SZEMPONT
A Rovatból

Sikeres karriert, házat és kocsit hagyott hátra, hogy hazaköltözzön Magyarországra

Péter informatikus mérnöki diplomájával és két bőrönddel indult útnak Kanadába. Látszólag tökéletes élete volt odakint, 11 év után mégis visszatért. Most könyvet írt arról, miért döntött így.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. május 12.



Ahogy a kinti öregek mondják, az első öt év eltűnik az ember életéből. Az elején belevágja magát az életbe, dolgozik, megy előre. Aztán eljön az az időszak, amire vágyik, a kényelmes élet.

És ekkor szép lassan elindulnak a régi emlékek: jó lenne látni a Balatont, enni egy jó májashurkát... Végül elkezd szétesni minden. Nem boldogít többé az anyagi biztonság.

A fenti mondatokkal kezdődik Surányi Péter Balázs "Miért jöttél haza?" című kötetének fülszövege. Az elsőkönyves szerző olvasmányos stílusban meséli el, hogyan került friss diplomás huszonévesként Kanadába, ahol olyan életszínvonalat ért el, amiről a legtöbben csak álmodnak. Végül mégis felszámolt mindent és visszatért hazájába.

A könyv néhány héttel ezelőtt jelent meg, ennek apropóján beszélgettünk.

– Kezdjük az elején: mikor és miért döntötted el, hogy elhagyod az országot?

– Miskolcon végeztem informatika szakon, és már akkor, a 90-es évek végén is nagyon érdekelt az informatikai biztonság. Mindenképp ezzel szerettem volna foglalkozni, azonban annyira nem volt még benne a köztudatban ez a terület, hogy nemhogy ott a környéken, Budapesten sem találtam semmilyen ezzel kapcsolatos munkát.

Ehhez jött hozzá, hogy egészen fiatal koromtól kezdve rajongtam az amerikai kontinensért, kisiskolásként – amikor ugyebár még csak oroszt lehetett tanulni – is gyakran nézegettem a térképen, arra gondolva, mennyire jó volna eljutni oda szerencsét próbálni.

– Tehát politikai indíttatás, ami miatt manapság sokan elmennek, a te esetedben nem volt?

– Abszolút nem. Tényleg leginkább amiatt döntöttem így, mert világot szerettem volna látni, és nem volt semmi vesztenivalóm. 2001-ben indultam el, akkor még az EU-hoz sem csatlakoztunk, az igazi kivándorlási hullám csak évekkel később kezdődött. Azonban Kanadát akkor is kevesen választották: évente nagyjából 400 ember igényel letelepedési engedélyt, ez elhanyagolható szám. Winnipegbe pedig, ahol én laktam, 11 év alatt nem jött egy fiatal se, magyarok közül csak '56-os és világháborús menekült barátaim voltak.

– Akkor te miért ezt választottad?

– Az Egyesült Államokban már akkor is a lehetetlennel határos volt letelepedni. Két opció volt rá, az egyik a zöldkártya, ami akkora eséllyel jön be, mint a lottóötös. A másik pedig a megfelelő szakmai tapasztalat, ahhoz viszont kis túlzással Nobel-díjasnak kell lenni, hogy valakit beengedjenek. Kanadában viszont pontrendszer van: megnézik, honnan érkeztél, milyen a végzettséged és a nyelvtudásod, mennyire tudnál beilleszkedni a társadalomba. Ezeket külön-külön értékelik, és ha elérsz egy adott ponthatárt, megadják az engedélyt. Nekem szerencsém volt, nagyon gyorsan elbírálták a kérelmemet.

– Milyenek voltak az első hetek a megérkezés után?

– Nehezen indult. A magyar diplomámat nem fogadták el, ezért legalulról kellett elkezdenem építkezni, minimálbérért kaptam csak munkát. Próbálkoztam a rendőrségnél és a hadseregnél is, mivel azt gondoltam, hogy mindkét helyen szükség van szakképzett informatikusra, de azt mondták, először maximum terepen lenne rám szükség, aztán majd meglátjuk. Ahhoz pedig nem sok kedvem volt, hogy az utcán részegeket hajkurásszak, vagy éppen elküldjenek Irakba.

Egy sor visszautasítás után beiratkoztam a helyi egyetemre egy hasonló jellegű kétéves képzésre, amit végül másfél év alatt teljesítettem. Ezután már sokkal simábban ment minden, a megérkezésem utáni harmadik évben bekerültem az egyik nagy könyvvizsgáló céghez. Ekkoriban kezdett nagyon fontossá válni az informatikai biztonság, így mondhatjuk, hogy bejöttek a várakozásaim: jókor voltam jó helyen. Rengeteget utaztam, nagyon sokat fejlődtem szakmailag.

– A helyi kulturális közegbe be tudtál illeszkedni?

– Kanada alapvetően bevándorlóország, ebből adódóan rendkívül elfogadóak.

Szinte mindenhonnan érkeznek oda emberek, és abszolút nem jelent problémát, ki milyen nemzetiségű vagy vallású. Ha látják, hogy komolyan gondolod a dolgot, vannak céljaid és szeretnél előrejutni, mindenben támogatnak.

Velem is ez volt a helyzet, nagyon sokat segítettek, így nem okozott semmilyen gondot a beilleszkedés.

– Nem érezted magányosnak magad, amiért egyedül mentél ki? Könnyen szereztél új barátokat?

– A munkahelyén a kollégákkal nyilván összehaverkodik az ember, bár ezek nem annyira közeli barátságok. De eljártam sportolni, ennek köszönhetően is sok ismerősöm lett, illetve ahogy mondtam, főleg a kinti magyarokkal lógtam sokat. Belőlük pedig van bőven: Kanada nagyjából 1 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát, az én városomban is több ezren telepedtek le.

– Tehát sikerült beilleszkedned, sokat utaztál, sínen volt a karriered. Mikor jött először a gondolat, hogy valami mégse oké?

– Nagyon sokáig egyáltalán nem gondolkodtam azon, vissza akarok-e jönni Magyarországra, az első 6 évben még látogatóban se voltam itthon. Akkor, 2007 környékén az egyik kintről is nézhető online tévében láttam egy műsort Tokajról. Ez azért megpiszkált egy kicsit, felmerült bennem, hogy de jó lenne kicsit hazajönni és járkálni az országban, elmenni mondjuk borozni, ilyesmi.

Vettem egy repülőjegyet és eltöltöttem itt nagyjából egy hetet, ami elsőre elég is volt. Utána elkezdtem rendszeresen járni, főleg nyaranta, de arról, hogy végleg hazatelepüljek, még mindig nem volt szó. Nagyjából a kilencedik évben kezdtek el egyre jobban hiányozni az itthoni dolgok. A tájak, a Bükk, Mátra, Balaton, a magyar konyha, a családom és a barátaim.

– Hat évig jól megvoltál nélkülük?

– Őszintén szólva annyira belefeledkeztem a munkába, illetve abba, hogy megteremtsek egy adott életszínvonalat, hogy nem igazán maradt időm honvágyat érezni. Élveztem, hogy bármit megvehetek, amit csak szeretnék, és sokáig úgy gondoltam, nincs is szükségem semmi többre a kerek élethez. Aztán fokozatosan rájöttem, hogy márpedig de.

Fel tudok idézni egy konkrét pillanatot is: épp egy üzleti úton voltam, álltam a hotelszobámban a fürdőben, és a tükörbe nézve egyszer csak a fejembe tolult a kérdés: „Mi a fenét keresek itt?” Persze azon kívül, hogy pénzt.

Ekkor kezdett el megfogalmazódni bennem a nagyon közhelyes igazság, hogy pénz önmagában tényleg nem elég a boldogsághoz. Az igazi barátaim mind Magyarországon voltak, sorra házasodtak meg és születtek a gyerekeik, én pedig erről mind lemaradtam. Ha a családomban haláleset történt, akkor sem úgy ment, hogy gyorsan felpattantam egy repülőre és másnapra itthon voltam. Fiatalon, amikor elindultam, azt hittem, végtelen időm van. Ahogy kezdtem öregedni, egyre gyakrabban lettek olyan gondolataim, hogy elmegy mellettem az élet.

– Onnantól, hogy bevillant ez a felismerés, mennyi idő telt még el a hazaköltözésedig?

– Az ember nyilván ragaszkodik az anyagi dolgaihoz, ház, autó, ilyesmi. Sokáig én is így voltam vele, de egyszer – az előbb említett pillanat után körülbelül másfél évvel – feküdtem otthon az ágyamon, és hirtelen csak arra tudtam gondolni: inkább legyek szegény, de boldog. Ekkor tudtam elengedni ezt az egészet. Utána nagyjából nyolc hónap volt, mire mindent felszámoltam és elrendeztem, ezután költöztem haza.

– Milyen volt visszatérni? Mit járt a fejedben mondjuk a reptérről kilépve?

– Nagyszerű érzés volt hazatérni a családom és a barátaim közé. Most júniusban lesz 6 éve, hogy újra Magyarországon élek, és továbbra is úgy gondolom, nem dönthettem volna ennél jobban.

Visszakaptam azt az országot, ahol megértenek. Ez is fontos szempont: hiába tanultam meg tökéletesen angolul, a kis odaszurkálós viccek például csak az ember anyanyelvén működnek igazán.

Én mindig is szerettem hülyéskedni, de kint inkább csak egy komoly kockának hatottam, minden igyekezetem ellenére. Egy idő után már nagyon idegesített, hogy nem tudok az lenni, aki valójában vagyok.

– Most Budapesten élsz?

– Kétlaki életem van, hét közben itt dolgozom Budapesten, hétvégére pedig hazamegyek Tiszaújvárosba. Ott vannak a haverjaim, velük gyakran zenélgetek, illetve az írásra is rákaptam mostanában, már tervezem a második könyvemet. Nagyon jól érzem magam.

– Miért pont most írtad meg a történetedet, ha már 6 év eltelt a hazaköltözésed óta?

– Miután visszajöttem, sok új embert is megismertem, és természetesen mindenkinek az volt az első kérdése: „de minek jöttél haza?!” Ahogy egyre többször meg kellett ezt válaszolnom, fokozatosan összeállt egy hosszú lista a fejemben. Elkezdtem ezt leírni, és nagyjából 3 év után egyszer csak bevillant, hogy ebből akár egy könyv is kijönne, akkora terjedelmű. Onnantól már így álltam hozzá. A szerkesztés, korrektúra, a grafikák elkészítése azért még nyilván sok időbe telt, így végül mostanra jutottunk el a megjelenésig.

– A mostani munkád fedi azt a területet, amit kint csináltál, vagy ebből is lejjebb adtál azért cserébe, hogy itthon lehetsz?

– Amikor hazaköltöztem, jelentkeztem ugyanannak a könyvvizsgáló cégnek a hazai részlegénél, és már másnap csengett a telefonom, úgyhogy nem sokat pihentem. Eltöltöttem ott négy évet, utána kivettem egy év szabadságot, például a könyv rendberakására. Nemrég álltam újra munkába, egy hasonló profilú másik cégnél. Tehát voltaképpen ugyanazt csinálom. Természetesen a fizetés itt jóval kevesebb, de ezzel arányosan a megélhetési költségek is alacsonyabbak. Az életszínvonalamban nem érzek szinte semmilyen csökkenést.

A könyv borítója

– Azt mondtad, a te történeted a politikai helyzettől teljesen független volt. Mit gondolsz azokról, akik nyíltan emiatt hagyják el az országot?

– Fontos, hogy ezzel a könyvvel nem azt akarom üzenni, hogy mindenkinek feltétlenül hasonló érzéseken kell átmennie. Nyilván nagyon sokan vannak olyanok is, akiknek minden kerek odakint és eszük ágában sincs visszatérni. Ez az egész talán egy házassághoz hasonlítható: van akinek működik, másnak meg nem.

Láttam odakint az '56-os magyarokat, amint szó szerint szenvednek. Mindegyikük azt mondta, haza szeretne jönni, hogy Magyarországon haljon meg.

De ők aligha tehetik meg, annyira oda vannak ragadva. Én nem szerettem volna erre a sorsra jutni.

– Mondhatjuk, hogy a te esetedben minden pont úgy volt jó, ahogy megtörtént?

– Pontosan. Így volt tökéletes, nem cserélném el semmiért. És mindenkinek azt tanácsolom, aki most végzi el az egyetemet, hogy töltsön el legalább 2-3 évet külföldön. Ennyi idő elég arra, hogy nagyon jól megtanuljon egy nyelvet, sokat fejlődjön szakmailag, és még össze is tudjon gyűjteni annyit, amivel – ha úgy dönt, hogy hazatér – el tud kezdeni egy önálló életet Magyarországon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: