Totyik Tamás: Egyes településeken magasabb lett az óvodavezető fizetése, mint a polgármesteré, így inkább visszaküldték a pénzt az államkincstárnak

A Partizánnak adott interjút Ercsi Dániel, a 22 éves fiatal, akit a próbaideje lejárta előtt öt nappal bocsátottak el a Külgazdasági és Külügyminisztériumból. Az interjúban részletesen beszélt a minisztériumban szerzett tapasztalatairól, a neki kiosztott pártpolitikai feladatokról, elbocsátásának körülményeiről és jövőbeli terveiről.

Az interjú elején Gulyás Márton felvetette Szikra Levente, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettesének Facebook-posztját, amelyben az igazgatóhelyettes csodálkozását fejezte ki, hogy mit keres egy TISZA Párt-szimpatizáns, kormányváltást akaró fiatal a közigazgatásban.

„Ha az ő véleménye szerint csak azok dolgozhatnak a közigazgatásban, illetve államigazgatásban – vagy bármilyen, a közt szolgáló intézményekben –, akik Fidesz-szimpatizánsok, vagy egyet kell érteniük a kormánnyal, akkor itt ne csak a minisztériumban dolgozókra gondoljunk, hanem például a tanárokra, a rendőrökre, az orvosokra, és még sorolhatnám” – fogalmazott. Állítása szerint Szikra logikája alapján mindenkinek, aki a közszférában dolgozik, a Fideszt kellene támogatnia.

Ercsi Dániel a kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkárságon dolgozott, amelyet Illés Boglárka vezet. Arra a kérdésre, hogy voltak-e rajta kívül más ellenzéki érzelműek is a közvetlen kollégái között, azt válaszolta, hogy erről nem tud nyilatkozni, mivel kevesen voltak és a politikai nézetekről nem beszélgettek. Ugyanakkor hozzátette, hogy a „nagy számok törvénye alapján” valószínűsíthető, hogy nemcsak a Külügyminisztériumban, hanem más minisztériumokban is vannak TISZA-szimpatizánsok.

Elmondása szerint munkaviszonya áprilisban kezdődött az államtitkárságon, ezt megelőzően pedig egy külképviseleten volt gyakornok. Arra a kérdésre, hogy miért pont a Fidelitas egykori elnöke, Illés Boglárka által vezetett, vélhetően erősen átpolitizált államtitkárságra került, azt felelte: „Ott volt szabad hely. Igazából ennyi.”

„Amióta önállóan tudok gondolkodni – és most nagyot mondok, hogy 2010, mert akkor 7 éves voltam, de tegyük fel –, valójában inkább 11-12 éves kortól, ebben a rendszerben nevelkedtem. Nem láttam alternatívát, ahogy sok fiatal sem” - tette hozzá később.

Munkakörét koordinációs referensként írta le, ami főként szakmai feladatokat jelentett, például háttéranyagok bekérését a szakmai főosztályoktól az államtitkár megbeszéléseihez, valamint kapcsolattartást a nagykövetségekkel.

Példaként említette, hogy részt kellett vennie a „Nők a Párbeszédért Digitális Polgári Kör” (DPK) alakuló rendezvényének megszervezésében. Amikor Gulyás Márton rákérdezett, hogy ez a feladat nem volt-e összeegyeztethetetlen a munkakörével, Ercsi visszakérdezett: „Szerinted volt más választásom, más lehetőségem?”

A kabinetfőnök kérte fel a feladatra, hivatkozva a precíz munkavégzésére. Azt mondta, 22 éves, pályakezdő fiatalként, akinek a Külügyminisztérium egy álom megvalósulását jelentette, a próbaideje alatt nem tehette meg, hogy nemet mondjon, mert az valószínűleg azonnali elbocsátáshoz vezetett volna.

Beszélt egy másik, lelkiismereti dilemmát okozó feladatról is. Állítása szerint, amikor a Fidesz „bekapcsolta a kommunikációs gépezetét nagyobb volumenre”, az volt a dolga, hogy Illés Boglárka mellett az összes többi államtitkár Facebook-oldalát manuálisan átnézze, és egy táblázatba rögzítse, hogy a kötelezően kommunikált elemeket posztolták-e, és mekkora volt ezek elérése, hány megosztás, lájk érkezett rájuk.

Ercsi Dániel megerősítette, hogy kapott ilyen feladatot. „Ez nem felkérés. Ezek a feladatkiosztások nem úgy működnek, hogy felkérnek rá, hanem mondják” – jelentette ki. Elismerte, hogy írnia kellett egy lejárató anyagot a TISZA Pártról, amely azt taglalta volna, hogyan érintené a diplomatákat és külképviseleti dolgozókat a Fidesz által kitalált „TISZA-adó”.

A feladathoz a minisztérium belső rendszeréből kellett adatokat kinyernie a juttatásokról, valamint a Fidesz által létrehozott tiszado.hu weboldal kalkulátorát kellett használnia. Bár az anyagot elkészítette, de csak a „minimumot” nyújtotta.

Úgy gondolta, hogy a próbaidő lejárta után, a véglegesítését követően már nagyobb mozgástere lett volna az ilyen jellegű feladatok elutasítására.

Elbocsátásának körülményeit felidézve elmondta, hogy az teljesen váratlanul érte. Október 17-én, egy pénteki napon, munkaidő vége előtt hívatta be Illés Boglárka. Az államtitkár közölte vele, hogy „kikerültek az adatai”, mert letöltött egy applikációt, „amit mindannyian tudjuk, kik fejlesztettek”.

Ercsi Dániel szerint egyértelmű volt, hogy a TISZA Párt applikációjáról van szó, amelyet elmondása szerint október 11-én töltött le. Ez felvetette benne a kérdést, hogyan kerülhettek ki az adatai már október 17-én, ha a nagy, 200 ezres adatbázis csak november elején vált nyilvánossá, ő pedig az október 6-i, 20 ezres adatbázisban még nem szerepelhetett.

Azt is furcsállotta, honnan tudhatott a minisztérium arról, hogy a magántelefonjára mit tölt le, mivel állítása szerint nem írt alá semmilyen papírt, ami feljogosította volna a munkáltatót a telefonja monitorozására.

„Ha azt tudják, mit töltöttem le a saját privát telefonomra, vajon mi mást tudnak? Látták, kikkel beszélgettem?” - tette fel a kérdést.

Elmondása szerint nem kért részletes magyarázatot az államtitkártól, mert meg akarta őrizni a méltóságát, és el akarta kerülni a vitát.

Kirúgása után Magyar Péter egyik fórumán is felszólalt. Erről azt mondta, az egy spontán döntés volt. „Az, hogy odamegyek, még nem jelentette azt, hogy fel is szólalok. Elmentem, motoszkált bennem ez a kérdéskör, de nem úgy mentem, hogy »na, én most felszólalok«” – idézte fel.

Határozottan tagadta, hogy a jelenet előre megrendezett lett volna. „Nem így volt. Teljesen esetleges. Hirtelen felindulásból eldöntött dolog volt. Én lepődtem meg a legjobban” – állította. A Magyar Péter által felajánlott gyakornoki álláslehetőségről az Európai Parlamentben és a TISZA külügyi munkacsoportjában való részvételről azt mondta, megtisztelőnek tartja, és valószínűleg élni fog a lehetőséggel, de hangsúlyozta, nem ez volt a célja a felszólalással, hanem a történetének bemutatása.

A jövőjével kapcsolatban elmondta, nem szeretne politikus lenni, de kormányváltást akar, és aktivistaként valószínűleg továbbra is részt vesz a TISZA Párt munkájában, például a párt újságjának terjesztésében.

Az interjú végén üzent a kortársainak, akik hasonló karrierdilemmákkal szembesülnek.

Felidézett egy személyes történetet, amikor 16-17 évesen édesanyja megkérdezte tőle, hogy elfogadna-e egy jó pozíciót a Fidesztől. Akkor nemmel válaszolt, mert úgy érezte, csak így tud a tükörbe nézni. Bár a Külügyminisztériumban végül elvállalt egy pozíciót, úgy érzi, sikerült megőriznie az integritását.

„Ezt tudom ajánlani mindenkinek – fiatalnak, idősebbnek –: mindig úgy döntsetek, hogy még a tükörbe tudjatok nézni. És ne féljetek” - üzente a Partizán műsorában.

​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​

Egyre többet lehet tudni a legújabb orosz-amerikai béketervről, ami szerint Ukrajnának át kellene engednie a Donbaszt Oroszországnak, amit Amerika a Krímmel együtt elismerne orosz területként. A kiszivárgott információk alapján drasztikusan csökkentenék az ukrán hadsereg létszámát, betiltanának bizonyos nagy hatótávolságú fegyvereket, megtiltanák a külföldi csapatok ukrajnai állomásoztatását és az ukránok nem csatlakozhatnának a NATO-hoz. Emellett feloldanák az Oroszország elleni szankciókat és leállítanák a háborús bűnök kivizsgálását. Cserébe Oroszország törvénybe iktatná, hogy nem támad további ukrán területeket, az Egyesült Államok és Európa pedig biztonsági garanciát adna az ukránoknak. A befagyasztott orosz vagyonból 100 milliárd dollárt az ország újjáépítésére költenének, amihez Európa is hozzátenne ugyanennyit. Ukrajna máris jelezte, hogy mindez számára elfogadhatatlan.

Csakhogy a katonai helyzet az ukránok szempontjából egyre rosszabb, és Zelenszkij a legnagyobb korrupciós botránnyal küzd, ami elnöksége alatt kirobbant. Az Energoatom állami atomenergetikai vállalatnál közel 100 millió dollárt oszthattak vissza. Gyanúsított lett, majd külföldre menekült Zelenszkij korábbi üzlettársa, belebukott az ügybe az igazságügyi és az energiaügyi miniszter, és már Ukrajna második emberének a széke is inog. A botrány Ukrajna nemzetközi hitelességét is kikezdte. A lehetséges következményekről, és a háború mostani állásáról Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kérdeztük.

— Ukrajnát egy masszív korrupciós botrány rázta meg. Ez egészen Zelenszkijig érhet el. Mennyire befolyásolja ez az ukrán állam működését, különös tekintettel a háborúra?

— Nyilván jelentősen. Az információk alapján a katonák morálja is megszenvedte ezt, mert szembesülniük kellett azzal, hogy ők a fronton az életüket, testi épségüket, mentális egészségüket kockáztatva védik a hazát, miközben a vezetők a hátuk mögött szétlopják az országot.

Ez az egész ukrán társadalmat is megrázta, és a fegyveres erők harcképességére is hatással van. Ukrajna nagyrészt külföldi támogatásoktól függ. Most már gyakorlatilag egyáltalán nem érkezik amerikai támogatás, tehát az EU-s pénzügyi és katonai támogatás az, ami maradt, ami lehet, hogy úgy EU-s, hogy európai pénzből amerikai fegyvereket vásárolnak.

— Zelenszkij, mennyire érintett ebben a dologban?

— Erős a gyanú, hogy a környezetében sokan érintettek, és már ott tartunk, hogy a kabinetfőnök, Andrij Jermak távozása is felvetődött. Nem tenném tűzbe a kezem, hogy Zelenszkij tudta nélkül történt ez a dolog. Vélhetőleg volt rálátása néhány részletre, nyilván ez a botrány az ő presztízsének is sokat árt.

— Előállhat olyan helyzet, hogy Zelenszkij ebbe belebukik?

— Igen, de egyelőre még nem. Valószínűleg néhány jelentős tisztáldozattal, de meg tudja oldani Zelenszkij, hogy hatalomban maradjon.

— Kiszivárgott egy új amerikai béketerv, ami gyakorlatilag a Donbász és a Krím feladását jelentené Ukrajna részéről. Ezek kemény feltételek. Összefügghetnek-e az amerikaiak által előterjesztett békefeltételek ezzel a korrupciós botránnyal?

— Szerintem nem. Ennek a mostani csomagnak egy jelentős részéről már augusztusban, az alaszkai csúcson is egyeztettek, ez egy hosszabb tárgyalási folyamat során körvonalazódott.

Az USA pontosan tudja, hogy az oroszokat kell leültetni a tárgyalóasztalhoz úgy, hogy meg is akarjanak egyezni, akkor lehet a leghatékonyabban lezárni ezt a konfliktust. Az oroszok leszereléséhez, pláne hogy most nyerésre állnak, komolyabb engedményeket kell tenni.

— Miből lehet arra következtetni, hogy az oroszok állnak nyerésre?

— A hadműveletek jellege megváltozott. Sokáig azt lehetett látni, hogy az oroszok legfeljebb egy helyen tudtak nagy erőkkel támadni. Most viszont több helyen támadnak jelentős erőkkel az arcvonalon, kihasználva, hogy az ukrán haderő kezd kifogyni a humán erőforrásokból. Az orosz oldalon jól látható élőerő-fölény van, amit börtönökből kikerült rabokkal és kényszersorozással próbálnak fenntartani. Tüzérségi lőszerfölényük is van, Észak-Korea is a beszállítójuk lett.

Ez nem gyors tempó, de például most Pokrovszkot már birtokba vették, és más helyeken is támadnak. Az oroszok lassan, de biztosan az ukrán haderő meggyengítésére koncentrálnak.

— Arra gondol, hogy a tartós nyomás alatt egyszer csak összeroppan az ellenállás, mint az első világháború végén?

— Igen, főleg az ukrán erők kimerültsége miatt.

— Ha ez így van, racionális lenne az ukránok számára, hogy lenyelik a területi veszteségeket?

— Racionális lenne. Az ukránok egyébként már megegyeznének. Az a baj, hogy az oroszok nem. Itt az a különbség, hogy ha az oroszok nem folytatják a hadműveleteket, vége a háborúnak, de ha Ukrajna nem folytatja, akkor megszűnik létezni.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a négy megyénél megállnak, amelyeket már Oroszország részévé nyilvánítottak?

— Nem valószínű. Az oroszok már Dnyipropetrovszk megyében is bent vannak, ami nem része a deklarált négy megyének.

Szeretnék elvágni Ukrajnát a Fekete-tengertől, ami jelentősen megnehezítené az ország külkereskedelmét és ellátását.

— És így elérnék Moldovát is.

— Igen, ott van a szakadár Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (Transznisztria), mintegy 1500 fős orosz kontingenssel, ami ürügyet adhatna a beavatkozásra.

— Jelenleg ez a beékelt orosz bábállam eléggé tragikus helyzetben van gazdaságilag. Ha az oroszok nem érnek oda, össze is omolhat.

— Viszont Moszkvának érdeke, hogy fenntartsa a jelenlétét Transznisztriában. Illegális fegyverkereskedelmi központként is működik, és amíg létezik, Moldova nem csatlakozhat sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz. Ez orosz szempontból hasznos helyzet.

— Kivéve, ha Moldova lemond Transznisztriáról, így csatlakozhat az EU-hoz és a NATO-hoz.

— Igen, Maia Sandu, Moldova nemrég megválasztott elnöke már tett ilyen kijelentést. Moszkva reakciója erre nem volt túl lelkes, nyilván, mert célja, hogy függőségben tartsa Moldovát.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a záhonyi határnál állnak csak meg?

— Nem valószínű, de teljesen kizárni sem lehet.

— Miért? Lehetséges, hogy egy kis Ukrajnát meghagynak? Mi lenne az értelme orosz szemszögből?

— Ukrajna nyugati része, amely sokáig nem volt a cári Oroszország része, nem is hagyományosan oroszbarát terület. Megtartani sokkal nehezebb lenne, mint a Fekete-tengeri partvidéket.

— Mi a realitás az elkövetkező évre?

— Az orosz nyomás fennmarad, amíg az orosz haderő ki nem fárad. Komoly humán erőforrás- és utánpótlási problémáik vannak, de például Észak-Korea is a beszállítójuk lett. Amint már nem éri meg a katonai erő fenntartása, elképzelhető a tárgyalás. Ebben az USA lehet a közvetítő.

— Zelenszkij pozíciójáról már beszéltünk, de mi a helyzet Putyin pozíciójával? Mennyire tartható a helyzete?

— Az elbukott Prigozsin-puccs után a rendszer keményebben lép fel a belső ellenzékkel szemben. Jelenleg Putyinnak nincs valós alternatívája Oroszországban. Nem igazán van markáns politikai erő vagy szereplő, aki kihívója lenne Putyinnak.

— Esetleg a hadsereg? Egy puccs?

— Egy jobboldali puccs? A Prigozsin-puccs után a fegyveres erők vezérkarát is átvilágították, több tábornokot félreállítottak. Bár kicsi az esélye, inkább valószínű, hogy Putyin hatalmát nem fenyegeti senki és semmi.

— Az orosz–ukrán háború már lassan hosszabb ideje tart, mint a második világháború volt...

— A második világháború öt évig tartott, az első négyig. Most iszonyatosak a veszteségek mindkét oldalon, főleg az ukrán infrastruktúra és lakosság körében. Az ukrán polgári lakosságból legalább tízmillió ember menekült külföldre. Százezrek haltak meg, sok civil, milliók váltak hajléktalanná.

Amióta Trump-kormány van hatalmon, amerikai pénzügyi segély nem érkezett.

— A közvetlen amerikai segítség hiánya látszik is az ukrán katonai teljesítményen?

— Kevésbé, mert az európai támogatások volumene felugrott arra a szintre, mint amit korábban az USA és Európa együtt adott. Az európaiak megnövekedett szerepe Ukrajna támogatásában megakadályozza az összeomlást, feltéve, hogy nem fogynak ki teljesen az emberekből.

— Mi szükséges ahhoz, hogy erők tekintetében kiegyensúlyozottabb helyzet alakuljon ki. azaz mindkét fél azt érezze, ideje tárgyalni?

— Az oroszok szeretnék elérni az ukrán vezetők leváltását. Egy oroszbarát ukrán elnök beiktatása viszont nem valószínű. Bármi lesz Zelenszkij sorsa, a legvalószínűbb utódja Valerij Zaluzsnij volt vezérkari főnök. Zaluzsnij már 2023 októberében azt mondta, hogy meg kell egyezni az oroszokkal, az ukrán erők nem képesek már jelentős területeket visszafoglalni.

— Akkor lett volna alkalom a megegyezésre?

— Nem. Amíg az ukránok támadtak, ők nem akartak megegyezni. Most az oroszok komolyabb nyomást gyakorolnak Ukrajnára, bombázzák az infrastruktúrát. A lakosság morális ellenálló képességét is meg akarják roppantani, és sajnálatos módon nem is csinálják rosszul.

25 éve nem látott drágulást jelez előre év végéig a Nemzeti Bank az ingatlanpiacon. Legújabb elemzésük szerint már a második negyedévben gyorsuló ütemben, 17,7 százalékkal nőttek a lakásárak, az év egészében pedig pedig országosan elérheti az áremelkedés mértéke a 29 százalékot. Ezzel Magyarország vezetheti az EU lakásár-emelkedési rangsorát.

A kormány azt ígérte, hogy az Otthon Start nem okoz drágulást, vagy legalábbis nem emelkednek jobban az ingatlanárak annál, mint amennyire amúgy is emelkedtek volna. Ez azonban láthatóan másképp alakult. Az Otthon Start miatt augusztusban már 46%-kal nagyobb volt a kereslet mint egy évvel korábban, szeptemberben pedig már a tranzakciók száma is 37%-kal emelkedett. Argyelán Józseffel, a Bankmonitor vezető elemzőjével beszélgettünk a következményekről.

– Az MNB elemzése szerint már a második negyedévben 17,7 százalékos volt az áremelkedés az ingatlanpiacon. Mennyiben tulajdonítható ez az Otthon Start programnak?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor szinte semennyiben. A második negyedévről beszélünk, ami június végével zárult, az Otthon Start programot pedig július 2–3-án jelentették be. Tehát

Ez egy érdekes helyzet: egy olyan környezetben jelentettek be alapvetően az ingatlanárakat felfelé toló programot, amikor már eleve elég dinamikus volt az árnövekedés. Ha azt nézzük, mi volt ennek az áremelkedésnek az oka, összetett a kép, több tényező is közrejátszott, de talán kiemelhető az állampapírpiacokon megfigyelhető változás. Az idei év első pár hónapját „kamatesőként” emlegették, mert a lakossági állampapíroknál, különösen a Prémium Magyar Állampapírnál (az inflációkövető PMÁP-nál) ekkor voltak a kamatfizetések, a korábbi magas infláció alapján kalkulált, 18–19% körüli éves kamattal. Mindenki azt figyelte, hogy a kifizetett kamatok hová áramlanak: maradnak-e állampapírban, vagy más befektetési formát keresnek. Felmerült az is, hogy egy részüket visszaválthatják, hiszen az új kamatszint alacsonyabb volt a megelőzőnél. Ez fokozott hype-ot okozott az ingatlanpiacon is, ami lecsapódott az árakban. Inkább az első negyedév tolta emiatt az árakat; a második negyedév már kicsit nyugodtabb volt, de éves alapon még mindig komoly drágulást láttunk.

– Mennyire célszerű ilyen körülmények között elindítani egy Otthon Start-jellegű programot?

– Három időtávot érdemes nézni: nagyon rövid, rövid–középtáv és hosszabb táv. Nagyon rövid távon, főleg a hitelből vásárlóknál, kedvező az elmozdulás, javult a hozzáférhetőség. A 6,5% körüli piaci kamatozású hitelek helyett 3%-os Otthon Start-hitelt vehet fel sok ember. Az Otthon Start új célcsoportot céloz: első lakásszerzőkét, de életkori, családi állapothoz vagy gyerekszámhoz kötött feltételek nélkül. Ráadásul az „első lakásszerző” definícióját a jogszabály elég megengedően fogalmazza, tehát sokan beleférhetnek. Rövid távon a kamatcsökkenés miatt érdemben nőhet az elérhető kölcsönösszeg, és ez akár 20–30%-os bővülést is jelenthet, ami javítja a vevők hitelhez és így az ingatlanpiachoz való hozzáférését. Ugyanakkor a keresletet is növeli: többen tudnak több pénzt elkölteni. Itt jön elő rövid–középtávon a kérdés, hogyan reagál a kínálat, ami különböző okokból valóban nőtt valamennyit, de kérdés, a tartósan magas keresletet hosszabb távon ki tudja-e szolgálni.

A használtlakás-piacon is megjelent több új hirdetés, részben lakáscserélőktől, részben olyanoktól, akik korábban leálltak a hirdetéssel, de ha a kínálat hosszabb távon nem tudja követni a keresletet, az komoly áremelkedéshez vezethet, és ez az áremelkedés már el is indult. Pontos MNB- vagy KSH-adatok még nincsenek a harmadik negyedévre, de az ingatlanközvetítők és ingatlanportálok becslései dinamikusabb drágulást jeleznek: a korábbi, országos 17% körüli év/év emelkedés helyett akár 23% is lehet, Budapesten pedig 29% fölött. Ezek becslések néha túlzók, de a trendet többnyire jól mutatják.

– Az, hogy 2025 második negyedévében két és fél éves csúcsra ugrott a kiadott építési engedélyek száma, előrevetíti, hogy a kínálat is próbál majd lépést tartani a kereslettel?

– Ez biztos, de ez már inkább közép–hosszú távú tényező. Nagyon rövid távon az történik, hogy mielőtt az árak még jobban megugranának, a vevők több hitelhez jutnak, és mivel több pénzük van, az árak is elindulnak felfelé. Ez már az Otthon Start bejelentése után, de még az indulás előtt megtörtént. Középtávon az a kérdés, a kínálat fel tudja-e venni a versenyt, elsősorban az új építésű ingatlanoknál. Valóban érdemben bővülni kezdett az építési engedélyek száma, de az átadások száma történelmi mércével nézve alacsony. Amit ma engedélyeznek, abból később lesz kész lakás: egy hagyományos projekt nulláról indulva nagyjából három év, míg elkészül, új technológiával ennek a fele is lehet, de akkor is idő. Ezek az engedélyek már az Otthon Start előtt is emelkedni kezdtek.

Az viszont tény, hogy az Otthon Start erre az engedélyezési hullámra rá is tett egy lapáttal, a programirodához több ezer, sőt egyes információk szerint több tízezer kérelem vagy egyeztetés érkezett.

ami lehetővé teheti, hogy a vevők már nagyon korai fázisban önálló jogot szerezzenek, ami rákerül a tulajdoni lapra, és jelzálog is bejegyezhető rá. Fontos, hogy a projektek sokszor már tervezőasztalos, félkész állapotban megjelennek a piacon, de a banki finanszírozás jellemzően használatbavételi engedélyhez kötött, persze az önerőt már korábban is átadhatják a vevők. Ez az Otthon Startra is igaz valamilyen szinten. Vannak kezdeményezések a rendeletben, amelyek könnyítést jeleznek, de jelenleg kérdés, hogy az építményi jog, amely várhatóan jövő évben teljes körűen megjelenik, hogyan épül be a folyamatba, és lehetővé teszi-e, hogy szakaszosan, az elkészülés előtt is finanszírozhatók legyenek a lakások Otthon Startból. Mert ha a jogszabályi környezet csak kész állapotra engedi a finanszírozást, akkor az erős, Otthon Start által fűtött kereslet és a kínálat nem tud találkozni addig, amíg el nem készülnek az ingatlanok.

Ez tényleg kulcsfeltétel ahhoz, hogy az új építésű ingatlanok minél hamarabb ki tudják szolgálni az Otthon Start által fűtött keresletet.

– Budapesten egyes felkapottabb kerületekben a panellakások ára megközelítette az új építésűekét. Ez hogy lehet?

– Az Otthon Startnál eleve próbálták fékezni az árakat különböző korlátokkal. Kétféle árkorlát van: egy abszolút értékhatár, lakásoknál 100 millió, házaknál 150 millió forint, és egy 1,5 millió forintos négyzetméterár-korlát, amely általánosan érvényes minden ingatlantípusra. Budapesten ez élesebben jelentkezik, sok kerületben és típuskategóriában is rengeteg ingatlan ára meghaladja ezt. A panellakások gyakorlatilag bárhol jó eséllyel a korlát alatt vannak, mind négyzetméterárban, mind az abszolút árban.

Ha a teljes piacot nézzük Budapesten, az áreloszlás is átrendeződött, kiugróan nőtt az 1–1,5 millió forint közötti négyzetméterár-sávban lévő ingatlanok aránya, sokan gyakorlatilag az 1,5 milliós plafon közelébe áraznak, míg a plafon fölötti szegmensben csökkenés látszik. Ennek két oka lehet: egyrészt kisebb ott a kereslet, másrészt akik eddig kicsivel a limit fölött voltak, leáraztak a limit alá.

Itt tehát komoly előrelépés kell, akár költségoldali hatékonysággal, adminisztratív terhek csökkentésével, hogy minél több projekt beférjen 1,5 millió alá. A kivitelezés hosszú távú elköteleződés; ha bármi történne a programmal (például másfél év múlva kivezetnék), az a folyamatban lévő projekteket nagyon negatívan érintené. Éppen ezért a kivitelezőknek kiszámítható, stabil környezet kell. Vélhetően ezért kommunikálja a kormány is, hogy az Otthon Start hosszú távú program. Panyi Miklós államtitkár is hangsúlyozta, hogy nem tervezik kivezetni, hasonlóan kezelik, mint a CSOK-ot, amely 2015-től nagyjából 2023-ig élt. Ezzel igyekeznek biztonságot adni a kivitelezőknek, hogy a program által gerjesztett kereslet stabil lesz, érdemes a projekteket elindítani. Tehát fogjanak bele a kivitelezésekbe, álljanak neki a projekteknek, mert ott lesz a program akkor is, amikor már tényleg vevőket kell keresniük az új lakásokra.

– Meddig tartható az árplafon? Nyilván csábító, hogy Otthon Starttal el lehet adni egy új lakást, de mi történik, ha ez már a gazdaságosság rovására megy?

– Ez valóban kényes kérdés. A kivitelezési költség és a projektek megtérülése kulcstényező. Ha van eladó és vevő az jó, de ha olyan áron kellene eladni, ami mellett nem térül meg a projekt, az olyan, mintha nem lenne vevő. A bérek és a hazai költségek is emelkedtek, 2–3 évre előre is kalkulálni kell további növekedéssel. Az MNB egyik elemzése szerint a budapesti új lakásprojektek potenciális profitrátája az utóbbi években inkább 20% körül alakult, miközben ezek ára bőven a 1,5 milliós négyzetméterár fölött volt.

Kulcskérdés, hogy a kiemelt eljárások, adminisztratív könnyítések forintban mérhetően mekkora segítséget jelentenek, erre nincsenek publikus becslések. Ha a költségcsökkentés jelentős, még jó ideig tartható lehet a 1,5 milliós limit, de ha nem, érdemi technológiai és hatékonysági ugrás nélkül több évig nem fenntartható a nyomott ár. A kormányzati szereplők többször elmondták, hogy nem kívánják felülvizsgálni a legfontosabb limiteket; jelen állás szerint a 1,5 milliós korlát marad. Hogy meddig, nehéz megjósolni. Én 2026 közepéig szinte biztosra venném, utána kérdéses, hozzányúlnak-e.

– Előfordulhat-e, hogy a kész ingatlanok minőségének rovására spórolnak majd?

– Alapvetően mindig van kockázat, támogatási programoktól függetlenül is. Mindig ott lebeg a félelem, hogy a projekt olyan minőségben és anyagokkal készül-e el, ahogy le van írva. A vevő műszaki tartalmi leírást és tervdokumentációt kap, a projektekben műszaki ellenőr, projektellenőr és más szereplők is dolgoznak, akiknek feladata a vállalt minimumok és a mászaki tartalom ellenőrzése. Ideális világban ez kizárja a trükközést, de a kockázatot nem lehet nullára csökkenteni. Új építésű ingatlan vásárlásánál, programtól függetlenül kalkulálni kell ezzel, és alaposan meg kell nézni a kivitelezőt: referenciamunkák, cégháló, tulajdonosi háttér, volt-e végrehajtás vagy eljárás korábban, milyen csúszások és problémák voltak korábbi projekteknél.

Ez nem feltétlenül úgy jelenik meg, hogy a vállalt műszaki tartalomhoz képest sunyi módon rosszabb ingatlan készül el, inkább úgy, hogy a vállalt műszaki tartalom „vékonyodik”. Lehet, hogy ugyanúgy kihozzák 1,5 millióból, de ha megnézzük a műszaki leírást, kiderül: szerényebb a specifikáció, kevésbé modern vagy jobb minőségű anyagokat használnak, és ami plusz, az feláras, külön megállapodás tárgya. Tehát ami eddig prémium volt, az lejjebb csúszhat. Természetesen az építési szabályok alapjainál senki sem mehet lejjebb, vannak minimum elvárások. De simán el tudom képzelni, hogy a műszaki tartalom úgy alakul át, hogy olcsóbban kijöjjenek a kivitelezések.

Kína nemrég hadrendbe állította harmadik és egyben legfejlettebb repülőgép-hordozó anyahajóját, a Fujiant. A déli Hajnan szigetén november elején tartott ünnepségen közölték: teljes egészében hazai tervezésű és építésű hordozóról van szó, amely technológiai szempontból új korszakot nyit a kínai haditengerészetben. A ceremónián természetesen Hszi Csin-ping elnök is részt vett, majd szemlét tartott a fedélzeten.

A Guardian rögtön úgy értékelte a látottakat, hogy a Fujiannal látványos felzárkózás indult el: Kína utolérheti az USA haditengerészetének erejét az ázsiai–csendes-óceáni térségben. A nyugati nagyhatalmat viszont aligha érte váratlanul a hadihajó szolgálatba állítása, lévén már 2022-ben vízre bocsátották. A méreteivel és várható képességeivel már akkor feltűnést keltett, hiszen megközelíti az amerikaiak repülőgép-hordozókat. A Fujian ezt követően több évnyi fejlesztésen esett át, mire 2025 novemberében hadrendbe állították.

A kínai védelmi minisztérium alig két héttel a szolgálatba állítás után, november 18-án bejelentette, hogy a hajó már túl is van az első, „élő erőkkel” végrehajtott tengeri kiképzésén. A 106-os Yan’an romboló és az 554-es Tongliao fregatt által kísért, kötelékben zajló küldetésen a Fujian fedélzetéről sorra szálltak fel az új generációs kínai harci repülőgépek, köztük a J-35 lopakodó vadász, a J-15T nehéz vadászbombázó és a KJ-600 légtérellenőrző. A repülőgépek folyamatosan startoltak a katapultokról, majd landoltak a fékezőhuzalok segítségével, ezzel hatékonyan tesztelték a hordozó műveleti képességeit.

Kína immár három repülőgép-hordozóval rendelkezik. Az első kettő (a Liaoning és a Shandong) még szovjet tervezésű – vagy csupán továbbfejlesztett változat –, míg a Fujian már egészen más korszakot képvisel, ami legalább annyira lenyűgöző, mint amennyire hátborzongató.

Óriási technológiai ugrás az elektromágneses katapult

A Fujian legnagyobb technológiai újdonsága az elektromágneses katapultrendszer, amely óriási előrelépést jelent a korábbi kínai hordozók egyszerűbb, síugrósánchoz hasonló indítórendszeréhez képest. A fedélzetbe épített három elektromágneses katapult segítségével a Fujian nehéz, teljes fegyverzetű repülőgépeket is képes felbocsátani és fogadni, ráadásul gyorsabban és a repülőgépeket kevésbé megterhelő módon, hiszen az új rendszer precízebben szabályozza az indítóerőt, így kisebb és nagyobb tömegű gépek egyaránt indíthatók vele, ahogy természetesen pilóta nélküli drónok is.

Ez a megoldás hasonló ahhoz, amit az amerikai haditengerészet legújabb Gerald R. Ford osztályú hordozóján alkalmaznak. Az amerikaiak tehát eddig mondhatták el azt magukról, hogy a világon egyedül ők rendelkeznek ilyen technológiával. Most már Kína is – ami óriási ugrás a Liaoning és a Shandong „síugrórámpás”, ezáltal erősen korlátozott képességű megoldásához képest.

A KJ-600-as légcsavaros, radartányérral felszerelt AWACS feltűnően emlékeztet az amerikai E–2D Hawkeye repülőgépekre, és kulcsszerepet játszik a hordozó harccsoport védelmében, mivel „hosszú távú radarfelderítést és hatékony harcirányítást tesz lehetővé a rakéták korszakában, valamint megóvja a repülőgép-hordozó csapásmérő csoportot a légi és rakétatámadásoktól” – írja kommentárjában Lyle Goldstein, a Stars and Stripes ázsiai védelmi szakértője.

Az elemzés hozzáteszi: eddig csak az Amerikai Egyesült Államok volt képes ilyen nehéz felderítő gépek hordozóról indítására, és ez az előny mostanra elszállt. A kínai állami média szerint az elektromágneses indításnak köszönhetően a Fujian a korábbiaknál gyorsabban indíthat sorozatos bevetéseket is, ami jelentősen növeli a hordozó csapásmérő képességét.

Kínai versenyfutás az amerikai haditechnikával

A Fujian hatalmas méretű fedélzete – bár még mindig kisebb az amerikaiaknál – lehetővé teszi, hogy az anyahajó a korábbiaknál jóval több repülőeszközt szállítson. Bár Kína hivatalosan nem közölte a hordozó repülőgép-kapacitását, a szakértők úgy becsülik, hogy a Fujian fedélzetén 40–60 darab merevszárnyú gép szállítható. Összehasonlításképpen: amerikai társai általában 60–70 repülőgép hordozására képesek.

A Fujian hadrendbe állítása jól jelzi Peking haditengerészeti ambícióit: e területen is szeretné utolérni az Egyesült Államokat. Azt, hogy mennyire sikerült megközelíteni a nyugati versenytársat, az alábbi táblázatban foglaltuk össze, a nyilvánosságra került képességek alapján.

Fujian vs. amerikai szuperhordozó – fő műszaki jellemzők*

*Források: seattlepi.com, Stars and Stripes

Bár az adatok alapján egyértelmű, hogy a Fujian magas haditechnológiai színvonalat képvisel, a független elemzők óvatosságra intenek az azonnali harcértékével kapcsolatban.

„Szerintem legalább még egy évbe telik, mire eléri a teljes hadrafoghatóságot” – nyilatkozta a Reutersnek Ben Lewis, a kínai haderő nyílt forrású elemzésével foglalkozó PLATracker alapítója. Ugyanezt az álláspontot osztja Collin Koh, a szingapúri S. Rajaratnam Nemzetközi Tudományok Egyetemének védelmi kutatója is. Mint mondta, a Fujian „potenciálisan paradigmaváltó” hajó Kína számára, de „rengeteg olyan képesség van még, amit tesztelniük és finomítaniuk kell”.

A teljes harckészség elérése pedig komplex folyamat, amely magában foglalja a repülési műveletek begyakorlását (éjjel és rossz időjárási körülmények között is), a kötelék más hajóival való zökkenőmentes együttműködést és a rendkívül bonyolult logisztikai láncok kiépítését távoli óceáni bevetéshez.

A Fujian hadrendbe állítása mindezek ellenére átformálja a stratégiai gondolkodást az Indo–csendes-óceáni térségben.

A Fujian geopolitikai jelentősége

A hajó nem csupán egy fegyverrendszer, hanem Peking „kékvízi” ambícióinak szimbóluma, amellyel Kína jelzi szándékát, hogy a part menti vizeken túl a nyílt óceánokon is képes jelentős erőt képviselni. Greg Poling, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) igazgatója szerint amíg a Tajvani-szoroshoz közeli, úgynevezett „első szigetláncon” belül egy hordozó nem feltétlenül jelent döntő előnyt, addig „az amerikaiakkal vívott szélesebb indo–csendes-óceáni versenyben kulcsfontosságú” lehet.

Raymond Kuo, a RAND Corporation politikai agytröszt tajvani igazgatója hozzátette: a Fujian megjelenése „súlyosan bonyolítja Tajvan védelmi terveit”, mivel egy kínai hordozó-kötelék képes lehet a sziget keleti, eddig biztonságosabbnak tartott partjai felől is támadást indítani.

Az amerikai szuperhordozókkal összehasonlítva ugyanakkor a Fujian képességei vegyes képet mutatnak. Az EMALS-technológia alkalmazásával felzárkózott a Gerald R. Ford-osztály mellé – legalábbis ami a fedélzeti műveletek rugalmasságát és hatékonyságát illeti, ám a meghajtása nagyon elmaradott az amerikai technológiához viszonyítva. Míg az USA hordozói nukleáris reaktorokkal működnek – amelyek szinte korlátlan hatótávot és évtizedes üzemidőt biztosítanak két fűtőelemcsere között –, a Fujian hagyományos, gőzturbinás meghajtású. Ez a becslések szerint azt jelenti, hogy tízezer tengeri mérföld (hozzávetőleg 18 520 kilométer) megtételével utánpótlást kell vételeznie, ami logisztikailag sebezhetőbbé teszi és korlátozza a tartós, távoli óceáni jelenlétét. Bár ez kínai szemszögből nem hangzik jól, Kuo úgy véli, „a kevesebb személyzettel üzemelő, könnyebb hordozók a hajók elleni rakéták miatt előnyt is jelenthetnek” a fejlettebb amerikai hordozókkal szemben.

A Fujian építése és hadrendbe állítása során Peking nyíltan az Egyesült Államok haditechnikai fölényének csökkentésére törekedett. Hszi Csin-ping államfő személyesen hagyta jóvá az elektromágneses katapult beépítését a hordozóra, vállalva a kockázatot, hogy egy bonyolult, fejlett technológiát integráljanak, amelyet első elnöki ciklusa alatt még Donald Trump is bírált, mondván, „megbízhatatlan”, ezért jobb, ha az amerikai katapultok gőzzel működnek.

A kínai döntéshozók mégis a modern megoldás mellett tették le a voksukat, hogy technikailag egy szinten legyenek a legújabb amerikai hordozókkal – a Fujian tehát egyszerre válasz az amerikai Gerald R. Ford osztályra és ugrás a kínai haditengerészet számára a korszerű haditechnika terén.

Növekvő feszültség

A Fujian megépítése és hadrendbe állítása szorosan összefügg a változó geopolitikai környezettel és Kína nagyhatalmi ambícióival. Az elmúlt években egyre élesedett az USA és Kína stratégiai vetélkedése a csendes-óceáni térségben. Peking világossá tette, hogy Kína immár nemcsak a partjaihoz közeli Első Szigetlánc vonaláig (Japántól Tajvanon át a Fülöp-szigetekig húzódó térség) akarja érvényesíteni az erejét, hanem messzebb, a Csendes-óceán távolabbi régióiban is.

Ehhez a törekvéshez elengedhetetlenek a hordozó-harccsoportok, amelyek repülőgépeik révén nagy távolságra képesek csapásmérő erőt szállítani. Kína gazdasági és geopolitikai érdekei immár globálisak, ezért „jelen kell lennie a világ tengerein” – fogalmazott Sung Csung-ping hongkongi katonai szakértő.

Nem véletlen tehát, hogy a repülőgép-hordozók építésének gyorsulása egybeesik a Kína és Tajvan, illetve Kína és szomszédai közötti feszültségek növekedésével. Tajvan kérdése különösen kiélezett: Peking saját területeként tekint a de facto független, demokratikus szigetországra, és Hszi Csin-ping többször hangoztatta, hogy nem zárja ki erő alkalmazását sem az újraegyesítés érdekében. Ebben a kontextusban a Fujian akár fenyegetésként is értelmezhető, főleg úgy, hogy a kínai elemzők nem titkolják: ezeket a hordozókat be lehet vetni Tajvan vagy a Dél-kínai-tenger vitatott területei ellen, például elrettentésként.

Noha maga a Fujian osztályú hordozóhajók egy Tajvan elleni közvetlen inváziós műveletben valószínűleg nem kapnának központi szerepet – hiszen Tajvan alig 160 km-re fekszik a kínai partoktól, és a kínai szárazföldi légierő könnyen eléri – a szakértők szerint egy elhúzódó blokád vagy tengeri zárlat esetén már fontosabb tényezőnek számítanak.

„Ezeket a hordozókat természetesen nem kizárólag Tajvan ellen fejlesztették. De ha a nyugati Csendes-óceánon vetik be őket, hatékonyan körülzárhatják a szigetet” – mutatott rá az SFG-nek Csang Hszin-piao tajvani védelmi elemző.

A Fujian hadrendbe állításának időzítése belpolitikai szempontból szintén figyelemre méltó. A látványos ceremónia és az új szuperhordozó sikeres bemutatása Hszi Csin-ping számára politikai szempontból kapóra jött. Nem sokkal korábban a kínai hadsereg felső vezetését korrupciós botrány rázta meg, amelyben kilenc tábornokot – köztük Ho Vej-tung vezérezredest, a hadsereg harmadik számú vezetőjét – eltávolították a pozíciójából. A Fujian szolgálatba léptetése így politikai gyógyír Hszinek a hadseregen belüli feszültségek csillapítására.

Új repülőgép-hordozók a láthatáron

Felmerül a kérdés, milyen és mennyi további hasonló anyahajó épülhet Kínában a jövőben. Mert a Fujian csak a kezdet: műholdfelvételek tanúsága szerint már épülőben van a negyedik kínai repülőgép-hordozó (a Type 004), ami szakértői és hírszerzői értesülések alapján még nagyobb, és várhatóan atommeghajtású lehet. Kínai források közben azt sem zárják ki, hogy a következő évtizedben összesen 4-5 modern repülőgép-hordozót állítanak hadrendbe, hiszen az ország hadihajó-gyártása példátlan ütemben növekszik. A több hordozó megszerzésével Kína jelentősen kitolja majd a haditengerészet műveleti hatósugarát. Minél több hordozó áll rendelkezésre, annál nagyobb területet tud ellenőrizni, hiszen legalább kettő mindig bevethető, amíg a többin karbantartást végeznek.

Ez különösen fontos a Csendes-óceán nyílt vizein: amíg a kínai hadihajók korábban a partközeli térségre szorítkoztak, mostanra rendszeressé váltak a távolabbi gyakorlatok. 2025 elején a kínai flotta először tartott éleslövészeti gyakorlatot a Tasman-tengeren, sőt, megkerülte Ausztráliát, ami komoly aggodalmat keltett Canberrában és az ország szövetségeseinél. Mindez azt jelzi, Peking komolyan gondolja, hogy a flottája globális szereplővé válhat, és ezt a célt a hordozók számának növelésével igyekszik elérni.

Ez érdekes stratégia az interkontinentális rakéták, távolsági precíziós fegyverek és különösen a drónok korában: sokan gondolhatják úgy, hogy a méregdrága hordozók túlságosan sebezhető óriások, amelyeket egy 21. századi rakétatámadás könnyen harcképtelenné tehet. Kínában is akadnak olyan hangok, amelyek szerint a mesterséges intelligenciával vezérelt drónrajok és a hiperszonikus rakéták sokkal jobb védelmi befektetések, ám a szakértők rámutatnak: a hordozók jelentőségét éppen az bizonyítja, hogy a világ nagyhatalmai ma is fejlesztik és rendszerbe állítják őket.

Ez azt jelzi, hogy Washington sem tekinti elavultnak e fegyvertípust – annak ellenére, hogy időről időre felmerül a hordozók sebezhetőségének kérdése: az amerikai haditengerészet régóta tart az úgynevezett „hordozógyilkos” kínai ballisztikus rakétáktól (DF-21D és DF-26), amelyek kifejezetten mozgó anyahajók támadására lettek kifejlesztve, emellett a hiperszonikus fegyverek, a tengeralattjárók és a nagy hatótávú precíziós rakéták mind növelik egy hordozóraj veszélyeztetettségét.

A fenyegetés tehát valós, de ez mindkét oldalt érinti. Kína új hordozói szintén ki vannak téve az amerikai tengeralattjárók és rakéták jelentette veszélynek, ahogy az amerikai flotta is számol a kínai rakétatámadások kockázatával. Ennek ellenére egyik nagyhatalom sem akaródzik lemondani a hordozókról – inkább arra törekednek, hogy javítsák a védelmüket, például több rétegű rakétavédelmi rendszerekkel és összetettebb hadműveleti taktikákkal.

De Kína más szempontból is le van maradva, és ez a megfelelően képzett emberi erőforrás. Hiába zárkózik fel a technológia, ha egy ekkora hajó harci egységként való üzemeltetéséhez tapasztalt legénység és kiképzett pilóták százai kellenek. „Kínának még időre van szüksége, hogy megtanulja, miként lehet a partoktól távol, nyílt tengeren működtetni egy nagy hordozót, és egyszerre gyorsan sok repülőgépet indítani vagy fogadni” – mutatott rá Ajta Moriki, a japán Nemzetvédelmi Kutatóintézet elemzője.

Erőviszonyok és regionális következmények

A Fujian hadrendbe állása jelentős mérföldkő: Kína immár a világ második legtöbb hordozóval rendelkező országa. Három aktív anyahajójával megelőz olyan haditengerészeteket, mint a brit, az indiai vagy az olasz (2-2 kisebb hordozójuk van), ami akkor is nagy szó, ha jócskán elmarad az Egyesült Államok 11 nukleáris meghajtású hordozójától. És Peking folyamatosan dolgozik a hátrány lefaragásán, a teljes flottája pedig már most a legnagyobb: becslések szerint több mint 370 hadihajója és tengeralattjárója van.

Az amerikai haditengerészet természetesen továbbra is jelentős előnyben van – nemcsak hordozóinak száma és mérete, hanem a globális támaszpontrendszere révén. A kínai hordozók megjelenése viszont komplexebbé teszi a védelmi tervezést az egész ázsiai–csendes-óceáni térségben.

És ez nyilván aggasztja például Japánt és Dél-Koreát is. Tokió a Fujian hírére hangsúlyozta, hogy „Kína átláthatóság nélkül, kiterjedten és gyorsan erősíti a katonai erejét”, de Japán „higgadt, határozott választ ad”, ha szükségét látja.

Ausztrália szintén aggodalommal reagált, amikor a kínai flotta váratlanul felbukkant közvetlen környezetében, az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni parancsnoksága pedig Guamon és Hawaiin is fokozottan figyelni kezdte a kínai hajóhad mozgását.

A szövetséges országok – Japán, Dél-Korea, Ausztrália, a Fülöp-szigetek – számára a kínai hordozók elsősorban a katonai mérleg eltolódását jelentik a térségben. Bár közvetlen támadó fenyegetést Kína nem intézett ezen országok ellen, a hordozók jelenléte elrettentő hatást gyakorolhat. A Dél-kínai-tenger vitatott szigeteinél például Kína már most agresszíven lép fel, és a jövőben egy hordozó jelenléte tovább növelheti Peking nyomásgyakorló képességét az olyan országokkal szemben, mint Vietnám, a Fülöp-szigetek vagy Malajzia.

A Fujian szolgálatba állása nem döntötte meg azonnal az erőegyensúlyt, de egyértelmű üzenetet küldött: Kína eltökélt, hogy kihívja az amerikai tengeri dominanciát.