SZEMPONT
A Rovatból

Tényleg jobban élnek az emberek Budapesten, mint Bécsben? - Egy furcsa adat nyomában

Az Eurostat februári adatai szerint Budapest az egy főre jutó GDP tekintetében, annak vásárlóerejét nézve megelőzi Bécset. De a gazdasági elemző szerint közelebbről nézve már nem ennyire rózsás a helyzet.


Még én is felkaptam a fejemet az Eurostat februári adataira, amit persze a legtöbb újság úgy tálalt, hogy a budapestiek jobban élnek, mint a bécsiek. Korántsem erről van szó, sajnos. De hogy pontosan miről, arról Nagy Jánost, az Erste Bank elemzőjét kérdeztem.

– Végigfutott a sajtón ez a hír, ami akár meg is dobogtathatja egy magyar ember szívét, főleg egy budapestiét, hogy Budapest még Bécset is lehagyja az egy főre eső GDP tekintetében, ha annak vásárlóerejét nézzük.

– Először is: ez egy átlagos szám. Vagyis ettől még nem feltétlenül élnek jobban a budapestiek – azt is fontos nézni, hogy például miként szóródnak, oszlanak el a jövedelmek Bécsben és Budapesten. Másrészt azt is fontos látni, hogy Magyarország egésze hol áll ebben a tekintetben.

Magyarországon az egy főre jutó GDP az uniós átlag 77 százaléka, ami sokkal rosszabb az osztrák 127 százaléknál, és kisebb a lengyel vagy a cseh teljesítménynél is.

A visegrádi országokat nézve csak Szlovákiát előzzük meg.

– Mármint országosan.

– Pontosan. A múlt héten jött ki, hogy Románia utolért minket ebből a szempontból, ők is ugyanazon a szinten állnak, mint mi.

Ha azt vizsgáljuk, hogy az uniós csatlakozástól kezdve mennyire sikerült felzárkózni Európa átlagához, akkor azt találjuk, hogy a visegrádi országok között a sor végén vagyunk a konvergenciában. Felzárkózás tekintetében Lengyelország és Románia jelentősen meghalad minket. Ráadásul Románia később csatlakozott három évvel.

Nálunk óriásiak a regionális különbségek. Az uniós átlag 77 százalékát kitevő egy főre jutó nemzeti össztermék egy elég erős szórás átlaga. Budapest európai szinten is az élbolyban található, de ez már így volt 2004-ben is.

Régiós összevetésben Prága és Pozsony egy főre jutó GDP tekintetében Budapest előtt volt az uniós csatlakozáskor. 2021-re Pozsonyt sikerült megelőzni ebben a tekintetben, viszont Bukarest utolérte a magyar fővárost, és Varsó is előttünk van. Ennek egyik oka az, amit vízfejűségnek is nevezhetünk: a Magyarországon működő cégek jelentős része Budapesten van bejegyezve, a hazai GDP közel 40 százalékát a főváros termeli meg. Ezzel szemben áll a lista végén rengeteg magyar régió. Nógrád van leghátul a 2021-es adatok alapján, utána Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, illetve Somogy következik.

– Mondott egy szót, ami nagyon lényeges, ez a vízfejűség. Tehát az, hogy Budapest ilyen szépen szerepel, inkább településszerkezeti probléma, és nem egy valós gazdasági teljesítményből következik, inkább a túlzottan egyközpontú magyar településszerkezetből?

– Igen, ez egy általános jelenség, hogy a városok, főleg a nagyvárosok, jóval jobban teljesítenek, ezzel együtt fontos odafigyelni ezekre a regionális különbségekre is.

– Mi az oka annak, hogy Budapest ennyire kiemelkedik?

– Ennek a gazdasági adottságokhoz, szükségszerűségekhez, és a munkaerő mennyiségéhez és minőségéhez van köze. Budapesten kevésbé dominál az ipar, itt a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek jellemzőek.

Elsősorban a szolgáltatásokra érdemes gondolni, ha azt kutatjuk, hogyan termelődik meg a budapesti GDP. Ellenben a vidék jelentős részében a feldolgozóipar dominál, aminek jellemzően alacsony a hozzáadott értéke. A hozzáadott érték pedig nagyban korrelál a kifizetett bérrel.

Hosszú távon az oktatáson keresztül lehetne ezen érdemben változtatni. Olyan irányba történtek elmozdulások az elmúlt időszakban, hogy a jelentős beruházások próbálnak nemcsak a nyugati megyékbe menni, hanem Kelet-Magyarország is elég jelentős projekteket kaphat az elkövetkezendő években. Kérdés, hogy ez hosszútávon is szolgálja-e majd az ottani magyar munkavállalóknak a megélhetését és a jövőjét.

– Ha például a legutóbbi akkumulátorgyár telepítési hullámot nézzük, azt látjuk, hogy az inkább hozzáadott értéket jelent. Ennek ellenére segítheti a vidék felzárkózását?

– Az oktatás a kulcs. Hosszú távon ez hoz megoldást. Most a magasan kvalifikált munkaerő hiánya miatt nem tudnak vidékre menni a szolgáltató cégek, kizárólag csak munkaerő importon keresztül lehetne megvalósítani ilyen beruházásokat. Ebben az esetben a GDP/fő érték lehet, hogy javulna, de az ott lakóknak ez hosszú távon nem lenne kedvező. Sokkal több kutatás-fejlesztési ágazathoz kapcsolódó projektre lenne szükség. Létezik magasabb hozzáadott értéket előállító ipar, de a járműipar nem tartozik ehhez.

Viszont, amiben Magyarország erősnek mondható, az például a gyógyszeripar. Ennek a felfejlesztése, további segítése, támogatása lehet például olyan szegmens, amelynek segítségével ki lehet törni a közepes jövedelmi csapdából, ami felé tartunk.

Hosszú távon a gazdaságpolitikának azokat az ágazatokat kell támogatnia, amelyek nagyobb hozzáadott értéket jelentenek.

– Ugyanebben a rangsorban, ahol Románia utolért minket, még holtversenyben van velünk egy sorban Portugália, ami 18 évvel korábban csatlakozott az európai közösségekhez. Mi magyarázza az ő viszonylagos elmaradottságukat? Ezek szerint az európai közösségekben is lehetséges az, hogy valaki tartósan nem zárkózik föl, hanem csak elvegetál a periférián?

– Mindig is létezett egy nyugat-kelet megosztottság, volt ilyen korábban az Osztrák-Magyar Monarchiában is. A nyugati részen voltak a fejlett, iparosodott osztrák tartományok (és Csehország), nálunk meg a mezőgazdaságot futtatták. Európában emellett jelenleg van egy észak-déli megosztottság, ami hasonló, ha nem is ugyanilyen leosztásban. Ami közös a mediterrán országokban, hogy jelentős államadóssággal küzdenek. Portugália mellett lehetne említeni a korábban az Eurózóna-válságot is okozó Görögországot is, ami azt gondolom, nem váltotta be a hozzá fűzött, csatlakozáskori reményeket. Az államadósság finanszírozása elég jelentős tétel ezekben az országokban, és ez lassítja a felzárkózást, a további fejlődést.

Fontos még a kiindulópont is. Ebben a tekintetben a kelet-közép-európai országok jóval alacsonyabb bázisról futottak neki a csatlakozásnak, az uniós tagságnak, de jelentősebb is a fejlődési potenciál.

Portugália magasabb szintről indult, így magasabb szinten stagnál, vagy lépeget előre.

– De ha Portugália gyakorlatilag hasonló számokat hoz, mint Magyarország, akkor viszont a portugál leszakadás még nagyobb, mint a magyar, nem?

– Annyival árnyalnám ezt, hogy a közepes jövedelmi csapda egy olyan jelenség, amikor viszonylag gyors növekedést produkál egy ország, de ennek hátterében a termelési láncnak nagyjából a közepén lévő folyamatok állnak, tehát a feldolgozóipar.

Ebből adódik a csapda, mert ez a gyors fejlődés csak egy darabig tartható fenn, amíg folyamatosan bővülnek a kapacitások, újabb és újabb gyárak létesülnek, aztán egyszer csak ez kifúj. Ebbe nemcsak mi eshetünk bele, hanem Kína is nagyjából errefelé tart.

Portugália olyan szempontból más, hogy ott nem volt ilyen magas növekedés, más a gazdaság szerkezete. Ott a szolgáltatásoknak jóval nagyobb a szerepe, mint Magyarországon, ahogy egyébként ez az egész unió fejlett részére igaz. Ilyen szempontból ez más történet.

– Rendben, térjünk vissza Magyarországra. Ha itt egy gyors termelési felfutás van, gondolom önmagában az nem tragédia. Hiszen szó volt arról, hogy a képzettség jelenlegi szintjén bizonyos térségekben nincs is ennek alternatívája. De, hogy ne ragadjunk bele a csapdába, gondolom egy adott ponton el kell indítani egy továbblépést. Okos gazdaságpolitikával átvezetni az országot a magasabb hozzáadott értéket előállító termelés felé.

– Így van, változtatni kell. Eddig egy extenzív növekedési fázisban voltunk, a jegybank is használja ezt a kifejezést, ők is így tekintenek erre. Elértük vagy közelében vagyunk a Magyarországon elérhető teljes foglalkoztatottságnak, és igen fontos lépés volt, hogy a lehető legtöbb embernek legyen munkája. Viszont ahhoz, hogy ebből tovább lehessen lépni és ne ragadjunk be, szükség lenne egy irányváltásra, aminek várjuk a jeleit. A kabinet készített négy évvel ezelőtt egy anyagot „Program a versenyképesebb Magyarországért” címmel, tehát a kormányban is tisztában vannak azzal, hogy váltani kellene, de az ehhez szükséges lépések még nem történtek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Itt van Ferencz Orsolya teljes beszéde, amiben távozásra szólította fel a Fideszen élősködőket
A rendezvény célja a Fidesz-szavazók összetartozásának megerősítése és a választási kudarc tanulságainak kibeszélése volt.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 17.



Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Vértanúk terén tartott gyűlésen beszélt a Fidesz választási veresége utáni felelősségre vonásról. A teljes beszéd szövegét itt lehet elolvasni:

„Kedves barátaim, köszönöm, hogy most szólhatok hozzátok. Vendég vagyok itt, nem fővédnök és nem szervező, és a saját nevemben beszélek. Azért jöttem, hogy megbeszéljük, mi is történt velünk az elmúlt vasárnap.

Kritikus pillanatban vagyunk. Ha rosszul értékeljük a helyzetet, akkor tévedni fogunk, és belehal a közösségünk. Vasárnap a nemzet döntött, és történelmi legitimációval a politikai ellenfelünk győzött. Mi pedig súlyos vereséget szenvedtünk. Ez tény. Ne tagadjuk a valóságot. Mi méltósággal viseljük a vereség keserű terhét, és bízunk benne, hogy az ellenfeleink méltósággal viselik majd a nagyarányú győzelmük súlyát.

Én egyéni képviselőjelölt voltam, végig harcoltam veletek, értetek ezt a választási küzdelmet is, mint megannyi csatát korábban. Tettem ezt úgy, tettem ezt úgy, hogy mindvégig tudtam, hogy a politikai realitás alapján nem én voltam a választás esélyese, és az országos listáról sem számíthattam mandátumra. Éppen ezek alapján úgy vélem, minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy most a választások után elmondjam nektek, hogy miként látom a helyzetet.

A kampány végetért, és eljött a számvetés ideje, és bizalmat kell adnunk a nemzet többsége által megválasztott új kormánynak közös hazánk, Magyarország, a magyar nemzet érdekében. Sok harcot hagyunk magunk mögött, és sok csodálatos nemzeti vívmányt értünk el. Ezeket minden körülmények között meg kell védenünk. Ilyen például a családok támogatása. Ilyen a határaink védelme az ellenőrizetlen migrációtól. És ilyen a kettős állampolgársággal elindított nemzet újraegyesítő folyamat is.

De beszélnünk kell a vereség okairól. Mikor, ha nem most? Mi vezetett idáig? Ha ezt a lépést kihagyjuk, ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor a vesztes oldalon ragadunk talán örökre. Lapogathatjuk egymás vállát. Csak idővel egyre kevesebb vállat fogunk lapogatni, amíg a végén már csak a sajátunkat. Van valaki, aki a felelősséget már nyilvánosan és egy személyben magára vette. Orbán Viktor, de ő az a személy is, akinek elvitathatatlan történelmi eredményei vannak az elmúlt 36 évben a magyar nemzet sorsának felemelésében is. A felelősség azonban sohasem csak egy emberé. A lelki ismeretvizsgálat, a keresztény konzervatív gondolkodás alapvetése. Ha ez eddig nem volt meg, vagy nem volt elég, akkor most van itt a pillanat, hogy elindítsuk. A választási vereségnek jól meghatározható konkrét okai vannak. Ez nem ködbevesző, meghatározhatatlan titkoknak az erdeje. Vegyük tehát sorba ezeket.

Súlyos vád volt ellenünk az állami politikai döntéshozatal és a magánvállalati világ egészségtelen összefonódása és ezek feltárásának elmaradása. Most a nemzet minden jogi eszközt az új országgyűlés kezébe adott. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Ha valaki, bárki vétett a törvények ellen, arra a jog teljes szigora sújtson le. De vigyázzanak! Ártatlanokat meghurcolni senkinek nem áll jogában. A nemzet nem erre adott felhatalmazást, hanem az igazság feltárására. Nekünk ebben az igazság feltárására irányuló folyamatban minden támogatást meg kell adnunk az eljáró hatóságok részére akkor is, ha az eredmények fájdalmasak lehetnek.

A másik kritika, amelyet személyesen is alá tudok támasztani, az sok esetben a szakmaiság elnyomása volt partikuláris érdekek kis szerű karrierjobboldaliak törtetése által. Eközben a közösségünk sokszor nem védte meg a törtetők által eltaposodottakat. Sokszor félrenéztünk, mert attól tartottunk, hogy ha felemeljük a szavunkat ez ellen, kockáztatjuk a kormányzó képességünket, és ezáltal elveszítjük a hazánk számára kivívott vívmányokat. Vegyünk egy példát.

Hiába növeltük meg a forrásokat bizonyos szektorokban és alrendszerekben, ha sok szakmai kérdésre nem adtunk választ, vagy nem volt az a válasz elégséges. Nemcsak felülről lefelé, de alulról felfelé is transzparensen kell áramlania az információnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy most sok százezer jobboldali gondolkodású honfitársunk az ellenfeleinknek adta a bizalmát és a szavazatát. Ezeket a magukat jobboldalinak mondó karrieristáknak, akik a kormányzás hosszú évei alatt érdekből ránk telepedtek, azt üzenem, azonnal és haladéktalanul távozzanak a közösségünkből. Bár gyanítom, bár gyanítom, hogy a legtöbben már múlt vasárnap este olyan este 9 óra tájékán ezt megtették.

Végül nem lehet megkerülni a keresztény konzervatív oldalon a cselekedet megítélésének kérdését. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Azok, akik szavakban, érdekből, divatból keresztény elveket hirdettek, de a tetteik leküzdhetetlen teherként húzták le a közösségünket, távozzanak! Méltányosságból nem sorolunk még neveket, de kérjük, hogy távozzanak önként a közösségünkből.

Mi pedig, akik maradunk, legyünk akárhányan, emeljük fel a szívünket. Sursum Corda, nézzünk bátran a történelem új fejezete elé, és ígérjük meg magunknak, egymásnak és a hazánknak, hogy ezután jobban fogjuk csinálni. Emlékezzünk Szent István királyunk intelmeiből Szent Pál szavaira. Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd. Ne felejtsétek el, a győzelem sohasem végleges, a vereség sohasem végzetes. Nekünk a hitünk és az emberi szív az erőnk. Egy új jobb oldalt kell építenünk, az ellenfeleinkkel közös hazánk és közös nemzetünk érdekében. Induljunk hát!”

A teljes beszédet itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Nem a Fidesz zuhant, hanem a Tisza tört ki
A politikai elemző a levélszavazatok nélküli adatok alapján arra jutott, hogy a politikai átrendeződést a Tisza Párt előretörése okozta. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.


Még pár százezer, a külképviseleteken és átjelentkezéssel leadott szavazat hiányzik a végeredményből, de a történelmi változás iránya már látszik. A 2026-os választás nem a Fidesz összeomlásáról, hanem a Tisza Párt áttöréséről szólt – ez derül ki Török Gábor politikai elemző friss Facebook-posztjából, amely a levélszavazatok nélkül vizsgálja a pártok támogatottságának alakulását az elmúlt évtizedekben.

A politológus szerint most nem annyira a Fidesz esett ki a korábbi szavazóbázisának sávjából lefelé, hanem az új rivális, a Tisza Párt tört ki látványosan felfelé.

Az összehasonlíthatóság miatt a számok nem tartalmazzák a levélben szavazókat, így a trend a belföldi erőviszonyok átrendeződését mutatja. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.

Bár az országos trendek egyértelműek, a végső mandátumelosztás még nem dőlt el. A még be nem számolt, külföldön és belföldi átjelentkezéssel leadott voksok több szoros egyéni választókerület végeredményét is megfordíthatják a következő napokban. A Török Gábor által az összehasonlításból kihagyott levélszavazatokat külön összesítették: ezek 84 százaléka a Fideszre, 13,8 százaléka pedig a Tisza Pártra érkezett. Ez az arány jól mutatja a kormánypártok stabil, de a belföldi trendektől eltérő támogatottságát a határon túli magyar állampolgárok körében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Orvos-Tóth Noémi: Ha eltűnnek a háborús pszichózist fenntartó adások és a gyűlöletet szító plakátok, az már önmagában látványos változást hozhat
A pszichológus arról írt Facebook-oldalán, mi segíthet azokon az időseken, akik a kormány eddigi félelemkeltő kommunikációja miatt még mindig a háborútól rettegnek. Szerinte ami eddig elképzelhetetlen volt, most megvalósítható lesz.
DP - szmo.hu
2026. április 17.



Orvos-Tóth Noémi pszichológus egy Facebook-bejegyzésében arra próbált választ adni, hogy miként lehet segíteni azoknak az idős hozzátartozóknak, akik még mindig a háborútól rettegnek.

Ennek szemléltetésére egy korábbi írását idézi, amely egy pszichiátriai osztályon kezelt anyáról és fiáról szól.

A pszichológus elmondása szerint a mentők két sürgős ellátásra szoruló beteget szállítottak be hozzájuk: „egy anyát és közel 50 éves fiát. Mindketten súlyos pszichotikus állapotban voltak, realitásérzékük jócskán eltorzult, és elveszítették a kapcsolatot a valósággal.”

Azt képzelték, hogy a falakban „mofák” fészkelték be magukat, amelyek el akarják pusztítani őket. Orvos-Tóth Noémi leírja, hogy ezek a paranoid téveszmék annyira elhatalmasodtak rajtuk, hogy már a lakásból sem mertek kilépni.

A szomszédok jelentették az esetet, miután a rendőrség betörte az ajtót, és látták, hogy az anya és fia mindenhol leverték a vakolatot, hogy megtalálják a képzelt lényeket. A kezelés első lépéseként a két beteget elkülönítették egymástól. A pszichológus szerint „ilyenkor általában az történik, hogy egyikőjük hamarosan megszabadul az irreális gondolatoktól, és visszatér a realitásba.”

A jelenséget a szakma indukált vagy osztott pszichózisnak nevezi, amikor két, érzelmileg szoros kapcsolatban álló ember osztozik egy közös téveszmerendszeren.

Ebben az esetben a fiú költözött vissza idősödő, egyre romló mentális állapotú édesanyjához, akivel teljes elszigeteltségben élt.

A pszichológus elmondása szerint a fiú eleinte elutasította anyja téveszméit, „ám ahogy telt az idő, egyre hihetőbbnek tűnt a „mofák” létezése, míg végül ő is teljesen becsúszott a téveszmerendszerbe és maga is szilárdan hitte, hogy életveszélyben vannak.”

Miután az anyától leválasztották, a fia állapota javulni kezdett.

Orvos-Tóth Noémi szerint ez a történet rávilágít arra, hogy az emberek tudatmezeje miként hat egymásra.

Aki nem tartott fenn élő kapcsolatokat a külvilággal, sokszor nem is talált más információforrást, mint a közmédiát.” Úgy véli, a félelemkeltő kampányok egyfajta toxikus buborékba zárták az időseket.

A pszichológus kifejti, hogy az ember másokon keresztül érvényesíti a valóságát, és ha hiányoznak a valódi kapcsolatok, a média veszi át ezt a szerepet. „A képernyőn megjelenő személyek kötődési figurává és az episztemikus bizalom kulcsszereplőivé nőnek, az általuk közvetített narratíva pedig kritika és szűrő nélkül épül be a világképbe.”

Orvos-Tóth Noémi szerint „ha a közmédiából eltűnnek a háborús pszichózist fenntartó adások, ha a köztereket nem szennyezik tovább a gyűlöletet szító plakátok, az már önmagában látványos változást hozhat.” Úgy gondolja, a krónikus stresszt kiváltó ingerek megszűnésével az idegrendszer visszatérhet a nyugalmi állapotba.

„Ami eddig elképzelhetetlen volt, most megvalósítható lesz az idős és elszigetelten élő emberek esetében is” – zárja bejegyzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Orbánt elsöpörte a fiatalok dühe, Európába ért a Z-generációs forradalom, és ennek még következményei lesznek
A fiatalabb generációk az egész világon nagyobb beleszólást követelnek a politikába, minden korábbinál többen nyilvánítják ki a véleményüket, tüntetnek, politizálnak, olykor rosszabb helyeken az életüket is kockáztatják a hatalom elleni megmozdulásokban. De miért?


Biztosan mindannyian emlékszünk és sokáig emlékezni is fogunk azokra a képekre, amikor boldog, euforikus hangulatban ünneplő fiatalok lepik el Budapest utcáit a TISZA választási győzelme után. Bejárták a képek, videók a világsajtót is, hirtelen érdekes, menő, régóta nem tapasztalt módon beszédtéma lett Magyarország.

Azt már sokan leírták, hogy nagy valószínűséggel a sosem látott számban aktivizálódott 30 vagy 40 év alatti korosztályok döntötték el a választást, és juttatták Magyar Péteréket kétharmados győzelemhez, sőt, valószínűleg egyáltalán a győzelemhez. Majd a statisztika pontosan meg fogja válaszolni, hányan vettek részt első választók, hány 40 alatti fiatal ment el szavazni, hány olyan volt közülük, aki még sosem érezte fontosnak a voksolást, de most igen.

Az viszont bizonyos, hogy ez nem magyar sajátosság, a fiatalabb generációk az egész világon nagyobb beleszólást követelnek a politikába, minden korábbinál többen nyilvánítják ki a véleményüket, tüntetnek, politizálnak, olykor rosszabb helyeken az életüket is kockáztatják a hatalom elleni megmozdulásokban.

A korábbi években Bangladesh, Nepál vagy épp Irán és Grúzia példája is mutatta (de sorolhatnánk még pár országot), ahol a dühös fiatalok felléptek a rendszer ellen, és akár véget is vetettek neki, de mindenképpen jelezték: nem tűrnek tovább.

Ha Immanuel Wallerstein vagy Szűcs Jenő nyomán arra gondolunk, hogy a nagy forradalmi (és nyomukban gazdasági-társadalmi) hullámok általában a periférián indulnak és haladnak a centrum felé, akkor ezt a 19-20. századi elméletet a korunk globális világára átfordítva azt látjuk, hogy igen, az elmúlt években volt egy befelé haladás a legfejletlenebb harmadik világbeli országoktól az eggyel fejlettebb államok - a félperiféria - felé. Most pedig a magyar eseményekkel megérkezett Európába is ez a hullám, és ha még csak a félperiférián lévő nem túl fejlett magyar társadalom ébredt is fel egyelőre, minden bizonnyal számolhatunk azzal, hogy a Z-generáció mindenhol nagyobb beleszólást fog követelni magának a politikába. És erre jobb, ha felkészül Franciaországtól Kínáig, Oroszországtól Amerikáig mindenki. Nem tartható már, hogy Orbánhoz, Putyinhoz, Trumphoz, ajatollahokhoz és aggastyán uralkodókhoz hasonló vén trottyok irányítsák ezt a világot. Ha javasolhatok valamit: jobb, ha megadják nekik előzékenyen a nagyobb beleszólást, és ez egyébként vonatkozik a TISZA pártra és az utánuk jövőkre is itthon.

Vajon miért ébredt politikai öntudatra ez a generáció, és miért van az, hogy évek óta az én idén 17 éves fiam korosztálya is politikai tartalmakat néz és követ a TikTokon? Miért lógnak fenn a közéleti oldalakon, miért követnek politikai megmondóembereket nagy számban?

Először is, és ez talán legfontosabb: NEM FÉLNEK. Nagyon fontos, hogy ezeknek a srácoknak, lányoknak Orbán meg a verőlegényei, Kocsis Máté meg a társai bohócok, és legkevésbé sem valami félelmetes politikusok, vagy tiszteletreméltó vezetők. Kiröhögik őket, javarészt le is nézik, buta boomerekként könyvelik el őket. Tavaly, amikor tavasszal valamikor Orbánék bejelentették, hogy betiltják (haha) a Pride-ot, a fiam mondta, hogy ők a haverjával kinéznének. Még nem voltak 16 évesek. Ok, mondtam sunyin provokálva őt, de amúgy be van tiltva, nem féltek? Mire ő mérhetetlen megvetéssel az arcán: EZEKTŐL? Akkor már tudtam, hogy jó lesz minden, ezen az oldalon ezt a meccset elvesztette a hatalom.

Másodszor: saját kommunikációs forrásaik és platformjaik vannak, hadd ne soroljam őket, felét se ismerem, és ez így van jól. Ők lettek a legnagyobb mémgyártók, a TISZA hatalmas elérései és az állampárt szánalmas számai közti különbség legfőbb részesei.

A kezükben kütyükkel született gyerekek fullon lenyomták a százmilliárdokból szerencsétlenkedő komplett propagandát megafonostól, dpk-stól, hellófészbúkosoktól. Könnyedén és nevetve. Ha el is érte őket a propaganda, már kiröhögték, hiszen öt perc alatt jobb videókat gyártanak, mint amit Rogán meg a GRU együtt össze tudott hozni...

Sosem voltam annak a híve, és roppant károsnak is tartottam az idősebb generációktól a „bezzegamiidőnkben” meg az „ezekamaifiatalok” hozzáállást, korábban sem, amikor még nem volt ekkora a generációs szakadék idősek és fiatalok közt. Ma azonban kifejezetten megmosolyogtató, ahogy az idősebb generáció próbál valami vélt fensőbbségtudattal viszonyulni a fiatalokhoz. Azokhoz, akik jó eséllyel sokkal többet tudnak a minket körülvevő világról, mint ők, sokkal jobb skillekkel rendelkeznek ahhoz, hogy az elkövetkező évtizedekben létezzenek. Az én negyvenes-ötvenes generációm dugig van olyanokkal, akik az okostelefont se tudják kezelni, és akkor az idősebbekről nem is beszéltem. Ezek a korosztályok már most el vannak veszve a világban, abban a világban, amelyben a gyerekeik, unokáik vígan lubickolnak.

A technológia, az internet, a mesterséges intelligencia megmutatta, hogy a gyerekek elképesztő dolgokra képesek, és messze fölötte állnak a szüleiknek – erre Gundalf tökéletes példa volt, ahogy hülyét csinált a „profi” titkosszolgálatból. Egyben ikonikus pillanata is volt a rendszerváltásnak.

Ki kell mondanunk: eljött egy olyan időszak, amilyen még nem volt a történelemben, amikor a fiatalabb generációk fölötte állnak az idősebbeknek.

Most persze páran talán felháborodnak, mert azért ez valóban kemény mondat. Miről beszélek?

Arról, hogy eddig évezredeken át úgy volt, hogy a tudást az idősebb generációk adták át a fiatalabbaknak. Ők tanították meg, hogy kell felkészülni az életre, azokat a tudásokat ők adták át, amivel boldogulni tudtak később. Ma ez megfordult, sosem volt még olyan, hogy a fiatalok tanítják a szüleiket, nagyszüleiket. Most ez van.

Ez egyébként önmagában is forradalmi változás, nagyon nehéz is lesz kezelni, de ez a feladat, kérjük meg a gyerekeinket, mint a telefonunk beállításánál, majd segíteni fognak.

Nagy általánosságban elmondhatjuk: egy 17-20 éves fiatal sokkal jobb képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy boldoguljon a következő 2-3 évtizedben, (amiről fogalmunk nincs, mit hoz, maximum halvány sejtéseink) mint a szülei, pláne a nagyszülei. És szintén nagy általánosságban független attól, hol él, milyen családban, milyen szociokulturális gyökerekkel rendelkezik.

Tavaly szintén a fiam egyik produkciója volt, hogy 15 és fél évesen egy óra alatt megtervezett egy családi utazást külföldre, tokkal-vonóval, repjegyfoglalás, szállásfoglalás, autóbérlés, egyéb ügyintézés, egy kilencnapos program felvázolása éttermekkel, látnivalókkal, pontos utazási időkkel és helyekkel. Kompletten. És ezt nagyon sok kortársa ugyanígy meg tudja csinálni. Könyvet nem olvas (mármint regényt vagy ilyesmi), mert szerinte ezek idejétmúlt adathordozók, viszont ha leteszem Barcelona vagy New York random pontján, boldoguljon, ahogy tud egy telefonnal, simán megoldaná. Vagy azt mondom neki, hogy rakjon már össze egy előadást poénból (mert persze erre senkinek nincs szüksége normál esetben) arról, hogy Budapesten milyen közlekedési változásokra lenne szükség, mit csinálna, ha ő lenne a főpolgármester, azt is, sőt, még valami prezit is csinálna belőle igen rövid idő alatt.

Nos, ez a korosztály mondta azt, hogy elég volt. Lehetetlen dolog az, hogy azok mondják meg a tutit, hogy éljünk, mit csináljunk, akik a számítógépet se tudták anno bekapcsolni, és butatelefonokkal babrálnak, és egy sima applikáció telepítése is megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Ezeket a kölköket már nem tudja Orbán szédíteni, aki szinte büszke volt a szánalmas boomerségére, aki megragadt a rendszerváltás előtti világban,

és aki azt gondolta még a fociról is, hogy úgy működik, mint a 70-es- vagy 80-as évek tesztoszteron- és gerozánszagú öltözőiben. Hát nem. És minden más sem úgy működik, sőt, már úgy sem működik semmi, mint a Covid előtt. Már az is nagyon múlt idő.

Annyit még, ha már múlt idő, hogy a mi generációnknak is jutott egy rendszerváltás, még ha nagyon más is, mint a mostani, de nem jutott egyetlen katartikus pillanat. Ilyen nem nagyon volt 1989-90-ben, legalábbis a fiatalabbaknak nem, a legtöbbünk feje felett elment a történelem, elhúzták hónapokig, nem volt a miénk, nem volt az, hogy na, ezeket jól elzavartuk most, nem volt utcai ünneplés, eufória. Nem volt az az érzésünk, hogy forradalmat csináltunk, vagy legalább egy kis lázadást.

És igen, ez a mostani, lázadás, ez felkelés, ez forradalom. Katarzis. És bele fogják ordítani a képedbe, hogy alkalmatlan vén hülye vagy, meg még csúnyábbakat, és a mocskosfideszezés ehhez képest semmi. Igen, tiszteletlenek, de hát mi okuk volna egy Orbánt, egy Szijjártót vagy egy Lázár Jánost tisztelni – lássuk be, semmi.

A történelemkönyveket meg a későbbi élő emlékezetet pedig ők fogják írni, ők mesélik el az unokáiknak, hogy "volt itt egy tolvaj és áruló banda, akik kifosztották az országot, és akik ellen a szüleink és a nagyszüleink nem tudtak/mertek/akartak elegen fellépni, de aztán jöttünk mi, és elküldtük őket a megérdemelt helyükre. Szívesen."

Mi pedig sürgősen köszönjük meg nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: