SZEMPONT
A Rovatból

Sportpszichológus: a hegymászókban benne van a versengés, azt elnyomni nem lehet

Lénárt Ágota szerint amiatt senkit sem szabad elítélni, mert meg akarja valósítani az álmait. Klein Dávid pedig azt mondja, Suhajda Szilárdot is az hajthatta, hogy elérjen valami magasztos dolgot, amit addig még senki.

Link másolása

Suhajda Szilárd hegymászó keresését abbahagyták szombaton, az, hogy Magyarország elvesztette az egyik legtehetségesebb sportolóját, szinte már tényként aposztrofálható. A sporttársai, a családja gyászolja, akik pedig nem ismerték, csak azt a kérdést teszik fel, miért vágott bele ilyen veszélyes expedícióba. Klein Dáviddal évekig összetartó párost alkotott.

„Lesújt, nehéz erre mit mondani, nem tudom még, hogy mennyi ideig fog ezt tartani feldolgozni, borzalmas”

– mondta kérdésünkre a hegymászó, aki éppen Pakisztánba tart egy újabb expedícióra.

Csütörtökön késő este érkezett a hír, hogy a ruházata alapján beazonosították Suhajda Szilárdot a Hillary-lépcső aljában, az egyik serpa állítólag felismerte, de már ekkor képtelen volt talpra állni és mozogni. A keresése ezután kezdődött el. Klein Dávid szerint szakszerű volt a mentőakció.

„Azért is tudom mondani, mert én ott voltam Imiékkel, Pintér Lacival, Timivel, próbáltam segíteni nekik, amiben tudtam, a helyszínen egy nagyon feszült helyzetben, információhiányos helyzetben állták a sarat. A család viseli a legrosszabbul” – folytatta.

- Legutóbb 2017-ben próbálkoztak mind a ketten megmászni a Mount Everestet, de visszafordultak mind a ketten. Ez az expedíció viszont a korábbiaknál is veszélyesebb volt, pótlólagos oxigén nélkül indult fel. Mi történik, amikor így vágnak bele a hegymászásba?

- Azt kell megérteni, hogy a szervezetnek mindenhez oxigénre van szüksége. Fent, ahol már ritkább a levegő, nagyon lassan mozognak a hegymászók. Oxigén kell a test fűtéséhez, a gondolkodáshoz, az emésztéshez, még a látáshoz is. Ha ezt megvonjuk, pontatlanabb lesz minden, nagyobb a trombózis, az ödémásodás veszélye. Én nem szeretem ezt a halálzóna kifejezést, de 8500 méter felett bizony már az van. Ott már nekem kell minden lépést átgondolni ahhoz, hogy túléljek.

- A hegymászók miért vállalkoznak ilyen küldetésre, ha tudják, nem biztos, hogy visszajönnek?

- Mindenkinek személyes motivációja van. Jól ismertem Szilárdot, 2012-13 környékén váltunk mászótársakká, 2021-ig öt közös expedíciónk volt. Őt is az hajthatta, hogy elérjen valami magasztos dolgot, amit addig még senki. Engem személy szerint ugyanez motivál. Emellett az is, hogy szeretnék megtudni valamit önmagamról. Emellett természetesen nem szeretném húzogatni az oroszlán bajszát, nem azért megyek oda, hogy orosz rulettet játsszak. A veszély számomra nem fűszerezi a hegymászást. Én úgy látom a feladatomat, hogy maximalizálnom kell a sikerességemet, miközben minimalizálom a tragédia lehetőségét. Számomra ez egy racionális feladat. Én úgy indulok el minden küldetésre, hogy remélem, visszatérek, de a túlélésemet nem erre a hitre alapozom, hanem a stratégiára. Megeszem a spenótot, megtanulom a szakma szabályait és kidolgozok olyan protokollokat, amiről azt gondolom, hogy beválik.

Suhajda Szilárd sátrát már megtalálták, de a család úgy döntött, hogy a holttestét ne hozzák le, ha a légimentők ráakadnának. Feleségét és kisfiát hagyta hátra a hegymászó. A közösségi médiában többen is feltették a kérdést, miért vállal egy családapa ekkora kockázatot. Lénárt Ágota sportpszichológus azt mondja, aki alpinista lesz, nem hiába lesz az, ha elnyomja magában a vágyait, az később máshol úgyis megjelenik.

„Őt most nagyon sokan elítélik amiatt, hogy ezt miért tette meg, miért vállalta be. A született sportolók nemhiába született sportolók, bennük van a késztetés, hogy menniük és csinálniuk kell. Egyedül az emberre jellemző az, hogy mások teljesítményét túlszárnyalja, és ez motivációként jelenik meg”

– mondta a szakember.

Hozzátette, hogy van egy pszichológiai teszt, amely segít a túlzott teljesítménykényszert mutató sportolók azonosításában. Ezt a típust nevezzük szenzoros élménykeresőnek. Szerinte arról nincs adat, hogy Suhajda Szilárd ilyen lett volna, de az általában minden sportolóra igaz, hogy szeretne jobban teljesíteni.

A szakember azt mondja, hogy amiatt senkit sem szabad elítélni, mert meg akarja valósítani az álmait, a célorientált emberek pedig ugyanolyan, sőt, még talán jobb szülők is tudnak lenni, hiszen példát mutatnak a gyerekeiknek. Szerinte ha alapszinten vizsgáljuk meg a kérdést, akkor egy futót ugyanaz a motiváció hajtja, mint egy alpinistát. Ő szeretne a legjobb lenni abban, aminek az életét szentelte.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet
Azt mondják, az első félév a gyerekeknek sem volt könnyű, mára viszont beilleszkedtek. Nagyobb figyelem, rugalmasság, nyugalom - sorolják a különbségeket. Új sorozatunkban külföldre költöző családokat mutatunk be.

Link másolása

Iskolabezárások, tanárhiány, leszakadó épületek: iskolába járni Magyarországon jelenleg nagyon más, mint 15-20 éve volt, pedig már akkor is úgy éreztük, hogy lenne min javítani. Az osztrák határ mentén élők egyre nagyobb számban íratják gyerekeiket ausztriai iskolákba, az alapítványi- és magániskolákban alig lehet férőhelyhez jutni, aki teheti, egy ideje próbálja kimenekíteni tanköteles fiát-lányát az államilag (alul)finanszírozott oktatási intézményekből.

Vannak, akik kicsiket lépnek, mások jóval nagyobbat ugranak.

Olyan családokat kerestünk, akik az országot is elhagyták azért, hogy a gyerekeiknek minőségibb oktatást és egy másik jövőt nyújthassanak.

Ádám és Barbara Bajorországig ment ezért. Arról beszélgettünk, hogy milyenek a tapasztalataik a két ország oktatási rendszerét összehasonlítva. Valóban beszélhetünk-e összeomlásról otthon, mi az, ami külföldön különösen jó, példaértékű, említésre méltó. És a legfontosabb, hogy mi volt a motivációjuk, amikor kiköltöztek.

- Ádám: Azt, hogy összeomlik valami, mindenki úgy képzeli el, mint egy nagy kataklizmát, látványos valamit, mint amikor fizikailag leomlik egy iskola. Szerintem meg nem ilyen. Az egészségügy szerintem már összeomlott, mert nem működik rendesen, és igen, az oktatással is vannak komoly problémák.

Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük, mert nagyrészt őket akartuk kivinni az országból.

Lehet, hogy gyerek nélkül még nem költöztünk volna. De nem csak az oktatásról volt szó, hanem a teljes társadalmi közhangulatról. A választások előtt úgy voltunk, hogy ha nyer a Fidesz, akkor teljesen reménytelen lesz a következő tíz, vagy nem is tudom hány év, úgyhogy költözünk. Ha nem, akkor még maradunk és megpróbáljuk otthon. Akkoriban teleplakátolta az országot a Fidesz a Veszélyesek felirattal. A gyerekek ettől megrémültek. A fiam kérdezte, hogy "mi veszélyes? Apa, veszély van?" Szóval nem csak az oktatás színvonala volt ami döntött, hanem a teljes társadalmi közhangulat, ami ma Magyarországot jellemzi. Az egészségügy, az oktatás és a politika együtt.

Ádám és Barbara másfajta jövőt szeretett volna adni a gyerekeiknek

- Mi alapján választottatok országot?

- Ádám: Egyrészt szempont volt, hogy valamennyire közel legyen. Otthon maradtak a szüleink, testvéreink, tehát fontos volt, hogy autóval egy nap alatt otthon legyünk, ezért nem akartunk messzebb menni Németországnál. Az országválasztás praktikus oldala az volt, hogy az állampolgárság megszerzése Ausztriával összehasonlítva Németországban egyszerűbb, rövidebb idő, kevesebb kritérium van (például nem kell leadni a régi állampolgárságodat). Plusz van egy ismerősünk, aki itt él és ő segített sok mindenben. Nagyon jókat mondott a környékről, és tényleg jó itt.

- Év közben mozdultatok, vagy megvártátok a tanév végét?

- Barbara: Megvártuk. A választások áprilisban voltak, és az eredményeket látva úgy voltunk vele, hogy sietni kell, mert szeptembertől már kint kéne kezdeni.

Eladtuk az otthoni házunkat, felszámoltuk végül is az otthoni életünket,

kerestünk itt albérletet, augusztusban jöttünk és szeptemberben kezdődött az iskola meg az óvoda.

- Mennyire volt nehéz oktatási intézményt találni Németországban?

- Ádám: Kettéválasztanám óvodára és iskolára a dolgot. Az iskola az kötelező, és olyan nincs, hogy nem jár a gyerek. Itt is tankötelezettség van 16 éves korig. Az óvoda viszont nem kötelező - ellentétben Magyarországgal -, sok helyről lehet hallani, hogy akár egy évig is várnak a szülők férőhelyre, nekünk szerencsénk volt, mert egyből bejutottunk. 50 méternyire van tőlünk az óvoda.

- Barbara: Be kellett jelölnünk, hogy hová szeretnénk járatni a gyereket, hát nekünk kb mindegy volt, mert nem ismertünk egy óvodát sem. Ettől a közelitől kicsit tartottunk, mert egyházi fenntartású.

- Miben nyilvánul meg a hétköznapokban az egyházi fenntartás?

- Barbara: Nem sok mindenben. Az istentisztelet sem kötelező. Ha akarsz, mész, ha akarsz nem.

- Ádám: Van egy muszlim kislány, és amikor volt az évzáró istentisztelet, egyáltalán nem erőltették, hogy bármiben részt vegyen.

Annak ellenére, hogy egyházi fenntartású, sokkal toleránsabbnak látom a hozzáállásukat.

Amikor volt a pride hónap, akkor például egy szivárványos zászló volt a templom mellett kirakva... Itt nincs bigott vallásosság, mégis a része az életüknek a vallás.

- Barbara: És nem keverik a politikával.

- Ádám: És nem erőltetik rá a gyerekekre sem, annak ellenére, hogy egyházi óvoda.

- Gondolom, a gyerekek nem beszéltek igazán jól németül, amikor kiköltöztetek.

- Ádám: Semennyire nem beszéltek németül. De kaptak segítséget. Az iskolákban vannak olyan osztályok, melyekbe azok a gyerekek kerülnek, akiket integrálni akarnak.

- Barbara: Olyan iskolába kerültünk, ahol van egy úgynevezett Deutsch plus, azaz a külföldi gyerekek idegen nyelvként tanulják a németet. Emiatt nincs több órájuk, készségtárgyak vagy etika helyett teszik be ezeket a nyelvi órákat.

- Ádám: Az óvodában más a rendszer, a kislányunk úgy kapott ingyenes német oktatást, hogy a közeli iskolába vittük hetente egyszer tanulni.

- Barbara: Itt annyi a külföldi, hogy azzal, hogy nem beszélték a nyelvet, szerencsére nem lógtak ki a sorból.

- Ádám: Igen, fel van az oktatási rendszer erre készülve, és a fiunk most már nagyon jól beszél németül.

- Hogy fogadták a gyerekek a változást?

- Barbara: Mindenki azt mondja, hogy a gyerekeknek ez könnyű, mert rugalmasak, ami így is van, de ezzel együtt is nehéz. A kisfiunk otthon könnyen barátkozott, a nyelvi nehézségek miatt itt az első félévben nem nagyon volt kivel játszania. Volt egy kislány, aki ugyanabban a cipőben járt mint ő, és kézzel-lábbal beszélgetve játszottak egymással. Mégis szeret iskolába járni, mert a tanító néni nagyon jó fej és nagyon kedves, emiatt nem volt problémánk. Az óvodában más a helyzet, bár a kislányunk egyébként is zárkózottabb alkat. Ami nagyon kellemesen meglepett bennünket az óvodában, az az alvás.

A magyar óvodában kötelező volt másfél órát feküdniük akkor is, ha nem tudtak aludni. Próbáltam beszélni az óvónőkkel, de kategorikusan elutasították, hogy a gyerekemnek ne kelljen másfél órát a plafont bámulnia. Itt viszont nincs ez a kötelező alvás.

Ez egy kicsi óvoda, két csoport van összesen. Egy könnyebbségünk volt még, hogy a másik csoportban az egyik óvónéni magyar, ő tudott segíteni, ha a kislányunk valamiben nem tudta magát kifejezni.

- Hány évesek a gyerekek?

- Ádám: A kislányunk most lett 6 éves, a fiunk 8.

- Egy év eltelt. A fiatok járt Magyarországon is iskolába. Mit tapasztaltatok, mik a különbségek a két iskolarendszer között?

- Ádám: Több példát is mondhatok, ami hirtelen eszembe jut, az az orvosi igazolás kérdése. Itt megbíznak a szülőkben. Magyarországon amikor beteg volt a gyerek, ha az orvos rá se nézett, akkor is muszáj volt igazolást írnia. Ezt itt nem követelik meg. Elhiszik a szülőknek, hogy beteg a gyerek, hogy otthon kell maradnia és azt is, amikor meggyógyul. Amit szigorúan vesznek, hogy gyerek ne maradjon ki az iskolából.

Ha te reggel nyolcig nem jelented be, hogy a gyereked beteg és nem tud aznap menni, először próbálnak telefonon elérni, ha nem sikerül, értesítik a rendőrséget, akik kijönnek a házhoz.

Ez a rendszer a gyerekek biztonságát szolgálja.

- Barbara: De ha nem betegség miatt akarod otthon tartani, ahhoz valami nagyon nagy indok kell, és külön kell engedélyeztetni az igazgatóval.

- Ádám: Ha mondjuk a gyereket szeretnéd elvinni iskolaidőben Mallorcára nyaralni, akkor a repülőtéren, ahol az első hatósággal találkozol, visszafordítják, mondván hogy mit keres itt ez a gyerek, amikor iskolában kellene lennie.

- Barbara: A másik különbség, amit nagyon szeretünk itt, az az önállóságra nevelés. Otthon el sem tudtam képzelni, hogy hány évig kell majd a gyereket minden nap az iskolába hordani. Nem volt olyan az infrastruktúra, hogy biztonságban el tudott volna jutni nélkülünk oda. Itt elsős koruktól egyedül járnak az iskolába. Amikor ide jöttünk, és megláttuk, hogy a 6-7 éves gyerekek egyedül mennek reggelente, az nagyon furcsa volt.

- Ádám: Már mi is lekísérjük a buszmegállóig, ott felszáll a buszra és együtt mennek a többiekkel. Itt a közbiztonság elég jó,

társadalmi szinten is nagyon odafigyelnek a gyerekekre, hogy biztonságban legyenek. Az iskolában pedig konkrétan azt kérik, hogy a szülők ne hordozzák őket kocsival.

- Barbara: Az is nagy különbség, hogy itt az általános iskola csak négy évig tart.

- Ez a nálunk megszokott alsó tagozat?

- Ádám: Igen, és utána a jótanuló mehet gimnáziumba, a közepes szakközépiskolába, a gyengébbek szakiskolába. Tehát negyedikben már döntenek a gyerekről. Van persze átjárás később, csak nehezebb. Érdekesség még, hogy általános iskolában nem egy tanár viszi végig a gyerekeket, hanem más tanít az első két évben és más a második kettőben. De ez nem minden tartományban van így.

- Hány tanító van a gyerekekkel napközben?

- Barbara: Egy tanító néni van, ő szinte mindent tanít. A napközi viszont teljesen más. Otthon két tanítója volt az osztálynak, az egyik a napközis tanító volt, a másik pedig a többit csinálta. Itt ez máshogyan van. A napközi teljesen külön intézmény, és fizetős. Ott nem az iskolai személyzet dolgozik, hanem gondozók.

- Ádám: Ha a tankönyveket nézzük, azok sokkal minőségibbek. Otthon meg voltunk ütközve azon, hogy a gyereknek ódivatú, idejétmúlt dolgokat tanítottak. Kifejezéseket, amiket már senki nem használ, a rajzokat nem lehetett felismerni a könyveiben. Úgy látjuk, hogy itt jobb minőségűek a tankönyvek. Valószínűleg megvan a szabad tankönyvválasztás lehetősége is a tanárnak.

A rugalmasság sok minden másra is jellemző. Például, ha a tanító úgy látja, hogy az osztálynak több időre lenne szüksége matematikából, akkor több matek órát tart.

Az, hogy egy nap hány órájuk lehet, az szabott, de a tanár állítja össze, hogy egy-egy héten mire van szüksége inkább a gyerekeknek. Ha lemaradtak matekból, akkor több matekra, ha németből, akkor arra fektet nagyobb hangsúlyt. Kreativitásra, csapatmunkára nevelnek. Például letáborozott egy cirkusz az iskola mellett, és megbeszélték, hogy a gyerekek odamehetnek, megnézhetik, és csinálhatnak egy cirkusz-projektet, és nagyon lelkesek voltak ettől, egy hétig csak ezt tanulták, és a végén előadtak egy műsort a szülőknek.

Az oktatás jobban reflektál a valóban szükséges készségekre, a gyerekeket önállóságra és kreativitásra nevelik.

- Barbara: Plusz megtanítják arra is, hogy reálisan tudják értékelni magukat, hogy felismerjék a saját gyengeségeiket és erősségeiket. Például ha van egy dolgozat, ott minden feladat mellett be kell jelölni, hogy szerinte hogy sikerült megoldani: könnyű volt, vagy nehéz. Félévkor személyes értékelést kaptunk, ahol ott ült a tanár, a gyerek és mi, és beszélgettünk a tantárgyakról, és az egyéb, az iskolai élettel kapcsolatos dolgokról. Mennyire barátságos, aktív, segítőkész a fiunk, mindenben ő értékelte magát először, aztán a tanító is elmondta, hogyan látja ő. A végén közösen a gyerek és a tanító felállítottak egy célt, amit év végégig el kellett érni.

- Ezt minden egyes tanulóval megcsinálja a tanár? Hány fősek az osztályok?

- Ádám: Huszonnégyen vannak, a tanár azt mondta, hogy ez évről évre változó. A lányom osztályában csak tizenöten vannak. Ez kis létszám, lehet, hogy helyi sajátosság, lehet, hogy általános, nem tudjuk.

- Nyilván az első évben voltak nehézségei a fiatoknak. Hogy éreztétek, kapott támogatást az iskolától?

- Ádám: Maximálisan. Például vegyük a németet, ami a legegyértelműbb nehézség. Ő dönthette el, hogy a nyelvi órák után áll-e már olyan szinten, hogy a többiekkel együtt rendes német órára menjen. Ott eleve egy jeggyel jobbat kapott, mint a német anyanyelvűek.

- Barbara: A hétköznapokban is nagyon figyeltek rá.

Mondta itthon, hogy mindig mindent megért. Kérdeztem, hogy értheted meg, ha nem is tudsz németül? Azt mondta, hogy ezt ő sem érti, hogy hogyan, de úgy el tudta magyarázni neki a tanító néni a feladatokat, hogy megértette.

Külön figyelnek arra, hogy azok is be tudjanak vonódni az órákba, akik még nem értik jól a nyelvet.

- Tapasztaltatok olyat, hogy szorong az iskolával kapcsolatban?

- Barbara: Egyszer két kislány elkezdte csúfolni, nekünk is egy-két hét után mondta csak el, amikor nem tudta őket leállítani. Akkor szóltam az osztályfőnöknek, hogy segítsen a helyzet megoldásában. Az osztályfőnök kitalált feladatokat az egész osztálynak, ami a szociális érzékenyítésre ment rá, odafigyelt rá, és megszűnt a probléma.

- Ádám: Az egy lényeges információ, hogy nem azért csúfolták, mert magyar, hiszen ők is bevándorlók.

A gyerekek a pályaudvaron búcsúznak a nagynénjüktől, aki meglátogatta őket Bajorországban

- Barbara: A fiunk egyszer megfogalmazta, hogy nem is érti, de itt, ebben az iskolában nincsenek verekedősök, vagy akik rosszul viselkednek, és zavarják az órát. Ilyen gyerek Magyarországon sok volt, annyira, hogy akadt, akit el is kellett távolítani az iskolából, mert egyáltalán nem tudtak vele mit kezdeni, olyan agresszív volt. Itt ilyen nincs.

- Mit kérnek a szülőktől az iskolába, mit kell beküldeni a gyerekkel?

- Ádám: Amit otthonról hallunk, hogy kifesteni az iskolát, ilyesmi, az itt nincs. Otthon mindent meg kellett vennünk, wc papírt, szalvétát, zsebkendőt, szappan, fénymásolópapírt, itt semmi ilyet nem kérnek.

- Barbara: Amikor év elején megkaptuk a tanszerlistát, hogy mire lesz szükség, az fél oldal volt. Otthon az előző évben két és fél A4-es oldal volt teleírva. Itt csak tollat, ollót, füzetet, rajzlapot kell venni. Egyéb dolgokat, amit a technikai órán használnak, azt nem. A testnevelés órán olyan pólóba megy, amilyenbe akar, csak legyen egy kényelmes edzőcipője. Illetve egyáltalán nincs évnyitó, fehér blúzzal és sötét nadrággal, itt ilyesmi nincs.

- Ott eszik a fiatok az iskolában?

- Barbara: Csak ebédet. A többit azt neked kell bevinni.

- Ha megnézitek, az étkeztetés ára hogy viszonyul a magyarhoz?

- Ádám: Árban valamivel drágább, mint otthon, cserébe az ételek minősége jobb. Bio-alapanyagokból minőségi ételeket főznek, minden nap van saláta, gyümölcs is. Hetente hal. Nem jelent gondot, ha valaki vega vagy nem eszik pl. disznóhúst.

- Barbara: Itt a reggelit is a gyerekek viszik be maguknak, így minden szülő azt csomagol, amit a gyereke szeret. Magyarországon az óvodába tilos volt bevinni bármilyen ételt, és mindenki ugyanazt kapta, ha szerette, ha nem. Többnyire péksüteményt, vagy egy szelet kenyeret.

- Összességében hogy érzitek, megérte a váltás?

- Barbara: Igen. Az iskola-óvoda szempontjából mindenképpen, és a saját életünket tekintve is. Persze kicsit még kívülállók vagyunk, ismerkedni, új emberekkel kapcsolatot teremteni nem könnyű nekünk sem, de reméljük, hogy az is jobb lesz idővel.

- Ádám: Főleg, hogy olvassuk, hogy otthon mennyire eldurvult a helyzet. Miután kijöttünk, akkor kezdődtek a sztrájkok, láttuk, hogy a fiunk iskolája is le van szalagozva, szomorú volt látni az egészet. Elképzeltük, hogy a gyerekünknek most meg kellene magyarázni, hogy miért van ez…

Így is valamennyire bevonódtak, muszáj volt elmondanunk nekik a maguk szintjén, hogy mi ez az egész, miért jöttünk ki, mi baj van otthon, de ha maradtunk volna, ezt át kellene élniük.

Arról nem is beszélve, hogy milyen a tanárok lelkiállapota. Itt nincsenek megnyomorítva, frusztrálva. A pedagógusok általában jókedvűek, kiegyensúlyozottak, és ez talán fontosabb, mint a praktikus részek, amiket felsoroltunk. Hogy a gyereket milyen pedagógus oktatja, kivel van együtt egész nap. A hétköznapi embereken is látjuk azt, amit a tanárokról mondtam. Ahogy közlekednek, ahogy válaszolnak, nem érzed azt az ingerültséget, megkeseredettséget és frusztráltságot magad körül. De hát nyilván ennek megvan az oka.

- Vannak kint magyar kapcsolataitok?

- Barbara: A barátnőm, ő az egyetlen barátunk, meg az ő barátaival tartjuk a kapcsolatot. Egyébként elvétve találkozunk egy-egy magyarral.

- Ádám: Látod a szerbeket, törököket, akik bandáznak, a magyarok annyira nem keresik egymás társaságát.

De az fura, hogy a magyarságomat itt jobban meg tudom élni, mint Magyarországon.

- Könnyebb messzebbről szeretni?

- Ádám: Lehet. Igen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tanítási időben ürítette ki a végrehajtó egy középiskola épületét Soroksáron, miután elárverezték az ingatlant
A Qualitas Gimnáziumnak azonnal mennie kell, információnk szerint online oktatásra állnak át. Mindenkinek el kellett vinni minden holmiját, az iskolatitkár igyekszik mihamarabb rendezni a kialakult helyzetet.

Link másolása

Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra kellett elhagynia az iskola épületét egy soroksári gimnázium tanulóinak és dolgozóinak kedd délelőtt – derül ki egy, a Facebookra feltöltött helyszíni videón.

Abban dr. Berki András bírósági végrehajtó elmondja: a Qualitas Gimnázium épületét tavaly októberben elárverezték, a döntés pedig jogerőre emelkedett.

Így arra kért minden tanulót és pedagógust, hogy hagyják el az iskolaépületet, és vigyenek magukkal minden ingóságot, mert az épületbe többet nem térhetnek vissza.

A felvételen azt is hallani, hogy valaki arról beszél: Szép Gábor igazgatóhelyettes online oktatást rendelt el az iskolai tanulóinak.

A videó alatt egy szülő azt írta, hogy semmiről nem tudtak.

„Múlt héten volt szülői, de nem mondták hogy ilyen opció is létezik.”

A Szeretlek Magyarország telefonon elérte az iskola titkárát, aki délelőtt szintén kénytelen volt elhagyni az épületet, megkeresésünkkor már otthon tartózkodott. Lugosi József kérdésünkre elmondta, hogy

az iskola nem szűnt meg, az oktatást sem függesztik fel. A fenntartó nem ment tönkre, az iskola minden számlája ki van fizetve, csak – ahogy fogalmazott – az iskola épületét „húzták ki alóluk”.

Azt ő is elismerte, hogy a bírósági végzés jogerős, és hozzátette: az állapot egy jogvita eredménye, ami a kivitelező és a tulajdonos között zajlott immár több mint tíz éve. Mint fogalmazott:

sérelmesnek érzi, hogy a végrehajtást nem lehetett úgy megoldani, hogy a diákoknak és a dolgozóknak legalább fél tanévet adjanak az iskola elhagyására.

Elmondta ugyanakkor, hogy a jogerős bírósági ítélet végrehajtása közben tudomása szerint senkit nem ért extra sérelem, a végrehajtót kísérő rendőrök nagyon együttműködőek voltak.

Mint mondta, az elsődleges feladataik között szerepel, hogy a Qualitasnak új épületet szerezzenek, ahol folytatódhat a jelenléti oktatás. Állítása szerint már kaptak ajánlatot Csepelről és a dél-pesti körzetből. Mint mondta: mindenképp szeretnének a térségben maradni, mert a gimnázium első sorban a környékbeli és az agglomerációban lakók diákokat szolgálja ki.

Az iskolatitkár szerint az azonnali végrehajtás és az iskolaépület elhagyása körülbelül kétszáz tanulót érint, nagyjából ennyien járnak nappali tagozaton a Qualitasba. Lugosi József úgy fogalmazott, szeretné, ha minél több diák az iskola tanulója maradna, de számol vele, hogy lesznek olyanok, akik a bizonytalan helyzet miatt esetleg kiiratkoznak. Mint mondta: a diákok közül senkinek nem szakad meg a jogviszonya.

Szerdán a diákoknak a soroksári sportcsarnokban kell megjelenniük, mert a testnevelés órát ott megtartják. A többi tanóráról szólva megjegyezte: egyetért Szép Gábor állítólagos utasításával, miszerint átállnak az online oktatásra.

„Én arra próbálok lépéseket tenni, hogy túléljük ezt a dolgot, és ez az iskola, ami egy széles társadalmi igényt elégít ki, tovább éljen”

– fogalmazott Lugosi József, aki azt is hozzátette: jelenleg, további intézkedésig várja a tulajdonos-igazgató (Ott Ferenc) véleményét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Olcsó húsnak híg a leve” - a szakképesítés nélküli körmösök, villanyszerelők, bádogosok komoly gondokat okozhatnak a szakmai szervezetek szerint
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál megértik, hogy a munkaerőhiányt valahogy kezelni kell, de szerintük nem ez a jó út. A szakma felhígulásától, a minőség csökkenésétől tartanak a szépéságápolók is.
Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2023. szeptember 23.


Link másolása

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium egy sor, eddig szakképesítéshez kötött szakma végzéséhez ezentúl nem írna elő szakképesítést. Nem kell majd papír például az elektromos autók bizonyos alkatrészeinek cseréjéhez, ahogy szobafestő is bárki lehet, és ahhoz sem kell majd iskolapadot koptatni, hogy valaki épületbádogosként a tetőnket javítsa. Igaz, azt előírnák, hogy a munkákat csak szakképzett felügyelet alatt végezhetnék el a szakképzetlen dolgozók.

Lőrincz Gergely, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) Kézműipari tagozatának elnöke szerint mindennek egészségügyi, anyagbiztonsági és vagyonbiztonsági kockázatai is vannak. Szerinte egy fodrász, egy láb- és körömápoló vagy egy villanyszerelő olyan munkát végez, ahol a nem megfelelő képzettség komoly gondokat okozhat.

„A láb- és körömápoló az ember testével dolgozik. A fodrász az ember küllemén hagy, akár hosszú hónapokig is érzékelhető nyomot. Egy villanyszerelő esetében már nem is mondom a kockázatokat”

- sorolja Lőrincz Gergely.

Bár Gazdasági Minisztérium indoklása azt tartalmazza, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok, illetve a jogszabály 2021-es hatályba lépése óta elindult új szakképesítések miatt van erre szükség, más állhat a háttérben.

„Valószínűsíthetjük, hogy itt a munkaerőpiaci helyzet a valós ok.”

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tagozat-vezetője szerint a munkaerőhiányt valóban kezelni kell valahogy, de ők úgy gondolják, nem ez a megfelelő modell.

Attól is tartanak, hogy mindez negatívan hathat a szakképzésre. „Ha valaki azt hallja majd, hogy nem kell elvégeznie valamilyen képesítést vagy szakmát, és anélkül is gyakorolhat egyfajta vállalkozást, akkor akár be is fejezheti a tanulmányait.”

Lőrincz Gergely azt elismeri, hogy ha a változások miatt nagyobb lenne az árverseny, az a vásárlóknak akár még jó is lehetne. „Ellenben azt gondolom, hogy a magyar mondások mindig jól foglalják össze a lényeget, azaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. Csak azért, mert valamit többen tudnak, nem biztos, hogy ugyanazt a fajta minőséget tudják képviselni."

„Csökkeni fognak a szóban forgó szolgáltatások árai, de a minőséggel együtt”

– így gondolja Stuhl Andrea, az Első Magyar Minősített Szépségipari Szakemberek Egyesületének alelnöke is.

A javaslat szerint a kozmetikusok továbbra sem dolgozhatnának szakképesítés nélkül, a sminktetoválóknál pedig szakképzett felügyelet mellett már eddig is volt erre lehetőség, de a körmösöket érintené a változás.

„Biztosan több kéz- és lábápoló lesz a jövőben, ha valóban változik a szabályozás, mert képesítés nélkül, akár alkalmazottként is dolgozhatnak majd a nagyobb szalonokban vagy plázákban. Azt viszont nem tudjuk, hogy ők hol fogják megtanulni a szakmát, és kitől. Ez mondjuk a vendégek szempontjából nem feltétlenül jó”

- fogalmaz Stuhl Andrea.

Azt pozitívumnak tartja, hogy a sminktetoválóknak az eddig pár napos tanfolyamokkal szemben hosszabb, 250 órás képzésen kell elsajátítaniuk a szakmát, ami nagyban növelheti a vendégbiztonságot.

A szalontulajdonosok számára is pozitív lehet a változás, mert felvehetnek alacsonyabb munkabérért egy betanított munkást, de Stuhl Andrea szerint belőlük van kevesebb. Az iparágban dolgozók jellemzően inkább egyéni vállalkozóként nyújtják a szolgáltatásaikat.

Az pedig szerinte megjósolhatatlan, hogy ezekre a változásokra hogyan reagálnak majd a vendégek.

Lőrincz Gergely szerint lehet, hogy szívesebben vesznek majd igénybe szolgáltatást az emberek attól, aki megfelelő tudással rendelkezik, megfelelően képezte magát, még akkor is, ha drágább.

„Hiszen esetleges károktól tudom magamat mentesíteni. Én még emlékszem a Mekk Elek, az ezermester című mesére. Mekk Mester nagyon sok mindent elvállalt, de amikor végzett egy munkával, általában megkergették, mert valójában nem értett hozzá. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy mindenféleképpen ez lenne ennek a végeredmény, de féltjük a jövő generációját és a szakképzést is, illetve azokat, akik folyamatosan továbbképzik magukat, akár évtizedeken keresztül, pontosan azért, hogy megfelelő színvonalon tudják végezni a dolgukat.”

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szerint az mindenképpen szerencsés, hogy a tervről társadalmi egyeztetést kezdeményezett a kormány.

„Felül kellene vizsgálni a javaslatot”

- mondja Lőrincz Gergely. Már elkezdték az egyeztetéseket, és azt remélik, a többi területi kamara is összegyűjti majd a vállalkozók véleményét, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig egységes javaslattá gyúrja össze ezeket.

Az egyeztetésekben bízik Stuhl Andrea is.

„Arra törekszünk, hogy a javaslatainkból minél több menjen át, legalább részben, mint ahogy az a Kata esetében is történt. Nagyon szeretnénk, hogy a mostani egyeztetésnél is figyelembe vegyék a vállalkozóktól közvetlenül begyűjtött álláspontokat, véleményeket, a valós piaci információkat.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Megmenekülhet a kilakoltatott gimnázium? – A soroksári önkormányzat segítene új épületet találni
Kedden tanítási időben egy végrehajtó ürítette ki a Qualitas Gimnázium épületét. Most a soroksári polgármester intézne ideiglenes épületet az intézménynek, a titkár szerint 30 napon belül megoldódik a helyzet.

Link másolása

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola budapesti campusa fogadhatja be ideiglenesen a Qualitas Gimnáziumot, amelynek épületét kedden délelőtt, tanítási időben ürített ki egy végrehajtó - ez derül ki Bese Ferenc soroksári polgármester szerda délelőtti Facebook-bejegyzéséből. Úgy tudjuk az iskola igazgatója szerda délután fog egyeztetni a városvezetővel.

Szerda reggel a soroksári sportcsarnokban testnevelés órákkal indult a nap Qualitas Gimnázium körülbelül 220 diákjának.

Ugyanitt a szülőket Ott Ferenc igazgató tájékoztatta a kialakult helyzetről. Az iskola épületét ugyanis kedden a napközben egy végrehajtó ürítette ki: Berki András közölte, hogy az ingatlant tavaly októberben elárverezték, a döntés pedig jogerőre emelkedett. A végrehajtó felszólította a tanulókat és a pedagógusokat, hogy hagyják el az iskolaépületet, és vigyenek magukkal minden ingóságot, mert többet nem térhetnek vissza.

Az ügy egy tízéves jogvita eredménye: az iskolát építő kivitelező cég szerint nem fizették ki a munkájukat. Lugosi József, az iskola titkára azonban lapunknak azt mondta, a cég nem végezte el maradéktalanul a munkát. Lugosi azt elismerte, hogy az árverés már tavaly megtörtént, de szerinte ebből nem következett, hogy el is veszik az ingatlant.

„Most átállunk online oktatásra. Ebben van tapasztalatunk, a Covid alatt is így működtünk. Most ezt újra be kell üzemelni.”

Az iskola titkára bizakodó, ahogy fogalmazott: Bese Ferenc ajánlatától függetlenül is 30 napon belül meg lesz a megoldás a helyzetre. Lugosi úgy tudja, hogy a kerület vezetője szerda délután fogadja Ott Ferenc igazgatót, és tudomása szerint felajánlanak nekik majd egy másik épületet.

Bese Ferenc, Soroksári polgármester szerdai Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott: megdöbbenve értesült a Qualitas Gimnázium körül kialakult helyzetről.

„Ugyan az ügy nem önkormányzatunk hatásköre, szívemen viselem a Qualitas diákjainak, illetve szüleiknek, valamint pedagógusainak sorsát.

A diákok nem maradhatnak oktatás nélkül, ezért felvettem a kapcsolatot több intézményvezetővel is, köztük Kocsis Gyulával, az iskolától pár száz méterre lévő Apor Vilmos Katolikus Főiskola campusvezetőjével. Így még ha átmenetileg is, de adott a lehetőség, hogy Főiskola »fogadja be« a Qualitas középiskolát, hogy a tanórákat ott tarthassák meg”

- írta Bese.

Kedden az RTL Híradónak az egyik érintett szülő azt mondta: senki nem szólt nekik előre arról, hogy mi fog történni. Erre az igazgató a csatornának úgy reagált: bízott benne, hogy elhalasztják a kilakoltatást, ahogy az már korábban is megtörtént. Szerinte nem kellett volna szólnia a szülőknek és a diákoknak sem korábban, mert akkor be kellett volna zárnia az intézményt.

A Belügyminisztérium azonban ezt nem így látja, szerintük a fenntartónak kötelessége lett volna tájékoztatni.

Lugosi elmondása szerint azonban „a diákok egy napot sem veszítenek”, az alapítvány nem szűnt meg, és továbbra is fennáll a jogviszonyuk. Ha pedig meghatározott időn belül találnak egy épületet, akkor vissza tudnak térni a normál oktatásra.

A titkár azt mondta:

a szülők közül neki eddig senki nem jelezte, hogy átvinné a gyerekét másik iskolába.

Igaz, most átjelentkezni sem tudnak, hiszen a gyerekek bizonyítványai is az épületben vannak, így az iskola nem tudja azokat kiadni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: