SZEMPONT
A Rovatból

Totyik Tamás: Egyes településeken magasabb lett az óvodavezető fizetése, mint a polgármesteré, így inkább visszaküldték a pénzt az államkincstárnak

Az 1 millió forint fölötti tanárfizetésekre sokan felkapták a fejüket, de szakszervezeti vezető szerint ez a 170 ezer tanár csak kis részére igaz. Ráadásul a fiatalok nem kezdtek el visszajönni, visszadolgozó nyugdíjasból lett több, és a "sárga irígység" furcsa helyzetekzet vezetett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. február 03.



Pénteken Orbán Viktor arról beszélt, már több mint 4 ezer olyan tanár van, aki 1 millió forint fölött keres. Egy nappal korábban Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára posztolta a részletesebb adatokat, miszerint „már több mint 4.600 tanár bére magasabb 1 millió forintnál a tankerületi iskolákban. A legmagasabb igazgatói bér 1 millió 742 ezer forint.” Azt is hozzátette, két év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a tanárok és óvónők átlagos fizetése, ami így már eléri a 844 ezer forintot.

Mi áll a statisztikák mögött? Mennyit visznek haza most az oktatásban dolgozók, és elég-e ez ahhoz, hogy enyhüljön a szakemberhiány a közoktatásban? Illetve a fizetésemelésektől várhatjuk-e automatikusan a színvonalasabb oktatást? Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével beszélgettünk.

– Örüljünk, hogy volt egy 32,2 százalékos, majd most egy 21,2 százalékos átlagos béremelés?

– Örüljünk, igen, ezt el kell ismerni.

– És Rétvári Bence szerint 4600 tanár bére átlépte a bruttó 1 millió forintot. Sőt, van, aki 1,7 milliót keres.

– El se tudom képzelni, hogy ki keresett 1,7 milliót. De van 170 ezer pedagógus. Ebből a 4600 mit jelent? A kormány azt mondta, hogy a diplomás átlagkeresetek 80 százalékára akarja felzárkóztatni a pedagógusok bérét. Ez a mostani számítások szerint olyan bruttó 800-840 ezer forint körül van. Ezt az átlagkeresetet kellene idén elérni. Nagyjából azok, akik egymillió felett keresnek, érik el a diplomás átlagkeresetet. Akkor most minek örvendjünk? Nemcsak a pedagógusok, hanem az intézményvezetők átlagkeresete is a diplomás átlag alatt van. Pedig ők vezető beosztású emberek.

Tízezer körüli feladatellátási hely van. Ha ebből 4600 feladatellátási helyen kapnak az intézményvezetők ennyit, az a fele sem. És csak ők érik el a diplomás átlagkeresetet.

Azt nem vitatjuk, hogy emelkedett a pedagógusok bére. Arányát tekintve nem is nevezhető alacsonynak ez az emelkedés. Azonban a munkaterhelés még mindig rendkívül nagy. Európában a legmagasabbak közé tartozik a pedagógusok tanítással lekötött munkaideje, illetve maga a munkaidőkeret is magas. Nem véletlen, hogy a kormány nem is mer kutatást végezni a pedagógusok munkaterheléséről. 2018-19 környékén a kormány a Századvéggel akart végeztetni indíttatni egy ilyen kutatást, aztán gyorsan elállt tőle.

– Az államtitkár szerint a tanárok és az óvónők átlagos fizetése 844 ezer forintra emelkedik az idei 21,2 százalékos béremeléssel együtt.

– Ez egy bértömeget jelent, tehát a pótlékok, bérkiegészítések, túlórák, minden benne van ebben a számban. Először is, van az alapfizetés, ami egy pályakezdő pedagógus esetében 640.900 forint. Az osztályfőnökök pluszjuttatást kapnak az osztályfőnöki munkájukért. Juttatás jár a munkaközösség-vezetőknek is, de a tantestületeknek csak körülbelül egytizede lát el ilyen feladatokat. Az intézményvezetők, intézményvezető-helyettesek, tagintézményvezetők is kapnak még pluszjuttatást. Emellett a pedagógusoknak van túlórájuk, ami nagyon minimális lett a 2010 előtti helyzethez képest. Azok, akik hátrányos helyzetű településen dolgoznak, vagy fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkoznak, szintén kapnak pluszjuttatást. Tehát a bértömeg magában foglalja az alapbéreket és az említett juttatásokat. Illetve hadd tegyünk hozzá még valamit. Az állami fenntartású iskolákban ez a béremelés korrektül megtörtént, sőt valamivel magasabb is volt ez az arány.

Viszont év végén több száz település polgármestere kapott felszólítást, hogy az óvodákban bent ragadt a béremelésre szánt összeg egy része.

Az Államkincstár küldte ki ezeket a leveleket, vagyis az óvodák esetében nem mindenhol történt meg az ígért mértékű béremelés.

– Pedig Rétvári Bence azt írja, hogy az óvónői béremelés többletforrása a költségvetésben megvan.

– Megvan a forrás, csak az önkormányzatok nem osztották ki. Azért, mert egyes településeken magasabb lett az óvodavezető fizetése, mint a polgármesteré.

– És inkább nem adták oda az óvodavezetőnek a pénzt?

– Sőt, volt, ahol vissza is küldték az államkincstárnak. Ez tipikus magyar betegség, úgy hívják, hogy sárga irigység. Az alapvető probléma, hogy a pedagógus kollégák nem voltak elég öntudatosak ahhoz, hogy bírósághoz forduljanak. Nem szoktam gyakran dicsérni a kormányt, de el kell ismerni, hogy ott, ahol a pedagógusok hozzánk fordultak és jeleztük a problémát, a kormány tett lépéseket.

– Mi a helyzet a fiataloknál? Egy pályakezdő tanár, aki nem intézményvezető, és valószínűleg még nem is osztályfőnök, csak az alapbérre számíthat?

– Általában igen, vagy ha hátrányos helyzetű településen dolgozik egy pályakezdő, akkor a 640.900 Ft-nak még a 20 százalékát megkapja. Nem véletlen, hogy a szakszervezetek annak idején kezdeményezték, és az Európai Bizottság javaslatát a kormány is elfogadta, hogy a pályakezdők bérét jóval nagyobb arányban kell emelni, mint az összes többi pedagógusét, mert a versenyszféra ezeket a fiatalokat azonnal elszívja.

Most is azt látni, hogy bár emelkedett a pedagógusok száma, nem a fiatalok érkeztek nagy arányban a rendszerbe, hanem a nyugdíjasok. Annyira alacsony volt a nyugdíjuk, hogy nekik rendkívül vonzó lehetőség volt, hogy megkapják a nyugdíjukat, és ha teljes munkaidőben foglalkoztatják őket, akkor megkapják még ugyanazt a 840 ezer forintos átlagkeresetet is.

Így tényleg jól keresnek, csak én szeretném megkérdezni, hogy egy 76 éves angoltanár vagy egy 78 éves óvodapedagógus mennyire tud a mai generációhoz igazodni? Mennyire bírja a tempót? A kormány mélyen hallgat róla, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha ez a több mint tízezer visszafoglalkoztatott nyugdíjas hirtelen eltűnne, a rendszer megroppanna.

– A pályakezdők nem kezdtek el visszaáramlani?

– Idén nem lett több pályakezdő, mint tavaly. Jöttek fiatalok is, de nem érték el a tavalyi szintet, a 2013 előttiről már nem is beszélve. Bevallom férfiasan, én is azt gondoltam, hogy ez a nagyságrendű béremelés már vonzó lesz a fiataloknak. De úgy tűnik, hogy tévedtem.

– Amit én hallottam, hogy elsősorban a reál szakos tanárok tudtak könnyebben elmenni, őket hamar fel tudta szívni a versenyszféra. Igaz ez?

– Az országos kompetenciamérés során az intézményvezetők kérdőívet töltöttek ki, és az derült ki, hogy a természettudományos tantárgyaknál volt az egyik legnagyobb hiány. Ami pedig bennünket nagyon meglepett: az ének, a rajz és a testnevelés a további három nagy hiányszak.

– Hová tudnak menni ezek a tanárok?

– Nem tudjuk pontosan. Feltehetően ezekből a szakokból kevesen is végeznek. A testnevelésnél az is problémát jelent, hogy a megnövekedett óraszámot nem tudják ellátni a megfelelő létszámmal. Ott nagyon sok olyan kolléga van, aki érettségivel és edzői szakvizsgával tanít testnevelésórát. Ezen felül még az idegennyelv-tanárok körében van hiány.

– Gondolom, nekik is nagyon könnyű elhelyezkedni, vagy simán elmennek magántanárnak.

– Vagy nyelviskolákban tanítanak. Általában az a gyakorlat, hogy délelőtt óraadóként bemennek egy közeli iskolába, délután pedig nyelviskolákban vagy magántanárként dolgoznak.

– Rétvári Bence posztja úgy folytatódik, hogy jövőre a tanárok bére tovább emelkedik a diplomások bérével megegyező mértékben. Ez akkor nem azt jelenti, hogy a pedagógusok bére eléri a diplomások bérszintjét, hanem csak azt, hogy ugyanolyan arányban emelkedik, mint a diplomásoké, tehát ez a 20 százalékkal alacsonyabb átlagos szint megmarad?

– Pontosan. Azt jelenti, hogy szinten kell tartani a pedagógusbérek és a diplomás átlagbérek arányát, tehát a pedagógusok átlagkeresetének a diplomás átlagkereset 80 százalékát kell elérnie. Azonban ebben az a csalóka, hogy béremelésről beszél ismételten, csak épp elfelejti mondani, hogy ez bértömeg emelkedés és nem az alapbér emelkedése, ahogy korábban említettem.

– Az is szerepel Rétvári államtitkár bejegyzésében, hogy az igazgatók olyan bért tudjanak kínálni, amely alapján több jelentkező közül választhatják ki a legjobb tanárt.

– Először is: elvették az igazgatók autonómiáját. Kézi vezérlés van. Nem véletlen, hogy van sok betöltetlen igazgatói állás a köznevelésben.

– Nem az igazgató döntheti el, hogy kinek mennyit kínál?

– Papíron talán igen, de a gyakorlatban nem, mert nagyon leszűkítik a mozgásterét, nem áll rendelkezésére akkora bértömeg, amellyel érdemben gazdálkodhatna. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy a most bevezetett teljesítményértékelés augusztusban, amikor a rendszer élesedik, mekkora mozgásteret fog adni az intézményvezetőknek. Korábban a szakképzésben is azt mondták, hogy az intézményvezetők döntik el a differenciálást. Aztán a centrumok sorozatban visszadobták az igazgatók döntéseit.

– Mennyi most a túlóra?

– Éves szinten 60 órát ingyen kell helyettesítenie minden pedagógusnak. Ha egy kolléga megbetegszik, továbbképzésen van, őt helyettesíteni kell, és ezt a feladatot ingyen kell ellátni, éves szinten 60 órában. Emellett vannak olyan feladatok, amelyekért nem jár plusz juttatás. Ha például beosztják gyermekfelügyeletre vagy ebédeltetésre, azt a 40 órás munkaidejében kell elvégeznie. Hiába határozzák meg a munkabeosztása szerint, hogy 24 tanítási órát kell tartania a pedagógusnak és a maradék időt elvileg felkészüléssel, szülői értekezletek megtartásával, versenyre való felkészítéssel, fogadóórákkal és dolgozatjavítással kell töltenie. Emellett még a gyermekfelügyeletet is el kell látnia. Nyugat-Európában az ilyen feladatokat a szociális szféra munkavállalói végzik, nem pedig a pedagógusok. Ezek a plusz feladatok növelik a pedagógusok munkaterhét és leterheltségét.

– Hogyan néz ki egy tanár heti munkaideje az órarendi órákon felül?

– 32 órát biztosan az intézményi feladatokkal tölt, és a maradék 8 órában próbál felkészülni, de a méréseink szerint ez nem 8 óra, hanem jóval több. Úgy számoljuk, hogy minimum heti 12 órát biztosan dolgozatjavításra és tanítási órákra való felkészülésre fordítanak.

– Mindezeket figyelembe véve, most pedagógusnak lenni egy fokkal jobb, mint eddig volt?

– A bérek szempontjából mindenképpen.

– De mitől lesz valóban jobb az egész? Azaz mikor fog látszani a kimeneti teljesítményen, hogy itt változás történt?

– Nagyon fontos lenne a megfelelő szakos ellátottság biztosítása. Emellett a nevelést és oktatást közvetlenül segítő kollégák bérét is rendezni kellene, mert egyre több a problémás gyerek, az SNI-sek száma pedig átlépte a százezret. Továbbá nálunk jelenleg ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus. Ez az arány a szomszédos Ausztriában 300.

– És ténylegesen jut is egy iskolapszichológus ezer gyerekre?

– Szerintem nem. Bár hozzá kell tenni, hogy emelkedett az iskolapszichológusok száma, de nem olyan ütemben, hogy ezt a szintet elérhessük.

– Már csak egy dolog érdekel, de az nagyon. Tisztán emlékszem, hogy amikor én iskolába jártam, délután egy óra tájt, legkésőbb fél kettőkor otthon voltam. És nem lettem hülyébb. A mi családunkban is vannak iskolás gyerekek, és három előtt nem nagyon látjuk őket.

– A Nemzeti alaptantervben egy 11. évfolyamos diáknak 36 óra van előírva.

– Majdnem minden napra nyolc óra jut?

– Így van. Az óraszámok nagyon megemelkedtek, és a kormány a konzervatív fordulattal még több tudást akar a gyerekek fejébe belegyömöszölni, ahelyett, hogy a készségek elsajátítását segítené. Beszéljünk nyíltan és őszintén:

a tananyag nagyjából 30 százalékát ki kellene dobni alsó tagozatban. De ha 40 százalékot mondok, lehet, hogy közelebb járok az igazsághoz.

– Csak én gondolom úgy, hogy ezzel részben a tanárhiány is enyhülhetne?

– Nem feltétlenül. A tananyagcsökkentés lehetőséget adna arra, hogy sokkal több idő jusson gyakorlásra és a készségek fejlesztésére. A mi időnkben nem volt heti öt testnevelésóra, nem volt etika vagy hittan kötelezően. Ha valaki előveszi az 1978-as alaptantervet, ott az látszik, hogy a százalékszámításra és a törtrészszámításra felső tagozatban nagyjából 100 órát fordítottak. Most ez 50 óra körülire csökkent.

Egy másik klasszikus példa: korábban a kisbetűk és nagybetűk elsajátítására nagyjából másfél évet adtak. Most nagyon sok helyen már a téli szünetig minden betűt megismertetnek a gyerekekkel.

Ráadásul például a Meixner-módszert alkalmazó tankönyvek, amelyek lassú, biztos haladást nyújtottak a gyerekeknek, a normál általános iskolákban a tiltott tankönyvek listájára kerültek. Most már csak a fogyatékkal élő gyerekek számára lehet tanítani belőlük.

– Visszatérek arra a kérdésre, hogy Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy visszajöjjenek az elvándorolt pedagógusok, és több fiatal válassza ezt a pályát?

– Ezt a béremelési ütemet tartani kellene. Sőt, azt mondom, ha a bérek elérnék a diplomás átlagkereset 90 százalékát, akkor biztos, hogy sokkal vonzóbb lenne a pálya. A másik dolog, hogy a munkaterheket csökkenteni kellene, tehát a heti 24 órás tanítási időkeretet legalább 20-22 órára le kellene vinni. És ami a legfontosabb:

vissza kellene adni a pedagógusoknak az alkotói szabadságot, hogy egyénre szabottan tudják tanítani a gyermekeket.

Teljesen más módszertani kultúra, haladási tempó és tananyag kellene egy rózsadombi elitiskolában, mint egy hátrányos helyzetű település iskolájában. Teljesen más eszköztárral kellene dolgozni. A központi irányítást el kellene felejteni, mert az nem működik, hogy minden iskola és minden diák egyszerre, ugyanúgy lépjen előre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk