„Sokkal kevesebb művet kéne olvasni, alaposabban” – A magyarérettségiről és az irodalomtanítás helyzetéről kérdeztük a szakembert
Egy éve vezették be az új típusú magyarérettségit, de a tanárok szerint nemhogy javított volna az oktatáson, hanem tovább rontotta a diákok viszonyát az irodalomhoz. Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja a arról beszélt, hogyan lett a szövegértésből nyelvtani teszt, hogyan szorult ki az olvasás öröme a tananyagból, és miért esélytelen, hogy a tanárok vagy a diákok bármiben is döntést hozhassanak. Aki ma megszereti az irodalmat, az jobbára a rendszer ellenére teszi.
– Könnyű vagy nehéz volt ez az idei érettségi, az előző évekhez képest?
– Nincsenek előző évek, mert tavaly ilyenkor volt első alkalommal ez az újféle érettségi. Tehát csak a tavaly tavaszihoz, illetve az őszihez lehet hasonlítani. Azt tudom mondani, hogy ezek körülbelül egyformák voltak, megfeleltek annak a törvényi előírásnak, amellyel mondjuk én mint a Magyartanárok Egyesülete választmányi tagja, nem értek egyet.
– Mennyiben nem ért egyet?
– A legsúlyosabb kifogás egyrészt a szövegértési feladatsorban az, hogy az mostantól szövegértési és nyelvi feladatsor, ami azt jelenti, hogy nem pusztán a szövegértéséről, hanem nyelvi, nyelvtani ismeretekről is számot kell adni, ami egy egészen másik terület, mint a szövegértés. Belekerült tavaly egy irodalmi feladatlap, amit nevezzünk tesztnek, ahol elég esetlegesen, de előre meghatározott adatmennyiségből kérdeztek.
Az írásbeli és a szóbeli között pedig eltelik hat hét, amíg a diákok eddig ezt megtanulhatták. Az írásbelire erre külön nehéz készülni, mert olyan mennyiségű anyag van, hogy külön időt szakítani arra, hogy még ezeket is átismételjék, majdnem lehetetlen.
– Tetten érhető a több anyag a tavalyi érettségik kiértékelésénél? Azaz gyengébbre sikerültek a tavalyi érettségik?
– Nem – azért ezt a tanárok megoldják, hogy az összértékelés ne legyen rosszabb, hiszen a második rész esszé, aminek a pontozása sok szubjektív elemet tartalmaz.
és a tanítás folyamatában erre fölöslegesen nagy hangsúly kerül, ahogy a szövegértés fejlesztésére is, amire nagyon nagy szükség lenne, de nem jut elég idő, mert akkora nagy az anyagmennyiség.
– Nyilvánvalóan szövegértés nélkül az ember nem élvezi az irodalmat.
– A szövegértés nemcsak az irodalmi, hanem a hétköznapi szövegek értésének a fejlesztését is jelentené, de ahhoz idő kellene. Idő pedig nincsen, mert miközben az érettségi így átalakult, rettenetesen megnőtt az irodalmi anyagnak a leadandó, megtanulandó mennyisége, így a gyerekek nem olvasnak többet, hanem kevesebbet, és kevésbé értően, mert rohanni kell, hiszen bármi benne lehet a tesztben.
– Tehát inkább csak ilyen összefoglalókat olvasnak, hogy mindenről tudjanak valamit?
– Igen, ezt úgy szoktuk nevezni, hogy helyett olvasás, tehát az irodalmi művek helyett a tankönyvet olvassák.
– Nyilván az irodalmi műveknek az igazi értéke pont az az esztétikai élvezet, amit az irodalmi mű elolvasása jelent.
– Az elvész. Mert mivel több az anyag, nem többet, hanem kevesebbet olvasnak, sajnos.
és még meg is érti azt.
– Ha annak idején Karinthy nem tanult volna memoritereket, akkor mit csinált volna a műtőasztalon, amikor a Pázmán lovagot mondta megállás nélkül azért, hogy ne veszítse el az eszméletét? Arra akartam utalni, hogy azért valamennyi memoriter kell a műveltséghez is...
– Nyilván, bár egy kicsit a világ megváltozott, ma mindenkinek minden memoriter a zsebében van az okostelefonjában. De ezzel együtt én is azt gondolom, hogy jó, ha vannak memoriterek, de az, hogy valaki tud egy verset, vagy érettségi vizsgahelyzetben egy kimaradt szót be tud-e abba írni, az nem ugyanaz. És még azt is hozzátenném, hogy a memoriter az igazából akkor jó, ha olyan szöveget tanul az ember, ami megszólítja.
– Egyáltalán mi marad a szóbelire, ha a korábbi rendszerben még a szóbelin megkérdezett témákat már az írásbelin megkérdezik?
– Semmi. Jó, ez nem igaz, mert a szóbelin van 20 tétel irodalomból, és még 20 tétel nyelvtanból is, amik azért ebben a formában az írásbeliben nincsenek benne, bár vannak nyelvi kérdések is.
de ott is működik a helyett tanítás, vagy helyett olvasás, talán ott van még egy pici szabadsága a tanárnak, de 10 kötelező szerző van, köztük például Herczeg Ferenc, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán. Így már ott sem igazán marad annak tere, hogy a diák vagy a tanár a maga kedvére és hasonlatosságára válogasson, válasszon bármit is.
– Nagyon jó kifejezés, amit mondott, hogy helyett olvasás, ennek mintájára talán lehet olyan is, hogy ellenére megszeretés, mivel az ilyenfajta irodalomtanítás nem sokat tesz azért, hogy a gyermekek valóban megszeressék az irodalmat. Aki mégis megszereti, az ellenére szereti meg.
– Nem is szeretik meg, ezt látjuk mindenféle statisztikákban.
– Miért nem lehet olyan kötelező olvasmányokat választani, amit szeretnek olvasni a diákok?
– Mert központosítva van az egész. Ez oktatáspolitikai kérdés, mert nem bíznak a tanárokban.
pedig az olvasást csak úgy lehet megszerettetni, ha vannak olyan művek, amiket ők választanak, ők maguk szívesen és önként olvasnak, és akkor utána majd elolvassák talán azt is, amit kell. De amíg nincsen tanszabadság, nincsen a tanároknak döntési lehetősége semmiben, addig ez teljesen reménytelen és esélytelen.
– Hogyan értékeli így ezt a mostani érettségit? Kikerülnek a gyerekek, kapnak bizonyos osztályzatot, megérkeznek a fiatal felnőttek világába, de rendelkeznek-e azzal a fajta műveltségbeli alappal, ami ahhoz kell, hogy irodalomszerető emberekké váljanak a későbbiekben?
– Nem, mert
Miközben már a vizuális kultúra sokkal-sokkal erősebb, ami nem baj. Az oktatásirányítás pedig megszüntette a médiatanítást, pedig az is nagyon fontos lenne, hogy filmet tudjanak jól nézni.
– Nem lehet stikában a gyerekekkel valahogy mégiscsak egy kicsikét megszerettetni az irodalmat?
– Hát, ha megmondja, hogy mikor, én örömmel teszem. A gyerekeknek irgalmatlan mennyiségű órája van. Az, hogy még délután külön olvasgassanak, külön tanuljanak, ki van zárva. Ezt az iskolának kellene biztosítania valahogy, de már nem az iskola nem biztosítja, hanem az oktatáspolitika nem hagy lehetőséget erre.
– Jelezték ezt a kormányzat felé?
– A Magyartanárok Egyesülete folyamatosan, de ha azt mondom, hogy lepereg róluk, akkor keveset mondtam.
– Mikor ültek le utoljára beszélgetni arról, hogy hogyan kellene jobban csinálni?
– Nem ülnek le velünk beszélgetni. Írásban, amikor lehetőség volt, akkor elküldtük a véleményünket. Erre utoljára akkor volt rá lehetőség, amikor rendeztünk egy konferenciát, ahova meghívtuk az illetékeseket, de aznap zárták be az országot a Covid miatt. Erről tényleg senki nem tehetett, de
– Öt éve nem álltak szóba önökkel?
– Pontosan.
