SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: A világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény

A szakértő szerint Trump gázai terve rossz üzenet a szövetségeseinek és a Trump szavazóknak is. Az ötlet rombolóan drasztikus, ami annyira elrugaszkodott a realitásoktól, hogy sokan nem is értették meg, mit akar.


Hatalmas visszhangot váltott ki világszerte Donald Trump gázai terve, miszerint kitelepítenék onnan az összes palesztint, és a területet átvenné az Egyesült Államok, hogy "közel-keleti riviérát" alakítsanak ki rajta. Az elnök kijelentései láthatóan legközelebbi munkatársait is meglepték, és másnap a Fehér Ház szóvivője már azt magyarázta, hogy "az elnök nem kötelezte el magát", hogy amerikai csapatokat küld Gázába és nem költenek az újjáépítésre amerikai adófizetői pénzeket. Netanjahu támogatja az ötletet, a palesztin Hamasz azonban közölte, ez "a káosz receptje", amibe sohasem menne bele, mert ez azt jelentené, hogy elűzik a népüket a földjükről. Tiltakoztak az arab államok is, például Amerika legszorosabb közel-keleti szövetségese, Szaúd Arábia, de azonnal nemtetszését fejezte ki Egyiptom és Jordánia is, amelyeknek Trump szerint be kellene fogadniuk a Gázában élő 2,3 millió palesztint. Szakértők szerint Trump terve sértené a nemzetközi jogot, és gyakorlatilag etnikai tisztogatást jelentene. Mások azt mondják, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon több tízezer amerikai katonát kellene odaküldeni, ami elég valószínűtlen egy olyan amerikai elnöktől, aki korábban a befelé fordulást hirdette.

Ugyanakkor Trump ötlete felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy valamit kezdeni kell a romhalmazzá vált területtel, ami tele van fel nem robbant bombákkal, mert nem élhetnek ilyen körülmények között emberek milliói. A hazatért palesztinok már most is arra panaszkodnak, hogy a szétrombolt házak között kilométereket kell gyalogolniuk vízért, és a teljesen infrastruktúra nélkül maradt részeken még a segélyszervezetek műküdése is lehetetlen. Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük arról, mi lehet Trump célja ezzel a felvetéssel, és hogyan befolyásolhatja a helyzetet a Közel-Keleten.

– Mennyire szokatlan, hogy egy nagyhatalom bejelenti, hogy egy területet átvesz béketeremtési célzattal?

– Most hirtelen a mandátumterületek jutnak eszembe, amikor az első világháború után Németország gyarmatainak és a Török Birodalomtól elvett arab területeknek a kormányzását a Népszövetségen keresztül a korabeli győztes nagyhatalmak kapták, illetve szerezték meg. 1945 után is voltak olyan területek, ahol nemzetközi igazgatást vezettek be, illetve Georgiának azokat az elszakított területeit lehetne még megemlíteni, amelyeket Oroszország támogatása tart fenn. Ami Donald Trumpnak, még a Fehér Házat is meglepő, Gázával kapcsolatos ötletét illeti, ezt döntően három dologgal magyaráznám. Egyrészt azzal, hogy

az új amerikai elnök láthatóan keresi az olyan dolgokat, amikről úgy gondolja, hogy történelmi öröksége lehet.

A nagy változásokat elérő államférfi narratíváját építi, és ehhez keres szimbólumokat, jelképeket, tárgyiasult dolgokat, például valami változtatást a térképen, ami az ő nevéhez fűződik. Nem véletlenül említette beiktató beszédében McKinley elnököt, akiről azt mondta, hogy hátrahagyott egy hegyet, amire majd ő vissza fogja állítani a nevét. Valószínűleg valami ilyesmit akar magának is, hegyet vagy szobrot a Rushmore-hegyen, Washington, Jefferson, Lincoln és Theodore Roosevelt mellett. A Panama-csatorna visszavételének, Grönland megvásárlásának, Kanada 51. államként való csatlakozásának, a Mexikói-öböl átnevezésének, illetve Gáza átvételének felvetésében is azt látom, az elnök azt keresi, mi lehet az ő öröksége, az ő hegye. Másrészt,

bár ezek a felvetések ma láthatóan megdöbbentik a világot, egyik sem először vetődik fel az amerikai politikai közbeszédben. Vagyis bizonyos értelemben nem előzmény nélküliek.

Kína nyomulása Panamában és Latin-Amerikában régen közismert, csak eddig egy washingtoni kormány nem helyezte a dolgot reflektorfénybe; a Kanada felé való terjeszkedés sem mai ötlet, az első ilyen kísérletek a függetlenségi háború előtti évekre datálhatók; és Grönland kapcsán sem először kerül szóba, hogy az Egyesült Államokhoz tartozzon. A második világháború alatt, amikor Dániát elfoglalták a németek, az amerikaiak felügyelték Grönlandot. A területek megvásárlása sem újdonság az Egyesült Államok történetében: így jutottak hozzá 1803-ban a 2 140 000 km²-t kitevő francia birtokban lévő Louisiana territóriumhoz, 1867-ben Alaszkát vették meg az oroszoktól, 2019-ben pedig Trump már tett egy ajánlatot a dánoknak. És valójában Gáza idegen igazgatása sem először vetődik fel, bár eddig leginkább a terület nemzetközi igazgatásának gondolata merült fel. Végül harmadszor, Donald Trump megszólalásai azt jelzik, mintha megpróbálna szembefordulni azzal a poszthegemoniális helyzettel, amiről már elég régóta, de 2018 óta egészen biztosan beszélünk, és ami azt jelenti, hogy az amerikai pozíciók, hatalmi képességek gyengülnek, a kihívók pedig a status quo-t megkérdőjelező szerepben jelennek meg. Most mintha Trump valami olyasmit üzenne, hogy szó sem lehet erről.

