Szociális farmon adnak munkát az autista fiataloknak

iskolcon sikeresen működik egy szociális farm, ahol fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereket vonnak be a gazdálkodásba, a megtermelt árut pedig értékesíteni is tudják. Az egyedi kezdeményezés nemcsak terápiás célokat szolgál, hanem megoldást jelent a fogyatékos fiatalok lakhatási problémájára is, sőt mivel saját fizetésük van, pénzt is spórolnak az államnak. A folyamatos növekedési igény miatt a farmon felhúztak egy új lakószintet, ahová további 12 fiatal költözhet be. Ahhoz viszont, hogy a szociális farmok széles körben elterjedhessenek, és ne ússzanak el a milliárdos uniós támogatások, jogszabályi változtatásokra lenne szükség.

Miskolc külterületén, a Bükk keleti lábánál található a Barát-hegy, ezen a festői domboldalon építette fel a Szimbiózis Alapítvány öt hektáron a Baráthegyi Majorságot és több szociális szolgáltatási és lakhatási épületet. A szociális farm az országban egyedülálló kezdeményezés, nemcsak a fogyatékossággal élő fiataloknak ad munkát, hanem a környéken lakó megváltozott munkaképességű dolgozóknak is. A fogyatékossággal élők a farmon végzett munkával hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak, saját fizetésük van, amiből a lakhatásuk egy részét tudják finanszírozni.

Tibor értelmi akadályozottsággal élő fiatal, 2016 óta van a farmon, azelőtt pedig a nevelőszüleinél lakott Tiszafüreden. Hallgatag fiú, de azt elmondja, hogy nagyon szeret kertészkedni, az a mindene. Elmeséli, hogy fél hétkor kelt, elkészítette a reggelijét, megmosakodott, elment dolgozni, háromnegyed 12-kor ebédelt, utána pedig folytatta a munkát. Nemrég segített felásni a fóliasátrat, ahová retket és borsót ültettek, azt is megtudjuk tőle, hogy tavaly milyen sok paprika termett. A munkájáért pedig fizetést is kap, saját maga megy el a reggeliért a helyi közértbe. Az egyik gondozója szerint – aki korábban munkanélküli volt, most pedig megváltozott munkaképességű dolgozó – Tibor az, aki még azután is szívesen tevékenykedik, miután letelt a hat órás munkaideje, könnyű vele együtt dolgozni, de kell valaki mellé, aki segít neki. A fiú a farmon lakik, kéthetente látogat haza, emellett a téli és a nyári szünetet is otthon tölti.

Nem csak lakhatást, hanem munkahelyet is biztosítanak

A farmon három lakóház található, szerdán a lenti bejárat mellett található Fűzfás Ház új szintjét adják át, ami így már 12 fogyatékos személyt tud befogadni. Az udvarán álló öreg fűzfáról elnevezett lakóépületben korábban hatan éltek, de a növekvő igényeknek megfelelve az alapítvány kibővítette a korábbi parasztház épületét, a korábbi szobák egy részét egybenyitva pedig egy nagyobb közösségi teret hozott létre.

[#2]

Látogatásunkkor egy tucat fiatal épp az utolsó simításokat végezte az udvaron, akik közül többen csak a nappali ellátás keretében tartózkodtak bent, mások pedig az otthon lakói. A három gondozónak elvileg csak felügyelnie kellene a munkát, “de mivel hatalmas a terület, ha nem segítünk be, akkor holnapra sem végeznének a munkával, meg személy szerint én nem is tudnék itt állni, és ölbe tett kézzel egész nap nézni és irányítani őket” – mondja az egyik fiatal gondozó, aki direkt azért végezte el a szociális gondozó és ápoló képzést, hogy itt dolgozhasson.

Az udvar rendezése közben jókat nevetgél a csapat, a gondozók arra törekednek, hogy a farmon való munkát a fiatalok ne kemény fizikai teherként, hanem családias légkörben végzett csapatmunkaként éljék meg. De persze megvannak a nehézségek is, ha az ember például autistákkal dolgozik. Mindenki máshogy áll a munkához, van, aki hamarabb elfárad, akkor szünetet tartanak, és poénokkal oldják a feszültséget. Az autizmussal élő Zoltánnak például a munkaidő annyi, amennyi, ha a hat óra letelik, ő egy percet sem marad ott többet, hanem elkezd pakolni és hazaindul. “Gondozóként tartjuk a három méter távolságot, de közben barátként is viszonyulunk hozzájuk, így bármi problémájuk van, akkor megosztják velünk, és könnyebben is dolgoznak.”

A sajtüzem több milliót hoz a konyhára

Az itt végzett munka egyik nagy előnye a változatosság, az öt hektáron akad tennivaló rendesen, még felsorolni sem könnyű. A fólia mellett az üvegházban is termesztenek növényeket, van egy gombaházuk, egy kaszáló, az udvart, a virágokat és a gyümölcsfákat is gondozni kell. Az állatokkal is mindig van munka, egy fenti csoport épp a trágyát gyűjti össze a lovardában. A kecskéket is fejni kell, a tejből pedig a manufaktúrában sajtot állítanak elő. A sajtot, a lekvárt, a gombát, a tojást mind értékesítik, egy konyhát is üzemeltetnek, naponta 250 adag ételt szállítanak ki a városba. De még a súlyosabb állapotú fogyatékos fiataloknak vagy mozgássérülteknek is van munka, ők ablakemelő gombokat szerelnek össze az autóipar számára. Mindez nem csak elfoglaltságot, hanem anyagi hasznot is hoz, amire szükség is van, mert az állami normatívából nem tudnák fenntartani magukat. A legtöbb pénz a sajtból származik, a társadalmi vállalkozás évente körülbelül 11 millió bevételt termel.

“Annak, hogy a Nóta tévét nézzük egész nap, nincs sok értelme”

A szociális farm Jakubinyi László kezdeményezésére jött létre Baráthegyen, az erdélyi származású férfi egy írországi tanulmányúton ismerkedett meg ezzel a módszerrel, és mint fiatal gyógypedagógus, azonnal bele is szerelmesedett. A szociális farm lényegében egy piaci vállalkozás, ahol több hátrányos helyzetű célcsoport (fogyatékosok, megváltozott munkaképességű emberek, szenvedélybetegek, idősek, börtönviseltek, hajléktalanok) tagjai számára biztosítanak mezőgazdasági munkát.

Amikor Miskolcra költözött, létrehozta a Szimbiózis Alapítványt, az első irodája akkoriban még a Trabantja hátsó ülésén volt. A Baráthegyi Majorság története 2000-ig nyúlik vissza, amikor még csak egy kis kertet béreltek a domboldalon, ahová nyári táborokat szerveztek fogyatékossággal élők számára. Az első ingatlant 2003-ban vették meg, a borospincét fogyatékos napközivé alakították, 2008-ban beköltöztek az első lakók, hamarosan pedig mezőgazdasággal kezdtek el fogalkozni, ma már három lakóotthon is található a telken. Miskolcon két másik telephelyük is épült, mert nem mindenkinek való a farm, aki nem szeret itt dolgozni, az járhat a belvárosba. Mindezt egyedül képtelenség lenne csinálni, a munkatársainak hatalmas szerepe van a farm működésében.

[#3]

Sok szociális intézményben csak felülvigyázás van, “annak, hogy a Nóta tévét nézzük egész nap, nincs sok értelme”. Ha a négy fal között az értelmi fogyatékkal élők és az autista emberek befelé fordulnak, akkor még több gyógyszer kell, ami egy lefelé vezető spirál.

A mezőgazdasági munkának terápiás jellege van, egyszerűen fogalmazva, van miért felkelniük. Náluk az értelmi fogyatékostól a tanulásban akadályozottig sok fiatal megfordul, akik nagyon jól taníthatóak a különböző részmunkafolyamatokra. Ezeknek a munkáknak pedig egy napon belül is van eredménye, ezért vannak tyúkjaik és kecskéik, mert reggel megetetik, és már aznap van tojás és tej, aminek pozitív terápiás hatása van. Közösen járnak a nagyobb bevásárlóközpontokba, de a sarki abc-be egyedül is átsétálhatnak, vannak, akik saját maguk kezelik a pénzüket.

Emellett a szociális farm megoldást jelent 18 éven felüli fogyatékkal élő emberek lakhatási problémájára is. A legtöbbjüknek az iskola után nincs megfelelő és elegendő hely a lakóotthonokban.

A megtermelt áruval pénzt is keresnek, a lakók jövedelmének nyolcvan százalékából fizetik a lakhatás egy részét, ami mellé az alapítvány körülbelül 850 ezer forint állami normatívát kap évente egy lakó után, ami az egyházi intézményeknél nagyságrendben 1 millió 700 ezer forint. A keresetük nélkül a szociális farm lehúzhatná a rolót.

Egy másik fontos haszna a farmnak az integráció, az odalátogató iskolás gyerekek együtt tevékenykednek a fogyatékossággal élő fiatalokkal, akik megtanítják nekik a különböző munkafolyamatokat. Vannak nyári táboraik és erdei iskolájuk, legutóbb mézeskalácsot sütöttek, amire az egyik autista fiatal tanította meg őket. Ezek a programok mind azt szolgálják, hogy ez a két csoport ne elszigetelten éljen a társadalomban, hanem megtanulják elfogadni egymást.

Mindenkinek saját szobája van

Jelenleg 38 fogyatékos 18 év feletti fiatal lakik a farmon, sokan közülük az autizmus különböző spektrumán helyezkednek el, és az ország különböző pontjairól érkeztek. Hosszú várólista van, mint minden támogatott lakóotthon esetében, de nagyon súlyos eseteket nem tudnak felvenni, volt olyan apuka, aki húsz millió forinttal támogatta volna az intézményt, csak hogy felvegyék a fiát.

Jakubinyi László, a bent lakóknak “Laci bácsi”, a majorságot üzemeltető Szimbiózis Alapítvány vezetője mutatja be a lakóotthonokat. Mindenkinek külön szobája és fürdőszobája van, az állami intézményekben az sem ritka, hogy nyolcan vannak egy szobában, és a folyosó végén van a fürdőszoba. A séta közben rámutat, hogy autista és autista között mekkora a különbség, még akkor is, ha az orvosi papír alapján ugyanazon a szinten vannak, a külön szobák pedig segítik a személyiségük kibontakozását, a fürdőkben különböző címkék segítik a borotválkozást és a tisztálkodást. Marci szobája tele van 4-es 6-os villamos makettel, őt azzal jutalmazzák, hogy ha megcsinál valamit, készíthet egy villamost, egyébként szinte állandóan fülhallgatót visel, hogy tompítsa a zavaró hangokat. Az itt dolgozók egy része is megváltozott munkaképességű, például a sajtüzem vezetője egy protézissel rendelkező szakember.

[#4]

A túlszabályozás miatt uniós támogatások úsznak el

Magyarországon csak néhány kezdeményezés található, ahhoz, hogy széles körben elterjedhessenek a szociális farmok, jogszabályi változtatásokra lenne szükség. A szociális farm egy külföldön jogilag elismert mezőgazdasági forma, itthon viszont semmilyen jogszabályban nincs megemlítve – mondja Jakubinyi László. Az Európai Uniónak van egy rendelete, ami felhívja a tagállamok figyelmét, hogy minden ország kezdje el a szociális farmokat támogatni. Angliában, Olaszországban, Norvégiában, Ausztriában is rendezték a törvényi hátterét, több ezer szociális farmjuk van, ahol nem csak fogyatékosokat, hanem szenvedélybetegeket, hajléktalanokat is foglalkoztatnak.

Itthon a probléma gyökere, hogy a törvény nem engedi, hogy értelmi fogyatékosok őstermelők vagy kistermelők legyenek. Tehát, ha valaki egy otthonban megtermeli a paradicsomát, az nem kerülhet be a konyhára, mert az élelmiszerbiztonsági szabály alapján származási papírral kell rendelkeznie. A jogi procedúra viszont sok szociális intézményt eltántorít, hogy egyáltalán belevágjanak.

Jakubinyi László ezt úgy oldotta meg, hogy létrehozott egy céget, a gyógypedagógus végzettség mellett pedig aranykalászos gazda is lett, mivel a cégvezetőnek mezőgazdasági végzettséggel kell rendelkezni. “Ez egy irreális történet, kell három millió forint törzstőke, külön könyvelő, ez sokaknak nem éri meg.” A tojások eladásánál pedig a jogszabály szerint az őstermelőnek ott kell lennie az értékesítéskor. Ezt úgy oldják meg, hogy a szomszédok év elején egy összegben odaadják neki az összeget, amiért cserébe az ő barátai, a fogyatékos emberek kéthetente bekopogtatnak hozzájuk, és viszik a friss tojásokat. A befolyó összeget pedig adományként juttatja el az otthonnak. “Ez egy hülye kényszer, ezektől szeretnénk megszabadulni”– fűzi hozzá.

Most agrárjogi egyetemekkel összefogva próbálnak meg egy egyszerűsítő jogi megoldást elfogadtatni a Földművelési Minisztériummal, hogy módosítsák úgy a kistermelői rendeletet, hogy azt olyan szociális farmgazdaság is végezhesse, ahol a bevont személyek több mint fele fogyatékossággal él vagy hátrányos helyzetű. Ezt az ötletet több minisztériumban támogatják, de mégsincs még rendbe téve a helyzetük. Pedig ha a törvény egyszerűbb lenne, több szociális farmot tudnának létrehozni, amelyek azokat a milliárdos uniós támogatásokat is igénybe tudnák venni, amik a jogszabály hiánya miatt jelenleg kihasználatlanok.