SZEMPONT
A Rovatból

Somogyi Zoltán 2024-ről: Orbán Viktor alatt kártyavárként omlott össze a belpolitikai talapzat

A Fideszben látszik a kapkodás, próbálják megtalálni, hogyan állíthatnák le Magyar Pétert, aki azonban egy nagyon erős választói elégedetlenség hullámain jutott el az ellenzék élére - mondja az elemző évértékelő sorozatunk legújabb részében.


2024 nemcsak egy újabb év volt a magyar politikában, hanem egy fordulópont, amikor a belpolitikai status quo kártyavárként omlott össze. A gazdaság, az uniós konfliktusok és a belső politikai viszonyok olyan eseményláncot indítottak el, amelynek következményei alapjaiban formálhatják át az előttünk álló időszakot. Magyar Péter, a Tisza Párt új vezetője és a választói elégedetlenség hullámát meglovagoló politikus új játékosként lépett színre, miközben Orbán Viktor rezsimje a kegyelmi ügy és az inflációs sokk alatt recseg-ropog.

Évértékelő sorozatunk mostani részében Somogyi Zoltán szociológussal az elmúlt év legfontosabb eseményeiről, a Fidesz rendszerszintű problémáiról és Magyar Péter felemelkedéséről beszélgetünk. Az interjúban nemcsak a múltat elemeztük, hanem a 2025-ös év lehetséges forgatókönyveit is latolgattuk. Hogyan alakítja a Fidesz stratégiáját a belső válság? Mire lehet képes az új ellenzéki erő? Milyen kockázatokat jelenthet Magyar Péter személyisége? És vajon merre halad Magyarország a politikai és gazdasági bizonytalanság közepette?

– Volt egy 2024-ünk, de már tudjuk előre, hogy jövőre csodálatos dolgok fognak történni. Na, de mi is történt velünk 2024-ben?

– Azt, hogy jövőre milyen csodás dolgok fognak történni velünk, egy politikus akkor veti be, amikor éppen a jelenben nem történnek meg ezek a csodálatos dolgok. A miniszterelnök kínban van, nem tud sok jót mondani a jelen helyzetről. Korábban arra épített, hogy ő már olyan szinten van a belpolitikában, hogy simán megengedheti magának a nagyívű külpolitikai játszmáját. Ehhez várta is a második féléves uniós elnökséget, hogy meg tudja mutatni, milyen nagy játékos is ő európai szinten, és úgy érezte még 2023-ban, hogy azzal a háttérrel, amit tizenvalahány év alatt felépített, simán bejátszható terep lesz a külpolitika.

Amivel nem számolt: összeomlott alatta a belpolitikai talapzat, ez a 2024-es év nagy hozadéka. Az emberek nagy részének a gazdasági biztonsága omlott össze, amelynek Magyar Péter megjelenése és megerősödése lett a következménye.

Azt nem elfelejtve, hogy a külpolitika erőteljesebb intézése a belpolitikai ügyintézés gyengülésével, feladatok átadásával járt: az erre kinevezett fideszes vezető politikusok nem tudták azt a minőséget hozni, ami a stabil háttérországhoz kellett. A kegyelmi döntés és az azt követő, máig tartó botrány ezt mutatta. A politika egy ilyen dolog: a legváratlanabb pillanatban kártyavárként tud összeomlasztani stabilnak tűnő építményeket.

– Hübrisz volt a Fidesz részéről a kegyelmi ügy? Mindig azt terjesztették Orbánról, hogy személyzeti kérdésekben is fantasztikusan kézben tartja a dolgokat. De most kiderült, hogy ez mégsem így van?

– Kezdjük azzal, hogy valószínűleg egy ellenzéki kis pártot sokkal könnyebb HR-szempontból kézben tartani, mint egy országot kétharmados többséggel, amikor minden fontos pozícióba saját embert kell kinevezni. Ez azért már sok ezer embert jelent. Fölöttük kellene diszponálni, róluk kellene teljes tudással rendelkezni, és nagyon jó emberismerettel rendelkezni. Nyilvánvaló, hogy ez nem tartható.

Nem is tud egyébként egy ilyen típusú rendszer máshogy működni, mint a legtetején lévő vezető, aki uralja a legfontosabb dolgokat, megengedi az alatta lévőknek, hogy a maguk kis uralmi köreiket kiépíthessék.

Ha ezt nem engedi meg, akkor nem tud a rendszer felépülni. Tehát itt mindenkinek voltak kisebb-nagyobb uralmi körei, és Novák Katalin nyilván Balog lelkész úrral nagyon szoros viszonyt, egy önálló uralmi kört alakított ki.

– Ez inkább Balog uralmi köre, nem Nováké...

– Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Egy biztos, hogy a sok év kontroll nélküli kormányzás és ellenzék nélküliség nem építi ki azt a fajta biztonsági reflexet, hogy mindig minden pillanatban érezzék, mi az, amit jó csinálni, mi az, amit rossz, mit lehet megtenni, mit nem. Általában annyi a reakció, hogy „mi vagyunk a hatalom, mi mindent megtehetünk”, mert ehhez szoktak hozzá. Hogy ez mikor üt vissza, az nagy kérdés volt. Nekem meggyőződésem, hogy ha a gazdaság tovább szárnyalt volna, még egy ilyen kegyelmi ügyet is simán túl tudott volna élni a Fidesz.

– Arról, hogy a gazdaság ne tudjon szárnyalni, gondoskodott maga Orbán Viktor is, amikor egy ideje már megy a bokszolás az Európai Unióval azokon a pénzeken, amik egyre inkább hiányoznak a költségvetésből.

– Az lenne a normális működés, hogy amikor fent van egy gazdaság, és erős, akkor tartalékol, amikor gyenge, akkor meg a tartalékból erősíti saját magát. Ez lehetne az államnak egy jól értelmezhető szerepe, ez mondjuk a keynesi megközelítés. Van persze az ezzel versenyző tiszta piacpárti megközelítés, hogy a piacot hagyni kell élni. Az is erős gazdaságot teremt, de itt egyikről se beszélgetünk a kettő közül, hanem arról, hogy volt egy erős, munkaerőhiányos gazdaság, amelyben sokan folyamatosan keresték az újabb befektetéseket, az állam pedig elkezdte gazdasági szempontból érthetetlenül túlfűteni ezt. Az állam is próbálta feleslegesen erősíteni a gazdaságot olyan állami beruházásokkal, amelyek aztán zárt körök felé landoltak. Ezzel az egyébként működő piacra még rárakott plusz két lapáttal, amellyel nem tett jót a gazdaságnak. Ugyanakkor volt egy olyan riadalom is még 2022-ben, hogy esetleg a választások kimenetele meglepheti Orbánékat, ezért akkor

több ezer milliárd forintot úgy szórtak bele a gazdaságba, hogy tudták, ennek nagyon erőteljes inflációs hozadéka lesz. A magyar emberek egyszer csak azt látták, hogy az évekig felfelé ívelő jólét után erősen leértékelődött a bankban tartott forintmegtakarításuk: olyan drágulás vette kezdetét, amire nem számítottak.

Európai szinten a legnagyobb inflációt sikerült elérni, amely elindította a lejtmenetet: csak azt kellett kivárni, hogy ki fogja, és milyen módon meglovagolni ezt? És akkor jött 2024-ben a kegyelmi ügy, ennek mentén megjelent Magyar Péter, aki egy tehetséges ember, és tehetséges politikus, de ő nemcsak a saját tehetségéből épült fel oda, ahol most van, hanem egy nagyon erős választói elégedetlenség hullámain jutott el az ellenzék élére, mert már sokan akarják ennek a kormányzásnak a végét.

– Ezek szerint a rezsim kezdete óta bele volt kódolva, hogy előbb-utóbb erre fut ki az egész? Tehát bele volt kódolva a túlfűtött gazdaságba, hogy ez előbb-utóbb kifullad, bele volt kódolva az, hogy a fékek és ellensúlyok nélküli rendszer előbb-utóbb valamilyen orbitális hibát fog véteni, amivel nekimegy a falnak?

– Ahogy Magyar Pétert nem ismerjük, mert új szereplő, úgy, akármilyen furcsa, Orbán Viktor személyiségét sem ismerjük igazán, bár ő régi szereplő. Simán el tudom képzelni, hogyha valakinek mindig azt mondják, hogy „te egy akkora tehetség vagy, hogy ilyen 500 évente egy születik”, akkor egy idő után az ember elhiszi magáról, és akkor nincs szüksége komoly szakmai segítségre, akkor abból jönnek a nem mindig tökéletes döntések.

– Amikor ez a pénzszórás történt, fehéren-feketén mindenki leírta, akinek volt egy csöpp esze, hogy ezt a pénzt előbb-utóbb vissza kell szedni, és ennek nagyon komoly ára lesz.

– Igen, de ő azt is gondolhatja, hogy amikor az infláció visszaszedi a pénzt, akkor az emberek nem feltétlenül rakják össze fejben ezt a korábbi osztogatással. Meg hát, bár természetesen semmilyen módon nem akarom ezt a rendszert Rákosiéhoz hasonlítani, de ott is volt egy olyan szlogen és gazdasági cél, hogy a „vas és acél országa” lesz Magyarország, de jó lesz majd ez, aztán nem lett az. Itt is az van, hogy nem a piac dönti el, hogy hova hajlandó a tőke beáramlani, és akkor az állam hagyja ezt, hanem az állam dönti el, hogy ő mit gondol a piac fejlődéséről, és a mi adópénzeinket kockáztatja a döntéseivel. Például itt van az akkugyárak esete. Mindent feltenni az akkugyártásra, és közben meg összeomlik az európai autógyártás, ráadásul külön az elektromos autók iránti kereslet is összecsuklik, amire az akkugyártást felhúzták, ez a rossz döntés. Vagy az is,

amikor működő bizniszbe beleraknak óriási közpénzeket, például a repülőtér megvásárlásába. Az egy működő üzlet volt. Senkinek nem lesz jobb attól, hogy az állam megvette, abszolút felárazva.

Ilyen áron nem lehetett volna a piacon eladni, amennyiért az állam megvette. A reptér az állam számára eddig is nyereséges üzlet volt, hiszen adó formájában nagyon komoly pénzeket szedett be a repülőtéren. De az, hogy mostantól ő működteti, ő kockáztat az egészen más. Rendkívül rossz helyzetet teremt, amikor az állam elkezdi átvenni a piac helyét. Mert amikor rosszak ezek az egyáltalán nem piaci döntések, azaz nem jönnek be, akkor az adófizetők szívják meg.

– Ezek szerint jó dramaturgiával az történt, mint egy jól felépített drámában, hogy hirtelen omlik minden össze, a gazdaság, a politika. Az év végére az is kiderült, hogy bár repteret vett magának az állam, de a vasúti pályaudvarok fenntartására nincsen pénz.

– Egy ilyen kijelentés, mármint hogy az államnak nincs pénze a vasút fenntartására, ezért magánkézbe juttatja „ingyen” a pályaudvarokat, Nyugat-Európában kormányválságot okozna.

Ez olyan, mintha a részvénytársaság vezérigazgatója az igazgatósági tagoknak bejelentené, hogy a cég vagyonát, ami a részvénytársaság tagjainak a vagyona, odaadná másoknak semmiért, mert nem képes maga üzemeltetni. Nyilván irtózatos felzúdulás lenne.

Az a kérdés, hogy miben más ez a helyzet, amikor Orbán Viktor mondja ezt az ő részvényeseinek, azaz a magyar adófizetőknek, hogy most akkor én kiadnám ezt a hatalmas értékű közvagyont magánba, nulla forintért?

– Sokan úgy érzik, minden évben olyan határátlépések történnek, amiket előző évben még nem tudtunk elképzelni.

– Minden egyeduralkodó azt gondolja, hogy sosem ér véget az uralma. Mi meg azt gondolhatjuk, hogy Közép-Európában vagyunk kompországként, ahogy Ady Endre megfogalmazta, tehát amennyire nem vagyunk teljesen Nyugat, úgy nem vagyunk teljesen Kelet sem. Aki optimista, az azt mondja, hogy nem vagyunk annyira Kelet, hogy ezt meg lehessen csinálni. A pesszimista pedig azt mondja, hogy nem vagyunk teljesen Nyugat, hogy ne lehessen ezt megcsinálni. És egy kompországban mindig valahogy eldőlnek a dolgok. Néha egy kis szerencsével, néha egy kis szerencsétlenséggel. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a „megyünk valami új felé” az ténylegesen létező érzés, hiszen már stílusában is volt egyfajta irányváltás: a Menczer-féle kocsmahangulat például teljesen új dolog volt, hiszen egy kormánytag ugrott neki az ellenzék vezetőjének úgy, ahogy egy kocsmában sem illik igazán, egy jobb kocsmából kidobják ezért az embert.

Nyilván gondolkoznak a Fideszben különböző megoldásokon, hogy hogyan lehetne leállítani Magyar Pétert.

Az nekik kifejezetten fontos feladat. Látszik a kapkodás, tehát hol ezt, hol azt csinálják. Szerencsére nem mertek még fizikailag az ellenzék vezetőjéhez hozzányúlni, de ezt el fogja dönteni a 2025-ös év, hogy végül is mit tekintenek igazi megoldásnak. Továbbra is maradni az európai megszokott kereteken belül, és akkor mondjuk még, amit el tudok képzelni, hogy például átírják a választási rendszert egy teljesen arányos választási rendszerre alacsony bejutási küszöbbel, amivel adnak a többi ellenzéki erőnek is lehetőséget, hogy újra feléledjenek. Ez mondjuk lehet egy ilyen megoldás. És persze lehet, hogy a jövő év elhoz egy olyan gazdasági fellendülést, hogy a választók megbocsátanak Orbán Viktornak, és akkor visszarendeződés van, ami nyugalmat hoz a Fidesz oldalán. Erre csak minimális esélyt látok, mert

amikor egy választó csalódik egy politikában, oda nagyon nehezen megy vissza.

A harmadik lehetőség az, hogy olyan eszközökhöz is fordulhatnak, amiről én nem is akarok itt beszélni. Amitől ilyen szempontból lehet félni, az előbb elmondott, se nem Kelet, se nem Nyugat problematika, ahol maga a kormány se tudja kiszámolni, hogy egy esetleges erőszakos beavatkozás a politikai rendszerbe milyen hatást vált ki a választókban.

– Hova vezethet a szintén az év második felében meghirdetett gazdasági semlegesség politikája?

– Nincs ez a semlegesség, a magyar gazdaság az európai gazdaság dinamizmusától függ. Éppen ezért, az EU-ból történő esetleges kilépés borzalmas dolgokat produkálna Magyarország számára gazdaságilag, ezt nyilván önmagában nem kockáztatná meg Orbán, vagy nagyon nehezen jutna erre a lépésre. Az, hogy olyan politikai helyzet alakuljon ki, hogy a német nagyvállalatok már ne tudjanak bennmaradni az országban, mert tarthatatlanná válik az állapot, azt sem engedheti meg magának. Tehát ilyen szempontból is hiába mondja, hogy semleges gazdaságpolitikát folytat.

– Történhetnek olyan „rendkívüli események”, hogy a Fidesz esetleges veresége esetén 2026-ban mégse kerüljön sor a hatalom átadására?

– Hadd kockáztassam meg azt, hogy elhiszem még mindig Magyarország miniszterelnökéről, ilyen dolgot nem tenne.

– Fogadjuk el. Merre marad játéktere a miniszterelnöknek?

– Orbán jelenleg nem nagyon tud mit mondani a belpolitikában arról, hogy milyen állapotban vannak az egészségügyi intézmények, milyen állapotban van az oktatás, közlekedés. Ahol az állam ott van, ott problémák vannak. Rossz állapotban van a gazdaság is ráadásul. Magyar Péter ezt használja ki, hogy ő meg minden nap beszél. (Nagy hiba volt például a karácsonyi ajándékokat nem elfogadni.) Orbán Viktor azt próbálja kihasználni Magyar Péterrel szemben, hogy ő magasabb szinten van, mert ő már a világpolitikában van jelen, ez az ő játéka.

Erről is érdemes egy pár szót váltani, hiszen a mostani időszak is megmutatta, sikeresen lehet azt játszani, hogy ő az Unió elnökeként milyen nagy békepárti,

ha pedig véletlenül összejön a béke, akkor majd mondhatja, hogy ő volt az első harcosa.

Ez biztos nagyon nagy siker lenne. Ugyanakkor viszont azt látjuk a külpolitikai mozgásában, hogy bármit csinál, az egyedi, személyes, az ő kapcsolatrendszeréhez kötött Magyarország pozíciója jelenleg. Jóban van Netanjahuval, ezért Magyarország Izraellel jóban van, személyes kapcsolata van Trumppal, ezért Magyarország most örülhet, hogy Trump nyert.

Jóban volt korábban Ficóval, jóban volt Melonival, ezért máshogy alakult ez a jó kapcsolat, majd meglátjuk, hogy most hogy alakul, de mindig annak kell drukkolni, hogy Orbán Viktor kivel van jóban és kivel van rosszban. Hogy Orbán Viktor elmegy tárgyalni, azt kell nézegetni, hogy ő elment tárgyalni, de nem tudjuk, hogy miről tárgyalt. Ennek teljesen máshogy kellene kinéznie egy intézményesült rendszerben.

Egy országnak a külpolitikáját nem személyes viszonyrendszereknek, hanem az ország érdekének kellene meghatároznia, ezért például nem szabadna kockáztatni vele.

Most bejött a kockáztatás, nyert Trump, de ha nem nyer, és Orbán rátette az összes zsetont, akkor mi történt volna? Még az is kérdés, hogy így mi fog történni?

– Itt Magyar Péter. Mit kell jól csinálnia, hogy ezen a hullámon továbbra is fenn tudjon maradni?

– Az első tanácsom, hogy nevet semmiképpen se változtasson. Az, hogy őt Magyarnak hívják, valami elképesztő szerencse. Ez a Fidesz kommunikációját jócskán megnehezíti, mert már nehéz úgy beszélni, hogy „hajrá magyarok, hajrá Magyarország!” Ez a vicces része. A másik az, hogy nyilván vita van a közvélemény-kutató intézetek között, mert vannak, amelyek a Fideszt mérik erősebbnek. De ha ezeket az intézeteket, amelyek a rezsim felé elkötelezettek, kivesszük, akkor a többiek együtt jelzik azt, hogy a Tisza Párt már erősebb, mint a Fidesz. Azért ez egy teljesítmény.

Ha egy évvel ezelőtt itt ültünk volna, azt mondjuk, hogy esély nincs változásra, nulla az ellenzék, csak Orbán van. Azért az, hogy valaki ezt megcsinálja, az egy politikai teljesítmény. Nagyon távol szeretném tartani magam attól, hogy úgy tűnjön, én bármilyen tanácsot is adok ebben. Mert ha még akarnék is tanácsot adni, nem érdemes, mert ezen a szinten, ha valaki így megcsinálja saját magát, akkor nyilván sokkal többet lát abból, hogy mit kell csinálni, mint amit mi látunk ebből. Ez az első dolog. A másik, hogy teljesen valós a politikának az ingatagsága, bármikor összeomolhat bármi. Tehát

ahogy az orbáni nagyon markáns, megdönthetetlen rendszer-képe összeomlott, és most már arról beszélgetünk, hogy simán akár el is veszítheti a választásokat, ugyanez igaz Magyar Péterre is.

Ez meg abból a szempontból érdekes, hogy hol van az eddigi ellenzéknek az a túlélési, önvédelmi reflexe, hogy ők maguk esetleg pont azért dolgoznának a háttérben, mert akár bármelyik pillanatban az előttük lévő kettősből összeomolhat valamelyik, és akkor újra beléphetnek a két versengő szereplő egyikévé, és ez már egy jó szerep. Tulajdonképpen azt fogalmaznám meg, hogy hol van a baloldal?

– Mert Magyar Péter mindent visz...

– Látszik, hogy olyan eszközökhöz mer nyúlni, amihez eddig senki. És látszik, hogy a közösségi média világában ez simán elmegy. Például nekiugrott a magyar sajtónak, sokszor érthetetlenül. Mert megérezte, hogy miután ő, a közösségi médiának köszönhetően, közvetlenül kapcsolatot tud tartani a választókkal, neki simán lehet ellensége az egész eddigi politikai szisztéma mindenestül, amiben benne vannak az újságírók is mindenestül, nem csak a politikusok. Nyilván a kérdés az, hogy ez a stílus működik-e hosszú távon. Látom, hogy

a választók egy jókora része már azt gondolja, bármi jöjjön, csak menjen Orbán Viktor, de nem tudjuk, hogy fél év múlva mit is fognak gondolni. Ezért érdemes tehát mindenkinek mindig dolgozni, aki akar valamit a politikától.

A másik nagy kérdés, hogy Magyar Péter tud-e ténylegesen pártot építeni, tehát az ő személyisége képes-e egy politikai közösség felépítésére? Még nem látjuk, hol tart ebben. Van nagyon sok híve, van nagyon sok támogatója, Tisza-szigetek vannak országszerte, de hogy ez mikor és hogyan szerveződik egy működő párttá, azt még nem tudjuk.

– Mi az a legutolsó időpont, ameddig látnunk kell a pártot ahhoz, hogy kormányképes erőnek láttassa magát?

– Szerintem ilyen nem nagyon van. Ha tartja magát, és a Tisza Párt lesz a legnépszerűbb politikai erő, akkor neki nyilván lehet az is a felfogása, hogy a 106 egyéni körzetben talál 106 képviselőt, és központi kommunikációval, ahogy a Fidesz is csinálta, marketingeli majd őket.

Ha jó Magyarországot szeretnénk mi, választók, akkor működő politikai közösségeket kell akarnunk, és nem csak működő politikai személyiségeket, egyet-kettőt, akik politikai vállalkozásként megcsinálják a maguk szerencséjét a politikában.

Az orbáni rendszer ilyen, ő megcsinálta a maga szerencséjét az adófizetők pénzén. Most attól szenved a Fidesz, illetve Orbán Viktor, ami számára eddig az előny volt: megszüntette korábban a Fideszt, mint politikai pártot, és megteremtette a csak alá tartozó politikai közösséget, azoknak a csoportját, akik Orbán Viktort imádják. Ez a politikai közösség nem egy párt, amelyik megvitatja a különböző tematikákat, és megpróbál valamilyen irányba menni. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ha a politikai vezető meggyengül, akkor a politikai szervezet is meggyengül mögötte. És azt is jelenti, hogy

ha a politikai vezető hatalomra kerül, akkor az azért veszélyes, mert az ő egyszemélyes döntésétől nagyon sok minden függ.

Itt igazából a kérdés az, hogy Magyar Péter hogy viszi be magát a hatalomba. Ha be tudja vinni magát úgy, ahogy Orbán Viktor tette, akkor akár még az is lehet, hogy csöbörből vödörbe kerülünk. Vagy a másik lehetőség, hogy ténylegesen egy rendes politikai szervezetet kell építeni, ahol akármennyire szegényesen öltözködnek és büdös szájúak az emberek, vagy nem is tudom, mit mondott, de azért mégiscsak annak a politikai közösségnek a fontos tagjai, akikkel egy kontrollált kormányzást tud vinni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a Washington Post állításai közül
A szakértő szerint a külügyminiszter szándékosan tereli a szót a megrendezett merényletről. Így próbálja elkerülni, hogy a valós időben történő, oroszoknak való jelentéseiről kelljen beszélnie.


Rácz András Oroszország-szakértő egy szombati Facebook-posztban elemezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter reakcióját a Washington Post cikkére, amely egy állítólagos orosz titkosszolgálati tervről számolt be. A szakértő felidézi, hogy a lap arról írt, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SzVR) egy megrendezett merényletkísérletet javasolt Orbán Viktor választási esélyeinek javítására. Szijjártó Péter erre reagálva esztelen összeesküvésnek nevezte a tervet.

Rácz András szerint azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az, amire a miniszter nem reagált. Azt írja:

„Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a cikk állításai közül. Belton ugyanis egy európai biztonsági szolgálatra hivatkozva tényként írja le azt is, hogy Szijjártó az EU-s találkozók szünetében rendszeresen felhívja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és tájékoztatja őt az elhangzottakról.”

A posztban Rácz szó szerint idézi a cikk vonatkozó angol nyelvű részét, majd úgy értelmezi, hogy ez tartalmilag azt jelenti, hogy a magyar külügyminiszter rendszeresen, valós időben tájékoztatja az orosz felet az EU-s megbeszélésekről.

„Ezt hívják a köznyelvben beszervezett ügynöknek vagy informátornak”

– állítja a szakértő. Hozzáteszi, Szijjártó ezzel szemben úgy tesz, mintha a cikknek ez a része el sem hangzott volna, és bár az önmerénylet tervét képtelenségnek nevezi, az őt érintő megállapításról nem beszél.

„Adja magát a kérdés, hogy vajon miért” – teszi fel a kérdést Rácz András. Szerinte az egyik elméleti lehetőség az, hogy a miniszter észre sem vette, hogy róla is szó van a cikkben, de ezt a lehetőséget elveti, mert a csapata valószínűleg szólt neki. A másik, valószínűbb lehetőségnek azt tartja, hogy

„azért nem cáfolja a vádat, mert ha nyíltan tagadná, akkor azzal azt kockáztatná, hogy valamelyik európai szolgálat esetleg kiszivárogtatja a bizonyítékokat arról, hogy igen, Szijjártó tényleg rendszeresen tájékoztatja Lavrovot.”

Rácz András szerint Catherine Belton újságíró közismerten jó forrásokkal rendelkezik, a Washington Post pedig nem az a lap, amely alap nélkül írna ilyesmit egy másik ország külügyminiszteréről. Úgy véli,

Szijjártó is biztos benne, hogy alapos bizonyítékok léteznek, ezért próbálja elterelni a figyelmet azzal, hogy hallgat róla.

A szakértő a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy mennyire normális, ha egy olyan ember Magyarország külügyminisztere, aki nem érzi fontosnak cáfolni egy ilyen vádat.

Rácz szerint „ha a NER-nek vége lesz, Szijjártó éppúgy Moszkvába fog menekülni, mint ahogyan a hozzá hasonlóan az oroszokkal igen szoros kapcsolatot ápoló egykori osztrák kollégája, Karin Kneissl tette 2023-ban.”

A Washington Post szombaton megjelent cikke belső orosz hírszerzési iratokra hivatkozva számolt be arról, hogy az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége a „Gamechanger” fedőnevű forgatókönyv részeként egy Orbán Viktor elleni megrendezett merényletkísérlet ötletét vetette fel. A Kreml dezinformációnak minősítette a beszámolót. A cikkben az is szerepel európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva, hogy Szijjártó Péter az EU-ülések szüneteiben rendszeresen hívta Szergej Lavrovot, és a lap megkeresésére a magyar miniszter nem reagált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Orbán Viktor egy egyedülálló eszköz Oroszország kezében, amit nagyon nem szeretnének elveszíteni
Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében - mondja a nemzetbiztonsági szakértő, aki szerint az orosz beavatkozás célja sokkal messzebbre mutat. A céljuk a nyugati államok korróziója, mert csak így győzhetnek a demokráciák felett.


Komoly hullámokat kavart a Washington Post szombati cikke arról, hogy információik szerint az orosz titkosszolgálat önmerényletet javasolt Orbán Viktor helyzetének javítására a választási kampányban. Az amerikai lap másik állítása szerint Szijjártó Péter rendszeresen felhívja az uniós tanácskozások szünetében Szerges Lavrovot, így az orosz külügyminiszter első kézből értesülhet az ott elhangzottakról. Mindezt a Washington Post nyugati hírszerző szolgálatoktól származó dokumentumokra és információkra alapozva állítja. A magyar és az orosz kormány mindent tagad. Ahogy a VSquare oknyomozó portál korábbi értesülését is cáfolták, ami szerint három orosz hírszerző ügynök érkezett Magyarországra, kifejezetten azért, hogy befolyásolják a magyar választásokat.

De mennyi esélyük van erre a korábbi beavatkozásaik fényében? Hiszen Moldovában, Romániában, Szlovákiában mindez nem sikerült. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő a Partizánnak adott interjújában arról beszélt,

a politikai befolyásolás célja orosz részről nem is feltétlenül egy-egy konkrét választás eldöntése, hanem kifejezetten a nyugati demokráciák korróziója.

A szakértő szerint ezt a célt már a nyolcvanas években is megfogalmazták az amerikai szakértői vélemények az úgynevezett titkosszolgálati aktív intézkedésekkel kapcsolatban. „Hogy mit értek korrózión? Hát azt, hogy folyamatosan és fokozatosan teljes mértékben alámosódik a valóság megismerhetőségének a hite a társadalomban” – fogalmazott Buda.

Úgy véli, a demokráciák azért tudnak működni, mert a társadalom racionális vitákat folytat, hogy a valósághoz legközelebb jusson, és kompromisszumos megoldásokat alakítson ki. Ha ez a hit, valamint az állami intézményekbe vetett bizalom alámosódik, az elkezdi szétrothasztani az adott országot, és ez Oroszországnak jó.

„Oroszország tudja, hogy a demokráciák addig hatékonyak, ameddig működni tudnak, amelyik pillanatban elkorrodálódnak, nem lesznek tovább ellenfél a számára” – mondta a szakértő.

Buda Péter szerint a demokrácia sebezhetőbb, de csak abban az esetben, ha nincs tudatában annak, hogy támadás alatt áll. A hidegháborúban ezt a felismerést évekkel azután tették meg nyugaton, hogy a KGB már önálló stratégiával és infrastruktúrával rendelkezett. A szakértő szerint az orosz-szovjet gondolkodás hosszú távban gondolkodik, és egy folyamatos, totális háborúban áll a Nyugattal. Ezt az orosz eszme és a csekista ideológia megértése nélkül nem lehet értelmezni.

Az orosz eszme lényege, hogy Oroszország egy másik, felsőbbrendű civilizáció, amelynek feladata rendet tenni a világban.

„Úgy fogalmazott a dumának, az orosz dumának az alelnöke, hogy a háború a mi nemzeti ideológiánk” – idézte Buda. Hozzátette, a klasszikus nyugati gondolkodásban a háború a politika folytatása más eszközökkel, Oroszországban viszont a politika a háború folytatása más eszközökkel.

Vlagyimir Putyin a szakértő szerint ennek a csekista szemléletnek a folytatása, és nem véletlen, hogy egy KGB-ezredes került az elnöki székbe. Amikor a Szilovikikről, vagyis az „erős emberekről” beszélünk, akik a fegyveres testületek egykori tagjaiként átvették az állam irányítását, az jóval többről szól, mint hogy Putyin a haverjait hozta magával.

Buda Péter szerint a magyar eset azért egyedülálló, mert a jelenlegi miniszterelnök 16 éve van kétharmaddal hatalmon. „Ez elég sok. Erre már lehet építeni. Ennyi idő alatt el lehetett érni, ki lehetett harcolni bizonyos pozíciókat, fel lehetett szedni ismereteket, ki lehetett építeni kapcsolatrendszert Európában és a NATO országoknak a területén” - fogalmazott a nemzetbiztonsági szakértő.

„Egy ilyen eszközt elveszíteni sokkal nagyobb kár, mint egy pár éve hatalmon lévő miniszterelnököt elveszíteni egy másik országban.”

„A másik, ami miatt nagyon fontos megtartania a magyar miniszterelnököt, az az ő emblematikus szerepe annak az úgynevezett Fekete Internacionáléak az építésében és a nyugati vezetésében” – állítja. Ez a hálózat a szakértő szerint kapcsolódik ahhoz az orosz eszméhez, amely szerint Oroszország védi egyedül a konzervatív és keresztény értékrendet a liberális és hanyatló Európával szemben.

Buda Péter szerint a magyar kormány ezen keresztül, akarva-akaratlanul egy orosz befolyásolási műveletet terjeszt nyugaton.

„Remélem, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztény értékeknek a megőrzése a célja az orosz titkosszolgálatnak, ahol egyébként a másként gondolkodókat kidobálják a 10. emeletről” – jelentette ki.

Magyarországon szerinte nem a bizalom aláásása a cél, mert az a jelenlegi kormányt gyengítené. Ugyanakkor ha kormányváltás történne, és az új vezetés nem lenne Oroszország iránt elkötelezett, akkor szerinte Magyarország is a destabilizációs műveletek célpontjává válna.

A szakértő beszélt arról is, hogy információi szerint a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt egy zárt körű beszélgetésen arról beszélt, hogy biztosan tudja Putyintól, hogy Ukrajna meg fog szűnni mint szuverén állam.

„És arra készült, és erről beszélt ezen a beszélgetésen, hogy amikor ez be fog következni, akkor ez nagymértékben át fogja alakítani az európai viszonyokat és az európai biztonsági architektúrát” – mondta Buda, aki szerint a terv az volt, hogy Magyarországnak minél előnyösebb helyzetbe kell kerülnie, hogy az újraosztásból jól jöjjön ki.

Azt is hozzátette, hogy valószínűleg sem Putyin, sem a magyar miniszterelnök nem számított arra, hogy a háború nem két hétig fog tartani.

Buda Péter szerint a magyar kormány orosz politikájának köszönhetően az ország a háború szélén táncol, mivel folyamatosan provokálja Ukrajnát, hogy azt ne vegyék fel a NATO-ba és az EU-ba.

„Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében” – fogalmazott.

A szakértő szerint megmagyarázhatatlan Orbán Viktor 180 fokos fordulata, aki 2008-ban még Ukrajna és Grúzia gyorsított NATO-csatlakozását sürgette. „Ezt egy titkosszolgálati elemző, amikor ekkora hasadást lát valakinél, akkor azt mondja, hogy ez azért nem úgy van egyébként, hogy egyszer csak így ébredtem fel. Ennek oka van” – mondta.

A szakértő szerint a magyar szolgálatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert politikai irányítás alatt állnak, és lényegében a miniszterelnökhöz vannak bekötve. „Mennyire szerencsés, de mindenképpen jellemző, hogy egyúttal a propagandaminiszter a titkosszolgálatoknak is a felügyelője. Ez szinte olyan, mint egy karikatúra, csak nem nevet az ember rajta” – vélekedett.

Elmondása szerint a partneri bizalom is megrendült, és bár bizonyos információkat még megosztanak, de sok mindent már nem. Arra a kérdésre, hogy tud-e arról, hogy tartottak vissza információt a magyar szolgálatoktól, azt válaszolta: „Nem arról, hogy mit, hanem azt, hogy igen.”

Buda Péter szerint a magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mert az orosz hamis zászlós műveletek az ő érdekét is szolgálják, és ezt elismerni kellemetlen lenne.

Ennél is kellemetlenebb kérdésnek tartja, hogy miért áll érdekében Oroszországnak, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon.

„És akkor eljutunk megint oda, amivel kezdtük a beszélgetést, hogy Magyarország eszköz. Ugye angolul ezt az asset szót használják, amit kifejezetten a titkosszolgálati eszköz, instrumentalizáció értelmében szoktunk használni, Oroszország kezében” – magyarázta. Úgy látja, a probléma az, hogy ebbe a csőbe már 16 éve belementünk, és ebből nem lehet könnyen kiszállni.

A szakértő szerint a megoldás az lenne, ha a politikai elit és a közvélemény megértené, hogy egy komoly ideológiai háború zajlik, aminek a tétje a demokráciák túlélése. Kína szerinte hosszabb távon és mélyrehatóbban, Oroszország viszont sokkal közvetlenebbül fenyegeti Európa biztonságát.

„A probléma pusztán az, hogy addig, amíg mi nem fogjuk fel azt, hogy támadás alatt állunk, addig nincs esélyünk a védekezésre” – mondta.

Szerinte a háború már most is zajlik a nyílt háborús küszöb alatt. „A háború az nem akkor kezdődik, amikor jön valaki és viaszpecséttel aláírt hadüzenetet ad át a Brüsszel közeli NATO-központban.” Hozzátette, Oroszország célja az, hogy Európa ne ocsúdjon fel, és még alvó állapotában lehessen elfoglalni. Ennek elkerüléséhez szerinte Európának fel kell mutatnia az erejét és az akaratát, hogy elkerülje a tényleges háborút.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Felföldi József: Ha egy vezetőn a kényelem, az elhanyagoltság, a fáradtság látszik, az gyakran azt jelenti, hogy a hatalom is elkényelmesedett, motiválatlan vagy éppen erőtlen
A milliárdos nagyvállalkozó szerint a miniszterelnök kolbászos-pörköltös bejegyzései a rendszer elkényelmesedését jelképezik. Úgy véli, a hatalom anyagcseréje lelassult.


Felföldi József egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét, amelyben párhuzamot vont a hosszú ideje hatalmon lévő vezetők és a politikai rendszerek „elnehezedése” között. Bejegyzését azzal a gondolattal indítja, hogy a történelemben a birodalmak vezetői gyakran akkor nehezednek el, amikor túl régóta vannak hatalmon. Felföldi szerint egy ország vezetőjének megjelenése már nem egyszerűen esztétikai kérdés, hanem jelkép. Ezt követően arról ír, mit üzen számára Orbán Viktor közösségi oldalának „igencsak erőteljes gasztro vonulata”, megemlítve a pörkölteket, kolbászokat és a zsíros falatokat.

Álláspontja szerint az állandó evészet és az ezzel kéz a kézben járó elhízás szimbolikus jelentőséggel is bír.

„A hatalomnak is van anyagcseréje. Magyarországon pedig ez az anyagcsere mintha egyre lassabb lenne. A rendszer egyre több embert tart el, egyre több kiváltságot oszt ki, egyre több baráti vállalkozást hizlal fel közpénzből. Egyre több a lojalitásért járó jutalom, egyre több a rendszerhez tapadó érdek. A politikai test egyre vastagabb hájrétegeket növeszt magára”

– fogalmazott.

Hozzáteszi:

„Közben az ország izomzata, így az oktatás, az egészségügy, a versenyképes gazdasági rendszer egyre inkább sorvad, gyengül, roskadozik a teher alatt. Ez az igazi elhízás.”

Úgy véli, amikor egy állam túl sok energiát fordít saját magára, és túl keveset a társadalom mozgásban tartására, akkor elveszíti a rugalmasságát, és nem lesz képes gyorsan reagálni a kihívásokra. A vállalkozó szerint a történelem tele van ilyen rendszerekkel, amelyekben a hatalom önmagába záródik, a lakomák megszaporodnak, a fogások pedig pazarlóbbak lesznek, mert a rendszer már nem követel fegyelmet.

„Egy ország vezetője mindig jelképpé válik. A megjelenése, a viselkedése, az életmódja mind üzen valamit arról, hogyan működik a rendszer körülötte. Ha egy vezetőn látszik a fegyelem, az azt üzeni, hogy a rendszer is fegyelmezett. Ha viszont egy vezetőn a kényelem, az elhanyagoltság, a fáradtság látszik, az gyakran azt jelenti, hogy a hatalom is elkényelmesedett, motiválatlan vagy éppen erőtlen”

– írja.

A posztját azzal zárja: „Ezt csak úgy mellékesen leírtam. És további jó étvágyat kívánok Orbán úrnak.”

A debreceni édességipari milliárdos, akit a Quick Milk „varázsszívószál” miatt gyakran „szívószálpápaként” emlegetnek, 2025–2026 során egyre gyakrabban és élesebben nyilvánul meg közéleti kérdésekben.

Korábban is voltak konkrét, nagy visszhangot kiváltó megnyilvánulásai. 2025. november 5-én Iványi Gábor mellett állt ki, a vádemelést a miniszterelnök morális csődjének nevezve. 2026. január 19-én a „biztosvalasztas.hu” domain-ügy kapcsán „komoly arcvesztésről” írt, a felelősséget vezetői hibaként értelmezve. Február 5-én pedig Orbán azon kijelentésére reagált, miszerint „Fidesz nélkül” mindent elveszítene az ország, ezt az agresszor–áldozat viszony nyelvezetéhez hasonlítva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem lennék meglepve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki az oroszok terveiről” - írja Panyi Szabolcs
Döbbenetes részleteket közölt egy újságíró a Washington Postra hivatkozva. A tervet az orosz külső hírszerzés, az SZVR készítette.


Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója a Facebookon írt arról, hogy a Washington Post újabb részleteket tudott meg a magyar választás orosz titkosszolgálati befolyásolásáról. Állítása szerint a lap egy orosz titkosszolgálati jelentéshez jutott hozzá, amelyet az SZVR, az orosz külső hírszerzés készített. Az újságíró szerint a „Fordulópont (Gamechanger) néven emlegetett stratégia szerint egy drasztikus műveletre lehet szükség ahhoz, hogy Orbán Viktort választási győzelemhez segítsék.” Panyi ezután szó szerint idézi a tervet:

„Az SZVR tervében azt fejtgetik, hogyan lehetne »gyökeresen átalakítani a választási kampány teljes dinamikáját« – mégpedig »egy Orbán Viktor elleni merénylet megrendezésével«.”

A poszt szerint az orosz tervet egy meg nem nevezett európai ország titkosszolgálata szerezte meg, és miután meggyőződött a hitelességéről, a dokumentumot a Washington Post szerzője, Catherine Belton is átvizsgálhatta. Panyi hozzáteszi, hogy Belton egykori moszkvai tudósító és a „Putyin emberei” című könyv szerzője. Az újságíró ezután az SZVR-jelentésből idéz:

„Egy ilyen esemény a kampány megítélését a társadalmi-gazdasági kérdések racionális teréből az érzelmi síkra tereli át, ahol a kulcstémákká az állam biztonsága, valamint a politikai rendszer stabilitása és védelme válnak”.

Azt is megemlíti, hogy a terv a Washington Post cikke szerint az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége, az Aktív Intézkedések Főosztálya számára készült.

Panyi leírja, hogy a Washington Post megpróbálta reagáltatni Kovács Zoltán nemzetközi sajtószóvivőt, de nem kapott választ, az SZVR nem kívánt reagálni, Dimitrij Peszkov Kreml-szóvivő pedig dezinformációnak nevezte az értesülést. Egy zárójeles részben egy magyar vonatkozást is kiemel:

„Az orosz hírszerzést vezető Szergej Nariskin fia, Andrej Nariskin és családja ugyanis magyar letelepedési kötvényes lett a 2010-es évek közepén a Rogán Antal-féle, offshore cégekkel megspékelt kötvényprogramban

– ezt akkoriban a Direkt36, a 444 és az orosz Novaja Gazeta derítette ki. 2022 őszén pedig a Direkt36-on azt is megírtam, hogy Andrej Nariskin hivatalos magyar lakcíme Rogán Antal propagandát és titkosszolgálatokat felügyelő miniszter régi barátja, a grúz-izraeli Shabtai Michaeli Deák Ferenc utcai (Fashion Street) ingatlanába volt bejelentve. Nariskin letelepedési engedélyét később visszavonták.”

Panyi Szabolcs szerint a Washington Post cikkéből más részletek is kiderülnek. Azt írja, a lap idéz egy európai nemzetbiztonsági tisztviselőt, aki megerősítette az ő korábbi, VSquare-en megjelent értesülését az orosz beavatkozásról. Eszerint a tisztviselő szolgálata is kapott információt arról, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) három embere Magyarországra érkezett a választás befolyásolására. Panyi idéz egy nyugati tisztviselőt is, aki a lapnak azt mondta:

„Orbán Oroszország egyik legjobb ügynöke volt. Nehéz elképzelni, hogy az oroszok ne lennének készenlétben, hogy segítsenek, ha a dolgok esetleg rosszra fordulnak.”

Végül egy személyes megjegyzést is fűz a témához:

„Tudom, hogy ezek a hírek nagyon durvák, és nem lennék meglepődve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki a választásig hátralévő időszakban az oroszok terveiről.

Nagyon fontos viszont, hogy megőrizzük mind a higgadtságunkat, mind a magyar államba és annak intézményeibe vetett hitünket.

Az orosz titkosszolgálatoknak ugyanis éppen az az egyik célja, hogy megrengessék a demokrácia és annak intézményei iránti bizalmunkat.

Nem a kormányról és annak vezetőiről beszélek – hanem a magyar államról és intézményeiről, és az ott dolgozó, azokat működtető sok tíz- és százezer becsületes, hazafias magyar állampolgárról. Hogy az ilyen orosz tervek és beavatkozási kísérletek meghiúsuljanak, ahhoz az ő munkájukra – például a rendvédelmi szervek és az elhárítás éberségére – van szükség.”

Néhány nappal a Washington Post cikke előtt a VSquare arról írt, hogy egy GRU-hoz kötődő, háromfős „politikai technológus” csapat hetek óta Budapesten tartózkodik, részben diplomáciai fedés alatt, a nagykövetségen. A jelentések szerint az akciót az orosz elnöki apparátus helyettes vezetője, Szergej Kirijenko felügyeli, célja pedig a 2026. április 12-i választás befolyásolása. A művelet eszköztárában az online dezinformáció, karaktergyilkosságok és különböző tartalmak gyártása is szerepelhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: