SZEMPONT
A Rovatból

Otthonuktól 1000 kilométerre dolgoznak azért, hogy ne merüljön feledésbe a magyar nyelv és a hagyományok

Dani és felesége, Manó a Szigetközből költöztek az egyik legkeletibb csángó településre, ahol gyerekeknek tartanak zenei és kézműves foglalkozásokat. Azt mondják, még 10 évvel ezelőtthöz képest is rengeteget javult az ott élők helyzete.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. július 03.



Szilágyi Dánielt és Anitát (becenevén Manót) már egészen fiatalon beszippantotta a táncházas közeg. Évtizedek óta jártak rendszeresen Erdélybe és Moldvába, 2019-ben pedig elfogadták a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) felkérését, és Magyarfaluba költöztek.

Dani a helyi tájházakat felügyeli és kobozra tanítja a gyerekeket a hivatalos tanóráik után, felesége pedig kézműves és készségfejlesztő foglalkozásokat tart nekik. Arról meséltek, mennyire volt éles váltás hátrahagyniuk magyarországi életüket, meg lehet-e még fordítani szerintük a csángók asszimilációját, és mekkora az ő személyes szerepük ebben.

Mi az első emléketek a csángókról?

Dani: Már gyerekkoromban beírattak az Óbudai Népzenei Iskolába koboz tanszakra. Ez a hangszer főleg a románok és a moldvai csángók körében terjedt el, így rajta keresztül a csángó népzenével, illetve magával a néppel is kapcsolatba kerültem. Kamaszkoromban, a rendszerváltás idején jutottam el először a Téka együttes Nagykállón megrendezett táborába. Ennek hatására Budapesten is elkezdtem táncházakba járni, 1989 őszén pedig megismertem a gyimesi és moldvai népzenét játszó Tatros együttest. Ők is tartottak saját táncházat a Marczibányi téren minden szerdán (ez egyébként a mai napig üzemel), elmentem oda is, és ezután 1996-ig csak akkor hagytam ki, ameddig katona voltam. Teljesen beszippantott a táncházas közeg, az összes táborukban is ott voltam.

1990 novemberében tartottak egy csángó bált Pusztinán, amire Magyarországról is szerveztek egy buszt. Jelentkeztünk is a 45 személyes buszra hatvan-valahányan, még a folyosón is végig ültünk. Megérkeztünk Pusztinára, én ekkor jártam először Moldvában.

Leszálltam a buszról, de alig telt el 5 perc, amikor a szervezők szóltak, hogy szálljak vissza és inkább húzzunk innen. Kiderült, hogy a falu körül traktorok köröztek, az utánfutókon botos fiatalokkal. Nyilván a pap és a többi elöljáró már jó előre felhergelte a román lakosságot, hogy jönnek a magyarok és elviszik a gyerekeiket, vagy tudom is én… Akkoriban még nagyon erős volt a magyarellenesség.

Végül visszamentünk Gyimesbe, ott tartottuk meg a bulit teljesen spontán módon, a pusztinaiak is jöttek utánunk. Később elkezdtem rendszeresen járni Erdélybe, Gyimesbe és Moldvába is. Mivel csóró voltam, de a szüleimet se szerettem volna megvágni, leggyakrabban stoppal vagy vonatokon bliccelve közlekedtem. Egyre több barátra tettem szert, Pusztina mellett Klézsén, Forrófalván, Külsőrekecsinben fordultam meg leggyakrabban.

Dani zenél a VI. Guzsalyas Találkozón Pusztinán, 2022 novemberében

Manó: Nekem az első emlékem, hogy 18 éves koromban egy könyvesboltban megláttam Csoma Gergely könyvét a moldvai magyarokról. Megtetszett a téma, hazavittem és elolvastam, utána viszont néhány évig nem volt folytatása a dolognak. Főiskolás koromban kezdtem el moldvai táncházba járni Sopronban, elvileg Dani is több alkalommal ott volt ezeken, de akkor még nem ismertük egymást. 22 évesen, 1992-ben jutottam el először Erdélybe egy baráti társasággal, 3 hetet szántunk arra, hogy csak úgy kóboroljunk. A Szent Anna-tónál megismerkedtünk marosvásárhelyi fiatalokkal, akik elhívtak bennünket az akkor első alkalommal megrendezett gyimesi tánctáborba. Ugyan moldvait ott nem táncoltak, de a csángó kultúrához ez is közelebb hozott.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Manó: Egy gyerektáborban voltunk 1997 nyarán Vaszaron, Pápa mellett. Danit zenélni hívták, engem pedig kézműves foglalkozásokat tartani. Látásból ekkor már ismertük egymást néhány éve, de itt keveredtünk jobban össze. Mivel pillanatok alatt összehoztuk az első gyerekünket, nem sokkal később oda is költöztem hozzá Debrecenbe, ahol akkoriban lakott.

