prcikk: Otthonuktól 1000 kilométerre dolgoznak azért, hogy ne merüljön feledésbe a magyar nyelv és a hagyományok | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Otthonuktól 1000 kilométerre dolgoznak azért, hogy ne merüljön feledésbe a magyar nyelv és a hagyományok

Dani és felesége, Manó a Szigetközből költöztek az egyik legkeletibb csángó településre, ahol gyerekeknek tartanak zenei és kézműves foglalkozásokat. Azt mondják, még 10 évvel ezelőtthöz képest is rengeteget javult az ott élők helyzete.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. július 03.



Szilágyi Dánielt és Anitát (becenevén Manót) már egészen fiatalon beszippantotta a táncházas közeg. Évtizedek óta jártak rendszeresen Erdélybe és Moldvába, 2019-ben pedig elfogadták a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) felkérését, és Magyarfaluba költöztek.

Dani a helyi tájházakat felügyeli és kobozra tanítja a gyerekeket a hivatalos tanóráik után, felesége pedig kézműves és készségfejlesztő foglalkozásokat tart nekik. Arról meséltek, mennyire volt éles váltás hátrahagyniuk magyarországi életüket, meg lehet-e még fordítani szerintük a csángók asszimilációját, és mekkora az ő személyes szerepük ebben.

Mi az első emléketek a csángókról?

Dani: Már gyerekkoromban beírattak az Óbudai Népzenei Iskolába koboz tanszakra. Ez a hangszer főleg a románok és a moldvai csángók körében terjedt el, így rajta keresztül a csángó népzenével, illetve magával a néppel is kapcsolatba kerültem. Kamaszkoromban, a rendszerváltás idején jutottam el először a Téka együttes Nagykállón megrendezett táborába. Ennek hatására Budapesten is elkezdtem táncházakba járni, 1989 őszén pedig megismertem a gyimesi és moldvai népzenét játszó Tatros együttest. Ők is tartottak saját táncházat a Marczibányi téren minden szerdán (ez egyébként a mai napig üzemel), elmentem oda is, és ezután 1996-ig csak akkor hagytam ki, ameddig katona voltam. Teljesen beszippantott a táncházas közeg, az összes táborukban is ott voltam.

1990 novemberében tartottak egy csángó bált Pusztinán, amire Magyarországról is szerveztek egy buszt. Jelentkeztünk is a 45 személyes buszra hatvan-valahányan, még a folyosón is végig ültünk. Megérkeztünk Pusztinára, én ekkor jártam először Moldvában.

Leszálltam a buszról, de alig telt el 5 perc, amikor a szervezők szóltak, hogy szálljak vissza és inkább húzzunk innen. Kiderült, hogy a falu körül traktorok köröztek, az utánfutókon botos fiatalokkal. Nyilván a pap és a többi elöljáró már jó előre felhergelte a román lakosságot, hogy jönnek a magyarok és elviszik a gyerekeiket, vagy tudom is én… Akkoriban még nagyon erős volt a magyarellenesség.

Végül visszamentünk Gyimesbe, ott tartottuk meg a bulit teljesen spontán módon, a pusztinaiak is jöttek utánunk. Később elkezdtem rendszeresen járni Erdélybe, Gyimesbe és Moldvába is. Mivel csóró voltam, de a szüleimet se szerettem volna megvágni, leggyakrabban stoppal vagy vonatokon bliccelve közlekedtem. Egyre több barátra tettem szert, Pusztina mellett Klézsén, Forrófalván, Külsőrekecsinben fordultam meg leggyakrabban.

Dani zenél a VI. Guzsalyas Találkozón Pusztinán, 2022 novemberében

Manó: Nekem az első emlékem, hogy 18 éves koromban egy könyvesboltban megláttam Csoma Gergely könyvét a moldvai magyarokról. Megtetszett a téma, hazavittem és elolvastam, utána viszont néhány évig nem volt folytatása a dolognak. Főiskolás koromban kezdtem el moldvai táncházba járni Sopronban, elvileg Dani is több alkalommal ott volt ezeken, de akkor még nem ismertük egymást. 22 évesen, 1992-ben jutottam el először Erdélybe egy baráti társasággal, 3 hetet szántunk arra, hogy csak úgy kóboroljunk. A Szent Anna-tónál megismerkedtünk marosvásárhelyi fiatalokkal, akik elhívtak bennünket az akkor első alkalommal megrendezett gyimesi tánctáborba. Ugyan moldvait ott nem táncoltak, de a csángó kultúrához ez is közelebb hozott.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Manó: Egy gyerektáborban voltunk 1997 nyarán Vaszaron, Pápa mellett. Danit zenélni hívták, engem pedig kézműves foglalkozásokat tartani. Látásból ekkor már ismertük egymást néhány éve, de itt keveredtünk jobban össze. Mivel pillanatok alatt összehoztuk az első gyerekünket, nem sokkal később oda is költöztem hozzá Debrecenbe, ahol akkoriban lakott.

Dani: Én akkor már rendszeresen tartottam táncházakat vidéki településeken, több különféle társasággal. Így kerültünk a Soproni Egyetem bulijaiba is, az egyik ottani srác hívott meg bennünket a vaszari gyerektáborba. Oda még évekig visszajártunk utána, ahogy több másik helyszínre is, így Manó is szép lassan belesodródott. Miután Budapestre költöztünk és már megvolt a lányunk, vasárnaponként Sándor Ildi gyerektáncházába is eljártunk a Marczibányi térre. Ez eléggé újszerű élmény volt: nem cigiző vagány csávóként mentem bulizni és zenélni, mint addig, hanem apaként a családommal.

Kinek az ötlete volt, hogy Moldvába költözzetek?

Dani: Sárospatakon szokott lenni nyaranta egy gyimesi és moldvai tematikájú tábor, ahová szintén rendszeresen eljártunk. Mindig meghívnak oda legalább egy mikrobusznyi csángót is, akik szőni, énekelni, táncolni tanítják a résztvevőket. Ők kezdték először rágni a fülünket, hogy költözzünk ki, mivel náluk is állandó a tanárhiány.

Sokáig nem mertük bevállalni, hiszen mégiscsak komoly bizonytalansági faktorral jár az ilyesmi. 2019 nyarán viszont ott volt a táborban Kovács Melánia, az MCSMSZ ügyvezetője, és ő is elkezdett győzködni bennünket. Napokig duruzsolt a fülünkbe, egymás után sorolva az érveket.

Manó: Engem könnyebben meggyőzött, akkoriban már nagyon nem éreztem jól magam az óvodában, ahol dolgoztam. Sajnos nagyon beszűkült légkör volt ott, ezért egyfajta mentőövként fogtam fel a lehetőséget.

Dani: Először csak 10 hónapot vállaltunk be, ezalatt még fel se mondtam a munkahelyemen (egy nyugat-magyarországi múzeumban dolgoztam néprajzos-muzeológusként), inkább fizetés nélküli szabadságot kértem. 2019 szeptemberében költöztünk ki, aztán én a rákövetkező nyáron hazajöttem dolgozni a múzeumba. Ráadásul közben elment az igazgató, így egyből az ő pozícióját kaptam meg. Ez komoly dilemmát okozott, mivel épp kezdtünk beilleszkedni Moldvában, közben viszont mindig nagy vágyam volt, hogy egy kisvárosi múzeumot vezessek.

Ez a lehetőség hullt az ölembe, csak annyit kellett volna tennem, hogy ősszel megpályázom hivatalosan az állást, és megbízottból kinevezett igazgató leszek. A fenntartó önkormányzat viszont tett róla, hogy minden napom rossz szájízzel végződjön. Éreztem, hogy ha ott maradok, semmit nem nyerek, csak gyomorfekélyt, szóval visszajöttem. Szerencsére megkaptam az itteni tájházak felügyeletét, így nem kellett lemondanom a vágyott szakmai kihívásokról.

Arról nem is beszélve, hogy itt már 2020 nyarán jobb volt a fizetésem, mint otthon megbízott igazgatóként, az összes pótlékkal együtt.

Ráadásul a megélhetési költségek is alacsonyabbak.

Mennyiben volt más ideköltözni ahhoz képest, amikor még csak látogatóba jártatok ki?

Manó: Nagyon más volt. Én 2005-ben jártam először Moldvában, ahhoz képest óriási változások zajlottak le. Már amikor jöttünk, akkor is csak pillogtattuk a szemünket, mekkora házak épültek, élen a Magyar Házakkal.

Dani: 2005-ben pont nagy árvíz volt a Tatros folyó mentén, és gyakorlatilag elmosta az utakat, alig lehetett kijutni Moldvába. Most viszont már mindenhol zsír új utak vannak, Magyarfaluban is néhány éve épült a bevezető szerpentin.

Manó: Persze voltak nehézségek is, bele kellett rázódnunk egy teljesen más munkarendbe. Nekem meg kellett szoknom, hogy nem reggeltől délutánig vagyok óvónéni, hanem csak délután, fáradt gyerekeket kapok, ráadásul nyelvi nehézségek is voltak. Sok ilyen apróság adódott, de mindenhez hozzá lehetett szokni. Én a mai napig úgy gondolom, jobban jártam azzal, hogy egyáltalán nem tudok románul, mert a gyerekek rá vannak kényszerítve, hogy magyarul beszéljenek velem. Sok kollégával, akiről tudják, hogy érti a románt, csak úgy hajlandóak beszélni.

Magyarországi magyarként hogy látjátok, mi a jelentősége az MCSMSZ hagyományőrző és nyelvoktató tevékenységének?

Dani: Az látszik, hogy sokan nincsenek rászorulva arra, hogy magyarul szólaljanak meg – kényelmesebb nekik románul beszélni, mivel otthon és az iskolában is ezt hallják. Nyilván akadnak kivételek, ahol szépen beszélnek magyarul a gyerekek is a családban, de a többségnél inkább az elrománosodás, a magyar nyelvtudás olvadása a jellemző.

Manó: Ez a folyamat akkor gyorsult fel igazán, amikor itt is kötelezővé tették az óvodát. Már háromévesen be kellett íratni a gyerekeket, de ötévesen mindenképp, a szülőknek ezért muszáj volt románul beszélniük a gyerekeikkel, hogy megértsék a nyelvet, és ne sírva jöjjenek haza.

Dani: Csomó olyan családot ismerünk, ahol a nyelvi váltás egészen hirtelen zajlott le.

Például a 4-5 gyerekből az idősebbek még magyarul kezdtek el tanulni és magyar az anyanyelvük, a kisebbeknek viszont már a román lett az anyanyelve. Ők legfeljebb akkor hallanak magyar szót, ha az idősebbek úgy beszélnek velük.

Manó: Járt hozzám egy testvérpár, akik közül az egyik fiú mindössze egyetlen évvel idősebb az öccsénél, mégis folyamatosan fordítania kellett neki, mert ő már semmit nem értett magyarul.

Meg lehet még fordítani szerintetek ezt a folyamatot?

Dani: Egy ideig még biztosan nem lesz érdemi változás, de jelen pillanatban az MCSMSZ jelenti az egyetlen támpontot, amelyen idővel majd megfordulhat a trend. Mentalitásbeli kérdések is vannak, meg kell várni azt a pillanatot, amikor felébred az emberekben a vágy, hogy ne hagyják veszni a kulturális örökségüket.

A gyerekek nagy része csak a populáris kultúra iránt érdeklődik, nemhogy a saját népzenéjüket nem ismerik, a legunalmasabb slágereken sem látnak túl. Bízzunk benne, hogy idővel tágul majd a látóterük és felébred bennük a vágy, hogy megismerjék a felmenőik kultúráját. Abban pedig komoly szerepe van a szövetségnek, hogy ha eljön ez a pillanat, legyen honnan meríteniük.

Manó: Azt is nagyon jól csinálja az MCSMSZ, hogy sok közös programot szerveznek az egyes falvak lakóinak. Ilyenek például a focikupák és a hagyományos farsangzáró bál, amelyek mind az identitás erősítését szolgálják. Régebben a többség tudatában sem volt, hogy a szomszéd faluban is élnek magyarok, most viszont már rendszeresen tartják a kapcsolatot egymással.

Dani: A böjti időszakban nagyon népszerű a Somoskán megrendezett Aranymiatyánk, ahol szent énekeket énekelnek húsvét előtt. Tavaly az egyik szervező, Benke Pável majdnem elsírta magát, amikor eljött három csángó származású pap, és mindhárman felszólaltak magyarul. Ez 15-20, de akár még 10 éve is elképzelhetetlen lett volna – ha egy pap akkor hasonlóra vetemedett, azonnal rásütötték, hogy az ördög nyelvét használja, és rendszerint még rendőrt is hívtak. Ehhez képest óriási változás, ami ma van.

Nyári tábor Magyarfaluban

Hosszú távra terveztek itt?

Dani: Öt évre kaptunk tartózkodási és munkavállalási engedélyt, ez a jövő tanév végén jár le. Most úgy vagyunk vele, hogy kimaxoljuk az öt évet, utána pedig majd meglátjuk, milyen lesz a helyzet itt és milyen otthon. De egyelőre jól érezzük magunkat, és az is fontos szempont, hogy legalább egy kicsit vissza tudunk adni azért a rengeteg dologért cserébe, amit kaptunk.

A csángókról szóló cikksorozatunk első részét, amiben a szövetség elnökével, Pogár Lászlóval beszélgettünk, ide kattintva lehet megnézni. A második rész, amiben a számukra engedélyezett havi egyetlen magyar nyelvű misét mutattuk be videóriportban, itt található. A harmadik részben pedig Botezatu Viktória hagyományőrzővel beszélgettünk, aki a falujában elsőként kérte gyerekei számára a magyar nyelvű oktatást.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését
Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.


A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az Információs Hivatal vezetője nagyon dühös” - Panyi Szabolcs azt állítja, vészjósló figyelmeztetést kapott egyik cikke után
Publikálta a szóban forgó anyagot, majd rögtön azt a tippet kapta, hogy a külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgozott és amelyben a kormány tagjai is érintettek voltak.


„Orbán kémjei vadásztak rám” – ezzel a címmel közölt interjút a brüsszeli Politico, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíróval, akit a magyar kormány kémkedéssel és az ukrán hírszerzéssel való összejátszással vádol.

Panyi azt állította, hogy a magyar külföldi hírszerző szolgálat, az Információs Hivatal figyelhette meg a magánbeszélgetéseit. Szerinte a kampány 2025 közepén kezdődött, és azután vált „agresszívabbá”, hogy a Direkt36, ahol dolgozik, cikket közölt egy magyar hírszerző brüsszeli toborzási kísérletéről. A Direkt36, a Der Spiegel és a De Tijd oknyomozása szerint a magyar Információs Hivatal Brüsszelben EU-s tisztviselőket próbált beszervezni. A kormányzati kommunikáció ezt akkor „külföldi titkosszolgálati lejáratásként” keretezte.

Panyi azt állítja, hogy

„A cikket követően már kaptam figyelmeztetéseket magyar biztonsági forrásoktól, hogy a Magyar Információs Hivatal vezetője nagyon dühös. Azt a tippet kaptam, hogy a magyar külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgoztam, és amelyben a magyar kormány tagjai is érintettek voltak.”

Ezután történt az, hogy szerinte elővették

„az összes anyagot, ami volt rólam, megvágták, kiforgatták, és egyfajta kompromatként közzétették”

– mondta Panyi, aki úgy véli, a megfigyelést helyiség lehallgatásával vagy a forrásai telefonjain keresztül végezhették.

Az újságíró arról is beszélt, hogy elárulva érzi magát az EU által.

„Kicsit úgy érzem, hogy elárultak… hagyták, hogy Orbán felépítse a maga kis Oroszországát.”

Panyi hozzátette, a nyomás akkor erősödött fel, amikor a kormány tudomást szerzett arról, hogy Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját, köztük egy állítólagos „külön telefon” használatát vizsgálja.

Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, miután a The Washington Post több európai biztonsági forrásra hivatkozva arról írt, hogy Szijjártó Péter rendszeresen tájékoztatta Lavrovot az EU Tanács zárt ajtós üléseiről. Szijjártó elismerte, hogy orosz partnerével uniós ülések előtt és után is egyeztet, de a legsúlyosabb állításokat tagadta. Az Európai Bizottság magyarázatot kért a magyar kormánytól a sajtóhírekre. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a magyar–orosz összeköttetés gyanúja „nem meglepő”, míg Magyar Péter a hazaárulás gyanújának kivizsgálását sürgette. Kovács Zoltán kormányszóvivő a Politico pénteki megkeresésére nem reagált Panyi vádjaival kapcsolatban.

„Nem akarunk visszatérni ahhoz a korszakhoz, amikor a titkosszolgálatokat az eltérő vélemények elnyomására használják” – fogalmazott Panyi. Szerinte a vele történtek célja a pszichológiai nyomásgyakorlás és a hitelességének lerombolása - írja a lap.

Az újság azt is megemlíti, hogy 2021-ben Panyi telefonján az izraeli Pegasus kémszoftverrel történt fertőzést mutattak ki, az újságíró azóta rendszeresen ellenőrzi eszközeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: