Totyik Tamás: Egy iskolaőr nem fogja feltartóztatni a pedofilokat az iskolakapunál
Két lánnyal is kikezdhetett egy budapesti tanár, aki ellen azért indult rendőrségi eljárás, mert a gyanú szerint fogdosta és többször meg is csókolta az egyik 14 éves diákot. Az iskolából elküldték, csakhogy ősszel már egy másik iskolában tanított, ahol fogalmuk sem volt az ellene folyó nyomozásról. Ott ismét panaszt tettek ellene, miután egy oda járó 14 éves lány szerint szexuális jellegű ajánlatokat tett neki, és olyanokat írt, hogy nemsokára megszervezi számára az "egyéni korrepetálást." A rendőrség végül úgy ítélte meg, hogy ebben az iskolában nem történt bűncselekmény, az előzőben viszont igen, a tanár ellen kiskorú veszélyeztetése miatt emeltek vádat.
Hogyan lehetséges, hogy míg az egyik iskolában nyomoztak ellene, a másikban taníthatott ez a tanár? Mennyire van felkészülve a rendszer az ilyen esetekre? Mi kellene ahhoz, hogy hatékonyabban felléphessenek az iskolák? Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével beszélgettünk.
– Hogyan történhetett az meg, hogy egy pedagógus, aki ellen kezdetben szeméremsértés, később kiskorú veszélyeztetése miatt nyomoztak, egy másik iskolában zavartalanul folytathatta a tanítást? A tankerület a munkáltató mindkét esetben, nem?
– Ebben a történetben az a probléma, hogy amíg az illető erkölcsi bizonyítványában nem jelenik meg, hogy bűncselekményt követett el, és tiszta erkölcsi bizonyítványa van, addig az intézményvezető nem köteles tudni arról, hogy ezt valóban elkövette vagy nem követte el.
– De a tankerület a munkáltató, ők ezt nem látják?
– Más-más munkáltatók vannak, tankerületenként más-más a munkáltató.
– Tehát érdemes lenne valamilyen adatbázist létrehozni, ahol az iskolák kommunikálhatnának egymással. Mi az, amin még változtatni kellene?
– A legfontosabb, ami hiányzik a rendszerből, az az iskolapszichológusi hálózat megerősítése lenne, hogy a gyerekek bizalommal fordulhassanak hozzájuk ilyen esetekben. Minden iskolában kellene egy iskolapszichológus, akihez a gyerekek bizalommal fordulhatnának. Jelenleg gyakorlatilag ez nem létezik. Van egy-két szerencsés iskola, ahol van iskolapszichológus, de a többségben egyáltalán nincs, miközben a törvény szerint 500 tanulónként egy pszichológus kellene. Ismereteink szerint nagyjából ezren lehetnek az országban.
– És ez azt jelenti, hogy egy pszichológus több intézményt lát el?
– Igen, ha el tudja látni egyáltalán.
– Vannak olyan intézmények, amelyek csak hírből hallottak az iskolapszichológus fogalmáról?
– Ezt nem merném egyértelműen kijelenteni, de előfordulhat, hogy egy évben csak egyszer vagy kétszer jut el oda iskolapszichológus. Pontosan ezért mondjuk, hogy álságos az az intézkedés, amit Pintér úr hozott, miszerint iskolaőröket vezényeltek az iskolákba. Ezzel a problémákat nem oldották meg. Oda iskolapszichológusok kellenének, akik a konfliktusokat fel tudják oldani. Egy iskolaőr nem fogja feltartóztatni a pedofilokat az iskolakapunál. Ez nemcsak a pedofilokra igaz, hanem az iskolai konfliktusokra is. Az iskolai konfliktusok 90%-a azért alakul ki, mert valamilyen kudarc éri a gyereket. Ezeket a konfliktusokat kellene megelőzni.
– Egy iskolapszichológusnak milyen jogosítványai vannak?
– Ha komoly problémát észlel, azt az intézményvezetőnek és a szülőknek jeleznie kell.
– Elvileg az osztályfőnöknek is van rálátása a gyerekekre, amivel valamennyire pótolhatná az iskolapszichológust.
– Próbálja pótolni, de heti 24 tanítási órája van. Európában csak az oroszoknak van ennél magasabb tanítással lekötött munkaidejük. Egy iskolapszichológusnak legalább kéthetente találkoznia kellene a gyerekekkel, hogy észlelhesse, kivel kell komolyabban foglalkozni.
– A bizalom kialakítása a pszichológus felé nem egyetlen alkalom...
– Ráadásul a gyerekek egymás között meg is bélyegzik azt, aki az iskolapszichológushoz fordul, például gúnyolják, hogy „gügye” vagy „hülye”.
– Ezért felvilágosító munkára, szemléletváltásra lenne szükség.
– Ilyesmit a Hintalovon Alapítvány és más civil szervezetek próbálnak kezdeményezni. Például szó volt arról, hogy a Covid után létrehoznak egy segélyvonalat, ahol a gyerekek bizalommal fordulhatnak zaklatás vagy más problémák esetén. Nem tudom, hogy ez most működik-e. Szélesebb kampány kellene, hogy a gyerekek tudják, hova fordulhatnak. Az oktatási jogok biztosának, Ari Tamás Lajosnak az lenne a feladata, hogy protokollokat dolgozzon ki és javaslatokat tegyen a kormány elé, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő.
– Milyen protokollokra lenne szükség?
– Például, ha gyanú merül fel, kötelező legyen a munkavállalót felfüggeszteni, és ha bűnös, rendőrségi feljelentést tenni. Emellett az iskolákban legyen kihelyezve, hova fordulhatnak a gyerekek, ha ilyen történik.
– Tettek ilyen javaslatokat?
– A Covid után tettünk, de azóta a fiók mélyén van.
– Ideje lenne elővenni.
– Azt nem kifejezetten pedofil esetekre tettük, hanem internetes zaklatásra, de a protokoll alkalmazható lenne ezekre is.
– Beszéljünk az anyagiakról. Mennyibe kerülne az iskolapszichológusi rendszert rendbe rakni?
– Szerintem 1500-2000 iskolapszichológussal talán egyenesbe lehetne hozni.
– Ennyi hiányzik?
– Ennyi. Az biztos, hogy a béremelés sokat segített az elvándorlás megállításában, de hogy a pedagógusi fizetés a versenyszférával hogyan veszi fel a versenyt, nem tudom megmondani.
– A pedagógus bértábla szerint fizetik az iskolapszichológusokat is?
– Így van.
– Mi kell még ahhoz, hogy minden veszélyeztetett gyereket időben ki tudjon szűrni a rendszer?
– Egy felvilágosító kampányra lenne szükség, és a civilekkel való együttműködésre.
– Az állam ódzkodik civil szervezetekkel együtt dolgozni.
– Így van. Jelenleg az állam érdekelt abban, hogy szőnyeg alá söpörje a problémákat.
