ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Tények és tévhitek: milyen nőt keres egy veszélyes támadó?

Mivel tudod elkerülni idegenek rád leselkedő támadásait? A 7köznapi pszichológia blog szerzője segít,


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Ragadozó az, aki les, megfigyel, és támad. Ragadozó az is, aki máson vezeti le a benne felgyülemlő dühöt. Aki nem empatizál, így nem is gondol arra, hogy árt másnak a viselkedésével, mert számára csak az fontos, hogy neki jó legyen. Akkor is, ha ehhez mást kell bántani.

Ragadozó az arrogáns és egocentrikus cégvezető, a mindenkin átlépő nárcisztikus társ, de ugyanilyen mérgező egy indulatos, irányításmániás családtag, szomszéd, de akár munkatárs is. Bennük az a közös, hogy bár érzelmi labilitásuk, elnyomó viselkedésük sérülések forrása lehet, és nyilvánvalóan nehéz az ellenük való küzedelem, legalább fel tudunk rájuk készülni, el tudjuk őket kerülni, munkahelyet tudunk váltani, el tudjuk őket hagyni, egyszóval van velük szemben esélyünk.

De mit tudunk tenni azokkal a ragadozókkal, akik a sötétben várják a megfelelő pillanatot, hogy támadhassanak? Hogyan vértezzük fel magunkat olyanok ellen, akik ismeretlenek (vagy legalábbis nem ismerjük a ragadozó arcukat)?

Míg a cikket olvassuk, pár percre tegyük félre naivitásunkat, amely nélkül rideg és fekete-fehér lenne az amúgy alapjaiban színes és barátságos világunk. Koncentráljunk a tényekre, arra, hogy csak Budapesten évente közel 16 000 közterületen elkövetett bűntényt regisztrálnak, ebből pedig több száz a nők sérelme elleni erőszak. Amit mi tehetünk most, hogy felhasználjuk a pszichológiát eszközként, ugyanis az erkölcstelen támadók gondolkozása egy tőről fakad, ami modellezhető, összegezhető. Ugyan aszerint választotta ki 4 áldozatát a martfűi rém, 7 ártatlan, női elszenvedőjét a cinkotai bádogos, és ugyanaz motiválta mind a 4 gyilkossága során a százhalombattai gonoszt. Amit tehetünk mi, hogy felkészülünk, így esélyt adhatunk magunknak ahhoz, hogy elkerüljük a bajt. Ebben a cikkben olyan kutatások és szakértők eredményeit, véleményeit gyűjtöttem össze, amelyek segítséget nyújthatnak önmagunk megóvásában. A cikk némileg egyoldalúnak és helyenként ijesztőnek hathat, mivel nem titkolt szándékom az ördög ügyvédjét játszani az olvasó érdekében.

tamadas5

Hogyan választ az emberi ragadozó?

Agresszor, támadó, predátor, mind-mind állatias viselkedésből fakadó szavak. Ha elképzelünk egy oroszlánt, amint éppen egy zebracsordát próbál becserkészni, mit gondolunk, melyik prédát fogja kiszemelni magának? Nyilván nem a legerősebbet, leggyorsabbat, sokkal inkább a gyengét, a legbiztosabban megszerezhetőt, a legkevesebb kockázattal járót. Ugyanígy gondolkodik az emberi ragadozó is. Agyában tudat alatt lefuttatja sajátos algoritmusát, amellyel legnagyobb valószínűséggel vihet végbe sikeres támadást. Mi, egészséges emberek nem érzünk rá erre az algorimusra, mivel máshogyan, normálisan működünk, emiatt egy veszélyes szituációban legtöbbször pont ellenkezően, sajnos tévesen reagálunk az agresszorra.

Lássuk, és fordítsuk át ezeket a hibás mechanizmusokat! A cikkben főként nőket érő támadásokat említek, mivel az esetek többségében ők vannak kitéve erőszaknak sebezhetőségük révén. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a következő instrukciók férfiak esetében nem lennének alkalmazhatók.

1. Ne öltözz kihívóan, mert úgy magadnak keresed a bajt!

Tévedés.

Kutatók azt bizonyították, hogy nem csak a véletlenen múlik az, hogy egy agresszor kit próbál megtámadni. Az erőszakra készülő ember gondosan felméri, hogy kit, milyen esélyekkel győzhet le. Úgy tűnik, nem az a lényeg, hogy ki, hogyan öltözködik, vagy ki, milyen mértékű szexualitást sugároz. Egy kistermetű, miniszoknyás, kihívóan öltözködő nőn jobban átnéz egy támadó, ha az magabiztosságot sugároz, mint egy kabátot, bő nadrágot viselő, de félénken mozgó lányon.

A közvélemény úgy tartja, hogy a nőiesen, netán szexin öltözködő nők elébe mennek a bajnak. Tényleg így lenne? Kutatások azt igazolják, hogy koránt sincs szignifikáns összefüggés a vonzó öltözködés és támadás valószínűsége között. Az igazság az, hogy a támadó férfiak sokkal gyakrabban csapnak le olyan nőkre, akik konzervatív ruhát viselnek. A támadó szemében az a nő, aki provokatív ruhát visel, nagyobb valószínűséggel magabiztos. A magabiztosság azonban egy potenciális erőszaktevőnek egyenlő egy óriási STOP táblával. Ezzel ellentétben a visszafogott ruházkodású nőt megpillantva, az agresszor belső algoritmusában a szubmisszív, azaz alárendelhető felirat jelenik meg.

tamadas4

2. Lassan járj, tovább érsz?

Tévedés.

Egy lebilincselő, 80’-as években készült tanulmányban elítélteknek mutattak videó felvételeket nőkről, akik ugyanabban a metrómegállóban sétálnak. Arra voltak kíváncsiak, hogy melyiküket, és miért pont a kiválasztott nőt támadnák meg legszívesebben. A videón szereplő hölgyek járási stílusát megfigyelő csoport szinte kizárólag olyan nőket választott potenciális áldozatnak, akik lassabban sétáltak, mint az átlag. Hogy miért? Feltehetően azért, mert stílusukban így nem látszott, hogy sietnének valamerre, a céltalanság pedig bizonytalanságot sejtet. Érdekes módon a túl kicsiket vagy a hosszan elnyújtva, túl nagyokat lépő nők ugyanannyira vonzóak a kegyetlen férfiak számára, mivel a csoszogás, húzott járás azt az érzetet keltik, hogy az illető nem alfa típus, azaz nem irányító, így nagy valószínűséggel alárendelhető, elnyomható egyén.

3. Ne nézz a veszélyes emberre, mert felhívod magadra a figyelmet!

Tévedés.

Képtalálat a következőre: „lesüti a szemét”Sok nő azt gondolja, hogy a szemkontaktus felvétele egy férfival, mindenképp azt sugallja, hogy kontaktust szeretne az illetővel létesíteni. Emiatt ha valakit észrevesznek, hogy őket bámulja, akkor ösztönösen elfordulnak. És ez persze működik is abban az esetben, ha egy szimpla ismerkedést szeretnénk csírájában elfojtani, de sajnos éppen az ellenkező hatást váltja ki abból a férfiból, aki rossz szándékkal akar közeledni. Ha egy ilyen férfinak belenézünk a szemébe, az illető ebből azt az üzenetet kapja: látlak, és figyellek, erős vagyok. És pontosan ez az a figyelem, amit a támadó nem akar, mivel a legtöbb agresszor a váratlanság erejével szeret lecsapni, támadását pedig meg akarja úszni.

Ha úgy érzed, valaki ártani akar neked, emeld fel a fejed, és vedd fel a szemkontaktust. Húzd ki magad, és sugározz magabiztosságot. Érthető, ha ez nehéz feladat, mivel a helyzet kényelmetlen. Többünk ilyenkor legszívesebben összehúzná magát, elfordulna, és elosonna, mintha láthatatlan lenne. De vegyük észre, ilyenkor úgy viselkedünk, mint egy ragadozó elől elsurranni készülő, gyenge és törékeny préda.

tamadas3

4. Ne állj szóba idegenekkel!

Igaz.

Képtalálat a következőre: „magabiztos járás”A támadó tisztában van azzal, hogy egy nő ösztönös reakciója a bajban, hogy sikít, és elfut. Ő pont ezek valószínűségét szeretné minimalizálni, ezért olyan helyzetet keres, ahol a legkisebb lehetősége lehet annak, hogy valaki észreveszi. Félrehívja az illetőt, megállítja, mindezt lehetőleg sötét vagy kietlen területen. Éppen ezért ha tehetjük, inkább tegyünk meg hosszabb útvonalat, de válasszuk a sűrűbben járt, kivilágított területeket. Ha már mindenképp muszáj a veszélyesebb utat választanunk, akkor várjunk be valakit, aki szintén egy irányba megy velünk. Ha megszólítanak, ne álljunk meg, hanem sétálás közben válaszoljunk, hogy sohase csökkenjen a fizikai távolság az illető és mi közöttünk. Ha egy rossz szándékkal közeledő ember minket szemel ki, akkor azzal, hogy úgy érzi, nem tud megállítani, fel is hagy nagy valószínűséggel a próbálkozással.

5. A hatodik érzék kamu, ne adj a megérzéseidre!

Tévedés.

Sohase kérdőjelezd meg az intuícióidat, ha egy idegenről van szó. A támadást átélő nők többnyire arról számolnak be, hogy bár észlelték, hogy valami nincsen rendben, elnyomták ezt az érzést, és így váltak támadhatóvá. Egyszer egy 30 éves nő (nevezzük Évának) elmesélte nekem, hogyan úszott meg egy veszélyes helyzetet. Éva autója lerobbant, de egy idegen férfi hamar megállt az úton, és azonnal felajánlotta neki, hogy hazaviszi.

Éva eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy megvárja az ismerősét, de a férfi kedvességével meggyőzte őt. Bár azt mesélte nekem utólag, hogy minden porcikájában érezte, helytelen döntést hozott, és a férfi szemében is érzett valami természetelleneset, mégis elnyomta ezt az érzést. Rosszul tette. Éva úgy menekült meg, hogy kiugrott a mozgó járműből, miután a férfi egy erdei útra fordult félreérthetetlen szándékkal.

tamadas2

6. Törekedjünk a biztonságra, kerüljük a veszélyes helyzeteket!

Igaz.

Amit kutatók tanulmányok, elemzések ereményeként kaptak, Joe Navarro, az FBI különleges ügynöke élesben tapasztalta meg sok-sok eset kivizsgálása során. Veszélyes személyiségek című könyvében többek között az alábbi gyakorlati tanácsokat adja.

- Ha valaki ismerkedni próbál veled, mindig légy körültekintő! Ha nem érzed magad egészen biztonságban, jelezd ezt, ne távolodj el a többi embertől. Egy egészséges felfogással rendelkező férfi megérti, ha nyilvánosan szeretnél vele találkozni, randizni.

- Soha, de soha ne szálljon be senki egy idegen kocsijába, mert ott vészesen lecsökken a menekülés esélye. Akkor se, ha fegyverrel kényszerítik, vagy fenyegetik, kiabáljon és próbáljon elszakadni, mivel még így is nagyobb valószínűséggel szabadul el, mintha engedelmeskedne, és bezárná magát egy térbe a támadóval.

- Amikor az utcán járunk, ne a földet nézzük, ne telefonunkat bújjuk, hanem nézzünk az emberek szemébe, lássák, hogy látunk.