Dani: Én akkor már rendszeresen tartottam táncházakat vidéki településeken, több különféle társasággal. Így kerültünk a Soproni Egyetem bulijaiba is, az egyik ottani srác hívott meg bennünket a vaszari gyerektáborba. Oda még évekig visszajártunk utána, ahogy több másik helyszínre is, így Manó is szép lassan belesodródott. Miután Budapestre költöztünk és már megvolt a lányunk, vasárnaponként Sándor Ildi gyerektáncházába is eljártunk a Marczibányi térre. Ez eléggé újszerű élmény volt: nem cigiző vagány csávóként mentem bulizni és zenélni, mint addig, hanem apaként a családommal.

Kinek az ötlete volt, hogy Moldvába költözzetek?

Dani: Sárospatakon szokott lenni nyaranta egy gyimesi és moldvai tematikájú tábor, ahová szintén rendszeresen eljártunk. Mindig meghívnak oda legalább egy mikrobusznyi csángót is, akik szőni, énekelni, táncolni tanítják a résztvevőket. Ők kezdték először rágni a fülünket, hogy költözzünk ki, mivel náluk is állandó a tanárhiány.

Sokáig nem mertük bevállalni, hiszen mégiscsak komoly bizonytalansági faktorral jár az ilyesmi. 2019 nyarán viszont ott volt a táborban Kovács Melánia, az MCSMSZ ügyvezetője, és ő is elkezdett győzködni bennünket. Napokig duruzsolt a fülünkbe, egymás után sorolva az érveket.

Manó: Engem könnyebben meggyőzött, akkoriban már nagyon nem éreztem jól magam az óvodában, ahol dolgoztam. Sajnos nagyon beszűkült légkör volt ott, ezért egyfajta mentőövként fogtam fel a lehetőséget.

Dani: Először csak 10 hónapot vállaltunk be, ezalatt még fel se mondtam a munkahelyemen (egy nyugat-magyarországi múzeumban dolgoztam néprajzos-muzeológusként), inkább fizetés nélküli szabadságot kértem. 2019 szeptemberében költöztünk ki, aztán én a rákövetkező nyáron hazajöttem dolgozni a múzeumba. Ráadásul közben elment az igazgató, így egyből az ő pozícióját kaptam meg. Ez komoly dilemmát okozott, mivel épp kezdtünk beilleszkedni Moldvában, közben viszont mindig nagy vágyam volt, hogy egy kisvárosi múzeumot vezessek.

Ez a lehetőség hullt az ölembe, csak annyit kellett volna tennem, hogy ősszel megpályázom hivatalosan az állást, és megbízottból kinevezett igazgató leszek. A fenntartó önkormányzat viszont tett róla, hogy minden napom rossz szájízzel végződjön. Éreztem, hogy ha ott maradok, semmit nem nyerek, csak gyomorfekélyt, szóval visszajöttem. Szerencsére megkaptam az itteni tájházak felügyeletét, így nem kellett lemondanom a vágyott szakmai kihívásokról.

Arról nem is beszélve, hogy itt már 2020 nyarán jobb volt a fizetésem, mint otthon megbízott igazgatóként, az összes pótlékkal együtt.

Ráadásul a megélhetési költségek is alacsonyabbak.

Mennyiben volt más ideköltözni ahhoz képest, amikor még csak látogatóba jártatok ki?

Manó: Nagyon más volt. Én 2005-ben jártam először Moldvában, ahhoz képest óriási változások zajlottak le. Már amikor jöttünk, akkor is csak pillogtattuk a szemünket, mekkora házak épültek, élen a Magyar Házakkal.

Dani: 2005-ben pont nagy árvíz volt a Tatros folyó mentén, és gyakorlatilag elmosta az utakat, alig lehetett kijutni Moldvába. Most viszont már mindenhol zsír új utak vannak, Magyarfaluban is néhány éve épült a bevezető szerpentin.

Manó: Persze voltak nehézségek is, bele kellett rázódnunk egy teljesen más munkarendbe. Nekem meg kellett szoknom, hogy nem reggeltől délutánig vagyok óvónéni, hanem csak délután, fáradt gyerekeket kapok, ráadásul nyelvi nehézségek is voltak. Sok ilyen apróság adódott, de mindenhez hozzá lehetett szokni. Én a mai napig úgy gondolom, jobban jártam azzal, hogy egyáltalán nem tudok románul, mert a gyerekek rá vannak kényszerítve, hogy magyarul beszéljenek velem. Sok kollégával, akiről tudják, hogy érti a románt, csak úgy hajlandóak beszélni.

Magyarországi magyarként hogy látjátok, mi a jelentősége az MCSMSZ hagyományőrző és nyelvoktató tevékenységének?

Dani: Az látszik, hogy sokan nincsenek rászorulva arra, hogy magyarul szólaljanak meg – kényelmesebb nekik románul beszélni, mivel otthon és az iskolában is ezt hallják. Nyilván akadnak kivételek, ahol szépen beszélnek magyarul a gyerekek is a családban, de a többségnél inkább az elrománosodás, a magyar nyelvtudás olvadása a jellemző.

Manó: Ez a folyamat akkor gyorsult fel igazán, amikor itt is kötelezővé tették az óvodát. Már háromévesen be kellett íratni a gyerekeket, de ötévesen mindenképp, a szülőknek ezért muszáj volt románul beszélniük a gyerekeikkel, hogy megértsék a nyelvet, és ne sírva jöjjenek haza.

Dani: Csomó olyan családot ismerünk, ahol a nyelvi váltás egészen hirtelen zajlott le.

Például a 4-5 gyerekből az idősebbek még magyarul kezdtek el tanulni és magyar az anyanyelvük, a kisebbeknek viszont már a román lett az anyanyelve. Ők legfeljebb akkor hallanak magyar szót, ha az idősebbek úgy beszélnek velük.

Manó: Járt hozzám egy testvérpár, akik közül az egyik fiú mindössze egyetlen évvel idősebb az öccsénél, mégis folyamatosan fordítania kellett neki, mert ő már semmit nem értett magyarul.

Meg lehet még fordítani szerintetek ezt a folyamatot?

Dani: Egy ideig még biztosan nem lesz érdemi változás, de jelen pillanatban az MCSMSZ jelenti az egyetlen támpontot, amelyen idővel majd megfordulhat a trend. Mentalitásbeli kérdések is vannak, meg kell várni azt a pillanatot, amikor felébred az emberekben a vágy, hogy ne hagyják veszni a kulturális örökségüket.

A gyerekek nagy része csak a populáris kultúra iránt érdeklődik, nemhogy a saját népzenéjüket nem ismerik, a legunalmasabb slágereken sem látnak túl. Bízzunk benne, hogy idővel tágul majd a látóterük és felébred bennük a vágy, hogy megismerjék a felmenőik kultúráját. Abban pedig komoly szerepe van a szövetségnek, hogy ha eljön ez a pillanat, legyen honnan meríteniük.

Manó: Azt is nagyon jól csinálja az MCSMSZ, hogy sok közös programot szerveznek az egyes falvak lakóinak. Ilyenek például a focikupák és a hagyományos farsangzáró bál, amelyek mind az identitás erősítését szolgálják. Régebben a többség tudatában sem volt, hogy a szomszéd faluban is élnek magyarok, most viszont már rendszeresen tartják a kapcsolatot egymással.

Dani: A böjti időszakban nagyon népszerű a Somoskán megrendezett Aranymiatyánk, ahol szent énekeket énekelnek húsvét előtt. Tavaly az egyik szervező, Benke Pável majdnem elsírta magát, amikor eljött három csángó származású pap, és mindhárman felszólaltak magyarul. Ez 15-20, de akár még 10 éve is elképzelhetetlen lett volna – ha egy pap akkor hasonlóra vetemedett, azonnal rásütötték, hogy az ördög nyelvét használja, és rendszerint még rendőrt is hívtak. Ehhez képest óriási változás, ami ma van.

Nyári tábor Magyarfaluban

Hosszú távra terveztek itt?

Dani: Öt évre kaptunk tartózkodási és munkavállalási engedélyt, ez a jövő tanév végén jár le. Most úgy vagyunk vele, hogy kimaxoljuk az öt évet, utána pedig majd meglátjuk, milyen lesz a helyzet itt és milyen otthon. De egyelőre jól érezzük magunkat, és az is fontos szempont, hogy legalább egy kicsit vissza tudunk adni azért a rengeteg dologért cserébe, amit kaptunk.

A csángókról szóló cikksorozatunk első részét, amiben a szövetség elnökével, Pogár Lászlóval beszélgettünk, ide kattintva lehet megnézni. A második rész, amiben a számukra engedélyezett havi egyetlen magyar nyelvű misét mutattuk be videóriportban, itt található. A harmadik részben pedig Botezatu Viktória hagyományőrzővel beszélgettünk, aki a falujában elsőként kérte gyerekei számára a magyar nyelvű oktatást.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lakner-Ruff: Orbán a fél országról kijelenti, hogy az élet helyett a halált akarja
A két szakember közös nyilatkozatban bírálta, hogy a kormányzati kommunikáció „Háborúpárti Menetként” emlegeti az ellenzéki demonstrációt. Úgy látják, a cél a társadalmi árkok mélyítése és a politikai feszültség fokozása.


Lakner Zoltán politológus és Ruff Bálint poltikai tanácsadó közös nyilatkozattal estek neki a kormányzati retorikának. A politikai szakemberek szerint a miniszterelnök és köre „Háborúpárti Menetnek” bélyegzi az október 23-i ellenzéki megmozdulást – áll a Lakner és Ruff közös posztjában.

„Orbán a fél országról kijelenti, hogy az élet helyett a halált akarja” – írják. Szerintük a cél a feszültség fokozása. „Nem elég már a régi »nóta«: egyre feljebb és feljebb kell tekerni a gyűlölet lángját, még nagyobbat kell ásni az amúgy sem kicsi árkon, hogy senki se gondolja, hogy átléphet rajta, és senki se gondolhassa a másik oldalon lévőről, hogy a hazájáért aggódó, tenni akaró magyar ember.”

Szerintük a „Háborúpárti Menet” elnevezés a Rákosi-korszak propagandáját idézi. Október 23. az 1956-os forradalom 69. évfordulója, a szerzők élesen kifogásolják a megbélyegző címkézést ezen a napon is.

„Orbán, aki saját maga vezeti a Fidesz–kormány–CÖF–DPK–HK nevű konstrukciót, ami valójában egy kampány, most a fél országot azzal vádolja, hogy háborúpárti”

- olvasható a bejegyzésben.

Úgy látják, a miniszterelnök nem az egész országot akarja képviselni.

„Nem arra törekszik, hogy miniszterelnökként képviselje az egész országot, és nem is arra, hogy pártelnökként visszanyerje azok bizalmát, akik csalódtak benne, ehelyett életellenesnek nevez mindenkit, aki október 23-án és azon kívül nem vele tart, hanem azokkal demonstrál vagy egyszerűen csak azokkal rokonszenvezik, akik kritizálják Orbán politikáját” - teszik hozzá.

A két szerző példaként említi a kormányoldalhoz köthető megyei lapokban megjelent AI‑generált képet is, amelyen Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke pórázon vezeti Magyar Pétert. A végén kérdésekkel zárnak. „tényleg október 23-án, tényleg „Háborúpárti Menet”, tényleg a fél országot kiírni a nemzetből? Tényleg ez a közös jövőnk?”

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Gerendai az újabb Sziget-szavazásról: Nem fogok azon gondolkodni, hogy milliárdos kockázatokat a nyakamba vegyek úgy, hogy nem látom reálisnak, hogy meg tudom oldani
Másodszor se történt előrelépés a fővárosban: egyelőre nem biztosított a Sziget jövője. Gerendai Károly nyilatkozott a lapunknak arról, hogy látja a mostani helyzetet, van-e még remény a Sziget Fesztivál megmentésére.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



A mai napon a Fővárosi Tulajdonosi Bizottság másodszor sem szavazta meg a Sziget Zrt.-vel fennálló területhasználati megállapodás felmondását. Ezt a külföldi tulajdonos kezdeményezte, mert jövőre ők már biztosan nem rendezik meg a Szigetet. Karácsony Gergely szerint a megállapodás felmondása lenne az első lépés a Sziget megmentéséhez, vagyis ahhoz, hogy egy új szervezővel új szerződést köthessen a főváros. A Tisza frakciója és a Fidesz viszont úgy látja, így önként mondanának le a jövőre szerződés szerint még járó 200 millió forintról, anélkül, hogy garanciát kapnának arra, ténylegesen megrendezik a fesztivált.

A Sziget sorsa azután lett kérdéses, hogy a Superstruct több évnyi veszteséges működés után úgy döntött, kiszáll. A tulajdonrész egy Gerendai Károly vezette konzorciumhoz kerülhetne, amennyiben a Sziget eredeti tulajdonosa ki tud dolgozni egy fenntartható koncpeciót.

Az idő mindenesetre sürget, a nagy fesztiválok már javában szervezik a jövő évi programot.

Gerendai Károlyt váratlanul érte a mai szavazás eredménye.

„Szívesen megpróbálom megmenteni a Szigetet, de innentől fogva, ha azt látom, hogy a fővárosban nem adnak ennek zöld utat, akkor nagyon nem lesz miről beszélgetnünk” - mondta a Szeretlek Magyarországnak.

Szerinte egyetlen lehetőségük maradt. „Nem értem, mi történik, ez az igazság. Most egyetlen reményem van: hátha a Közgyűlés elé ezt még újra be lehet terjeszteni, mert ha jól tudom, ebben a hónapban még lesz egy lehetőség erre. Most azon gondolkodunk, van‑e értelme ott ennek újra nekifutni. De azt már többször elmondtam: nem az a helyzet, hogy nekünk van időnk gondolkodni azon, kell‑e vagy nem kell a Sziget.”

Gerendai Károly azért sem érti a bizottsági szavazás mai eredményét, mert korábban mindenki azt mondta, fontos a Sziget megmentése.

„Állítólag mindenki azt mondta, hogy persze, szükség van a Szigetre, de attól még nem fogadták el, hogy ebben tovább tudjunk lépni. Innentől nem értem magát a helyzetet: ha szükség van a Szigetre, miért nem fogadjuk el, hogy csak úgy lesz Sziget, ha meg tudok állapodni a külföldi tulajdonossal? Addig nem tudok megállapodni vele, amíg ehhez nincs meg a fővárosi felhatalmazás. Most patthelyzet van.”

Ha nem lesz előrelépés, akkor szerinte nem lesz miről beszélni.

„Októberben még remélem, hogy lesz valami megoldás, ha nem lesz, onnantól már nem fogok azon gondolkodni, hogy milliárdos kockázatokat a nyakamba vegyek úgy, hogy nem látom reálisnak, hogy meg tudom oldani” - fogalmazott.

A Fidesz és a Tisza garanciákat szeretne látni. Szentkirályi Alexandra, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője úgy fogalmazott: „a Sziget Budapest és az egész hazai turizmus egyik kiemelt eseménye. Támogatjuk, hogy megmaradjon, de nem azon az áron, hogy a csődben lévő főváros lemondjon 200 millió forintról, anélkül, hogy biztosan tudnánk, 2026-ban is lesz-e Sziget Fesztivál. Ha lesz garancia, lesz Sziget – ez a mi álláspontunk.”

A Tisza Párt is a biztosítékokat hiányolja. Közlésük szerint csak olyan javaslat jöhet szóba, amely „100 %-os garanciát nyújt a fesztivál jövőbeni megszervezésére”. Emellett a párt egy erős városi beleszólást ígérő konstrukciót dobott be.

„A TISZA-val segítő kezet akarunk nyújtani a Sziget Fesztiválnak. Ezért a városvezetéssel szemben nekünk javaslatunk is van. Például, hogy legyen aranyrészvénye a Fővárosi Önkormányzatnak a Sziget Fesztiválban, hogy Budapestnek innentől mindig legyen beleszólása a fesztivál sorsába – beleértve a kulturális programokat, a környezeti terhelést és akár a kedvezményes jegyárakat is a magyar fiatalok számára. Ez valódi garanciát jelentene a budapestieknek, és valódi beleszólást Budapestnek.”

Karácsony Gergely szerint azonban nincs idő. „Így se Sziget nem lesz, se kedvezményes Sziget-bérlet a budapesti fiataloknak, se fővárosi bevétel a közterület-használat után, se iparűzésiadó-bevétel a Szigetből" - írta a főpolgármester.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila az olajfinomító-tűzről: Az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza
Arra a kérdésre, hogy terrorcselekmény, szabotázs történhetett-e Százhalombattán, a szakértő azt válaszolta, első körben ezt a lehetőséget kizárja. Holoda Attila szerint az üzemanyag-ellátással nem lesz gond, és az árak is csak akkor emelkedhetnek, ha tartós lesz a kiesés.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



Még a kárfelmérést sem tudták megkezdeni a MOL százhalombattai finomítójában, ugyanis ehhez meg kell várni, hogy kihűljön az üzem. A hétfő éjjel keletkezett tüzet kedd délutánra sikerült eloltani, majdnem 100 tűzoltó dolgozott a lángok megfékezésén. A baleset miatt a teljes finomítót leállították.

Orbán Viktor azt írta: egyeztetett a Mol vezetőivel és a belügyminiszterrel, „Magyarország üzemanyag-ellátása biztonságban van”, a tűzeset körülményeit szigorúan kivizsgálják. A tűzről és a lehetséges következményekről Holoda Attila energetikai szakértővel beszélgettünk.

– Magyarországon ez a MOL az egyetlen olajfinomítója. A MOL már bejelentette, hogy hozzányúl a stratégiai készletekhez. Ennyire súlyos a helyzet?

– Nem azt jelentették be, hogy hozzányúlnak, hanem csak azt, hogy megfontolják a stratégiai készletekhez való hozzányúlást. Ez egy fontos üzeme a MOL-nak, része a finomítónak, de nem az egész finomítót érinti. Nem arról van szó, hogy leállt a finomító, csupán csökken a kibocsátási kapacitás. Ezért jelentette be a MOL, hogy jelenleg a belföldi üzemanyag-forgalomra fókuszál. Feltehetően vannak exportkötelezettségei is, de ezeket most háttérbe sorolják, hogy elsősorban a hazai igényeket tudják ellátni. Ezért mondták, hogy megvizsgálják, szükséges-e a stratégiai készletekhez hozzányúlni.

Magyarországon a stratégiai készletek jelenleg 96 napra elegendők: ez feldolgozott üzemanyagot és nyersolajat is jelent arra az esetre, ha például a Barátság vezetékben lenne probléma.

Nagy valószínűséggel a belföldi üzemanyag-ellátásban ez nem okoz gondot. Persze a MOL logisztikáját át kell szervezni. Miután eloltják a tüzet, akkor lehet megállapítani a károk mértékét, és azt, hogy mennyi idő alatt küszöbölhetők ki. Nem mindegy, hogy az érintett berendezéseket teljes egészében cserélni kell-e. Ezért sem tudták még megmondani, hogy egy hét alatt helyrehozható-e, vagy hosszabb idő kell. Egy desztilláló torony sérült meg.

– Azt mondják, hogy ez 40 százalékos kapacitás-kiesést jelent. Ezek szerint ilyen desztilláló toronyból nem csak egy van?

– Nagy üzemről beszélünk Százhalombattán, párhuzamos sorokkal. Az a sor állt le, amelyhez a sérült fő alkatrész tartozik, de mellette ott vannak a más, párhuzamos sorok. Ha a tűz nagyobb kiterjedésű, megelőzésképpen azokat is leállítják, nehogy továbbterjedjen. Újraindítás után felmérik a károkat: ha kisebb alkatrészcserékkel helyrehozható, megoldják, ha viszont új tornyot kell gyártani, az hosszabb kiesést jelent.

– Ez eleve veszélyes üzem, biztosan megvannak a biztonsági protokollok. Tipikusan mi okozhat ilyen hibát, hogy lángokba borul egy egység?

– Ipari tapasztalatom alapján az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza. Nagyon komoly protokoll szabályozza azt is, hogyan tárják fel a hibát és a felelőst. Lehet anyagmeghibásodás is, például szeleptömítés-hiba, ahol kifúj a közeg; ilyenkor azt is vizsgálják, miért nem sikerült korábban leállítani. A MOL-nál összetett, magas szintű üzembiztonsági és környezetvédelmi rendszer működik, a térség egyik legjobbja.

Megnézik, hogyan vizsgáztak az automatikus biztonsági és szállítói rendszerek, könnyen lehet, hogy ha ezek nincsenek, nagyobb lett volna a baj.

Hál’ istennek személyi sérülés nem történt. Az ilyen finomítók, főleg éjszaka nagyrészt automatikus üzemmódban működnek, emberi és számítógépes felügyelettel. Feltehetően a vészhelyzeti rendszerek bekapcsoltak. Hogy miért lett mégis ilyen nagy a tűz, azt a vizsgálat tisztázza majd. Az ilyen zavarok, és ez már komoly üzemzavarnak minősül – általában tanulságokkal járnak a jövőre nézve: ha kiderül egy hiba, akkor a rendszert még stabilabbá teszik. A MOL mutatói ilyen téren kiválóak: baleseti, személyi sérüléses és műszaki incidensek szempontjából is jók a rendszereik. De kizárni semmit nem lehet; a meghibásodások jelentős részét valamilyen figyelmetlenség okozza, ugyanakkor előfordulhat ritkán anyag- vagy szelephiba is.

– A repülőtereknek saját, speciálisan kiképzett tűzoltóságuk van, szigorú normaidőkkel az oltás megkezdésére. Ilyen protokollok vannak az olajfinomítóban is?

– Van saját tűzoltóság, ők a finomító területén vannak és azonnal megkezdik a beavatkozást. Információim szerint most is azonnal elkezdték az oltást és a tűz lokalizálását. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne terjedjen tovább a tűz, és ki kell zárni a személyi sérülés lehetőségét. Ez az állomány felkészültségben és eszközökben komolyabb, mint egy városi tűzoltóságé: a veszélyesség miatt nagyon erős csapat van ott.

– Hogyan oltottak? Gondolom, hagyományos módszerekkel nem lehet. Mi a speciális technológia?

– A vizet ilyenkor elsősorban hűtésre használják, hogy ne hevüljenek tovább a környező berendezések. Az oltás általában habbal történik: el kell zárni az oxigén utánpótlását, hogy az égés megszűnjön. A víz a hűtést szolgálja, mert ha egy másik, túlhevült berendezés eléri a gyulladási hőmérsékletet, az lángra kaphat. A beavatkozó személyzetet is hűtik, miközben speciális védőruhában dolgoznak, mert nagyon magas hőmérséklet alakul ki.

– Hány fok lehet ott, ahol a tűzoltók dolgoznak?

– Pontos értéket nem tudok, de akár több száz fok is lehet.

Az ottani tűzoltók felkészültsége kiváló, folyamatosan gyakorolnak, és komoly technikai eszközökkel rendelkeznek.

Ezért mondtam, hogy az ellátottságuk erősebb, mint egy nagyobb városé. Sok járművük van, de a nagy kiterjedés miatt ilyenkor meg szokták mozgatni a budapesti, érdi és más környékbeli egységeket is.

– Tehát a saját állomány végzi a kifejezetten szénhidrogéntüzek oltására szakosodott feladatokat, a hívott egységek pedig a lokalizálási, hűtési munkákban segítenek?

– Így van. A külső egységek körbehűtik a rendszert, és segítenek a kevésbé specializált feladatokban. A helyreállítás időt igényel, de ha a tüzet habbal és más oltóanyagokkal „nullázzák”, onnantól nincs további veszély.

– Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban: a MOL-nak ott van még a pozsonyi finomító. Onnan ki tudják egészíteni a magyarországi ellátást?

– Természetesen. A két nagy finomító egy supply chain rendszerben működik. Százhalombattán magasabb és jobb a dízel-kihozatal, ezért Szlovákiát rendszerint innen látják el dízellel, míg a benzin-kihozatal a pozsonyi finomítóban jobb, tehát főként onnan látják el benzinnel Magyarországot is. Azaz nem úgy van, hogy minden magyarországi kúton lévő üzemanyag Százhalombattáról jön: a rendszert összehangolják. Ha a pozsonyi finomítóban tudnak kapacitást növelni, megteszik, és ezzel kisegítik a teljes üzemanyag-ellátást.

A MOL nemcsak e két országban rendelkezik hálózattal, Szerbiában is, Horvátországban is, a csoporthoz tartozó INA révén, és az INA is besegíthet, ha szükséges.

Csoportszintű programozás és optimalizálás van: ha a három finomító közül bármelyikben hiba adódik, a másik kettő tud kapcsolódni.

– Ennek fényében a MOL nyilatkozata, miszerint most a hazai ellátásra koncentrálnak, hogyan értelmezendő? Ha összehangoltan működnek, a szlovákiai ellátás is „hazainak” számít, ha a MOL-tól érkezik?

– A MOL feldolgozott üzemanyagot Nyugat-Európába és máshová is exportál, nemcsak oda, ahol saját kút-hálózata van. Ilyen esetben viszont a saját hálózatra fókuszál, beleértve a szlovákiai, szerbiai, romániai rendszert is. Ha szükséges, az adott országban más cégek finomítóiból is vásárolhatnak. Alapvetően törekszenek rá, hogy saját termékkel lássák el például a romániai kútjaikat, de ha Romániában, például Ploiești környékén több finomító elérhető, és onnan is beszerezhetnek, és akkor nem innen szállítanak.

– A benzinárra lehet-e ennek hatása Magyarországon?

– Biztos vagyok benne, hogy nem. Az ilyen jellegű műszaki problémák nem szoktak közvetlenül megjelenni az árban. Ha tartós és nagy mennyiségű kiesés lenne, a kereslet-kínálat hatásaként elképzelhető lenne némi emelkedés, de az árakat sokkal inkább a régiós termékjegyzési árak befolyásolják.

– Végül: a politikai helyzet ismert. Az Északi Áramlatot annak idején felrobbantották. Magyarország különutas energiapolitikáját több ország hangosan rosszallja. Kizárható-e, hogy akár nem állami, de valamilyen szimpatizáns terrorszervezet részéről szabotázs történt?

– Kizárni soha semmit nem lehet, de a százhalombattai finomító őrzés-védelmi rendszere rendkívül szigorú, szinte katonai szintű. Ha erre utaló jel lett volna, azt azonnal kommunikálták volna kormányzati, vagy MOL-szinten.

Első körben ezt a lehetőséget kizárnám.

Soha ne mondjuk, hogy soha, de ha lett volna bármilyen jel, legalább utalást tettek volna rá; így ezt ebben a helyzetben vissza lehet utasítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pokoli lángok Százhalombattán: így küzdenek meg a tűzoltók a finomító-tüzekkel
Az olajfinomítóknál keletkező tüzek eloltása nehéz és veszélyes munka, amelyhez speciális eszközök kellenek. A százhalombattai olajfinomítónál már korábban is voltak kisebb tüzek, amelyekkel a tűzoltóknak meg kellett birkózniuk.


Hétfő éjjel tűz keletkezett a Mol százhalombattai Dunai Finomítójának AV3-as üzemében. A létesítményi tűzoltók az elsők között érkeztek, majd érdi, törökbálinti, fővárosi és szigetszentmiklósi egységek csatlakoztak. A lángokat rövid időn belül lokalizálták; személyi sérülésről nincs hír, az okokat vizsgálják – közölte a katasztrófavédelem.

A helyszínen hab- és vízágyúk dolgoztak, miközben a vármegyei műveletirányítás koordinálta a beavatkozást. Pest és Komárom–Esztergom vármegyéből mobil laborok mérték a levegő összetételét, és segítették a helyszíni döntéseket.

Kívülről nézve talán érthetetlennek tűnhet, hogy „miért tart ilyen sokáig” az ilyen tüzek eloltása. Ennek oka, hogy

előbb meg kell állítani az utánpótlást, a túl gyors, kontrollálatlan víz- vagy habsugár szétszórhatja az égő anyagot, és a láng szándékos „megtartása” is taktika lehet, amíg el nem zárható a forrás.

A legfontosabb lépés az anyagáramlás megszüntetése. Szelepeket zárnak, egységeket választanak le. A nyomás alatti gőzöket és gázokat biztonságosan a fáklyára vezetik, ahol a fáklyarendszer égeti el. Inertizálnak, vagyis nitrogénnel vagy más inert gázzal kiszorítják az oxigént. Ezeket az üzemeltető mérnökeivel lépésről-lépésre, közös döntéssel hajtják végre a szakemberek. Amíg a technológia „lecsendesedik”, a tűzoltók kívülről hűtenek és terjedésgátló habszőnyeget tartanak fenn.

A szénhidrogén-tüzeknél a víz önmagában nem olt.

A könnyebb fázis a vízre úszik, és tovább ég. A tűzoltók ezért vastag, stabil habréteget építenek. A hab leválasztja az üzemanyag felszínét az oxigénről, hűti a felületet, és megakadályozza a gőzök újragyulladását. Nagy térfogatárammal juttatják ki, gyakran úgynevezett víz- és habmonitorokkal, amelyek több ezer–tízezer litert pumpálnak ki egy perc alatt, illetve magasból oltó eszközökkel. Folyamatos külső vízhűtéssel védik a szomszédos tartályokat, csőhidakat, szelepállomásokat. Cél, hogy a szerkezetek ne érjék el azt a hőmérsékletet, ahol elvesztik a teherbírásukat, és ne keletkezzen újabb gőzrobbanás.

Egy olajfinomítóban keletkező tűz nem „egyszerű” lángolás.

A nagy mennyiségű, eltérő illékonyságú szénhidrogén miatt egyszerre többféle tűztípus jelenhet meg. A földre kiömlött üzemanyag felületén medencetűz alakulhat ki, a sérült csővezetékekből vagy szerelvényekből pedig nyomás alatti sugártűz csap ki. A kettő együtt olyan hőterhelést jelent, amely gyors, összehangolt és nagyteljesítményű beavatkozást igényel.

A sűrű csőhálózat, az acélszerkezetek, a szintkülönbségek és a potenciális gázfelhők miatt a közvetlen behatolás gyakran túl kockázatos. Ezért távirányított monitorokat és habágyúkat használnak. Magasból oltanak emelőkosarakkal és létraszerkezetekkel. Hőkamerával keresik a kritikus pontokat. Egyre gyakrabban drónos légifelderítést alkalmaznak, gázérzékelőkkel kombinálva, hogy lássák a hősugárzás és a gázkoncentráció alakulását.

Ha sikerült eloltani a tüzet, a visszagyulladás megelőzésére ezután is habfedést tartanak fenn, amit csak a biztos lehűlés után csökkentenek.

Hőkamerával keresik a forrópontokat: átvizsgálják a peremeket, szerelvényeket, pernye- és habtorlódásokat. Ellenőrzötten nyomásmentesítik a tárolókat és a csőszakaszokat.

Az oltás utáni szakaszban a fókusz a kármentesítésre kerül. A habbal és vízzel keveredett oltóanyag-levet gyűjtőtálcákba és ideiglenes tartályokba terelik. Olajos szennyeződéseket tartanak vissza gátakkal és úszóelzárókkal, hogy ne jussanak a csapadék- és szennyvízrendszerbe, és folyamatosan monitorozzák a levegőminőséget monitoroznak a környéken. A technológia biztonságos újraindítását csak a szerkezeti állapot, a szelepek működőképessége és a maradékhő ellenőrzése után kezdik meg.

Hogy az incidens érinti-e a finomító kapacitását vagy a rövid távú üzemanyag-ellátást, azt a kivizsgálás és a helyreállítás ütemezése dönti el. A cég az ilyen jellegű információkat általában az esetek lezárultával közli.

Nem a mostani volt az egyetlen incidens az utóbbi években a százhalombattai finomítónál. 2022 júniusában kisebb tűz ütött ki az AV–2 üzemben. A létesítmény tűzoltói és a személyzet gyorsan eloltották a lángokat, így személyi sérülés és környezeti kár nem történt. Az egységet ideiglenesen leállították, ami átmenetileg befolyásolta a feldolgozást, de nem okozott országos problémát.

2023 decemberében pedig egy leányvállalati területen, kamionlefejtés közben gyulladt ki több konténer. A FER tűzoltói és az érdi hivatásosok közösen küzdöttek a lángokkal, és sikerült megfékezniük a tüzet. Sajnos egy ember könnyebben megsérült, de a finomító működését ez az eset sem befolyásolta.

Idén júliusában sokan beszámoltak róla, hogy a finomító területén hatalmas fáklyák égtek, és fekete füst gomolygott az égen. A MOL azonnal reagált, közölve, hogy egy technológiai berendezés hibásodott meg, de a szakemberek már dolgoznak a helyreállításon. Az ország üzemanyag-ellátása szerencsére ekkor sem került veszélybe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk