Tényleg jobban élnek az emberek Budapesten, mint Bécsben? - Egy furcsa adat nyomában
Még én is felkaptam a fejemet az Eurostat februári adataira, amit persze a legtöbb újság úgy tálalt, hogy a budapestiek jobban élnek, mint a bécsiek. Korántsem erről van szó, sajnos. De hogy pontosan miről, arról Nagy Jánost, az Erste Bank elemzőjét kérdeztem.
– Végigfutott a sajtón ez a hír, ami akár meg is dobogtathatja egy magyar ember szívét, főleg egy budapestiét, hogy Budapest még Bécset is lehagyja az egy főre eső GDP tekintetében, ha annak vásárlóerejét nézzük.
– Először is: ez egy átlagos szám. Vagyis ettől még nem feltétlenül élnek jobban a budapestiek – azt is fontos nézni, hogy például miként szóródnak, oszlanak el a jövedelmek Bécsben és Budapesten. Másrészt azt is fontos látni, hogy Magyarország egésze hol áll ebben a tekintetben.
A visegrádi országokat nézve csak Szlovákiát előzzük meg.
– Mármint országosan.
– Pontosan. A múlt héten jött ki, hogy Románia utolért minket ebből a szempontból, ők is ugyanazon a szinten állnak, mint mi.
Ha azt vizsgáljuk, hogy az uniós csatlakozástól kezdve mennyire sikerült felzárkózni Európa átlagához, akkor azt találjuk, hogy a visegrádi országok között a sor végén vagyunk a konvergenciában. Felzárkózás tekintetében Lengyelország és Románia jelentősen meghalad minket. Ráadásul Románia később csatlakozott három évvel.
Régiós összevetésben Prága és Pozsony egy főre jutó GDP tekintetében Budapest előtt volt az uniós csatlakozáskor. 2021-re Pozsonyt sikerült megelőzni ebben a tekintetben, viszont Bukarest utolérte a magyar fővárost, és Varsó is előttünk van. Ennek egyik oka az, amit vízfejűségnek is nevezhetünk: a Magyarországon működő cégek jelentős része Budapesten van bejegyezve, a hazai GDP közel 40 százalékát a főváros termeli meg. Ezzel szemben áll a lista végén rengeteg magyar régió. Nógrád van leghátul a 2021-es adatok alapján, utána Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, illetve Somogy következik.
– Mondott egy szót, ami nagyon lényeges, ez a vízfejűség. Tehát az, hogy Budapest ilyen szépen szerepel, inkább településszerkezeti probléma, és nem egy valós gazdasági teljesítményből következik, inkább a túlzottan egyközpontú magyar településszerkezetből?
– Igen, ez egy általános jelenség, hogy a városok, főleg a nagyvárosok, jóval jobban teljesítenek, ezzel együtt fontos odafigyelni ezekre a regionális különbségekre is.
– Mi az oka annak, hogy Budapest ennyire kiemelkedik?
– Ennek a gazdasági adottságokhoz, szükségszerűségekhez, és a munkaerő mennyiségéhez és minőségéhez van köze. Budapesten kevésbé dominál az ipar, itt a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek jellemzőek.
Hosszú távon az oktatáson keresztül lehetne ezen érdemben változtatni. Olyan irányba történtek elmozdulások az elmúlt időszakban, hogy a jelentős beruházások próbálnak nemcsak a nyugati megyékbe menni, hanem Kelet-Magyarország is elég jelentős projekteket kaphat az elkövetkezendő években. Kérdés, hogy ez hosszútávon is szolgálja-e majd az ottani magyar munkavállalóknak a megélhetését és a jövőjét.
– Ha például a legutóbbi akkumulátorgyár telepítési hullámot nézzük, azt látjuk, hogy az inkább hozzáadott értéket jelent. Ennek ellenére segítheti a vidék felzárkózását?
– Az oktatás a kulcs. Hosszú távon ez hoz megoldást. Most a magasan kvalifikált munkaerő hiánya miatt nem tudnak vidékre menni a szolgáltató cégek, kizárólag csak munkaerő importon keresztül lehetne megvalósítani ilyen beruházásokat. Ebben az esetben a GDP/fő érték lehet, hogy javulna, de az ott lakóknak ez hosszú távon nem lenne kedvező. Sokkal több kutatás-fejlesztési ágazathoz kapcsolódó projektre lenne szükség. Létezik magasabb hozzáadott értéket előállító ipar, de a járműipar nem tartozik ehhez.
Hosszú távon a gazdaságpolitikának azokat az ágazatokat kell támogatnia, amelyek nagyobb hozzáadott értéket jelentenek.
– Ugyanebben a rangsorban, ahol Románia utolért minket, még holtversenyben van velünk egy sorban Portugália, ami 18 évvel korábban csatlakozott az európai közösségekhez. Mi magyarázza az ő viszonylagos elmaradottságukat? Ezek szerint az európai közösségekben is lehetséges az, hogy valaki tartósan nem zárkózik föl, hanem csak elvegetál a periférián?
– Mindig is létezett egy nyugat-kelet megosztottság, volt ilyen korábban az Osztrák-Magyar Monarchiában is. A nyugati részen voltak a fejlett, iparosodott osztrák tartományok (és Csehország), nálunk meg a mezőgazdaságot futtatták. Európában emellett jelenleg van egy észak-déli megosztottság, ami hasonló, ha nem is ugyanilyen leosztásban. Ami közös a mediterrán országokban, hogy jelentős államadóssággal küzdenek. Portugália mellett lehetne említeni a korábban az Eurózóna-válságot is okozó Görögországot is, ami azt gondolom, nem váltotta be a hozzá fűzött, csatlakozáskori reményeket. Az államadósság finanszírozása elég jelentős tétel ezekben az országokban, és ez lassítja a felzárkózást, a további fejlődést.
Portugália magasabb szintről indult, így magasabb szinten stagnál, vagy lépeget előre.
– De ha Portugália gyakorlatilag hasonló számokat hoz, mint Magyarország, akkor viszont a portugál leszakadás még nagyobb, mint a magyar, nem?
– Annyival árnyalnám ezt, hogy a közepes jövedelmi csapda egy olyan jelenség, amikor viszonylag gyors növekedést produkál egy ország, de ennek hátterében a termelési láncnak nagyjából a közepén lévő folyamatok állnak, tehát a feldolgozóipar.
Portugália olyan szempontból más, hogy ott nem volt ilyen magas növekedés, más a gazdaság szerkezete. Ott a szolgáltatásoknak jóval nagyobb a szerepe, mint Magyarországon, ahogy egyébként ez az egész unió fejlett részére igaz. Ilyen szempontból ez más történet.
– Rendben, térjünk vissza Magyarországra. Ha itt egy gyors termelési felfutás van, gondolom önmagában az nem tragédia. Hiszen szó volt arról, hogy a képzettség jelenlegi szintjén bizonyos térségekben nincs is ennek alternatívája. De, hogy ne ragadjunk bele a csapdába, gondolom egy adott ponton el kell indítani egy továbblépést. Okos gazdaságpolitikával átvezetni az országot a magasabb hozzáadott értéket előállító termelés felé.
– Így van, változtatni kell. Eddig egy extenzív növekedési fázisban voltunk, a jegybank is használja ezt a kifejezést, ők is így tekintenek erre. Elértük vagy közelében vagyunk a Magyarországon elérhető teljes foglalkoztatottságnak, és igen fontos lépés volt, hogy a lehető legtöbb embernek legyen munkája. Viszont ahhoz, hogy ebből tovább lehessen lépni és ne ragadjunk be, szükség lenne egy irányváltásra, aminek várjuk a jeleit. A kabinet készített négy évvel ezelőtt egy anyagot „Program a versenyképesebb Magyarországért” címmel, tehát a kormányban is tisztában vannak azzal, hogy váltani kellene, de az ehhez szükséges lépések még nem történtek meg.
