SZEMPONT
A Rovatból

Somogyi Zoltán: Magyar Péter most már látja, hogy van politikai közössége, van háttérországa

A Political Capital alapítója szerint Magyar Péter támogatói azt érzik, most valaki nagyon őszintén, mélyről, belülről fontos dolgokat mond ki, szemben az elmúlt 14 évben elfáradt ellenzékkel. Közben Magyar retorikája a Fidesz két tartópillérét rombolja.


Lezajlott április hatodikán Magyar Péter nagy demonstrációja. Még most is folyik a számháború, hogy 400 ezren vagy csak 25 ezren voltak kint a téren. Akárhogy is, az egyértelmű, hogy Magyar nem egész két hónap alatt a semmiből olyan politikai tényezővé vált, amit nem lehet megkerülni.

Hogyan sikerülhetett ez neki, és merre tovább? Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk erről.

– Bár számháború zajlik arról, mennyien is voltak a Kossuth téren, az biztos, hogy sokan. Mindezt három hét erőteljes lejáratókampány után, ahol mindent bevetettek Magyar Péterrel szemben, amit csak tudtak. Mit mond el mindez a propaganda hatékonyságáról, és mit mond el Magyar Péterről?

– Kezdjük azzal, hogy mi történik: nem csak Magyar Péternél, hanem azon emberek lelkében is, akik kimennek tüntetni, és ezzel is támogatják Magyart. Ők azt érzik, hosszú idő után most először, hogy

valaki nagyon őszintén, mélyről, belülről fontos dolgokat mond ki.
.

Mintha a kormányzat mellett az ellenzék is elfáradt volna ebben a 14 évben. Nincsenek meg azok a jó reflexek, amelyek egy ellenzéki erőt ellenzéki erővé tesznek, és ezt a fáradtságot a választók is észlelik. És most ezzel nem korholom az ellenzéki erőket, mert magam sem tudnék jobbat elképzelni 14 év után, mint a fáradtságot, hogy már nem tudnék mit csinálni megannyi kudarcos év után. Már nincs az ellenzékben az a fajta szenvedély, meg lelkesedés, ami kellene ahhoz, hogy azok a választók, akik mélyen elégedetlenek ezzel a kormányzással, és ebből nagyon sokan vannak, „szolgáltatást kapjanak” tőlük, jövőképet mutasson számukra. És ugyanígy elfáradt a kormányzati propaganda is, mert az, ahogy Magyar Péterre reagálnak, nem tekinthető túl magas teljesítménynek. Nyilván nehezen tudják ezt az egészet kezelni, miközben érzik, hogy Magyar retorikája a közepében találja el a közösségüket fenntartó identitást. Ugyanis

Magyar Péter nem csinál mást, mint a Fidesz identitásából építi fel a saját politikáját. A nemzeti szimbólumoknak a visszahozása, a magyar embereket a kormánnyal szembeállító retorikája ezt teszi. És ezt még fűszerezi, hogy Gyurcsányt és Orbánt összekapcsolja.
.

Ezzel, így együtt, a Fidesz két tartópillérét rombolja. Az egyik a nemzeti politika. „Mi vagyunk a nemzetiek, a magyarok”, hallottuk eddig a fideszesektől, és „mindenki, aki nem mi vagyunk, azok nem nemzetiek, nem magyarok”. A másik pedig az ellenzék legyurcsányozása volt. Ebből épült a kormányzati propaganda. Ez viszont most nem lesz elég Magyar Péterrel szemben, sőt, kontraproduktív, ha ugyanazt fogják mondani, amit eddig.

– Az a szombati beszédből már valószínűsíthető, hogy a Magyar Péternek nincs több atombombája, bármit is jelentsen ez. Viszont a másik oldalon lehet még valami, amit esetleg elő tudnak rángatni vele szemben?

– Ezt érdemes egy kicsit boncolgatni, mert való igaz, hogy ez elterjedt, nincs atombombája, de azért Európa közepén, ahol élünk, ha valaki előáll egy hangfelvétellel, amin az igazságügyi miniszter elmondja, hogy a másik minisztertársa nem tudta százszázalékos hatékonysággal befolyásolni az ügyészséget, és kihúzni a dokumentumokból olyan dolgokat, amik a kormány számára kedvezőtlenek, csak kilencven százalékosan – az egy atombombával felérő hanganyag.

Ha egy ilyen nyilvánosságra kerül Európa közepén, azért ez eléggé atombomba-szerűnek tűnne.

Az, hogy nincs atombomba a kezében, csak azért gondoljuk, mert már megszoktuk azt a fajta politikai közéletet, ahol semminek nincs semmiféle következménye. Azt viszont nem tudjuk, hogy hány ember lelkében van mégis az ilyennek következménye. Például annak, hogy a közállapotok azért nem változnak, mert nincsen botrány a botrányból. Egyre többen vannak, akik frusztrálódnak ettől, és ők, ha megtehetik, ott vannak például a Magyar-féle tüntetésen is.

– Tegnap elmaradt a Magyar Péter-féle párt bejelentése, pedig sokan várták. Ennek technikai okai lehetnek?

– Ő azt állítja, hogy nem akar támadási felületet adni most a kormánynak ezzel... Azért lehetnek itt más okok is, hiszen április 20-án el kell kezdeni az ajánlások gyűjtését, ahhoz pedig kellene, hogy legyen párt, és azt hirdessék is minden módon. Lehet például az az oka, hogy nem tudott megállapodni még az átvételről, vagy általában együttműködésről egy már létező párttal, amire szüksége van az induláshoz. De az is lehet ok, hogy esetleg elgondolkodott Bajnai Gordon és Márki–Zay Péter sorsán.

Mert ha ő pártot csinál, abban a pillanatban rögtön a pártok között találja magát, és nem lesz más, mint egy párt a sok versenytárs párt között.

Márki–Zay Péter, aki ugyanúgy a konzervatív táborból jött egyébként, például ott rontotta el, hogy amint kiválasztották, mint miniszterelnök-jelöltet, rögtön azért küzdött, hogy legyen pártja, meg frakciója a Parlamentben. Innentől kezdve el is rontotta az egészet, ahogy Bajnai Gordon is egyből pártot akart csinálni, és ő is elrontotta ezzel.

– Itt nyilván az a tét, hogy az európai parlamenti választásokon indulhasson, ott pedig csak párttal lehet. Most viszont már jönnek egymás után a határidők, be kell jelenteni, aláírásokat kell gyűjteni, listát kell állítani, stb.

– Igen, van ennek egy menetrendje. Illetve, nem ártana bemutatnia a lista első öt helyén szereplő összes többi figurát. Meglátjuk pár napon belül, hogy mennyire lesz ez meg.

– Az ön által említett április 20-ig nem egész két hét van. Magyar Péter most mondta, hogy országjárásra indul. Ezt is majdnem minden ilyen kezdődő formáció eddig megcsinálta. Bejelentette, hogy itt a párt, és ők most országjárásra indulnak. Na de kikkel?

– Az, hogy néhány ismert művész odaállt mellé, persze fontos, de még nem állt mellé politikus. Az országjáráshoz szervezet kell, és politikusok, nem csak egyedül ő maga. Elmehet egyébként vidékre, és tarthat vidéken is nagygyűléseket, és ott is, valószínűleg sokan fognak megjelenni. De az még nem azt jelenti, hogy építeni tudja a saját politikai közösségét. De továbbra is mondom, simán lehet, hogy ez a pártalapítás túl korai. Amikor az első nagygyűlésén bejelentette a mozgalmát, akkor hiányzott az a közösségi oldal, ahol utána lehetett volna ennek a mozgalomnak nézni.

Olyan, mintha futna az események után, mert minden nagyon gyorsan történik. A gyorsaság az neki nyilván hátrány, mert nagyon gyorsan kell építkezni. Azonban óriási előny is,

mert hónapokkal ezelőtt még senki nem tudta, hogy ki Magyar Péter. És még máig nem tudjuk, hogy ki Magyar Péter. És amíg ez így van, addig azért könnyebben tud a politikában mozogni, mert nehezebb támadni olyan valakit, akit nem ismerünk, mint olyat, akit ismerünk.

– Tegnap láttunk egy elég professzionális színvonalon megszervezett tüntetést. Nekem például az is feltűnt, hogy milyen jó minőségű közvetítése volt a neten. Azt gondolom, hogy ez azért nem két fillér. Arról is megy a számháború, hogy ez hány tízmillió forintba kerülhetett, vagy mégsem, mert adományokból és önkéntes munkából állt össze. De önkéntesből is rengeteg kell ahhoz, hogy egy ilyen dolgot megcsináljanak, egy stábot kell koordináljanak.

– Az, hogy mekkora volt a tömeg, azt nem tudjuk, nem tudhatjuk, mert különböző tippek vannak, de hogy körülbelül mennyibe került egy ilyen rendezvény, azt azért nagyságrendileg meg lehet tippelni. Ez egy 30-40 millió forintos esemény volt. Nyilvánvaló, hogy az egy kérdés, honnan van ez az összeg. És ha ő egy másik Magyarországot akar, akkor egyrészt kommunikálnia kellene, hogy honnan van, másrészt viszont ha ebből az országból indulunk ki, ahol mindenki más meg eltitkolja, mert például a CÖF elhazudja, a megafonosok is elhazudják, akkor miért pont Magyar Péternek kellene elmondania. Innentől ez egy játékelméleti kérdés, hogy minek szálljon be hátránnyal valaki a csatába.

Persze attól még jó kérdés, hogy honnan van a pénz. 200 millió forint a határa talán annak az összegnek Magyarországon, ami még akár államfüggetlen vállalkozói körökből is gyorsan összegyűjthető politizálásra.

Tehát, nem valószínű, hogy az első tízmilliók megszerzésével gond van, amely biztosítja az első tüntetések sikerét. Ami viszont világosan látszik, hogy azért távolról sem volt annyira professzionális a rendezvény. Úgy hallottam a tüntetésre kijutott barátaimtól, hogy ők semmit nem hallottak, mert probléma volt a kihangosítással. Elindult a tömeg egy másik utcán keresztül, mint ami egyébként meg volt tervezve, mert probléma volt a logisztikával. Nyilván azért is, mert emberek csinálják, és nagyon gyorsan kellett ezt az eseményt létrehozni. Ugyanakkor a közvetítéssel nem volt gond, aki távolból követte az eseményeket, annak hallható volt és átütő az esemény.

– Hány önkéntessel lehet ezt így összerántani?

– Azt gondolom, hogy egy ilyen rendezvényhez 50-100 önkéntes kell, az szinte biztos.

– És őket is még valahogy koordinálni kell, hogy ne mindenki menjen a feje után. Ez azért nagy munka. Érdekes volt számomra az is, hogy elindult a weboldal, és elindult egy kommunikációs csatorna a Discordon, úgy tűnik, hogy más módszereket használ Magyar Péter, mint amit eddig megszoktunk, vagy más csatornákat keres. Tudunk-e következtetni az ő leendő stílusára, irányára, dinamikájára, építkezésére?

– Azt lehet látni, hogy azokkal a politikai szkilekkel rendelkezik, amelyek hosszú távon sikeressé tudják tenni őt. Azt mondja rá a propaganda, hogy pszichopata. Ez talán a leggyengébb kritika, hiszen ez akárkire, aki hosszú távon politizálásra adja a fejét, elmondható. A pszichopata, vegyünk egy általános meghatározást, nem fél, nem szorong, és nem tanul. Ebből az első két tulajdonság minden jó politikusra alkalmas kell, hogy legyen.

A kérdés az, hogy Magyar Péter tud-e tanulni, tehát azt jelenti, hogy tudja-e, érti-e azt, hogy ha egy irány mondjuk valamiért rossz, akkor tud-e azon módosítani?

De ez majd a jövő kérdése. Annyira friss a politikában, hogy még alig látunk belőle valamit.

– Viszont azt látjuk, hogy az európai parlamenti képviselői helyekre egy castingot hirdetett meg. Miről szólhat ez a módszer?

– Ez egy üzenet arról, hogy a politikába bele lehet szólni.

Üzenet a „kisembernek”, hogy ő is lehet politikus. Ez egy fontos politikai marketing üzenet, de én nem tekinteném ennél többnek.

Ugyanaz a logikája, mint a nemzeti konzultációnak vagy a lakógyűlésnek, amit Karácsony Gergely hirdetett. Senki józan ember nem gondolja azt, hogy a nemzeti konzultáció bármit is befolyásolt a Fidesz politikáján, vagy a lakógyűlés, aminek teljesen irányítottak voltak a kérdései, azért van, mert Karácsony szeretné innen pontosan tudni a budapestiek véleményét. Ha akarna ilyet, akkor megrendelne egy közvélemény-kutatást. Ezek politikai üzenetek, és nem is kell máshogy kezelni, mint a politikai marketing eszközeként.

– Magyar Péter körül rögtön kialakult egy kultusz. A magyar politikai életben eddig három olyan párt volt, ami egy személy nevéhez kötődött. Az egyik a Torgyán-féle kisgazdapárt volt, a másik pedig az Orbán-féle Fidesz, a harmadik a Gyurcsány-féle DK. Magyar Péter mozgalma annyira rá van szabva, hogy itt nincs meg a veszélye annak, hogy megint egy vezérelvű mozgalom vagy párt alakul ki, ami viszont a későbbiekben eltorlaszolja a demokratikus működés lehetőségét?

– Ez a lehetőség benne van. Talán az előző kérdésben megbeszélt EU-képviselői casting pont ezt próbálja oltani egy kicsit, vagy visszafogni ezt a fajta értelmezést. De való igaz, hogy az egyszemélyes vezető, aki egyszerre politikai sikert is tud hozni középtávon, és az ebből következő politikai problémák, amit okozni tud, az összefügg. Van a választókban egy nagyon erős igény, hogy jöjjön már valaki, aki határozott, erős állításokat tesz, és nem szorong amiatt, hogy ezt megtegye.

Tehát a politikusok esetében ez egy olyan elvárás, ami szavazatokat vonz, de benne van az a veszély, hogy egy egyszemélyi vezetés akár diktatórikus irányba is fordulhat.

De még messze nem tartunk itt, mert fogalmunk sincs, hogy ki Magyar Péter.

– Eddig Magyar mindig azt csinálta, hogy tizenkilencre húzott lapot, és ez neki mindig bejött. Csinált egy március 15-ét, ami nagyon bejött neki, és akkor mindenki azt mondta, hogy hát ezután, ha a következő alkalommal kevesebb ember megy el, akkor baj lesz. Kijött az ügyészségről, és pár óra alatt összerántott megint nagyon sok embert. És akkor meghirdetett egy április 6-át. Ezután a nagygyűlés után mi jön?

– A politikára is igaz, ami az üzleti életre, hogy kockázat nélkül nincs politika. Ez természetes, mert ha valaki politizálni akar, vagy politikába akar lépni, akkor nem tudja ezt máshogy csinálni, mert olyan új dolgokat kell tennie a sikerekért, amit még mérni is lehetetlen, mert még nem történt ilyesmi. A marketingben ez az egyik nagyon komoly módszertani gond:

ha valami teljesen új dolgot akarsz csinálni, azt nem tudod mérni.

Nem tudod mérni azt, hogy mennyire fogják támogatni a teljesen új termékedet majd a piacon, amit még soha senki nem látott. Ugyanez történik a politikában is most. Nyilván kockáztatni kell, bár egyébként annak a kockázati értéke, hogy valaki bevisz egy olyan hangfelvételt az ügyészségre, mint amit Magyar Péter letett az asztalra, rendkívül csekély, mert az tényleg maga a hatalmas botrány, ami azon a hangfelvételen van. Ez azért könnyen kiszámítható lehetett, hogy ha ezzel előlép, akkor erre fel fognak figyelni az emberek. Tehát, hogy minimum bukni nem tud. Az, hogy mekkora lesz a rendezvénye, abban sem volt akkora nagy kockázat, mert az elmúlt időszakban az ellenzéki rendezvényekre egy-kétezer ember járt el. És ahhoz képest biztos, hogy több embert kivisz. Ha nem ötvenezer ember lett volna a rendezvényen, hanem tízezer, az is siker lett volna. Nyilván ilyen szempontból a tegnapi rendezvénynek volt egy nagyobb kockázata, hiszen már egyszer produkált egy nagy rendezvényt, volt összehasonlítási alap, kérdésként merült fel, hogy eljön-e ugyanennyi ember most is. De abból a tömegből viszont, ami az első rendezvényen volt, már érződött, hogy Magyar Péter iránt van érdeklődés. A közösségi oldalán az a sok százezer követő is ezt mutatja.

Tehát az első, legnagyobb kockázattal járó lépéseket megtette. Most már látja, hogy van politikai közössége, van háttérországa. Az a kérdés, hogy ezzel tud-e jól gazdálkodni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vox Populi: 106 tiszás, 87 fideszes és 6 Mi Hazánk képviselő jelenleg a legvalószínűbb
Elkészült a legújabb mandátumbecslés, ami teljesen mást mutat, mint a kormányközeli mérések. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint 106 mandátumot szerezhet Magyar Péter pártja.


A Vox Populi 2026-os választási előrejelzését bemutató új oldaláról írt posztot a projekt egyik alkotója. Tóka Gábor bejegyzésében kifejti, hogy az általuk készített modell egyrészt az alapján súlyozza a különböző közvélemény-kutatások adatait, hogy azok mennyire frissek, és mennyire voltak pontosak az adott intézet becslései a megelőző négy országos választás előtt.

Másrészt szerinte figyelembe veszik azt is, ami a mostani helyzet két fő sajátosságának tűnik: a fideszközeli intézetek posztjainak teljes hiteltelenségét és a kormánytól független intézetek valószínűleg nagyobb torzítását az ellenzék javára, mint amit a 2024-es választáson tapasztaltak.

A szerző szerint

„a levélszavazatok nélkül számított szavazatmegoszlásban most kb. 47:41 arányban, tehát hat százalékponttal vezethet a TISZA a Fidesz előtt, a következő országgyűlés legvalószínűbb összetétele pedig 106 tiszás, 87 fideszes és 6 Mi Hazánk képviselő. Ez persze még változhat a következő hetekben, és már pusztán a narancsmentes közvélemény-kutatások múltbeli találati pontossága alapján is érdemes egy elég széles becslési hiba lehetőségét is hozzáképzelni a pillanatnyi becslésekhez.”

Az oldalon számításaik mikéntjét is bemutatja: „Tízezer választási eredményt szimuláltunk. A pöttyök az adott pártnak a szimulált választásokon elért eredményeit mandátumszámban mutatják. Az ábra felett százalékban mutatjuk három fejlemény valószínűségét, tehát hogy milyen gyakran állt elő a szimulációk során az, hogy a párt bejut a parlamentbe, hogy ott abszolút többséget (tehát legalább 100 mandátumot) szerez, és hogy kétharmados többséget (legalább 133 mandátumot) szerez.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint a Fidesz azzal küzd, hogy ezúttal nem kitalált ellenféllel áll szemben
A politológus a Fidesz külpolitikai kampányát elemezte a Törökülés című műsorban. Szerinte a valós, kiszámíthatatlan szereplők, mint Ukrajna, bármikor felülírhatják a kormányzati narratívát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 14.



A Fidesz azzal küzd, hogy mostani ellenfele nem kitalált, hanem egy valós, kiszámíthatatlan külpolitikai szereplő, ami a korábbiaknál sokkal nagyobb kockázatot jelent a kormánypárt kampányára. Erről beszélt Török Gábor politológus a Törökülés legfrissebb adásában a 24.hu-n.

„Ha nem egy belpolitikai játszótér van, ahol kitalált ellenfelekkel küzdesz, ráadásul a világpolitikának valóban olyan szereplői vannak most, akiknek a döntései nehezen beláthatók előre, akkor egy pillanat alatt rád éghetnek a korábbi mondataid. Szerintem a Fidesz folyamatosan ezzel küzd”

– mondta Török, aki szerint a háború kampánytémává emelése olyan terep, ami felett a kormánypártnak kevesebb a kontrollja. Példaként a Barátság kőolajvezeték körüli bizonytalanságot említette, ahol a döntés az ukránok kezében van.

A politológus szerint a politikai versenyt a Tisza Párt megjelenése is átformálta, amely megváltoztatta a korábbi erőviszonyokat. „Szerintem ebben a nagyjából két évben, amióta a Tisza Párt jelen van a magyar politikában, azt tapasztaljuk, hogy sok mindent el tudott tüntetni abból, ami a Fidesz versenyelőnye volt korábban. Tehát legalább most, a kampány vége felé azt lehet érezni, hogy jó válaszokat adnak a saját politikai érdekeik alapján, jó gombokat nyomogatnak – át van gondolva a mondanivaló. Valamint a politikai munkában beletesznek mindent, amit egy választási kampányban bele kell tenni” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy az utóbbi egy év botrányai miért nem hoztak trendfordulót, Török Gábor a társadalom fokozódó polarizáltságát emelte ki. Szerinte ma már a különböző politikai táborok szavazói párhuzamos valóságokban élnek, és az információkat eleve értelmezésekbe és narratívákba csomagolva, „gondolatmankókkal” kapják meg. Úgy látja, nincs olyan ügy, ami kirángatná az embereket a saját buborékjukból.

Példaként említette, hogy ha Magyar Péterről megjelenne egy kompromittáló videó, a tiszás szavazók előre tudnák, hogy „azt az oroszok csinálták, vagy a mesterséges intelligencia”.

A Fidesz ukránellenes narratívája azután erősödött fel, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök március 5-én élesen bírálta Orbán Viktort az uniós hitel blokkolása miatt; a nyilatkozatot a magyar sajtó egy része fenyegetésként értelmezte. Ezzel párhuzamosan feszültséget okoz, hogy a Barátság kőolajvezeték déli ágán január 27-én egy orosz dróntámadás után leállt a szállítás, és bár a vezetéket megjavították, a tranzit azóta sem indult újra. A magyar kormány politikai célú visszatartással vádolja Kijevet, míg Ukrajna az orosz támadások következményeiről beszél. Az ügyre Magyar Péter is reagált, aki a vezeték újraindítását sürgetve közös helyszíni bejárást javasolt Orbán Viktornak.

Török Gábor szerint bár a Fideszben gondolhatták, hogy jól sikerült kiprovokálni Zelenszkij mondatait, a helyzet kiszámíthatatlansága miatt nem biztos, hogy ez hosszú távon hasznot hoz. Mivel naponta érkezhet egy újabb nyilatkozat, a kormánypártnak sokkal nehezebb előre kalkulálnia, melyik mondatra lehet építkezni, és melyik válik terhessé. Ez éles ellentétben áll a korábbi kampányokkal – a rezsicsökkentés, a migráció, a Soros Györggyel vagy Brüsszellel vívott harc –, amelyek sokkal kezelhetőbbek voltak, hiszen azokban az ellenfelek Török szerint teljesen más jellegűek voltak, mint most Ukrajna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Trump emeli a tétet: Amerika bombázta Kharg szigetét, az iráni olajinfrastruktúra szívét, a Forradalmi Gárda máris fenyegetőzik
Az amerikaiak azt állítják, csak a katonai infrastruktúrát támadták, de az olajpiac így is idegesen reagált, a Forradalmi Gárda pedig közölte, ha az olajipari létesítményeket is támadás érti, hamuvá változtatják az összes energetikai infrastruktúrát a térségben, amihez Amerikának köze van.


Donald Trump péntek este bejelentette, hogy az Egyesült Államok légicsapásokat hajtott végre Irán legfontosabb olajterminálja, a Kharg sziget ellen, egyúttal megfenyegette Teheránt: ha beavatkozik a Hormuzi-szoros hajóforgalmába, az olajinfrastruktúrát is célba veheti.

Trump a Truth Social nevű közösségi oldalán azt közölte, hogy „a Közel-Kelet történetének egyik legerőteljesebb bombatámadása során teljesen megsemmisítettek minden katonai célpontot Irán koronagyémántjában, a Kharg szigeten.” Hozzátette, méltányosságból úgy döntött, hogy nem törli el a sziget olaj-infrastruktúráját. „Ha azonban Irán vagy bárki más akadályozza a szabad és biztonságos áthaladást a Hormuzi-szoroson, azonnal felülvizsgálom ezt a döntést” - fenyegetőzött.

A pénteki amerikai csapások után az iráni olajügyi minisztérium egy magas rangú, névtelenséget kérő tisztviselője a New York Times-nak azt mondta, a finomítók dolgozói csaknem két órán át tartó, megállás nélküli robbanásokról számoltak be, amelyek úgy rázták a szigetet, mint egy földrengés. A tisztviselő szerint „a támadások hatalmasak és pusztítóak voltak”.

A Perzsa-öbölben, az iráni partoktól 32 kilométerre fekvő Kharg sziget Irán olajexportjának szíve, a kivitel nagyjából 90 százaléka az itteni létesítményeken keresztül bonyolódik.

A szigeten egy leszállópálya és számos rakodó terminál is található, a védelmét pedig a környező szigeteken és a szárazföldön kiépített katonai infrastruktúra biztosítja.

Irán az 1960-as évek óta nagymértékben támaszkodik a Kharg-szigetre a tengeri olajexportban, ahol tárolókapacitások és Irán legnagyobb olaj- és gázmezőihez kapcsolódó vezetékek is találhatók. A szigetet körülvevő mély vizek megadják a szükséges merülési mélységet, hogy a nagy olajszállító tankerek kiköthessenek, ellentétben Irán Perzsa-öböl menti partvidékének sekélyebb szakaszaival. Az elmúlt években a terminálnál egyszerre akár tíz szuper­tankert is tölthettek.

A szigeten három fő energetikai infrastruktúra-létesítmény működik, köztük a Falat Iran Oil Company, amely napi 500 000 hordó nyersolajat termel, és az ország négy fő olajfinomítója közül a legnagyobbat birtokolja. A szigeten található a Kharg Petrochemical Company is, valamint egy jelentős létesítmény az olaj és a cseppfolyósított földgáz tárolására és szállítására.

Az innen induló olaj fő felvevője eddig Kína volt, amely a nyugati szankciókat megkerülő „árnyékflotta” tankerein keresztül jutott hozzá az iráni kőolajhoz.

A Kínába irányuló olajexport Irán gazdaságának mintegy 6 százalékát adta, és nagyjából a kormányzati kiadások felét fedezték belőle, miközben Irán Kína olajimportjának körülbelül 13 százalékát biztosította.

Legutóbb az 1980-as években, az iráni–iraki háború idején érte jelentős támadás a szigetet. A Szaddám Huszein irányítása alatt álló iraki hadsereg akkor súlyos bombázásokat hajtott végre a sziget olajipari infrastruktúrája ellen, kiterjedt károkat okozva, de Irán képes volt újjáépíteni a létesítményeket. Az infrastruktúra az elmúlt években is folyamatosan bővült, tavaly például kétmillió hordóval növelték a tárolókapacitást.

A mostani akció egy amerikai katonai tisztviselő szerint katonai célpontokat vett célba; olyan rakétaindító-állásokat és más eszközöket, amelyeket a Hormuzi-szorosban, az öböl másik végén fekvő nemzetközi hajózási útvonalak elzárására használtak. A tisztviselő szerint a légicsapások elkerülték az olajipari infrastruktúrát.

Michael Rubin, az American Enterprise Institute vezető munkatársa a Washington Postnak ugyanakkor azt mondta,

a bombázás „megteremti a feltételeket a sziget elfoglalásához”, amennyiben az elnök erre parancsot ad.

A szakértő úgy véli, a felkészülés részeként az amerikai erők csapást mérhetnek az Irán által „láthatatlan mólóknak” nevezett állásokra is, ahonnan az iráni haditengerészet gyorsnaszádokat indíthat a kereskedelmi hajók zaklatására.

Ezzel párhuzamosan a japán Okinawáról a Közel-Keletre indul a tengerészgyalogság egy légi-földi harci köteléke. KA The Wall Street Journal értesülései szerint a több mint 2200 tengerészgyalogost és 2000 haditengerészt számláló egység az USS Tripoli és két másik hadihajó fedélzetén érkezik a térségbe. Kétéltű partraszálló járműveket, helikoptereket, F-35-ös vadászgépeket is hoznak, valamint az egység része egy 800 fős lövészzászlóalj. Nem világos, hogy a telepítésnek van-e közvetlen köze a Kharg szigetén történtekhez.

Egy iráni olajiprai szakértő szerint „egy, a Kharg-sziget olaj- és gázinfrastruktúrája elleni támadás azonnal leállítaná Irán olajexportjának jelentős részét”. Nem véletlen, hogy a Forradalmi Gárda élesen reagált. Azzal fenyegetőznek, ha az Egyesült Államok beváltja fenyegetését, és megtámadja az energia- és olajipari infrastruktúrát, Irán válaszul azonnal megtámadja „a régió olajtársaságainak összes olaj-, energia- és gazdasági infrastruktúráját, amelyekben van amerikai tulajdon vagy együttműködnek Amerikával.„Hamuhalommá változtatjuk őket” - írták.

A támadás híre azonnal pánikot keltett a globális piacokon.

A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára már a hét elején, a feszültség fokozódásakor átlépte a 100 dolláros lélektani határt, a pénteki csapás után pedig napközben 119,5 dollárig is felkúszott.

A globális energiapiacokat már így is megrázta, hogy a Hormuzi-szoroson, a világ legfontosabb olajszállítási útvonalán a forgalom a konfliktus kezdete óta gyakorlatilag leállt. Ezen a keskeny tengeri útvonalon halad át ugyanis a világ tengeri olajkereskedelmének mintegy negyede, naponta közel 20 millió hordónyi nyersolaj.

Elemzők szerint a piac egy 14 dolláros geopolitikai kockázati felárat épített be az árakba, ami egy tartós Hormuz-leállás esetén további 10-15 dollárral emelkedhet.

A fizikai ellátás mellett a hajózási és biztosítási piac is összeomlott. A világ legnagyobb hajóbiztosító klubjai, köztük a Gard és a Skuld, március elején felmondták a Perzsa-öböl térségére vonatkozó háborús kockázati fedezeteket. Bár új, lényegesen magasabb díjakkal lehet biztosítást kötni, a díjak emelkedése és a közvetlen veszély miatt a hajózási társaságok többsége elkerüli a térséget. Érdekes módon a műholdas adatok szerint a légicsapások előtti napokban Kharg szigetérőlmég indultak óriástankerek, ami arra utal, hogy az iráni export nem állt le teljesen, de a helyzet rendkívül törékeny.

A Nemzetközi Energiaügynökség válaszul rendkívüli lépésre szánta el magát: a tagországok összesen 400 millió hordó kőolajat szabadítanak fel stratégiai készleteikből, az amerikai kormányzat pedig a piac stabilizálása érdekében ideiglenesen feloldotta az orosz olajszállításokra vonatkozó szankciók egy részét, de

az árak továbbra is nőnek.

Trump pénteken azt állította, hogy az árak a konfliktus végével csökkenni fognak. „Nos, úgy gondolom, amint ez véget ér, az üzemanyagárak – mindennel együtt – zuhanni fognak” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pletser Tamás: Minden idők legnagyobb olajipari válságával nézünk szembe, ami mellett az 1973-as olajsokk is eltörpül
Az elemző adatokkal demonstrálja, hogy sokkal nagyobb a baj, mint ahogy az a magyar médián keresztül látszik. Szerinte a mostani krízis minden korábbinál jelentősebb.


Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője egy új elemzésében azt írja, minden idők legnagyobb olajipari válságával nézünk szembe. Az elemző szerint a magyar sajtón nem jön igazán át a helyzet súlyossága.

„Sajnos a magyar sajtón nem jön igazán át, de számomra úgy tűnik, minden idők legnagyobb energia és kőolaj válsága előtt állunk. Az amerikai/izraeli stratégia sajnos a mostani állapot szerint nem jött be: Irán nem omlott össze, nem adja meg magát. Éppen ellenkezőleg, a vallási rezsim állja a csapásokat, sőt bekeményít, beleáll a konfliktusba és egyre inkább úgy tűnik, hogy mintha az ő stratégiájuk működne”

– állítja Pletser.

Ennek következményeként szerinte jelenleg egyáltalán nem látszik, hogy a Hormuzi-szorost mikor és milyen feltételekkel lehetne újranyitni.

Az elemző egy felsorolásban mutatja be, hogy a múlt közel-keleti válságai mekkora olajkínálati sokkot jelentettek, kiemelve, hogy a mostani krízis minden korábbinál jelentősebb.

A Goldman Sachs előrejelzését is idézi, miszerint a 2008-as, 147 dolláros hordónkénti rekordár is megdőlhet. Az elemző felsorolása szerint a korábbi és a mostani válságok a következőképpen alakultak: A Szuezi válság (1956–57): a globális kínálat 10, az Öbölháború (1990–91): a 9, az Arab olajembargó (1973)a globális kínálat 7, míg az iráni vallási forradalom (1978–79): a globális kínálat 5-7 százalékát érintette.

Ezekhez képest az amerikai-iráni háború (2026. március) a globális kínálat 20 százalékát. A Hormuzi-szoroson keresztüli tankeres forgalom leállása elvágta Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Irak fő exportját. A tartalék kapacitás gyakorlatilag 0 százalékra csökkent, mivel a kulcsfontosságú, gyorsan reagáló termelők fizikailag ki vannak zárva a piacról.

Az elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy a Hormuzi-szoros nemcsak a kőolaj miatt fontos, hanem hatalmas mennyiségű cseppfolyós földgáz, finomított kőolajtermék, műtrágya és hélium is áthalad rajta. Hozzáteszi, hogy az Arab-öböl államai innen kapják élelmiszerük és használati tárgyaik nagy részét, így szerinte gyakorlatilag az egész régió gazdasága megbénult.

A helyzet súlyosságát Pletser szerint az is jelzi, hogy a világ soha nem látott mértékű termékfelszabadításra készül: a Nemzetközi Energiaügynökség javaslata 400 millió hordó stratégiai tartalék piacra dobása az OECD részéről.

Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni csapásai, valamint az iráni válaszlépések miatt a Hormuzi-szorosban a kereskedelmi hajózás gyakorlatilag leállt. A tankerforgalom blokkolása miatt a Brent olajár ismét 100 dollár fölé került, és Európában a földgázárak is megugrottak a katari LNG-kiesések hírére. Válaszul a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) március 11-én jóváhagyta stratégiai készletek piacra engedését, ami a szervezet történetének legnagyobb összehangolt felszabadítása. Ennek részeként az Egyesült Államok mintegy 172 millió hordót tervez kiadni a saját stratégiai tartalékából.

A Goldman Sachs szerint az olajárakban jelentős kockázati prémium épült be. Elemzésük szerint a Hormuzi-szoroson naponta mintegy 20 millió hordónyi olaj és olajtermék halad át, amelynek csak korlátozott része, elméletben körülbelül 4 millió hordó terelhető el csővezetékeken.

Több piaci kommentár valószínűsíti, hogy a 2008-as és 2022-es árcsúcsok is megdőlhetnek.

A meglévő megkerülő kapacitások, mint például Szaúd-Arábia Vörös-tengerre vezető vezetéke vagy az Egyesült Arab Emírségek fujairahi útvonala, eddig a vártnál kisebb mértékben tudták ellensúlyozni a kiesést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk