Török Gábor Sulyok Tamás leváltásáról: Védhetőbb lenne a helyzet, ha az új elnököt közvetlenül választaná az ország

A 24.hu-n megjelent interjúban Prőhle Gergely, volt államtitkár és nagykövet fejtette ki véleményét a NER bukásáról, a Fidesz átalakulásáról és az ország előtt álló új lehetőségekről.

Kövér László választási eredményekre adott, Bayer Zsoltnak tett nyilatkozatát, miszerint „a sátán most csatát nyer, de a győzelem Jézus Krisztusé”, Prőhle úgy értékelte, hogy a politikai retorikába vészesen beszivárgott a „papos beszédmód”. Szerinte a közéleti szereplők néha liturgikus szerepet vesznek fel a közérdek szolgálata helyett. Azt pedig blaszfémiának tartja, amikor a Vadhajtásokat és a Nemzeti Sportot igeforrásként említik. A Fidesz szektásodásával kapcsolatos felvetésre úgy reagált, kétségtelen, hogy túl sok ügy vált hitkérdéssé. „Hogy ezt szektásodásnak nevezzük, vagy szélsőséges társadalmi megosztottságról beszélünk, végül is majdnem mindegy” – tette hozzá. Nem hinné, hogy a sátán győzött volna a választáson, szerinte súlyos felelősség terhel mindenkit, aki egy ekkora többséget diabolizál.

Arra a kérdésre, kire szavazott, nem adott egyértelmű választ, de hangsúlyozta, hogy az álláspontja világos: „Európához tartozunk, csakis ott van esélyünk a nemzeti érdekeink érvényesítésére.” Ebből következően a Moszkva vagy Európa dichotómiában mindig az Európai Unió mellett teszi le a voksát. A híreszteléseket, miszerint neve a Tisza Párt kormányalakításánál felmerült, nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mondván, ismeri az újsághírek természetrajzát, és semmilyen felkérésről nincs szó.

Prőhle Gergely, aki magát többszörös helyettes államtitkárként, több kormány volt nagyköveteként és „egyszeresen bukott múzeumigazgatóként” jellemezte, beszélt a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) éléről való menesztéséről is. Elmondása szerint a PIM-ben egyfajta kulturális hídszerepre törekedett, de mindkét oldalról kapott kritikát. Kirúgásának története szerinte arról mesél, hogy a Fidesz a szélsőjobboldaliakat is a „nagy köpönyege alatt” akarta tudni.

A NER kultúrharcát azzal a koncepcióval azonosította, amivel Orbán Viktor megpróbálta egyesíteni „Pannóniát és Hunniát”, azaz a modernizálódó, polgári és a radikális, keleti mítoszokat éltető táborokat. Prőhle szerint ez a terv sokáig működött, de végül a rendszer elment „Hunniába”, és lényegében ezen bukott el a kormányzás. „Ugyanis a magyarok, főleg a fiatalok döntő többsége nem Hunniába, hanem Pannóniába vágyik” – állította. Ezzel szemben a mostani Országgyűlés alakulóülésének gesztusait, a különböző himnuszok és dalok közös éneklését a kulturális nyitás jeleként értékelte.

A Magyar Péter által ígért elszámoltatással kapcsolatban úgy véli, véget kell érnie a következmények nélküli ország időszakának, de óva intett attól, hogy az új kétharmad ugyanúgy viselkedjen, mint a régi. „Fontos, hogy senki ne azt érezze, hogy egyszer az egyik kétharmad foglal el mindent, aztán meg a másik kétharmad” – mondta, hozzátéve, hogy a cél a nemzeti konszenzus és a megbékélés kell, hogy legyen. A vagyonvisszaszerzés kapcsán a jogtudományban és az igazságszolgáltatásban bízik.

A NER kulturális lejtmenetének szimbólumaként értékelte, hogy a párt prominensei Fásy Zsülikét és Kis Grófót hallgatnak. Úgy látja, a Fidesz ezzel feladta azt a célját, hogy kulturális missziót töltsön be. Ezzel szemben méltatta azt az Orbán-kormányt, amely felújította a Zeneakadémiát és az Operaházat. A mélyszegénység problémáját is érintette, elképesztőnek nevezve, hogy Budapesttől harminc kilométerre „a harmadik világ van jelen”, és szerinte a felzárkóztatásnak be kell kerülnie a nemzeti minimumok közé.

A Fidesz és Orbán Viktor jövőjével kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Szerinte Orbán Viktor mumusként való felmutatása a Tisza Párt számára politikai eszköz lehet, így a volt miniszterelnök „az új Gyurcsány” szerepébe csúszhat. Az igazi árulást Prőhle szerint azok követték el, akik a polgári értékrend mögé bújva közvagyont talicskáztak ki. A luxuséletmód rengeteg választót idegenített el a Fidesztől.

A NER-ből való kiábrándulásának pillanatát is felidézte: „Amikor egyre gyakrabban kaptam azt a kérdést, hogy hogyan létezik az, hogy a miniszterelnök gyerekkori barátja és veje a két leggazdagabb ember az országban. Onnantól nem vállaltam ilyen fellépést.” Arra a kérdésre, miért nem tiltakozott hangosabban a korrupció ellen, őszintén válaszolt: „mert állami állásban dolgoztam, dolgozom, és nem szerettem volna, ha elküldenek.”

A kegyelmi ügyben Novák Katalint és Varga Juditot is egy olyan folyamat áldozatának tartja, amit nem ők kezdeményeztek. Kíváncsian várja, hogy a vizsgálóbizottság felállítása hoz-e új részleteket az ügyben, amelynek kirobbanása szerinte egy hihetetlen, filmszerű történet. A botrány hátterében álló Balog Zoltán református püspök szerepét kulcsfontosságúnak tartja.

Orbán Viktor nemzetközi elszigetelődését és bukását a folyamatos konfliktuskeresés és a tudatos provokációk számlájára írja. Szerinte a magyar álláspont annyira ellenszenvessé vált, hogy a fontos, érdemi kérdésekben is „lekevertek minket”. Különösen súlyos hibának tartotta, hogy a kormány az AfD elnökének, Alice Weidelnek államfői szintű fogadtatást biztosított, amivel súlyosan belegázolt a német belpolitikába. A legmegrázóbb mélypontnak Orbán azon mondatát tartja, miszerint a putyinozás komolytalan, és a közvetlen fenyegetés Brüsszel.

A Magyar Péter vezette új kormány külpolitikájával kapcsolatban bizakodó. A kinevezett külügyminisztert, Orbán Anitát kiváló szakembernek tartja, aki a Martonyi János-féle, szövetségépítésre alapuló külpolitika híve. Úgy véli, a nyugathoz tartozás mint érték karakteresebben fog megjelenni, de ez nem zárja ki a pragmatikus kapcsolatokat Oroszországgal vagy a keleti nyitás folytatását, de csakis a nyugati szövetségi rendszer keretein belül. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban a legfontosabbnak a „húsdaráló” leállítását nevezte, és egy befagyott konfliktust tart a legvalószínűbb kimenetelnek.

Csiba Péter, a magyar energetikai szektor egyik legbefolyásosabb szereplője, a gönyűi erőmű jelenlegi vezetője, aki korábban éveken át irányította az MVM-et, a Partizánnak adott interjút. A volt állami cégvezér beszélt arról, hogyan lehetetlenítette el a kormány a külföldi energetikai cégeket, részletesen kifejtette véleményét a Mátrai Erőmű eladása körüli, általa botrányosnak nevezett ügyletekről, és arról is, hogy állítása szerint az MVM egyfajta kifizetőhellyé vált, ahol a paksi beszállítók kiléte még Orbán Viktort is érdekelte.

Az interjú elején Csiba arról beszélt, hogyan szorult ki a francia GDF Suez (a mai Engie) Magyarországról a 2010-es évek elején. Szerinte egy szabályozott iparágban a kormánynak számos eszköze van, amivel megnehezítheti a cégek életét, ilyen volt például az árak maximalizálása a rezsicsökkentés keretében, vagy a szektoriális különadók, mint a Robin Hood-adó. „Ezek a szektoriális adók általában nem lendítenek a befektetői kedven. És utána szép lassan eljutottunk arról a szintről, hogy jó, akkor regionális központ legyen Bécsben inkább, majd ne is legyen regionális központ, adjuk el az egészet” – vázolta fel a folyamatot, hozzátéve, hogy a cég országmegbízottjaként egy idő után már csak rossz híreket tudott vinni a párizsi központba.

Az állami MVM-hez való 2015-ös átigazolását azzal magyarázta, hogy a cég kivonulásának levezénylése során került kapcsolatba a kormányzattal, és valószínűleg úgy gondolták, tudását az új tulajdonosnál is hasznosítani tudja.

A nagy botrányt kavart MET-üggyel kapcsolatban, amelynek a lényege az volt, hogy a magáncég az állami MVM-en keresztül jutott óriási profithoz, Csiba Péter azt mondta, nem ismeri a részleteket, de szakmai szempontból elképzelhetőnek tartja, hogy az akkor még tapasztalatlan MVM-nek szüksége volt egy, a nemzetközi piacon már bejáratott partnerre. „Az MVM előttem lévő ciklusánál az volt a feladat, hogy az MVM-ből nagy gázkereskedő cég legyen. Igazából senki nem kötött vele komoly gázüzleteket, mert egy olyan szereplő volt, aki hiába van mögötte a magyar állami tulajdon vagy rengeteg pénz, nem jegyzett a szakmában” – magyarázta. Arra a kérdésre, hogy a Garancsi István érdekeltségébe is tartozó cég helyzetbe hozásán túl mi lehetett a cél, úgy felelt: „Lehet, hogy volt más célja is, de valószínűleg ez volt a fő célja.”

Elmondása szerint az MVM azért nem vette meg 2017-ben az erőművet, mert a saját, 4-4,5 milliárd forintos értékelésüknél jóval többet, közel 6 milliárdot kértek érte. Amikor végül Mészáros Lőrinc köre vásárolta meg az erőművet, majd a cégből kivették a tartalékokat és veszteségessé tették, az MVM pedig néhány évvel később már 17,4 milliárdért vette meg, az felvetett benne bizonyos gondolatokat. „Feltehetőleg azt, hogy ez egy lejátszott ügy lehetett” – jelentette ki.

Beszélt arról is, hogy az MVM-nél az ő idejében is történtek olyan kifizetések, amelyekkel nem értett egyet. A CÖF-nek juttatott több mint 500 millió forintos támogatásról azt mondta, arról nem az MVM-ben, hanem egy minisztériumi háttérrel működő bizottságban döntöttek, ő pedig csak egy listát kapott a támogatandó szervezetekről.

Csiba Péter szerint az MVM egy idő után kifizetőhellyé vált. Állítása szerint ez abban is megnyilvánult, hogy a paksi atomerőmű beszállítói köre kiemelt politikai kérdés volt.

Hozzátette, a riportokban rendszeresen téma volt, hogy kik ezek a cégek, és ez nemcsak a minisztert, hanem a miniszterelnököt is érdekelte.

A volt MVM-vezér kitért a 2018-as, úgynevezett auditbotrányra is. Elmondása szerint a svájci leányvállalatot ő maga javasolta, de legitim céllal, szaúd-arábiai hálózatfejlesztési projektek kezelésére. A cég későbbi, szerinte rossz célra való használatáról – amelynek során 5 milliárd forint tűnt el egy informatikai fejlesztés ürügyén – már csak elnökként értesült, amikor az operatív vezetésbe nem volt beleszólása. A vezérigazgatói és elnöki pozíció szétválasztását azzal indokolta, hogy egyre többször mondott nemet a tulajdonosnak, például külföldi erőművek „nem Európa-komfort” módon történő megvásárlására.

Jelenlegi munkahelye, a francia Veolia magyarországi leányvállalatának kivételezett helyzetét és a NER-rel való túlélését firtató kérdésre, amely a cég Habony Árpádhoz köthető tulajdonosi hátterét is felvetette, Csiba azt mondta, ennek „feltehetőleg van szerepe”, de ez számára egy örökség. „Nem feltétlen boldogított, de hát ez van. Attól még ezekből a cégekből, területekből lehet valami nagyon jót csinálni” – tette hozzá.

Az új energetikai államtitkár, Tóth András kinevezését üdvözölte, akit még ő vitt az MVM-hez. Szerinte a legfontosabb feladatok között szerepel a rezsicsökkentés rendszerének felülvizsgálata, Magyarország energiaimport-függőségének kezelése, valamint a hálózatfejlesztés.

Arra, hogy visszatérne-e az állami szektorba, nem adott egyértelmű választ, de hangsúlyozta, hogy az MVM-hez is azért ment annak idején a piaci fizetése feléért, mert hitt abban, hogy egy jól működő, az ország hasznára váló céget lehet belőle építeni.

Történelmi megállapodást kötött Magyar Péter és Ursula von der Leyen Brüsszelben: hatalmas összegű, 6000 milliárd forintnyi uniós forrás felszalabításáról döntöttek, amiből rengeteg pénz juthat egészségügyi, oktatási, közlekedési fejlesztésekre, bérlakásépítésre és a gazdaság beindítására. A miniszterelnök szerint sokan éjt-nappalá téve dolgoztak, hogy ez a kormány megalakulása után mindössze három héttel összejöjjön,, és ez csattanós válasz azoknak, akik szerint TikTok-kormányzás folyik. Orbán Viktor máris azt feszegeti, mit ígért érte cserében a Tisza-kormány, amely azonban hangsúlyozza, a korrupció felszámolásán kívül nem várnak el mást, ezt pedig maguktól is megtennék.

Hogyan formálja tovább a belpolitikai helyzetet az uniós pénzek hazahozatala? Mit tehet a Fidesz? És valóban Orbán Viktor visszatérésétől való félelem áll a miniszterelnöki mandátum 8 éves korlátozása mögött? Mi derült ki Magyar Péter és a parlament viszonyáról az első hét után? Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— 6000 milliárd forint hazahozataláról egyezett meg a kormány. Mekkora siker ez a Tiszának?

— Ez a Tisza egyik nagyon fontos kampányígérete volt, és jól rezonált a választókkal. Azt hiszem, sok Tisza-szavazónak a fejében ez is járt, amikor a párt mellé húzta az ikszet.

— Magyar Péter külön felhívta a figyelmet arra, hogy mindezt három hét kormányzás alatt értek el, szemben Orbán Viktor éveken át tartó kudarcos próbálkozásaival. Hogyan reagálhat erre az ellenzék?

— A Fidesz azon az úton fog továbbmenni, amin a kampány során is haladt, amikor ez a téma szóba került. A Fidesz kampánykommunikációja már akkor sem volt sikeres ezzel kapcsolatban, és szerintem továbbra is azt fogják mondani, hogy ez valójában behódolás Brüsszelnek. Azt, hogy Magyarországnak el kell fogadnia a migrációs paktumot, mindenben meg kell felelnie a brüsszeli elvárásoknak, és hozzá kell járulnia Ukrajna gyors csatlakozásához. A Fidesznek nincs jobb lehetősége, mint hogy ugyanezt a vasat üssék tovább, amiről már kiderült, hogy hiába ütik, nem görbül. Ennél nehéz értelmesebbet mondaniuk. Főleg azért, mert

— Magyar Péter a sajtótájékoztatón külön elmagyarázta, hogy a migrációs paktum nem arról szól, amit a Fidesz állít. Ebbe azért bele tud kapaszkodni az ellenzék?

— Szerintem idáig sem sikerült, és mostantól sem fog. Nem látom, hogy ez egy jó fogódzkodó lenne a mostani ellenzék, a korábbi kormánypárt számára. Már csak azért sem, mert az semmiképpen sem fog bekövetkezni, hogy tömegével érkezzenek migránsok Magyarországra. Erre Magyar Péter is nagyon vigyázni fog, de a lehetősége sincs meg. Márpedig ha ez nem történik meg, akkor a Fidesz kommunikációjának továbbra sem lesz látható alapja. Ha azt kell majd szembeállítani, hogy beérkezik tizenhat milliárd eurónyi uniós támogatás, amiből lesz új HÉV, felújítás és Erasmus-program, a másik oldalon pedig nem jönnek a migránsok tömegei, akkor ez egy nagyon nehezen védhető álláspont lesz.

— A másik fontos téma a miniszterelnöki mandátum korlátozása volt. Az ellenzék szerint ez Orbán Viktor visszatérésétől való félelem jele. Mennyire megalapozott ez, miközben Orbán láthatóan távolodik a napi politikától?

— Az a fideszes magyarázat, hogy ez a módosítás kifejezetten azért született, mert a Tisza Párt retteg Orbán Viktor visszatérésétől, nettó baromság. Ezt nyugodtan vállalom így, szó szerint.

A jelen helyzetben az ég egy adta világon semmiféle félnivalója nincsen a Tiszának Orbántól. Még ha sikerül is neki valamiféle mozgalmat összeszednie vagy megújítania a saját táborát, az biztosan nem a következő hetekben lesz. Még ha arról lenne is szó, hogy négy év múlva Orbán Viktor újra rajthoz tud állni, ez a lépés akkor is ráért volna.

Abban viszont tényleg van szerepe Orbán Viktornak, hogy miért lehetett ez fontos ígéret. Mert a Tisza rá tud mutatni Orbán Viktorra, és azt mondhatja: „ez az, ami én nem leszek”. Ez nem az Orbán Viktortól való félelem, hanem az előző 16 éves kormányzásától való szándékos, szimbolikus eltávolodás.

— A parlamenti vitában láthattunk egy kisebb show-t is, amikor Magyar Péter odaült Gulyás Gergely elé.

— Szerintem Orbán Viktor halálosan boldog, hogy nem kell ott ülnie, és nem ő elé állnak oda, nem személyesen őt kérik számon, és nem belé szállnak bele páros lábbal, mint ahogy az ott ülő fideszes képviselőkbe. Azt hiszem, Orbán Viktor megerősítve láthatja a döntését a parlament elhagyásával kapcsolatban.

— Magyar Péter tehát beviszi a humort és az iróniát a parlamentbe, amitől az elmúlt 16 évben elszoktunk.

— A csipkelődéssel, a humorral nemhogy nincsen semmi baj, az jó, ha van. Ez azt mutatja, hogy emberek ülnek a parlamentben, és azt jelenti, hogy élet van a Házban. Ugyanakkor ambivalens vagyok az első hét után. Nem vagyok benne biztos, hogy hosszú távon jó lesz, ha Magyar Péter ennyire dominálni szeretné a parlamentet is, és mindenhol, ahol megjelenik, neki kell a  főszerepet vinnie.

Ezt csinálja Magyar Péter is: nem hagyja abba a kampányolást, mintha nem vette volna észre, hogy győzött.

— Nem lehet, hogy ezt azért teszi, hogy a Fidesz levegőhöz se jusson, és a tematizálás ne csúszhasson át az ő oldalukra?

— Egyrészt a Fidesznek esélye sincs tematizálni, teljesen mindegy, mivel foglalkoznának. Nem is láttunk erre próbálkozást. Másrészt Magyar Péter már nem az ellenzék hatalomra törő vezetője, hanem a miniszterelnök. Mondok két példát, ami zavart. Az egyik, hogy hétfőn napirend előtt felszólalt, de a Tisza frakcióvezetője, Bújdosó Andrea nem. A kormányzás minősége nyilván nem ezen múlik, de van egy szimbolikus jelentősége annak, hogy a miniszterelnök mit gondol a parlamenti munkáról. A másik, ami nagyon szemet szúrt, hogy mindenki az utóbbi évek legfontosabb miniszterelnöki vizitjeként harangozta be Magyar Péter brüsszeli útját. De erről egy szó nem esett a parlamentben. Magyar Péter nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy miért megy, miről fog tárgyalni. Azt gondolom, ez az Országgyűlésre tartozik. Ezért gondolom, hogy a parlamenti performance, beleértve, hogy belebeszél mások felszólalásába, odamegy Gulyás Gergelyhez, annak a jele, hogy

— Magyar Péter a beszólogatásaival begyűjtött pár rendreutasítást a szintén tiszás házelnöktől is. Ez jelentheti azt, hogy demokratikusabban működnek a dolgok?

— Nehéz a helyzet, mert a Tiszának úgy kellene egy demokratikusabb országgyűlést vinnie, hogy igazából nincs ellenzéke. Még kevésbé, mint a Fidesznek volt. Ugyanis a Fidesz gyakorlatilag semmit nem tud hitelesen képviselni. Milyen ügy lenne az, amiben a társadalom többsége azt mondaná, hogy igaza van például Gulyás Gergelynek, amikor kritizálja a kormányt? A válasz azonnal az lenne: „16 évig csinálhattátok, miért nem csináltátok meg ti, és miért nem csináltátok jobban?” A Fidesz rettenetesen nehéz helyzetben van, ami azt jelenti, hogy a Tiszának gyakorlatilag nulla ellenzéke van.

— Végül egy sajtóhír: felreppent, hogy Orbán Viktornak az amerikaiak segítségével az ENSZ-ben szánnának szerepet, ami mentességet adna neki a felelősségre vonás alól. Ez egy lehetséges menekülőút?

— Nem hiszem, hogy az amerikaiak valódi igyekezetet tennének ebbe bele. Ha Orbán ezt az utat választaná, az valóban mentesíthetné, de nyilván nem így kereteznék. Azt mondaná, hogy neki fontos a nemzetközi közösség építése. Sőt, a Fidesz kommunikálhatná, hogy lám, Orbán fantasztikus nemzetközi kapcsolatai milyen jól működnek. A sokkal nagyobb probléma az lenne, hogy ezzel Orbán tényleg itt hagyná a politikai közösségét. Ha egy ENSZ-szervezetet vezetne, azzal gyakorlatilag kikerülne a hazai politikai életből. Éppen ezért tartom ezt egy kevéssé valószínű forgatókönyvnek. Nem hiszem, hogy lemondott volna arról, hogy neki még teremjen politikai babér Magyarországon.

Hadházy Ákos május közepétől ismét teljes állásban dolgozik az általa alapított szekszárdi állatkórházban. Szerinte egy állatorvos gyakran, egy politikus viszont csak ritkán lehet hős. Úgy véli, a politikában „többször csinálunk magunkból bohócot, vagy mások csinálnak belőlünk.”

A volt ellenzéki képviselő közel húsz év politizálás után tért vissza a rendelőjébe. Most a Deutsche Welle riportjában idézte fel eddigi pályafutását, és beszélt arról is, szerinte mi hozná meg az igazi rendszerváltást Magyarországon.

Hadházy 2006-ban önkormányzati képviselőként kezdte Szekszárdon, országosan pedig 2013-ban vált ismertté, amikor még fideszesként feltárta a trafikmutyit. Hangfelvételt készített arról, hogy a város akkori polgármestere politikai lojalitás alapján döntötte el, kinek lehet dohányboltja. Bár azt gondolta, a polgármester belebukik az ügybe, ez nem történt meg, ezért 2014-ben kilépett a Fideszből. Később az LMP színeiben, majd 2018-tól független országgyűlési képviselő lett. Azt mondja, idővel egyre magasabbra tette a lécet a politikai céljait illetően.

Erre végül 13 évet kellett várnia, de a sors fintoraként a Fidesz bukása Hadházy Ákos választási vereségét is jelentette. Zuglóban a szavazatok mindössze 16 százalékát szerezte meg, amivel a harmadik helyen végzett a TISZA Párt jelöltje mögött, aki 53 százalékkal nyert. Elismerte, hogy „amikor nem kap bizalmat egy politikus, az nem egy olyan nagyon nagy öröm.”

Szerinte sokakkal ellentétben belőle nem lett megélhetési politikus, ami feleségének, Boglárkának is köszönhető, aki átvette tőle az állatkórház vezetését. „Én azért tudtam független lenni, mert tudtam azt, hogy itt vannak jó kollégáim, itt a feleségem is dolgozik, és ez a rendelő nagyjából nélkülem is elment” – mondta.

Politikusként a parlamenten kívüli munkában hitt, és sorra tárt fel korrupciógyanús ügyeket. Az Orbán család hatvanpusztai birtokának bemutatására a legbüszkébb, amelynek emlékét a rendelője falán egy fotó is őrzi. Elmondása szerint a felvételek készítésében a fia segített neki. „Általában úgy csináltuk, hogy a fiam jött velem, és akkor ő telefonnal lefényképezte, így tudtuk nyomon követni” – idézte fel.

A Fidesz elbizonytalanodását először a rabszolgatörvény és a Pride betiltását célzó törvénymódosítás elleni tüntetéseknél érezte, amelyeket hetekig ő szervezett. „A rabszolgatörvénynél volt az az első, amikor öt alkalommal egymás után lezártuk az Erzsébet hidat, és tízezer számra jöttek tüntetni az emberek, és onnantól kezdve el lehetett azt látni, hogy jé, igen, meg lehet mozdítani az embereket” – mondta.

Szerinte április 12-én kormányváltás történt, ami nem egyenlő rendszerváltással.

Hozzátette, hogy a jövőben a TISZA Párt soraiban is lesznek majd olyanok, akiknek bíróság elé kell állniuk. „Még fontosabb ilyen határkő lesz az, amikor majd az első tiszás ügy bíróság elé kerül, mert olyan is lesz. Előbb vagy utóbb, reméljük, hogy majd utóbb, de lesznek ilyenek.”

Ha felkérnék, szívesen részt venne az elszámoltatásban, akár a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalban is, de csak bizonyos feltételekkel.

– mondta.

A hírek fogyasztásával egyelőre nem hagyott fel, és nem zárja ki, hogy a jövőben is hallatni fogja a hangját. „Azt biztosnak látszik, hogy azt nem fogom tudni megállni, hogy ne nézzem a közéletet, ne nézzem, hogy mit csinál az új kormány, ne nézzem, hogy mit csinál a Fidesz.