Erőt akar sugározni, új birodalmat vizionál, és azt ígéri, hogy visszaállítja az amerikai hegemóniát.

Az említett megszólalások ennek az üzenetnek a célba juttatására is szolgálnak. Az egy másik kérdés, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, a történelemben és a nemzetközi jogban nem túl járatos Donald Trump ezeket hogyan és milyen stílusban fogalmazza meg. Ez is fontos kérdés persze, mert sokakat ez döbbent meg leginkább.

– Az Egyesült Államoknak a Közel-Keleten más szövetségei is vannak, nem csak Izrael, akik láthatóan nem lelkesednek az ötletért. Ha ezt megpróbálja mindenáron átnyomni, akkor a végén meglehet, még többet vinne, mint hozna ez a dolog.

– A reakciókból egyértelmű, hogy az ötletnek már a megvalósítási kísérlete is nagy konfliktusokat gerjesztene. Szerintem rögtön magában Amerikában is. Rendkívül sokan gondolják ugyanis azt, hogy a „Make America Great Again” éppen az amerikai stratégiai túlterjeszkedés felszámolását kell hogy jelentse, erre most Donald Trump a 19. századi amerikai expanzionizmus hangnemét vette elő.

Ez nem jó üzenet a Trump-választók felé sem. Nem véletlen, hogy az elnök Gázával kapcsolatos eszmefuttatását az adminisztráció számos tagja igyekezett tompítani és magyarázni.

Kezdve Karoline Leavittel, a Fehér Ház sajtótitkárával („Az elnök nem kötelezte el magát, hogy katonákat vezényeljen Gázába”), folytatva Marco Rubio külügyminiszterrel (aki szerint csak „ideiglenesen próbálta áthelyezni a palesztinokat, hogy lehetővé tegye az újjáépítést”), egészen Steve Witkoff közel-keleti megbízottig (aki szerint az elnök „nem akar amerikai csapatokat vezényelni, és egyáltalán nem akar amerikai dollárokat költeni” Gázára). De ez, Izrael kivételével, egyértelműen rossz üzenet az Egyesült Államok közel-keleti szövetségeseinek és partnereinek is. Nem véletlen, hogy egyöntetűen elutasították Trump javaslatát. Sokan pedig egyenesen azt sem értették, miket beszél az elnök. Azt gondolom, hogy a washingtoni kormánynak sem közömbös, hogy mit szólnak ehhez a korábban az Ábrahám-egyezményhez csatlakozott közel-keleti államok. De maradva a trumpi logikánál:

a második ciklusát kezdő elnök mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok globális szerepét és hegemóniáját is szövetségeseivel együtt tudta fenntartani.

Azért lehetett hegemón, mert a legtöbb nagyhatalmat a törekvései mellé tudta állítani. Természetesen nem mindig volt ez így a történelemben, de 1945 után egyértelműen ez volt az egyik fő politikai előnye az Egyesült Államoknak. A bipoláris világrendben az amerikai szövetségesi rendszerrel szemben a Szovjetuniónak is volt egy szövetségesi rendszere, de ez Európában egy erőszakkal létrehozott és fenntartott szövetségi rendszer volt. Ugyancsak ez az előnye ma még Kínával szemben is, amelynek nincsenek klasszikus értelemben vett szövetségesei, márpedig enélkül nem lehet világrendet fenntartó globális játékos. Most gyakran úgy tűnik, mintha Trumpot a szövetségesek esetleges elfordulása, távolodása nem érdekelné túlságosan. De ez azért komoly veszteség lenne Washingtonnak.

– Ehhez hasonló kijelentéseket pontosan keletről szoktunk hallani, leginkább Moszkvából. Ők magyarázzák a politikájukat érdekszférákkal és hasonló kifejezésekkel, ami biztosan elég jó muníciót például Putyinnak...

– Én is azt gondolom, hogy amiket mostanában Donald Trump mond, az zene azoknak a vezetőknek a fülében, akik a poszthegemoniális időszakot egy többpólusú, nagyhatalmi érdekszférákra tagolt világként képzelik el.

Ha az Egyesült Államok a Panama-csatornát vagy Grönlandot akarja megszerezni, akár erővel is, akkor Kína majd Tajvant, Oroszország a teljes Ukrajnát, a többi status quo-megkérdőjelező pedig a saját „Tajvanját” vagy „Ukrajnáját”.

Ez pedig nagy kihívás lesz Európa és az európaiak, illetve mindazok számára, akik nem rendelkeznek a nagyhatalmi érdekszféra kialakításához szükséges katonai erővel. Csak remélni merem, hogy valaki majd szól Trumpnak arról, hogy ez nem lesz annyira jó az Egyesült Államoknak sem.

– A New York Times-ban olvastam, de máshol is írnak erről, hogy a Trump által bejelentett koncepció mögött semmi konkrétum nincsen. Feltették a kérdést, hogy mennyibe kerülne például megtisztítani ezt az egész övezetet a romoktól? Mennyibe kerülne lakhatóvá tenni? Hány amerikai katona kellene hozzá? Tehát elkezdték lefordítani a számok nyelvére, és amikor megkérdezték Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, ő sem tudott konkrétumokat mondani. És Netanjahu testbeszédén is látszott, hogy ő maga sem tud ennél a három mondatnál többet az egészről. Nem arról van már megint inkább szó, hogy Trump először nagyon magasra teszi a lécet, üt egyet, aztán visszalép kettőt, és kikényszerít egy megállapodást?

– Sokan gondolják úgy Önhöz hasonlóan, hogy ez csak a trumpi tranzakcionalista külpolitika tárgyalási stílusa, de egyébként a zárt ajtók mögött majd puhulnak a feltételek, és létrejön egy kompromisszum. Elképzelhető, hogy így van vagy lesz, de sokakat azért zavar, hogy milyen nehezen dönthető el, hogy ezekben a szövegekben mennyi a térséggel kapcsolatos jól átgondolt politikai stratégia, és mennyi az a rövidlátó vízió, ami pusztán arra törekszik, hogy megmutassa a térség országainak, mire képes az Egyesült Államok új vezetése és hogyan kell megfelelni a politikájának. Most nem is beszélve azokról, akik szerint Trump meg akarja változtatni az amerikai külpolitikai paradigmát. Vagyis

meg akarja változtatni azt a második világháború óta ismert multilaterális világot, ami bizonyos értékek közös előmozdításán, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, illetve a szabad kereskedelmen alapult, mert már nem tartja hatékonynak.

Úgy gondolja, hogy az a világ az Egyesült Államok ellenségeit részesíti előnyben, Amerika pedig elveszíti a mások befolyásolására való képességét. Ezért akarja megváltoztatni, visszatérni a politika 19. századi expanzív, birodalmi módjához. Ez pedig eléggé távol van attól, amit a trumpi tranzakcionalista külpolitikáról eddig gondoltunk. Elképzelhető persze, hogy nem kell ennyire túlgondolni, és hogy a keménység mögött pusztán arról van szó, hogy bizonyos dolgokat el kíván érni. Például ne az összes gázai palesztint, de a sebesült palesztinokat fogadják be a környező országok, illetve járuljanak hozzá Gáza újjáépítéséhez. Ha Európának fontos az orosz–ukrán háború, akkor Európa költsön többet az ukránok támogatására, költsön többet a saját védelmére, vásároljon amerikai fegyvereket Ukrajnának. Ha Ukrajnának fontos a támogatás, akkor fizessen ezért a ritkaföldfém-készletével. Ezek olyan jellegzetesen trumpi megközelítések, amik miatt szerintem ma már kevesen háborodnak fel.

Az elnök Gázára vonatkozó megjegyzését azonban,  ami kétmillió ember kitelepítésének emberiesség elleni bűncselekményét is előrevetítette, sokak szerint nagyon kilóg a fenti sorból, és rombolóan drasztikus volt.

Ezt mutatták a közel-keleti és az európai reakciók is. Bizonyos értelemben a hazaiak is, mert nem hiszem, hogy a „mi szeretnénk a Gázai övezetet aknamentesíteni, katonákat küldünk oda, kitelepítjük onnan a palesztinokat és üdülőövezetet építünk ki” projekt magával ragadná azt az amerikai republikánus közönséget, akinek a legfőbb kérdése eddig az volt: miért kell nekünk egy csomó mindent felvállalnunk, miért nem vállalják föl mások, miért nem csinálják ezt a szövetségeseink? Azért támogatták Trumpot, mert ő is ezt kérdezte a kampányában.

– A közel-keleti partnerek nagyon hangosan nem hallatták a szavukat eddig ezzel a dologgal kapcsolatban, mintha kivárnának. Mintha azt gondolnák, hogy ebből nem lesz semmi.

– Szerintem sokan azért hallgattak, mert annyira meglepő volt az egész, hogy nem is értették meg, mit akar Trump. A realitásoktól annyira elrugaszkodott ötlet volt Trump bejelentése, hogy nem nagyon tudtak rá mit mondani.

Mit mondjanak arra, hogy a világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény?

Emellett mind a szaúdiak, mind az egyiptomiak már elég régóta mondják, hogy nem fognak befogadni menekülteket. Attól pedig, hogy megváltozott az Egyesült Államok elnökének személye, nem gondolom, hogy ezek az országok megváltoztatnák a véleményüket. A jordán király mostanában megy majd Amerikába úgy, hogy közben országa egy háborúra készül, amit palesztinok esetleges kitelepítése robbanthat ki. Érdekes beszélgetésnek ígérkezik...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Takács Márk: Európa ott tart, hogy nem függhetünk egy idiótának az agymenéseitől – Magyarország olyan is lehet, mint Fehéroroszország
Az oroszok, ha úgy látják, hogy a NATO eléggé megroggyant, idegen zászlós műveleteket indíthatnak, akár Lengyelországban, akár a balti államokban. Magyarország jelen állás szerint vagy orosz, vagy amerikai szatelitállam lesz, legalábbis amíg a jelenlegi kormány van hatalmon.


Amikor Zelenszkij kiviharzott az Ovális Irodából, és utána Trump leállíttatta előbb a fegyverszállításokat, majd a hírszerzési támogatást, volt olyan elemző, aki azt mondta, hogy ez is csak egy játszma része, nem elképzelhetetlen, hogy ezek a támogatások újraindulnak majd. De talán senki sem számított arra, hogy mindez ilyen gyorsan következik be. Kedden bejelentették, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok Szaúd-Arábiában megegyezett egy azonnali tűzszünetben, miután a korábbi támogatásokat is azonnal visszakapta Ukrajna. Takács Márk, katonai szakértő még a legutolsó nagy fordulat előtt írt egy cikket, melyben elemezte az akkor fennálló helyzetet, ami sok tekintetben már megváltozott, de úgy tűnik, dolgozatának sok megállapítása erről még érvényben maradt. Ami biztos, hogy Ukrajna támogatása a továbbiakban és hosszú távon végképp nem függhet egy kiszámíthatatlan tengerentúli partnertől. Takács Márkkal beszélgettünk.

– Kicsivel több, mint egy hete írt egy nagyon fontos cikket Keep calm and support Ukraine címmel, amiben leírja a háború körül kialakult helyzetet, és a végén azzal zárja a cikket, hogy ez jó esetben egy héten belül eldőlhet. Úgy lett?

– Annyiban igen, hogy létrejött Európában ez a hajlandók szövetsége német, angol, francia vezetéssel. Európa hitet tett Ukrajna támogatása mellett, valamint nagyon komoly, kézzelfogható és pénzügyi segítséget is ígértek, és már egyből juttattak is Ukrajnának.

Eközben az Európai Unió szépen átrendezte a gazdasági kapcsolatait egy hét alatt, az Egyesült Államokat kihagyta, viszont Indiát, Kínát, BRICS-országokat elkezdte közelebb vonni magához, mint kereskedelmi partnert, és ez már valószínűleg nem tetszik az Egyesült Államoknak.

Tehát eldőlt, hogy mit akar Európa, az még nem dőlt el, hogy mi valósul meg ebből, de a szándék egyértelmű.

– Úgy gondolja, hogy egy európai nyomásgyakorlásnak is köszönhető az, hogy az amerikai támogatást az ukránok visszakapták?

– Szerintem inkább a Republikánus Párt belső erőviszonyainak a változása. Mert ha Európa bizonyos téren, például hadiipari megrendelések, beszállítások terén csak részben piacot szerez az amerikaitól, az a republikánus választókörzetekben is található amerikai hadiipari óriáscégeknek dollármilliárdokban mérhető hátrányokat okoz.

Innentől kezdve viszont az ügy amerikai belpolitikai kérdéssé válik, ami viszont nagyon fontos Trumpnak.

De ez csak egy tipp a részemről. Valószínűleg nagyobb hatása volt Trumpra a belpolitikai vetülete a kérdésnek, mint annak, hogy Európa mit akar, mit nem akar.

Hogy konkrétan a tárgyalásokon mi történhetett, azt elemezni részben „Fehér Házológia” sajnos, mert most az a váratlan fejlemény, hogy a trumpi diplomácia logikusan működik. Létrejött egy fegyverszüneti ajánlat, ami 8 órás tárgyalás eredménye, azt hozzá kell tenni. Ebben a 8 órás tárgyalásban az amerikai álláspontot a külügyminiszter képviselte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Már ez újszerű, hogy a mostani amerikai Trump-adminisztráció úgy működik, ahogy kell egy adminisztrációnak. Ukrán részről pedig Rusztem Umerov védelmi miniszter volt a főtárgyaló.

– Mi változott egy hét alatt?

– Miután Zelenszkij visszajött az Ovális Irodából, a kiabálásból, elment Londonba és Párizsba, ott valószínűleg pontosan meglátta és megkapta, hogy mit tud neki Európa ajánlani. És utána gyorsan kiposztolta a Twitterre, hogy Trump elnökkel meg akar egyezni. És ezzel átdobták a labdát az orosz térfélre. És ez az igazán nagyszerű az ukránok szempontjából az egészben, hogy így egyértelműen és kizárólag az oroszok kezébe tették a felelősséget, akik nem is tudtak jó döntést hozni. Rossz és rossz közül választhatott a Kreml.

– Mégpedig?

– Az első, hogy belemennek a 30 napos fegyverszünetbe, és utána az úgy is marad. Így jelenleg befagy a konfliktus a jelenlegi frontvonalak mentén. Ezt azért tehetik meg, mert szerda reggelre virradóra az ukrán csapatokat kiverték Oroszországból, tehát az oroszok elmondhatják, hogy orosz föld már nincs megszállás alatt, legyen fegyverszünet. Viszont ha így befagy a konfliktus, akkor Ukrajnában nagyon erős amerikai gazdasági és ezáltal katonai érdek is lesz amellett, hogy Ukrajna megmaradjon független, legalábbis Oroszországtól független államként. Ez a Kreml számára nem jó. A másik lehetőség, amit meg is tettek, hogy nem fogadják el a fegyverszünetet,

így már egyértelműen látszani fog, hogy Moszkva az agresszor, és az Egyesült Államok, mint már politikailag és gazdaságilag involvált fél, még erősebben támogathatja Ukrajnát.

– Az nem lehet, hogy azért is történt ez az amerikai pálfordulás, mert Európa felmutatott egy nagyon komoly elszántságot afelől, hogy hát jól van, akkor Amerika nélkül is rendezzük a sorainkat? És talán Amerikában számot vetettek azzal, hogy ez végül is sokkal súlyosabb pozícióvesztést fog jelenteni?

– Valószínűleg ez is benne van. Valószínűleg Trumpnak elmagyarázták, vagy szabad kezet adott Rubiónak, aki megértette, hogy milyen fenyegetés ez az amerikai hatalmi befolyásra nézve, ha itt egy-két hét alatt lerombolhatják azt, amit 120 év alatt felépítettek.

– Az is bekövetkezhet, hogy ezután a hét hétnyi ámokfutás után az amerikai külpolitika visszatér, és az a kiszámítható partner lesz, ami eddig volt, vagy azért erről ne álmodozzunk?

– Bekövetkezhet, de ne álmodozzunk. Trump szemszögéből ez egy valóságshow. Első epizód: eljött a kis teszetosza kelet-európai fiú, és akkor az amerikai nagy üzletember jól megmutatta neki. Mindenki hőzöngött, kibeszélte magát, reklámszünet, popcornevés. Második epizód: találkoztak a profi amerikai üzletemberek a már kevésbé tétova és szerethető kelet-európai karakterrel, és most pedig nagyon durva, meglepő ajánlatot tettek az oroszoknak, akik azt elutasítják, és reklám. Most megint mindenki gondolkodik, elemzik, megeszi a popcornt, és a következő epizódban meglátjuk, hogy

ez a végtelenül kiszámíthatatlan és egyben profikkal is körülvett amerikai valóságshow-hős hogyan szerepel egy hihetetlen cinikus, profi, hidegvérű FSZB-tábornokkal és gyilkossal szemben.

– Bár nem voltam soha FSZB-tiszt, de azt gondolom, ha én lennék Putyin, akkor most elkezdenék egy olyan, akár idegen zászlós műveletet, akár másféle provokációt, hogy úgy jöjjek ki ebből, hogy hát mi akartuk a békét, csak hát ezek a nyugatiak, ezek nem.

– Pontosan, ez is benne van. Valószínűleg ez is egy opció, és nem lennék meglepődve, ha ez a hamis zászlós akció nem feltétlenül Ukrajnában történne, hanem attól függően, hogy mennyire roggyan meg a NATO és az európai biztonságpolitikai komplexum, mondjuk egy balti államban vagy Lengyelországban zajlik le.

– Konkrétan milyen hadműveletre gondol?

– Szabotázsakció, gyújtogatás, orosz kisebbség elleni, helyi erők által szervezettnek álcázott pogromok – tehát bármi. És persze az információs térben hihetetlen nyomást fognak kifejteni. Főleg Lengyelországra, Németországra, a balti államokra és természetesen Ukrajnában is.

– Az európaiak eddig is komolyan segítették Ukrajnát. Mi az, amit máshogy, jobban kell csinálni, hogy a lehető legtöbbet érje az a támogatás, amit a Hajlandók Koalíciója nyújtani tud?

– Először is, az ukrán haderőnek tudnia kell tervezni a logisztikát, mert anélkül kudarcba fulladnak a műveletek, és mind az európai hadiiparnak szüksége van arra, hogy ne legyen az, amit még egy éve hallottunk a Rheinmetalltól, hogy látták a tévében, de aztán nem érkezett semmi. Nem jött egy e-mail sem, hogy szeretnénk beszerezni eszközöket.

Tehát az európai hadiiparnak is fontos a kiszámíthatóság.

A diplomáciai kapacitásigény, valamint az ukránoknak a támogatási képesség is meglesz, tehát van rá esély, ennyit mondok. Nagyobb esély van rá, mint eddig volt.

– Amiről nem beszél senki, hogy azért ez valahol mégiscsak egy biznisz is. Annak idején a második világháború idején az Egyesült Államok nagyon jól megszedte magát azzal, hogy felpörgette a hadiiparát. Most van egy ilyen helyzet ezek szerint? Ha az európaiak felpörgetik a hadiiparukat, ez egy win-win helyzetet eredményez, mert Európában munkahelyeket teremt, a gazdaságot erősíti, miközben Ukrajnát is tudják ezzel támogatni.

– Pontosan, sokan ezért nem értették amúgy, hogy Trump miért akart az egészből kiszállni, mert gyakorlatilag zsebpénzből elérhet egy nagyon fontos geopolitikai célt: lenyomják az oroszokat, valamint a hozzá közel álló hadiipari lobbi meg hülyére keresi magát.

– Az ukrajnai támogatások újraindítása ellenére nem lett érzékelhetően megbízhatóbb a jelenlegi amerikai politika. Ugyanakkor Európa bármennyire is igyekszik, egyik pillanatról a másikra nem tudja elérni azt a potenciált, amivel képes lenne megvédeni magát, ehhez idő kell. Tehát egy ideig mindenképpen szükség lesz akár az amerikai jelenlétre, akár az amerikai fegyverekre, vagy keletkezhet egy biztonságpolitikai lyuk, ami egy olyan időszak, amikor a kontinens sebezhetőbbé válik, mint eddig volt?

– Igen, Európa most nem tudja elérni az amerikai haderő kiváltását. Szárazföldi haderőt még igen, a lengyel hadsereg eléggé rendben van, a francia is elég jó, a németek bíznak abban, hogy gyorsan tudnak jók lenni, ezt még majd meglátjuk. De ami igazából hiányozni fog, az a nukleáris ütőerő. A francia nukleáris ütőerő az egyedüli, ami önálló. A brit nukleáris ütőerőhöz kell amerikai technológiai know-how, a francia az egyedüli, és az is csak maximum 100 töltet, ebből egyszerre bevethető, az csak a tengeralattjárókon lévő harmincvalahány. Nyilván ez nem nyilvános szám, de valahol ekörül van.

Az oroszoknak egyszerre bevethető legalább ezer. Tehát azért van különbség. Bár az is igaz, hogy ha a franciáknak a 32-36 közül csak annak a fele célba talál, már az is sok. Az atomfegyvernél az a lényeg, hogy legyen.

Tehát a nukleáris védőernyőt elvileg a francia tudja biztosítani a brittel együtt. Itt ami a hadiipari képességek kapcsán fő gond, ha ne adj isten, az oroszok úgy látják, hogy egy ugyanilyen felőrlő jellegű háborúba belemennek Európába, akkor a kérdés az lenne, hogy ha az európai hadseregek nem tudnak győzni fél év alatt, amíg a rendelkezésre álló eszközök elegek, a raktárkészlet bírja, akkor utána milyen gyorsan tudjuk pótolni azt. Itt azért az európai hadiipar felpörgetésével kapcsolatban vannak kérdések. Három év alatt nem sikerült felpörgetni, bár teszem hozzá, hogy nem is akarták, ahogy a Rheinmetallal kapcsolatban már említettem.

– Most számíthat-e Európa az amerikai nukleáris védőernyőre, és egyáltalán, az amerikai jelenlétre?

– A katonai szervezetnél mindig a legutolsó parancs van érvényben, és az még nem változott. Tehát

az amerikaiak papír szerint még teljes erővel itt vannak, és az, hogy Trump mit mondott, az egy dolog.

De rossz esetben lehetséges egy páréves időszak, amikor Európa védtelen lesz.

– Ez nem hangzik valami jól...

– Európa ott tart, hogy nem függhetünk egy idiótának az agymenéseitől. És a németek is bejelentették, hogy saját atomprogramon gondolkodnak. Azért elgondolkodtató, hogy

az Egyesült Államok elérte 40 nap alatt, hogy Németország atomfegyvert akar.

És a másik, hogy az amerikai atomütőerőnek persze a jelentős része az Egyesült Államokban van, valamint az Egyesült Államok nukleáris tengeralattjáróin, viszont Európában is van amerikai atombomba, harcászati atomtöltetek, levegőből ledobható szabadesésű bombák, és ha ezek Olaszországban meg Németországban állomásoznak, és ezeket kivonják, akkor az egy komoly képességcsökkenés lesz.

– Ilyen eszközök jelenleg nekünk nincsenek? A franciáknak nincsenek taktikai atomfegyvereik?

– A franciáknak vannak taktikai atomfegyvereik, az ASMP rakéták, csak kevés. Ami igazából nekünk, Európának nincs, az a hírszerzési képesség. Tehát amikor Ukrajnát az oroszok támadják a levegőből bombázókkal meg rakétákkal, az amerikaiak a műholdon valós időben látják az összes orosz laktanyát, összes repülőteret, összes bázist, és azonnal szólnak az ukránoknak, hogy hány repülőgép szállt fel, milyen fegyvert függesztettek rájuk, mindent látnak. Ilyen képessége nincs Európának például.

– És mindezt megépíteni, ez a bizonyos 800 milliárd euró elég lesz?

– Ez elég lehet, ha jól használják fel, igen. Meg nem biztos, hogy ennyi lesz a plafon.

– Megmenthető-e a NATO?

– Persze, a NATO még működik. Az összes operatív szerver, parancsnokságok funkcionálnak, az utolsó parancs van érvényben, az pedig még nem változott. Ha Trump el tudja hitetni a világgal, hogy márpedig a NATO neki fontos, akkor megmenthető a NATO. A NATO még működik, a sorsa igazából az egyik legerősebb tagján múlik.

– És mi lesz Magyarországgal?

– Magyarország olyan lesz, mint Fehéroroszország vagy Transznisztria.

Szépen lassan becsúszunk az orosz érdekszféra alá.

Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, ha Trumpnak bejön az az ötlete, hogy Németországból Magyarországra telepít 35 ezer amerikai katonát, akkor közvetlen amerikai szatellitállam leszünk. Ez egy kicsit jobb lehetőség, mint orosz szatellitállamnak lenni szerintem, de amíg a jelenlegi kormány politikája a jelenlegi formájában érvényben van, addig valószínűleg ennek az új európai védelmi közösségnek nem leszünk a tagjai, bármennyire is igazából mind a geopolitikai determinizmus, mind a sima józan paraszti ész azt diktálná, hogy a saját környékünkön formálódó szövetségnek legyünk a részesei. De erre most nem látok esélyt, amíg ez a kormány van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Amennyiben általánosan lakáseladási tilalmat vezetnek be, leesik az ingatlan értéke” - Balogh László a kormány legújabb ingatlanszabályozási terveiről
A vásárlás korlátozását nehezen lehetne összeegyeztetni az alkotmányos jogokkal és az európai jogrendszerrel - mondja az ingatlanszakértő. Valószínűbb, hogy plusz adót vetnek majd ki a nem helyi vásárlókra a budapesti agglomerációban, vagy épp a Balatonnál.


Alapvetően változhatnak meg az ingatlanvásárlás szabályai a fővárosi környéki agglomerációban, a Velencei-tónál és a Balatonnál. A kormány ugyanis azt tervezi, hogy önkormányzatoknak az eddigieknél több jogkört ad az új beköltözők számának csökkentéséhez, ha úgy érzik, ki kell tenni a „megtelt” táblát. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a Kossuth Rádióban arról beszélt, akár meg is tilthatnák, hogy azok, akik nem helyben laknak, ingatlant vásároljanak. Emellett lehetőséget adnának az elővásárlási jog kiterjesztésére, az ingatlanvásárlás és a lakcímbejelentés feltételhez kötésére, és arra is, hogy plusz adót vethessenek ki az önkormányzatok a máshonnan odaköltözőkre.

Az új jogszabályt a tervek szerint tavasszal tárgyalná a parlament és nyáron már hatályba is lépne.

A cél az agglomerációs települések és a Balaton környékének védelme, ahol az ingatlanárak elszállása miatt a helyi lakosság egyre nehezebben tud saját településén maradni. A nagy kérdés azonban az, hogy a gyakorlatban mit hoznának ezek az intézkedések, mennyire befolyásolnák az ingatlanpiacot, és valóban megállítható-e így a drágulás. Balogh Lászlót, az ingatlan.com vezető elemzőjét kérdeztük arról, hogy mi történhet, ha tényleg jönnek ezek a korlátozások.

– A kormány azt állítja, hogy az önkormányzatok szeretnék ezeket a változtatásokat. Mi lehet ennek az oka?

– Ahhoz, hogy ezt az egészet kontextusba helyezzük, nyilván érdemes azt látni, hogy vannak olyan települések, amelyek tipikusan abban a helyzetben vannak, hogy az ott ingatlant vásárlók jellemzően nem a településen belülről kerülnek ki. Ez azért érdekes, mert egyébként

Magyarországon az emberek több mint 90 százaléka nagyjából 15-20-30 kilométeres körben éli le az életét.

Tehát amikor költözünk, akkor a fővároson belül is sok esetben kerületen belül költözünk, településen kívül nagyon ritka esetben vannak költözések. Ha valaki még településen kívül is találja meg a következő otthonát, az sok esetben még a megyehatáron belül marad. Egy átlagos ember élete során négyszer, ötször, hatszor vesz ingatlant. Tehát egy-egy ingatlanban viszonylag sok időt töltünk. Ezt a természetes helyzetet színesíti vagy alakítja át egyrészt a nagyvárosból az agglomerációs övezetekbe való költözés, és egyébként ez nemcsak Budapestet érinti, hanem az összes nagyvárost, megyeszékhelyet, olyan lokációt, ahol megnő a lakhatás iránti igény, és ott felmennek az ingatlanárak, aminek következtében a helyiek már nem tudnak sok esetben ugyanazon az ösvényen haladni, mint eddig, azaz hogy ugyanott vesznek ingatlant. Például ketten összeköltöznek, nagyobb lakásra van szükségük, gyerekük születik, nagyobb lakásra van szükség, és ezt a rohamosan emelkedő ingatlanárak mellett nagyon nehéz lekövetni helyben.

Ilyenkor a lokációval lehet kompromisszumot kötni: ha kijjebb költöznek, vagy az agglomerációba, akkor az élethelyzetüknek megfelelő ingatlant már meg tudják venni.

Más helyzet van a Balatonnál. Egyfelől a Balatonra nagyon sokan mint üdülőövezetre tekintenek, és az ott ingatlanvásárlók nem a helyi fizetésekből rakosgatják össze a pénzt, amiből ingatlant vesznek, hanem például Budapestről jönnek. Ha sok a budapesti vásárló, akkor a balatoni ingatlanárak is a budapestieket közelítik, aminek viszont természetes velejárója az, hogy aki meg a Balaton környékén születik és ott szeretne maradni, ezt már nagyon nehezen tudja megtenni, mert amikor egy eladó eladja az ingatlanát, akkor

egy nagyobb vagyoni háttérrel érkező vevő többet fog érte kínálni, ráadásul a Balaton egy olyan lokáció, ahova az ország bármely pontjáról, sok esetben azon kívülről is érkezhet vevő.

Felmerül a kérdés, hogy mik lehetnek azok az eszközök, amelyekkel ezt a folyamatot szabályozni vagy lassítani lehet.

– Navracsics Tibor több lehetőséget is felvázolt. Például azt, hogy a helyieknek elővásárlási jogot adhatna az önkormányzat az eladó ingatlanokra.

– Itt azonban az a probléma, hogy

ez nem oldja meg az ingatlanárak növekedését.

Ez ugyanis úgy működik, hogy amennyiben mondjuk egy helyi lakosnak elővásárlási joga van egy ingatlanra, amelyet egy máshonnan érkező szeretne megvenni, akkor a helybéli akkor léphet be vevőként az ingatlanvásárlásba, ha kifizeti az eredeti vevő által kínált összeget. Belátható, hogy ez nem megoldás ebben a formában.

– Mi jöhet még szóba?

– Azoknál a településeknél lehet komolyabb a probléma, ahol már úgymond betelt a pohár, ahol már ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Itt sok értelme nincsen az adásvételeket korlátozni, hiszen ahova az új vevő beköltözne, onnan ki is költöznek, az egyenleg várhatóan nem változik számottevően.

Itt a további építkezések okozzák a gondot.

Ebben az esetben a leglátványosabb és legradikálisabb eszköz, amikor a település változtatási tilalmat rendel el. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy onnantól kezdve építeni sem lehet. Tehát egy épületet sem tudnak felhúzni. Ebben az esetben viszont számolni lehet azzal is, hogy egy ilyen övezetben látványosan csökkenhetnek az árak, mert egy újonnan érkező vevő sem alakíthat át semmit az épületen. Ez az atombomba, amit le tudnak dobni a települések.

– Mit jelenthet az, hogy feltételhez kötnék a lakcímbejelentést?

– Főleg a használt ingatlanok tekintetében a lakóhelyváltoztatás vagy a lakcímkártya kiadásának szabályozását. Ha valaki bejelentkezik egy lakcímre, akkor a gyerekei ott már jogosultak igénybe venni az oktatási intézményeket, óvodát, bölcsődét, egészségügyi intézményeket stb. Annak hiányában ez meglehetősen nehéz. De akkor felmerülhet az a kérdés, hogy

ha már tulajdonában van egy ingatlan valakinek, akkor nem költözhet-e be életvitelszerűen a saját ingatlanába?

Ezt ennek az újonnan bevezetendő szabályrendszernek kezelnie kell. De konkrétumokat csak majd a konkrét intézkedések fényében lehet mondani.

– A legdurvább megoldásnak az hangzik, hogy csak a helyben lakók vásárolhatnának valahol ingatlant.

– Amennyiben általánosan lakáseladási tilalmat vezetnek be, leesik az ingatlan értéke, és

ezt nehezen tartom összeegyeztethetőnek az alkotmányos jogokkal meg az európai jogrendszerrel, szerintem ennyire drasztikus lépés nem várható.

A településeknek is majd valószínűleg mérlegelniük kell, hogy mennyit nyernek és mennyit veszítenek. Tehát ahol már tényleg túl van minden határon a helyzet, és nyáron már nem folyik víz a csapból, mert olyan a vízhiány, ott könnyen lehet, hogy hamarabb meghozzák ezeket a döntéseket. De ahol nem annyira vészes még a helyzet, és mégis bevezetnek ilyen korlátozásokat, majd emiatt adott esetben a helyiek ingatlanjainak az értéke leesik, az a helyi önkormányzat megítélésére is negatívan hathat. Tehát ott nyilván inkább tartózkodni fognak az önkormányzatok az ilyen drasztikus lépésektől.

– Vannak máshol is ilyen adminisztratív intézkedések Európában?

– Franciaországban például 7-8%-os adót vetnek ki azokra, akik nem rezidensként vásárolnak ingatlant. Spanyolországban is a nem helyi lakosoknál magasabb adómértéket állapítanak meg.

Tehát adózással lehetséges szabályozni az ingatlanvásárlást, akár helyi adókkal. Véleményem szerint lehet, hogy nálunk is ez lesz.

Elképzelhető, hogy lesz majd egy olyan sáv vagy egy olyan adónem, illetve illeték, amelyet mondjuk a helyi önkormányzat szabhat ki. Azt mondja, hogy ennyi az adó, de ha te helyiként vásárolsz, akkor mentesülsz a megfizetése alól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ez nettó aljasság, egészen hajmeresztő nemzetárulás” – Ungváry Krisztián élesen bírálta Orbán Viktor Ukrajnáról szóló 12. pontját
A történész szerint a miniszterelnök egyértelművé tette, hogy nem a forradalmárok, hanem az elnyomók oldalán áll. Úgy véli, az Ukrajna EU-csatlakozását elutasító pont ízléstelen, különösen március 15-én.


Orbán Viktor március 15-én közzétett egy átiratot a 12 pontról, amelynek utolsó pontja így szólt: „Unió, de Ukrajna nélkül.” Erre reagált Ungváry Krisztián történész egy Facebook-bejegyzésben, amelyben kemény kritikát fogalmazott meg.

„Orbán Viktor »12 pontjából« az utolsó nemes egyszerűséggel megtagadja Ukrajnától az EU-tagság elméleti lehetőségét is”

– írta Ungváry. Hozzátette, hogy míg az 1848-as forradalom jelszavai a szabadság, egyenlőség és testvériség voltak, szerinte Orbán Viktor politikája inkább Oroszország, Egyenlőtlenség és Testvérietlenség.

Ungváry úgy véli, a miniszterelnök ezzel világossá tette álláspontját. „Metterniché, Paszkievicsé, Schwarzenbergé és Haynaué” – fogalmazott, utalva a forradalom elnyomóira. A történész szerint egy ország EU-csatlakozásának elutasítása csak akkor lehet jogos, ha az nem teljesíti a feltételeket.

„Milyen alapon tagadja meg az ország »miniszterelnöke« mástól azt, amit magának és országának elvár? Magyarország az EU nettó kedvezményezettje volt eddig, Orbán Viktor logikájával a nyugatiaknak Magyarországtól is meg kellett volna tagadni a tagság jogát, mert »pénzbe kerül«?”

Szerinte ez a kijelentés nemcsak politikai hergelés, hanem különösen visszás a nemzeti ünnepen. Azt is megjegyezte, hogy „egészen hajmeresztő nemzetárulás” egy szomszédos országról – ahol magyarok is élnek – azt kijelenteni, hogy ne kapjon segélyeket, és ne lehessen EU-tagjelölt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ez már fasisztoid retorika, innen már csak egy lépés, hogy eltapossák őket” – Déri Tibor újpesti polgármester a poloskázásról
A miniszterelnök ünnepi beszédére reagált az ellenzéki polgármester. Szerinte Orbán Viktor nem szolgálja az országot, hanem fenyegeti azt.


Orbán Viktor ma átlépett egy olyan vörös vonalat, amit egy demokratikus ország miniszterelnöke soha nem léphet át anélkül, hogy ne lássuk alatta a teljhatalomra törő vezért - írta Déri Tibor újpesti polgármester a miniszterelnök idei március 15-i beszéde után.

Orbán egész pontosan arról beszélt, hogy 1848. március 15-e mámoros napját a higgadt és bölcs áprilisi törvények követték, amik védelem alá helyezték a március 15-én kivívott szabadságot, ez pedig most is így lesz.

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat.”

- fogalmazott a miniszterelnök, aki hozzátette: ”felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl, túl sok helyről kaptak pénzt”.

Erre reagált Déri, aki a Facebook-oldalán azt írta:

„»Poloskák«. Így nevezte ma a bírókat, újságírókat, civileket. Magyar embereket. Azokat, akik nem hajlonganak, nem nyalnak, nem asszisztálnak a hatalom gőgjéhez. Azokat, akik emlékeztetnek rá, hogy ez az ország nem az övé, hanem a miénk.”

Déri szerint ez már nem szimpla uszítás, nem „politikai túlzás”, hanem a gondolkodó ember dehumanizálása, a hatalom nyílt fenyegetése.

„És igen: ez már fasisztoid retorika. Pontosan tudjuk, hova vezet, amikor a hatalom állampolgárokat bogárnak, patkánynak, poloskaszerű lénynek nevez. Innen már csak egy lépés, hogy eltapossák őket

– és mindig akad, aki örömmel megteszi. Ez a nyelvezet nem magyar. Nem keresztény. Nem nemzeti. Ez a nyelvezet a történelem szemétdombjáról kúszott vissza közénk, és most egy miniszterelnöki pulpituson puffogtattják” - fogalmazott a polgármester.

Déri azt is hozzátette, hogy 1848 hősei a sajtószabadságért haltak meg, ma meg „nagytakarításról” beszél egy ember, akinek esküje szerint védenie kellene a jogállamot. Szerinte Orbán Viktor nem szolgálja az országot, hanem fenyegeti azt.

„És bármennyire próbálja is újraírni a történelmet: mi nem felejtünk. Nem hajolunk. Nem félünk. Mert ha ma poloskának nevezhetik azokat, akik szólnak, holnap senki sem marad, aki kimondja: a király meztelen” - zárta a bejegyzését az újpesti polgármester.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk