SZEMPONT
A Rovatból

Tényleg jobban élnek az emberek Budapesten, mint Bécsben? - Egy furcsa adat nyomában

Az Eurostat februári adatai szerint Budapest az egy főre jutó GDP tekintetében, annak vásárlóerejét nézve megelőzi Bécset. De a gazdasági elemző szerint közelebbről nézve már nem ennyire rózsás a helyzet.


Még én is felkaptam a fejemet az Eurostat februári adataira, amit persze a legtöbb újság úgy tálalt, hogy a budapestiek jobban élnek, mint a bécsiek. Korántsem erről van szó, sajnos. De hogy pontosan miről, arról Nagy Jánost, az Erste Bank elemzőjét kérdeztem.

– Végigfutott a sajtón ez a hír, ami akár meg is dobogtathatja egy magyar ember szívét, főleg egy budapestiét, hogy Budapest még Bécset is lehagyja az egy főre eső GDP tekintetében, ha annak vásárlóerejét nézzük.

– Először is: ez egy átlagos szám. Vagyis ettől még nem feltétlenül élnek jobban a budapestiek – azt is fontos nézni, hogy például miként szóródnak, oszlanak el a jövedelmek Bécsben és Budapesten. Másrészt azt is fontos látni, hogy Magyarország egésze hol áll ebben a tekintetben.

Magyarországon az egy főre jutó GDP az uniós átlag 77 százaléka, ami sokkal rosszabb az osztrák 127 százaléknál, és kisebb a lengyel vagy a cseh teljesítménynél is.

A visegrádi országokat nézve csak Szlovákiát előzzük meg.

– Mármint országosan.

– Pontosan. A múlt héten jött ki, hogy Románia utolért minket ebből a szempontból, ők is ugyanazon a szinten állnak, mint mi.

Ha azt vizsgáljuk, hogy az uniós csatlakozástól kezdve mennyire sikerült felzárkózni Európa átlagához, akkor azt találjuk, hogy a visegrádi országok között a sor végén vagyunk a konvergenciában. Felzárkózás tekintetében Lengyelország és Románia jelentősen meghalad minket. Ráadásul Románia később csatlakozott három évvel.

Nálunk óriásiak a regionális különbségek. Az uniós átlag 77 százalékát kitevő egy főre jutó nemzeti össztermék egy elég erős szórás átlaga. Budapest európai szinten is az élbolyban található, de ez már így volt 2004-ben is.

Régiós összevetésben Prága és Pozsony egy főre jutó GDP tekintetében Budapest előtt volt az uniós csatlakozáskor. 2021-re Pozsonyt sikerült megelőzni ebben a tekintetben, viszont Bukarest utolérte a magyar fővárost, és Varsó is előttünk van. Ennek egyik oka az, amit vízfejűségnek is nevezhetünk: a Magyarországon működő cégek jelentős része Budapesten van bejegyezve, a hazai GDP közel 40 százalékát a főváros termeli meg. Ezzel szemben áll a lista végén rengeteg magyar régió. Nógrád van leghátul a 2021-es adatok alapján, utána Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, illetve Somogy következik.

– Mondott egy szót, ami nagyon lényeges, ez a vízfejűség. Tehát az, hogy Budapest ilyen szépen szerepel, inkább településszerkezeti probléma, és nem egy valós gazdasági teljesítményből következik, inkább a túlzottan egyközpontú magyar településszerkezetből?

– Igen, ez egy általános jelenség, hogy a városok, főleg a nagyvárosok, jóval jobban teljesítenek, ezzel együtt fontos odafigyelni ezekre a regionális különbségekre is.

– Mi az oka annak, hogy Budapest ennyire kiemelkedik?

– Ennek a gazdasági adottságokhoz, szükségszerűségekhez, és a munkaerő mennyiségéhez és minőségéhez van köze. Budapesten kevésbé dominál az ipar, itt a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek jellemzőek.

Elsősorban a szolgáltatásokra érdemes gondolni, ha azt kutatjuk, hogyan termelődik meg a budapesti GDP. Ellenben a vidék jelentős részében a feldolgozóipar dominál, aminek jellemzően alacsony a hozzáadott értéke. A hozzáadott érték pedig nagyban korrelál a kifizetett bérrel.

Hosszú távon az oktatáson keresztül lehetne ezen érdemben változtatni. Olyan irányba történtek elmozdulások az elmúlt időszakban, hogy a jelentős beruházások próbálnak nemcsak a nyugati megyékbe menni, hanem Kelet-Magyarország is elég jelentős projekteket kaphat az elkövetkezendő években. Kérdés, hogy ez hosszútávon is szolgálja-e majd az ottani magyar munkavállalóknak a megélhetését és a jövőjét.

– Ha például a legutóbbi akkumulátorgyár telepítési hullámot nézzük, azt látjuk, hogy az inkább hozzáadott értéket jelent. Ennek ellenére segítheti a vidék felzárkózását?

– Az oktatás a kulcs. Hosszú távon ez hoz megoldást. Most a magasan kvalifikált munkaerő hiánya miatt nem tudnak vidékre menni a szolgáltató cégek, kizárólag csak munkaerő importon keresztül lehetne megvalósítani ilyen beruházásokat. Ebben az esetben a GDP/fő érték lehet, hogy javulna, de az ott lakóknak ez hosszú távon nem lenne kedvező. Sokkal több kutatás-fejlesztési ágazathoz kapcsolódó projektre lenne szükség. Létezik magasabb hozzáadott értéket előállító ipar, de a járműipar nem tartozik ehhez.

Viszont, amiben Magyarország erősnek mondható, az például a gyógyszeripar. Ennek a felfejlesztése, további segítése, támogatása lehet például olyan szegmens, amelynek segítségével ki lehet törni a közepes jövedelmi csapdából, ami felé tartunk.

Hosszú távon a gazdaságpolitikának azokat az ágazatokat kell támogatnia, amelyek nagyobb hozzáadott értéket jelentenek.

– Ugyanebben a rangsorban, ahol Románia utolért minket, még holtversenyben van velünk egy sorban Portugália, ami 18 évvel korábban csatlakozott az európai közösségekhez. Mi magyarázza az ő viszonylagos elmaradottságukat? Ezek szerint az európai közösségekben is lehetséges az, hogy valaki tartósan nem zárkózik föl, hanem csak elvegetál a periférián?

– Mindig is létezett egy nyugat-kelet megosztottság, volt ilyen korábban az Osztrák-Magyar Monarchiában is. A nyugati részen voltak a fejlett, iparosodott osztrák tartományok (és Csehország), nálunk meg a mezőgazdaságot futtatták. Európában emellett jelenleg van egy észak-déli megosztottság, ami hasonló, ha nem is ugyanilyen leosztásban. Ami közös a mediterrán országokban, hogy jelentős államadóssággal küzdenek. Portugália mellett lehetne említeni a korábban az Eurózóna-válságot is okozó Görögországot is, ami azt gondolom, nem váltotta be a hozzá fűzött, csatlakozáskori reményeket. Az államadósság finanszírozása elég jelentős tétel ezekben az országokban, és ez lassítja a felzárkózást, a további fejlődést.

Fontos még a kiindulópont is. Ebben a tekintetben a kelet-közép-európai országok jóval alacsonyabb bázisról futottak neki a csatlakozásnak, az uniós tagságnak, de jelentősebb is a fejlődési potenciál.

Portugália magasabb szintről indult, így magasabb szinten stagnál, vagy lépeget előre.

– De ha Portugália gyakorlatilag hasonló számokat hoz, mint Magyarország, akkor viszont a portugál leszakadás még nagyobb, mint a magyar, nem?

– Annyival árnyalnám ezt, hogy a közepes jövedelmi csapda egy olyan jelenség, amikor viszonylag gyors növekedést produkál egy ország, de ennek hátterében a termelési láncnak nagyjából a közepén lévő folyamatok állnak, tehát a feldolgozóipar.

Ebből adódik a csapda, mert ez a gyors fejlődés csak egy darabig tartható fenn, amíg folyamatosan bővülnek a kapacitások, újabb és újabb gyárak létesülnek, aztán egyszer csak ez kifúj. Ebbe nemcsak mi eshetünk bele, hanem Kína is nagyjából errefelé tart.

Portugália olyan szempontból más, hogy ott nem volt ilyen magas növekedés, más a gazdaság szerkezete. Ott a szolgáltatásoknak jóval nagyobb a szerepe, mint Magyarországon, ahogy egyébként ez az egész unió fejlett részére igaz. Ilyen szempontból ez más történet.

– Rendben, térjünk vissza Magyarországra. Ha itt egy gyors termelési felfutás van, gondolom önmagában az nem tragédia. Hiszen szó volt arról, hogy a képzettség jelenlegi szintjén bizonyos térségekben nincs is ennek alternatívája. De, hogy ne ragadjunk bele a csapdába, gondolom egy adott ponton el kell indítani egy továbblépést. Okos gazdaságpolitikával átvezetni az országot a magasabb hozzáadott értéket előállító termelés felé.

– Így van, változtatni kell. Eddig egy extenzív növekedési fázisban voltunk, a jegybank is használja ezt a kifejezést, ők is így tekintenek erre. Elértük vagy közelében vagyunk a Magyarországon elérhető teljes foglalkoztatottságnak, és igen fontos lépés volt, hogy a lehető legtöbb embernek legyen munkája. Viszont ahhoz, hogy ebből tovább lehessen lépni és ne ragadjunk be, szükség lenne egy irányváltásra, aminek várjuk a jeleit. A kabinet készített négy évvel ezelőtt egy anyagot „Program a versenyképesebb Magyarországért” címmel, tehát a kormányban is tisztában vannak azzal, hogy váltani kellene, de az ehhez szükséges lépések még nem történtek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elveszi a nyugdíjakat”/ „Ez egy baromság” – Magyar Péter megosztott faluban kezdte új országjárását
Már Magyar Péter érkezése előtt ott voltunk Csákberényben, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak a Tiszáról és a Fideszről új országjárásának első állomásán. Magyar azt mondta: személyes jelenléttel, őszinteséggel, tájékoztatással lehet a kis településeken győzni.


Magyar Péter a Fejér megyei Csákberényben kezdte legújabb országjárását, amelynek az „Út a győzelembe” nevet adta. A faluban egyesek a migránsoktól és a nyugdíjuk elvesztésétől rettegnek, mások a TISZA Pártban látják a jövőt és a Fidesz-propaganda végét.

„És én megmondom őszintén, én félek a migránsoktól, igen” – jelentette ki egy helyi asszony, aki szerint Magyar Péternek teljesítenie kell, amit „Brüsszelből, a Weberék diktálnak”. A nyugdíjas asszony arról beszélt, hogy ő a kormányváltástól a megélhetését is félti. „Azt beszélik, hogy elveszi a nyugdíjakat, elveszi a 13. havit” – panaszolta, majd hozzátette, hogy bár ez egyelőre csak „szóbeszéd”, szerinte „az előbb-utóbb igaz lesz”. Arra a kérdésre, hogy ki tud-e jönni a nyugdíjából, egyértelmű nemmel felelt.

Mások azonban egészen másképp látják a helyzetet. „Aki ezeket elhiszi, az menthetetlen” – vélekedett egy férfi, aki szerint a Fidesz hazugságait terjeszti.

„A független médiában és a nem állami pénzből fizetett médiában milliószor elhangzik, hogy mi az igazság”

– tette hozzá. Egy nő egyenesen „baromságnak” nevezte a nyugdíjak elvételéről szóló híreket. „Hogyne, ezt mondja a Fidesz. Én nem gondolom, nem hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez egy baromság” – mondta.

„Munka, munka, munka, személyes jelenlét, őszinteség, emberség, tájékoztatás” – sorolta Magyar Péter, hogy szerinte hogyan lehet győzni a kis településeken.

Üzent a nyugdíjasoknak is:

„látni fogják, hogy ha most 80 ezer forint a nyugdíja, korábban egy év alatt esetleg kap 20 ezer forint pluszt, nálunk meg 7200 forinttal fog többet kapni. A SZÉP-kártya miatt, meg az 50%-os nyugdíjemelés miatt.”

Hozzátette, hogy a propagandát az emberek pénzéből finanszírozzák, de „158 nap múlva majd ez is megszűnik”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk