"Hirtelen találtam egy közösséget" - teltházas bemutatkozót tartott a Momentum
A Corvin Club nagytermébe főleg fiatalok jöttek el, de idősebb arcokat is lehetett a tömegben látni. Az előtérben játékot indítottak, "ti mire költenétek azt a pénzt, amit mások olimpiára szeretnének költeni?" - címmel.
Persze leginkább mindenki arra volt kíváncsi, mit is akar ez az új mozgalom, és kik alkotják a csapatot. A bemutatkozó beszédek után bárki kérdezhetett, hatan álltak ki a Momentum elnökségi tagjai közül, hogy válaszoljanak.
Az első kérdések egyike az volt, kik is ők, és mit csinálnak civilben.
Soproni Tamásról kiderült, egy kis fordítócége van. Azt mondta, pesti szinten szegényebb családból származik, apukája sekrestyés volt, anyukája rokkantnyugdíjas. "Ezért is érint bántóan, hogy majd mi a belpesti gazdagok majd jól megmondjuk, mert egyáltalán nem erről van szó." - tette hozzá, az utóbbi idők őket ért támadásokra utalva. Mécs János jogot és politológiát végzett az ELTÉ-n, és most a jogi karon írja a PHD dolgozatát. Donáth A
nna szociológiát végzett és egy civil szervezetnél dolgozik. Hajnal Miklós az oxfordi egyetemen végzős hallgató, filozófia, politológia és közgazdaság szakon. A mozgalom legismertebb arca pedig Fekete-Győr András elnök, aki szintén jogot végzett, ügyvédi irodában és multinál is dolgozott. Ott jött rá arra, hogy jogászként Magyarországon nem biztos, hogy érdemes dolgozni, legalábbis jogalkalmazóként semmiképp sem.
A Momentumot 2015-ben indították el.
"Az volt az alap kiindulópont, hogy nem szeretnénk elmenni ebből az országból, és valami közös cselekvési pontot kell találnunk"
- mondta Fekete-Győr András.
Mécs János elmesélte a saját történetét, miért is csatlakozott. "Fél évet Amszterdamban töltöttem, de valami hiányzott. Egész egyszerűen a magyar közeg a maga fonákságaival, meg hibáival, de mégis hiányzott, és életemben először honvágyam volt. És rájöttem, hogy bár nagyon vonzó egy ilyen helyen élni, de mégse tudom elképzelni a jövőmet Magyarországon kívül. És mikor hazajöttem, éppen utaztam a Balatonra egy buszon és egy Rubikon magazint lapozgattam, amiben volt egy nagy cikk Bibó Istvánról. Volt egy idézet is Bibótól, a 30-as évek Magyarországáról beszélt, és azt mondta, hogy itt nem lehet mást csinálni, vagy politizálni kell, vagy emigrálni. Emlékszem, ez akkor nagyon szíven ütött, mert pont előtte jöttem rá, hogy én nem fogok emigrálni, én nem fogom itthagyni ezt az országot, én itt maradok. Viszont azt a magam kis polgári életét sem tudom élni."
"Nem lehetek egy olyan jogász, aki felháborodik a jogtalanságon néha, de egyébként végzi a munkáját. Rájöttem, hogy politizálnunk kell."
Mécs János szerint hasonló dolog játszódhatott le az összes alapítóban és később csatlakozóban. "Nem lehetünk simán közgazdászok, jogászok, mérnökök, óvónők, bolti eladók, nem végezhetjük simán a dolgunkat, hanem nekünk politizálnunk kell. Nekünk be kell kapcsolódnunk a közéletbe, nekünk Magyarországgal kell foglalkoznunk. A nagy Momemtum sztori ezzel kezdődött."
"Azt gondoltuk, hogy mi itt maradunk, és mi megváltoztatjuk Magyarországot."
VIDEÓ: a Momentum vlogja
Másfél éve építik a közösséget, amiben 140-en vannak, és az olimpiai népszavazás az első akciójuk. Azt mondták, a közös felelősségérzet és tenni akarás köti össze őket. És ők nem csak sajtótájékoztatókat akarnak tartani, cselekedni akarnak.
Táborokat, bulikat, sportrendezvényeket szerveznek, ahogy ők fogalmaznak, "szolgáltatni is szeretnének" a tagjaiknak. Például úgy, hogy képzik, segítik egymást. Mindennapi aktivizmusra biztatják a hozzájuk csatlakozókat. "Ez lehet az, hogy bevásárolok a szomszéd néninek, lehet az, hogy egy éven át segítem a rászorulókat azt használva, amihez értek, vagy eseményeken hozzuk össze a közösséget." Ahogy fogalmaznak: a cselekvés kis köreivel szeretnék megosztani a víziójukat Magyarországról.
Donáth Anna nyáron ismerte meg a Momentumot, miután hat év után hazaköltözött külföldről. "Egy gyerekkori jóbarátom átküldött egy e-mailt, hogy van-e kedvem a következő hónapban egy általuk szervezett nyári táborba lemenni, és átküldte a programot is. Mivel a hozzám legközelebb álló barátaim már rég külföldön vannak, arra gondoltam, ha másra nem, arra biztosan jó lesz, hogy új embereket ismerjek meg. Borzasztó jó kerekeasztal-beszélgetéseket hirdettek. Volt szó oktatásügyről, egészségügyről, az elmúlt 26 év demokráciafejlődéséről. Volt benne történelem, volt benne közgazdaságtan. Ezért lementem Ceglédre a nyári táborba, amit úgy hirdettek, hogy a nyár momentuma. Utólag kiderült, tényleg az volt. Volt 40 fehér, momentumos pólóban feszítő, fiatal, mosolygós ember, és ott voltunk 200-an, mint egy iskolai táborban. Először volt bennem egy félelem, hogy ez a fehér pólós közeg megközelíthetetlen lesz, ők a szervezők. Ehhez képest már az első 10 percben kiderült, hogy aki él és mozog, az a másikra kíváncsi.
Hirtelen találtam egy közösséget.
Egy olyan közösséget, amiben nem csak gondolkodni tudunk együtt, hanem utána nagyon jókat tudunk együtt mulatni, és tovább vitázni. Ahol nem vagyok kirívó, amiért szeretek vitázni, mert itt mindenki szeret vitázni. És nem azért, hogy lenyomjuk a másik torkán a saját véleményünket, hanem azért, mert kíváncsiak vagyunk a másik érvrendszerére, mert csak így tudunk fejlődni. Hirtelen beszippantott ez a közösség. És úgy veszem észre, azóta terjed, mint vírus."
VIDEÓ: aktivisták
"Szeretnek minket a 89-es Fideszhez, az SZDSZ-hez, az LMP-hez hasonlítani, de egyik se vagyunk." - mondta Fekete-Győr András. "Mi a Momentum vagyunk, a saját utunkat járjuk. Az lehet, hogy közös bennünk, meg mondjuk az LMP-ben, meg a 21. századi mozgalmakban, hogy mi a bal- és a jobboldali szembefeszülést, szembenállást azt elhagyjuk, és inkább közös megoldásokban próbálunk gondolkodni, mintsem közös politikai ideológiákban. Mi azt mondjuk, hogy a baloldalnak meg kell adni egyfajta pozitív nemzetképet, ami hiányzik belőlük, a jobboldalnak pedig a szolidaritást."
Az olimpia ügyét azért választották, mert azon keresztül arról tudnak beszélni, milyen jövőt szeretnének maguknak. Ez hatalmas próbatétel számukra. Úgy érzik, sikerült felkavarniuk az unalmas, begyöpösödött politikai helyzetet.
És hogy tartanak-e a kudarctól? Soproni Tamás szerint 2010 óta sokszor várták már ők is a messiást. Megjelent egy-egy ember vagy csoport, azt ígérte, vezet, aztán elbukott. Az ő erejüket az adja, hogy már léteznek másfél éve. "Ez biztosítja, ez a közösség, amit majd ti is meg fogtok tapasztalni, hogy mennyire erős belül, hogy még egy kevésbé szerencsés NOlimpia kampányt is bőven túlélnénk" - fogalmazott, hozzátéve, nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz "kevésbé szerencsés" a kampány.
VIDEÓ: aláírásgyűjtés a Gozsduban
Óriási sikernek tartják, hogy a magyar társadalom átvette a kezdeményezést. "Mostmár nem egy reaktív politizálás van" - vette át a szót Mécs János. "Tematizáltunk egy ügyet, elindítottunk egy ügyet, gyűjtjük az aláírásokat."
"Már nem válaszok vannak egy monopolhelyzetben lévő hatalom feltett kérdéseire, hanem mi tesszük fel a társadalomnak a kérdéseket."
Tíz év múlva szeretnék, ha abban az országban élnének, amit fel akartak építeni. "Azt hiszem, az, hogy ennyire a semmiből előtörve tudtunk előtörni, vagy tudtunk megmozgatni ennyi embert, ad egyfajta reményt arra, hogy bárki képes lehet erre" - fogalmazott Hajnal Miklós. "Még mindig lehet kezdeményezni ilyen dolgokat, még nem veszett el az erő, nem veszett el az akarat."