- Határozottan és tudatosan járjunk, mert a figyelmetlen járókelő potenciális áldozat.

- Amikor az autónkhoz megyünk, mindig legyen egy kezünk szabad, és ha beszálltunk, lehetőleg zárjuk be az autónkat.

tamadas1

+1 praktikus tanács

Töltsünk le egy biztonsági applikációt, mint például a KEZEDBEN A BIZTONSÁGOD alkalmazást, amely segítségével előre megadott személyeket vagy a rendőrséget egy gombnyomással vagy gyors mozdulattal riaszthatjuk vészhelyzetben.

Ahogy a cikk elején is említettem, a világ nem fekete-fehér, nem csak jó, és nem csak rossz. Nem szükséges állandóan árnyak után leselkednünk, ismerkedhetünk bátran új emberekkel, mert környezetünk alapvetően biztonságos, a bűnözés évről-évre csökkenő tendenciát mutat, és ha nyitott szemmel járunk, a legtöbb baj elkerülhető. Azonban arra kérem a kedves olvasót, hogy nyisson egy kis rekeszt agyában, és raktározza el az itt kapott információkat, hogy elő tudjuk kapni őket akkor, ha szükséges, mert olyankor saját biztonságunk lehet a tét.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Pszichiáter árulta el a 20 másodperces trükköt, amivel legyőzheted a szorongást és csökkentheted a stresszt
Kutatók megvizsgálták és kidolgozták azt a technikát, amit szinte bárhol és bármikor bevethetsz a mindennapokban.


Tudjuk, hogy nehéz megnyugodni, ha a hullámok összecsapnak a feje fölött. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a stressztől vagy fojtogat a feszültség.

Mégis érdemes az egészséged és a lelki-mentális békéd miatt csökkenteni a szorongást.

Létezik egy döbbenetesen egyszerű, mindössze 20 másodperces trükk, amivel azonnal megtörheted a negatív gondolatok ördögi körét.

A mikrogyakorlatnak nevezett technika lényege egy rövid, célzott mozdulatsor, amely önmagunk iránti együttérző érintésekből áll.

Ehhez elég, ha a kezünket a szívünkre vagy a hasunkra helyezzük.

A Psychology Today című lapban megjelent cikk szerint egy friss vizsgálat igazolta, hogy ez a pofonegyszerű gesztus csodákra képes. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói 135 egyetemistát vontak be egy egyhónapos kísérletbe. Az egyik csoportnak azt a feladatot adták, hogy naponta 20 másodpercig végezzék az együttérző érintést, míg a kontrollcsoport tagjai az ujjaikkal kopogtattak. Az eredmény tényleg magáért beszél:

azoknál, akik nap mint nap kitartóan gyakoroltak, érezhetően enyhült a szorongás és jobb lett a kedvük.

Akik viszont hanyagolták a napi 20 másodpercet, nem tapasztaltak semmilyen pozitív változást.

Az a módszer titka, hogy a mozdulat azonnal hat az idegrendszerre. Egyetlen, 20 másodperces önnyugtató érintés is képes csökkenteni a kortizol, vagyis a krónikus stresszhormon szintjét a szervezetben.

„Az önmagunk iránti együttérzésen alapuló mikrogyakorlatokat azért ajánlom a klienseimnek, mert azonnal megszakítják a negatív gondolatok ‘lefelé tartó spirálját’, mielőtt az elszabadulna” – magyarázta Dr. Marlynn Wei pszichiáter. A szakértő szerint a feszültség és az önostorozás hajlamos egymást erősíteni, és ha nem állítjuk meg időben, akár depresszióba is torkollhat. Ez a gyakorlat megszakítja a régi, káros beidegződéseket, és segít új, egészségesebb kapcsolatokat kiépíteni az agyban.

És hogy mit kell tenni?

Finoman helyezd az egyik kezed a szíve fölé, a másikat a hasadra.

„Gyakran azt javaslom, hogy oda tegye a kezét, ahol úgy érzi, hogy feszültséget hordoz vagy ahol ‘tárolja’ a szorongását” – tanácsolja a pszichiáter.

Vegyél lassan mély lélegzetet, és figyelj a kezed melegére. Majd nagy sóhajtással fújd ki a levegőt.

Eközben olyan bátorító mondatokra is gondolhatsz, mint például: „Türelmes és kedves leszek magammal”, „Senki sem tökéletes, ezért megbocsátok magamnak”, vagy „Nem kell tökéletesnek lennem”. Az egész nem tart tovább 20 másodpercnél, és bárhol elvégezhető: a munkahelyen egy megbeszélés előtt, vagy este az ágyban, elalvás előtt.

A lényeg, hogy rendszeresen csináld.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A kulcsos gyerekek generációja: a szüleik véletlenül a legerősebb felnőttekké nevelték őket?
Pszichológusok szerint a gyerekek önálló tevékenységének csökkenése rontja mentális jóllétüket. A túlzott kontroll megakadályozza, hogy a fiatalok megtanulják a hatékony érzelemszabályozást.


A 60-as és 70-es évek gyerekei nem jobb neveléstől, hanem „jóindulatú elhanyagolás” miatt lettek érzelmileg a legerősebbek – állítja egy cikk. A „kulcsos gyerekek” jóval több időt töltöttek felnőtt felügyelete nélkül. Ez a felvetés egy mélyebb vitára mutat rá, amelynek tudományos gyökerei jóval a mostani népszerű írások előttre nyúlnak, és a mai túlóvó nevelés hatásait vizsgálja.

A vita tudományos magját egy 2023-as, a The Journal of Pediatrics szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány adja. Peter Gray pszichológus és kutatótársai, David F. Lancy és David F. Bjorklund amellett érvelnek, hogy az elmúlt fél évszázadban drámaian visszaszorult a gyerekek önálló tevékenysége és szabad játéka.

Ez a trend a kutatások szerint, párhuzamosan fut a fiatalok körében tapasztalható mentális jóllét romlásával.

„A játék boldoggá és ellenállóvá teszi a gyerekeket; mi pedig elvettük tőlük a játékot” – fogalmazta meg tömören Gray.

Ez a szabadság volt a 70-es és 80-as évek „kulcsos gyerekeinek” mindennapi valósága, akik iskola után egyedül mentek haza, és maguk szervezték meg a délutánjukat.

„Nem emlékszem, hogy valaha is elhanyagoltnak éreztem volna magam… Úgy éreztem, bíznak bennem, kompetens vagyok, ez volt a normális” – emlékezett vissza Julie Lythcott-Haims író, a Stanford Egyetem volt dékánja.

A mai félelemkultúra akkoriban még ismeretlen volt.

„Amikor anyám egyedül engedett iskolába, nem tudott fejből tíz olyan gyereket mondani, akit idegen rabolt el – mint ahogy ma mindannyian tudunk –, ezért nem érezte úgy, hogy amit tesz, irracionális vagy veszélyes” – mondta a The HowStuffWorks-nek Lenore Skenazy, a Free-Range Kids mozgalom alapítója.

Ugyanakkor Deborah Belle pszichológus arra figyelmeztet, hogy a kép árnyalt.

A vizsgálatok óriási különbségeket mutattak a gyerekek élményei között, amit erősen befolyásolt a család anyagi és szociális helyzete.

Fontos tisztázni, hogy a köznyelvben használt „jóindulatú elhanyagolás” nem azonos a pszichológia által leírt elhanyagoló nevelési stílussal, amely bizonyítottan káros.

A kutatások nem a szülői gondoskodás hiányát, hanem az életkornak megfelelő autonómia biztosítását és a túlzott kontroll csökkentését azonosítják pozitív tényezőként.

A skála másik véglete, a „helikopter-szülőség” ugyanis szintén problémákat okoz. „Kutatásunk azt mutatta, hogy a ‘helikopter-szülők’ gyerekei kevésbé képesek megbirkózni a felnövekedéssel járó kihívásokkal…” – állapította meg egy hosszú távú vizsgálat eredményeit összegző, az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott közleményben Nicole B. Perry kutató.

A vitát ma a digitális kor teszi még összetettebbé.

Jonathan Haidt szociálpszichológus nagy hatású elmélete szerint a „játék-alapú gyerekkort” felváltotta a „telefon-alapú gyerekkor”, ami hozzájárult a fiatalok szorongásának növekedéséhez.

Ezzel a narratívával azonban nem mindenki ért egyet. Candice L. Odgers, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa a Nature-ben megjelent kritikájában hangsúlyozza: „Nincs bizonyíték arra, hogy e platformok használata ‘átkábelezné’ a gyerekek agyát, vagy hogy tinédzserkori mentálisbetegség-járványt okozna.”

A tudomány tehát nem igazolja azt a leegyszerűsítő állítást, hogy a 60-as évek generációja érzelmileg a legerősebb lenne.

Azt viszont egyre több adat támasztja alá, hogy a gyerekkorban megélt autonómia, a szabad, kortársakkal folytatott önirányított játék és a fokozatosan adagolt felelősségvállalás valóban olyan érzelmi „izomzatot” épít, amely segít megbirkózni az élet kihívásaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Sokkoló eredmény: a gyerekeid száma az életed hosszát is befolyásolhatja egy friss kutatás szerint
Finn kutatók szerint a gyerekszám és az öregedés között lehet kapcsolat, és a szélsőségek nem néznek ki túl jól.


Egy friss, finn kutatás eljutott addig a pontig, ameddig a népesedési konferenciákon általában senki sem: azt állítja, hogy az sem feltétlenül jár jól, aki egyáltalán nem vállal gyereket, de az sem, aki sok gyereket szül. A Helsinkii Egyetem kutatói szerint ugyanis

a gyermekszám és a szülés időzítése összefügghet azzal, milyen gyorsan öregszik biológiailag valaki, és mekkora az esélye a rövidebb élettartamra.

Mielőtt bárki pánikszerűen újratervezné az életét, a kutatók rögtön jelezték is: ez nem olyan tanulmány, amiből egyéni egészségügyi tanácsokat kellene levonni. Nem arról van szó, hogy három gyerek után biztosan valami kozmikus büntetés jár, vagy hogy a gyermektelenség önmagában halálos ítélet lenne. Ez egy nagy népességszinten megfigyelhető összefüggés, ami inkább az evolúciós biológia bizonyos elméleteihez passzol.

Az egyik ilyen az úgynevezett „eldobható test” elmélet, ami leegyszerűsítve azt mondja:

az élőlényeknek véges erőforrásaik vannak, például idejük és energiájuk, és ebből kell gazdálkodniuk.

Ha ebből sok megy el a szaporodásra, kevesebb marad a test fenntartására, javítására, regenerálására.

Mikaela Hukkanen biológus, a kutatás egyik szerzője ezt úgy fogalmazta meg, hogy evolúciós nézőpontból az organizmusok korlátozott készletekből dolgoznak. Ha ezekből túl sokat fordítanak reprodukcióra, az elvonhatja az energiát a szervezet karbantartásától és a javító mechanizmusoktól, ami végső soron rövidebb élettartamhoz vezethet.

Azt eddig is tudtuk, hogy a több gyerek például későbbi anyagi helyzetre is hatással lehet, és több korábbi vizsgálat is kapcsolatot talált a gyerekvállalás bizonyos jellemzői és az egészség között. Csakhogy ezek a kutatások többnyire egy-egy tényezőt néztek külön: például azt, hány éves volt egy nő az első szülésekor, vagy hogy összesen hány gyereke született.

A mostani kutatás ennél jóval komplexebb képet próbált összerakni a gyerekvállalási előzményekről és a halandóságról.

A kutatók 14 836 nő adatait elemezték, akik mind ikrek voltak,

mert így próbálták csökkenteni a genetikai különbségek torzító hatását. A résztvevők közül 1054 nőnél a biológiai öregedés jeleit is külön vizsgálták. A nőket hét csoportba osztották aszerint, hogy hány élve született gyerekük volt, és mikor szültek. A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy

a legrosszabb mutatókat két csoport produkálta: azok, akiknek egyáltalán nem született gyerekük, illetve azok, akik a legmagasabb gyermekszámú csoportba tartoztak, ahol az átlag 6,8 gyerek volt.

Vagyis a kutatás alapján nem az látszik, hogy minél több gyerek, annál jobb, de az sem, hogy a nulla gyerek valami biológiai wellnessprogram lenne. Inkább az rajzolódott ki, hogy valahol középen van az a sáv, ahol a szervezet szempontjából a legkedvezőbbek voltak az eredmények.

A kutatás szerint

a legalacsonyabb biológiai öregedési mutatókat és halálozási kockázatot azoknál találták, akiknek átlagos számú, vagyis nagyjából két-három gyerekük született, és a terhességeik jellemzően 24 és 38 éves koruk közé estek.

Azoknál a nőknél, akik fiatalon szültek, szintén gyorsabb biológiai öregedésre és rövidebb élettartamra utaló jeleket találtak. Itt viszont jött egy fontos csavar: amikor a kutatók más tényezőket is figyelembe vettek, például az alkoholfogyasztást vagy a testtömegindexet, ez az összefüggés nagyrészt eltűnt. Vagyis ebben az esetben elképzelhető, hogy nem maga a korai gyerekvállalás, hanem a vele együtt járó egyéb körülmények játszanak nagyobb szerepet.

A gyermektelen nőknél és a nagyon sok gyereket vállalóknál viszont az összefüggés akkor is megmaradt, amikor ezeket a tényezőket kiszűrték. Ez azért érdekes, mert

az evolúciós elmélet, amire a kutatók részben támaszkodnak, önmagában nem ad magyarázatot arra, miért társulna a gyermektelenség rosszabb kimenetelekkel.

Erre a szerzők is csak óvatos magyarázatot adnak: szerintük lehet, hogy olyan, ebben a kutatásban nem mért tényezők állnak a háttérben, mint például korábban fennálló egészségügyi problémák. Ezek egyszerre befolyásolhatják azt, hogy valaki vállal-e gyereket, és azt is, milyen lesz az egészségi állapota későbbi életében.

Miina Ollikainen epigenetikus, a tanulmány másik szerzője azt mondta, hogy aki biológiailag idősebb a naptári koránál, annál nagyobb a halálozás kockázata. A kutatás eredményei pedig azt mutatják, hogy az életút során hozott döntések tartós biológiai lenyomatot hagyhatnak, és ezek jóval az öregkor előtt mérhetők.

Ollikainen szerint bizonyos elemzésekben

a fiatal kori gyerekvállalás is kapcsolatba került a biológiai öregedéssel.

Szerinte ez is illeszkedhet az evolúciós logikába: a természetes szelekció kedvezhet a korábbi szaporodásnak és a rövidebb generációs időknek, még akkor is, ha ennek később egészségügyi ára van.

Persze ettől még nagyon nem ott tartunk, hogy valaki egy ilyen tanulmány alapján Excel-táblában kezdje optimalizálni a családtervezését. A kutatás ugyanis nem ok-okozati kapcsolatot bizonyít, csak azt mutatja meg, hogy nagy csoportokban bizonyos mintázatok együtt járnak egymással. Az ilyen eredmények inkább arra jók, hogy újabb biológiai kutatások induljanak, vagy hogy a közegészségügyi gondolkodás árnyaltabb legyen.

A szerzők azt is hangsúlyozták, hogy az élettartamot és a biológiai öregedést rengeteg más tényező is befolyásolja. Ráadásul ezt a kutatást sem lehet kiragadni minden más eredmény közül, mert vannak olyan vizsgálatok is, amelyek a szülővé válás előnyeit mutatják ki.

Ollikainen ezért külön kiemelte, hogy egyetlen nőnek sem kellene ezek alapján megváltoztatnia a saját terveit vagy vágyait a gyerekvállalással kapcsolatban.

A kutatás a Nature Communications folyóiratban jelent meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ezért pörög feleslegesen a villanyórád: folyamatosan apasztják a pénztárcádat még a kikapcsolt gépek is
Bosszantóan sok a villanyszámla, pedig látszólag minden ki van kapcsolva a lakásban? Iktasd ki a fantomfogyasztást, és súlyos ezreket spórolsz!


A villanyszámlád jelentős része észrevétlenül dagad egy sor figyelmetlenség miatt.

Az úgynevezett „fantomfogyasztók”, az elavult világítás és a rossz szigetelés együtt akár két számjegyű megtakarítástól foszthat meg.

Pedig szakértők szerint néhány egyszerű lépéssel gyorsan, mérhetően faraghatsz a költségeken.

Először is értsd meg, mi fogyaszt észrevétlenül plusz áramot, majd lépésről lépésre szüntesd meg a probléma okát.

A legnagyobb rejtett pénznyelő az úgynevezett „fantomfogyasztás”.

Ide tartozik minden olyan eszköz, ami kikapcsoltnak tűnik, mégis folyamatosan áramot vesz fel: a készenléti állapotot jelző LED-ek, a konnektorban felejtett töltők, a set-top boxok, a játékkonzolok és a routerek.

Egy amerikai összefoglaló szerint ez a háztartási fogyasztás 5–10 százalékát is kiteheti.

A megoldás egyszerű. Használj kapcsolós elosztókat a szórakoztatóelektronikai eszközökhöz, és húzd ki a töltőket, amikor épp nem töltesz semmit.

Ha a rejtett szivárgásokat megszüntettük, jöhetnek a látványos, tartós megtakarítást hozó lépések.

A LED-világításra való átállás azonnali és tartós csökkenést eredményez.

A LED-ek nagyságrendekkel kevesebb áramot igényelnek azonos fényerő mellett, élettartamuk pedig jóval hosszabb a hagyományos izzókénál. Érdemes a leggyakrabban használt helyiségekben, például a konyhában és a nappaliban kezdeni a cserét.

A világítás után a legnagyobb energiafaló a fűtés-hűtés, amit "okos termosztáttal" tehetsz sokkal gazdaságosabbá. Ez az eszköz önmagában további 10–15 százalékos megtakarítást hozhat a fűtési költségeken.

Az okos termosztát megtanulja a szokásainkat, érzékeli a jelenlétünket, és csak akkor fűt vagy hűt, amikor valóban szükség van rá. Különösen hatékony lehet időszakos áramdíjak mellett, mivel beprogramozható, hogy az olcsóbb idősávokban végezze a nagyobb energiaigényű műveleteket.

A vezérlés mellett az is számít, mennyi meleg szökik el a lakásból. Az ajtók, ablakok és konnektorok körüli réseken távozó hő komoly pluszköltséget jelent. Ezeket a kritikus pontokat viszonylag olcsón, öntapadós szigetelőcsíkokkal, tömítőhabbal vagy ajtóseprűvel javíthatjuk.

A standby terhelés megszüntetése, az okos termosztát használata, a LED-re váltás és a réseknél szökő meleg megfogása együtt könnyedén két számjegyű megtakarítást hozhat a háztartásokba. E lépések hatása összeadódik, vagyis a problémák megszüntetésével látható összeget spórolhatsz az áramon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk