SZEMPONT
A Rovatból

Somogyi Zoltán: Magyar Péter most már látja, hogy van politikai közössége, van háttérországa

A Political Capital alapítója szerint Magyar Péter támogatói azt érzik, most valaki nagyon őszintén, mélyről, belülről fontos dolgokat mond ki, szemben az elmúlt 14 évben elfáradt ellenzékkel. Közben Magyar retorikája a Fidesz két tartópillérét rombolja.


Lezajlott április hatodikán Magyar Péter nagy demonstrációja. Még most is folyik a számháború, hogy 400 ezren vagy csak 25 ezren voltak kint a téren. Akárhogy is, az egyértelmű, hogy Magyar nem egész két hónap alatt a semmiből olyan politikai tényezővé vált, amit nem lehet megkerülni.

Hogyan sikerülhetett ez neki, és merre tovább? Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk erről.

– Bár számháború zajlik arról, mennyien is voltak a Kossuth téren, az biztos, hogy sokan. Mindezt három hét erőteljes lejáratókampány után, ahol mindent bevetettek Magyar Péterrel szemben, amit csak tudtak. Mit mond el mindez a propaganda hatékonyságáról, és mit mond el Magyar Péterről?

– Kezdjük azzal, hogy mi történik: nem csak Magyar Péternél, hanem azon emberek lelkében is, akik kimennek tüntetni, és ezzel is támogatják Magyart. Ők azt érzik, hosszú idő után most először, hogy

valaki nagyon őszintén, mélyről, belülről fontos dolgokat mond ki.
.

Mintha a kormányzat mellett az ellenzék is elfáradt volna ebben a 14 évben. Nincsenek meg azok a jó reflexek, amelyek egy ellenzéki erőt ellenzéki erővé tesznek, és ezt a fáradtságot a választók is észlelik. És most ezzel nem korholom az ellenzéki erőket, mert magam sem tudnék jobbat elképzelni 14 év után, mint a fáradtságot, hogy már nem tudnék mit csinálni megannyi kudarcos év után. Már nincs az ellenzékben az a fajta szenvedély, meg lelkesedés, ami kellene ahhoz, hogy azok a választók, akik mélyen elégedetlenek ezzel a kormányzással, és ebből nagyon sokan vannak, „szolgáltatást kapjanak” tőlük, jövőképet mutasson számukra. És ugyanígy elfáradt a kormányzati propaganda is, mert az, ahogy Magyar Péterre reagálnak, nem tekinthető túl magas teljesítménynek. Nyilván nehezen tudják ezt az egészet kezelni, miközben érzik, hogy Magyar retorikája a közepében találja el a közösségüket fenntartó identitást. Ugyanis

Magyar Péter nem csinál mást, mint a Fidesz identitásából építi fel a saját politikáját. A nemzeti szimbólumoknak a visszahozása, a magyar embereket a kormánnyal szembeállító retorikája ezt teszi. És ezt még fűszerezi, hogy Gyurcsányt és Orbánt összekapcsolja.
.

Ezzel, így együtt, a Fidesz két tartópillérét rombolja. Az egyik a nemzeti politika. „Mi vagyunk a nemzetiek, a magyarok”, hallottuk eddig a fideszesektől, és „mindenki, aki nem mi vagyunk, azok nem nemzetiek, nem magyarok”. A másik pedig az ellenzék legyurcsányozása volt. Ebből épült a kormányzati propaganda. Ez viszont most nem lesz elég Magyar Péterrel szemben, sőt, kontraproduktív, ha ugyanazt fogják mondani, amit eddig.

– Az a szombati beszédből már valószínűsíthető, hogy a Magyar Péternek nincs több atombombája, bármit is jelentsen ez. Viszont a másik oldalon lehet még valami, amit esetleg elő tudnak rángatni vele szemben?

– Ezt érdemes egy kicsit boncolgatni, mert való igaz, hogy ez elterjedt, nincs atombombája, de azért Európa közepén, ahol élünk, ha valaki előáll egy hangfelvétellel, amin az igazságügyi miniszter elmondja, hogy a másik minisztertársa nem tudta százszázalékos hatékonysággal befolyásolni az ügyészséget, és kihúzni a dokumentumokból olyan dolgokat, amik a kormány számára kedvezőtlenek, csak kilencven százalékosan – az egy atombombával felérő hanganyag.

Ha egy ilyen nyilvánosságra kerül Európa közepén, azért ez eléggé atombomba-szerűnek tűnne.

Az, hogy nincs atombomba a kezében, csak azért gondoljuk, mert már megszoktuk azt a fajta politikai közéletet, ahol semminek nincs semmiféle következménye. Azt viszont nem tudjuk, hogy hány ember lelkében van mégis az ilyennek következménye. Például annak, hogy a közállapotok azért nem változnak, mert nincsen botrány a botrányból. Egyre többen vannak, akik frusztrálódnak ettől, és ők, ha megtehetik, ott vannak például a Magyar-féle tüntetésen is.

– Tegnap elmaradt a Magyar Péter-féle párt bejelentése, pedig sokan várták. Ennek technikai okai lehetnek?

– Ő azt állítja, hogy nem akar támadási felületet adni most a kormánynak ezzel... Azért lehetnek itt más okok is, hiszen április 20-án el kell kezdeni az ajánlások gyűjtését, ahhoz pedig kellene, hogy legyen párt, és azt hirdessék is minden módon. Lehet például az az oka, hogy nem tudott megállapodni még az átvételről, vagy általában együttműködésről egy már létező párttal, amire szüksége van az induláshoz. De az is lehet ok, hogy esetleg elgondolkodott Bajnai Gordon és Márki–Zay Péter sorsán.

Mert ha ő pártot csinál, abban a pillanatban rögtön a pártok között találja magát, és nem lesz más, mint egy párt a sok versenytárs párt között.

Márki–Zay Péter, aki ugyanúgy a konzervatív táborból jött egyébként, például ott rontotta el, hogy amint kiválasztották, mint miniszterelnök-jelöltet, rögtön azért küzdött, hogy legyen pártja, meg frakciója a Parlamentben. Innentől kezdve el is rontotta az egészet, ahogy Bajnai Gordon is egyből pártot akart csinálni, és ő is elrontotta ezzel.

– Itt nyilván az a tét, hogy az európai parlamenti választásokon indulhasson, ott pedig csak párttal lehet. Most viszont már jönnek egymás után a határidők, be kell jelenteni, aláírásokat kell gyűjteni, listát kell állítani, stb.

– Igen, van ennek egy menetrendje. Illetve, nem ártana bemutatnia a lista első öt helyén szereplő összes többi figurát. Meglátjuk pár napon belül, hogy mennyire lesz ez meg.

– Az ön által említett április 20-ig nem egész két hét van. Magyar Péter most mondta, hogy országjárásra indul. Ezt is majdnem minden ilyen kezdődő formáció eddig megcsinálta. Bejelentette, hogy itt a párt, és ők most országjárásra indulnak. Na de kikkel?

– Az, hogy néhány ismert művész odaállt mellé, persze fontos, de még nem állt mellé politikus. Az országjáráshoz szervezet kell, és politikusok, nem csak egyedül ő maga. Elmehet egyébként vidékre, és tarthat vidéken is nagygyűléseket, és ott is, valószínűleg sokan fognak megjelenni. De az még nem azt jelenti, hogy építeni tudja a saját politikai közösségét. De továbbra is mondom, simán lehet, hogy ez a pártalapítás túl korai. Amikor az első nagygyűlésén bejelentette a mozgalmát, akkor hiányzott az a közösségi oldal, ahol utána lehetett volna ennek a mozgalomnak nézni.

Olyan, mintha futna az események után, mert minden nagyon gyorsan történik. A gyorsaság az neki nyilván hátrány, mert nagyon gyorsan kell építkezni. Azonban óriási előny is,

mert hónapokkal ezelőtt még senki nem tudta, hogy ki Magyar Péter. És még máig nem tudjuk, hogy ki Magyar Péter. És amíg ez így van, addig azért könnyebben tud a politikában mozogni, mert nehezebb támadni olyan valakit, akit nem ismerünk, mint olyat, akit ismerünk.

– Tegnap láttunk egy elég professzionális színvonalon megszervezett tüntetést. Nekem például az is feltűnt, hogy milyen jó minőségű közvetítése volt a neten. Azt gondolom, hogy ez azért nem két fillér. Arról is megy a számháború, hogy ez hány tízmillió forintba kerülhetett, vagy mégsem, mert adományokból és önkéntes munkából állt össze. De önkéntesből is rengeteg kell ahhoz, hogy egy ilyen dolgot megcsináljanak, egy stábot kell koordináljanak.

– Az, hogy mekkora volt a tömeg, azt nem tudjuk, nem tudhatjuk, mert különböző tippek vannak, de hogy körülbelül mennyibe került egy ilyen rendezvény, azt azért nagyságrendileg meg lehet tippelni. Ez egy 30-40 millió forintos esemény volt. Nyilvánvaló, hogy az egy kérdés, honnan van ez az összeg. És ha ő egy másik Magyarországot akar, akkor egyrészt kommunikálnia kellene, hogy honnan van, másrészt viszont ha ebből az országból indulunk ki, ahol mindenki más meg eltitkolja, mert például a CÖF elhazudja, a megafonosok is elhazudják, akkor miért pont Magyar Péternek kellene elmondania. Innentől ez egy játékelméleti kérdés, hogy minek szálljon be hátránnyal valaki a csatába.

Persze attól még jó kérdés, hogy honnan van a pénz. 200 millió forint a határa talán annak az összegnek Magyarországon, ami még akár államfüggetlen vállalkozói körökből is gyorsan összegyűjthető politizálásra.

Tehát, nem valószínű, hogy az első tízmilliók megszerzésével gond van, amely biztosítja az első tüntetések sikerét. Ami viszont világosan látszik, hogy azért távolról sem volt annyira professzionális a rendezvény. Úgy hallottam a tüntetésre kijutott barátaimtól, hogy ők semmit nem hallottak, mert probléma volt a kihangosítással. Elindult a tömeg egy másik utcán keresztül, mint ami egyébként meg volt tervezve, mert probléma volt a logisztikával. Nyilván azért is, mert emberek csinálják, és nagyon gyorsan kellett ezt az eseményt létrehozni. Ugyanakkor a közvetítéssel nem volt gond, aki távolból követte az eseményeket, annak hallható volt és átütő az esemény.

– Hány önkéntessel lehet ezt így összerántani?

– Azt gondolom, hogy egy ilyen rendezvényhez 50-100 önkéntes kell, az szinte biztos.

– És őket is még valahogy koordinálni kell, hogy ne mindenki menjen a feje után. Ez azért nagy munka. Érdekes volt számomra az is, hogy elindult a weboldal, és elindult egy kommunikációs csatorna a Discordon, úgy tűnik, hogy más módszereket használ Magyar Péter, mint amit eddig megszoktunk, vagy más csatornákat keres. Tudunk-e következtetni az ő leendő stílusára, irányára, dinamikájára, építkezésére?

– Azt lehet látni, hogy azokkal a politikai szkilekkel rendelkezik, amelyek hosszú távon sikeressé tudják tenni őt. Azt mondja rá a propaganda, hogy pszichopata. Ez talán a leggyengébb kritika, hiszen ez akárkire, aki hosszú távon politizálásra adja a fejét, elmondható. A pszichopata, vegyünk egy általános meghatározást, nem fél, nem szorong, és nem tanul. Ebből az első két tulajdonság minden jó politikusra alkalmas kell, hogy legyen.

A kérdés az, hogy Magyar Péter tud-e tanulni, tehát azt jelenti, hogy tudja-e, érti-e azt, hogy ha egy irány mondjuk valamiért rossz, akkor tud-e azon módosítani?

De ez majd a jövő kérdése. Annyira friss a politikában, hogy még alig látunk belőle valamit.

– Viszont azt látjuk, hogy az európai parlamenti képviselői helyekre egy castingot hirdetett meg. Miről szólhat ez a módszer?

– Ez egy üzenet arról, hogy a politikába bele lehet szólni.

Üzenet a „kisembernek”, hogy ő is lehet politikus. Ez egy fontos politikai marketing üzenet, de én nem tekinteném ennél többnek.

Ugyanaz a logikája, mint a nemzeti konzultációnak vagy a lakógyűlésnek, amit Karácsony Gergely hirdetett. Senki józan ember nem gondolja azt, hogy a nemzeti konzultáció bármit is befolyásolt a Fidesz politikáján, vagy a lakógyűlés, aminek teljesen irányítottak voltak a kérdései, azért van, mert Karácsony szeretné innen pontosan tudni a budapestiek véleményét. Ha akarna ilyet, akkor megrendelne egy közvélemény-kutatást. Ezek politikai üzenetek, és nem is kell máshogy kezelni, mint a politikai marketing eszközeként.

– Magyar Péter körül rögtön kialakult egy kultusz. A magyar politikai életben eddig három olyan párt volt, ami egy személy nevéhez kötődött. Az egyik a Torgyán-féle kisgazdapárt volt, a másik pedig az Orbán-féle Fidesz, a harmadik a Gyurcsány-féle DK. Magyar Péter mozgalma annyira rá van szabva, hogy itt nincs meg a veszélye annak, hogy megint egy vezérelvű mozgalom vagy párt alakul ki, ami viszont a későbbiekben eltorlaszolja a demokratikus működés lehetőségét?

– Ez a lehetőség benne van. Talán az előző kérdésben megbeszélt EU-képviselői casting pont ezt próbálja oltani egy kicsit, vagy visszafogni ezt a fajta értelmezést. De való igaz, hogy az egyszemélyes vezető, aki egyszerre politikai sikert is tud hozni középtávon, és az ebből következő politikai problémák, amit okozni tud, az összefügg. Van a választókban egy nagyon erős igény, hogy jöjjön már valaki, aki határozott, erős állításokat tesz, és nem szorong amiatt, hogy ezt megtegye.

Tehát a politikusok esetében ez egy olyan elvárás, ami szavazatokat vonz, de benne van az a veszély, hogy egy egyszemélyi vezetés akár diktatórikus irányba is fordulhat.

De még messze nem tartunk itt, mert fogalmunk sincs, hogy ki Magyar Péter.

– Eddig Magyar mindig azt csinálta, hogy tizenkilencre húzott lapot, és ez neki mindig bejött. Csinált egy március 15-ét, ami nagyon bejött neki, és akkor mindenki azt mondta, hogy hát ezután, ha a következő alkalommal kevesebb ember megy el, akkor baj lesz. Kijött az ügyészségről, és pár óra alatt összerántott megint nagyon sok embert. És akkor meghirdetett egy április 6-át. Ezután a nagygyűlés után mi jön?

– A politikára is igaz, ami az üzleti életre, hogy kockázat nélkül nincs politika. Ez természetes, mert ha valaki politizálni akar, vagy politikába akar lépni, akkor nem tudja ezt máshogy csinálni, mert olyan új dolgokat kell tennie a sikerekért, amit még mérni is lehetetlen, mert még nem történt ilyesmi. A marketingben ez az egyik nagyon komoly módszertani gond:

ha valami teljesen új dolgot akarsz csinálni, azt nem tudod mérni.

Nem tudod mérni azt, hogy mennyire fogják támogatni a teljesen új termékedet majd a piacon, amit még soha senki nem látott. Ugyanez történik a politikában is most. Nyilván kockáztatni kell, bár egyébként annak a kockázati értéke, hogy valaki bevisz egy olyan hangfelvételt az ügyészségre, mint amit Magyar Péter letett az asztalra, rendkívül csekély, mert az tényleg maga a hatalmas botrány, ami azon a hangfelvételen van. Ez azért könnyen kiszámítható lehetett, hogy ha ezzel előlép, akkor erre fel fognak figyelni az emberek. Tehát, hogy minimum bukni nem tud. Az, hogy mekkora lesz a rendezvénye, abban sem volt akkora nagy kockázat, mert az elmúlt időszakban az ellenzéki rendezvényekre egy-kétezer ember járt el. És ahhoz képest biztos, hogy több embert kivisz. Ha nem ötvenezer ember lett volna a rendezvényen, hanem tízezer, az is siker lett volna. Nyilván ilyen szempontból a tegnapi rendezvénynek volt egy nagyobb kockázata, hiszen már egyszer produkált egy nagy rendezvényt, volt összehasonlítási alap, kérdésként merült fel, hogy eljön-e ugyanennyi ember most is. De abból a tömegből viszont, ami az első rendezvényen volt, már érződött, hogy Magyar Péter iránt van érdeklődés. A közösségi oldalán az a sok százezer követő is ezt mutatja.

Tehát az első, legnagyobb kockázattal járó lépéseket megtette. Most már látja, hogy van politikai közössége, van háttérországa. Az a kérdés, hogy ezzel tud-e jól gazdálkodni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Teljesen elfogadhatatlan, amit Magyarország művel” – soha nem volt ilyen mélyen Orbán Viktor és az EU kapcsolata
Orbán Viktor a magyar választási kampány érdekében bevállalta, hogy Magyarország maradék hitelét is feláldozza. A spanyol miniszterelnök szerint a magyar kormányfő átlépett egy vörös vonalat. A német kancellár is súlyos árulásról beszélt a csúcs után.


Jeges hangulatban zárult a tegnapi brüsszeli EU-csúcs, miután Orbán Viktor egyedüliként nem támogatta az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelcsomagot a Barátság kőolajvezeték leállása miatt. A Euronews úgy fogalmaz, Magyarország a törésvonalhoz közelít, álláspontja komoly felháborodást és példátlan kritikákat váltott ki.

A New York Times szerint a csütörtöki brüsszeli uniós csúcson már az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy a magyar kormányfő nem enged. Érkezésekor Orbán Viktor arról beszélt, hogy „Brüsszel valójában összejátszik az ukránokkal”. A miniszterelnök szerint az Európai Unió „az ukránok oldalán áll – tőlük nem remélhetünk semmit”, és „ezt az olajblokádot saját erőnkből kell megtörnünk.” A feszült hangulatot jelezték Kaja Kallas, az EU legfőbb diplomatájának szavai is, aki mielőtt bement a terembe, úgy fogalmazott: „Nem vagyok túl optimista.”

A zárt ajtók mögött lezajlott csütörtöki vita légköre a holland miniszterelnök, Rob Jetten szerint időnként „jeges” volt, „kínos csöndekkel” tarkítva.

Orbán Viktorral szemben „nagyon, nagyon kemény kritika hangzott el, és az volt az általános érzés, hogy ez egyszerűen nem mehet így tovább” – mondta Ulf Kristersson svéd miniszterelnök, hozzátéve: „Soha nem hallottam még ilyen erős bírálatot uniós csúcson bárkiről, soha.”

A vezetők egy része, köztük Giorgia Meloni olasz és Bart De Wever belga miniszterelnök megértőbb hangnemben próbált hatni Orbánra, de ez a megközelítés sem vezetett eredményre.

Az sem sokat segített, hogy a tanácskozásra távolról bejelentkező Zelenszkij is kemény hangot ütött meg Orbán Viktorral szemben, amit a magyar miniszterelnök a többiektől eltávolodva, egy asztalra támaszkodva hallgatott. Válaszul Robert Fico szlovák miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy ha az ukrán elnök „így folytatja, megeshet, hogy más EU-tagállamok is blokkolni fogják a 90 milliárdos hitelt”, és kilátásba helyezte az Ukrajnának szánt sürgősségi áramellátás leállítását is.

A vita végül eredménytelenül zárult, a vezetők közleménye szerint „az Európai Tanács a következő ülésén visszatér a kérdésre.”

„Senki sem zsarolhatja az Európai Tanácsot, senki sem zsarolhatja az európai intézményeket. Teljesen elfogadhatatlan, amit Magyarország művel” – mondta a tanácskozás után António Costa, az Európai Tanács elnöke.

Szerinte az európai vezetők elítélték Orbán Viktor álláspontját, és emlékeztettek arra, hogy „a megállapodás az megállapodás, és minden vezetőnek tiszteletben kell tartania az adott szavát.”

Costa arról is beszélt, hogy Magyarország lehetetlen feltételeket szab, például a tranzit biztonságának garantálását, miközben Oroszország folyamatosan rakétákkal és drónokkal bombázza Ukrajnát. „Ez nem jóhiszemű eljárás, amikor olyan feltételt szabsz, amelyet sem az Európai Unió, sem a tagállamok nem tudnak biztosítani, mert csak Oroszország dönti el, hogy megpróbálják-e újra megsemmisíteni a Barátság vezetéket” – fogalmazott, megjegyezve, hogy Moszkva 2022 óta több mint 20 alkalommal támadta meg azt.

Friedrich Merz német kancellár szerint Orbán eljárása „súlyos illojalitás a tagállamok között, aláássa az Európai Unió cselekvőképességét és rontja az EU egészének hírnevét”. Hozzátette: „Meg vagyok győződve arról, hogy ez mély nyomokat fog hagyni.”

Petteri Orpo finn kormányfő szerint Orbán „fegyverként” használja Ukrajnát a választási kampányában. „Úgy gondolom, hogy elárult minket, és meg kell találnunk a módját, hogyan lépjünk tovább” – fogalmazott.

Bart De Wever belga miniszterelnök, aki kulcsszerepet játszott a hitelmegállapodás tető alá hozásában, szintén élesen bírálta a magyar álláspontot. „Elfogadhatatlan, hogy a vezetőkkel együtt döntünk, majd utána azt mondod: de nem vagyok kész végrehajtani, amit jóváhagytam” – mondta. Kaja Kallas, az unió külpolitikai vezetője szerint Orbán nem jóhiszeműen jár el, pedig ez az EU-szerződés egyik alapelve.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arról beszélt „a hitel továbbra is blokkolva van, mert egy vezető nem tartja a szavát. De hadd ismételjem meg... egyik vagy másik módon teljesíteni fogunk.”

Ezzel szemben a magyar miniszterelnök a csúcs után úgy fogalmazott, hogy az ország érdekeit védte. „Amit ma tettem, az az olajblokád megtörése, amelyet Zelenszkij kényszerített ránk” – jelentette ki.

Orbán Viktor az ukrajnának más tagállamok által biztosított hitel jóváhagyását továbbra is a Barátság kőolajvezeték újraindításához köti, megszegve ezzel saját szavát, mert decemberben már hozzájárult a hitel folyósításához.

A 90 milliárd eurós uniós hitelcsomagról ugyanis tavaly decemberben már politikai megállapodás született. Ez a pénz hónapokra biztosítaná Ukrajna működőképességét és a katonai beszerzéseket. A kölcsönt az Európai Unió költségvetése fedezné, és Kijevnek csak abban az esetben kellene visszafizetnie, ha Oroszország jóvátételt fizetne. A csomag elfogadásához azonban mind a 27 tagállam egyhangú támogatására szükség van.

A decemberi kompromisszum szerint Magyarország, Szlovákia és Csehország rábólint a hitelcsomagra, de cserében kimaradnak a hitelfelvételből, tehát egy fillért sem juttatnak Ukrajnának. Február elején az Európai Tanács ki is dolgozta a hitel jogi kereteit, majd az Európai Parlament is megszavazta a csomagot.

Csakhogy január 27-én orosz dróntámadás érte a Barátság kőolajvezetéket, ami azóta nem szállít olajat Magyarországra. A magyar kormány ezután változtatott álláspontján, és a korábbi jóváhagyás ellenére elkezdte blokkolni a 90 milliárd eurós hitelcsomagot. Orbán Viktor azt állítja, hogy az olajvezetéket fizikailag már helyreállították, és az ukránok kizárólag azért nem indították újra, mert így akarják nehéz helyzetbe hozni a magyar kormányt a választások előtt.

Volodimir Zelenszkij szerint ez nem igaz, egy kulcsfontosságú szivattyúállomás súlyosan megsérült. Ugyanakkor az ukrán elnök arról is beszélt, nem akar olyan vezetéket javítani, amelyet Oroszország ismételten támad, és amely a Kreml háborús gépezetét finanszírozza.

A helyzet feloldására az Európai Bizottság vezetői levélben ajánlották fel Volodimir Zelenszkijnek, hogy az Unió állja a Barátság vezeték javításának költségeit, cserébe uniós ellenőrök helyszíni vizsgálatát kérték. Kijev a keddi bejelentés szerint elfogadta az ajánlatot, ám az ukrán elnök egyúttal jelezte: a vezeték szivattyúállomásának sérülése miatt a javítási munkálatok április végéig, május elejéig is elhúzódhatnak.

Bár Ukrajnának sürgősen szüksége van a pénzre, a Nemzetközi Valutaalap nemrég jóváhagyott egy 8,1 milliárd dolláros hitelcsomagot, ami a Politico szerint nagyjából május elejéig biztosítja az ország fizetőképességét.

Az uniós csúcson történtekről gyakorlatilag a teljes világsajtó beszámolt. Sok lapban azt is hozzáteszik, Budapesten és országszerte olyan óriásplakátok jelentek meg, amelyeken egy vigyorgó Zelenszkij kéreget, mellette pedig Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője mutat a tenyerébe. A plakátok felirata: „Üzenjünk Brüsszelnek: Nem fizetünk!”.

Győri Gábor, a Policy Solutions politikai elemzője a New York Times-nak arról beszélt a kormány a Magyar Péterrel folytatott kiélezett versenyben a bizonytalan szavazókat próbálja megnyerni.

A brüsszeli diplomácia a Politico szerint most abban bízik, hogy a helyzet az április 12-i magyarországi választások után megváltozik. Ha Orbán Viktor elveszíti a választást, utódja feloldhatja az obstrukciót. Ha viszont újraválasztják, a vezetők abban reménykednek, hogy a kampány után kompromisszum-képesebb lesz.

Akárhogy is lesz, a magyar kormány mostani viselkedésének tartós következményei lehetnek, Magyarország  ugyanis elveszítette a szavahihetőségét sok más uniós tagállami vezető szemében.

Amennyiben Orbán Viktor egy esetlegesen általa nyert választás után is fenntartaná álláspontjáta, az uniós vezetők körében több lehetséges szankció is felmerült, köztük további uniós források befagyasztása, per az Európai Unió Bíróságán, bírságok, vagy akár a 7. cikk szerinti eljárás megindítása, amely a szavazati jog megvonásával járhat. Az ügy legközelebb a magyar választások után, az április 23-24-i, ciprusi EU-csúcson kerülhet újra napirendre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Lecsúszó nyugdíjasok, Nők40, 13. és 14. havi nyugdíj - Mit csinált a Fidesz 16 év alatt a nyugdíjakkal?
A Fidesz nagyon komoly szigorításokkal kezdett, kedvezmények sorát vonta meg, majd a svájci indexálás megszüntetésével rendszerbe építette a lecsúszást. Később jelentős pluszjuttatásokat adott, de összességében keveset költ a nyugdíjakra. Mérlegen az elmúlt 16 év.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 18.



16 év, egy korszak. Akik a NER első napján születtek, maholnap nagykorú középiskolások. Ma induló új sorozatunkban különböző területek elismert szakértőivel vesszük sorra, hogyan teljesített Orbán Viktor rendszere ebben a 16 évben az oktásban, az egészségügyben, a gazdaságban, a szegénység kezelésében, a korrupció felszámolásában, a helyi ügyekben, a környezetvédelemben, a közlekedés fejlesztésében vagy például a hétköznapi biztonság területén.

Elsőként Farkas András nyugdíjszakértővel azt mutatjuk be, hová jutottak a nyugdíjasok 2010 óta, mi minden változott, és ez milyen következményekkel járt.

— 2010-ben milyen helyzetből indult a nyugdíjrendszer?

— A 2010-ben hivatalba lépő kormány azzal szembesült, hogy gyorsan nagy összegű forrást kell találnia. Először megpróbálta elérni, hogy a hiánycélt a korábbi elképzeléseknél magasabbra emelhessék, de ez nem sikerült. Emiatt 2010-ben visszaállamosították a magánnyugdíjpénztárakat, ahol mintegy 3000–3300 milliárd forint halmozódott fel. A kötelező nyugdíjjárulékok teljes összege így visszakerült az állami nyugdíjkasszába, ami stabilizálta a rendszert.

A pénzt azonban nem a nyugdíjasok helyzetének javítására használták fel, hanem más célokra, például államadósság-csökkentésre és a korábbi állami tulajdon visszavásárlására.

A visszaállamosítás közvetlen, azonnali veszteséget a legtöbb ember számára nem okozott, mert a magánpénztári kifizetések akkor még messze voltak. Az állami nyugdíjjogosultságok helyreálltak, az állami kassza megerősödött. Ugyanakkor a politikai kommunikáció nagyon rosszul sikerült, és hosszú távon erős bizalmatlanság maradt az emberekben a hosszú távú megtakarításokkal szemben. Összességében ez volt az első nagy lépés: a magánnyugdíjpénztári pillér megszüntetése és visszaterelése az állami rendszerbe. A második nagy irány az volt, hogy csökkentsék a nyugdíjkassza terheit. Ennek részeként

fokozatosan 62-ről 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. Emellett megszüntették a rokkantsági nyugdíjat.

2012. január 1-jétől már nem rokkantsági nyugdíj, hanem más feltételekkel igényelhető rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás maradt. Ez nagyon sok embernek okozott problémát, még akkor is, ha a korábbi rendszerben valóban irreálisan magas volt a rokkantsági nyugdíjasok száma. De ne feledjük azt sem, hogy a ’88–’89-es rendszerváltozás idején Magyarországon azért nem lett nagyon sok munkanélküli, és ez nem keltett nagy társadalmi feszültséget, mert viszonylag könnyen el tudtak menni az emberek rokkantsági nyugdíjba. Ez egy menekülőútvonal volt, és ezt a menekülőútvonalat a kormányzat 2011. december végén gyakorlatilag lezárta.

A harmadik nagy lépés a korhatár előtti nyugdíjak teljes megszüntetése volt.

Eltűnt a korkedvezményes, korengedményes, előrehozott, csökkentett összegű előrehozott, szolgálati és bányásznyugdíj is, vagyis minden olyan forma, amely lehetővé tette, hogy valaki a hivatalos korhatár előtt menjen nyugdíjba. Összességében tehát négy alapvető változás történt 2010 és 2012 között: a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása, a nyugdíjkorhatár emelése, a rokkantsági nyugdíj megszüntetése és a korhatár előtti nyugdíjak eltörlése. Ezek együtt csökkentették a nyugdíjkassza terhelését, és a GDP-arányos nyugdíjkiadásokat is jelentősen visszafogták.

— Csak elvonások és megszüntetések jellemezték a korszak elejét? Vagy voltak, akik jól jártak?

— 2011. január 1-jétől bevezették a nők kedvezményes nyugdíját, a Nők40-et. Ez nagyon gyorsan a rendszer egyik legnépszerűbb elemévé vált. Kezdetben az adott évben nyugdíjba vonuló nők fele, mára több mint kétharmada ezt választja. A rendszer lényege, hogy a jogosultsági idő teljesítése után a nők korhatár előtt is teljes öregségi nyugdíjat kaphatnak, és ez később automatikusan öregségi nyugdíjjá alakul.

A Nők40 rendkívül kedvező konstrukció, mert nem kapcsolódik hozzá olyan levonás, mint más országok korhatár előtti nyugdíjmegoldásaihoz.

Közben a nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre emelkedett, de a jogosultsági idő változatlanul 40 év maradt. Emiatt a rendszer egyre kedvezőbbé vált az érintettek számára. Ma évente körülbelül 140–160 ezer nő van kedvezményes nyugdíjban, és ez 550–560 milliárd forintos plusz terhet jelent a nyugdíjkasszának. Azonban, a Nők40 abszolút hungarikumként rendkívül előnyös a nők számára. Hosszú idősoron nézve ez rendkívül kedvező a nőknek; nem is szabad támadni, legfeljebb finomítani, úgy, hogy a modern nyugdíjrendszerek logikájához jobban illeszkedjen.

— Sokan a svájci indexálás megszüntetését tartják az ősbűnnek. Mi is volt ez pontosan, mikor szűnt meg, és valóban ezzel veszítettek sokat a nyugdíjasok?

— A svájci indexálást 2012-ben, tehát már az Orbán-kormány idején szüntették meg. Maga a konstrukció azt jelentette, hogy a nyugdíjemelésnél 50 százalékban az inflációt, 50 százalékban a nettó keresetek növekedését kellett figyelembe venni. Ezt váltotta fel a kizárólag inflációhoz kötött emelés. Ennek az akkori indoka az volt, hogy bizonytalan gazdasági helyzetben legalább a nyugdíjak értékét meg lehessen őrizni. Ez az akkori logika szerint érthető volt, mert legalább azt biztosította, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke ne csökkenjen. Csakhogy az inflációkövető emelés valójában nem növeli a nyugdíjakat, hanem csak szinten tartja az értéküket. Ha a bérek gyorsabban nőnek, mint az infláció, akkor a nyugdíjasok elkerülhetetlenül lemaradnak az aktív keresőkhöz képest. Ez az úgynevezett relatív elszegényedés.

Az elmúlt 16 évből gyakorlatilag 14-ben ez történt: a keresetek gyorsabban nőttek, mint az infláció, így a nyugdíjasok társadalmi pozíciója folyamatosan romlott.

Ez azért különösen fontos, mert a frissen megállapított nyugdíjak még követik a kereseteket, de amint valaki nyugdíjba vonul, a következő évtől már csak az inflációs emelés számít. Vagyis minél régebben állapították meg valakinek a nyugdíját, annál inkább ki van téve ennek a lecsúszásnak. Ma nagyjából 700 ezer öregségi nyugdíjas él a relatív szegénységi küszöb alatt, és több mint 300 ezren a mélyszegénységi kockázati sávban vannak. A probléma tartós megoldása csak az emelési rendszer átalakításával lenne lehetséges, például úgy, hogy az infláció mellé a keresetnövekedés egy részét is figyelembe vegyék.

— Hogyan változott a nyugdíj és a keresetek viszonya?

— A 2010 körüli állapot és a mai helyzet összevetése félrevezető lehet. Akkor a nyugdíj valóban az átlagkereset nagyobb részét tette ki, de maga az átlagkereset is nagyon alacsony volt. Ma a havi nyugdíj a nettó átlagkereset nagyjából 49–51 százaléka körül van, de ezt módosítja a 13. havi nyugdíj, illetve a 14. havi nyugdíj terve. Ha éves szinten nézzük a bevételt, a 13. havi nyugdíj már 55–58 százalék körüli arányra emeli a nyugdíjat a 12 havi nettó átlagkeresethez képest, a 14. havi pedig ezt 60 százalék fölé is viheti. A fontosabb kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy Magyarország mennyit költ a nyugdíjrendszerre.

Jelenleg a GDP 7,32 százalékát fordítjuk öregségi nyugdíjakra, miközben az uniós átlag 11 százalék körül van.

Ez nagyjából 3000 milliárd forintos különbséget jelentene ahhoz képest, ami az uniós átlag eléréséhez kellene. Vagyis a rendszer egyik alapvető problémája az, hogy az összes politikai vita ellenére nagyon kevés pénz jut a nyugdíjasokra.

— Mit mutat a szegénységi küszöbhöz viszonyított kép?

— A hosszú idősoros összehasonlítás itt is nehéz, mert 2010-ben sokkal többféle ellátotti csoport tartozott bele a nyugdíjas társadalomba: rokkantnyugdíjasok, korhatár előtti nyugdíjasok, szolgálati nyugdíjasok és mások is. Akkor közel hárommillió ember kapott valamilyen nyugdíjszerű ellátást, ma viszont nagyjából kétmillió öregségi nyugdíjasról beszélünk. Emiatt nagyon óvatosan lehet csak közvetlen összehasonlítást tenni.

Ami viszont egyértelműen kijelenthető, hogy a nyugdíjasok relatív pozíciója 2010 óta csaknem minden évben romlott.

A KSH ezt rendszeresen méri, és két év kivételével minden évben kimutatható volt ez a romlás. Ez nem azt jelenti, hogy minden nyugdíjas abszolút értelemben rosszabbul él, mint korábban, hanem azt, hogy az aktív keresők világához képest folyamatosan csúszik lefelé. Ezért van az, hogy miközben az átlagnyugdíjas helyzete önmagában nézve nem feltétlenül drámai, a nyugdíjas társadalom egésze társadalmi értelemben mégis veszít a pozíciójából.

— Miért nem volt érdemi javulás az elmúlt években?

— Azért, mert 1997 óta nem volt átfogó, valódi nyugdíjreform Magyarországon. Azóta vagy ad hoc beavatkozások történtek, vagy a 2010–2011-es nagy kiadáscsökkentő intézkedések. Közben politikai okokból új, jelentős terhek épültek be a rendszerbe. Ilyen a 13. havi nyugdíj, a tervezett 14. havi nyugdíj és a Nők40.

A 13. havi nyugdíj önmagában több mint 500 milliárd forintos tétel, a Nők40 szintén hasonló nagyságrendű, és a 14. havi nyugdíj teljes visszaépítése újabb ekkora terhet jelentene.

Vagyis a korábbi kiadáscsökkentő lépések hatását időközben részben semmissé tették ezek a plusz vállalások. Ráadásul ezek mögött nincs teljes járulékfedezet. A rendszer így úgy vállal egyre több kötelezettséget, hogy közben a hosszú távú finanszírozás alapkérdéseit nem rendezi. Tehát a 2010-es nagy áldozatok után mára a finanszírozási kockázatok ismét visszatértek.

— Mitől annyira nehéz a nyugdíjrendszer reformja?

— Minden változtatás azonnal nagy költségvetési következményekkel jár. Ha például az infláció fölött még a keresetnövekedés egy részét is hozzáadnák a nyugdíjemeléshez, az évente plusz 1–2–3 százalékpontot is jelenthetne. Egyetlen plusz 1 százaléknyi emelés 60–80 milliárd forintos többletet jelentene évente. Ez gyorsan növelné a nyugdíjkassza súlyát a GDP-n belül. Vagyis a jelenlegi rendszernek van egy világos politikai előnye: költségvetési szempontból féken tartja a nyugdíjkiadásokat.

Emiatt a következő két évben aligha várható érdemi reform, bármilyen kormány is legyen hatalmon.

A költségvetésért versenyez a nyugdíjrendszer az egészségüggyel, az oktatással és más nagy állami rendszerekkel, miközben a választási ciklusok logikája inkább egyszeri vagy politikailag látványos döntéseknek kedvez, nem pedig hosszú távú szerkezeti átalakításoknak.

— Ez azt is jelenti, hogy amennyiben egy új kormány rászánja magát a nyugdíjreformra, akkor lesz idő tisztességesen felkészülni?

— Igen, de nem túl sok. A következő két év akár elég is lehetne arra, hogy szakmai és társadalmi vita induljon egy új nyugdíjreformról. Az OECD már készített javaslatokat, a magyar nyugdíjszakértők körében is vannak vitaanyagok. Ezek alapján el lehetne indítani egy olyan egyeztetést, amelynek eredményeként a politika elé már társadalmilag megvitatott reformjavaslatok kerülnének. Csakhogy a mindenkori kormányok valószínűleg nem ezzel kezdik majd, mert rövid távon más problémáik lesznek.

— Mikor jöhetnek az igazán súlyos gondok a rendszerben?

— 2037-től, amikor nagy tömegben kezd nyugdíjba vonulni az utolsó nagy létszámú korosztály, a Ratkó-unokák, vagyis az 1973 és 1977 között születettek generációja.

Néhány év alatt akár 400 ezerrel is nőhet az öregségi nyugdíjasok száma. Ha a jelenlegi körülbelül kétmilliós létszám 2,4 millióra nő, az már önmagában komoly finanszírozási nyomás lesz.

Ezt tovább súlyosbítja a társadalom öregedése, a kevés gyerek és az a tény, hogy sok aktív korú magyar külföldön dolgozik, így nem vesz részt a hazai finanszírozásban.

— Lehet-e olyan jövő, ahol a „nyugdíjas” szó nem a szegénység egyfajta szinonimája lesz?

— Egy kiegyensúlyozott nyugdíjrendszerhez nem elegendő az állami nyugdíj. A nyugat-európai rendszerekben a nyugdíjas jövedelem több pillérből áll: van állami nyugdíj, emellett működik foglalkoztatói nyugdíjpillér és erős önkéntes megtakarítási rendszer is. Magyarország ebből a szempontból pillérhiányos: a nyugdíjasok megélhetése döntően az állami nyugdíjtól függ, miközben a többi elem gyenge.

A kötelező magánnyugdíjpénztárak megszüntetésével Magyarország letért arról a pályáról, amely hosszabb távon sokkal több lábon álló rendszert eredményezhetett volna.

Ha az a rendszer megmarad és finomhangolják, akkor ma egy egészen más szerkezet felé tartanánk. A jövőben azonban nem feltétlenül ugyanazt kellene visszaépíteni, hanem inkább egy erős foglalkoztatói nyugdíjpillért kellene létrehozni, amelyben a munkavállaló befizetését a munkáltató is kiegészíti, és az állam is támogatja.

— Van-e ennek a korszaknak tanulsága?

— Az, hogy a magyar nyugdíjrendszer fő problémája nem egyetlen döntésből fakad, hanem több, egymásra rakódó tényezőből. A 2010 utáni időszakban egyszerre történt nagy kiadáscsökkentés és bevételnövelés, majd később új, jelentős terhek épültek be a rendszerbe. Közben a nyugdíjemelés módja a relatív elszegényedés irányába tolta a nyugdíjasokat, miközben a GDP-arányos nyugdíjkiadás alacsony maradt európai összevetésben. A rendszer rövid távon még működőképes, de a nagy finanszírozási kihívások igazán 2037 után jönnek. Ezért a reform előkészítését már most el kellene kezdeni, még ha a megvalósítás rövid távon nem is látszik valószínűnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
A Google Fordító buktatta le Putyin új árnyékhadseregét: az FBI végigolvasta a gyilkossági tervet
A 42 éves orosz ügynök egy szerb bérgyilkossal tervezett merényletet. Azonban az amerikaiak valós időben olvasták a teljes kommunikációjukat a Google szerverein keresztül. A nyomozás során fény derült Putyin új, titkos kémszervezetére is, amit egy magáncég álcája mögé rejtettek.


A Kreml legújabb, gondos konspirációval felépített árnyékhadseregét nem egy kém, hanem a Google Fordító buktatta le. A 42 éves Denis Alimovot február 24-én vették őrizetbe a bogotái reptéren, miután az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda egy bírósági végzés birtokában hónapokig olvasta a fordítóprogramba beírt üzeneteit, amelyekből egy komplett gyilkossági terv rajzolódott ki.

A nyomozás során kiderült, hogy Oroszország az ukrajnai háború kezdete után egy teljesen új, a GRU és az FSZB elit egységeiből álló, 795-ös Központ nevű árnyékhadsereget hozott létre, amelynek

feladata a legkényesebb műveletek végrehajtása volt a szabotázsakcióktól az emberrablásokon át a politikai merényletekig.

A The Insider oknyomozó portál szerint az új egységet 2022 decemberében állították fel, és a GRU katonai hírszerzés hierarchiáján kívül. A titkos szervezet vezetői közvetlenül a vezérkari főnöknek, Valerij Geraszimovnak jelentettek. Az egységet a legendás fegyvergyártó, a Kalasnyikov Konszern cégébe ágyazták be, így a műküdés egy civil vállalat fedésében zajlott.

A szükséges pénzt a Magyarországon is üzletelő Transmashholding elnökeként ismert milliárdos, Andrei Bokarev és a Rosztek állami konszernt vezető Szergej Csemezov biztosította. A 795-ös Központ finanszírozási modellje a néhai Jevgenyij Prigozsin mintáját idézi, aki vendéglátó-mágnásból lett zsoldosvezér, fellázadt az orosz hadvezetés ellen, majd 2023 augusztusában gyanús repülőgép-balesetben halt meg.

A 795-ös Központ létrehozásának közvetlen előzménye a GRU 29155-ös egységének sorozatos kudarca volt. Ez az egység felelt többek között a salisbury-i idegméreg-támadásért és a montenegrói puccskísérletért, de annyira hanyagul dolgoztak, hogy tisztjeiket sorozatszámos útleveleik és más nyomok alapján újságírók és civil kutatók is azonosították, így az egység teherré vált. A Kreml ezért nem átszervezte, hanem egy versenytársat hozott létre.

Az új egység parancsnoka Denis Fisenko lett, az FSZB elit Alfa egységének veteránja, aki korábban a Kalasnyikovnál is vezető pozíciót töltött be.

Mindez egy PowerPoint-prezentációból derült ki, amit nyugati hírszerzők és oknyomozó újságírók is megszereztek, hónapokkal a titkos egység megalakulása után. A prezentációt Fisenko készítette és mutatta be a Kremlben. Infografikákkal, szervezeti ábrákkal, növekedési előrejelzésekkel, tank- és drónikonokkal volt tele, és elárulta Putyin új, szigorúan titkos „halálosztagának” felépítését.

A 795-ös Központban mintegy 500 tiszt dolgozik, három igazgatóságra osztva. Az egységet kezdetektől fogva kiber-, hírszerzési és információs műveletekre szánták, de a modern hibrid hadviselés teljes eszköztárával is rendelkeznek. Még olyan nehézfegyvereik is vannak, mint a T-90-es harckocsik vagy a Szmercs sorozatvetők. Ez azt jelenti, hogy nem csupán kisméretű szabotázsakciókra képesek, hanem nagy intenzitású, független katonai összecsapásokra is, külső támogatás nélkül.

Az ukrajnai háború első éveiben például az is a feladatuk volt, hogy információkat szerezzenek az ukrán elit alakulatok és a külföldi kiképzők tartózkodási helyéről, valamint a HIMARS rakétarendszerek pozíciójáról, azzal a céllal, hogy rakétákkal vagy drónokkal csapást mérjen rájuk.

A Hírszerzési Igazgatóság kilenc osztályt működtet, lefedve a modern megfigyelés teljes spektrumát.

A nyílt forrású hírszerzéssel foglalkozó rész mellett, van olyan osztály, amelyik külföldi  ügynököket futtat, van amelyik a jelhírszerzést viszi, teljes rádiótechnikai lehallgatóeszköz-parkkal, van amelyik optikai felderítést végez műveleti, illetve taktikai szinten, , valamint vannak földi megfigyelő csoportok is. A Mesterlövész Osztály is a Hírszerzéshez tartozik, ami a The Insider szerint arra utal, hogy elsődleges szerepük nem a harctéri tűztámogatás, hanem a célzott likvidálás.

A most letartóztatott Denis Alimov az FSZB Alfa egységének veteránjaként került a 795-ös Központhoz és az operatív hírszerzési osztályon dolgozott. Szoros kapcsolatot ápolt a csecsen vezetővel, Ramzan Kadirovval, és szabadidejében a testépítésnek élt. Egy nyilvános Telegram-csoportban például arról érdeklődött, „hogyan lehet folytatni az izomtömeg-növelést, miközben megszabadulok az olyan mellékhatásoktól, mint a férfimell?” 2024-re már külföldi merényletek szervezését kapta feladatul, célpontjai főként a Kadirovot bíráló, Európában élő csecsenek voltak.

A terv végrehajtásához Alimov egy Amerikában élő, szerb anyanyelvű férfit, Darko Durovicot bérelt fel. Egy moszkvai találkozón 60 ezer dollár előleget adott át neki, és további 1,5 millió dollárt ígért minden egyes célpontért, akit megölnek vagy „törvényesen deportálnak” Oroszországba.

Mivel Alimov oroszul, Durovic pedig szerbül beszélt, a kommunikációhoz a Google Fordítót használták.

Az üzenetek magukat titkosított alkalmazásokon keresztül küldték, amelyekről azt hitték, biztonságosak. Csakhogy a Google szerverei az Egyesült Államokban működnek, és így az FBI ügynökei egy bírósági végzéssel hozzáfértek a cég szerverein tárolt fordítási naplókhoz, és valós időben olvasták a teljes beszélgetést.

Durovic egy amerikai bűntársának még a pénzről  is írt: „Vannak embereim, akik rengeteg pénzt fizetnének azért, hogy ezt a személyt és a hozzá hasonlókat letartóztassák és átadják nekik. Minden személyért 1,5 millió dollárt kapunk. Szükségünk van egy társra, aki nem kérdez sokat, csak megadja az információt”.

Durovicot 2025 márciusában tartóztatták le az Egyesült Államokban. Alimov közel egy évvel később, február 24-én mégis úgy döntött, hogy külföldre utazik. Egy isztambuli járattal érkezett a kolumbiai Bogotába, ahol egy cartagenai tengerparti nyaralásra volt foglalása. A reptéren azonban az Interpol vörös körözése alapján azonnal elfogták. Jelenleg Kolumbiában van őrizetben, és az Egyesült Államokba való kiadatására vár, ahol gyilkossági kísérlet és terrorizmus támogatásának vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre számíthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Elmondta a szociológus, miért szavaznak a legszegényebbek a Fideszre, miközben a kormány a leggazdagabbaknak kedvez
Szikra Dorottya szerint a Fidesz sikeresen elhitette a rászorulókkal, hogy maguk tehetnek a sorsukról. A közmunka pedig egyenesen a Fideszhez láncolta a legkiszolgáltatottabbakat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 18.



A 24.hu Választás egy széteső világban című műsorának vendége Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója és elnöke volt, akivel a magyar gazdaság helyzetéről és a pártok gazdaságpolitikai ajánlatairól beszélgetett Bánszegi Rebeka. A közgazdász szerint a kormány azért hanyagolja a kampányban a gazdasági témákat, mert a pártok azokkal a szavakkal próbálják tematizálni a közbeszédet, amelyekről azt gondolják, hogy a legmagasabb szimpátiát hozzák számukra. „A gazdasági elmúlt évekbeli teljesítménye, legalábbis a kormánypárti szempontból kétségkívül nem tartozik ezen témák közé” – jelentette ki Jaksity, aki szerint ennek sok belső és külső oka van, és a problémák egy része nem is csak az elmúlt évekre, hanem hosszú távra utal.

A magyar gazdaság krónikus problémái között említette a folyamatosan magas költségvetési hiányokat, a magas szinten ragadt államadósságot és a gyenge versenyképességet. Úgy véli, a választási ígéretekre addig van fedezet, amíg az ország fizetőképes, és megveszik a kötvényeinket, de ez nem feltétlenül jó a gazdaságnak és a társadalomnak. A 2010 utáni időszakkal kapcsolatban, amikor a rekordmagas gazdaságfejlesztési támogatások ellenére elmaradt a felzárkózás, Jaksity György azt mondta, szinte biztosan kijelenthető, hogy

az uniós és állami támogatások felhasználása „nem volt a legoptimálisabb, finoman fogalmazva”.

Szerinte a másik probléma, hogy egy olyan gazdasági szerkezetet támogattak ezekkel a forrásokkal, amely idejétmúlt. „Tehát nem egy 21. századi versenyképes a világpiacon, a helyét abszolút magabiztosan őrző, vagy azt kivívó gazdaságnak a modellje, inkább egy ilyen 19-20. századi iparosodó országé” – fogalmazott. A közgazdász szerint Magyarországon a technológiai fejlődésnek kellene a növekedés homlokterében állnia.

Rövid távú teendőként a pénzügyi egyensúlyi mutatók konszolidációját nevezte meg, ami szerinte fájdalmas lépés lesz.

Hosszú távú problémának tartja, hogy a magyar társadalom nem hajtotta végre magában szellemileg és érzelmileg a rendszerváltást, és nincs tudatában, mennyire elment mellette a világ.

A gazdaság legnagyobb problémájának azt tartja, hogy a vállalkozások túlságosan rászoktak a támogatásokra. „Felsejlik egy olyan gazdaságnak a rémképe, ahol már szinte addikcióvá vált, hogy nagyon kevés olyan szektor, sőt nagyon kevés olyan vállalat van, ami tud működni állami, európai uniós támogatás nélkül, kedvezményes hitel nélkül” – mondta, hozzátéve, hogy a vállalkozói szférát gyakorlatilag egy kábítószerre szoktatták rá. „Egy kezemen meg tudom számolni, ha most hirtelen fel kellene sorolnom, hogy hány olyan komoly nemzetközi arénában magát megmérető céget tudok mondani, akinek ezek az extrák nulla százalékkal szerepelnek a történetében.”

A Tisza Párt gazdaságpolitikájával kapcsolatban, amely a kis- és középvállalkozásokra építene, Jaksity György megjegyezte, hogy ez 1990 óta minden kormányprogram része volt, de általában kimerült a kedvezmények és támogatások adásában.

Szerinte a vállalkozásoknak nem elsősorban támogatásra, hanem kiszámíthatóságra van szükségük.

„Kiszámíthatóság, ez Magyarországon rendkívüli módon hiányzik. Tehát, hogyha támogatni akarjuk a vállalkozókedvet, az innovációt, azt, hogy kockázatot vállaljanak az emberek, (...) akkor legalább annyit adjunk meg nekik, hogy úgy körülbelül tudjanak számolni azzal, hogy hogy alakul a gazdaságpolitika” – fejtette ki.

Az euró bevezetéséről azt gondolja, nincs más út Magyarország számára, mint a pénzügyi unióba való belépés. Úgy véli, már a felkészülés időszaka is komoly eredményeket hozna, hiszen csökkenteni kellene az államadósságot, a deficitet és a kamatokat. „Önmagában az európai monetáris unióban való belépés, az már hab a tortán. A sütemény az az addig eltelő idő” – mondta. A mesterséges intelligencia alkalmazásáról szóló tiszás ígéretekre reagálva kijelentette: „ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciával barátkozzunk, ahhoz először a természetes intelligenciát kell fejleszteni, és itt vannak a komoly problémák.” Ugyanakkor az AI szerinte egyszerre fenyegetés és lehetőség. „Aki ezzel nem foglalkozik, és nem hatja át a gondolkodását, annak ez egyértelmű és száz százalékig fenyegetés. Aki ezzel foglalkozik, az kap egy esélyt.”

A műsor második felében Szikra Dorottya szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa volt a vendég, aki az európai illiberális pártok szociálpolitikáját kutatta. Megállapításai szerint ezek a pártok meglepően konzisztensek: amit ígérnek, azt végre is hajtják. Nem feltétlenül építik le a jóléti államot, hanem szűkebbre szabják a kedvezményezettek körét, éles határvonalat húzva az „érdemesek” és „érdemtelenek” között. A Fideszt ebből a szempontból szélsőséges példának tartja, mivel a határvonalat a munka mentén húzza meg, miközben például az osztrák Szabadságpárt a bevándorlók és az osztrákok között tesz különbséget.

Szikra Dorottya szerint

a Fidesz abban is különleges az illiberális pártok között, hogy a szociálpolitikájával a középosztályra és a leggazdagabbakra céloz, míg például a lengyel PiS vagy az osztrák Szabadságpárt egyenlősítő politikákat is megvalósított.

Arra az ellentmondásra, hogy a Fidesz politikája a tehetősebbeknek kedvez, mégis a szegényebb rétegek körében a legnépszerűbb, a szociológus két magyarázatot adott. Egyrészt szerinte az emberek „magukévá tették” azt a fideszes szemléletet, hogy mindenki maga tehet a sorsáról. Másrészt a közmunka és az ahhoz kapcsolódó „lojalitási hálózat” is hozzájárult ehhez. A Fidesz családtámogatási rendszerét sikeres „politikai terméknek” nevezte, amelyet marketing- és propagandaeszközökkel sulykoltak, és azt a látszatot keltették, hogy mindenki részesülhet belőle, miközben például a csokot a családok mindössze 5 százaléka vette igénybe.

A Tisza Párt népszerűségében szerinte szerepet játszhat, hogy a Fidesz szociálpolitikája komoly hiányosságokkal küzd. „Igyekszik betölteni azt az óriási űrt, amit a Fidesz hagyott, például az univerzális mindenkinek járó ellátásoknak a befagyasztásával” – mondta Szikra, utalva a családi pótlék vagy a gyes 2008 óta változatlan összegére. Úgy látja, a Tisza Párt sikeresen lépett be abba a vákuumba, amit a Fidesz hagyott azzal, hogy tudatosan nem támogatta azokat a társadalmi csoportokat, mint például a gyermeküket egyedül nevelő anyák.

A legfontosabb különbségnek a Fidesz és a Tisza Párt között azt tartja, hogy míg a Fidesz politikájának nem célja az egyenlőtlenségek csökkentése, addig a Tisza társadalompolitikai szemléletének igen.

Az elmúlt 16 évből a szociológus kevés megtartandó elemet lát. Ilyenként a gyerekházakat és az ingyenes étkeztetést említette, bár utóbbi minőségén javítana. Az adókedvezményeken alapuló szociálpolitikát ugyanakkor rendkívül pazarlónak tartja. „Ez az adókon és különböző fiskális eszközökön keresztül nyújtott szociálpolitika, ez annyira elharapózott, azt kell, hogy mondjam, hogy ilyet megint csak a világon sehol nem látunk” – fogalmazott.

A legfontosabb, pártokon átívelő konszenzust igénylő feladatnak a gyerekszegénység elleni program felélesztését, a családi pótlék inflációkövetővé tételét és a minimálnyugdíj problémájának megoldását tartja.

„Ha mondjuk abban meg lehetne állapodni, hogy a családi pótlékot mondjuk az inflációval vagy a bérek emelkedésével minden évben a kormány színétől teljesen függetlenül megemelik, ez például egy olyan dolog lenne, ami rengeteg családnak segítene” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET: