és senki sem tudja, hogy ennek hosszú távon milyen következménye lesz. Nagyon nehéz azt képzelni, hogy ebből nem alakul ki óriási baj később.

– Mi lehet ennek az egésznek a célja?

– Mi itt Muskról beszélünk, de azt gondolhatjuk, hogy a jelenlegi amerikai intézményrendszer szétverése és nyilván áthuzalozása nem Musk privát sztorija, ehhez egy ember kevés, még Musk is kevés. Itt valami nagyon nagy dolgok vannak készülőben, amikhez nagyon sok másik ember is kell, tehát létre kell jönnie az üszkös romokon valami másnak, ami nyilván már ki van találva, és látjuk is, ahogy Trump jelöltjei ülnek be az összes, egyébként önmagában is nagyon fontos pozícióba. De azokkal nem foglalkozik senki, mert nem sztorik. Tehát az történik, hogy Musk ír egy baromságot az X-en, az három napig a New York Times címlapja. A háttérben közben Trump kinevez a legfontosabb költségvetési intézmény élére egy súlyosan radikális, világnézetét tekintve is meglehetősen szélsőséges illetőt. Ezzel nem foglalkozik senki, mert senki sem tudja, hogy kicsoda.

És lesz még ezer ilyen, ahol az történik, hogy ott áll Musk, mindenki az ő lézerkardjára figyel, amivel vagdossa le az amerikai állam különböző karjait, közben azok sztorik, hogy hova nyomulnak be Trump emberei, és igazából milyen típusú hatalomátvétel történik, és annak a hatalomnak a gyakorlói kik lesznek, és milyen beleszólása lesz másnak abba, azt nem látjuk, és ez elég nyomasztónak tűnik.

Ez valami olyan, ami nagyon távol áll attól, amit az alapító atyák eredetileg szerettek volna.

– Akkor most ki kinek a hasznos hülyéje? Tehát Musk Trumpé, hogy miközben ő nyomja a show-t, közben Trump meg tudja csinálni az ő hatalomátvételét, vagy pedig Trump Musk hasznos hülyéje, hogy miközben ő szándéka szerint „rendbe teszi” az államot, Trump eljátszadozik a saját homokozójában? Mintha egymást fedeznék.

– Ez egy olyan nagy kérdés, amire senki sem tud válaszolni, és én sem tudom, hogy mi van. De ha ezt a két embert hallgatja az ember beszélni, kirajzolódik a kettejük szellemi kapacitása közötti különbség. Trump legendásan inkoherens, teljesen értelmetlen, önmagának tagmondaton belül is 180 fokban ellentmondó bohóckodást ad elő. Azt gondolom, hogy nála ez nem bug, hanem feature, ez nem azért van, mert hülye, hanem pontosan ezen keresztül teszi magát lényegében megfoghatatlanná, hogy már mindent és mindennek az ellenkezőjét is mondta, így semmit se lehet rajta számon kérni. Musk nem ilyen, ő viszont mindent szűrő nélkül mond. Mindenkinek vannak időnként szörnyűséges ökörségek a fejében, csak arról nem tudunk, az övéit meg ismerjük.

Ennek az embernek nincs szűrője azon, hogy mit mutat meg abból, amit adott pillanatban valamivel kapcsolatban gondol, ami néha hátborzongató, néha lenyűgözően okos, néha eközött a két végpont között van valahol.

Ebben az értelemben inkább úgy tűnik, hogy Musk csinálja ennek mégiscsak a fontosabbik, hasznosabbik részét, amihez viszont a felhatalmazás nyilván csak az elnökön keresztül történhet. Nem szabad ezt az egészet soha annyival elintézni, hogy „ezek itt megőrültek, mindent tönkre akarnak tenni.” És az az egydimenziós megfejtés se vezet sehova, hogy egyszerűen csak végtelen hataloméhségről és pénzéhségről van szó. Musk esetében az anyagi részét teljesen kizárhatjuk. A hatalom dologgal kapcsolatosan nem vagyok ennyire magabiztos, de ha arról beszélgetnénk, hogy neki mi lehet a motivációja ebben, akkor szerintem a motivációja az, hogy neki ténylegesen rohadt fontos az emberiség.

– A legmagasztosabb eszmék, a nagy francia forradalom végén vérbe fojtották először Franciaországot, aztán Európát. És az a fajta messianizmus, ami nagyon sok embert például a kommunista mozgalmakba terelt, eredetileg szintén az emberiség szeretetéből fakadt. Azt akarták, hogy az emberek teljesen egyenlőek legyenek, és lám, mi lett belőle. Tehát Musk lehet, hogy zseniális a maga területein, de attól még vannak nagyon kemény és vérrel írt tanulságai az emberi történelemnek, főként a nyugati történelemnek, ami pontosan azt mutatja, hogy amikor valaki nagyon jót akar, és teljhatalommal bír, annak soha nem lesz jó vége. És most mintha ezt látnánk, és innen nézve teljesen mindegy, hogy ki az intelligensebb, Trump vagy Musk. Miközben Trump láthatóan egészen hatékonyan próbálja most lángba borítani a Közel-Keletet, Musk szintén rettenetes veszélyt idéz elő. Akár az USAID szétzilálása, amivel nagyon sok helyen pillanatokon belül komoly belső konfliktusok fognak kirobbanni, akár az amerikai intézményrendszer radikális „átalakítása” precedensként is veszélyes. Lehet, hogy Musk nagyon jót akar, és az is lehet, hogy az ő fejében van egy mesterterv, de az a helyzet, hogy ha ezt egyszer meg lehet csinálni az Egyesült Államokban, hogy valaki gyakorlatilag egy rohamosztaggal azért változtat meg mindent, amit most már idestova lassan 250 éve az alapító atyák elképzeltek, mert annyira biztos abban, hogy igaza van, akkor ezt más is meg fogja tudni csinálni. És az már nem biztos, hogy jót akar majd.

– Igen, ennek minden szavával egyetértek. Én nem a precedens miatt aggódom, hanem azért, hogy már most megy minden a levesbe ezzel a hullámmal. De azt sem merem 100%-os magabiztossággal kijelenteni, hogy ez összességében végül az Egyesült Államok kárára történik.

Azért Musk esetében azt az egyet mégsem felejthetjük el, hogy az összes olyan területen, amit a feje tetejére állított, ott mostanra kétségbevonhatatlanul sikerült alkotnia valami teljesen újat, innovatívat: az autóipartól kezdve az űrkutatáson át egészen a Neuralinkig.

És ezek mind olyan dolgok, amikkel kapcsolatban köztiszteletben álló, első vonalbeli szaktekintélyek azt gondolták, hogy amit csinál, az minimum értelmetlen, de inkább csak simán hülyeség, és kiderült, hogy nem az. Persze semmi garancia nincs arra, hogy ez megint így lesz. De azt sem szabad kizárni a lehetőségek sorából, hogy lehet, hogy megint ő érti jól, hogy mi történik, és mi nem. És igazság szerint az emberiség most egyet tehet: mindenki a maga istenéhez azért fohászkodjon: „Basszus, csak adjad, hogy derüljön ki, hogy megint neki van igaza, mert különben nagyon nagy szarban vagyunk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pethő András A dinasztiáról: Ez nem csak egy Tiborcz-történet, ez az Orbán család üzleteléssel, közpénzzel, pártpénzekkel való viszonya
A renkordnézettség rengeteg új támogatót is hozott az oknyomozó portálnak. Nem érzékelik, hogy a titkosszolgálat rájuk szállt volna, de a Pegazus esetében sem vették észre az érdeklődést.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. február 14.



2,6 millió megtekintésnél tart az Orbán család meggazdagodásáról szóló dokumentumfilm, A dinasztia. A Direkt36 oknyomozó csapat filmje politikai vitatémává is vált, miután a kormányzat azzal vádolta meg a készítőket, hogy az alkotás egy ukrán titkosszolgálati akció részeként készült el. Igaz, később kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság előtt a Direkt36 neve egyáltalán nem hangzott el, amikor a hírszerzés vezetői beszámoltak egy ukrán műveletről, aminek a célpontja Orbán Viktor.

Pethő András, a Direkt36 alapító szerkesztője szerint a fideszes politikusok által sugalmazott vádakból semmi sem igaz. Oknyomozó szerkesztőségként elsősorban az olvasóik támogatásából élnek, és évek óta azon dolgoznak, hogy feltárják, hogyan működik valójában Magyarországon a hatalom.

– Bár az elmúlt években sorra jelentek meg a tényfeltáró cikkeitek, a 2,6 millió néző közül sokan lehetnek, akik a Direkt36 nevét csak most ismerték meg. Kik vagytok, hogyan jöttetek létre?

– Ez egy tényfeltáró újságírással foglalkozó szerkesztőség, tehát napi hírekkel nem foglalkozunk, csak saját, nagyobb tényfeltáró projektekkel, most már az utóbbi pár évben dokumentumfilmekkel is.

Jelenleg 11-en vagyunk, és ez egy nonprofit szervezet. Ez azt jelenti, hogy a bevételeink túlnyomó része a támogatóinktól jön, olvasóktól, közönségtől, tehát ez egyben egy támogatói közösség is, aminek több ezer tagja van.

Az utóbbi pár napban is nagyon sokan csatlakoztak.

– Csak a hazai támogatók finanszíroznak benneteket, vagy kaptok esetleg külföldi forrásból is pénzt?

– Kapunk, persze, hogy kapunk. Ha rámész az oldalunkra, akkor ezt meg fogod találni. Vannak különböző alapítványi grantek, ezek jellemzően nyugat-európai alapítványok, akikhez pályázunk.

Azt viszont senkinek nem engedjük meg, hogy bármilyen formában beleszóljanak a működésünkbe,

bármennyivel is támogatnak minket. Ezt mi mindig mi magunk döntjük el.

– Milyen arányban oszlanak meg a támogatások a hazai és a külföldi források között?

– Az éves bevételek túlnyomó részét, 70-80 százalékát olvasói hozzájárulásokból fedezzük.

– Hogy bírjátok a nyomást? Mert azért kemény kenyér tényfeltáró újságírónak lenni. Nemcsak anyagilag, de egzisztenciálisan is. Kell egyfajta idegrendszer ehhez.

– Persze, kell hozzá nyilván elszántság, meg kitartás, meg egyébként az sem biztos, hogy mindenkinek fekszik ez a fajta újságírói munka. Persze jól hangzik, hogy heteket vagy hónapokat el tudsz tölteni egy témával, de nyilván ott van közben az emberen a nyomás, hogy a végén azért valami olyat kell letenni az asztalra, ami mindenképp többet mond annál, mint amit korábban tudtunk. Van egy szeniorabb csapat, és aztán az utóbbi évben több fiatal kolléga is csatlakozott hozzánk, akik szerencsére nagyon lelkesek és tehetségesek.

– Körülbelül hány megkezdett témából lesz végül is kész anyag?

– Viszonylag jó az arány, mert általában olyat kezdünk el, amiről tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni. Ez persze azt jelenti, hogy vannak előkutatások különböző témákhoz, és jól meggondoljuk, mibe vágunk bele. Hogyha ráállítunk egy vagy két újságírót, hogy több hónapig foglalkozzon egy témával, akkor már kell valamennyi információnak a kezünkben lenni, hogy lássuk, hogy az adott téma megcsinálható, feldolgozható. Tehát viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki dolgozik valamin hosszabb ideig, és nincs belőle semmi, de ezt nem is engedhetjük meg magunknak.

– Most szinte az egész ország A dinasztiáról beszél. A 2,6 millió néző komoly eredmény.

– Ez azért nem jelenti azt, hogy ennyien végig is nézték a filmet. De a kollégám, aki a statisztikákat nézte, azt mondta, hogy átlag feletti az idő, amit a képernyő előtt töltenek a nézők. Tehát A dinasztia ilyen szempontból is jól teljesít.

– Mennyi idő volt létrehozni ezt a filmet?

– Körülbelül egy éves munka volt. Az ötletelés 2023 végén indult, az érdemi munka tavasszal.

– A filmet nézve azt kell mondanom, hogy nemcsak az információ értékes, de maga a mű filmes alkotásként is értékelhető.

– Ez volt a cél. Ez már a második hosszabb dokumentumfilmünk, és már korábban is volt filmes anyagunk. Mi a Direkt36-nál alapvetően írott háttérből dolgozunk, nincsen filmes tudásunk, viszont szerencsére vannak olyan partnerek, akik profi filmesek. Így készült az előző film is, és a mostani is. Akit mindenképp meg kell említeni, az Fuchs Máté rendező, betársult mellé Bíró Bálint társrendezőnek, de igazából az egész stábot felsorolhatnám. Bár nem teljes az átfedés, de sokan dolgoztak már az előző filmben is, ami kórházi fertőzésekről szólt, tehát ők nagyon jó szakemberek és művészek.

– Mekkora volt a büdzséje ennek a produkciónak?

– Végleges számot most nem tudok mondani, de az biztos, hogy 10 millió forint alatt volt a költségvetés. Persze benne van a mi munkánk is.

Ha összevetjük azzal, hogy milyen összegeket kapnak nagy állami projektekre különböző filmesek, akkor azt lehet mondani, hogy ez az összeg jóval alatta van annak, mint amit költenek ennél sokkal kevésbé nézettebb filmekre.

Hogy miért ekkora az érdeklődés, arról azt gondolom, hogy ennek két összetevője van. Egyrészt van egy nagyon erős történet, ami egyébként már megjelent, akár a mi újságíróink által feltárt, vagy más újságírók által feltárt történetek, és ezt meséljük el. Mindezt mindenféle sallangtól, felesleges kitérőktől mentesen. És mellette ott van maga a formátum, amit pedig a profi filmes szakemberek adtak, és igazából ennek a kettőnek az egyvelege ad újat.

– Igazán Tiborcz István elitklubjáról, a Botanique nevű helyről tudunk meg teljesen új dolgokat...

– Így van, ez egyébként teljesen tudatos volt a részünkről. Amikor 2023 végén beszélgettem az egyik kollégámmal, Wirth Zsuzsannával, akkor volt, hogy Tiborcz István először felkerült a Forbes 50 leggazdagabb magyar embereinek a listájára, és már egyből a középmezőnyben tűnt fel. És akkor Zsuzsi mondta, hogy nem kellene-e foglalkozni újra vele? Mi korábban már foglalkoztunk Tiborczcal, és az üzleteivel, de mégis,

milyen elképesztő történet, hogy a miniszterelnök közvetlen családtagja fontos iparágakban meghatározó szereplő, és már hivatalosan is ott van a leggazdagabb magyarok között!

Az elképesztőt nem úgy értem, hogy felháborító, hanem tényleg lenyűgöző, hogy egyébként ez megtörtént. Rájöttünk arra, hogy vannak olyan elemei a sztorinak, amire már nem is emlékszünk, pedig mi azért újságíróként nyilván foglalkozunk a közügyekkel, közélettel. Így valószínűleg nagyon sokan vannak olyanok, akik szinte egyáltalán emlékeznek a történet részleteire.

– Hogyan építettétek fel a film dramaturgiáját?

– Ha egymás mögé rakjuk az elemeit, abból önmagában kikerekedik egy olyan sztori, ami elmesélésre alkalmas, és az is nyilvánvaló volt, hogy ha most ebből írunk egy jó hosszú cikket, azt nem nagyon fogják elolvasni. Aki meg elolvasná, az már valószínűleg ismeri ezeket a történeteket. Így viszonylag hamar kialakult bennünk, hogy próbáljuk meg valamilyen más formátumban elmondani, és mivel volt is filmkészítéssel tapasztalatunk, ezért döntöttünk úgy, hogy legyen ez egy film. És az elején ott volt, hogy na vajon tudunk-e újat mondani, mert mégis erősebb egy film úgy, ha hoz valamilyen egészen újat is. Nekem szerkesztői szemmel világos volt már az elejétől fogva, hogy ez nem csak egy Tiborcz történet. Persze őrá fut ki, nagyon sokat foglalkozunk vele, de igazából

itt egy 30 éves történet van, az Orbán családnak az üzleteléssel, a közpénzzel, állami pénzekkel, pártpénzekkel való viszonya, ami majdnem Orbán Viktor politikai karrierjének legelejéig nyúlik vissza, az 1990-es évek elejétől jelen van.

Csak ezt sokáig rejtve csinálták, ügyeltek is rá, hogy ne kerüljön reflektorfénybe. Tiborcz István esetében sem annyi a történet, hogy ő 10-15 évvel ezelőtt elkezdett üzletelni, és akkor jelent meg ez a fajta tevékenység az Orbán-család körül. Ezért én azt képviseltem a beszélgetéseink során, hogy ha már ez egy film, próbáljuk bevinni a nézőt abba a világba, amit létrehozott, felépített Tiborcz, Orbán Ráhel, az Orbán család. Így jött az ötlet, hogy bejussunk a klubba. Ebben Marton Kamilla kollégámnak volt óriási szerepe, igazából ő találta ki ezt az egészet, ő találta meg a Széchenyi Bencét.

– Őt hogyan sikerült bevonni?

– Ő is újságíró, és Kamilla ismerte egy újságíró-konferenciáról.

– A bemutató után emelkedett a támogatóitok száma?

– Abszolút.

Példátlanul nagy a növekedés.

Miközben azért szerencsére a Direkt36-nál elmondhatjuk magunkról, hogy korábban is voltak nagyobb sztorijaink, nagyobb ügyek, akár a Pegasus, vagy más történetek, és azok után is mindig tapasztaltunk támogatói növekedést, de ez a mostani mindent felülmúl.

– Amióta kijött A dinasztia, érzitek a titkosszolgálatoknak érdeklődését?

– Nem, de akkor sem éreztük, amikor a Pegazussal megfigyelték két kollégámat. A politikának, a kormánynak és a kormánypropagandának az érdeklődését azt észrevettük, mert megjelentek rólunk mindenféle hazug állítások, hogy ez valamiféle ukrán titkosszolgálati akció része lenne.

– Érdemes ezzel a váddal foglalkozni? Hogyan kell ehhez viszonyulni?

– Azt tudjuk tenni, tehát, hogy elmondjuk, hogy ez hazugság.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Raskó György: Azért nem lehet az inflációt a földbe döngölni Magyarországon, mert a kormány iránti bizalom a minimálisra zsugorodott
A szakértő az élelmiszerárak további emelkedésére számít, pedig sok boltban a tej már így is 150 Ft-tal drágább, mint Ausztriában. De a megingó bizalom, a gyenge forint és a száraz tél nem sok jóval kecsegtet.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. február 13.



Miközben a kormány azt mondja, hogy „minden eszközzel kész fellépni” az élelmiszerinfláció ellen, az év első hónapjaiban az élelmiszerárak látványosan tovább nőttek. A KSH friss adatai szerint januárban éves szinten 6 százalékkal drágultak az élelmiszerek, egyes alapvető termékek pedig még ennél is sokkal nagyobb mértékben, a liszt például 43,2, a tej 25, a tojás pedig 23,8 százalékkal lett drágább, ha a tavaly januári árakat vesszük alapul.

A kormány közleményében „átmeneti jelenségről” és „év eleji átárazódásról” beszél, de közben Nagy Márton újra ársapkákat lebegtet. Hogy mennyire lehet ez sikeres, és miért van az, hogy az élelmiszerinfláció újra és újra visszaköszön, arról Raskó György agrárközgazdászt kérdeztük.

– Ön is hasonló mértékű drágulást tapasztalt?

– Nagyjából igen. Persze nyilvánvalóan nincs mögöttem olyan apparátus, mint a KSH, de ez körülbelül egyszer helytálló, legalábbis a januári adatokra, és elképesztően magas. Mégpedig azért, mert Közép-Európa legmagasabb élelmiszeráraira jött rá ez az újabb 5,5 százalék.

– Nagy Márton úgy reagált, hogy a kormány, ha kell, kész megint ársapkákat bevezetni. Milyen realitása van annak, hogy így az élelmiszer-inflációt hatásosan és tartósan letörje a kormányzat?

– Közgazdaságilag abszolút káros, politikailag viszont eszméletlenül előnyös. Ez nyilvánvalóan politikai döntés lesz, nem pedig gazdasági aspektusok alapján meghozott ésszerű lépés. A politika nem az ésszerűségről szól, hanem az érzelmekről.

És a lakosság biztos, hogy nagyon jól fogja fogadni, hogy milyen rendes kormánya van, mert ezeket a fránya árdágítókat rendszabályozza és befagyasztja az árakat.

Viszont nagyon hamar ugyanaz fog történni, mint 2022 tavaszán, hogy amin ársapka volt, annak a veszteségét az adott élelmiszerlánc átterhelte olyan termékekre, amelyek szabadárasak voltak, azok emiatt drágábbak lettek. A végén ezt is, azt is a lakosság fizette meg Magyarországon. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a politikai előnyeit az akkori kormányzó párt, a Fidesz élvezte, hiszen megnyerte a választásokat 2022-ben. Most megint közeleg a választás éve, emiatt biztos vagyok benne, hogy az ársapkával a kormány azért fog próbálkozni, mert ahogy mondtam, nem a gazdasági szempontok a lényegesek, hanem a vélt és várható politikai előny.

– Egy ársapka rövid távon jelentheti az infláció csökkenését?

– Nem. Sőt, fölöslegesen gerjeszti. Ez egy érdekes szindróma, mert a kereskedőnek alig van valami kis nyeresége. Az élelmiszer-kiskereskedelemben a nyereségráta most forgalomarányosan 0,6-0,7 százalék között van, azaz majdnem a nullával egyenlő, és ez egy olyan átlag, amiben benne van a Lidl hatalmas nyeresége és a többieknek a masszív vesztesége is. Ezért azt gondolom, hogy az a kereskedő, akinek most előírják, hogy viselje az árbefagyasztás terheit,

úgy érzi, hogy jogosan teszi, hogy megemeli olyan termékek árát, amelyeken vissza tudja hozni az ebből származó veszteséget.

A probléma csak az, hogy amíg egy nagy nemzetközi lánc és hipermarket több ezer termékre szét tudja osztani a kis áremeléseket, így azt majdhogynem észre sem veszik, addig egy olyan vegyesbolt, ami egy faluban működik, vagy egy kisvárosban, esetleg egy külső kerületben, annak erre nincsen lehetősége, tehát nem tudja szétteríteni az ebből származó veszteséget.

– A nyugdíjasok 3,2 százalékos emelést kaptak most, és novemberben jön a korrekció. Nem tudom, hogy milyen inflációs kilátásaink vannak, ez a jelenlegi éves 5,5 százalék 3 százalék alá nyomható-e addig, de az biztos, hogy most a nyugdíjasok finanszírozzák a különbözetet a havi bevásárlásaikban. És azt tudjuk, hogy a nyugdíjasok által megélt infláció magasabb, talán még a 6% fölött is van.

– A szolgáltatások és különösen a gyógyszertárban megvásárolható, nem vényköteles termékek, valamint az egyéb gyógyászati készítmények eszméletlen módon megdrágultak januárban. A nyugdíjasokat lehet, hogy sokkal jobban érinti ez, mint az élelmiszerfogyasztás. Az a lehető legminimálisabb szinten van, ahogy nekem a kiskereskedők mondják. A nyugdíjasnak van ideje akciós újsággal a kezében néhány boltot végiglátogatni, és mindegyik boltban megvenni azt, ami ott éppen akciós, ezért

a nyugdíjasoknál nem elsősorban az élelmiszer-drágulás okoz problémát, hanem a lakásfenntartás, a szolgáltatások és a gyógyszerek áremelkedése.

Ez a tétel pedig messze az átlaginflációs ráta fölött van.

– Nézzük meg, hogy mi az, ami alakíthatja a továbbiakban ezt az inflációt!

– A magyar forint árfolyamának alakulása az egyik fontos tényező. A beszerzők, tehát akik élelmiszert importálnak Magyarországra, nem nagyon bíznak a forint erős voltában, tehát magukat bebiztosítva „begyengítik” a forintot. Tehát amikor valaki importál például Olaszországból, Spanyolországból zöldséget, gyümölcsöt, akkor

nem a mostani 405 forintos euróárfolyammal kalkulálja a beszerzési árat, hanem 420-425, sőt, sokan 430 forintos árfolyamot alkalmaznak. Ez önmagában is továbbgerjeszti az inflációt,

hiszen az inflációs várakozások most felerősödtek Magyarországon. Ha egy terméket egy gyártó x áron akart eladni, a januári inflációs adat után biztos, hogy módosítani fogja az árkalkulációját, és rá fog tenni néhány százalékot, mert azzal kalkulál, hogy úgyis drágulni fog minden az inputoldalon. És ez aztán szépen fűti magát. Ehhez hozzájönnek a kormány inflációkövető adóemelési intézkedései, gondolok itt például a jövedéki adóra. Ez a lépés a kormány részéről tudatos volt, hogy még nagyobb legyen az infláció Magyarországon, hiszen

az Orbán-kormánynak egy fontos gazdaságpolitikai eszköze az inflációs finanszírozás. Van egy nagyon komoly államháztartási hiány, de ha az infláció miatt az adóbevételek nominálisan magasabbak lesznek, az a pénz befolyik a költségvetésbe, azzal lehet gazdálkodni, azt el lehet osztani, és lehet belőle osztogatni.

Ez az inflációs finanszírozásból származó plusz állami bevétel alapot képezhet arra, hogy például a választások előtti időszakban valamilyen csoportnak, társadalmi rétegnek, például éppen a nyugdíjasoknak adjanak valamilyen címmel például nyugdíjprémiumot. A nyugdíjas akkor majd úgy érzi, hogy ő a kormánytól ajándékba kapott 1000 forintot, és abban a pillanatban elfelejti, hogy amikor ezt a pénzt kapta, az maximum annak a kompenzálása, amivel ő az év hónapjai során finanszírozta az államot. Ez a gazdaság szereplőit más gondolkodásra készteti, ők is belépnek az inflációs spirálba. Tehát a kormány indítja az inflációt és gerjeszti, és erre a vonatra sokan mások is felülnek. Eljutottunk ahhoz az alapproblémához, hogy

Nagy Márton nem veszi észre, hogy azért nem lehet az inflációt a földbe döngölni Magyarországon, mert a kormány iránti bizalom a minimálisra zsugorodott.

Hasonlóan a jegybank iránti bizalom is úgyszintén. A gazdasági élet szereplői nem bíznak a saját kormányukban, állandóan attól félnek, hogy valamilyen újabb adót, illetéket vet ki, újabb olyan megszorító intézkedést alkalmaz, amely a gazdasági szereplőkre és a lakosságra vonatkozik. Ez mára előidézte azt a helyzetet, hogy az állam, a fogyasztók és a gazdasági élet, tehát a termelők között nincsen meg az a morális szolidaritás egymás iránt, hogy fegyelmezzük magunkat, és próbáljunk egészséges gazdasági és termelői árszerkezetet kialakítva stabilitásra törekedni. Itt most senki nem törekszik ilyen stabilitásra, hanem csak rövid távú előnyökre. A kormányzó párt természetesen megteheti, hogy elsősorban a politikai előnyökre koncentrál.

– Ezek szerint sok jóra nem számíthatunk az infláció csökkenését illetően.

– Maradjunk a Tej Terméktanács magatartásánál. Megint indukált egy olyan átadási árat a kiskereskedelem felé, arra való hivatkozással, hogy a nyers tej ára fölfelé megy, ami nincsen köszönőviszonyban sem a magyar lakosság vásárlóerejével. A legdrágább tej-, tejtermékárak Magyarországon vannak Közép-Európában, miközben itt vannak a legalacsonyabb reáljövedelmek. Erre utalok, hogy nincsen felelősségvállalás azok részéről sem, akiknek a saját érdekük lenne, hogy maguk iránt bizalmi légkört alakítsanak ki, amikor a magyar tejet leveszi az ember a polcról.

Ma reggel 728 forint volt az egyik magyar tulajdonú ABC-ben a 2,8-as ESL tej fogyasztói ára, Ausztriában jelen pillanatban ugyanez a 2,8-as tej, forintra átszámolva, több mint 150 forinttal olcsóbb.

– Vannak-e emellett még objektív okok is, amelyek az inflációt gerjeszthetik? Például termésben milyen kilátásaink vannak idén?

– Most jön az újabb feketeleves, és ezt az évet nem tudom, hogy a kormány hogyan fogja infláció oldalon menedzselni, mert elkezdtek emelkedni a mezőgazdasági nyersanyagárak, és a gabona, tehát a búza és a kukorica árai a nemzetközi piacokon, amiben részben Trump kereskedelmi háborús lépései is közrejátszanak. Emelkednek a nyersanyagok árai. Ez azt jelenti, hogy április 1-től újra emelkedni fognak a tápárak, takarmányárak. Ez beépül a tejbe, húsba, nem sorolom tovább. Ahogy hízik az állat, és ahogy fejik a tehenet, ebben a tejben és a húsban megjelenik a drágább takarmány, ami újra komoly emelkedést jelent az átadási árban a feldolgozó, illetve a feldolgozó részéről aztán a kereskedő felé. Ráadásul minden idők legszárazabb telén leszünk hamarosan túl. A téli csapadék elképesztően kevés, a talajok vízzel való feltöltöttsége tragikus állapotban van.

Ez előrevetíti azt, hogy a tavasz lehet, hogy nagyon száraz lesz, nehezen indul be a növényzet, illetve nem kap megfelelő vizet, ezért már az induláskor sem fog megfelelően fejlődni, és ha a tavasz is száraz marad, akkor már most előre megjósolható, hogy nagy termés nem várható 2025-ben sem.

Ez azért lényeges, mert Magyarországon a mezőgazdaság teljesítménye erősen időjárásfüggő, mivel a növényi termékek adják az agrár-GDP több mint 50 százalékát. Ha az időjárás rossz, akkor a mezőgazdasági év is rossz lesz. A mezőgazdaság nem fog tudni a gazdasági növekedéshez érdemben hozzájárulni. Tehát nem igazán jók a kilátások a mezőgazdasági termelőknek az év elején, azért sem, mert az a termény, amit tavaly megtermeltek, az is szűkösebb lett, mint egy normál évben szokott, de pénzhiány miatt eladták ősszel egy jóval alacsonyabb árszinten,. Már csak azok a termelők fognak a mostani magasabb árakból profitálni, akiknek még van készletük, viszont a többiek, akik magyar gabonát akarnak feldolgozni, szembesülnek azzal, hogy csak magas áron lehet belföldről is vásárolni, és az importár is magas lesz. Tehát a nyomás elkezdődött termelői oldalról is az élelmiszer-infláció följebb vitelében. Ezért az élelmiszerek vonatkozásában kétségesnek tartom, hogy az állam 3,3%-ra le tudja vinni az éves inflációt 2025-ben.

– Múltkor beszéltünk róla, hogy amennyiben azt a bizonyos öntözőcsatorna-hálózatot, amit hagytak tönkremenni, helyrehoznák, akkor más lenne a helyzet, mert nem kellene ilyen szárazsággal számolni.

– Ez igaz, de még tervezési szakaszban van a dolog. Már mindenki tudja, a vízügy is tisztában van azzal, hogy vízelvezetés helyett a vízmegtartás koncepcióra kell áttérni. De ehhez a teljes infrastruktúra rekonstrukciójára van szükség, arra meg tudomásom szerint néhány milliárd forintnál többet az állam ebben az évben nem tud áldozni. Tehát hiába tudjuk az eszünkkel, hogy ezt a deficitet mielőbb meg kellene szüntetni, jelen pillanatban nincs meg hozzá a pénzügyi forrás. Az Uniótól lehetne szerezni pénzt ehhez, csak hát az Unióval való kapcsolatunk most nem olyan, hogy erre gondolhassunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET: